Mosi Tatupu, akit a Patriots 1978-ban a 8. körben választott ki a Southern California Egyetemről, a csapatban játszott 1978-1990 között, kiemelkedő teljesítményt nyújtott a speciális csapategységben, február 24-én 54 éves korában elhunyt, jelentette a Honolulu Star Bulletin. Tatupu a maga idejében az egyik legnépszerűbb Patriots játékos volt, 13 idénye alatt 612 labdacipelésből 2415 yardot futott és 18 TD-t szerzett, 1986-ban a speciális csapat tagjaként a Pro Bowlba is eljutott, és az év speciális csapatjátékosa lett, külön szurkoló szekcióval bírt, melyet Mosi's Moosesnak [Mosi jávorszarvasai] hívtak. Kiemelkedő volt blokkolás és rövid yardos szituációk terén. Összesen 202 mérkőzésen szerepelt, és játszott az 1985-ös Chicago Bears ellen 46-10-re elvesztett XX. Super Bowl-on is. A Hawaii-n (pontosabban az Amerikai Szamoákon Pago Pagoban) született korábbi fullback és speciális csapatember a Seattle Seahawks jelenlegi linebackerének Lofa Tatupunak volt az édesapja, s korábban ő edzette a massachusettes-i Wrentham King Philip Regional High Scool-ban [azaz a wrenthami Fülöp Király Regionális Középiskolában].
"Az apám edzett, és tudom, hogy ez más, mert a saját vérem, de úgy edzette mint bárki mást. Igyekszel nem úgy kezelni a fiad mint egy játékost, hanem az összes játékost úgy kezelni, mint a fiaidat. Ez volt Mosi, a fia csupán egy játékos volt, de minden játékosa a fia volt." - nyilatkozta Steve Nelson. "Igazán pozitív hatással volt a játékosaira. Életeket változtatott meg. Csodálatos ember és nagyszerű futballjátékos volt. Nagyon sok emberre volt hatással. Kedves légkör vette körül. Rendszeresen kaptam hívásokat a szülőktől, hogy Mosi milyen pozitívan változtatta meg a gyermekeik életét."
Az utóbbi időben a Curry College-ban volt RB edző, s láthatóan egészségügyi problémákkal küzdött. Lofa Tatupu csapattársának, Matt Hasselbecknek az édesapja, Don a következőképpen nyilatkozott: "Le vagyok sújtva. Azáltal hogy Matt és Lofa együtt volt Seattle-ben mi is közelebbi kapcsolatba kerültünk az utóbbi pár évben. Ez teljesen automatikus dolog. Ez egy kicsi világ. Folyton azzal hecceltük, hogy, hogy játszhatott ilyen jól a hóban, miközben Hawaii-ról származott. Nagyszerű futóstílusa volt, alacsony súlyponttal, és keményen játszott. Nehéz felfogni hogy ez történt az ő korában. Minden bizonnyal megviseli a gyermekeit."
Tatupu korábbi csapattársa, az irányító Steve Grogan (A Patriots Hall of Fame-jének, azaz a csapat hírességek csarnokának tagja) is megszólalt:
"Nem csupán kitűnő futball játékos volt, aki sok különböző dolgot tudott tenni a csapatért - a speciális csapategységtől a gólvonali szituációkon át, a labdaelkapásokon keresztül, a blokkolásig - de egy azok közül a szórakoztató srácok közül, akik az öltözőben és a pályán is élvezték a szerepüket. Mikor edzésen volt, állandóan mosolygott, mert élvezettel csinálta. Imádott focizni. Bármely érában játszhatott volna, bármelyik csapatban, bármikor. Szégyen, hogy ilyen fiatalon kellett távoznia. ... Úgy vélem a szurkolók ezen a környéken értékelik a vízhordó típusú hozzáállást, azokat, akik minden nap pontosan végzik a dolguk, s Mosi ilyen volt. Szerintem a személyisége, a szellemisége és hogy látszott a pályán, hogy mennyire élvezi átjött a szurkolóknak. Ezért szerették őt annyira." "Mint csapattárs, az egyik legjobb volt. Olyan srác volt, aki élvezetessé tette a légkört az öltözőben és a pályán egyaránt. Olyan mosolya volt, mely sugárzott. A szurkolók imádták, mert amolyan vízhordó fiú volt, aki mindent megtett, amit kértek tőle, legyen szó a speciális csapategységtől a gólvonali szituációkon át, a labdaelkapásokon keresztül, a blokkolásig bármiről. Azt hiszem a Patriots szurkolói igazán értékelték ezt."
A Hírességek Csarnokának tagja, korábbi csapattársa Andre Tippett így nyilatkozott: "Valószínűleg nem is lehetne jobb csapattársat kívánni, mint Mosi. Ami különlegessé tette, az a játékhoz való hozzáállása volt. Keményen dolgozott. Keményen edzett. Volt valami rá jellemző légkör. Mindig pozitív volt a hozzáállása, mindig boldog volt és elégedett, hogy ott lehet. Speciális volt a kapcsolata a szurkolókkal és a csapattársakkal. Mindenki szerette."
A csapat hírességek csarnokának tagja, a korábbi elkapó Stanley Morgan a következőket mondta: "Csupán egyetlen Mosi volt. Először a Patriotshoz történő érkezésemre rákövető évben, 1978-ban találkoztam Mosival, amikor ő odakerült, és gondolom mondhatjuk, hogy szerelem volt első látásra. Mindenkivel nagyszerűen kijött. Olyan volt körülötte a légkör, hogy mindig kényelmesen érezte magát mellette az ember, s senki sem volt számára idegen. Ez vonzotta az embereket."
Az 1980-as évek álomcsapatába beválasztott center, Peter Brock szerint: "Mosiban a lényeg az volt, hogy mindent megtett. Ő nem a csillogó srác volt az előtérben, aki az összes labdacipelést kapta, csupán játszotta a focit, és keményen játszott. Sok ember emlékszik a 'Snow Plow Game'-re [A 'Hokotró meccsre'], és természetesen Joe Smith rúgásával nyertük meg, de Mosi volt az aki több mint 100 yardot futott aznap, és igazából ez nyerte meg nekünk a meccset. Ez valóban sokkoló, és sokkal nehezebb, mert a szabadügynök era előtt játszottunk, szóval mindenki jól ismerte egymást. Egy közösség voltunk. Együtt neveltük a gyermekeinket. Emiatt épp olyan, mint egy családtagot elveszteni."
Korábbi csapattársa Steve Nelson azt mondta: "Laza, mindig boldog, pozitív volt, s ha keményre fordultak a dolgok, vagy ha nem úgy mentek, ahogy akarta, akkor is mosolygott. Készen állt, hogy megküzdjön a kihívással. Volt ötlete, hogyan lehet egy csapatot működőképessé tenni. Csupán volt egy ilyen nagyon jó karmája. Nem zaklatták fel a dolgok. Mindig tudtuk, hogy a legnagyobb, legfontosabb meccseken készen áll a játékra. Mindig tudtuk, hogy jól fog játszani." - utalt Nelson Tatupu 100 jardos teljesítményére, vagy a '85-ös rájátszásban a Raiders ellen rúgásvisszahordásnál kierőszakolt fumble-ra (melyet Jim Bowman TD-re hordott vissza), vagy a rákövetkező heti Dolphins ellenire.
A jelenlegi csapathoz köthető személyek közül is többen megszólaltak. A csapat tulajdonosa, Robert Kraft a '80-as években egy meccsen feladta a helyét a 217-es szektorban, hogy közelebb ülhessen a végzónához. Nem azért mert onnan annyira jó lett volna a rálátás a pályára a régi Foxboro Stadionban, hanem mert ott ültek 'Mosi rénszarvasai'. A következő nyilatkozatot tette:
"Tudom, hogy közösen osztozom a gyászban azokkal a Patriots szurkolókkal, akik hallottak róla, hogy Mosi Tatupu eltávozott közülünk. Sokkoltak a ma reggeli hírek. [febr. 24.] A fiaim és én imádtuk nézni Mosi játékát. Több mint egy évtizedig az egyik kedvenc játékosunk volt. Nem hiszem, hogy anélkül meg lehetne nézni egy '80-as évekbeli találkozót, hogy a rajongójává váljunk. Egy domináns speciális csapatember volt és egy futó, aki büntetett a hibákért, aki annyira szerette a Patriots-ot, mint a szurkolók. Mindenét beleadta minden egyes játék során, és egyből a szurkolók kedvence lett. A stadionnak egy egész szektora volt ismert Mosi's Mooses-ként, de úgy vélem a stadionban mindenki a támogatói egyikének tartotta magát. Boldog vagyok, hogy a szurkolóinknak lehetőségük nyílt tiszteletüket tenni előtte a tavalyi szezonnyitón, amikor az 50. évfordulós csapat került megnevezésre. Ikonikus játékos volt, akire emlékezni fognak a pályán és azon kívüli hozzájárulása miatt egyaránt. Őszinte részvétünket küldjük Mosi családjának, korábbi csapattársainak, és barátainak, akik gyászolják elvesztését."
A 2003-as év Mosi Tatupu Díját elnyerő Wes Welker is nyilatkozott: "Mosi Tatupu az egyik legelső igazán nagyszerű speciális csapatjátékos volt. Sokunk számára, akik követték, ő teremtette meg az alapot. Megtiszteltetés volt az ő nevével fémjelzett díjat elnyerni 2003-ban, majd később lehetőségem nyílt találkozni vele itt New Englandben. Patriot játékosként még többet tanultam a hatásról, mely Mosi révén érte ezt a franchise-t és ezt a közösséget. Nagyon fog hiányozni. Részvétem a családnak."
Tatupu korábbi csapattársa, az irányító Steve Grogan (A Patriots Hall of Fame-jének, azaz a csapat hírességek csarnokának tagja) is megszólalt:
"Nem csupán kitűnő futball játékos volt, aki sok különböző dolgot tudott tenni a csapatért - a speciális csapategységtől a gólvonali szituációkon át, a labdaelkapásokon keresztül, a blokkolásig - de egy azok közül a szórakoztató srácok közül, akik az öltözőben és a pályán is élvezték a szerepüket. Mikor edzésen volt, állandóan mosolygott, mert élvezettel csinálta. Imádott focizni. Bármely érában játszhatott volna, bármelyik csapatban, bármikor. Szégyen, hogy ilyen fiatalon kellett távoznia. ... Úgy vélem a szurkolók ezen a környéken értékelik a vízhordó típusú hozzáállást, azokat, akik minden nap pontosan végzik a dolguk, s Mosi ilyen volt. Szerintem a személyisége, a szellemisége és hogy látszott a pályán, hogy mennyire élvezi átjött a szurkolóknak. Ezért szerették őt annyira." "Mint csapattárs, az egyik legjobb volt. Olyan srác volt, aki élvezetessé tette a légkört az öltözőben és a pályán egyaránt. Olyan mosolya volt, mely sugárzott. A szurkolók imádták, mert amolyan vízhordó fiú volt, aki mindent megtett, amit kértek tőle, legyen szó a speciális csapategységtől a gólvonali szituációkon át, a labdaelkapásokon keresztül, a blokkolásig bármiről. Azt hiszem a Patriots szurkolói igazán értékelték ezt."
A Hírességek Csarnokának tagja, korábbi csapattársa Andre Tippett így nyilatkozott: "Valószínűleg nem is lehetne jobb csapattársat kívánni, mint Mosi. Ami különlegessé tette, az a játékhoz való hozzáállása volt. Keményen dolgozott. Keményen edzett. Volt valami rá jellemző légkör. Mindig pozitív volt a hozzáállása, mindig boldog volt és elégedett, hogy ott lehet. Speciális volt a kapcsolata a szurkolókkal és a csapattársakkal. Mindenki szerette."
A csapat hírességek csarnokának tagja, a korábbi elkapó Stanley Morgan a következőket mondta: "Csupán egyetlen Mosi volt. Először a Patriotshoz történő érkezésemre rákövető évben, 1978-ban találkoztam Mosival, amikor ő odakerült, és gondolom mondhatjuk, hogy szerelem volt első látásra. Mindenkivel nagyszerűen kijött. Olyan volt körülötte a légkör, hogy mindig kényelmesen érezte magát mellette az ember, s senki sem volt számára idegen. Ez vonzotta az embereket."
Az 1980-as évek álomcsapatába beválasztott center, Peter Brock szerint: "Mosiban a lényeg az volt, hogy mindent megtett. Ő nem a csillogó srác volt az előtérben, aki az összes labdacipelést kapta, csupán játszotta a focit, és keményen játszott. Sok ember emlékszik a 'Snow Plow Game'-re [A 'Hokotró meccsre'], és természetesen Joe Smith rúgásával nyertük meg, de Mosi volt az aki több mint 100 yardot futott aznap, és igazából ez nyerte meg nekünk a meccset. Ez valóban sokkoló, és sokkal nehezebb, mert a szabadügynök era előtt játszottunk, szóval mindenki jól ismerte egymást. Egy közösség voltunk. Együtt neveltük a gyermekeinket. Emiatt épp olyan, mint egy családtagot elveszteni."
Korábbi csapattársa Steve Nelson azt mondta: "Laza, mindig boldog, pozitív volt, s ha keményre fordultak a dolgok, vagy ha nem úgy mentek, ahogy akarta, akkor is mosolygott. Készen állt, hogy megküzdjön a kihívással. Volt ötlete, hogyan lehet egy csapatot működőképessé tenni. Csupán volt egy ilyen nagyon jó karmája. Nem zaklatták fel a dolgok. Mindig tudtuk, hogy a legnagyobb, legfontosabb meccseken készen áll a játékra. Mindig tudtuk, hogy jól fog játszani." - utalt Nelson Tatupu 100 jardos teljesítményére, vagy a '85-ös rájátszásban a Raiders ellen rúgásvisszahordásnál kierőszakolt fumble-ra (melyet Jim Bowman TD-re hordott vissza), vagy a rákövetkező heti Dolphins ellenire.
A jelenlegi csapathoz köthető személyek közül is többen megszólaltak. A csapat tulajdonosa, Robert Kraft a '80-as években egy meccsen feladta a helyét a 217-es szektorban, hogy közelebb ülhessen a végzónához. Nem azért mert onnan annyira jó lett volna a rálátás a pályára a régi Foxboro Stadionban, hanem mert ott ültek 'Mosi rénszarvasai'. A következő nyilatkozatot tette:
"Tudom, hogy közösen osztozom a gyászban azokkal a Patriots szurkolókkal, akik hallottak róla, hogy Mosi Tatupu eltávozott közülünk. Sokkoltak a ma reggeli hírek. [febr. 24.] A fiaim és én imádtuk nézni Mosi játékát. Több mint egy évtizedig az egyik kedvenc játékosunk volt. Nem hiszem, hogy anélkül meg lehetne nézni egy '80-as évekbeli találkozót, hogy a rajongójává váljunk. Egy domináns speciális csapatember volt és egy futó, aki büntetett a hibákért, aki annyira szerette a Patriots-ot, mint a szurkolók. Mindenét beleadta minden egyes játék során, és egyből a szurkolók kedvence lett. A stadionnak egy egész szektora volt ismert Mosi's Mooses-ként, de úgy vélem a stadionban mindenki a támogatói egyikének tartotta magát. Boldog vagyok, hogy a szurkolóinknak lehetőségük nyílt tiszteletüket tenni előtte a tavalyi szezonnyitón, amikor az 50. évfordulós csapat került megnevezésre. Ikonikus játékos volt, akire emlékezni fognak a pályán és azon kívüli hozzájárulása miatt egyaránt. Őszinte részvétünket küldjük Mosi családjának, korábbi csapattársainak, és barátainak, akik gyászolják elvesztését."
A 2003-as év Mosi Tatupu Díját elnyerő Wes Welker is nyilatkozott: "Mosi Tatupu az egyik legelső igazán nagyszerű speciális csapatjátékos volt. Sokunk számára, akik követték, ő teremtette meg az alapot. Megtiszteltetés volt az ő nevével fémjelzett díjat elnyerni 2003-ban, majd később lehetőségem nyílt találkozni vele itt New Englandben. Patriot játékosként még többet tanultam a hatásról, mely Mosi révén érte ezt a franchise-t és ezt a közösséget. Nagyon fog hiányozni. Részvétem a családnak."
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges