Menetrend
Szavazás

A Fairbanks akta

2008. 07. 14. 11:51
Szerző: gsn
Kategória: Cikkek

Egy méltatlanul elfeledett főedző és csapat története

Az 1970-es évek az amerikai futball történetének egyik legszebb időszaka volt. Legendás csapatok emelkedtek ki a mezőnyből, és versengtek a Super Bowl elsőségért évről évre. Az NFC-t legfőképp a Fran Tarkenton (QB) és a Purple People Eaters becenévre hallgató védelme vezette Vikings és a Tom Landry által dirigált Cowboys uralta. Mellettük fontos epizódszerep jutott még a rájátszásokban a Redskinsnek és a Ramsnek. Az NFC azonban domináns csapatai ellenére is az AFC mögé szorult ebben a periódusban. Ott ugyanis két olyan csapat szerepelt, amelynek legendás meccseire örök klasszikusként tekintünk vissza. Ez a két csapat a 70-es években négy Super Bowl győzelmet felhalmozó Pittsburgh Steelers és az egyszer nyerő Oakland Raiders voltak. Mellettük az 1972-ben veretlen szezonig jutó, két Super Bowlt nyerő Dolphinst érdemes még kiemelnünk. Árnyékukban a Colts néha fontos szereplővé tudott válni, azonban a két, szintjükre igazán felérni képes csapat a Patriots és a Broncos voltak. Közös volt a két együttesben, hogy mindketten 3-4-es védelmet alkalmaztak. A Patriots Chuck Fairbanks, a Broncos pedig Red Miller érkezésétől használta sikerrel az NFL-ben még nem elterjedt védelmi felállást. Az Orange Crush-ként emlegetett denveri védelmet neve miatt még ma is legendák övezik, a Patriots zseniális csapata viszont elfelejtődött az idők során, mintha nem is létezett volna. Éppen ezért állítunk emléket ebben a cikkben a 70-es évek Patriotsának legjobb idénye, az 1976-as szezon előtt és emlékezünk meg keveset említett edzőzsenijéről, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a 3-4-es védekezés NFL-ben való megjelenésében.


Az edző és a 3-4-es formáció

Chuck Fairbanks 1933. június 10-én született a Michigan állambeli Detroitban. 1955-ben, miután befejezte tanulmányait a Michigan State egyetemen, az egyik helyi középiskola vezetőedzője lett. Sikeressége révén lépett tovább egy szinttel, mégpedig az egyetemi futball világába. Előbb a híres Frank Kush alatt az Arizona Statenél a secondary edzője lett négy éven át, majd innen a Houstonhoz állt tovább, ahol már assistant HC szerepkörig jutott 1965-re. A már ekkor újítóként számon tartott edző 1966-ban az Oklahoma egyetemre került, Jim MacKenzie kezei alá. MacKenzie és Fairbanks is nagy rajongója volt Bud Wilkinson híres 5-2-es védelmének, ezért is nevezték ki MacKenziet vezetőedzőnek a Wilkinsont követő Gomer Jones két éves ténykedése után. Wilkinson 1953 és 1957 között zsinórban 47 mérkőzést nyert anno a Sooners HC-jaként, 1948 és 1958 között 107 győzelem, 8 vereség, 2 döntetlen mutatót tudott felmutatni. Örökébe lépni lehetetlenség volt. Jim MacKenzie szíve nem is bírta. A sikeréhes vezetőedző egy évvel kinevezése után szívinfarktusban életét veszítette. Fairbanks vette át helyét, és egészen 1972-ig be is töltötte a HC posztot. Már MacKenzievel dolgoztak azon, hogy továbbfejlesszék az akkorra már 5-2-ként és 3-4-ként is ismert formációt, és ezt a munkát az Oklahomán töltött hat évében tovább folytatta. Három Big Eight Championshipet nyert, 52-15-1-es mérlege volt. 1973-ban még élt Fairbanks szerződése, de ő úgy döntött, távozik. Ebben szerepet játszott egy recruiting botrány is, ami miatt az egyetemet két évre eltiltották, és ezt Fairbanks nem tudta elviselni. Először került szembe azokkal, akik fölötte álltak, kezelhetetlensége később is sokszor a vesztét okozta. A két éves eltiltás lejártakor a korábban alatta dolgozó, és támadójátékot irányító (Wishbone offense) Barry Switzer két National Championshipet nyert (1974, 1975) Fairbanks utolsó recruitjaival.

A Patriots a 70-es években és a 3-4-es formáció adaptálása

A Boston Patriots 1970-ben az AFL-ből az NFL-be került a két liga egyesülését követően. Egy dolog azonban nem változott, a franchise immár 1966 óta nem tudott pozitív mérleget produkálni. 1970 jelentette a mélypontot, amikor a csapat Clive Rush irányítása alatt 2-12-es mérleggel zárt. 1971-től hívták a gárdát mai nevén, New England Patriotsnak, de a névváltás nem szülte meg a nagy sikereket. Viszont az 1/1-es pickkel a csapathoz érkezett egy potenciális sztár QB, a Heisman Trófea azévi elhódítója, Jim Plunkett. A QB kiváló rookie idénye ellenére a Pats csak 6-8-cal zárt, 1972-ben pedig 3-11-gyel. Második idényében sérült is volt Plunkett, és teljesíteni se úgy teljesített, mint kellett volna, illetve nem is igazán voltak társai, akikre számíthatott volna. Fairbankset az 1972-es esztendő után hívta a csapathoz Billy Sullivan vezetőedzőnek és GM-nek. Az új edző első draftja káprázatos volt. Sikerült megszereznie az 1/4-es pickkel az Alabama egyetem kiváló guardját, John Hannaht, akitől a futójáték hatékonyabbá tételét várták. Szintén az első körben választotta Fairbanks a USC fullbacknek is tökéletes RB-jét, Sam Cunninghamet, illetve a Purdue egyetem elkapóját, Darryl Stingleyt. Legnagyobb húzása azonban az általa nagyon jól ismert Oklahoma játékos, Ray Hamilton volt. A nagytestű DT-t lassúnak és nem eléggé mozgékonynak tartották, azért csúszott egészen a 14. körig. Az első év a tapasztalatszerzéssel telt az új színtéren, illetve a megfelelő szakembergárda kialakítása is fontos volt (többek között Erhardt, Perkins, Miller, Bullough személyében ez megtörtént). Végül 5-9-es mérleget sikerült elérni. Fairbanks terve az volt, hogy saját maga képére formálja a csapata játékát, védelmét az általa a Soonersnél alkalmazott és fokozatosan fejlesztett 3-4-gyé alakítja. Az NFL első 3-4 szerű védelme ekkor már létezett. Az 1972-es Miami Dolphins No-name Defense-e alkalmazta a tökéletes szezon folyamán. Ez a védelem 53 névre hallgatott. Azért volt ez a neve, mert kénytelenek voltak a védőfal tagjainak sérülései miatt egy nagyobb testű LB-t bevetni, Bob Mathisont, akinek 53-as volt a mezszáma. Ez a védelem azonban még nem azon feladatkörök szerint működött, mint a mai 3-4-es védelmek. Az első, minden down során alkalmazott, és hatékony 3-4-et Fairbanks hozta be az NFL-be 1974-ben. Védelmének célja az volt, hogy a futás ellen hatékony első három ember mellett a szélekről ki tudja fejteni azt a nyomást, amely sackekben, a QB hibáiban, interceptionökben csúcsosodik ki. Így tette ezt egyetemen és most már az NFL-ben is ezt várta csapatától. Fairbanks 1974-ben megint remekül draftolt. A második körben a kis North Dakota State LB-jére, Steve Nelsonra esett választása, aki tökéletesnek bizonyult az egyik 3-4 ILB posztra. Az ötödik körben megszerezte a Georgia RB-jének, Andy Johnsonnak játékjogát, míg a 15. körben ismét nagyot húzott Sam Hunt megszerzésével, ő is az LB sor meghatározó tagja lett hamarosan. 1974. szeptember 14-én debütált hivatalos alapszakasz mérkőzésen az új séma a kétszeres Super Bowl címvédő (1972, 1973) Miami Dolphins ellenében. Az eredmény 34-24-es Patriots siker lett, óriási meglepetésre. A Miami félelmetes futógépezetét 89 yardon tartották, és bár Larry Csonka elért két TD-t, nem sok köze volt a klassziscsapatnak az összecsapáshoz. A nehezen alkalmazkodó ellenfelek miatt a séma 6-1-es kezdéshez segítette a Patset. A szezon vége azonban nem sikerült ilyen jól, 7-7-tel zártak. Az 50 %-os eredmény így is az elmúlt tíz esztendő legjobb szereplése volt. 1975-ben a Patriotsba került az Oregon egyetem sokoldalú TE-je, Russ Francis, az ötödik körben pedig a Kansas State QB-je, Steve Grogan. Plunkett a szezonban borzasztóan játszott, meg is sérült, és ami még rosszabb, az újonc Grogan meggyőzte Fairbankst, hogy érdemes lenne megpróbálkozni azzal, hogy rá építi a csapat játékát. Jim Plunkett, az egykori Heisman győztes egy ötödik körös draftpick miatt kénytelen volt elhagyni a New Englandet. Két 1976-os első, egy 1977-es első valamint második körös pickért, és Tom Owenért a San Francisco 49ershez került. Onnan is távozott később, de pályája befejezéseként két Super Bowlt nyert a Raiders-szel az 1980-as években, az egyiken MVP-nek is választották. Rossz üzletnek tűnik így utólag? Az elszánt és mindenre képes Grogan, illetve a csapat vezetése biztosan nem gondolta így, és igazuk lett…

1976

A drafton nehéz lett volna három első körös pickkel melléfogni. Elsőként az Arizona State CB-je, Mike Haynes érkezett, őt követte a Colorado centere, Pete Brock, majd az Ohio State safetyje, Tim Fox. A második körben pedig Ike Forte (RB) érkezett az Arkansas egyetemről. Haynes és Fox azonnal kezdő szerepkörig jutott. Az 1976-os Patriots elsősorban arról volt híres, hogy futójátékuk domináns volt, védelmük pedig remek. A passzjáték elmaradt a többi egység szintjétől, de jól kiegészítette a futást. Grogan mobilitása újabb dimenziót adott az offensenek. A Leon Gray, John Hannah, Bill Lenkaitis, Sam Adams, Bob McKay fal akkoriban az egész NFL legjobb támadófala volt. Mögöttük az idényben 591 !!! futási kísérletet hajtott végre a csapat gyakorlatilag öt különböző futó segítségével, és bár iszonyatosan magas szám ez a majdnem 600 futási kísérlet, futásonként 5 yard/carrys átlagot produkált a csapat. Futott yardmennyiségben csak a Pittsburgh Steelers nyújtott náluk jobbat 1976-ban. Grogan majdnem 400 yardot futott, de ennél is meglepőbb az, hogy 12 TD-t ért el lábaival. Passzolásban nem volt ennyire kimagasló, 48,1 %-ban voltak csak sikeresek passzai, és a passzkísérletek száma fele volt a futásokénak. A védelem az egész NFL-ben nem hivatalosan top 5-ben volt sackeket tekintve, a legtöbb QB siettetést jegyezte, és vezette a ligát szerzett labdákat tekintve is (INT+fumble recovery). A CB-k közül kiemelkedett Mike Haynes, aki zöldfülű rookieként 8 interceptiont szerzett, és emellett két punt return TD-t is elért. Szezon végén az év védekező újonca címmel díjazták teljesítményét. A Pro Bowlon is részt vehetett már újoncként, Russ Francis (TE), Leon Gray (OT) és John Hannah (OG) társaságában.

Mérkőzésről mérkőzésre

1. hét: New England Patriots-Baltimore Colts 13-27

A Patriots és az újdonsült franchise QB, Steve Grogan bemutatkozása nem sikerült tökéletesre. 6-3-ra vezetett utoljára a Pats, onnantól pedig Bert Jones, a Colts kiváló QB-ja vette át az irányítást a Colts defense társaságában. A szünet előtt 41 másodperc alatt fordított a Baltimore, mind a két TD passzt Jones adta Glenn Doughtynak. A második TD-t megelőzte Grogan interceptionje, amelyet az ezen a napon három pickig jutó safety, Jackie Wallace hordott vissza 6 yardig. Gorgan összesen négy interceptiont jegyzett bemutatkozása alkalmával, míg a másik oldalon Jones 17/23-as mutatóval remek mérkőzést zárt. A Patriots egyetlen TD-jét Andy Johnson futotta.

2. hét: New England Patriots-Miami Dolphins 30-14

A Colts elleni vereség után következett a varázslatos három hét. Ezen időszak első állomásán a Dolphins, 1972 és 1973 Super Bowl győztese látogatott a Schaeffer stadionba. A Pats védelme megnehezítette a mérkőzés folyamán Bob Griese életét. Ötször sackelték és három interceptionre kényszerítették a Hall of Famer QB-t. Grogan a gyenge első hete után három TD passzig és egy futott TD-ig jutott. A legjobb futójátékos Cunningham volt a maga 103 yardjával, míg érdekes módon egy másik RB, Andy Johnson volt a legjobb elkapó 93 yardos összteljesítménnyel és két elkapott TD-vel. A Miami először és utoljára a második negyedben vezetett. Esélyük sem volt a győzelemre.

3. hét: Pittsburgh Steelers-New England Patriots 27-30

A három hetes menetelés második állomása a Three Rivers Stadium volt Pittsburghben, ahol ebben az időszakban nem nagyon tudott senki sem nyerni. A Steelers 1974-ben és 1975-ben Super Bowlt nyert. Ezt később még két győztes SB követte 1978-ban és 1979-ben, de az 1976-os csapat az, amelynek a legdominánsabb védelme volt minden Steelers aranycsapat közül. A Steel Curtain ebben az évben fantasztikus volt, a legkevesebb pontot engedélyezte egy 14 mérkőzésből álló alapszakaszban az NFL történetében. A 22 pályára lépő Pittsburgh játékosból ma kilencen a Hall of Fameben találhatóak, akárcsak az edző, Chuck Noll. Mindezek ellenére a Patriots megmutatta, hogy meg lehet verni a korszak legnagyobb csapatát is otthonában. Ehhez azonban nem kis részben szerencse, másrészt az időjárás segítsége, de leginkább a védelem zsenialitása kellett. A védelem a mérkőzés során hét fumblet harcolt ki, amiből hatot meg is szerzett. De az offense is letette névjegyét, hiszen elengedhetetlen szerepe volt abban, hogy a harmadik negyed elején 20-9-es hátrányban álló csapat meg tudta fordítani a meccset. A sorozatban szerzett három TD-ben Grogan szerepe volt a legnagyobb. Két passzolt TD-jéből az első 38 yardos volt Russ Francisnek, a második pedig 58 yardos Darryl Stingleynek. A harmadik TD-t pedig ő maga futotta. A Steelersnek már csak szépítésre tellett erejéből. Hiába passzolt Terry Bradshaw 291 yardot, a sok labdavesztés, a Pats jól működő védelme és támadójátéka ellen ez kevés volt.

4. hét: New England Patriots-Oakland Raiders 48-17

A három hetes hegymenet utolsó állomására odahaza került sor. A 70-es évek két domináns csapata után (Dolphins, Steelers) következhetett a harmadik, John Madden Raiderse. Talán a legkönnyebb mérkőzés volt ez a három közül, és nem azért, mert az Oakland annyira gyenge lett volna. Azért, mert a Patriots védelme és támadójátéka ezen a napon dominált. A remek Raiders védelemnek, amelyben kemény játékosok tucatjai, későbbi Hall of Famerek szerepeltek, ezen a napon nem osztott lapot a Patriots támadófala. 468 yardot ért el a Pats, ebből 195 Sam Cunningham nevéhez főződött, aki 101 futott és 94 elkapott yardot tudott felmutatni. Grogan három TD passzt jegyzett, ebből kettőt Darryl Stingley kapott el, és futott is két TD-t. Ken Stableren, a Raiders QB-ján akkora volt a nyomás, hogy sokszor csak addig jutott a snap után, hogy eldobta a passzt a TE, Dave Casper felé. Casper kapott el az irányító 20 sikeres passzából 12-t. A kapott 48 pont a legtöbb volt, amit a Raiders 1961 óta kénytelen volt elszenvedni. A vereség pedig az egyetlen, amit az alapszakaszt legjobb mutatóval záró (13-1), később Super Bowlt nyerő Raiders a szezonban elszenvedett. A Patriots három hét alatt a 70-es évek NFL-ének legmeghatározóbb csapatait verte meg, közülük kettőt, a Dolphinst és a Raiderst, egyenesen földbe döngölte.

5. hét: Detroit Lions-New England Patriots 30-10

A nagy sikereket nem tudta helyén értékelni a csapat, nagyon elbízták magukat. A Lions nem tűnt túl komoly ellenfélnek, ráadásul az új vezetőedző, Tommy Hudspeth ezen a meccsen debütált az Oroszlánoknál, így magabiztosan léptek pályára a Patrióták. Túlzottan azok voltak, és ezért a Lions megbüntette őket. Grogan öt interceptiont dobott, a másik oldalon Greg Landry viszont tökéletes mérkőzést zárt. 18 passzából 15 sikeres volt és három TD passzt is adott. A Patriots egyetlen TD-jét Randy Vataha szerezte Grogan passza után.

6. hét: New England Patriots-New York Jets (MNF) 41-7

A kijózanító vereség a Lions ellen dühössé tette a játékosokat. A Jets elleni mérkőzésen bizonyítani akartak, és az, hogy MNF meccs volt, és az egész ország nyilvánossága előtt szerepelhettek, tovább fokozta elszántságukat. Ennek megfelelően a Patriots valósággal lemészárolta Joe Namath (QB) csapatát. A támadófal 330 futott yardos franchise rekordhoz segítette az RB-ket. De az RB-ken kívül Grogan érdemei is elvitathatatlanok. Ő volt az első a franchise történetében, aki 100 futott yard fölé került QB-ként (103). Két TD-t is futott, mindkettő említésre méltó. Az elsőt úgy érte el, hogy csapattársa, az RB Don Calhoun hat yardra a célterülettől fumblet követett el. A szemfüles QB először eszmélt, megszerezte a labdát, és az endzoneba futott vele. Második TD futása pedig egy 41 yardos élményszámba menő védők közötti szlalomozás után született meg.

7. hét: Buffalo Bills-New England Patriots 22-26  

A Bills elleni idegenbeli mérkőzésen az első félidőt a védelmek uralták, 6-3-as Pats előnnyel vonultak szünetre a csapatok. A második félidőben azonban villámrajtot vett a Pats, és a negyedik negyed elejére 26-9-es előnyre tett szert. A TD-ket Francis (elkapás), valamint Cunningham és Grogan (futás) szerezték. A biztos előny tudatában kiengedett a vendégcsapat, így a Bills el tudott érni két TD-t is, a győzelmet azonban már nem tudta megszerezni. Ezen a mérkőzésen a Bills RB-je, OJ Simpson 110 yardot futott (köztük egy 32 yardos TD-t), amellyel a karrierje során futott yardok terén Jim Brown mögé a második helyre jött fel az NFL örökranglistáján.

8. hét: Miami Dolphins-New England Patriots 10-3

A Dolphinst nagyon hajtotta a visszavágási vágy a második heti megalázó vereségért. A Fins védelme remekül játszott, és nem engedték endzonejukba a massachusettsi gárdát. A mérkőzés egyetlen TD-jét Jim Mandich érte el Bob Griese passza után, a Patriots 3 pontját pedig a kicker John Smith szerezte egy 43 yardos FG-lal. A Miami 4-4-es mutatóra jött fel, a Patriots pedig 5-3-mal állt, de mindketten a 7-1-es mérleggel az AFC Eastet vezető Baltimore Colts mögött szerepeltek. De míg a Dolphins ezután is botladozott, a Pats több vereséget az idényben már nem szenvedett.

9. hét: New England Patriots-Buffalo Bills 20-10

OJ Simpson és Sam Cunningham, a két egykori USC sztár közül ezúttal utóbbi volt különösen elemében a Patriots-Bills összecsapáson. A Bam becenévre hallgató RB 141 yardot és egy TD-t szerzett futással ezen a napon. A mérkőzés egyik legszebb pillanata azonban az újonc CB, Mike Haynes 89 yardos punt return TD-je volt. A védelem is nagyot alkotott ezen a napon, hiszen négy interceptionre kényszerítették Gary Marangit, és négy Bills fumblet szereztek meg. 1965 óta először sikerült a Patsnek a Billst mindkét mérkőzésen megvernie egy adott évben.

10. hét: Baltimore Colts-New England Patriots 14-21

Döntő mérkőzés volt a Colts elleni baltimorei összecsapás, hiszen még mindig két meccses hátrányban állt a Patriots Bert Jonesék mögött. A győzelem tehát kötelező volt, ha akartak még valamit elérni ebben az évben. A felkészülés során leginkább a Jones vezette remek passzjáték és a kiváló Colts pass rush ellen készült a Pats. Azonban a legnagyobb gond nem ez volt, hanem Sam Cunningham sérülése, akinek végül három mérkőzést kellett kihagynia. Helyén a túl sok fumblet elkövető Don Calhoun szerepelt a kezdőcsapatban. Jó teljesítményt nyújtott, 141 yardot ért el összesítve futásait és elkapásait. A végeredmény már a félidőre kialakult, a Patriots TD-it Al Chandler és Grogan szerezték (két futott TD). A másik oldalon Jones csupán egy TD passzt osztott ki, ami nagy dolog volt, főleg abba belegondolva, hogy a liga legjobb passzoló csapata volt ekkoriban a Coltsé. A második félidőt a védelmek uralták, Mike Haynes két interceptiont szerzett, emellett a Pats összeszedett egy fumblet is és négyszer sackelte Bert Jonest. A győzelemmel már csak egy meccs hátrányban voltak a Colts mögött az AFC Eastben.

11. hét: New York Jets-New England Patriots 24-38

grogan.jpg

Bár az eredmény szoros lett a Shae stadionban rendezett találkozón, a játék meglehetősen egyoldalú volt. A Patriots védelme hét interceptionre kényszerítette a Jets QB-it (a hétből hatot Joe Namath követett el), amelyekből három Mike Haynes, kettő pedig Prentice McCray nevéhez fűződött. McCray mindkét INT-jét visszahordta TD-ig, az elsőt 63 yardról, a másodikat 55-ről. Gorgan három TD passzt adott, amelyből az utolsót a center Pete Brock kapta el, aki TE-ként állt fel a goal line közelében.



12. hét: New England Patriots-Denver Broncos 38-14
 

A Denvert 1968 óta nem verte meg a Patriots és meglehetősen jól is szerepelt a Broncos ebben az évben, így sokan tartottak az összecsapástól. A 31-0-s félidei eredmény valószínűleg megnyugtatta őket. Mike Haynes ismét TD-re hordott vissza egy puntot (62 yardos return), a további TD-ket Chandler, Grogan, Johnson és Forte szerezték (utóbbi három futott), míg John Smith értékesített egy 49 yardos FG kísérletet. Don Calhoun Cunningham helyén ismét remekelt, 177 futott yardig jutott. A védelem kilencszer sackelte Steve Ramseyt, a Broncos QB-jét, és három passzát csípték el.

13. hét: New England Patriots-New Orleans Saints 27-6

A mérkőzésre úgy érkezett a Pats, hogyha nyer, biztos playoff résztvevőnek vallhatja magát, hiszen legrosszabb esetben is a legjobb mérleggel végeznek a csoportot nem nyerő csapatok között. A meccs nem tartogatott izgalmakat, könnyedén nyertek Groganék. A négy TD-t Grogan két futása valamint két passza (egyik Al Chandlernek, másik Ike Fortenak) révén szerezte a Pats, Don Calhoun pedig utolsó kezdő mérkőzésén a szezonban 113 futott yarddal vette ki a részét a győzelemből.

14. hét: Tampa Bay Buccaneers-New England Patriots 14-31

A Saints elleni győzelem másnapján a csapat leköltözött Bostonból Tampába, és végigszórakozták a hetet. A 0-13-as mérleggel álló újonc Bucstól nem tartottak, és már helyüket is biztosan tudták. Nem is remélték, hogy a Colts kikapna a Billstől (végül 58-20-ra kiütötték Simpsonékat Bert Jonesék), így tudták, hogy az egyetlen Wild Card helyen jutnak majd playoffba. A partyzásnak meg is lett a következménye, a szünetben a Tampa vezetett 14-7-re. A szerzett TD mégis emlékezetes, hiszen a szezon leghosszabb Pats TD futása volt a maga 69 yardjával Andy Johnsontól. Johnson a második félidőben szerzett még egy TD-t, mellette Sam Hunt kapta el a Tampa QB, Steve Spurrier passzát és 68 yardot megtéve TD-t ért el. Az utolsó TD-t pedig Grogan jegyezte, immár 12. futott TD-je volt ez a szezonban. A TD után már annyira bohóckodtak, hogy a LB, Steve Zabel állt oda az extra ponthoz, és természetesen értékesítette is. Győzelmével a Pats tette teljessé a Bucs csúfos, nyeretlen szezonját.

Az AFC East végeredménye 1976-ban

1. Baltimore Colts 11-3 (Playoff résztvevő)
2. New England Patriots 11-3 (Playoff résztvevő)
3. Miami Dolphins 6-8
4. New York Jets 3-13
5. Buffalo Bills 2-12

Playoff - A roughing the passer game

AFC Divisonal Playoff: Oakland Raiders-New England Patriots 24-21

A Patriots az AFC elődöntőjében Oaklandbe látogathatott, így összejött az a párosítás, amely összehozta az NFL legjobb mérlegű csapatát azzal a gárdával, amely az évben egyedüliként le tudta győzni. A Raiders játékosai még mindig nagyon dühösek voltak a megalázó vereségért, és meg akarták mutatni, hogy mindaz csak véletlen volt. A találkozó esélyesének a Raiderst tartották az októberi 48-17-es Pats győzelem ellenére is. A mérkőzést a Pats kezdte jobban és szerezte meg az első pontokat. Grogan 10 playes 86 yardos driveja (benne egy 40 yardos passz Francisnek, és egy 24 yardos Stingleynek) francis.jpgvégén Andy Johnson futott az endzoneba 1 yardról. Innentől átvette az irányítást a Raiders. Előbb Mann értékesített egy FG-t, majd Biletnikoff ért el egy 31 yardos TD-t Stabler passza után. A későbbi Hall of Famer WR-t az sem zavarta, hogy akadályozták az elkapás során. A két Raiders pontszerzés között egy-egy elveszített fumble, és egy trükkös play utáni Russ Francis interception borzolta a kedélyeket. 10-7-es Raiders vezetésnél következett a szünet. A harmadik negyed a Patriotsé lett, Francis 26 yardos TD elkapása után a korábbi Raiders RB, Jess Phillips is a Raiders endzoneba ért egy 3 yardos futás révén. A negyedik negyed tehát 21-10-es Patriots előnnyel kezdődött. De ekkor jött Ken Stabler. A Snake első driveja Mark van Eeghen 1 yardos TD futásával ért véget (17-21). 11 playből 70 yardot haladt a Raiders. Öt perccel a mérkőzés vége előtt Sam Cunningham 2. kísérletre a first downtól körülbelül 10 cm-re hagyta el a játékteret. Következett a 3. és kevés szituáció, amelynek során a fél Patriots fal bemozdult a nagy feszültség miatt. A false start 5 yardos büntetése miatt következhetett 3. és 5. Grogan kimozgott a zsebből, majd egy kiváló passzt dobott Russ Francis felé, akit közben távolról alig észrevehető módon a labda elől elhúzott a Raiders LB-je, Phil Villapiano. A Pro Bowler LB később beismerte tettét, de ez mit sem számított, a bírók nem vették észre a szabálytalanságot. Így az incomplete után Pats kickere, John Smith 50 yardos FG-ra készülhetett. A rúgás a villák közé szállt volna, csak éppen nem volt benne elég erő, és ha kicsivel is, de rövid lett. Saját 32-eséről jöhetett négy perccel a meccs vége előtt a Raiders. 52 másodperccel a vége előtt a Patriots 27 yardján állt a Raiders, 3. és 18 következett. Ken Stabler elengedte a labdát és abban a pillanatban érkezett oda „Sugar Ray” Hamilton, aki leterítette az irányítót. A bírók a passzt incompletenek minősítették, hiszen messze szállt a célszemély Garrett-től, de az egyik bíró a play vége után pár másodperccel bedobott egy zászlót. Az eredmény roughing the passer büntetés lett, amelyet azóta is vitat a Patriots és a meccset látó nézők többsége is. 4. és 18 helyett jöhetett 1. és 10 a Pats 27 yardjáról. Pár playjel később Stabler 1 yardos futásával TD-t ért el a Raiders, és 24-21-re megfordította az eredményt. Stabler 12 playből álló 68 yardos drive-ot vezetett a győzelemért. Már csak 10 másodperc volt hátra, azalatt Fairbanksék semmit sem tehettek, így, ilyen körülmények között ért véget a Pats csodálatos szezonja. Amikor szóba kerül a Tuck Rule (a 2001-es Divisional mérkőzésen a Tom Brady által elejtett labdát Woodson visszaszerezte, de a „tuck rule” miatt nem fumblenek, hanem passzkísérletnek ítélte a bíró, így maradt a labda a Patriotsnál), akkor az a válasza a Raiders szurkolóinak egy Patriots szurkolótól általában, hogy volt 1976-ban egy ennél jóval vitatottabb, még szabálykönyv szerint is tévesen megítélt szituáció. Mondhat akárki akármit, a lényeg az, hogy a Raiders ment tovább az AFC Championshipre, és ott az 1974-es és 1975-ös évhez hasonlóan ezúttal is a Pittsburgh Steelers várt rá. A Steelerst sérülések sújtották (főleg az RB-knél, Harris és Bleier sem volt egészséges), de mégis a Steelers történetének legjobb produkcióját nyújtó védelem vehette fel a versenyt Al Davis és John Madden csapatával. Az eredmény 24-7 lett a Raidersnek, amely dominálta a találkozót, egyetlen percre sem bizonytalanodva el. A Super Bowlon a Minnesota Vikings várt az Oaklandre. Tarkentonék immár negyedik SB-jüket tudták le úgy, hogy az első félidőben képtelenek voltak pontot szerezni. Nem volt egy súlycsoportban a két gárda, és végül a Raiders könnyedén, 429 yardnyi támadóteljesítményt bemutatva nyerte a legértékesebb trófeát 32-14 arányban. Az 1976-os Patriots pedig megmaradt minden idők egyik legjobb New Englandjének a 2007-es csapat mellett, amely nem nyert Super Bowlt.

A Fairbanks éra további évei, Fairbanks pályafutásának lezárulta

stingley.jpg1977-ben és 1978-ban is komoly versenyben volt a csapat a playoffért. 1977-ben, mivel még csupán 14 mérkőzést játszottak a csapatok, maradt a régi szisztéma, mindkét konferenciából csupán négy csapat jutott rájátszásba, a három csoportgyőztes és a legjobb mérlegű csoportmásodik. A Pats 9-5-ös mérlege kevés volt a playoff kiharcolására. 1978-ban viszont a 16 mérkőzésre bővítéssel összejött a playoff. 11-5-tel nyerte a Patriots a csoportot, de a playoffmeccsen megint nem sikerült a győzelem. Köszönhető ez annak, hogy az Oilers ellen a csapat minden playben Earl Campbellre figyelt, illetve, hogy Grogan gyengélkedett. Két interceptionjét követő drive is passzolt TD-vel ért véget. Az Oilers összesen 10 sikeres passzt tudott bemutatni, abból három TD-vel ért véget, és mind a második negyedben esett. 21-0-ról pedig esélytelen volt a visszakapaszkodás, végül 31-14-re nyert az Oilers a Schaeffer Stadiumban Foxboroban. Az 1978-as idény volt Fairbanks utolsó éve a csapatnál, Sullivannek egyre több problémája volt vele. Egyrészt nem akarta neki engedni, hogy minden döntést ő hozzon meg, pedig erre GM és edzői állása felhatalmazta volna. Sullivannek nem tetszett az sem, hogy a csapat nem nyert Super Bowlt, sőt, a rájátszásban kétszer is vereséget szenvedett, pedig az esély megvolt. A harmadik dolog pedig az volt, hogy Fairbanks szerződéstervezeteit, amik a támadófal hosszútávú szerződését garantálták volna, Sullivan nem találta fedezettnek. A viták addig folytatódtak, míg nem volt más lehetősége Fairbanksnek, minthogy távozzon. Az önfejű edző egy hozzá hasonlóan mindig maga igazát látó tulajdonossal nem tudott együtt dolgozni. A szakmai stábot évről évre nagy csapások érték, a többi csapat egyre több egykori Fairbanks alkalmazottat csábított el, és a kiváló edző távozása már sok volt. Ahogy Fairbanks távozott, rövid idő múlva a Pats is eltűnt az esélyesek közül. Chuck Fairbanks draftjai azonban a hátralevő két évben is jól sikerültek. Mindent elmond az edző/GM játékos értékelési képességeiről az a tény, hogy a ténykedése után egy évtizeddel Super Bowl részvételig jutó Pats 22 kezdő játékosából ő draftolt hetet, és két általa draftolt játékos is Hall of Famer lett. Fairbanks a Patriots után visszatért a collegeba, ahol a Colorado egyetem főedzője lett. Három évet töltött ott, és ott is inkább azzal tűnt ki, hogy nem egyezett az egyetem vezetőségével. Eredményességét nagymértékben megnehezítette, hogy a Colorado nem fért hozzá a minőségi recruitokhoz. 7 győzelem mellett 26 vereséget gyűjtött be irányítása alatt a Buffaloes. 1982-ben aláírt az NFL konkurens liga, a USFL leggazdagabb csapatához, a New Jersey Generalshoz. Első igazolása Herschel Walker volt, akit annak ellenére szerződtetett le, hogy Walker még egyetemista volt. Ezzel újabb vihart kavart, hiszen nem volt szokás egyetemista orra alá szerződést dugni. Ez volt Fairbanks utolsó állomása edzői pályafutásában, 6-12-es mérlege 1983-ban az elbocsátásához vezetett. Igazán sehol sem találta a helyét, sem collegeban, sem az NFL, de még a USFL-ben sem. Mindenhol beleütközött mások akaratába, nagyon nehéz volt vele dolgozni, hiszen öntörvényű volt. Ez oly sok zseniális elme jellemzője, és bizony így van ez Fairbanks-szel is. Az NFL mai edzői számára nyitott könyv az, amit az edző felépített, és az egész NFL egyik legnagyobb innovátorát látják benne, aki még a modern NFL viszonyai között is tudott újat teremteni.

Az 1976-os csapat legkiemelkedőbb egyéniségeinek további pályafutása

Steve Grogan (QB) – Grogan egészen 1990-ig maradt a csapatnál, hol kezdő, hol csere minőségben. Játszott az 1985-ös szezon végén a Bears ellen elveszített Super Bowlon.

Sam Cunningham (RB) – Cunningham 1982-ig maradt a Patriotsnál, utána visszavonult. Pályafutása során egyszer, 1977-ben érte el az 1000 yardot, és egyszer választották Pro Bowlra. Öccse, Randall Cunningham az NFL egyik legjobb mobilis QB-jeként vonult be a történelembe. Stingley

Darryl Stingley (WR)
– Stingley már csak egy teljes szezont töltött a pályán, 1978. augusztus 12-én egy Raiders elleni preseason mérkőzésen ugyanis olyan szerencsétlenül ütközött Jack Tatummal, hogy Stingleynek eltört a negyedik és ötödik nyakcsigolyája. Nyaktól lefelé lebénult és bár később karjainak kontrollálását valamennyire visszaszerezte, egész hátralevő életét tolószékben kellett leélnie. 2007. április 5-én hunyt el.

Russ Francis (TE) – Francis 1977-től 1979-ig állandó Pro Bowl meghívott volt. 1980-ban bejelentette visszavonulását, mert szerződésvitába keveredett a Patriots-szal, illetve Stingley tragédiáját sem tudta feldolgozni. 1982-ben Bill Walsh kérésére visszatért, és 1987-ig a 49erst erősítette. 1984-ben a Super Bowlon kezdő TE-ként játszott, Super Bowl győztesnek vallhatja magát. 1988-ban, egy évre visszatért a Patriotshoz és onnan vonult vissza.

Leon Gray (OT) – Gray 1978-ig maradt a csapatnál, akkor az Oilersbe igazolt, majd innen is továbbállt, és 1983-ban vonult vissza 32 évesen. Négyszer jutott el Pro Bowlra. 2001-ben hunyt el.

John Hannah (OG) – Hannah 1985-ig maradt a Patriots játékosa, utolsó mérkőzése a vesztes Super Bowl volt, utána rögtön bejelentette visszavonulását. Minden idők egyik, ha nem a legjobb guardja, kilencszeres Pro Bowler, tízszeres All-Pro, a 70-es és 80-as évek All-Decade csapatának tagja, az NFL 75. születésnapjakor (1995) kialakított minden idők legjobb csapatának három beválasztott guardja között szerepel. 1991-ben iktatták be a Hall of Famebe, tagja a College Hall of Famenek is.

Sam Adams (OG) – Sam Adams 1980-ig maradt a Patriots tagja, majd a Saintshez szerződött egy évre, és utána visszavonult. Fia, aki szintén a Sam Adams nevet viseli az 1990-es évek közepétől a 2000-es évek elejéig a liga egyik legjobb DT-je volt, háromszoros Pro Bowler és Super Bowl győztes a Baltimore Ravens-szel. Julius Adams (DE) – Julius Adams elmondhatja magáról, hogy ő az a játékos, aki a leghosszabb ideig szolgálta a New England Patriotst. 1971 és 1987 között volt a csapat tagja DE és DT pozícióban, egyszeres Pro Bowl választott, a Super Bowl vesztes csapat tagja.

Ray „Sugar Bear” Hamilton (NT) – Hamilton 1981-ig szerepelt a Patriotsban és később edzőnek állt. Jelenleg az Atlanta Falconsnál a védőfal edzésmunkáját irányítja, tavaly még a Jaguarsnál volt Mike Smith segítője hasonló minőségben.

Sam Hunt (LB) – Hunt 1979-ig maradt a Patsben, 1980-ban a Packershöz került, de ott már nem játszott.

Steve Nelson (LB) – Nelson 1987-ig játszott a Patriotsban, háromszoros Pro Bowler, a Super Bowl vesztes csapat tagja.

Mike Haynes (CB) – Haynes 1982-ig maradt a Patriots játékosa, majd eltradelték a Raidershöz, ahonnan 1989-ben vonult vissza. Minden idők egyik legjobb cornerbackje, aki Lester Hayes-szel az NFL történetének legjobb CB kettősét alkotta. Kilencszeres Pro Bowler, a 80-as évek All-Decade csapatának tagja, az NFL 75. születésnapjakor (1995) kialakított minden idők legjobb csapatának négy beválasztott cornerbackje között szerepel. 1997-ben iktatták be a Hall of Famebe, tagja a College Hall of Famenek is. A Raiders tagjaként egy Super Bowlt nyert.

Tim Fox (S) – Fox 1981-ig maradt a Patriots alkalmazásában, majd megfordult a Chargersben és a Ramsben is 1986-os visszavonulásáig. Egyszeres Pro Bowlernek mondhatja magát.

Prentice McCray (CB/S) – McCray 1980-ig maradt a Patriots játékosa, de 1978-as sérülése után már nem volt az igazi. 1980-ban a Pats mellett megfordult a Lionsban is.

John Smith (K) – Az angol játékos 1983-ban vonult vissza az aktív játéktól, jelenleg európai futballt oktat Massachusettsben.

A Fairbanks-Bullough 3-4-es séma virágzása

A 3-4 egyre elterjedtebb lett a 70-es évek végén, a 80-as évek elején. Az 1980-as év volt az első, amikor két olyan csapat csapott össze a Super Bowlon, amely 3-4-es védekezősémát alkalmazott. Egészen 1993-ig nem fordult elő innentől, hogy a Super Bowl legalább egyik résztvevője ne 3-4-et védekezett volna. Olyan edzők is elsajátították az új sémát, mint Bill Walsh, aki több ízben alkalmazta a felállást 1981-től kezdve. Chuck Noll a Steelers legendás edzője Mean Joe Green és LC Greenwood visszavonulása után 1982-ben adaptálta a sémát, amely mai napig a Pittsburgh jellemzője. De essen szó azokról is, akik Chuck Fairbanks edzői stábjából kerültek ki. Hank Bullough, akinek nevét viseli a séma Fairbanksé mellett, 1970-ben a Colts védelmi koordinátoraként nyert Super Bowlt, de ekkor még szó sem volt 3-4-ről. 1973-tól kezdett el vele foglalkozni, és Chuckkal együtt teremtették meg az NFL-ben ma is használatos 3-4 alapjait, és egész rendszerét. Bullough hosszú időn át a Patriots alkalmazásában állt, 1985 és 1986 között pedig a Bills edzője lett, mielőtt átadta helyét a legendás Marv Levynek. Red Miller 1960-ban a Patriotsnál kezdte pályafutását, majd kisebb kitérők után 1973-ban visszatért a gárdához, és tagja lett Fairbanks edzőcsapatának offenzív koordinátorként. Négy évig töltötte be a pozíciót, mielőtt 1977-ben a Denver Broncos kinevezte vezetőedzőjének. Vitte magával a Fairbanks féle 3-4-et, és kialakította az Orange Crush névre hallgató védelmet. Első évében Super Bowlig jutott, igaz, nyernie nem sikerült, majd következő két évében is playoff résztvevő volt. Millertől 1977-ben Ron Erhardt vette át az irányítást a Patriotsnál támadóoldalon. Két évvel később pedig már vezetőedző volt. Két év alatt 19-13-as mérleget tudott felmutatni, de az 1981-es 2-14-es szezon után menesztették. Fairbanks 1973-ban Miller asszisztensének nevezte ki a Patriotsnál Ray Perkinst Bullough javaslatára. Ezek után Perkins 1979-ben a Giants HC-ja lett. Csupán 1982-ig töltötte be a pozíciót, de tovább örökítette tudását több edzőlegendának. Perkins odakerülésekor nevezte ki Bill Parcellst védekező koordinátornak. Parcells egy évet húzott le a csapatnál, majd Perkins kívánságának megfelelően elsajátította közelebbről is a 3-4-es védelmet. Parcells 1980-ban a Patriotshoz szerződött LB edzőnek Hank Bullough alá. Egy év múlva visszatért, és a Giants 3-4-es védelme igazi aranykorszaka felé vette az irányt előbb Parcells koordinátorsága alatt, majd később, 1983-tól már főedzőként dolgozott itt a Tuna és nyerte meg kétszer is a Super Bowlt. Később a Patriotshoz is visszatért, majd a Jets edzője lett. Mindkét helyen a semmiből épített playoff kaliberű csapatot. Ebben az évezredben pedig a Cowboyst irányította, de az igazán neki való munka, a Dolphins romokből való feltámasztása idéntől vár rá. Parcells szinte egész karrierje során a Fairbanks-Bullough 3-4-es sémát alkalmazta. Perkins hívta a Giantshez Romeo Crennelt is, aki szintén magáévá tette a 3-4-es sémát, és a mai napig alkalmazza is. Crennel követte Parcellst, bárhova is ment, majd a Tuna 1999-es visszavonulása után saját útjára lépett. Előbb a Browns koordinátora lett, majd ugyanezt a tisztséget töltötte be 2001 és 2004 között a Patriotsnál, három Super Bowlt nyerve. Jelenleg a Browns HC-ja. Bill Belichicket 1978-ben Red Miller vette maga mellé asszisztensnek, az Orange Crush esztendők második évében. 1979-ben Perkins a Giantshez hívta tanoncnak. Később Parcells védekező koordinátora lett, majd a Browns és a Patriots főedzője. Bill Belichick is a 3-4-es Fairbanks-Bullough sémát játszatja csapataival, természetesen pár kisebb módosítással. A tavalyi év során a következőket nyilatkozta Fairbanksről: „Sohasem dolgoztam Chuckkal közvetlenül, de nagyon sok olyan ember van, akik összekötöttek minket. Sokat tanultam tőle még a távolból is. Az általa létrehozott szisztéma kivételes, széleskörű, alaposan kidolgozott. Nagyon sokat tett a Patriotsért, de talán még többet az NFL fejlődéséért. Bizonyos vagyok benne, ha Chuck most betenné a lábát a csapathoz, és megnézné a playbookot, sok ismerős dolgot fedezne fel. Legalább 80 %-ban ugyanazt a terminológiát látná visszaköszönni, amit ő megalkotott. A rendszerének alapjai meghatározóak egészen addig terjedően, hogy van olyan play, amit anno ő is hívott több mint 30 évvel ezelőtt, vagy akár playeken belüli részletek is, amiket ő, Red (Miller), Ron (Erhardt) és Hank (Bullough) alkalmazott, amikor a Patriotsnál voltak.”

Hozzászólások

2008. 07. 14. 12:14
fega
Nagyon, nagyon jó írás biztos nem pár órás meló volt. Köszönet

Örülök hogy gsn Pats drukker :)
2008. 07. 14. 13:52
Soldados
Gratulálok! Nagyszerű cikk!
2008. 07. 15. 12:14
saiid
Drakulálok! Pompázatos írás!
2008. 07. 15. 13:10
Szabotomy
Azta mindenit!Ez nagyon király!Így legalább olvashattam azokról a játékosokról akiket az NFL Network filmjeiben látok!Kösz szépen!
2008. 07. 15. 14:30
Szabotomy
Nah ez mókás!Épp most találtam. :)
http://leech.tenyardtorrents.com/details.php?id=1199--->
NFL Films - 1976 AFC Div Playoffs - New England Patriots at Oakland Raiders
2008. 07. 15. 21:46
cset
nem lehetett egyszerű megcsinálni!
2008. 07. 16. 16:36
Szabotomy
Ma néztem meg az általam is belinkelt kis videót.
Ez 1szerűen képtelenség!A labdát az irányító 1 fél másodpercel dobta el hamarabb,mint ahogy a felé repülő védekező játékos ledöntötte a lábáról!
Hozzáteszem,hogy az akkori fiatal védelem valóban nagyszerűen játszott,valamint az offense is remekelt!
Hozzászólás a(z) A Fairbanks akta bejegyzéshez