Menetrend
Szavazás

A legendás 54-es

2013. 07. 25. 07:00
Szerző: Paul43
Kategória: Cikkek

A legendás 54-es. Nem, nem Brian Urlacherről beszélek, bár ő is legendás és ő is 54-es, de róla majd mások mesélnek. Én egy másik 54-esről írok, aki 13 évig volt meghatározó alakja a Patriots védelmének. Na megvan? Igen, nyertél, Tedy Lacap Bruschi akiről a következő néhány sor szól.



Ha még friss Patrióta szurkoló vagy és nem tudod ki is Tedy Bruschi vagy hallottál már róla, de nem jutottál el, hogy megnézd vagy csak szimplán újra látni akarod, akkor a továbbolvasás előtt katt ide és tessék hátradőlni.

Kész? Persze, nézd meg még egyszer, hiszen nem semmi az ember.

A mostani írás nem egy kész cikk fordítása lesz, hanem egy kis személyes „ömlengés” azon okból kifolyólag, hogy az idei friss Patriots Hall of Fame tagok között köszönhetjük a 3-szoros bajnok Mr. Bruschit.
Azért túlzásokba nem esem, a 100-as zsepit vissza lehet tenni. Csak picit át akarom tekinteni mit is tett ő a csapatért és néhány szót ejtek arról, nekem mit jelentett a játéka.

Ki is ez az ember?
A kaliforniai születésű fiú, egyetemi éveire szép szál legénnyé cseperedett. Nem volt kifejezetten magas (181 cm) és nem illett bele a mostani Belichik féle LB prototípusba (247 font, 112 kg) sem, ennek ellenére egyike azon papíron méreten aluli LB-knek, akikről hosszú évek múltán is mesélni fognak.
Az Arizona Egyetemre járt, kezdetben erős oldali linebacker, majd defensive end pozícióban villogott. Itt sem kerülték el a sérülések (nyakideg problémák, törött hüvelykujj), de nagyon szép statisztikát hagyott maga után. 4 éves egyetemi pályafutása alatt összesen 185 tackle (ebből 74 mínusz yardért), 6 kierőszakolt fumble, 5 szerzett fumble és 52!!! sack (NCAA Division I-A rekord holtversenyben) került a neve mellé. ’94-ben és ’95-ben beválasztották az All-American csapatba, valamint szintén ’95-ben elnyerte a Pacific-10 konferencia legjobb védőfal játékosa címet.
Idén egyetemi Hall of Fame tagságot is kapott. A róla készült egyetemi összefoglaló itt látható.

Ezek után nem csoda, hogy gyorsan az NFL-ben találta magát. Vagy mégsem?
Annyira azért mégsem gyorsan. Nem lett sem első körös, sem második körös. Azonban a harmadik körben, összesítettben a 86. helyen az edzők bizalmat szavaztak neki. Már ekkor lehetett tudni, hogy defensive endnek pici, de linebackernek még beválhat. Bár sajnos nem találtam hivatalos infót róla, mégis olvastam, hogy a ’96-os Combine-on 4,5 körüli 40 yardos időt futott. Így már érthető lenne, hogyan volt képes vonaltól vonalig játszani.
Újoncként máris a Super Bowlban (XXXI.) találta magát, ahol azonban most még vesztesként kellett lejönnie a pályáról, mivel a Packers jobbnak bizonyult.
Évről évre fejlődött, majd 2001-ben elérkezett oda, ahova sokan csak vágynak egész életükben, a Super Bowl győzelemig. Persze ekkor még senki nem tudhatta, hogy lesz még kettő. További számomra fontos dolog ebből az évből, hogy megkapta játszótársnak azt a Mike Vrabelt, akivel abban az időben az egyik legelismertebb párost alkották. Lehet én vagyok szentimentális, de ők ketten együtt nagyon nagyok voltak.
2002 volt az első év, amikor a csapattársak őt választották az egyik csapatkapitánynak. Ezzel is elismerve azt az erőt amit a pályán (és azon kívül is) képviselt. Innentől kezdve az egyik biztos választott minden évben ő volt. 2003-ban és 2004-ben ismét bajnokságot nyert a csapattal. Minden tökéletesen haladt, amikor 2005. februárjában, másfél nappal a Pro Bowl után Tedy kórházba került. Nem csak szimpla vesekő vagy hajszálhúzódás miatt, sokkal komolyabb volt a gond. Annyira, hogy sokan már a karrierjének a végét rebesgették. Enyhe agyvérzést kapott, valamint a szívével sem volt minden rendben. A számokra kattintva nézhetitek meg egy későbbi előadását az esetről (1. rész és 2. rész). Érdemes mindenféleképp meghallgatni, hogyan beszél róla. Miután jobban lett be is jelentette, hogy a 2005-ös idényt a pálya szélén tölti. Persze, ha így történt volna, akkor nem ő lenne Tedy Bruschi. Sokak meglepetésére 2005. október 16-án jött a hír, hogy visszatér a csapatkapitány. Az idény végén megkapta az év visszatérő játékosa elismerést.
Emlékszem engem nagyon megrázott az eset. Még viszonylag friss Pats drukker voltam, alig 1 éve, amikor ez történt. Az ember sosem hall szívesen egy ilyen esetről, főleg, ha az a kedvenc csapatához köthető. Nekem is fülig ért a szám, amikor meghallottam, hogy képes visszatérni még abban az évben.
Ezután még 4 idényen keresztül erősítette a Patriots keretét.
2009. augusztus 31-én jelentette be hivatalosan, hogy szögre akasztja a stoplist. Elmondta, milyen jó érzés úgy visszavonulni, hogy minden célját elérte, amit akart. Ide kattintva egy remegő kezű házi felvételt láthattok a bejelentésről.
Számomra nagy pozitív meglepetés, hogy visszavonulása után kifejezetten kérte a csapatot, ne vonultassák vissza a mezét. Az elmúlt 3 idényben 2 játékos viselte az 54-es számot, Brian Waters és most Dont’a Hightower.

Tedy Bruschi jelenleg is az ESPN sportcsatornán szakkommentátor. Emellett, még 2007-ben kiadott egy könyvet a stroke-járól (Never Give Up: My Stroke, My Recovery, and My Return to the NFL).

Ki volt ő nekem? Nem mintha sokat számítana az én véleményem, de ha már a cikket én írom, csak elmondom :) Ő volt az a játékos, aki nem lett túlfényezve soha, akit nem követett olyan őrület, mint Ray Lewist, de abban a 13 évben amikor ő játszott ő volt a védelem vezére. Olyan szerepe volt, mint most Wilforknak. Mindketten a vállukon vitték a védelmet, de egyiküket sem tartották a Top3-ba valónak a posztjukon. Olyan szürke eminenciások, akik hiányát azért valamennyire megérzi a csapat.

A végére nézzük meg azt a videót amit 2010. december 10-i Halftime show-ban adtak le. Itt.

Köszönjük Tedy Bruschi

(Véleményeteket, emlékeiteket ti is nyugodtan osszátok meg másokkal)

Hozzászólások

2013. 07. 25. 09:00
lipi
Jöhet még ilyen cikk nyugodtan :). Akár régebbi ikonokról, akár a csapat mostani játékosairól, edzőiről. Szeretem a szubjektív, esetenként provokatív álláspontokat :).
Szép írás.
Btw, milyen furcsa olyan LB-t látni nálunk, aki képes coverben játszani és szedi az INTeket :).
Hatalmas, ikonikus alakja volt a Patsnek. Imádtam a játékát. A pálya minden szegletében ott volt, és nem csak ott volt, hanem szerelt, ütközött, labdát lopott, küzdött, hajtott. Megtestesítette a JÁTÉKOSt.
Mindezek mellett nem volt beképzelt, balhés, kivagyi. Csak szimplán egy olyan ember, akit bárki példaképnek nevezhet...
2013. 07. 25. 09:04
Croaker
Én az idei évtől (is) azt várom, hogy az ellenfél úgy jöjjön ki a pályára, hogy ne csak attól remegjen, hogy kinek passzol TB és hogyan érünk el TD-t, hanem attól álljon fel a hátán a szőr, hogy melyik Patriots játékos szerzi meg előle a labdát, ütközi le amúgy Wilforkosan, és melyik Patriots CB vagy S viszi vissza az INT-t. Az idei évnek ilyennek kell lennie!
2013. 07. 25. 23:16
Whitealert
Nagyon jó cikk, és a videók alapján végtelenül szimpatikus TB (és most nem Tomra gondolok, hanem Teddyre :)
2013. 07. 26. 00:36
Pats12
2013. 07. 26. 04:35
Gordon
nem érzem, hogy Mayo betöltené a Bruschi által hagyott űrt pedig neki kellene. De Hightower szintén ilyen "vezér" tipusú játékos , nem titkoltan ezért is trade eltünk fel érte.
2013. 07. 26. 17:30
Laci
legendás játékos legendás védelemben...

Brusci, Vrabel, Seau, Sanders, Harrison, Hobbs, ...

2013. 07. 26. 17:31
Laci
és leírom a nevét hibásan. :-(
2013. 08. 05. 22:08
Dega
"legendás játékos legendás védelemben...

Brushci, Vrabel, Seau, Sanders, Harrison, Hobbs, ..."
PERFEKT!!Jó volt látni őket...már több mint 10 éve....!!
2014. 11. 03. 04:09
l.kalasz
Nos újraolvasva a cikket, és átgondolva, lehet még Hightower is ilyen ikonikus alakja a pats-nek, de Bruschi az felejthetetlen.
Hozzászólás a(z) A legendás 54-es bejegyzéshez