A New England Patriotsra váró csapatok listáját az AFC északi csoportjának négy együttesével folytatjuk. Egyenlő mérleg esetén akár a hazai pálya előnyéről, akár szabadkártyás hellyel a rájátszásról is dönthet ez a négy mérkőzés.

A Super Bowl címvédőnél hatalmas jövés-menés volt tavasszal. Nem kevesebb, mint tíz kezdő játékosuk váltott klubot, ezért a bajnoki cím bizonyára nem szédíti meg őket és teszi jóllakottá a teljes csapatot. A legnagyobb kérdés, hogy a rájátszásban kifogástalanul működő támadójáték Jim Caldwell koordinálása mellett fogja-e már ősztől az állandóságot jelenteni Baltimore-ban?

Ozzie Newsome a Ravens fő döntéshozója elsőrangú munkát végzett, a távozó játékosok pótlásakor. Az igazolások végeztével alig lehet olyan posztot mutatni, ahol nem sikerült legalább hasonló minőséget szereznie. Anquan Boldin kiesése a kivétel, akinek a helyére nem érkezett senki, és Torrey Smith mellett így a Tandon Doss, Deonte Thompson, Tommy Streeter trióban lehet bízni. A támadófal erős maradt Bryant McKinnie maradásával, így könnyebb feladat áll Gino Gradkowski (2012-es újonc, még nem lépett kezdőként pályára) előtt, akinek Matt Birkot kell centerként pótolnia. Vonte Leach sorsa még nem eldöntött, hiszen a kiváló fullback még könnyen vissza is igazolhat. A támadójáték a parádés rájátszásbeli produkció után az eddiginél is nagyobb súllyal nehezedik Joe Flacco vállára, mégis csak egy 120 millió dolláros irányítóról van szó. Vajon meg tud felelni az elvárásoknak?

A védelemben nagy a felfordulás, de komoly veszteség csak Brandon Bernand Pollard személyében található, elsősorban azért, mert Matt Elam érkezett a helyére az április draftról, akiről nehéz elképzelni, hogy Pollardhoz hasonló tekintélye lenne a pálya közepén a rövid és középtávoli passzoknál. FS Ed Reedet Michael Huff (Raiders); NT Maake Kemoeatut Chris Canty (3T, Giants) érkezésével Haloti Ngata; OLB Paul Krugert Elvis Dumervil (Broncos); ILB Ray Lewist és Dannell Ellerbet Arthur Brown (újonc), Daryl Smith (Jaguars), Jameel McClain váltja.

Nagyon érdekes lesz figyelni a Ravens védelmét, mert szép csokorba gyűjtöttek az elmúlt két drafton olyan játékosokat, akik a saját tiltó listámon szerepeltek, vagyis nem tartottam őket igazán NFL kompatibilisnek (OLB/DE Courtney Upshaw, S Matt Elam, DE/OLB John Simon). Mellettük ott van Arthur Jones vagy éppen Pernell McPhee ellenpéldának, akik ennek új védelemnek meghatározó játékosai lesznek viszonylagos ismeretlenségük ellenére is 2013-ban.

A sok érkező és távozó ellenére nem érzem úgy, hogy gyengült volna a Ravens. Ha nem számítjuk a Super Bowl címvédők átkát (2005-ben tudott a címvédő utoljára meccset nyerni a következő év rájátszásában), biztosak lehetünk benne, hogy megint számolni kell a Baltimore-ral az AFC bajnoki címéhez vezető úton.

Mióta Marvin Lewis átvette a Bengals vezetését (2003) először fordult elő vele, hogy egymást követő években pozitív mérleggel zárta az alapszakaszt. Tavaly már tíz győzelemig jutottak és az elmúlt négy évben háromszor is bejutottak a rájátszásba. Ott azonban meccset még nem tudtak nyerni a Lewis-korszakban (0-4). Már október elején pályára lép ellenük a Patriots (5. forduló), emiatt fokozottabb érdeklődésre tarthat számot, hogy az idei edzőtábor során a Bengals felkészülését fogja végigkísérni az HBO a „Hard Knocks” műsorának keretében.

A Bengals remek példája az erős középcsapatnak, és semmiben sem különböznek bármelyik NFL alakulattól abban, hogy csak olyan magasra tudnak jutni, amilyenre az irányító játéka engedi. Andy Dalton tavaly képes volt egy komolyabb ugrást bemutatni, az interceptionök számán kívül minden lényeges statisztikai adatban javult második idényében. A drafton újabb fegyvert kapott a passzjátékoz, az atlétikus tight end, Tyler Eifert személyében. Így Jermaine Gresham mellett lesz még egy két méter közeli célpontja a pálya közepén. Szélső elkapóként viszont arra az A.J. Greenre tud támaszkodni, aki két alapszakasz alatt már 2400 yardig és 18 touchdownig jutott. A futójáték arányával a középmezőnyben tanyáznak. 2012-ben még az ex-Patriot BenJarvus Green-Ellis szállította a futott yardokat. Ez idén valószínűleg megváltozik Giovani Bernard draftjával, akivel megosztozhatnak a labdacipelésben. A North Carolina Tar Heels növendék előnyét jelentheti, hogy jól használható a passzjátékban is. Tavasszal az egyetlen fejtörést Andre Smith (RT) újraszerződtetése jelentette, aki hangulatától függően domináns falember is tud lenni. Mellette Kevin Zeitler az egyik legjobb futásblokkoló RG-je az NFL-nek. Minden adott Dalton számára, hogy újabb szintre emelje játékát és végre a rájátszásban is hatékony legyen, mert első két nekifutásra csak a betli jutott neki.

A védelem legerősebb egysége, és játékuk meghatározó eleme: a védőfal. Belül Geno Atkins, az egész liga legveszélyesebb passz-siettető DT-je okoz álmatlan órákat a centereknek, guardoknak és irányítóknak. A 2012-es újoncok Brandon Thompson (1T) és Devon Still (3T) idén már talán bizonyítani tudják a draftot megelőző pozitív elemzéseket. A fal széléről Michael Johnson és Carlos Dunlap jelenti a veszélyt. Érdekes lesz figyelni, hogy Mike Zimmer koordinátor mire megy Margus Hunt újonccal. Az észt, korábban junior világbajnok diszkoszvető bizonyára az egyik fő történeti vonala lesz az HBO nyári műsorának. A linebacker sorból még komoly tényező lehet az ellenfél irányítójának zaklatásában James Harrison, aki a Steelerstől került a Bengalshoz és erős oldali linebacker lesz a 43-as védelemben. A tavasz egyik nagy meglepetése volt, hogy a középszerű illetve néhol még azt a szintet sem elérő Rey Maualuga (MLB) kapott új szerződést. Azt majd idő eldönti, hogy sikerül-e megtartani helyét a kezdőben. A secondaryben még mindig nem egészséges az újoncévét is teljesen kihagyó Dre Kirkpatrick, így kérdéses, hogy már idén ki tudja-e harcolni a másik kezdő cornerback posztját Leon Hall mellett.

A védelem kissé „orrnehéz”, de amennyiben a támadójáték Dalton vezetésével képes lesz diktálni a tempót, a sok kiváló passz-siettető miatt remek helyzetbe hozhatja saját védőit.

Már megint újjáépítés Clevelandben. Rob Chudinzski, a frissen kinevezett vezetőedző személyében visszatér az, aki utoljára NFL csapatra emlékeztető támadójátékot tudott összerakni a Dawg Poundban. Még támadó koordinátorként dolgozott Romeo Crennel stábjában, amikor 2007-ben tíz győzelmet szereztek, és alig maradtak le a rájátszásról. A meccsenként szerzett 25 pontjukat azóta megközelíteni sem tudták. Chudinzskinek hét év koordinátori tapasztalata van a profi ligában, illetve az egyetemi csapatoknál. Jó kapcsolatot ápol Norv Turnerrel a Chargers korábbi vezetőedzőjével, akinek HC helyettese is volt korábban.

Ezúttal fordul a szerep, ugyanis Turner elvállalta a támadójáték koordinálását. Brandon Weeden (QB) személyében van kivel dolgozni, és a tavalyi év túlkoros, első körben választott játékosának a képességei ideálisak ahhoz a vertikális passzjátékhoz, amit a San Diego játszott. Az irányító előtt ehhez adott egy stabil támadófal három átlag feletti kezdő játékossal (LT Joe Thomas, C Alex Mack, RT Mitchell Schwartz). A futójáték Trent Richardson köré fog épülni, akár már tavaly is 11 futott touchdownt szerzett, és 51 elkapást is fel tudott mutatni. A támadójáték már bizonyított része ennyiben ki is merült. Tight end poszton Jordan Cameron atlétikus képességeiben bíznak. Elkapóknál egy legény van talpon a vidéken: Josh Gordon, bár ő két meccsre szóló eltiltással kezdi az idényt.  

A védők irányítására is sikerült elismert szakembert, jól csengő nevet szerződtetni. Ray Horton Dick LeBeau mellett tanulti ki mesterségét, hogy végül az elmúlt két évben az Arizona Cardinals védelmét irányítsa. Az új koordinátor érkezése sémaváltást jelent, amit elsősorban Jabaal Sheard (DE -> OLB) és D’Qwell Jackson (MLB -> ILB) fog megszenvedni. A 34-es alapokra helyezett védelem legerősebb csapatrésze a védőfal: a 15 millió garantált összeggel kissé túlfizetett Desmond Bryant nélkül is kompetens kezdőt tudnának kiállítani (Phil Taylor, Ahtyba Rubin, Billy Winn), szóval nagyemberekből nincs hiány. Kérdés, hogy Sheard hatékonysága mennyit esik vissza linebackerként. A passz-siettetés megoldására horribilis összegért leigazolták Paul Krugert (Ravens) majd a drafton első körben kiválasztották Barkevious Mingót. A secondary teljesen féloldalas. T.J. Ward (SS) és Joe Haden (CB) is a maguk posztján az átlag feletti játékosok közé tartozik. A maradék kettő - és ha nickel védelmet is számoljuk - három helyre viszont bárki odaérhet.

Weeden körüli bizonytalanság ellenére úgy gondolom Chudinzski, Turner és a támadófal garancia arra, hogy újra lesz támadójáték Clevelandben és inkább a védelem az, ahol sok a kérdőjel és egyelőre túl sok az ismeretlen: hogyan is fog összeállni az egység.

Pittsburgh Steelers

Ben Roethlisberger sérülését követően 2-5-ös mérleggel zárta a tavalyi évet a Steelers, hiába tért vissza az irányító az utolsó négy mérkőzésre, de egy győzelemre futotta már csak az erejükből, így nem jutottak rájátszásba. A kudarcot csak tetézte, hogy nagy csoportriválisuk a Ravens meg tudta nyerni a Super Bowlt illetve a Bengals is fejlődik, így könnyen a csoport harmadik ereje lehet a Steelers. Ez bizonyára sérti a Steelers tapasztalt veteránjainak büszkeségét, így minden joggal lehet elvárni, hogy a Pittsburgh nagy erőbedobással és elszántsággal készül az új idényre.

Támadóoldalon a legnagyobb változás, hogy Mike Wallace elkapó és Rashad Mendenhall futó is távozott. Antonio Brown és Emmanuel Sanders mellett Markus Wheaton (Oregon State) újonc próbálja megszerezni a harmadik elkapó helyét, míg a futójátékban a szintén újonc Le’Veon Bell (Michigan State) kaphat már korán nagyobb szerepet. David DeCastro a 2011-es drafton sokak meglepetésére csúszott nagyot, kihagyhatatlan guard prospectként – mennyit változik a világ egy év alatt… idei drafton már Warmack és Cooper volt „az évtized” guard tehetsége – de mivel az év nagy részében sérült volt, így ma már senki sem beszél DeCastróról. Ő ettől nem lett rosszabb játékos, és komoly tényezője lehet a Steelers faljátékának. Jobb oldali guardként az ő stabil játéka aranyat érhet. A játékosok mellett még Todd Haley-t, az öntörvényű koordinátort kell megemlíteni, mint a sikeres támadójáték letéteményesét, ha megtalálja a közös hangot a csapattal.

James Harrison (OLB) és Casey Hampton (NT) távozásával tovább fiatalodik a védelem és újabb két kezdő hely üresedett meg. Jason Worilds a házon belüli papírforma megoldás a csapat első számú pass rush felelős címére, azonban a draftról erre a feladatra érkezett Jarvis Jones is a draftról (bár nehéz elképzelni róla, hogy már újoncként jelentős eredményeket tudna felmutatni: a Steelers komplex védelme ill. a képességei miatt). Hampton utódja Steve McLendon lesz, de az NT-k szerepe már lecsökkent ahhoz képest, mint amikor még Hampton játszott fénykorában a védőfal közepében. Cameron Heyward fejlődésén múlik talán a legtöbb a védelemben, hogy mennyire lesz képes meghatározó end lenni, mert Ziggy Hoodtól már váratlan hatékonyságnövelésre nehéz számítani.

A secondary, a védelem, de még a teljes csapat eredményessége szempontjából a legnagyobb hatása az újra teljesen egészséges Troy Polamalunak lehet. Ryan Clarkkal és Ike Taylorral ők még mindig képesek az NFL egyik legjobb hátsó sorát kiállítani, még úgyis, hogy Keenan Lewis a Saintshez igazolt el.

Nagy feladat előtt áll Mike Tomlin és stábja, hogy a csoport és az AFC élmezőnyében tartsa a Steelerst.

A csoport válogatottja

QB: Joe Flacco (BAL)
RB: Ray Rice (BAL)

LT: Joe Thomas (CLE)
LG: Kelechi Osemele (BAL)
C: Alex Mack (CLE)
RG: Marshal Yanda (BAL)
RT: Michael Oher (BAL)

WR: A.J. Green (CIN), Torrey Smith (BAL), Antonio Brown (PIT)
TE: Heath Miller (PIT)

RDE: Terrell Suggs (BAL)
1T: Haloti Ngata (BAL)
3T: Geno Atkins (CIN)
LDE: Michael Johnson (CIN)

LB: Lawrence Timmons (PIT), D'Qwell Jackson (CLE)

CB: Ike Taylor (PIT), Lardarius Webb (BAL), Leon Hall (CIN)
SS: Troy Polamalu (PIT)
FS: Ryan Clark (PIT)