Menetrend
Szavazás

A Pats hatékonyságának tényezői, fejlődési lehetőségek

2012. 10. 12. 21:22
Szerző: DoM
Kategória: Elemzés

A Pats szurkolóknak az utóbbi években az egyik legfontosabb kérdésük a védelemről szólt: mire lesz elég ez a szörnyű teljesítmény? A csapat összes kudarcát könnyű szívvel lehetett a védelem nyakába varrni. Valóban szörnyű volt a védelem, vagy valami más húzódik meg a háttérben? Korábbi cikkünkre alapozva szeretnénk bemutatni, hogyan hatnak egymásra a különböző csapatrészek. Milyen elvárások vannak az egyes csapatrészekkel szemben, hogy az egész csapat jól teljesíthessen, sikeres legyen. Ezek alapján szeretnénk kiemelni azokat a tényezőket, amelyekben javulni kell, tehát szurkolóként mire lehet figyelni, ha az ember meg szeretné ítélni a Pats teljesítményét.

A Pats csapatként úgy tud ligaelit (évről évre Super Bowl esélyes) lenni, hogy a támadóoldal stabilan TOP3 teljesítményt mutat fel, és e mellé elégnek kell lennie egy átlagos védelemnek. Mivel a szigorú fizetési sapka miatt szinte lehetetlen egyszerre elit támadó és védő csapatrészt felépíteni, ezért a priorizált oldal mellé elegendő egy átlagos, de ezt az eredményt kiszámíthatóan, stabilan szállító másik oldal. 2011-ben bármilyen adatot is nézünk, egyértelműen a támadóoldal teljesítménye a hangsúlyos. A coldhardfootballfacts.com oldal minőségi statisztikai kategóriái alapján a rájátszásba jutó csapatok többségének a támadó alakulata tartozik a TOP10-12-be, míg a védelmek többsége a középső harmadban található (TOP13-24), nem kevés az utolsó harmadban (jelen cikkben a sikeresség mércéjének a rájátszásba jutást tekintjük).

Tehát, ha a Pats stratégiáját nézzük és a liga tendenciákat figyelembe vesszük, akkor elméletileg bőven elegendőnek(?) kell lenni a jelenlegi védelmi teljesítménynek. Melyek azok a mutatók, amelyek alapján valóban mérhetjük a Pats védelmét?

A kérdés megválaszolásához először azt kell tisztáznunk, hogy milyen stratégiai alapokra építette fel Bill Belichick és az edzői stáb a védekezésünket. Igen, ez a sokszor emlegetett „enged, de nem törik” (bend but don’t break), más néven opportunista védelem, amely adott helyzethez próbál alkalmazkodni, röviden a szituációs védelem. Az opportunizmus két területen érhető tetten: 1. A játékokat a támadók hibázási lehetőségeinek tekinti; nem esik kétségbe, ha hosszú, több játékból álló támadást kell elviselnie, 2. a (megközelítés alapján szükségszerűen bekövetkező) hibákat, tehát a védelem lehetőségeit magas arányban használja ki. Mindkét elnevezés jelzi, hogy kevésbé agresszív, inkább jellemzi a látszólagos passzivitás, nem első szándékból kívánja az akaratát, stílusát ráerőltetni az ellenfélre. Fontos kiemelni: hogy amikor ezzel a jelzővel illetünk egy védelmet, az minden esetben egy hozzáállásbeli, filozófiai megközelítést jelent. Semmi esetre sem tartalmaz értékítéletet, nem hordoz minőségi elemet. Tehát egy védelem ettől se nem rossz, se nem jó. Ez már az egyes játékok végrehajtásának és azok hívásának a függvénye. Ahogy sokat szokták mondani: „Az amerikaifutball végső soron a végrehajtásról szól.”

Összefoglalva: ez a védelem a mindenkori ellenfél stílusára reagál, törekszik az erősségének határozott limitálására, ezáltal lehetőséget teremt a csapat saját erősségének érvényesülésére.

A csapatépítés illetve a csapat játékának kialakítása során végül az egyetlen kérdés: hogyan akarnak meccset nyerni? A Patriots az irányító tudásában, képességében bízik; a passzjátékra alapozva stabilan és folyamatosan képesek touchdownt szerezni, amivel jó esetben a mérkőzés elejétől kezdve kényszerpályára tudják késztetni az ellenfél támadóit (pontot kell szerezni, hogy egyáltalán meccsben maradjanak, hogy a lépést tudják tartani). Így könnyítik a védelemre nehezedő nyomást, hiszen az előny már megvan, nem szükségszerű hamar a labdabirtoklás feladására kényszeríteni az ellenfelet és nincs katasztrófa, ha azok még a saját térfelükön szereznek pár első downt. A lényeg az előrehaladás lassítása, minél több játék álljon rendelkezésre a támadóknak, hogy hibázzanak. A stratégia árnyoldala, ha éppen az elit csapatrész mond csütörtököt, amelyik a csapat identitásának az alapját képezi. Patriots nyelvre lefordítva: ha a pálya középső harmadát dominálni képes passzjátékot egy védelem semlegesíteni tudja, akkor van a nagy baj. Ajánlott egy olyan másodlagos fegyver, amelyikkel még szintén működőképes marad a stratégia: ez lehet a dinamikus futójáték vagy a számokon túli elkapó veszély. Végső esetben felmerülhet az alapkoncepció újragondolása, a megoldásnak a védő oldalon való keresése, a támadók kárára erősíteni a védelem minőségét vagy akár a csapat filozófiáját megváltoztatni. A hozzáállás megváltoztatásáról nincs szó Foxboróban, de a másodlagos fegyverek keresése folyamatosan tetten érhető a támadók oldalán 2010 óta.

Amíg ez a alapkoncepció, ez a stratégia marad a csapatnál, addig nekünk, szurkolóknak ezt a védelmi megközelítést kell elfogadnunk. Az elfogadáshoz, a védelem valós értékeléséhez elengedhetetlen, hogy releváns adatokra tudjunk támaszkodni.

Tehát, akkor milyen adatokat nézzünk? Semmiképpen se az engedett yardot! Tavaly az utolsó tíz csapat közül öt rájátszásba jutott - másképp megfogalmazva: a rájátszásba jutott csapatok szűk fele a legrosszabb az engedett yardok szerinti mutatóban. Az utolsó hatból kerültek ki a Super Bowl résztvevői! Nézzük akkor a yard/futást, a futás elleni védelmet? Nagyjából ugyanazt látjuk - ugyanaz az öt csapat tanyázik az utolsó tízben. Annyival jobb a mutató, hogy a Super Bowl résztvevők hátulról már a 9. és 10. helyet foglalják el. Végül lássuk a passz elleni védekezést, a yard/passzkísérlet mutatót. Alakul, az első öt a rájátszásba jutott, de a maradék hét csapat a 11. helytől a 30. helyig szóródik. Ez statisztikailag még mindig gyenge lábakon áll. Ezek a mutatók alkalmasak lehetnek arra, hogy ijesztgessük az ellenfél szurkolóit, vagy magunkat (az utóbbi a Pats szurkolók kedvenc időtöltése), de a legkevésbé alkalmasak a siker kritikus tényezőinek meghatározására.

A Pats védelmi stílusának a kritikus faktorai a sikerhez: RZ védekezés, vagyis hány százalékban tud az ellenfél touchdownt szerezni, miután 20 yardra már megközelítette a gólterületet (50% alatti érték a minimum, de inkább a 40%-hoz kellene közelítenie), szerzett labdák (átlagosan 1,7-2), big play (30+ yard) TD (átlagban kevesebb 0,5-nél) big play (átlagban kevesebb 1,2-1,5-nél). Ebből a négyből a Pats védelme 2011-ben az első háromban jó vagy kiemelkedő volt . Egyedül big play-t engedett túl sokat illetve a RZ védekezés is csak erős jó indulattal maradt elfogadható. A Super Bowl is egy big play-en úszott el végleg a védelem szempontjából.

patriots red zone

Az előző cikkünkben kiemeltük azt a mutatót, amelyik ezekből a faktorokból elég jó összegző eredményt ad: a defensive passer Rating (DPR), de még ez sem az igazi: 11 PO csapat az első 22 helyen szóródik. Ha viszont nem önmagában a védelmeket nézzük, hanem a csapatot, tehát a Passer Rating Differentialt, a támadó és a védő passer rating különbségét (röviden PRD), akkor a 12 PO csapatból 11-et az első 12 helyen találunk. Sikerült alátámasztanunk statisztikai oldalról is, hogy csak csapatszinten értelmezhető és érhető el siker.

De mit kezdjünk a védelem elemzésével? Vagy majd Brady mindent megold? A PRD javítható, ha a védelem fejlődik a DPR mutatójában. Erősebb pass rush, több sack, több leütött passz stb.

Az alábbi táblázatban a Patriots passer rating mutatójának alakulása látható 2001 óta (a passer rating egy csapat passzjátékának a hatékonyságát fejezi ki – a mutató elemei a yard/passzkísérlet, touchdown, interceptionök száma, sikeres passzok százaléka) az alapszakasz alapján, egészszámokra kerekítve.

 

passer rating tábla

A két számsor gyakorlatilag egyszerre emelkedik, ahogy a védelem segítette támadósor helyett a támadók által kisegített védelem irányába haladt a csapat hétköznapi működése, ami természetesen együtt járt a két egységnél bekövetkezett minőségi változással a keretben. Az elmúlt két idényben elszenvedett vereségek során a rájátszásban a védelem 127.3 és 103.8 PR mutatón „tartotta” az ellenfél támadóit, és az elit egység, vagyis a támadósor ezt a kilengést képtelen volt kompenzálni (89.0 és 91.1), miközben az alapszakaszbeli átlagától is jócskán elmaradt.

Múltkori elemzésünk során tudatosult bennünk, hogy a Pats védelmének megítélése szempontjából egy fontos mutatóban az NFL statisztikái nagyvonalúak. A szerzett labdák közé nem számolják a kivédekezett negyedik downt (pedig a jegyzőkönyvbe is úgy írják be, hogy turnover on 4th down) és a kihagyott mezőnygólt. Annak ellenére, hogy ezekben az esetekben is a labdabirtoklás feladásának szándéka (punt) és pontszerzés nélkül kerül a másik csapathoz a labda. Ezt a hibát úgy véljük orvosolni, hogy az összes labdabirtokláshoz viszonyítjuk a pontszerzést elérő akciókat. Ezzel ki tudjuk mutatni, hogy egy védelem milyen arányban képes megakadályozni a támadókat a céljuk elérésében. Egy opportunista védelem szempontjából a módszer teljesen mindegy (például nem dől össze a világ, ha nincs sok 3rd&out), a lényeg, hogy adjuk oda a labdát a támadóinknak. Ha már számolgattunk, akkor nem esett nehezünkre ugyanezt megnézni a támadóinknál. Így képet kaphatunk arról is, hogy egy elit támadás mire képes. A Ravens adatainak segítségével pedig az egyik legnagyobb konferencia riválishoz (annak elit védelméhez és viszonylag erős támadóihoz) hasonlíthatjuk a Pats alakulatait.

Az eredmények rövid értelmezése (a táblázatok képként megjelenítve nagyobb formátumban is olvashatóak):

patriots védelem

A védelem csak minden harmadik támadásból enged pontot, minden negyedik-ötödikből touchdownt. Mindkét csapatrész és a special teams is nagyon jól teljesít a másik támogatásában. A támadók és az ST  is ritkán ad short field pozíciót az ellenfélnek, mindössze a támadások 10%-ában. Érdemes kiemelni, hogy ennek milyen nagy jelentősége van: ezekből a támadásokból kapja a Pats a pontszerző akciók 15 %-át; másfélszer nagyobb eséllyel kapnak pontot, mint „rendes” körülmények között. Nem nagyon hozzák kellemetlen helyzetbe a védelmet, működhet az enged, de nem törik megközelítés. A game winning támadások kivédekezésében egyértelműen gyengék, ha hozzávesszük a rájátszást, akkor ötből egy (a Ravensét sem védekezték ki!), nagyon rossz.

ravens védelem tábla

A Ravens védelmének adatai pontosan megmutatják, hogy mely területen kell fejlődni. Habár nagyjából ugyanolyan arányban engednek ők is pontszerző akciót, de TD-t sokkal kevesebbet. (Minden adat azt mutatja, hogy egy elit védelem nem képes többször leküldeni a pályáról a támadókat, hanem az akciók eredményességét tudja mérhetően jobban limitálni.) A másik fontos mutató, amiben jelentősen jobbak, a GW támadások kivédekezése. A Ravens támadói és az ST kétszer többet hozzák nehéz helyzetbe a védelmüket, mint a Pats hasonló alakulatai. Ezekben a támadásokban már nincs jelentős különbség a két védelem között, minden mutatójuk szinte azonos. Ugyanezt a hasonlóságot látjuk, amikor a védelmek (és a ST) short field pozíciót kiharcoló képességét nézzük.

patriots támadás tábla
 
A Patriots támadók nagyon hatékonyak: a támadások fele pontszerzéssel ér véget, három-négy labdabirtoklásonként TD-t érnek el. Nagyon jól látszódik az a különbség, amely jó eséllyel, szinte biztosan a győzelmet jelenti. A védelem és a special teams minden negyedik támadásukhoz megadja a short fieldet. Az viszont kellemetlen, hogy ezekből nem nagyon ér el jobb eredményt, mint a saját átlaguk. Ha már Bradyék hiányossága: alapvető törekvése a csapatnak, hogy a kezdőrúgás átengedésével lehetőséget teremtsen a dupla labdabirtoklásra (első félidő utolsó és a második félidő első támadása is az övék legyen). Ez optimális esetben +-14 pontnyi „hintázásra” ad lehetőséget. Nem rossz az elért átlag, de rendkívül inkonzisztensek ezen a téren.

ravens támadás tábla

Flaccoék alacsonyabb hatékonysággal dolgoznak, s nagyon fontos nekik, hogy kapjanak rövid mezőnypozíciót. Bár GW támadásban elég jók, de előnyből képtelenek lezárni a meccset, a védelmüket kényszerítik a mérkőzés lezárására.

Milyen különbségek mutatkoznak a vereségeknél? Mindkét csapatrész teljesítménye visszaesik a Patsnél, de a támadóké drámaian. A védők nagyjából 20-25 %-kal rosszabbak a saját átlaguknál, a támadók viszont 50%-kal. Az opportunista védelmünk bizonyos határig tudja csak kezelni a támadók gyengeségét, ekkora romlás már őket is maga alá temeti. Ha vereséget szenvedünk, általában a támadók teljesítenek jelentősen rosszabbul önmagukhoz képest, és ez magával hozza a védelem visszaesését is. Kis pontkülönbséggel kapnak ki, az dönt, hogy kié az utolsó lehetőség. Ha az ellenfélé, akkor máris lehet nézni a MÁV menetrendet – nem utazási céllal.

Önmagában a védelem nem tud meccsdöntő tényezővé válni, ha az elméletileg pontgyártásra optimalizált támadójáték összeomlik, mert rossz napot fog ki vagy egyszerűen remek védelemmel találta szembe magát. Hosszú idő után idén lehet először megfigyelni a bajnoki küzdelem hajrájában (az eddig látottak alapján), hogy a pálya középső harmadát uraló passzjátékot kisegíteni hivatott dinamikus futójáték és az oldalvonalhoz közeli passzjáték tud-e olyan rugalmasságot kölcsönözni a támadóknak, hogy meccsben tartsák saját védelmüket és ezáltal a csapatot is a rájátszás sorsdöntő küzdelmeiben? Ha a passer rating táblára pillantunk, akkor a védelem részéről a 75-80 közötti mutató esetén már joggal lehetne felsóhajtani, hogy van előrelépés, különben továbbra is minden az elit támadósorról és az átlagos védelemről fog szólni (a 2012-ben eddig lejátszott meccseken nyújtott 96-os érték nagyon magas – elfogadhatatlan). Ezt a mutatót a szerzett labdák fokozásával már nehezen lehet javítani, hiszen ebben elit a védelem, egyszerűen kevesebb TD-t szabad engedni. A kiemelkedő teljesítményhez még szükséges, hogy vagy szerezze vissza a labdát a mérkőzések végén a támadóknak (ez már idén kétszer sikerült!), vagy állítsa le a GW drive-ot (ez idén még nem).

A Ravens vereségeit többféle módon képes elszenvedni, hol leolvad mindkét egységük, máskor a védelem elit teljesítménye sem képes ellensúlyozni a támadók nullázását, vagy éppen közepesen teljesít az egész csapat. Sokkal inkonzisztensebbek, mint a Pats; tényleg nem véletlenül tartják róluk, hogy kétarcú csapat. A mi védelmünk a náluk gyengébb teljesítményét sokkal kiszámíthatóbban, megbízhatóan nyújtja. Ez egy nagyon fontos érték.

A Pats győzelmeknél nincs eltérés az átlagostól. Nem is nagyon lehet, hiszen a Pats esetében a győzelem az átlagos esemény az utóbbi tíz évben. Ezért vagyunk elkényeztetve és mi, a szurkolók erről a tényről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni!

Az idei minta még kevés ahhoz, hogy pontosan láthassuk a változásokat. Egy-egy mérkőzés még nagyon torzítja az eredményeket. De a vereségek okai egyenként így is láthatóak: A Cards ellen a támadók a három short field lehetőségéből 3(!) pontot értek el, a védelem pedig 10 pontot kapott Kolbék két ilyen támadásából. A Ravens ellen pedig a meccset kétszer is lezárhatták volna. Sem a támadás nem oldotta meg a 4 perces támadójátékkal, sem a védelem nem védekezte ki a GW támadást.

Akármilyen irányból vizsgáltuk a Pats csapatrészeinek a teljesítményét, mindig arra jutottunk, hogy önmagukban erős korlátokkal értelmezhető eredményeket kapunk. Valóban releváns, a sikerrel szorosan összefüggő tényezőket csak a különböző csapatrészek kölcsönhatásait figyelembevevő mutatók használatával, kidolgozásával találunk.

Eredeti kérdésünkre visszatérve, kiemelkedő lehet egy csapategység az NFL egészét tekintve - ilyen a Pats támadóalakulat. Azonban elit lehet az a egység is, amelyik a csapat identitásának és stratégiájának megfelelő teljesítményt stabilan, megbízhatóan szállítja - erre törekszik a Pats védelem.

Remélhetőleg a cikkünkkel - és a hozzászólásaitokkal - abban nyújtunk egymásnak segítséget, hogy pontosabban mérhessük fel, hogy hol tart a csapatunk ebben a törekvésében.

A cikkben szereplő táblázatok az alábbi oldalon megtekinthetők (2011-es munkalapon), ahol az idény során mérkőzésről-mérkőzésre frissítésre kerülnek az értékek (2012-es munkalapon).

A saját statisztikáink kidolgozásához az adatokat az nfl.com mérkőzés összefoglalóinak „play by play” leírásaiból nyertük, az elemzésekhez a coolhardfootballfacts.com minőségi statisztikáit használtuk.

A cikket tomi-tomi ötlete nyomán DoM közreműködésével tomi-tomi készítette.

Hozzászólások

2012. 10. 12. 21:55
sixt
Te jóságos atya úr isten DoM , tomi-tomi mennyi jelzőt elszórtunk már rátok !! Köszönöm nektek hogy egyre közelebb hozzátok nekem ezt a játékot. Gratula hogy fáradságot és időt nem kímélve ezt csináljátok !!!
2012. 10. 12. 22:10
DefenseFan
RESPECT a cikk miatt!
2012. 10. 12. 22:33
lipi
OMG! Ez valami hihetetlen jó lett!
Köszönjük!
2012. 10. 12. 23:02
cescf4
iszonyat jó cikk

BIG THANK YOU!!!
2012. 10. 13. 08:11
Uramatyám!!! AWESOME!!!
2012. 10. 13. 09:25
tottingetosz
Gyerekek! A többi oldal csak jelenthet. Igazi szakma ez, kérem szépen! Nagyon gratulálok! Ittam minden szavát a cikknek...
2012. 10. 13. 09:27
tottingetosz
Ja, és remélem az AFC-s edzők nem olvassák a pats.hu-t. Még a végén ez alapján kiismerik csapatunk alap stratégiáját... :)
2012. 10. 13. 10:26
szeder
Jézus ereje!! Ez valami fenomenális!
2012. 10. 13. 10:55
dajkatom
Nagyon-nagyon komoly cikk!!! Maximális tisztelet az íróknak és ezer köszönet!
2012. 10. 13. 12:57
non4m3
a táblázatokban a "Dupla birtoklás pont" és a hozzá tartozó 2 számot vki el tudná magyarázni hogy pontosan mit is mutatnak meg?
Thx
2012. 10. 13. 13:10
tomi-tomi majd részletezi, de a dupla birtoklás azt jelenti, amikor egy csapat a második negyed végén az utolsó illetve a harmadik negyed elején az első támadást is vezetni tudja.
2012. 10. 13. 13:36
tomi-tomi
A Pats tavaly 16 meccsből 15-ször élhetett ezzel a lehetőséggel. Ez maximálisan 210 pont megszerzését teszi lehetővé. Ebből összesen 83, átlagosan 5,53 pontot szereztek. A gond az, hogy háromszor nulla pontot és még ötször csak egy FG-t (három pontot) értek el.
Az átlag önmagában egyáltalán nem rossz (ld. Ravens), de pont az hiányzik ebből a faktorból, ami egy stratégiát igazán sikeressé tehet, a megbízható, egyenletes teljesítmény. A Giants vereség után volt egy öt meccses tarolás, ez emeli az átlagot.
(Btw a három vesztes meccsünkön két lehetőségből (potenciálisan 28 pont) egy árva FG sikerült.)
Ez a idő- és labdabirtoklás kezelés azt jelenti, hogy a mérkőzés végi utolsó drive jó eséllyel, alapesetben az ellenfélé lesz. Szoros meccsnél - ismerve a védelmünk GW-drive stop képességét - különösen fontos, hogy a támadók a 14 pontból minél többet fel is tegyenek a táblára.
2012. 10. 13. 16:55
macilaci
Az a cikk nagyon jó lett, köszönjük, hihetetlenek vagytok
2012. 10. 13. 21:26
Burkus
Fantasztikus cikk!
2012. 10. 13. 22:51
Nagyon jó cikk lett :) A számokkal kapcsolatban annyi hozzáfűznivalóm van, hogy azok tartalmazzák a garbage time-ot is. Pl Broncos ellen nyílvánvaló volt, hogy kapni fogunk TD-t, egyetlen stratégia annyi volt, hogy minél később... Emellett más, bőven megnyert meccseknél is a kapott yardokat/TD-ket nem számítanám bele egy védelem teljesítményébe. Pl. az, hogy tavaly a packers és a patriots védelem kapta a legtöbb yardot az nem véletlen: ennek a két csapatnak a támadósora annyira dinamikus (Pats esetében a no-huddle is), hogy szinte törvényszerű a rengeteg bekapott yard.
2012. 10. 14. 00:34
Milyen pontkülönbségnél és a negyedik negyedben hány percnél legyen húzva egy olyan önkényes vonal, hogy ezt már nem számítjuk - vagy minden meccsről kellene utólag megállapítani? Ez szerintem problémás, ráadásul ha levonjuk a védőktől, akkor ugyanezt le kell vonni támadó oldalon is.

Ami a Denver elleni meccset illeti:

10 pont hátrány Broncos szempontból. 3:42 van hátra 2 időkéréssel. Ha pontot szereznek, nyílt a meccs. Persze lehet mondani, hogy a Pats simán lefuttatja az órát az addig látottak alapján, de sajnos elég gyakran láttunk már karón varjút az utóbi időben.
2012. 10. 14. 08:59
tomi-tomi
Az egyik legnagyobb ellenzője vagyok a garbage time-ban történő események figyelembevételének egy csapatrész megítélésénél. Természetesen ezért megnéztem, hogy tavaly hány TD-t kaptunk ebben az időszakban. Távolról sem annyit, mint amennyit érzésre mondtam volna, mindössze négyet. Az olyan TD-ket számoltam, amelyeket (1) közvetlen az utolsó Pats labdabirtoklás előtt kaptunk ÉS (2) legalább 14 pontos előnyünk maradt. Alapvetően nem befolyásolja ez a négy bekapott TD a védelem összképét.
Csak arra az árnyalatra erősít rá, hogy jelentős előny birtokában felpuhulnak. Olyan érzésem van, mintha 21 pontnál egy határkapcsoló működne bennük, ennyit bármikor összeszednek, de ha szoros a meccs, vagy hátrányban vagyunk, akkor az esetek 90%-ában lehúzzák a rolót. Ha nagyon vezetünk, akkor ez a kapcsoló nem működik; felszaladhatnak 28-30 pont fölé is. Nyilvánvaló volt, hogy kapunk a Broncos ellen TD-t, de nem a garbage time miatt (dehogy tartottunk még ott, főleg nem PM ellen!). A védelmünk szokásos gyengeségét láttuk. Btw szerintem ilyen nagy előnyöknél nagyon nehéz fenntartani azt a magas szintű koncentrációt, amely a védelmünk sikerességéhez elengedhetetlenül szükséges.
Idén a Bills elleni utolsó TD-t kaptuk garbage time-ban, a Broncos elleni éles volt. Nagyjából hozzuk a tavalyi átlagot: a TD-k kb. 10%-át kapjuk jelentőség nélkül.
(Arra is jól ráéreztél, hogy a statisztikában az egyik legnehezebb, legérzékenyebb dolog a kategóriák precíz meghatározása. Egyben a kategóriák "megfelelő" kidolgozásával a legkönnyebb a statisztikákat saját kedvünkre formálni.)
2012. 10. 14. 10:38
lipi
Továbbá nem csak a védelemből, de a támadó oldalról is ki kellene venni. Ami pedig lehetetlen. BB imádja az utolsó percig feszíteni a támadókat. Nem néztem utána, de érzésre nekünk van a legnagyobb különbség a szerzett és a kapott pontok között. Márpedig ez sokkal jobban árnyalja a képet, mint az, hogy hány td-t kaptunk garbage timeban. (arról nem is beszélek, amikor már nem akarunk gyorsan TD-t szerezni és szándékosan lassítjuk a labdát.)
2012. 10. 14. 10:55
tomi-tomi
Tavaly a Saints megelőzött minket, másodikok voltunk pontkülönbségben (11,6 pont/mérkőzés). Idén visszaestünk 10,5 pontra és az 5. helyre. Még. :-)
2012. 10. 14. 11:46
lipi
Tudtam, hogy alaptalanul vádolnak minket :)
Igaz, Peytont el is tiltotta Goddell... :)
2012. 10. 13. 22:56
tavi
Szuper lett, köszi!
Ezt a cikket viszont most az eddigiektől ellentétben angolra kellene lefordítani ;)
2012. 10. 14. 11:24
RicHARD
Meg kell hagyni nem semmi meló lehetett ezt a cikket összehozni.
Grat. !
Hozzászólás a(z) A Pats hatékonyságának tényezői, fejlődési lehetőségek bejegyzéshez