Bizton állítható, hogy Adalius Thomas nem így képzelte el a New England Patriotsnál töltött időket.
Amikor 2007-ben a szabadügynök piac első napján aláírta 5 éves, 35 millió dolláros szerződését a csapathoz, úgy tűnt ő a tipikus Bill Belichick játékos. Nagy, gyors és sokoldalú. Mindenki arra számított, hogy ő lesz a Patriots védelem svájci bicskája: külső linebackerként meccsek sorsát megfordító pass rusher, mint Willie McGinest; alkalmanként belső linebacker vagy éppen a secondarybe visszalépő játékos, ahogy Baltimore-ban is előfordult vele. Mi sem áll távolabb a valóságtól. Jelen állás szerint Thomas csapat nélküli játékos. Halovány esélye van, hogy még Patriots mezben valaha pályára fog lépni tétmeccsen.
Thomas éppen az éves football táborát tartja Hattiesburgben, a Southern Mississippi Egyetemen, a környékbeli gyerekeknek, hogy megismerkedjenek ezzel a játékkal, és találkozhassanak egy olyan emberrel, aki sikeres lett az NFL-ben, Super Bowlon és Pro Bowlokon vett részt. Itt találkoztam vele délelőtt, és Thomas megragadta a lehetőséget, hogy ismét előadja történetét a saját szemszögéből, majdnem hat hónappal azután, hogy a sajtóban mindenki együttműködni képtelen, állandó elégedetlenkedőnek állította be. Még mindig nem tudja pontosan, mikor fordultak rosszra a dolgok. „Aki személyesen is ismer, pontosan tudja, hogy nem vagyok rossz ember. Tíz év alatt sosem volt problémám a ligában. Sosem különböztem össze edzőimmel. Ez nem én vagyok. Feltétel nélküli igenember lennék? Nem gondolom. Azonban tisztelem az edzőket, és a pozíciójukat. Bármit mondanak, azt megteszem, de ők a csapat és saját érdekeiket tartják szem előtt. Eljön az a pillanat, amikor senki sem segíthet az emberen, csak saját maga.” „Nem a keserűség beszél belőlem. Egyáltalán nem. Azonban előfordul ami… Tudom, hogy sosem tettem igaztalan állításokat, és ha nem hazudtam, akkor mi volt a probléma?”
A hírhedt őszi havazás során, amikor Derrick Burgess, Gary Guyton, Randy Moss és Thomas négyes késés miatt haza lett küldve a reggel 8 órás csapat megbeszélésről, Thomas a sajtóhoz fordult és azt mondta, hogy ez nem a Jetson család, amikor szabadon repkedhetett volna a levegőben, hogy kikerüljön a dugóból, és időben beérjen a megbeszélésre. Saját bevallása szerint, csak vicces próbált lenni. Utólag belátta, hogy gyerekes megnyilvánulás volt, ami óvodásokhoz méltó, amivel frusztrációját fejezte ki, hogy az ő késését nem úgy kezelték, mint ahogy a korábbi gyakorlat alapján elvárható lett volna. Megjegyzése tiszteletlen volt a csapatra nézve, újabb történés az események hosszú láncolatában, ami idáig vezetett játékos és csapat között.
Thomas a Bills ellen egy novemberi mérkőzésen törte el a jobb alkarját 2008-ban. Az eset után az orvosoknak azt mondta, majd szünetben megröntgenezik, és megvizsgálják, mert játszani akar. Még további két támadásig a pályán maradt, amikor is gyors mozdulattal nyúlt az egyik ellenfél után. Abban a pillanatban reccsent a csont. Négy különböző helyen tört el. A karja azonnal feldagadt. Véget ért számára az idény. Még ma is tizenkét csavar és egy lemez van a karjában.
A csapat Tampaba küldték rehabilitációra (Floridaban van Thomasnak otthona) 2009. év elején. Azonban a nő, akit kijelöltek a számára masszázsterapeuta volt, nem specialista, aki segített volna neki, hogy karja újra képes legyen minden mozdulatsorra. Egy évvel később a csuklója még mindig érzékeny, és zavaró játék közben. Következő hónapban Pensacolaba megy saját magától külön kezelésre, végleg rendbe hozni a karját. Nem érti, miért nem küldték megfelelő személyhez már az első alkalommal: „Visszagondolva azt hiszem, ez egy rejtett üzenet volt. Más játékossal biztosan nem így foglalkoztak volna. Váll- vagy térdsérüléssel nem küldesz valakit masszázsterapeutához. Természetesen orvosom is volt, de aki felelős volt a rehabilitációmért csak egy masszázsterapeuta. A dolgok jól alakultak, de valószínűleg sokkal jobban is mehettek volna. A kezelőorvosom mindent megtett értem, amit csak tudott. Nem ő hibázott, csak egyszerű szívességet tett nekem. Az eredmény nem lett tökéletes.”
Múlt nyáron további rossz hír várta Thomast, amikor az edzők azt közölték vele, hogy nem megfelelő pass rusher, és a jövőben jelentősen meg fog változni a szerepe. Még fel sem épült a karsérüléséből, és még vissza sem térhetett az edzésekre. Sérülése pillanatában 10 meccs alatt 5 sacket gyűjtött. „Erről csak annyi a véleményem, hogy mindösszesen hat aktív külső linebacker van, aki több mint 50 sackkel rendelkezik. Én vagyok az egyik. Egy ilyen sérülés után egyszerűen azt mondani, hogy nem vagyok elég jó pass rusher, nem is tudom… Nem tudom elhinni. Nem azt mondom, hogy a világ legjobbja lennék, vagy bármi hasonló, de…” A mélypont a hatodik héten következett be, amikor a Tennessee ellen lekerült az aktív rosterről. A meccs reggelén Matt Patricia, linebacker edző tájékoztatta, hogy aznap nem fog játszani. A stáb szerint ennek oka a Denver elleni rossz játéka volt az előző héten. „Érthetetlen volt, ami történik. Az Atlanta ellen én kaptam az egyik meccslabdát [ami mindig a kiemelkedő játék elismerése az edzők részéről]. Két héttel korábban megkaptam a meccslabdát, majd egyetlen rosszabb meccs után kiteszik az embert a csapatból. Nem is találok rá szavakat. Különösen akkor, ha arra gondolok, hogy sok más játékossal ez még sorozatos rossz meccsek után sem fordult elő. Döbbenetes volt. Akkor minden megváltozott.”
Nem egészen világos, hogy Thomas miért tagja még a Patriotsnak. Sem ő, sem az ügynöke, Bus Cook nem áll(t) kapcsolatban az idény vége óta a csapat vezetőivel. A linebacker nem is vesz részt offseason programban, oda senki sem hívta. A júniusi kötelező táborba viszont elmegy, ha akkor még rosteren lesz.
Végezetül azt kérdeztem tőle, hogy szerinte valaha még láthatjuk-e Patriots mezben a pályán? „Bárcsak tudnám. Őszintén, bárcsak tudnám. Ezt csak egyedül Bill tudja. Fogalmam sincsen mi fog történni, milyen tervük van velem. Minden bizonytalan. Kényelmetlen helyzet, mert hónapok óta nem tudom, mi fog történni. Jól éreztem magam itt, ha ez a vég, akkor ennyi volt. A szurkolók remekek voltak, öröm volt nekik játszani. Ha maradok, akkor nincs kifogásom, hogy továbbra is itt játszom.”
Zárásnak Thomas reakciója arra a média hírre, hogy ősszel már Rex Ryan csapatában, a New York Jetsnél fog játszani. „Mindenki állandóan azt szajkózza, hogy a Jetshez fogok menni Rex Ryan miatt. Játszottam Marvin Lewis [Bengals vezetőedzője], Mike Singletary [49ers vezetőedzője], Jack Del Rio [Jaguars vezetőedzője] és Mike Nolan [Dolphins védekező koordinátora] irányítása alatt. Őket vajon miért nem emlegetik úgy, mint leendő munkaadóimat? Mert azzal nem lehet eladni az újságot.”
[Az utolsó bekezdés meg is magyarázza miért a Patriots tagja még Thomas. Nyilván a vezetőség nem akarja, hogy valamely csoport-riválisnál kössön ki, ismerős edzők kezei között, és megfelelő trade partner egyelőre nem jelentkezett -a szerk.]
Boston.com – Shalise Manza Young
Amikor 2007-ben a szabadügynök piac első napján aláírta 5 éves, 35 millió dolláros szerződését a csapathoz, úgy tűnt ő a tipikus Bill Belichick játékos. Nagy, gyors és sokoldalú. Mindenki arra számított, hogy ő lesz a Patriots védelem svájci bicskája: külső linebackerként meccsek sorsát megfordító pass rusher, mint Willie McGinest; alkalmanként belső linebacker vagy éppen a secondarybe visszalépő játékos, ahogy Baltimore-ban is előfordult vele. Mi sem áll távolabb a valóságtól. Jelen állás szerint Thomas csapat nélküli játékos. Halovány esélye van, hogy még Patriots mezben valaha pályára fog lépni tétmeccsen.
Thomas éppen az éves football táborát tartja Hattiesburgben, a Southern Mississippi Egyetemen, a környékbeli gyerekeknek, hogy megismerkedjenek ezzel a játékkal, és találkozhassanak egy olyan emberrel, aki sikeres lett az NFL-ben, Super Bowlon és Pro Bowlokon vett részt. Itt találkoztam vele délelőtt, és Thomas megragadta a lehetőséget, hogy ismét előadja történetét a saját szemszögéből, majdnem hat hónappal azután, hogy a sajtóban mindenki együttműködni képtelen, állandó elégedetlenkedőnek állította be. Még mindig nem tudja pontosan, mikor fordultak rosszra a dolgok. „Aki személyesen is ismer, pontosan tudja, hogy nem vagyok rossz ember. Tíz év alatt sosem volt problémám a ligában. Sosem különböztem össze edzőimmel. Ez nem én vagyok. Feltétel nélküli igenember lennék? Nem gondolom. Azonban tisztelem az edzőket, és a pozíciójukat. Bármit mondanak, azt megteszem, de ők a csapat és saját érdekeiket tartják szem előtt. Eljön az a pillanat, amikor senki sem segíthet az emberen, csak saját maga.” „Nem a keserűség beszél belőlem. Egyáltalán nem. Azonban előfordul ami… Tudom, hogy sosem tettem igaztalan állításokat, és ha nem hazudtam, akkor mi volt a probléma?”
A hírhedt őszi havazás során, amikor Derrick Burgess, Gary Guyton, Randy Moss és Thomas négyes késés miatt haza lett küldve a reggel 8 órás csapat megbeszélésről, Thomas a sajtóhoz fordult és azt mondta, hogy ez nem a Jetson család, amikor szabadon repkedhetett volna a levegőben, hogy kikerüljön a dugóból, és időben beérjen a megbeszélésre. Saját bevallása szerint, csak vicces próbált lenni. Utólag belátta, hogy gyerekes megnyilvánulás volt, ami óvodásokhoz méltó, amivel frusztrációját fejezte ki, hogy az ő késését nem úgy kezelték, mint ahogy a korábbi gyakorlat alapján elvárható lett volna. Megjegyzése tiszteletlen volt a csapatra nézve, újabb történés az események hosszú láncolatában, ami idáig vezetett játékos és csapat között.
Thomas a Bills ellen egy novemberi mérkőzésen törte el a jobb alkarját 2008-ban. Az eset után az orvosoknak azt mondta, majd szünetben megröntgenezik, és megvizsgálják, mert játszani akar. Még további két támadásig a pályán maradt, amikor is gyors mozdulattal nyúlt az egyik ellenfél után. Abban a pillanatban reccsent a csont. Négy különböző helyen tört el. A karja azonnal feldagadt. Véget ért számára az idény. Még ma is tizenkét csavar és egy lemez van a karjában.
A csapat Tampaba küldték rehabilitációra (Floridaban van Thomasnak otthona) 2009. év elején. Azonban a nő, akit kijelöltek a számára masszázsterapeuta volt, nem specialista, aki segített volna neki, hogy karja újra képes legyen minden mozdulatsorra. Egy évvel később a csuklója még mindig érzékeny, és zavaró játék közben. Következő hónapban Pensacolaba megy saját magától külön kezelésre, végleg rendbe hozni a karját. Nem érti, miért nem küldték megfelelő személyhez már az első alkalommal: „Visszagondolva azt hiszem, ez egy rejtett üzenet volt. Más játékossal biztosan nem így foglalkoztak volna. Váll- vagy térdsérüléssel nem küldesz valakit masszázsterapeutához. Természetesen orvosom is volt, de aki felelős volt a rehabilitációmért csak egy masszázsterapeuta. A dolgok jól alakultak, de valószínűleg sokkal jobban is mehettek volna. A kezelőorvosom mindent megtett értem, amit csak tudott. Nem ő hibázott, csak egyszerű szívességet tett nekem. Az eredmény nem lett tökéletes.”
Múlt nyáron további rossz hír várta Thomast, amikor az edzők azt közölték vele, hogy nem megfelelő pass rusher, és a jövőben jelentősen meg fog változni a szerepe. Még fel sem épült a karsérüléséből, és még vissza sem térhetett az edzésekre. Sérülése pillanatában 10 meccs alatt 5 sacket gyűjtött. „Erről csak annyi a véleményem, hogy mindösszesen hat aktív külső linebacker van, aki több mint 50 sackkel rendelkezik. Én vagyok az egyik. Egy ilyen sérülés után egyszerűen azt mondani, hogy nem vagyok elég jó pass rusher, nem is tudom… Nem tudom elhinni. Nem azt mondom, hogy a világ legjobbja lennék, vagy bármi hasonló, de…” A mélypont a hatodik héten következett be, amikor a Tennessee ellen lekerült az aktív rosterről. A meccs reggelén Matt Patricia, linebacker edző tájékoztatta, hogy aznap nem fog játszani. A stáb szerint ennek oka a Denver elleni rossz játéka volt az előző héten. „Érthetetlen volt, ami történik. Az Atlanta ellen én kaptam az egyik meccslabdát [ami mindig a kiemelkedő játék elismerése az edzők részéről]. Két héttel korábban megkaptam a meccslabdát, majd egyetlen rosszabb meccs után kiteszik az embert a csapatból. Nem is találok rá szavakat. Különösen akkor, ha arra gondolok, hogy sok más játékossal ez még sorozatos rossz meccsek után sem fordult elő. Döbbenetes volt. Akkor minden megváltozott.”
Nem egészen világos, hogy Thomas miért tagja még a Patriotsnak. Sem ő, sem az ügynöke, Bus Cook nem áll(t) kapcsolatban az idény vége óta a csapat vezetőivel. A linebacker nem is vesz részt offseason programban, oda senki sem hívta. A júniusi kötelező táborba viszont elmegy, ha akkor még rosteren lesz.
Végezetül azt kérdeztem tőle, hogy szerinte valaha még láthatjuk-e Patriots mezben a pályán? „Bárcsak tudnám. Őszintén, bárcsak tudnám. Ezt csak egyedül Bill tudja. Fogalmam sincsen mi fog történni, milyen tervük van velem. Minden bizonytalan. Kényelmetlen helyzet, mert hónapok óta nem tudom, mi fog történni. Jól éreztem magam itt, ha ez a vég, akkor ennyi volt. A szurkolók remekek voltak, öröm volt nekik játszani. Ha maradok, akkor nincs kifogásom, hogy továbbra is itt játszom.”
Zárásnak Thomas reakciója arra a média hírre, hogy ősszel már Rex Ryan csapatában, a New York Jetsnél fog játszani. „Mindenki állandóan azt szajkózza, hogy a Jetshez fogok menni Rex Ryan miatt. Játszottam Marvin Lewis [Bengals vezetőedzője], Mike Singletary [49ers vezetőedzője], Jack Del Rio [Jaguars vezetőedzője] és Mike Nolan [Dolphins védekező koordinátora] irányítása alatt. Őket vajon miért nem emlegetik úgy, mint leendő munkaadóimat? Mert azzal nem lehet eladni az újságot.”
[Az utolsó bekezdés meg is magyarázza miért a Patriots tagja még Thomas. Nyilván a vezetőség nem akarja, hogy valamely csoport-riválisnál kössön ki, ismerős edzők kezei között, és megfelelő trade partner egyelőre nem jelentkezett -a szerk.]
Boston.com – Shalise Manza Young
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges