Akit nem leptek meg az eltiltások

Tony Massarotti, a boston.com munkatársa nem kezeli meglepetésként a Patriots játékosait érintő eltiltásokat, de megvan a véleménye a Bill Belichick által adott magyarázatról.-TORESPONT-

Bill Belichick a Patriotsnál nemrég történt, teljesítménynövelő szerek [performance-enhancing drugs, PEDs - a szerk.] használata miatti eltiltásokat "szerencsétlennek" minősített "helyzeteknek" nevezte, mondván "egyiknek sem kellett volna bekövetkeznie". Ez borzasztóan bőbeszédű magyarázat és sok információ egy olyan embertől, aki jellemzően azzal intézi el az ehhez hasonló dolgokat, hogy "ez a ligára tartozik", és arra késztet bennünket, hogy azon kezdjünk el tűnődni, valójában mi lehet a célja ezzel a Patriotsnak.

Adderall, Bill? Na ne... Minden bizonnyal hülyék vagyunk az ilyesmihez, de ennyire azért talán mégsem. Brandon Bolden egy nem draftolt újonc, akinek az edzőtáborban nyílt ki a csipája, és úgy néz ki, mint egy két lábon járó ruhásszekrény. Jermaine Cunningham úgy fel van fújódva, mint egy gömbhal. Ha az Adderall ilyen hatással van az emberi testre, akkor a vizsgákra magoló egyetemista srácok mind úgy néznek ki, mint LaRon Landry. [Egyes felmérések szerint az amerikai diákok között szinte általánossá vált az ún. "tanulódrogok", a szellemi teljesítmény növelésére használt gyógyszerek, így pl. az Adderall használata - a szerk.]

Nos, a Patriotsban van két srác, akit felelősségre vontak teljesítménynövelő szer használata miatt. Három, ha ide vesszük Aqib Talibot is, aki éppen négy meccses eltiltása felénél járt (nem fogják kitalálni: Adderall miatt), amikor a Patriots egy negyedik körös pickért megszerezte őt a Tampa Bay Buccaneerstől.

Ha ez az egész egyfajta meglepetésként érne valakit, akkor az vagy nem akar szembenézni az igazsággal, vagy nem kísérte figyelemmel a történéseket. A közelmúltban valamilyen (gyógy-)szer, vagy teljesítményfokozó használata kapcsán érintett Patriots játékosok listáján immár rajta van Rodney Harrison (HGH) [Human Growth Hormone: növekedési hormon - a szerk.], Nick Kaczur (oxycodone) [fájdalomcsillapítók egyik hatóanyaga - a szerk.], és Brandon Spikes is, Bolden, Cunningham és Talib mellett. Jó pár évvel ezelőtt Tom Brady neve is felmerült a Bay Area [a San Francisco öböl környéke - a szerk.] egyik edzőjével, a BALCO dopping botrány kapcsán ismertté vált, és egykor Barry Bonds [a San Francisco Giants baseball csapatának egykori sztárja - a szerk.] edzőjeként is dolgozó Greg Andersonnal szembeni nyomozás során. Nyaranta, a Cape-en kagylót sütve és a napfényben fürdőzve bizony nem nagyon beszélünk erről [Cape Cod: Massachusets legkeletibb pontja, kedvelt kiránduló- és üdülőhely - a szerk.].

És tudják miért? Mert sokunkat igazából nem érdekel a dolog. Mert azt akarjuk, hogy szórakoztassanak bennünket. És mert régóta elfogadtuk, hogy ezek a szerek mostanára éppen úgy a sport részévé váltak, mint a 'FieldTurf', a műfüves burkolat, amin a mérkőzések zajlanak.

Emberek, mindez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a Patriots piszkos módszereket alkalmazna. Csak éppen nem tisztábbak, mint bárki más. Csak hogy biztosak legyünk benne, valamennyien értjük a különbséget: Itt, New Englandben szeretünk azzal büszkélkedni, hogy a hagyományos értékekre épülő rendszerünk a helyes dolgokra helyezi a hangsúlyt. Az oktatás előbbre való a sportnál, a család fontosabb az üzletnél, a csapat az egyénnél. De ettől még nekünk is megvannak a magunk problémái, és ami igazán megkülönböztet bennünket másoktól, az az, hogy ezeket beismerjük.

A Patriots védelmében meg kell említeni, hogy nincsenek egyedül ezen a téren. És nem kizárólag csak az NFL-ről van szó. A 2004-es Red Soxot a baseball szezon hőseiként tartják számon - nyilvánvaló, hogy miért. De ettől még tény, hogy ennek a Red Soxnak a 3. és 4. számú ütőjátékosa, David Ortiz és Manny Ramirez azóta buktak meg doppingteszten. 2004-ben Ortiz Amerikai Liga MVP, Ramirez pedig World Series MVP volt.

A football persze teljesen más dolog, és hogy miért, azzal Belichick tökéletesen tisztában van, akkor is, ha nem feltétlenül mondja ki. Sok ember szervezete egyszerűen nem lenne képes elviselni mindazt, amit az átlag NFL játékosnak ki kell állnia, ha nem kapna legalább egy kis segítséget. Egy olyan helyen, mint az NFL, a különféle szerek az üzlet részét képezik. Ha nem lennének, nem kapnánk meg a csont-ropogtató ütéseket, az akrobatikus elkapásokat, a lélegzetelállító futásokat és a rendkívüli bátorságot, amitől újra és újra leesik az állunk.

Gondoljanak csak bele: mióta bocsátkozik Belichick vitába - vagy csak egyszerűen válaszol egy kérdésre - bármi kapcsán is, amely akár a legkisebb mértékben is olyasvalamit érinthet, amelynek a megítélése nem egyértelmű. Amikor a Patriots megszerezte Talibot, Belichick minden, a játékost érintő kérdést azzal hárított el, hogy a témát a liga belügyének tekintette. Aztán, amikor a második Patriots játékost is felfüggesztik a liga teljesítmény-fokozókkal szembeni előírásainak megsértése miatt, Belichick arra tesz utalást, hogy a kihágások csekély súlyúak voltak, és hogy "egyiknek sem kellett volna megtörténnie".

Számomra ez úgy hangzik, mintha megpróbálnák a megfelelő mederbe terelni az eseményekről kialakulóban lévő közvélekedés irányát. Belichick legutóbb akkor volt ennyire készséges, amikor a Baltimore elleni vereséget követő incidens, az egyik játékvezető karjának megragadása miatt kért elnézést, kétségtelenül attól tartva, hogy a bírságon túl fegyelmi eljárással is szembesülhet.

A lényeg: Bill akkor beszél, ha érdekében áll, hogy beszéljen. A Baltimore meccs után azt akarta, hogy mindenki tudja meg, mennyire sajnálja a dolgot. És most azt akarja, hogy mindenki tudja meg, hogy a Patriots meggondolatlan és szükségtelen döntéseket hoz, de az Adderallal, és nem a Winstrollal [egy izomtömeg növelésre használt anabolikus szteroid - a szerk.] kapcsolatban.

Talán elhiszik, talán nem. Mint Bruce Willis a Hatodik érzékben, általában mind az látjuk, amit látni akarunk, és abban hiszünk, amiben hinni akarunk. Ha önök amellett a meggyőződés mellett döntenek, hogy a Patriots minden tekintetben tiszta módszereket alkalmaz, és a közelmúltban épp csak vétett néhány hibát az Adderall vonatkozásában, természetesen helyesen teszik. De akkor ugyanígy kell vélekedniük a Seattle Seahawksról, amelynek két defensive backjét tiltották el, vagy éppen a New Orleans Saintsről.

Ezalatt pedig mi, többiek továbbra is annak látjuk az NFL-t - és minden profi sportot - mint ami valójában: egy hatalmas pénzgyártó üzem, amely lehetetlen követelményeket támaszt a munkásokkal, jelen esetben a játékosokkal szemben. Néhány évvel ezelőtt, ne feledkezzünk el róla, a Washington Capitalst egy floridai szteroid kereskedővel hozták kapcsolatba. Kétségtelen, hogy a Bruinsban is vannak, akik használnak ilyesmit. A Celticsben is vannak. Az amerikai kerékpár csapatban is voltak.

Modern korunkban, ami a teljesítménynövelő szereket illeti, a professzionális sportok egymás után kerülnek kapcsolatba az alvilággal. Ne kérdezzenek semmit. Ne mondjanak semmit. De amikor valakiről kiderül, hogy megbukott a dopping teszten, ne is vegyék védelmükbe, és ne is ítéljék el. A véleményük legyen az, hogy a dolog "szükségtelen" volt, vagy fogják rá az Adderallra.

Végtére is, mint szurkolók, már jóideje benne vannak a buliban.

(forrás: boston.com)