Menetrend
Szavazás

Az ellenfél - A Miami Dolphins

2008. 09. 21. 02:59
Szerző: gsn
Kategória: Cikkek
A Patriots az alapszakasz folyamán 16 mérkőzést játszik, ennek keretében 13 ellenféllel mérkőznek meg, hiszen a csoporttagokkal (Bills, Dolphins, Jets) kétszer játszik a csapat. Minden héten megpróbáljuk kicsit közelebb hozni az ellenfelet olvasóinkhoz rendhagyó sorozatunk keretében. A harmadik rész témája a Miami Dolphins lesz.
fins A Miami Dolphins 1966-ban jött létre és csatlakozott az American Football Leaguehez (AFL). A keleti csoportba kerültek, ahol az akkori Boston Patriots is szerepelt. A mindössze 400 ezer fő lakosú Miami második professzionális futballcsapata voltak az AAFL-ben csődbe jutó Miami Seahawks után. Mára a legrégebbi floridai profi sportcsapatnak mondhatják magukat. Amint 1970-ben az AFL beolvadt az NFL-be, azonnal a legjobbak közé emelkedtek. Legnagyobb sikerüket, a két egymást követő Super Bowl győzelmet 1972-ben és 1973-ban ünnepelhették. 1970-től 2003-ig szinte minden idényben a playoff közelében voltak (mindössze három negatív mérlegű szezonuk volt ebben az időszakban!!!), egy nagyon sikeres franchiseról van szó tehát. Három érdekesség: -Don Shula és a 17-0: Don Shula az egykori Colts defensive back 1970 és 1995 között volt a csapat edzője, és ezalatt a legtöbb győzelmet érte el a Dolphins csapatával, amit profi amerikai futballedző fel tud mutatni. Az ő vezetésével nyerte a csapat két Super Bowlját, és a tavalyi események miatt valószínűleg sokan emlékeznek rá. Ő volt ugyanis az, aki veretlen szezonhoz vezette a Miamit 1972-ben, és őt láthattuk közvetítések alatt is, amikor a Patriots a veretlen alapszakasz felé menetelt. -Dan Marino: A 80-as évek elején érkezett a csapathoz a Pittsburgh egyetem QB-je, akit ma az NFL történetének egyik legjobb irányítójaként tisztelhetünk. Marino nagyon sok rekord tulajdonosa volt visszavonulásakor, de ezeket mára nagyrészt már megdöntötte Brett Favre vagy éppen Peyton Manning és Tom Brady, de legalább tíz rekord még ma is neve mellett szerepel. Az egyik legjelentősebb az egy idény alatt passzolt yardok száma, amelyet az 1984-ben elért 5084 yarddal tart. Marinonak 1999-es visszavonulásakor egyetlen dolog hiányzott a gyűjteményből, egy Super Bowl győzelem, amelyet sosem tudott elérni. -A Tuna, a legnagyobb mágus: pbBill Parcellst a Miami tavaly decemberben nevezte ki a csapatnál, ezúttal a vezetőségbe, nem főedzőnek, mint korábbi állomásain. Parcells 1983-tól 1990-ig korábban a Giants edzője volt, két Super Bowl győzelemig vezette a csapatot, ekkor defenzív koordinátora Bill Belichick volt. Visszavonult, majd 1993-ban állt ismét munkába, amikor is a 90-es évek addig eltelt három idényében 9-39-es mutatót produkáló Patriots irányítását vette át. Első évében 5 győzelmet szerzett, másodikban már 10 győzelmével playoffban volt a Patriots, 1996-ban, negyedik évében pedig Super Bowl részvételig vezette a franchiset. Ekkor egy összetűzést követően (erről előző részünkben írtunk) a Jetshez került, ahol egy az előző három évben 10-38-as mutatót produkáló csapatot vett át. Az 1996-os évben 1 győzelmet értek el, ezután vette át a csapatot Parcells. Első évében 9 győzelmet ért el a Jets-szel, majd második évében 12-t, amivel már playoff résztvevő is volt a csapat. Az 1999-es 8-8-as idény után vonult vissza, ismét a semmiből felépítve egy csapatot. 2003-ban tért vissza, amikor az előző három évben 15-33-as mérleget felmutató Dallas Cowboyst vette át. Rögtön első évében playoffba vezette Amerika Csapatát. További egy playoff részvételt és két pozitív mérlegű szezont tudott felmutatni 2006-os visszavonulásáig. A mágusra, a franchise-ok szekerét megfordító szakemberre van most szüksége a Miaminak is. Meglátjuk mennyire sikerül elérni célját a front officeból a remek edzőnek. Ha egyszer visszavonul innen is, már csak egy kérdése lesz az embereknek, vajon mikor tér ismét vissza, illetve mikor vállal munkát a Buffalo Billsnél? Dolphins portré Igyekszünk minden forduló előtt bemutatni leendő ellenfelünket és annak meghatározó, prominens személyiségeit, legyen szó edzőről, vagy játékosról. A Miami Dolphins elleni mérkőzés beharangozója kapcsán megoszlottak a vélemények a szerkesztők között arról, hogy ki legyen e heti cikkünk egyik főszereplője. Nos a választásunk végül is egy olyan running backre esett, aki pályafutása során megjárta a mennyet és poklot, aki páratlan tehetségként indult és egy szörnyű betegség áldozatának tekinthetjük. Ez a játékos nem más, mint Erick Lynne Williams, vagy ahogy mindenki hívja Ricky Williams. Az SAD árnyékában, egy drogfüggő igaz története Williams ikertestvérével Cassandrával egyetemben 1977. május 21-én született San Diegoban. Szülei nagyon fiatalon vállalták gyermekeiket, így talán ennek is betudható, hogy alig hat évvel az ikerpár születése után a szülők útjai elváltak egymástól. Rickyt, ikertestvérét és húgát Rebeccát, a bíróság az édesanyának ítélte. A san diegoi Patrick Henry középiskolában az ifjú Williamset elsősorban a baseball, az atlétika és a birkózás érdekelte. Hihetetlen atletikusságát bizonyítja, hogy a 400 méteres férfi váltóban állami döntőig verekedte magát. Talán legnagyobb elismeréseit baseballban érte el, ahol All-State és All-League jelöléseket kapott. ricky1Több sportágban elért sikerének ismeretében eléggé meglepő, hogy az iskola legjobb támadójátékosaként a helyi foci csapatban 2099 yardot és 25 touchdownt is sikerült összeszorgoskodnia végzősként úgy, hogy emellett a védekezésből is kivette a részét, mint linebacker. Középiskolás éveit így összesen 55 szerzett TD-vel és 4129 yarddal zárta. Ennek köszönhetően a San Diego Tribute az év támadójátékosának, míg a Long Beach Press Telegramm elnevezésű újság a Nyugati part legjobbjának választotta. A gimnáziumot követően az 1995-ös amatőr baseball drafton a Philadelphia Phillies 8-ik körös választottjaként kelt el, melyet négy év aktív játék követett a nemzeti major baseball liga második vonalaként számon tartott minor ligában. Az 1998-as rule5 elnevezésű drafton az azóta már Washington National néven szereplő Montreal Expos szerezte meg, majd adta tovább a Texas Rangers csapatának. Ricky Williams elképesztő sportolóként nem csak a baseball pályán nyújtott ragyogó teljesítményt, hanem a Texas Longhorns focicsapatának színeiben is. Méghozzá olyan produkciót, amely szinte felülmúlhatatlan, és amely produkció lenyűgözte az egész football társadalmat. Mielőtt elfoglalta volna a Texas kezdő tailback pozícióját, első két főiskolai évét a csapatban fullback poszton húzta le. College szereplésének 4 éve alatt 20!!! NCAA rekordot állított fel, valamint további 44 csapatrekordot. Lássuk milyen hihetetlen eredmények fűződnek a nevéhez: 1011 kísérletből összesen 6279 yardot futott, amiből 72 TD született, továbbá 85 passzt sikerült elkapnia, melyből 972 yardot sikerült megszereznie és melyből további 3 touchdown is született. Ezzel az összes futott yard, az összes megszerzett yard, a futott és összesen szerzett TD-k számában is rekorder. A futott yardok számát tekintve azóta a Wisconsin korábbi üdvöskéje, Ron Dayne letaszította trónjáról, de ezek a számok így is egészen hihetetlenek, főleg annak ismeretében, hogy két évig fullback volt a csapatnál. Néhány további csúcsa a teljesség igénye nélkül: - átlagban egy kísérletből szerzett yardok (6,2) - 200 yard felett futott mérkőzések száma (12-ezzel holtversenyben áll Marcus Allen-nel, Ron Dayne-nel) - azon mérkőzések száma, amikor TD-t szerzett (33) - azon mérkőzések száma, amikor legalább 2 TD-t szerzett (21) - utolsó két idényében a mérkőzésenként futott yardok átlaga (182) 1995: Újoncként fullback poszton szerez 990 yardot 116 próbálkozásból, továbbá 8 TD-t. 1996: Még mindig fullback-ként 205 labdacipelésbõl 1272 yardot tesz meg, szerzett mellé továbbá 12 futott és két elkapott TD-t. 1997: Junior évében 279 nekirugaszkodásból 1893 yardot sikerült futnia, továbbá 25 touchdownt. Teljesítménye alapján beválasztották a liga (All-America) és a konferencia (All-Big12) első számú csapatába. Jelölték Heisman Trophy elismerésre is, bár ott csak az ötödik helyen végzett (egy bizonyos Charles Woodson nevű CB lett a győztes), de elnyerte a Doak Walker díjat, amit az egész ország legjobb főiskolai futója kap. Megválasztották a Big12 konferencia legjobb támadójának. A mérkőzésenként átlagban megtett yardok tekintetében (172) a legjobb volt az országban, akárcsak az egy mérkőzésen szerzett pontok átlagát tekintve (13,8). Még talán annyit, hogy nem akárkinek az iskolai csúcsát adta át a múltnak a Longhorns színeiben, az egy szezonban futott yardokat tekintve. A korábbi csúcstartó, egy bizonyos Earl Campbell volt, aki a profi liga történetének egyik legendás alakja és a Hall of Fame megbecsült tagja. 1998: Utolsó, senior évében 361 futásból 2124 yardot futott, közte 27 touchdownt. Ezzel a 8-ik olyan főiskolai játékos volt, aki átlépte a bűvös 2000 yardos határt egy idényben. Az elért 27 TD a liga történetének harmadik legjobb eredménye. 2 mérkőzésen is 300!! yard felett futott, összesen ezen a két összecsapáson 668 yardot és 11! TD-t. Nem csoda, ha az év végén dőltek a díjak Ricky Williamsnek. Megnyerte a Heisman Trophyt, ami a legjobb főiskolai játékosnak járó díj. Neki ítélték a Maxwell díjat, amelyet sportszakértők, újságírók, és az NCAA vezetõedzői szavaznak meg. Akkor még egyedüliként megnyerte másodszor is a Doak Walker díjat, ami napjainkra azért nem páratlan teljesítmény, mert egy Darren McFadden nevű fiatalember ugyanezt tavaly és tavalyelőtt megismételte. Bizonyára szárazak picit ezek a statisztikai adatok, de tökéletesen tükrözik Ricky Williams elképesztő tehetségét és kvalitását. Egyike volt a legnagyobb prospecteknek, akik valaha elhagyták a főiskolai bajnokságot. Ennek fényében nem is meglepő, hogy az 1999-ben a draft első körében talált magának csapatot, mindjárt az 5-ik picknél. ricky2 A New Orleans nem hétköznapi áldozatot hozott az 1/5-ös pickért. Mike Ditka vezetőedző valamennyi 1999.évi draftpicket, további a következő évi első és harmadik körös picket adta fel a Washington Redskinsnek azért, hogy Ricky Williamset megszerezze. Érdekesség, hogy Williams „csak” a második RB volt a draftoltak sorában, ugyanis az Indianapolis Colts Edgerrin Jamest választotta a 4-ik pickkel, ami elõtt gyakorlatilag az egész football társadalom megrökönyödéssel állt. A Redskins egyébként Champ Bailey-t választotta az első körben… Az egész NFL történelmében Ricky Williams volt az első olyan játékos, aki egyszemélyes pickje volt egy adott évben a csapatának. Mindent feláldoztak érte. Az elvárások ennek megfelelően hatalmasak voltak. A szerződést Williams menedzsere, Leland Hardy készítette el, a Master P nevű rapper nevével fémjelzett No Limit Sports részéről. A Saints által felajánlott és akkoriban elképesztő összegnek számító 8,8 millió dolláros aláírási pénzért cserébe egy abszolút teljesítményen alapuló javadalmazást követelt. Teljesítménytől függően 11-68 millió dollár között kereshetett volna Ricky a 7 éves szerződésért cserébe. A maximális pénzösszeghez nagyon szigorú teljesítési feltételeket szabtak (például legalább 12 futott TD, 4.5 yard/carry, 12 elkapott TD, 1600 yard, 35%-nyi offense snap), ezért a szakértők nagyon kockázatosnak (és inkább az ügynökei és a Saints szempontjából előnyösnek) minősítették Williams szerződését. Ez a gyakorlatilag mindent, vagy semmit szituáció mint később kiderült, még vészjóslóbbá tette azokat a sötét fellegeket, amelyek a college football egyik legfényesebb állócsillaga fölött gyülekeztek. Ricky Williams nem csak a pályán volt különleges személyiség, de a focipályán kívül is. Visszahúzódó, magának való embernek ismerték, mások egyenesen szégyenlősnek és félénknek tartották. Kommunikációs zavarokkal küzdött, de akkor még ennek senki nem tulajdonított túl nagy jelentőséget. A felhajtás, a hirtelen jött népszerűség és a vele szemben támasztott hatalmas elvárások (emlékezzünk csak arra, hogy gyakorlatilag az összes picket odaadta érte a Saints) csak rontottak az amúgy is introvertált fiatalember eléggé bizonytalan lelki állapotán. Ő maga így nyilatkozik erről: „Ott álltam 23 évesen, milliomos voltam, mindenem megvolt, mégsem voltam soha olyan boldogtalan mint akkor. Magányosnak éreztem teljesen magamat, úgy éreztem elszakadtam a családomtól, a barátaimtól, mert képtelen voltam beszélni arról, amit éreztem és gondoltam. Fogalmam nem volt arról, hogy mi történt velem…” Aztán elkezdődött Ricky Williams profi pályafutása és a helyzet egyre ijesztőbbé kezdett válni. A mérkőzések után Williams sisakkal a fején adott interjút, kerülte a szemkontaktust bárkivel akivel beszélt, és többször előfordult, hogy az autogramot kérő rajongók elől egyszerűen elszaladt. Képtelen volt kommunikálni a családjával, a barátaival. Az egészben a legijesztőbb azonban az volt számára, hogy nem értette mindennek az okát. Nagyon sok időnek kellett eltelnie, mire kiderült, hogy Ricky Williams egyike annak a több millió amerikainak, aki az úgynevezett Szezonális Affektív Zavarban (Social Anxiety Disorder), röviden SAD kórban szenved, amelyet magyar gyakorlatban sokszor csak szociális fóbiaként tartanak számon. Ennek a pszichés betegségnek a jellemzője, hogy a benne szenvedők kórosan rettegnek saját maguk mások általi negatív megítélésétől. Évente visszatérő depressziós periódusokról van szó (többnyire télen és ősszel), de a depressziós időszakok között is léphetnek fel mániákus tünetek. A Saints színeiben mindezek ellenére is remek eredményeket tudhatott magáénak. 1999: Rookie idényében 12 mérkőzésen lépett pályára, mindegyiken kezdőként. Ez idő alatt 253 kísérletből 884 yardot tett meg, elérve két touchdownt is. Ezzel egyébként a Saints történelmének harmadik legeredményesebben debütáló futója volt. A Cleveland elleni 179 futott yard, a Saints történelmének harmadik legtöbb futása volt egy mérkőzésen. 2000: 10 mérkőzésen lépett pályára, mindegyiken kezdőként. Törött bokája akadályozta abban, hogy utolsó 6 alapszakaszbeli meccsén pályára lépjen. 10 mérkőzés alatt 1000 yardot futott, ezzel a Saints történelmének 6-ik futója aki az ezres álomhatárt elérte. 8 futott TD mellett 44 elkapásból további 409 yardot is elért. 5 egymást követő mérkőzésen ért el futott TD-t, amivel beállította Hilliard klubrekordját. Szintén 5 egymást követõ mérkõzésen futott 100 yard fölött, ami klubrekordnak számított. 2001: Mind a 16 alapszakasz mérkõzésen pályára lépett, természetesen kezdõként. 313 kísérletbõl 1245 yardot és 6 TD-t ért el. Emellett elkapott 60 passzt (ez a szám akkor a második legmagasabb volt a Saints történelmében), melynek 511 yard és egy TD lett az eredménye. Összesített eredménye alapján a harmadik legeredményesebb futó volt az NFC-ben és ötödik az egész ligában. A szezont követõen a Saints vezetése, Randy Mueller GM és Jim Haslett vezetőedzővel az élén úgy döntött, hogy a Ricky Williamsért egykoron fizetett borsos árat megpróbálják részben visszaszerezni: Egyrészrõl draftolták Deuce McAllistert, másrészről a Miami Dolphins ajánlatát elfogadva egy 2002. évi első körös pickért és egy 2003. évi conditional pickért elcserélték Ricky Williamset, akiről Randy Mueller azt nyilatkozta, hogy kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Mint később kiderült ez a conditional pick 2003-ban egy első körös picket jelentett, mivel Ricky Williams élete legjobb idényét futotta az egyébként korábban nagyon gyenge futójátékot produkáló Miami Dolphins csapatával. ricky3 2002: Ricky Williams új környezetét is hamar lenyűgözte tehetségével. Élete legjobb évadját produkálva, 383 futásból 1853 yardot teljesítve, 16 TD-t szerezve a korábban a liga 23-ik helyén szerénykedő Dolphinst, a liga második helyére repítette a futott yardok számát tekintve. Aligha lehet kérdéses, hogy ez elsősorban Ricky Williams érkezésének volt köszönhető. Futóteljesítménye mellett 47 passzból szerzett további 363 yardot és egy TD-t. Egész teljesítményével a liga egyik legeredményesebb futójátékosa volt, kiérdemelve év végén élete eddigi egyetlen Pro Bowl jelölését. Mindeközben felállított 7 szezonrekordot és 2 mérkőzésrekordot a Miami történelmében. 2003: 16 mérkõzésen lépett pályára, ezzel a Dolphins történelmében Larry Csonka után a második RB, aki két egymást követő idényt is végigdolgozott. Bár a statisztikái kissé visszaesnek (392 kísérlet, 1372 yard, 9 TD), ez még mindig a második legtöbb futott yard volt a Dolphins történelmében. 50 passzelkapás mellett, szerzett további 351 yardot és egy TD-t. A legendás Larry Csonka mellett az egyetlen Dolphins futó volt, aki több alkalommal is átlépte a bűvös 1000 yardos határt. És ekkor beütött a krach. 2004. május 14-én bejelentik, hogy Ricky Williams 2003. év decemberében pozitív marihuána tesztet produkált, ezért 4 mérkőzésről eltiltották, továbbá 650.000 dollár pénzbüntetést is kiszabtak rá. Ez már a második megtévedése volt Rickynek, mivel már a Miami színeiben volt már korábban produkált pozitív tesztje. A java azonban két nappal a TC előtt érkezett, amikor Ricky Williams hivatalosan bejelentette visszavonulását a profi footballtól. Egyes pletykák szerint ennek hátterében egy újabb, immáron harmadik pozitív kábítószerteszt állt. Később kijelentette, hogy azért vonult vissza, mert nyilvánvaló volt onnantól, hogy harmadik lebukását követően rendszeresen fogják ellenőrizni, és ezzel ő, mint klasszis futó megszűnik létezni, és nem lesz más, mint a játékos, aki a csapatát folyamatosan cserbenhagyja, mert állandóan eltiltják a drog miatt. Nem akarta ezt, abbahagyta, így nem kellett többször megélnie a helyzetet, ez járt a fejében. Eredendően Ricky a betegsége leküzdésére használta a szert, amelynek később rabjává vált. A marihuána megszüntette görcsösségét, eloszlatta félelmeit a szociális helyzetektől, tehát kábítószer problémái és betegsége között ok okozati összefüggés van. Bejelentésekor azzal indokolta döntését, hogy ki szeretne szállni az „üzletbõl” és az élet fontos dolgaival szeretne foglalkozni. Döntésével meglepte nem csak a football társadalmat, de saját csapatát és csapattársait is. 2004-ben teljesen visszavonult a világtól, Californiában az Ayurveda tradicionális indiai természetgyógyászat és meditáció rejtelmeibe mélyedt bele. 2005-ben Williams bejelenti, hogy szeretne visszatérni, mivel az eltelt egy év alatt megtalálta önmagát, a lelki békéjét. Elnézést kért mindenkitõl, hogy az előző szezonban hirtelen hagyta faképnél a csapatot, amely így az elmúlt évek legrosszabb szezonját produkálta az akkor még rookie Ronnie Brown-nal a fedélzeten. 4 mérkőzéses eltiltását letöltve, 12 mérkõzésen 168 kísérletből 743 yardot és 6 TD-t szerez. Azonban Ricky Williams karrierje és sorsa sokadszorra is új fordulatot vett. 2006. február 20-án bejelentik, hogy Williams negyedszer is súlyosan megsértette a liga drogellenes szabályait, ezért a teljes 2006-os esztendőre eltiltották. Állítólag a kimutatott kábítószernek minősülő anyag nem marihuána, hanem egy olyan növényszármazék volt, amely vélhetően Williams indiai természetgyógyászattal kapcsolatos érdeklődésére vezethető vissza. Innen egyenes út vezetett a CFL-be, azaz a kanadai football ligába, ahol a Toronto Argonauts csapata szerződtette le. Ricky Williams saját bevallása szerint Torontoban érezte legjobban magát, vonatkoztatva ezt betegségére is. Nem volt a figyelem középpontjában, jobban el tudott tűnni a világ elől, nem ismerték meg az utcán, nem faggatták annyit az újságírók. 109 kísérletéből 527 yardot és 2 TD-t szerzett 2006-ban. Év végén a CFL komisszárja Tom Wright bejelentette, hogy egyetlen CFL klub sem igazolhat olyan játékost, aki az NFL eltiltásának hatálya alatt áll. Bár ez a szabály nem volt visszaható hatályú, a köztudatban Ricky Williams Rule néven híresült el. 2007. május 11-én egy magát megnevezni nem kívánó forrás szerint Williams újabb drogteszten bukott, ezért azt fogják javasolni, hogy ne engedjék visszatérni a ligába. Sem az NFL, sem a Miami vezetése soha nem nyilatkozott az ügyről, utóbb úgy tűnik az egész csupán vaklárma volt. Williams viszont elmondta, hogy készen áll a visszatérésre, tiszta és megfelelt a pszichológiai vizsgálaton is. Ricky elmondta, nagyon keményen dolgozott azért, hogy újra pályára léphessen és rengeteg dologgal kellett szembenéznie. 2007. október 1-én jelentkezett hivatalosan a visszatérésre, melyet az NFL vezetője 2007. november 24-én engedélyezett. Bár Ricky Williams visszatérése óta nem ejtette ámulatba a világot, a Dolphins döntése, hogy szerződést hosszabbítanak vele, valamint az idei TC-n elvégzett munkájáról szóló elégedett nyilatkozatok talán azt jelentik, hogy ez a különleges képességű sportember végre megtalálta helyét nem csak a footballban, de a civil társadalomban is. Azt gondolom mi mindannyian, Pats szurkolók is csak sok sikert kívánhatunk neki ehhez. Williams saját bevallása szerint rengeteget köszönhet egy barátjának, aki régen addig noszogatta, amíg végül is csatlakozott Janey Barnes terápiájához, mely a Paxil nevű készítménnyel kiegészítve eleinte jelentős sikereket ért el a tüneti kezelésben. Williams, aki korábban a Paxil egyik reklámarca is volt, mára már azt állítja a marihuána 10-szer jobb, mint a Paxil vagy bármely más antidepresszáns, ezért megérti akik a fű után nyúlnak. Tünetei későbbi kezelésében a gyógyszer hatástalannak bizonyult. Ricky állítása szerint mára már nem szorul sem a marihuána, sem a Paxil használatára és tünetmentes. 2007 áprilisában, Rickyt meglátogatta a californiai birtokán Terrell Davis, aki az NFL Networknek készített egy interjút vele. Ott Ricky elmondta lényegében, miről is szól ez az egész kérdéskör, amik őt, a droghasználatot, az eltiltásokat, a betegségét összekötötték. Arról, hogy nem találta a nyugalmat, csak a stresszt, amikor a középpontban állt, amikor emberek százezrei, milliói követték figyelemmel, amikor az újságíróknak kellett nyilatkoznia, amikor minden szem rá szegeződött. Ez az a nyomás, amit a betegsége miatt nem tudott kezelni. Jobban érezte magát a kis farmon, a családjával, jógázva, és jógát oktatva, a világ háta mögött. A jóga révén pedig ott el tudott jutni oda, hogy megtalálja a nyugalmát, ez jelenti a segítséget, nagyobbat, mint a drog, nagyobbat, mint a gyógyszerek, ennek köszönheti azt is, hogy ma a pályán láthatjuk még a futózsenit. A jóga mellett legfontosabb hobbyja a fényképezés. Tudni érdemes róla, hogy vegetáriánus, hindu, valamint 4 gyermek édesapja. Végezetül álljon itt egy nyilatkozat tőle saját magáról és a betegségéről: „Megértettem, hogy rengeteg beteg társam néz föl rám, mert híres vagyok, ezért van lehetőségem hozzájuk szólni, segíteni rajtuk azzal, hogy elmondom miken mentem keresztül és a gyógyulással milyen élet várhat rájuk. Ha az én történetem csak egy beteg embert eljuttat odáig, hogy segítségért forduljon, az már olyan érzés, mint ha győztes touchdownt szereznék.” Az offense cp A Dolphins legrutinosabb támadójátékosa a QB, Chad Pennington. Pennington Brett Favre leigazolása után lett szabadügynök, nem tartott rá igényt a Jets. Azért került a Dolphinshoz, mert a nyári edzőtáborokban nem emelkedett ki egyetlen QB sem a három, kezdő posztért versenyben levő irányító közül, a Jets cutja pedig kapóra jött Bill Parcellsnek. Ő draftolta annak idején még a Jetsben és egyik kedvenc QB-je. Chadről három dolgot lehet megemlíteni igazán, amely után csakis a legnagyobb jelzőkkel lehet illetni. A jelenleg 32 éves QB anno az egyetemen Randy Moss-szal ellenállhatatlan párost alkotott. A Marshall egyetemen először tagja volt a másodosztályú bajnokcsapatnak, majd utolsó három évében három MAC konferenciaelsőségig vezette gárdáját, az utolsó két évben már Moss nélkül, akit a Vikings draftolt 1998-ban. Első Moss nélküli évében Pennington veretlen szezonhoz vezette a Thundering Herd-öt, majd végzős évében a Heisman szavazáson az ötödik helyen végzett Ron Dayne (RB), Joe Hamilton (QB), Michael Vick (QB) és Drew Brees (QB) mögött. Pennington nem a hosszú passzairól híres játékos, karjának/dobásainak ereje azonban nem csupán adottságainak köszönhetően átlag alatti. Profi pályafutása alatt két ízben szenvedett vállában rotator cuff sérülést, amely minden esetben műtétet igényel. Az orvosok egyetlen ilyen műtét előtt sem tudják garantálni, hogy a játékos valaha fel fog belőle épülni. Nem egy QB vagy baseball játékos pályafutását tette tönkre hasonló sérülés, és a sikertelen műtét. Ha valaki sikeres műtéten esik túl, akkor is csupán egy dolog lesz biztos, hogy a továbbiakban is fájdalommal kell játszania, amely hátráltatja teljesítményét. Pennington második ilyen műtétjéből visszatérve, 2006-ban az NFL Comeback Player díját is besöpörte. Ennél is nagyobb dolog az, hogy amikor Favret megszerezte a Jets és Penningtont elküldték, a fél csapat tiltakozott, amennyire tehette. Legérdekesebb talán Laveranues Coles megnyilvánulása volt, akiről elmúlt heti Jetses cikkünkben olvashattatok: „Chad a QB-m, és örökre az is marad, bármi is történt. Ő maga a Jets, amit végigküzdött itt az elmúlt évek során, műtétek, felépülések, amikből felállt, azzal bizonyította, hogy ő a Jets legnagyobb alakja. Nem akarom elhinni a távozását, ő az én quarterbackem!” Pennington ha nem is nagy dobásairól híres, de rövid passzok terén kevés jobb van nála. 65,3 %-os completion mutatójával az NFL történetének legjobb karrier mutatóját tudja felmutatni!!! Chad Pennington elsőszámú cseréje a csapatnál Chad Henne, akit a csapat a Michigan egyetemről draftolt az idei évben a második körben. Henne a Dolphins jövőbeni QB-je, elképzelhető, hogyha nem lenne szoros a mérkőzés, akkor lehetőséget kap, ahogy az elmúlt héten is a Cardinals ellenében. A harmadik számú QB szintén egy második körös választott, csak egy évről korábbról, és még az előző management által. John Beck annak ellenére, hogy már 27 éves, még csak zöldfülű az NFL-ben. Tavaly kezdőként próbálkoztak vele, szenvedett többnyire a pályán. A Fins backfieldjében két remek futójátékost találunk. Ricky Williamsről portrénkban már olvashattatok, mellette pedig egy szintén nagyon tehetséges RB, Ronnie Brown szerepel. Brown a 2005-ös drafton a második pickkel került a csapathoz. Egyetemi pályafutásáról legendák szólnak. Cadillac Williams-szel ellenállhatatlan futóduót alkottak az Auburn Tigersnél. 2004-ben, végzős idényében veretlen idényt zárt együttesével, de szerencsétlenségükre, mivel az alapszakasz után három veretlen gárda is volt, nem játszhattak az NCAA bajnoki címéért. Brownt, amikor draftra jelentkezett, Bill Belichick minden idők legjobb draftra kerülő RB-jének nevezte. Véleménye szerintem ennyire komplett, kidolgozott technikájú, külső és belső futásoknál, passzokkal és blokkolásnál hatékony running back sohasem került még ki egyetemről. A kitűnő RB kiforrását, igazi sztárrá válását elsősorban sérülések hátráltatták. Ha az elmúlt szezonban a Patriots ellen nem szenved súlyos térdsérülést, ma már a liga top 5 futójátékosa között jegyeznénk. Ricky és Ronnie mögött a depth charton a korábban egy előszezont a Patsnél töltő egykori North Texas RB, Patrick Cobbs, és az idén a Toledo egyetemről draftolt Jalen Parmele szerepel. A csapat nem nagyon használ a futásokkor blokkoló fullbacket, így Casey Cramer szerepe nem meghatározó a csapatban. Térjünk át a támadófalra, ha már a blokkolás szóba került. A fal bal oldalán, az idei draft első választása, az egyetemi pályafutása alatt 1743 play alatt csak egyetlen sacket engedélyező, és egyetlen szabálytalanságot elkövető Jake Long áll. Long eddigi két meccsén 2 sacket engedélyezett, és volt 2 büntetése is, tehát ilyen rövid idő alatt sikerült felülmúlnia college pályafutása számait. Ennek ellenére nem nyújt eddig rossz teljesítményt. A másik oldalon Vernon Carey, a megbízható RT szerepel. Carey hol jobb, hol baloldali tackle volt a csapatnál az elmúlt években, igencsak jó teljesítményt nyújt. A bal oldali guard az egykori San Francisco játékos, Justin Smiley. Ő idén érkezett a csapathoz, és valószínűleg éveken át a kezdőcsapat tagja marad. A jobb oldali guard posztja nagyobb kérdőjel. Az eredetileg a posztot magának kiharcoló Donald Thomast, akit a csapat a drafton a hatodik körben választott, IR-re kellett tenni az első hét után. Helyére Ikechukwu Ndukwe lépett, aki nem draftolt szabadügynökként került a ligába, és 2006-os baltimorei szereplésén kívül sok mindent nem tett az NFL-ben. Vernon Careyn kívül Samson Satele, a csapat centere az, aki a kezdők közül egy éve is a csapatnál szerepelt. Ez nem jelenti azt, hogy hatalmas rutinja lenne, hiszen 2007-ben a második kör végén választotta a Dolphins a drafton. Satele a zseniális újonc idénye után idén kissé gyengélkedik. A rendkívül fiatal kezdő fal cseréi, ha lehet ilyet mondani, még rutintalanabbak. A Kirk Barton, Shawn Murphy, Andy Alleman, Evan Mathis, Nate Garner összeállítású „cserefalból” egyedül Mathisnek van valamiféle NFL múltja, mellette három újonc, és egy elsőéves játékos (Alleman, aki mérkőzésen nem lépett pályára tavaly a Saintsben) szerepel. A TE-eknek az offenseben nagyon fontos a feladatuk, mind blokkoló, mind passzelkapó minőségben. Mindent elmond erről, hogy Anthony Fasano és David Martin együtt 15 passzt kaptak el. A csapat 43 sikeres passzkísérletének ez több mint harmada, és a két elkapott TD-t is ők szerezték. A párosból Martin a rutinosabb, de Fasanoban, az egykori Notre Dame TE-ben vannak nagyobb lehetőségek. Fasano a Cowboystól érkezett trade keretében a csapathoz, és már pozitívabb kép alakult ki róla, mint dallasi két éves ténykedése alatt. A WR-ek eddig nem túl sok jó megmozdulást mutattak be 2008-ban. ginn A legnagyobb nevű WR Ted Ginn Jr., akit a tavalyi drafton az első kör kilencedik pickjével választott a Miami. Ginnben, az egykori Buckeyes WR-ben elsősorban a gyorsasága miatt vannak hatalmas lehetőségek. A szezonban eddig mindössze három elkapása van. Ez annak köszönhető, hogy elég könnyen elnyomják a line of scrimmagenél, és amikor a QB passzolna neki, még nincs ott, ahol lennie kellene. Össze kell kapnia magát nagyon a playbook tanulás terén is komoly problémákkal küszködő játékosnak. Jelenleg a csapat legmegbízhatóbb elkapója Greg Camarillo. Camarillo 2005 óta van a ligában, és nem volt más 2007 elejéig, mint practice squad játékos, akkor szerezte meg a Miami a San Diegotól. Ő szerezte azt a TD-t tavaly a Ravens elleni hosszabbításos mérkőzésen, amelynek hála a Miami megszerezte első, és egyetlen tavalyi győzelmét. Idén eddig ő kapta el a legtöbb passzt a WR-ek közül. Érdemes még megemlítenünk az egykori Arizona State elkapót, Derek Hagant, illetve a Hawaii egyetemről érkező biztos kezű elkapót, Davone Besst. Egyetlen mérkőzésen sem volt még aktív idén a Jaguarstól nagy reményekkel megszerzett Ernest Wilford, aki jobb napjain kezdő szintű WR a ligában, rosszabbakon pedig hasonló dolog történik vele, ami az elmúlt két mérkőzésen, mintha ott se lenne a pályán... A védelem A Miami már tavaly is próbálkozott a 3-4-es védelmi rendszerre váltással, de akkor nem volt meg hozzá még a megfelelő emberanyaguk. A jelenlegi kezdőcsapat már-már alkalmas a 3-4 játszására, a kezdő front sevenben csupán három olyan játékos van, akinek játékához a 4-3 jobban illik, mint a 3-4. A három főből álló védőfal közepén a Dallasból trade keretében megszerzett Jason Ferguson található. Meglehetősen átlagos játékos, nem kiemelkedő NT, de jó teljesítményre képes. Két oldalán a 4-3-ban jobban otthonlevő DT, Vonnie Holliday, illetve az újonc Kendall Langford szerepel. Langford meglehetősen érdekes játékos, annak idején a Hampton egyetemen az egyik legjobb DE volt a másodosztályban. A Senior Bowlon és az East/West Shrine Game-en is részt vett, ott keltette fel a 3-4-es védelem híveinek figyelmét. A combinera lefogyott, mert azt mondták neki, hogy 290-300 fontos súllyal esélye sincs az NFL-be bekerülni. Talán élete addigi legnagyobb butasága volt, hogy hallgatott ezekre a hangokra. Manapság már rendes testsúlyával szerepel ismét, és újoncként, harmadik körös pickként jelenleg a Dolphins védelmének legjobb játékát nyújtja. DE poszton a két csere a Titanstől megszerzett Randy Starks, és az újonc, Langfordnál korábban magasabban jegyzett Phillip Merling áll. Sokan a draft előtt elsőkörös prospectnek tartották a Clemson reménységét. Ferguson elsőszámú cseréje pedig Paul Soliai. joey A 3-4-es védelemben nagyon fontos az OLB nyomás, amelyben még kisebb gondok mutatkoznak a Dolphinsnál. A egyik oldalon a Pittsburgh Steelers-szel három éve Super Bowlt nyerő, nagy szájáról is ismert Joey Porter szerepel. Porter mindenképpen a legjobb OLB ebben a csapatban. A másik oldalon Matt Roth riogatja a QB-kat. Roth eredetileg 4-3-as DE, és bár mutat igen bíztató jeleket, mégsem az igazi pozíciója ez. A két kezdő mögött a Texanstól megszerzett Charlie Anderson és a több csapatot is megjárt, egykor első körösnek is tartott, de az NFL-ben eddig szinte semmit sem mutató Quentin Moses áll. Az LB sor közepén a szintén Dallasból érkező Akin Ayodele, és a korábban nagy 4-3-as MLB prospectnek tartott Channing Crowder szerepel. Ayodele a jobb 3-4 ILB, hiszen sokkal ügyesebb a blokkok felvételében és áthágásában, viszont 4-3-as MLB tapasztalata miatt Crowder az, aki ösztönösebb és többet is szerel. A napokban jelentette be a csapat, hogy nem hosszabbít szerződést Crowderrel, ami nem túl meglepő, valószínűleg 2009-től egy 4-3-as rendszerű csapatnál folytatja pályafutását. Az elsőszámú csere ezen a poszton a Super Bowl győztes Giants kezdő LB-je, Reggie Torbor, aki szintén inkább 4-3-as LB-nek számít. allenA Fins secondary legjobb játékosa Will Allen, aki kirobbanthatatlan a baloldali CB pozíciójából. A tavalyi idényben 14 kivédekezett passzal a csapat legjobbja volt a korábban a Giantsben is szereplő, idén 30. évébe lépő játékos. A másik oldalon Andre Goodman szerepel, akire már több panasz lehet. Idén is többször rontott már, és nem is igazán kezdő szintű játékos. Elsőszámú cserének Michael Lehan számít a csapatnál, aki tavaly robbant be a köztudatba, illetve lehetőséget kaphat még Renaldo Hill, aki mind CB, mind S poszton bevethető. A safetyknél a csapat legjobbja a kiváló ütközőnek számító Yeremiah Bell, aki a strong side-on kap helyet. Bell a középiskola elvégzése után nem tanult tovább, elkezdett dolgozni, majd 21 évesen meggondolta magát és az Eastern Kentucky egyetemre jelentkezett, ahol ösztöndíj nélkül kezdte pályafutását. Egy év alatt sikerült kivívnia az ösztöndíjat és a csapat meghatározó tagja lett. A 30 esztendős játékos ezért jár csupán negyedik szezonjánál az NFL-ben. Tavaly szinte az egész évet mulasztotta súlyos sérülése miatt, idén azonban megszokott intenzitással rombol a hátsó régióban. FS pozícióban egyelőre a Falconstól idén érkező Chris Crocker kezd, azonban a jövőben valószínűleg elveszíti kezdő helyét a tehetségesebb, de eddig kisebb csalódást okozó Jason Allennel szemben, aki 2006-ban a csapat első körös választása volt. A rúgójátékosok és returnerek A Dolphins a special team terén sem mondható rutinosnak. Kickerük a Montana egyetemről idén nem draftolt szabadügynökként kikerülő Dan Carpenter. Carpenter meglepően jól teljesített már preseasonben is, minden extra pontját értékesítette, és 8 FG kísérletéből 7-et sikerült a villák közé továbbítania. Egyetlen elrontott kísérlete egy 49 yardos FG volt. A szezonban eddig egyetlen FG-ját berúgta, és extra pontok terén is hibátlan (3/3). A punter a másodéves Brandon Fields. A Michigan State puntere az elmúlt évben egy hetedik körös pickkel érkezett a csapathoz, és 2007-ben remek rookie idényt is produkált. Idén jobb %-ban juttatja a 20 yardon belülre a labdát puntjaiból, átlaga azonban nagyon visszaesett, sokat kell ezen javítania. A tavalyi évben még Ted Ginn Jr. volt a csapat elsőszámú returnere, akár a punt, akár a kick returnökről beszéltünk. 1433 kickoff return yarddal zárt, és elért egy punt return TD-t is. Idénre azonban Sparano inkább elvette tőle ezeket, és Davone Besst alkalmazzák, mint elsőszámú returnert. Természetesen a helyzet bármikor változhat, hiszen Ginn igen remek visszahordónak számít a ligában. Az edző Tony Sparano 1961. október 7-én született a Connecticut állambeli West Havenben. 1979-ben lett a University of New Haven hallgatója. Négy évig szerepelt a New Haven Chargers csapatában kezdő centerként. 1982-ben diplomázott. A diploma megszerzése után maradt a University of New Havennél a csapatot segítve. 1984-től 1987-ig a támadófallal foglalkozott, majd 1989-től 1993-ig offensive koordinátor, 1994-től 1998-ig pedig főedzője volt alma materének. 1988 volt az egyetlen év, amikor ugyan a collegeban dolgozott, de nem a New Havennél. Ekkor a Boston University támadófalát edzette. 1999-ben került az NFL világába. Két évig a Cleveland Brownsnál dolgozott. Majd jött egy-egy év a Redskinsnél és a Jaguarsnál. Ezen csapatoknál a TE-ek edzésével foglalkozott. 2003-tól 2007-ig pedig a Dallas Cowboys alkalmazásában állt, ahol a támadófallal foglalkozhatott ismét. Innen került - többek között Bill Parcells-szel való remek kapcsolatának köszönhetően is - a Miami Dolphins főedzői „székébe” tavasszal. A legutóbbi mérkőzésen Tavaly a 16. játékhéten találkozott utoljára a két csapat, akkor a Patriots 28-7-re győzte le a Miamit egy eléggé egyoldalú mérkőzésen. Az összecsapáson Tom Brady 3 TD passzt adott, kettőt Randy Mossnak, egyet Jabar Gaffneynek, de emellett 2 interception is fűződött a nevéhez. A mérkőzés legjobbja a 14 labdacipelésével 156 yardot szerző Laurence Maroney volt, aki elért egy 59 yardos TD-t is. Összefoglaló A cikket írta: Weiszhab Zoltán és Gaál Sándor<