Menetrend
Szavazás

Az ellenfél - A Pittsburgh Steelers

2008. 11. 29. 23:33
Szerző: vidor
Kategória: Cikkek
A Pittsburgh Steelers központja Pittsburgh, Pennsylvania. Jelenleg az American Football Conference (AFC) Északi Divíziójának tagja. Az 1933-ban megalapított Steelers a legidősebb és a legeredményesebb franchise az AFC-ben. A csapat hatszor szerepelt a Super Bowl-on, és egyike azon 3 csapatnak, amelyik ötször nyerni is tudott. 13 Conference Championship Games-t játszottak és a legtöbb konferencia bajnoki címmel is a Pittsburgh büszkélkedhet. 1974 és 1979 között az első franchise volt az NFL történelmében, amelyik 6 szezon alatt 4-szer nyerte meg a Super Bowl-t. 2005-ben a 6. kiemeltként a csapat az összes rájátszás mérkőzését megnyerve hódította el a Vince Lombardy Trófeát 2006. február 5-én.
A Steelers 17 játékossal és edzővel képviselteti magát a Pro Football Hall of Fame csarnokában, a 4. legtöbbel az NFL történelmében. Az ötödik legidősebb franchise az NFL-ben, 1933. július 8-án alapították meg, akkor még Pittsburgh Pirates néven Art Rooney által. A tulajdonjog azóta is a Rooney család birtokában van és vitathatatlanul a legjobb tulajdonosok a professzionális sportokat tekintve. Jelenleg Art fia, Dan Rooney a tulajdonos, aki sok tekintetben már a fiára II. Art Rooney-ra hagyta a feladatok elvégzését a franchise körül. A csapatnak van a legőrültebb szurkolói bázisa. A Steelers jelenleg hazai mérkőzéseit a Heinz Field-en játssza, amelyet 2001-ben építettek, amelybe a 31 szezont kiszolgáló Three Rivers Stadium-ból költöztek. A Three Rivers előtt a csapat a Pitt Stadium-ban és a Forbes Field-en játszott. Csapattörténelem A Pittsburgh Steelers első mérkőzését 1933. szeptember 20-án játszotta akkor még Pittsburgh Pirates néven a New York Giants ellen, amelyet elvesztett 23-2-re. Az 1930-as években a Pirates sosem végzett másodiknál jobb helyen a saját divíziójában. A Pittsburgh 1938-ban leigazolta Byron White-ot, a Legfelsőbb Bíróság jövőbeli bíróját, ami az NFL akkori történelmében kiemelkedő megállapodásnak számított, de csak 1 évet játszott a Pirates színeiben, mivel ezután a Detroit Lions-hoz szerződött. A II. világháború idején a Steelers játékoshiányban szenvedett. Kétszer is egyesültek más NFL franchise-okkal, hogy képesek legyenek 1 csapatnyi játékost a pályára küldeni. Az 1943-as szezonban a Philadelphia Eagles-el egyesültek és "Phil-Pitt Eagles" néven szerepeltek, de sokan csak "Steagles"-ként emlegették a csapatot. Végül 5-4-1-es mérleggel zárták az évet. 1944-ben a Chicago Cardinals-al olvadtak össze hasonló okból. Ez a csapat 0-10-el zárt, az egyetlen olyan szezon a csapat történelmében, amikor győzelem nélkül zártak. Először 1947-ben jutott a Steelers a rájátszásba, miután holtversenyben a Philadelphia Eagles-el első helyen végeztek a divíziójukban 8-4-es mérleggel. Kényszermegoldásként ki-ki mérkőzést kellett játszaniuk a Forbes Field-en, amelyet végül elvesztett a Steelers 21-0-ra. Ezt követően 25 évig nem jutott a rájátszásba a Steelers, igaz 1963-ban Playoff Bowl-t játszottak mint a saját konferenciájuk 2. legjobb csapata, azonban ez nem számított akkoriban hivatalos playoff mérkőzésnek. Amikor 1970-ben az American Football League egyesült a National Football League-el, a Pittsburgh Steelers egyike volt annak a három régi csapatnak, amelyik az újjá formálódott American Conference-nek a tagja lett (a másik kettő a Cleveland Browns és a Baltimore Colts volt). Ez az átrendeződés szükséges volt ahhoz, hogy kiegyenlítődjenek az egyesülés után a csapatok számai mindkét konferenciában. A Steelers több balszerencsés szezonja után, Chuck Noll lett a vezetőedző 1969-ben. Noll több jelentős tehetséget is draftolt, például a Hall of Famer "Mean" Joe Greene-t 1969-ben, Terry Bradshaw-t és Mel Blount-ot 1970-ben, Jack Ham-et 1971-ben, Franco Harris-t 1972-ben és végül 1974-ben négy későbbi Hall of Famert: Mike Webstert, Lynn Swannt, John Stallwortht és Jack Lambertet. Ez utóbbi draft azóta is a legjobbnak számít az NFL történelmében, egyetlen csapatnak sem sikerült azóta egy azon évben négy későbbi Hall of Famert választania. Ezek a játékosok alapozták meg a későbbi NFL egyik legnagyobb dinasztiáját, 8 egymás utáni évben is rájátszásba jutottak és az egyetlen olyan csapatnak voltak a meghatározó játékosai, akik 6 éven belül 4-szer nyertek Super Bowl-t, sőt, az első olyan csapat volt, akik kettőnél többször nyertek. Az 1980-as szezonban a Steelers-t erősen sújtotta egy sérüléshullám, így nem sikerült még a 9-7-es mérleggel sem a rájátszásba jutniuk. Az 1981-es év sem volt jobb, 8-8-al végeztek. Ezek után egyre több meghatározó játékos vonult vissza. 1981-es szezon után Mean Joe Greene, 1982-ben Lynn Swann és Jack Ham, az 1982-as divízió bajnoki cím után Terry Bradshaw, majd 1984-ben az AFC Bajnoki Döntője után Jack Lambert. Ezeket a visszavonulásokat nem sikerült kompenzálnia a csapatnak, így 1971-es szezon után ismét negatív mérleggel zártak. Habár még versenyképesek voltak, a Steelers-nek nem sikerült 0.500-as eredménymérleg fölé kerülnie 1985-ben, 1986-ban és 1988-ban se. 1987-es játékos sztrájkkal sújtott évben a Steelers 8-7-es mérleggel zárt, de így sem sikerült a rájátszásba kerülniük. 1989-ben sikerült két kört menniük a rájátszásban Merrill Hoge és Rod Woodson kitartásának köszönhetően, azonban a következő két szezonban éppenhogy csak lemaradtak a rájátszásról. 1992-ben, Chuck Noll visszavonult és a Kansas City Chiefs defensive koordinátora, Bill Cowher lett a Steelers vezetőedzője. Cowher az első 6 szezonjában minden évben a rájátszásba vezette csapatát, ez a kiemelkedő teljesítmény csak a legendás edzőnek, Paul Brown-nak sikerült a Cleveland Browns-al. Összességében, Cowher a Steelers-nél töltött 15 évből 10-en sikerült a csapatnak a rájátszásba jutnia, beleértve a Super Bowl XXX-en való szereplést a "Blitzburgh" defense segítségével 1995-ben. Azonban azt elvesztette a Dallas Cowboys-al szemben. Cowher segítségével a csapat megnyerte történelme során az 5. bajnokságot is a Seattle Seahawks-al szemben 2005-ben. A győzelemmel a Steelers a harmadik csapat lett amely 5 Super Bowl-t nyert, az első amelyik 6. kiemeltként sikerült ezt elérnie azóta, hogy az NFL-ben a legjobb 12 csapat alkotja a rájátszást. A Cowher éra talán legnevesebb játékosa Jerome Bettis volt, a Busról legendák szólnak. Cowher lemondott edzői posztjáról 2007. január 5-én, mert szeretett volna több időt tölteni a családjával. Azóta sem tért vissza, de nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy egyszer még vezetőedző legyen egy NFL csapatnál. Egy három fős bizottság: Art Rooney II, Dan Rooney és Kevin Colbert interjúztatta a lehetséges vezetőedzőket. A lehetséges jelöltek: az offensive koordinátor Ken Whisenhunt, az offensive line edzője Russ Grimm, a korábbi offensive koordinátor Chan Gailey, a Minnesota Vikings defensive koordinátora Mike Tomlin és a Chicago Bears defensive koordinátora Ron Rivera voltak. 2007. január 22-én végül Mike Tomlin-t választották meg Cowher utódjául a vezetőedzői posztra. Tomlin volt az első afro-amerikai vezetőedző a Pittburgh Steelers 74 éves történelmében. Az 1970-es NFL egyesülés óta a Steelers 334-217-2-es mérleggel áll, 22-szer szerepelt a rájátszásban, 17-szer nyerte meg a divízióját, 13-szor AFC bajnoki döntőt játszott és 6 Super Bowl szerepléséből 5-ször győzött. 3 érdekesség Steel Curtain - A vasfüggyöny A Steel Curtain elnevezést a Pittsburgh Steelers híres defensive line-ja viselte a az 1970-es években "uralkodó" nagy dinasztia idején. Nekünk, kelet-európaiaknak nem kell elmagyarázni, mit is jelentett az áthatolhatatlan "vasfüggöny", amely Európa keleti és nyugati részét választotta el a második világháború utáni évektől egészen a '90-es évekig. Azt azonban talán nem mindenki tudja, hogy maga a kifejezés Winston Churchilltől származik, és eredetileg "Iron Curtain"-ként hangzott angolul. Ezt az elnevezést alakították át 1971-ben a Steelers szurkolói, egy a WTAE rádió által kiírt pályázatra beküldve. A név nagyon találó, hiszen az iron (vas) és a steel (acél) rokonértelmű szavak, sőt az acél még erősebb, mint a vas, és jól szimbolizálja ennek a védőegységnek a keménységét, átjárhatatlanságát. 2008-ban az NFL Network a Steel Cutrtain nicknevet a második legjobbnak ítélte meg a liga történetében. (Az első az "America's team" lett. Ez egyébként nem esett egybe az olvasói szavazatokkal, ott a Purple People Eaters nyert, a Steel Curtain ott is a 2. lett.) Bár a kifejezést eredetileg csak a defensive line-ra alkották, a későbbiekben az egész Steelers védelemre kiterjedt a jelentése. A híres front a következő emberekből állt: #75 "Mean" Joe Greene - defensive tackle, 1969-1981 (1969 Defensive Rookie of the Year; 1972 & 1974 Defensive Player of the Year; Hall of Fame) #68 L.C. Greenwood - defensive end, 1969-1981 #63 Ernie Holmes - defensive tackle, 1972-1977 #78 Dwight White - defensive end, 1971-1980 A legkiemelkedőbb szezonjuk az 1976-os volt. Ebben az évben egyértelműen a Steelers védelem dominált, s könnyen lehet, hogy ez volt minden idők legjobb védelme. Az után, hogy a csapat 1-4-gyel kezdett és elvesztette az irányítóját, Terry Bradshaw-t, a védelem átvette az vezérszerepet. A következő kilenc meccsből nyolcon az ellenfelek egyetlen touchdownt sem tudtak elérni, sőt öt alkalommal még pontot sem tudtak szerezni (ebből három egymást követő meccs is volt). Ez alatt a 9 meccs alatt összesen 2 TD-t és 5 FG-t engedett a védelem, ami 3,1 pontot jelent átlagosan meccsenként, és így közel 22 pontos átlaggal nyerték a meccseiket. Ez a védőegység adta a Pittsbugh Steelers híres dinasztiájának a gerincét. A csapat négyszer nyert Super Bowlt (IX, X, XIII, and XIV) a '70-es évek második felében. Ebből a védelemből 1976-ban a 11 játékos közül 8-at választottak Pro Bowl-ra. A későbbiekben 4 játékos lett a Futball Hírességek Csarnokának tagja. Immaculate Reception - A csodával határos elkapás Az Immaculate Reception elnevezést az NFL történetének egyik leghíresebb és legtöbbet vitatott játéka kapta, amely a Pittsburgh Steelers és az Oakland Raiders közötti rájátszás meccset döntötte el 1972. december 23-án. A Immaculate Reception nicknév az Immaculate Conception, (a szeplőtelen fogantatás) áthallása. A kifejezésben azonban nem a tisztaságon,a szeplőtlenségen van a hangsúly, hanem az esemény csodaszerű, már-már isteni eredetű jellegén, hiszen óriási adag szerencse kellett ahhoz, hogy a Steelers számára az események így alakuljanak. Az események A mérkőzésen nagyon kevés pont esett. Sokáig a Steelers vezetett, ám 1 perc 17 másodperccel a a Raiders irányítója, Ken Stabler meglódult, és egy 30 yardos futás után touchdownt ért el, így 7-6-os előny már az Oaklandnél volt. Sőt ezután sikerült megállítaniuk a Steelers támadását is, és 22 másodperccel a meccs vége előtt a Pittsburgh a saját 40-es yardnál 4. és 10 yardos próbálkozásra kényszerült. Chuck Noll vezetőedző egy olyan passzjátékot hívott ekkor, amellyel Barry Pearson-t, a rookie elkapót próbálta Terry Bradshow megjátszani. Mivel azonban Pearsonon két Raiders védő is volt, a QB másképp döntött, és John "Frenchy" Fuqua fullback felé dobta a labdát, aki az ellenfél 35-se körül járt. Az Oakland safetyje, Jack Tatum azonban a közelben volt, és azonnal ütközött Fuqua-val, mihelyst odaért a labda. Ennek következtében  egyikük sem tudta elkapni, de az visszapördült néhány yardot, és mielőtt leesett volna a földre, a Steelers running backje, Franco Harris elcsípte, és a célterületre sikerült futnia vele. Ha minden szabályos, és érvényes a touchdown, a Steelers megnyerte a meccset. A vita A vita alapját az adta, hogy vajon hogyan pattant vissza a labda, és ki volt, aki utoljára érintette azt. Ugyanis az NFL akkori szabályai szerint ha a Steelers játékos ért utoljára hozzá, akkor szabálytalan az elkapás, ha viszont az Oakland safetyje, akkor szabályos (Ui. volt olyan szabály, hogy nem érhet két támadó játékos egy támadáson belül a labdához. Ezt a szabályt 1978-ban megváltoztatták.) Mivel a play a meccs végén volt, döntően befolyásolta annak végeredményét és a továbbjutást. Egyetlen bíró, Adrian Burk emelte a kezét, és jelezte a touchdownt, ugyanakkor a többiek nem jeleztek semmit. Ekkor még nem volt meg hivatalos visszajátszás lehetősége a szabályrendszerben. A főbíró, Fred Swearingen felhívta telefonon az NFL ellenőrét, Art McNally-t, aki a sajtópáholyban ült, és megnézhette a televíziós ismétlést. Bár az NFL illetékesei tagadták, hogy a döntést a visszajátszás alapján hozták meg, mégis később úgy emlegették az esetet, mint az első, amelyről a rögzített kép alapján döntöttek. Bár sokan azt is felvetették, hogy Swearingen a Steelers szurkolók haragjától tartva nem változtatott a döntésen. A közönség ugyanis közvetlenül a kérdéses játék után beözönlött a pályára, és 15 percig tartott, amíg el tudták végezni a TD utáni extra rúgást, s így a végeredméyn 13-7 lett. Ezt az ítéletet az érdekelt felek azóta is vitatják. A Raiders játékosai és szurkolói kitartanak amellett, hogy az övék volt a győzelem. Tatum már akkor is azt állította, és a későbbikeben is mindvégig kitartott amellett, hogy a labda nem róla pattant vissza. Phil Villapiano, a Raiders linebackere, aki a legközelebb állt az esethez, szintén azt bizonygatta, hogy Fuqua ütötte el a labdát. Fuqua is sejtelmes volt, amikor állítólag azt mondta, hogy pontosan tudja, mi történt, de soha nem fogja elmondani. John Madden - aki a Raiders edzője volt 1972-ben - azt mondta, hogy soha nem fogja elfelejteni ezt a playt, és hogy a a játék és a végső döntés között eltelt hosszú idő (több, mint 15 perc) számára idgesítőbb volt, mint az, hogy végül is ki ért ténylegesen a játékszerhez. A mérkőzés után úgy nyilatkozott, hogy abból a szögből, ahonnan ő látta úgy tűnt, hogy Tatumról pattant vissza a labda. 1998-ban az AFC konferenciadöntő szünetében az NBC bemutatta az eredeti felvételeket. Az ismétlés különböző nézőszögekből mutatta be a történteket. A New York Daily News szakírója szerint a felvételeken világosan látszik, hogy csak egyetlen ember ért a labdához: Jack Tatum, az Oakland defensive backje. Myron Cope pittsburghi sportújságíró azt írta, hogy volt lehetősége megnézni két nappal a meccs után a helyi TV-tásaság, a WTAE felvételeit, és ott egyértelműen látszott, hogy a labda Tatum jobb válláról pattant vissza. Sajnos a helyi felvételeket már nem lehet fellelni a nem megfelelő tárolás és dokumentálás miatt. A másik kulcsfontosságú kérdés az volt, hogy mielőtt Harris megfogta, a labda nem érintette-e a földet. Erre a felvételek nem adnak választ, mert nincs a képben, hogy kapta el Harris a labdát, már csak az látszik, ahogy fut vele. Létezik egy másik nézőpontú felvétel is, de ott az a probléma, hogy az end zone mögül felülről filmeztek és az egyik kapufa pontosan betakart, így Harris keze és a labda épp nem látszik abból a nézőszögből. Villapiano egyébként azt is állította, hogy a play során John McMakin, a Steelers tight endje szabálytalanul blokkolta őt Harris elkapását követően. És ami ezután jött Egy héttel a Raiders meccs után a Pittsburgh Steelers elveszítette a konferenciadöntőt a Dolphins ellen, így nem tudták megtörni a Miami veretlenségi sorozatát. Ennek ellenére ezzel a szezonnal a Steelers kitört a négy évtizednyi jelentéktelenségből, és a rákövetkező időszakban ők lettek a korszak meghatározó csapata, 4 SB győzelemmel és olyan sztárjátékosokkal, mint Bradshaw, Harris, John Stallworth, és Lynn Swann, valamint a híres Steel Curtain defense tagjai: Jack Ham, Jack Lambert, "Mean Joe" Greene, Mel Blount és Dwight White. A "Csodával határos elkapás" viszont megvetette egy éles rivalizásálás alapjait, amely a '70-es években, amikor mindkét gárda elitegysége volt a ligának különösen éles küzdelmet hozott, mivelhogy mindkét csapat keményen ütköző, fizikális játékot játszó együttes volt. A következő 4 év minden playoffjában megmérkőztek egymással. 1973-ban a Raiders törlesztett egy 33-14-es győzelemmel, majd 2 pittsburghi győzelem következett. 1976-ban azonban ismét az oaklandi csapat diadalmaskodott. Amelyik csapat ezt a párharcot megnyerte, áltatlában a Super Bowlon is győzedelmeskedni tudott, így a 9. és 10. Sb-t a Steelers, a 11.-et a Raiders nyerte, és így volt ez az utolsó playoff-összecsapásuk alkalmával 1983-ban is (akkor a Raiders 38-10-re nyert, majd megnyerte a döntőt is.) Mióta a Raiders elveszítette domináns szerepét a ligában, azóta a rivalizálás szerepe jelentékeny mértékben csökkent. Azóta a Raiders már nemcsak a Steelersszel rivalizál, hanem az egész ligával hadban áll - de ez már egy másik történet. The Terrible Towel - azaz a Rettenetes Törülköző. A szurkolók ennek lengetésével bíztatják a Steelerst. Szülőatyja Myron Cope, a legendás kommentátor, akinek fejéből 1975-ben pattant ki az ötlet, mely azóta az egyik legismertebb szurkolói jelképpé nőtte ki magát az amerikai profi sportágak között. Népszerűsége folyamatosan nő: különböző gazdáinak köszönhetően járt már az Everest csúcsán, a Nagy Falon, a Déli Sarkon, a Vatikánban, a Kilimamdzsárón, Irakban és a Saturday Night Live-ban is. 2007-es kampánya során pittsburghi látogatása alkalmából Hillary Clinton is kapott egyet. Nem csak a Steelerst, hanem magát Pittsburghöt is jelképezi. 1975-ben, két héttel a Steelers első playoff meccse előtt Ted J. Atkins (a pittsburghi rádió alelnöke)és Larry Garrett (a rádió értékesítési elnöke) tanácsot kért Cope-tól, mivel szükség volt valamiféle reklámra, ami felhívja a szponzorok figyelmét a talk show-jára. Először Cope nem akart ebben részt venni ("Nem vagyok jelkép-párti, sosem voltam az."), de miután Garrett meggyőzte arról, hogy ezzel a saját szerződésének meghosszabítását is elősegítené, megváltoztatta véleményét ("Jelkép-párti vagyok!"). A 3 férfi összedugta fejét, hogy összehozzon valamit. Az ötletek között volt például egy fekete maszk, amire rákerült volna Chuck Noll edző mottója ("Akármibe is kerül"), de ezt végül elvetették, mivel túl költségesnek bizonyult. Cope szerint ennek a jelképnek könnyűnek, hordozhatónak kell lennie, valami olyasminek, ami már ott van minden szurkolónál. Garrett vetette fel a törülköző ötletét. Cope egyetértett, és ő javasolta a The Terrible Towel elnevezést, és a név rányomtatását. Az egyértelmű volt, hogy aranyszínűnek kell lennie, a feliratnak pedig feketének - hiszen ezek voltak a Steelers színei. Később a raszizmus vádjának elkerülése érdekében egy fekete, fordított változatban is megegyeztek. A mérkőzést felvezető hetekben Cope a rádióban és az esti tévéhiradókban reklámozta az ötletet: "A Rettegett Törülköző lecsapni készül!" Azonban tartottak attól, hogy a Steelers veresége esetén a szurkolók azt gondolják, a törülköző hozott balszerencsét. Megkérdezték hát a játékosokat. Jack Ham linebacker például kifejezetten ellene volt, és társra lelt Ernie "Fats" Holmesban is. Andy Russell Cope első reakcióját visszhangozta: "Nem vagyunk jelképezős csapat. Sosem voltunk azok." Cope ezért kissé diktatórikus módon közelítette meg a dilemmát. Odalépett Terry Bradshawhoz és megkérdezte "Mi a véleményed a Rettegett Törülközőről?" Az éppen a jegyzeteit tanulmányozta. Felnézett és csak annyit tudott kinyögni, hogy "Huh?" Cope ezt beleegyezésnek vette, majd jelentette Ted Atkinsnek, hogy a Steelers elsöprő többséggel támogatta a Törülközőt. A Törülköző 1975 december 27-én debutált a Baltimore Colts ellen. A meccs kezdete előtt Cope látcsővel pásztázta a tömeget, de alig egy tucatnyit látott. Később így emlékezett: "Ahogy közeledett a kickoff,a Steelers játékosai felsorakoztak az alagútban a bemutatásra várva, és hirtelen nagy hangrobaj közepette kb. 30.000 Terrible Towel tűnt fel a szurkolók kezében!" A Steelers végül 28-10-re verte a Coltsot. Ezt követően legyőzték az Oakland Raiderst és a Dallas Cowboyst is, megszerezve a franchise egymást követő második Super Bowl győzelmét. Bár a csapat a 80-as években küszködött, a Törülköző végig kitartóan ott volt a szurkolók kezében. A Törülköző debutáló előadása alatt Andy Russell, aki ugye pont ellenezte az ötletet, touchdownra vitt egy 93 yardos fumble-returnt. A play megihlette a helyi szurkoló Lisa Benzet. Versét Cope-nak is elküldte, ebből egy részlet: He ran ninety-three like a bat out of hell, And no one could see How he rambled so well. "It was easy," said Andy And he flashed a crooked smile, "I was snapped on the fanny By the Terrible Towel! 93 yardot futott, Mint aki a pokolból menekül. Válaszolni senki nem tudott, Hogy lógott meg ily észrevétlenül. "Egyszerű a válasz" - mondta Andy, és pimasz mosolyt eresztett el: "Elég volt a hátsómra csapni A Terrible Towel-el!" A Törülközőből aztán egy egész ágazat fejlődött ki, a Rettegett Cucc (Terrible Stuff). Pólók, rendszámok, párnák, fülbevalók, fürdőlepedők és minden ott van a logó. Az eredeti Törülközőn ott volt az, hogy "Myron Cope's Official - The Terrible Towel", ehhez mára a "A Pittsburgh Original" jelzés is csatlakozott. Az évek során rengeteg "különkiadása" jelent meg a Towelnek, köztük a 2005-ös Super Bowl győzelmet megörökítő. 2005-ben Cope visszavonult. 35 éven át volt a Steelers rádiós kommentátora - az NFL történetének leghosszabb ideig tartó párosítása. A csapat egy különleges Törülközővel tisztelgett előtte, rajta szerepelt a neve és pár rá jellemző mondat. Egy, a Ravens elleni MNF során ő volt az egyik tiszteletbeli kapitány, a félidőben ő vezényelte a törülköző lengetését. Az általa akkor használt Towel ma a Pro Football Hall of Fame-en látható. 2008. október 27-én hunyt el, temetésén több mint 350 szurkoló is megjelent, a ceremónia egyperces néma törülközőlengetéssel zárult. Az évek során több ellenfél is megpróbálta "meggyalázni" a Towelt, ezzel jelezve, hogy nem félemlíti meg őket, de valamiért mindig megütötték a bokájukat... Portré Hines E. Ward, Jr. () a dél-koreai Szöülban született 1976. március 8-án koreai anyától és afroamerikai apától. Származása okán mára a szószólójává vált az etnikai kisebbségeknek Dél-Koreában. 2006 áprilisában Ward visszatért szülőhelyére először azóta, hogy a szüleivel Amerikába költöztek egyéves korában. Hines ismertségét használta arra, hogy "reményosztó" találkozókat szervezzen többnemzetiségű koreai gyermekekkel és hogy szociális és politikai reformokra bátorítson. Ward elsírta magát, amikor a látogatása alatt tapasztalt diszkriminácókról számolt be. Az egyik ilyen meetingen azt mondta a gyerekeknek: "Ha ez az ország el tud fogadni engem saját magamért, és azt, hogy koreai vagyok akkor biztos vagyok benne, hogy megváltozhat az ország és titeket is elfogad." Látogatásának utolsó napján egymillió dollárt adományozott, hogy megalapítsa a Hines Ward Helping Hand Foundationt (Hines Ward Segítő Kezek Alapítvány) amelynek célja az AP megfogalmazása szerint "segíteni a Hineshoz hasonló kevert nemzetiségű gyermekeknek, akiknek Koreában súlyos diszkrimációkat kell elszenvedniük." High School A Forest Park High Schoolban már láthatóak voltak atlétikus képességei irányítóként. Kétszer is elnyerte a Clayton County Offensive Player of the Year díjat, valamint a Super Prep, a Blue Chip Illustrated és a USA Today is beválasztotta válogatott csapatába. Ward nem csak a sportban jeleskedett, kiváló tanuló volt, 3,81-es tanulmányi átlaggal végzett. College Egyetemnek a University of Georgia Bulldogsot választotta, és itt már elsősorban elkapóként jeleskedett. 1995 és 1998 közötti 144 elkapása és 1.965 yardjával a második az egyetem örökranglistáján. Tailbackként és quarterbackként is játszott, összesen 3.870 yardot szorgoskodva össze, amellyel csupán Herschel Walker előzi meg. '96-ban Hinesnak 52 elkapása volt és 900 yardja, valamint 26 futással 170 yardja. '97-ben 55 passzt kapott el, és 6 TD-t szerzett, melyhez ALL-SEC elismerés is járt. Diplomáját fogyasztói gazdaságtudományból szerezte. Az egyetem befejezése után kiderült, hogy Ward jobb térdéből hiányzik az egyik ACL ( elülső belső keresztszalag), ez valószínűleg a draftpozícióját is befolyásolta. NFL Ward sokoldalúságát az NFL-ben is kamatoztatja. Az 1998-as draft 3. körében draftolta a Pittsburgh Steelers, azóta háromszor választották meg a csapat legértékesebb játékosának, 4-szer szerepelt a Pro Bowlon (2001-2004) és volt 4 egymást követő 1.000 yardos szezonja, amelyből akár több is lehetett volna, ha a 2005-ös szezonban nem hátráltatja sérülés. 2002-ben csapatrekordot állított fel elkapásokban (112) és touchdownokban (12). Őt tartják az egyik legjobban blokkoló elkapónak. 2005-ben a training camp első 2 hetét kihagyta egy jobb szerződés érdekében. Már 2004-ben fontolgatta a holdoutot, de akkor a Steelers vezetősége meggyőzte, hogy majd az év során kidolgozzák a hosszabbítás részleteit. Végül 2005 augusztus 15-én megjelent a campen, és bár nem játszott, de az oldalvonalnál állt a Steelers első előszezon mérkőzésén a Philadelphia Eagles ellen. 2005 szeptemberében végül a csapat bejelentette, hogy a feleknek sikerült megegyezniük. 2005. november 27-én Ward lett a Steelers ranglistavezetője az 538. elkapásával a Browns ellen, megdöntve ezzel John Stallworth rekordját. A mérkőzés 34-21-es Pittsburgh győzelemmel zárult. Ward kiváló a rájátszásban is. 10 mérkőzésen 57 elkapás, 761 yard és 8 elkapott TD. 2006 február 5-én őt választották a Super Bowl XL MVP-jének a Steelers 21-10-es győzelme után. A meccs kiemelkedő jelente volt Ward 43 yardos touchdownja, amit elkapótársa, Antwaan Randle El passzolt neki. Összesen 5 elkapással, 123 yarddal és egy 18 yardos futással zárt. 2007. december 2-án egy Bengals elleni TD-vel ő lett a Steelers rekordere 64. touchdownjával, majd december 20-án a Rams ellen elkapott yardok tekintetében is elfoglalta az első helyet. 2008-ban a Houston Texans ellen úgy tűnt, kilábalt a szakértők által "két éves válságnak" titulált nehéz korszakból. A meccsen 6 elkapást, 76 yardot és ami a legfontosabb, 2 TD-t gyűjtött be. Ha nem lett volna egy 54 yardba kerülő pass interference, az lehetett volna Ward első 100 yardos mérkőzése a 2006-os szezon óta. Wardot rengetegszer vádolják alattomossággal, ezek a hangok újra felerősödtek az idei szezonban, amikor eltörte Keith Rivers, a Cincinnati Bengals rookie-jának állkapcsát. Rivers IR-re került, Wardot azonban nem büntette meg az NFL. Terrell Suggs, a Baltimore játékosa egy nyilatkozatában bevallotta, Wardért és Rashard Mendenhallért jutalmat ajánlott a Ravens, Mendenhall törött vállal is fejezte be a játékot és a szezont. Hinest megkérdezték Suggsról a Pardon The Interruption egyik adásában, ő azonban szemmel láthatóan jól szórakozott a dolgon. Személyes Hines Ward a georgia-i Atlantában él feleségével, és fiával, Jadennel. Jobb karjára a neve van tetoválva a koreai ábécé (Hangul) betűivel, alatta pedig Miki Egér látható egy futball labdával. A játékosnak szinte már védjegye az állandó széles mosolya. Írták: Danna, lucas, vidor

Hozzászólások

2008. 11. 30. 09:10
arapum
Ismét egy szenzációs írás. Este adja a meccset a NASN. Hines Ward pályán való viselkedése miatt számomra az egyik legantipatikusabb játékosa a ligának, nem árulok el vele nagy titkot. ...emlékszem a tavalyi meccsre. A Sport tv adta, és folyamatosan olvasták be a "majd most a Steelersnek sikerül elkapni a veretlen Patriotsot" és az ehhez hasonló sms-eket. Kicsit úgy éreztem akkor, az egész világ ellenünk van. Na de aztán a pályán tudjuk mi történt. És csak ez számít. A többi meg duma.
2008. 11. 30. 10:01
Szabotomy
Széép munka!Thx!

Duma az mindig van és lesz is ,az számít amit a pályán mutatnak a csapatok.A mai napról pedig annyit,hogy egy jó meccsen is lehet kikapni(,főleg ilyen ellenféltől).Tudjátok,a szokásos:Inches...
2008. 11. 30. 10:47
bradyfan
Új fent csak gratulálni tudok nektek. Nagyon jo és korrekt munka.
2008. 11. 30. 11:00
Englander
Köszönjük szépen,ismét egy nagyszerű cikk a leendő ellenfelünkről.
Respect srácok!

GO PATS
2008. 11. 30. 11:39
juhi04
9 meccs alatt összesen 2 TD-t és 5 FG. Mostani steelers D sehol nincs :D
2008. 11. 30. 11:41
gabo
Nagy derbi lesz este. én a munkahelyemen (igencsak swarcban) de nézem. Be tudjuk húzni szerintetek?
2008. 11. 30. 11:47
Zarathorn
Igaz amit kérdezni akarok az ide nem tartozik olyan nagyon tudna valaki segíteni Madden 2008-ban draftban meg a többiben igaz még jó néhány meccsen van hátra csak már előre félek hpgy a "valószínű bajnok csapatból ligautolsót fogok összepancserkedni. Bocsika ezért a kis nem idevaló hsztért.
2008. 11. 30. 12:26
Brandy
Zarathorn segítek, ha akarod. Vegyél fel MSN-re: alpi.89@hotmail.com
2008. 11. 30. 14:51
rege
Arapum: talán a kettőt nem kellene összekeverni. Amiről írsz az egy éve volt. Az már senkit sem érdekel. A mai meccs, nos az a fontos. Gondolom BB kitalál valamit és W, de ha L akkor sincs még veszve minden. Talán.
2008. 11. 30. 15:26
zoli
Remélem Cassel jókat fog dobni és aki elkapja fusson ahogy csak tud a célterületen belülre. GO PATS GO.
2008. 11. 30. 15:50
Soldados
Nagyszerű cikk és a Steelers szurkolók nevében is nagy köszönet érte.

Két apró hibát találtam benne, mindkettő az Immaculate Reception videó alatti részénél van:
1 Raiders helyett egyszer Ravens van
2. A Finstől nem SB-n kaptunk ki, hanem konfdöntőn.

Még egyszer köszönet ezért a színvonalas cikkért.
2008. 11. 30. 15:56
Hibák javítva, kösz, hogy szóltál. a dicséretet meg a csajok nevében is köszönöm, igyekeztünk... :)
2008. 11. 30. 16:03
Maniac84
Ismét egy remek cikket olvashattunk. Köszönet érte.
2008. 11. 30. 16:26
Soldados
Külön gratulálok a 3 érdekesség és Ward kiválasztásához, mert én mint hardcore Steelers fan is ezeket választottam volna.

juhi: ha érdekel a 76-os Steelers def, akkor itt van neked egy videó: http://www.youtube.com/watch?v=--IKFr14cy0 - számomra az NFL történetének legjobb def-je, illetve a Steelers történetének legjobb csapata, az persz más kérdés, hogy épp abban az évben nem nyert SB-t a csapat.
2008. 11. 30. 16:55
juhi04
Jó vidi nagyon, engem nagyon magával tud ragadni ez a kor és futballja. Az meg nemis kérdés hogy ez volt mindenidők legjobb D-je. De egyvalamit mondjatok meg nekem, miért volt annyira jó Terry Bradshaw? :) Katasztfális statisztikái vannak...
2008. 11. 30. 16:59
A témaválasztás gsn érdeme, a 3 érdekesség esetén mindenképp, de a portréra is asszem ő tesz javaslatokat. De ezt vidor jobban tudja, a portré mostanában az ő reszortja, és e héten a 3 érdekességből a terrible towelt ő írta és műfordította :)
2008. 11. 30. 17:07
Juhi: Bradshaw legfontosabb adottsága a nagyon erős karja volt. Ha a statokat nézegeted, minden 1978 előtt szereplő QB esetében meg kell jegyeznünk, hogy akkor még nem élt az a dolog, hogy a CB nem "inzultálhatta" az elkapót 5 yardon túl. Lehetett ütni, csípni, harapni a WR-eket, nem volt a klasszikus értelemben vett pass interference sem életben. Ezért kicsit máshogy kell kezelni ezeket a statisztikákat a maiakhoz képest (a QB-k és WR-ek számait rontotta leginkább a dolog). Az 5 yardos szabályt éppen a Steelers fantasztikus CB-je, Mel Blount miatt hozták meg, és a mai napig él, The Mel Blount Ruleként vonult be a történelembe. Illetve a yardmennyiségnél figyelembe kell venni, hogy az akkori Steelers is remekül futott.

Lucas: Igen, én javasoltam a portrét is.
2008. 11. 30. 17:33
Szabotomy
:D Mel Blount tényleg 1 vadállat volt,kaptak tőle a WR-ek hideget-meleget, de egyiket sem tették zsebre.
Ha megnézünk 1 játékos rangsorolást,top10-t az NFL Network filmjei közül tutira ott lesz 1 Steelers playa abból a korból.
2008. 11. 30. 17:46
Soldados
Vicces az a Mel Blount Rule. Azzal amit elvettek a Steelerstől azt vissza is adták egyúttal, hisz amíg az első 2 SB-t egyértelműen a parádés Def-fel nyerték meg, addig a köv. 2 SB-n már a parádézó off is nagyon ott volt a Hall of Famer elkapókkal, Lynn Swann-nal és John Stallworth-szal az élen.

Amúgy egykori Steelers legendákról (Noll, Blount, Webster, Bradshaw) találtok részletes ismertetőket az nfl.hu archívumában, mert a tavalyi 75. idény alkalmából született erre egy sorozat.
2008. 11. 30. 17:53
Soldados
juhi: maradjunk annyiban, hogy a legjobb def-ként a 76-os Steelerst, a 85-ös Bearst és 2000-es Ravenst szokták emlegetni. Innentől kezdve ízlések és pofonok. Az én választásom egyértelmű. :)
2008. 11. 30. 19:56
balint
szintén óriási cikk:D gyengecsapat lenne ez a 76os D a tavaly Pats O-val :) rem ma azért Harrisonékat megtudjuk fogni..
2008. 11. 30. 20:20
temp
balint: az FA-k és a salary cap korában nem lehetne olyan csapatot építeni, ahol az említett nagy D-k (Steelers, Bears, Ravens) színvonalán játszó védelem, egy igazi greatest show on the turf típusú támadó alakulattal kerül össze.
2008. 11. 30. 20:35
gabo
srácok mikor kell próbálkozni hogy egy jó linkem legyen nem ilyen szaggatott ,és ilyen playereket nem tülthetek le (mert munkahelyi gép)?
2008. 11. 30. 20:59
Bruschi85
Gratula a cikkhez a hölgyeknek!
Megint szép munka volt!
Remélem sikerül a győzelmet megszerezni.
Addig is Hajrá Pats!!
2008. 11. 30. 21:01
Bruschi85
Off:
Gabo közvetlenül a meccs előtt kell próbálkozni a stoogetv.com-on jobb oldalt a chatben megjelennek a linkek.
A linkekhez pedig elég a Media Player, mint lejátszó
Csak a gyorsaság szab határt :D
2008. 11. 30. 21:05
Seventh Son
A justint.tv-shez és a stoogetv.com-oshoz tudtommal nem kell letölteni semmi programot. Ezeken szerintem stream már csak akkor van, amikor már majdnem v éppen elkezdődött a meccs. Az előbbire a www.rojadirecta.com-ról szoktam rámenni. Az utóbbit rendszerint vmelyik segítőkész Pats társunk szokta ajánlani.Itt a jobb oldalt kell nézni, ahol sorra jelennek meg a linkek és ráklikkelni minél előbb arra, amelyiket szeretnéd látni.
2008. 11. 30. 21:14
balint
világos viito ez 1értelmű volt számora is..csak így eljátszottam a gondolttal,de pont ez szép a fociban h nincs kiemelkedő csapat hosszú időszakon át és nincs verhetetlen csapat senki számára :D
2008. 11. 30. 21:18
gabo
Thanx Bruschi, Seven Son. A justint ismerem ott szoktam nézni, az akadozik legtöbször. ezt a másikat próbálom , mégegyszer köszi.
2008. 11. 30. 22:03
Pelota1956
Urak!

Hol látható a meccs?
2008. 11. 30. 22:04
Pelota1956
Mi a legjobb link?
Hozzászólás a(z) Az ellenfél - A Pittsburgh Steelers bejegyzéshez