Menetrend
Szavazás

Az ellenfél - A San Diego Chargers

2008. 10. 12. 14:00
Szerző: gsn
Kategória: Cikkek
Ezúttal a San Diego Chargerst próbáljuk kicsit közelebb hozni olvasóinkhoz.
SD A Chargers 1959-ben jött létre Los Angelesben, és első idényüket még ott is játszották le 1960-ban, 1961-ben költöztek végleg San Diegoba. A csapat alapító tagja volt az AFL-nek. Történetének legjobb időszaka a 60-as és 80-as évek voltak, ennek ellenére az egyetlen Super Bowl részvételükre 1994-ben került sor. Az 1,2 milliós San Diego város mindig is sok sportcsapatnak adott otthont, de a nyugati parton olyan gyakori költözgetések sem kerülték el. Mára a major sportok területén csupán a Chargers futballcsapatának és a Padres baseballcsapatának székhelye a város. Három érdekesség: -1963 – Az első nagy jelentőségű Chargers-Pats derbi: A San Diego Chargers igazi klassziscsapatnak számított a 60-as évek elején. A Sid Gilman vezette társulat az először és utoljára AFL döntőbe jutó Boston Patriotsot 1963-ban 51-10-re múlta felül. A csapatnak olyan játékosai voltak, mint a Hall of Famer WR, Lance Alworth, az OT Ron Mix, a Paul Lowe-Keith Lincoln RB duó, a QB John Hadl, vagy a messze földön híres defensive line. A mérkőzésről itt olvashattok részletesebben. -Air Coryell: 1978-ban az NFL playoffban még nem szerepelt csapat kinevezte vezetőedzőjének Don Coryellt, a St. Louis Cardinals korábbi HC-ját. Coryell első szezonjában 9-7-es mérlegig vezette a csapatot, majd 1986-ig négyszer sikerült playoffba juttatnia a csapatot. Coryell neve az idők végezetéig fenn fog maradni futballberkekben. Chargershöz kerülése után ugyanis megteremtette minden idők egyik legdominánsabb támadójátékát, mely Air Coryell névre hallgatott. Az elnevezésből rájöhetünk, hogy a csapat elsősorban passzokkal boldogult lehengerlően. A kor egyik legjobb QB-je, Dan Fouts olyan elkapóknak passzolhatott, mint John Jefferson, Charlie Joiner vagy a TE, Kellen Winslow (a Browns TE-jének édesapja). Később, Jefferson távozásával Wes Chandler lett az elsőszámú elkapó. Fouts, Joiner és Winslow is tagja a Pro Football Hall of Famenek mára. Az, hogy Jefferson nem az, nem képességeinek köszönhető. Jefferson volt a legjobb mindannyiuk közül képességeket tekintve. Személyisége azonban nagyon hasonlított Chad Johnsonéra vagy Terrell Owensére. Három év után elküldték a Chargerstől, pedig addig mindhárom évében 1000 elkapott yard és 10 TD elkapás felett zárt. Green Bayben már nem tudott annyira kiforrni, és pályafutása hét év után véget is ért. Jefferson volt az a játékos, aki egykezes vagy elképzelhetetlennek tűnő elkapásokat olyan természetességgel hajtott végre, mintha semmivel több nem lenne egy-egy ilyen, mint egy ujjgyakorlat. Az Air Coryell nem párosult igazán jó védelemmel, és az egyetlen domináns védőjátékos, a szintén HOF-ba beválasztott Fred Dean elengedése után az első évet kivéve (1981) katasztrofális volt. 1981-ben állt a legközelebb a csapat ahhoz, hogy valami nagy sikert érjen el, de elbukott. Az NFL történetének egyik legjobb csapata a 80-as évek elejének San Diego Chargerse, amely sohasem nyert Super Bowlt. -Ryan Leaf: 1998-ban két kiemelkedő QB prospect jelentkezett a draftra, a végzős Peyton Manning és a harmadéves Ryan Leaf. Azt senki sem volna kétségbe, hogy Peyton az érettebb, de a szakértők többsége Leafben nagyobb lehetőséget látott, hatalmas upsidejáról írtak az elemzők. A Colts draftolt első helyen, nekik kellett választaniuk, hogy melyik QB-t is viszik el. A másodikként draftoló Cardinalsnak nem volt QB-ra szüksége, de a Chargers a harmadik helyről a biztonság kedvéért feltradelt, hogy senki se kereshesse meg a Cardinalst ajánlattal, és nehogy elvigyék előlük valamelyik QB-t. Az egy helynyi feltradelésért a Chargers átadta a Cardsnak két elsőkörös és egy második körös pickjét, valamint a Pro Bowler returnert, Eric Metcalfot, és a LB Patrick Sappet. A draft napján a Colts Peyton Manninget választotta, akit érettebb játékosnak tartottak. Így maradt a Chargersnek a Washington State egyetemen igazi szupersztárrá váló Ryan Leaf. Leaf NFL-beli pályafutását azzal kezdte, hogy kihagyta a rookieknak tartott rookie eligazítást, ezért megbüntették. Az első két mérkőzésén győzelemre vezette csapatát, aztán a harmadik mérkőzésen elkezdődött a pokol, ami sohasem ért véget. Leaf 15 passzából 1 ért célba, 4 passzolt yarddal zárta a találkozót, emellett három fumblet is elkövetett. Az első kilenc mérkőzésén 2 TD passzt adott és dobott mellé 13 interceptiont. Közben állandó vitában állt a csapatvezetéssel, csapattársaival és a médiával. Újonc idényének egyik legrosszabb pillanata az volt, amikor egy vereséget követően a tőle az öltözőben interjút kérő az egyik san deigoi lapnak dolgozó újságírót teljes szitokáradattal látta el, és erőszakos is volt. Az incidensnek az vetett véget, hogy a fiatal játékost lefogta és a kamera közeléből eltávolította Junior Seau. Edzések után nem egyszer nekiment a pálya szélén álló szurkolóknak, partizott éjjel-nappal, nem törődött semmivel. Egy ízben sérülést szimulált, de mivel másnap kiderült, hogy edzés helyett golfozni volt, megbüntették. Az 1999-es évet IR-en töltötte, ezt nem akarta elfogadni, ismét a GM-mel került összetűzésbe, Miközben a vállsérüléséből való felépülésével kellett volna foglalkoznia, pihenni, flag foci meccseken vett részt Californiában. 2000-ben visszatért, de megint csak borzasztóan gyenge volt (11 TD passz, 18 interception, 12 fumble, 50 %-os passzpontosság). Év végén elengedte a csapat. Próbálkozott még a Tampánál majd Dallasban is. De utóbbi hely volt az utolsó állomás. Így ért véget egy draft előtti szupersztár pályafutása öt év alatt a profiligában. Fejben nem volt kész a profi világra, de szerencsére mára sikerült egyenesbe hoznia magát és boldogul az életben (nem szakadt el teljesen a focitól, 2006 óta a West Texas A&M QB edzője, és emellett az iskola golfedzéseit is irányítja), csupán egy hatalmas lehetőséget szalasztott el. És ilyenkor gondolhatunk arra, hogy mi történik a Colts-szal, ha Leafet választja Peyton helyett, hogy milyen pályafutása lett volna Peytonnak a Chargersben, de felesleges. Mérgezte ez a dolog éveken át a Chargers szurkolók lelkét, egészen pontosan Drew Brees feltűnéséig. Két ember… Két egyetemi szupersztár… Az egyik 1/1-es volt 1998-ban, a másik 1/2-es… Az egyik az NFL történelem egyik legjobb irányítója… A másik az NFL történelem legnagyobb bustja… Chargers portré Létezik egy játékos ezen a földön, akit már most, aktív pályafutása alatt minden idők egyik legnagyobb RB-jének tarthatunk. Nyomában jár olyan csillagok rekordjainak, mint Barry Sanders, Jim Brown, Walter Payton, Marcus Allen, Gale Sayers vagy éppen Emmitt Smith. Ők mind ott vannak a Hírességek csarnokában. Ez a hely vár rá is, és amikor sor kerül a beavatásra, lehet az hangzik majd el mindenki szájából, hogy minden idők legnagyobb futójátékosa kerül be a Hall of Famebe. És nem lenne érdemtelen ez a cím… LaDainian - Canton ajtajában LaDainian Tomlinson Loreane Chappelle és Oliver Tomlinson gyermekeként látta meg a világot 1979. junius 23-án, a texas-i Rosebud-ban. Már fiatalon több nehézséggel kellett szembenéznie: az édesapja elhagyta őket, és még gyerek volt, mikor a fivére és a nagyapja meghaltak, rákényszerítve őt a családfenntartó szerep betöltésére. Azonban mielőtt elment, az édesapja beleoltotta a football iránti imádatot a fiába. Tomlinson középiskolába a texas-i Waco-ban kezdett járni, ahol a football mellett kosárlabdázott és baseballozott is. Football-karrierjét linebacker-ként kezdte, de igazán a fal másik oldalán tudott kibontakozni. Tomlinson a végzős évében 2554 yard-ot futott és 39 touchdown-t ért el, ezzel alaposan rászolgálva a District 25-4A legértékesebb játékosa (MVP),és a Super Centex Év támadójátékosa díjra. Fiatal éveiben nagy Dallas Cowboys és Miami Hurricanes rajongó volt. Különösen Walter Payton-t, Jim Brown-t, és Emmitt Smith-t bálványozta. Smith-szel egy nyári edzőtáborban együtt is edzett. Egy későbbi ESPN-es interjúban Tomlinson azt nyilatkozta, hogy a futóstílusuk és a mentalitásuk volt az, ami megragadta őt. Egyetemi évek LT1Tomlinson-t több egyetem is megkereste, de nem tartották kiemelkedő tehetségnek a középiskolából kikerülő futójátékosok közül. Ez többek között annak köszönhető, hogy Tomlinson a senior éve előtt nem játszott running back-et a középiskolában, és a nagyobb egyetemek emiatt lejjebb sorolták őt. Végül Tomlinson a fort worth-i Texas Christian University-hez, egy kis egyetemi csapathoz került a Western Athletic Conference-be. Tomlinson érkezését megelőzően a TCU mindössze egy Bowl mérkőzésen vett részt az előző 12 szezonban (és kettőn az elmúlt 34-ben), és éppen egy kisebb konferenciába sorolták (Western Athletic Conference) a régóta fennálló Southwest Conference felosztása után. A TCU ma már a Mountain West Conference tagja. Tomlinson újoncként és másodévesként együtt játszott Basil Mitchell-lel. LT és Mitchell azon három TCU running back közé tartoznak, akik több meccsen is 200 futott yard fölé jutottak. Az 1998-as szezonban hozzásegítette a TCU Horned Frogs csapatát az első bowl-győzelemhez 41 év után, az Southern California Egyetem ellenében a Sun Bowl-on. Harmadéves korában (1999-ben) NCAA csúcsot állított fel az UTEP elleni meccsen szerzett 408 yard-dal. A szezont 1850 futott yard-dal (az év legtöbbje az NCAA-ben) és 18 touchdown-nal zárta. 2000-ben, a végzős szezonjában Tomlinson másodszor vezette az NCAA-t 2,158 yard-dal és 22 touchdown-nal, ráadásul 354 yard elkapása is volt. Elnyerte a Doak Walker díjat a nemzet legjobb running back-jeként, és Heisman-jelölt is volt, de végül negyedik lett. Egyetemi karrierjét 5263 futott yard-dal fejezte be, ezzel az NCAA első osztályának történetében a hatodik játékos. 2005 novemberében az iskola visszavonultatta a mezét (5-ös számú) a UNLV elleni mérkőzés félidejében. Még annak az évnek a decemberében, Tomlinson, az édesanyjának tett ígéretét beváltva, lediplomázott a TCU-n kommunikációból. NFL Draft 2001 A San Diego Chargers a 2001-es draft első körében az összesítésben 5. pickkel választotta ki LaDainian Tomlinsont. Eredetileg az első választási lehetőség volt a Chargers-é, de azt elcserélték az Atlanta Falconssal (ők Michael Vick-et húzták ekkor). Combine eredmények: Súly: 221 lbs (100kg) 40yard futás: 4.38 20yard oda-vissza: 4,21 3 cone drill: 6,84 Fekvenyomás: 18 Súlypontemelkedés:40,5inch (102,9cm) San Diego Chargers A csapathoz kerülve egyből ő lett az első számú futójátékos, és azóta egy mérkőzés kivételével minden meccsen pályára lépett. Az egyetlen mérkőzés, amit kihagyni kényszerült, a csapat egyik utolsó alapszakasz meccse volt, amikor is edzői utasításra volt kénytelen a pályán kívül maradni, - egy esetleges sérülés elkerülése érdekében. A ligába kerülése óta eltelt hét szezonja mindegyikében legalább 1200 futott yard-ot és 50 elkapást tudhatott magáénak. Bizonyítottan jól tud passzolni is, 8 sikeres passzából 7 TD-t ért, és a karrierje alatt 154,4 a passer rating-je. 2003-ban az NFL történetének első játékosa lett, akinek ugyanabban a szezonban 1000 futott yard-ja és 100 elkapása is volt. Karrierje 50. touchdown-jához mindössze négy szezonra (60 mérkőzés) volt szüksége. Négyszer választották Pro Bowl-ra, és beállította Lenny Moore 18 meccses TD sorozatát. LT22005. október 16-án a Chargers Oakland Raiders elleni győzelmekor LT lett az NFL történetének hetedik olyan játékosa, aki egyazon mérkőzésen, futott-, elkapott- és passzolt touchdown-t szerzett. A 2005-ös szezonban bordatörése ellenére menetelt tovább, és 1462 futott, 370 elkapott yard-ja mellé 20 TD-t ért el (18 futott, 2 elkapott). Az év végén a FedEX Ground Player of the Year díjra is jelölték, de végül Tiki Barber és Shaun Alexander mögött a harmadik helyen végzett. A 2006-os szezonban újabb NFL csúcsot állított fel, amikor 6 meccs leforgása alatt 19!!! TD-t szerzett, beleszámítva a franchise-rekord 4-4 TD-t a Bengals, a 49ers és a Broncos ellen. Ő az első játékos, aki zsinórban három meccsen szerzett 3 TD-t, és az első, aki három meccsen is négy vagy több TD-t szerzett. Neki sikerült a leghamarabb elérnie a 100 TD-os álomhatárt, minden idők játékosai közül. 2006. november 19-én, karrierjének 89. NFL mérkőzésén döntötte meg a korábbi, Jim Brown és Emmitt Smith által tartott, 93 mérkőzéses rekordot. 2006. december 3-án ő lett az első running back, aki karrierjének első hat évében minden évben legalább 1236 yard-ot futott. Abban a hónapban az AFC legjobb támadójátékosának választották. A 29. touchdown-ját a Denver Broncos ellen szerezte, a 13. fordulóban, ezzel megdöntve Shaun Alexander korábbi csúcsát (Alexander a 16. héten állította fel a rekordot). LT két TD-passza természetesen nem számít bele a rekordba, hisz az NFL azokat külön jegyzi. A december 17-i Kansas elleni meccsen szerzett első TD-jával egy 46 éve fennálló NFL csúcsot adott át a múltnak: még soha egyetlen játékos nem szerzett ennyi pontot egy szezonban, mint LaDainian. Végül a rekordhalmozó évet 2,323 (futott és elkapott) yard-dal és 31 touchdown-nal (28 futott, 3 elkapott) zárta. 2007. január 4-én az NFL és az AP közös szavazásán a 2007-es szezon legértékesebb játékosának választották (MVP). Toronymagasan győzött: az 50 szavazásra jogosult szakújságíróból 44 szavazott Tomlinsonra. Korábbi csapattársa, Drew Brees négy Peyton Manning két szavazatot kapott. Tomlinson volt az egyike a Chargers-ből a 2007-es Pro Bowl-ra meghívott 9 játékosnak. Természetesen ő volt az AFC kezdő running back-je. Az AP szavazásán „Az év támadójátékosa” az NBC szavazásán pedig „Az év játékosa” díjat is megkapta. Később a már fent említett Drew Brees-el közösen megkapták a Walter Payton Man of the Year díjat is. És mielőtt valaki azt hinné, hogy ezzel a bezsebelt díjaknak vége, még július 11-én az ESPY szavazásán, az „Év férfiatlétája”, a „Legkiválóbb rekordjavítás”, a „Legjobb NFL játékos” valamint a HUMMER „Mint senki más” díjait is megkapta. 2007. január 17-én a Patriots elleni rájátszásbeli vereségkor 123 futott 64 elkapott yard-ot és 2 TD-t szedett össze. 2007. december 2-án Tomlinson Chiefs elleni TD-ja összességében a 111. volt a sorban, ezzel megelőzte Walter Payton (110 futott TD) a vonatkozó ranglistán. Pár nappal később Payton iránti tisztelete kifejezéséül Tomlinson egy sajtótájékoztatón Walter Payton mezében jelent meg. A tavalyi szezont 1,474 futott yarddal zárta. Edgerrin James óta (2000) ő volt az első, aki két egymást követő szezonban is az élen végzett ebben a kategóriában. Egy héttel korábban lépte át egyébként a 10000 yard-os álomhatárt, a Baltimore Ravens elleni mérkőzésen. 2008. január 6-án a Titans elleni wild-card meccsen mindössze 42 yardot tudott összehozni 21 labdacipelésből, de szerzett egy touchdown-t ezzel hozzájárulva a győzelemhez. A győzelmüket bebiztosító TD-nál 4 és gól szituációban a falat átugorva repült be az end zone-ba. 2008. január 13-án a Colts elleni mérkőzésen megsérült a bal térde, így kénytelen volt kihagyni a második félidőt. Január 20-án a Patriots elleni AFC bajnoki mérkőzésen sérűlten is vállalta a játékot, de csupán két carryt kapott, amikből 5 yardot tudott hozni. A vesztes mérkőzés többi részét a kispadról volt kénytelen végignézni. Magánélet Későbbi feleségével, LaTorsha Oakley-vel még az egyetemi évek alatt ismerkedtek meg. Mindketten a TCU hallgatói voltak. Az esküvőjük 2003. március 21-én volt. Gyermekük egyelőre nincsen. Jelenleg három kutyájukkal Poway-ben, San Diego külvárosában élnek 10.000 négyzetméteres rezidenciájukban. 2007 februárjában egy közlekedési balesetben elvesztette édesapját és sógorát. Rekordok (a teljesség igénye nélkül): - egy szezonban elért legtöbb TD (31) - egy szezonban futott legtöbb TD (28) - egy szezonban elért legtöbb pont (186) - legtöbb egymást követő meccs futott touchdown-nal (18) - legtöbb egymást követő meccs több touchdownnal (8) - legkevesebb mérkőzés alatt elért 100 TD (89) - első ás egyetlen játékos, aki egy szezont 1000 futott yard-dal és 100 elkapással zárt - az NFL történetének második játékosa, aki két egymást követő meccsen is négy TD-t ért el A támadóegység A San Deigo Chargers passzjátéka jelenleg hatékonyabb, mint a futójátéka. Lehetséges ez egyáltalán? Igen, hiszen a gárda QB-je remekel, a támadófal pedig borzalmasan szerepel futásblokkolásban. RiversA QB, Philip Rivers a 2004-es drafton került a Chargershez, amelyben akkoriban Drew Brees kezdett. Akkor nem kis vita volt arról, hogy mi is legyen vele, Breesnek sem tetszett a szerződtetése, és bizony a csapattársak sem fogadták kitörő örömmel az ifjú tehetséget. Philip Rivers miatt kellett később távoznia a csapattól a súlyos sérüléssel bajlódó Breesnek (ebből felépült, majd a Saintsben töltött első évében MVP formában játszott). A váltás sokáig úgy tűnt, hogy nem igazán volt jó döntés, de Rivers a tavalyi év végefelé elkezdett igencsak jól játszani, és végül súlyos sérüléssel is vállalta a játékot a playoffban az AFC Championshipen a Pats ellenében. Rivers idei éve még annál is jobb, mint ahogy az előzőt zárta, jelenleg a gárda elsőszámú offenzív fegyvere. Ha most kellene a Pro Bowl résztvevőkre szavazni, Rivers és Jay Cutler zárna az első két helyen az AFC-ben. 2008 tanulsága eddig, hogy végérvényesen sikerült Riversnek átlépnie árnyékát, és elindult az igazi elit QB státusz felé. Rivers sérülése esetén a ligában már bizonyított, remek csere QB, Billy Volek kaphat lehetőséget. Rivers felemelkedésében nem akármilyen elkapók segédkeznek. Chris Chambersért pontosan egy éve tradelt a Chargers. Chambers a katasztrofálisan szereplő Dolphinsból egy számára ismert sémába és edző kezei alá került. Idén eddig ő a Chargers TD felelőse, 5 mérkőzésen 5 TD elkapása volt. Ennek ellenére nem ő Rivers legtöbbet megjátszott célpontja, hanem a magas és jó kezű Vincent Jackson. Jackson éveken át csalódást okozott, tavaly a playoffban aztán a legmegbízhatóbb elkapója lett a csapatnak, és formáját idénre, negyedik NFL szezonjára is átmentette. Ugyan csak egy TD-t szerzett idén, de több mint 300 yardjával ő a csapat legtöbb yardot felmutatni képes elkapója. Elég nagy esélye van annak, hogy Chambers kénytelen lesz a meccset kihagyni sérülés miatt, így Jackson lesz az egyetlen igazán tapasztalt WR-e a Chargersnek. Így több szerepet kaphat a tavalyi évben az első körben választott WR, Craig „Buster” Davis. Davis rookie idénye borzalmasra sikerült, idény végén nem volt olyan szakember, aki ne a legnagyobb csalódások között említette volna. Davis mellett elsősorban Legedu Naanee és Malcom Floyd kaphat nagyobb szerepet, ha hiányzik Chambers. Fontos passzcélpont még az O-ban Antonio Gates, aki a liga egyik legjobb TE-je. Idén még egyetlen mérkőzésen sem volt 100%-os állapotban, és ez meglehetősen nehezíti játékát. Nem az igazi, a korábbi évek domináns elkapójára nem is emlékeztet. Az egykori kosarasra, aki nem draftolt szabadügynökként érkezett a ligába, pedig nagy szükség lenne. Gates mögött ott van még Brandon Manumaleuna, aki szintén megjátszható labdával. Ne felejtsük el azt sem, hogy a futójátékosok is fontos passzcélpontok ebben az offenseben. Minden idők egyik legnagyobb futójátékosa, LaDainian Tomlinson minden évben jegyez legalább 50-60 elkapást amellett, hogy 1200 yard fölött zár lábaival. És bizony a backup RB, Darren Sproles is remekel passzok utáni térnyerésekkel, elsősorban gyorsasága miatt. A fullbackeknek a blokkolás mellett szintén szerepe van a passzjátékban. Neal és Pinnock távozása után ezen a poszton két rookiera számíthatnak idén. A nem draftolt Mike Tolbert a kezdő FB, míg a backup a harmadik körös ex-LSU RB/FB, Jacob Hester, aki egyelőre inkább special teamben remekel. Rátérve a futójátékra, elmondhatjuk, hogy nem a megszokott szinten működik. Elsősorban ennek oka a fal munkája, másodsorban LT sérülése. A Panthers elleni első mérkőzésen sérült meg a nagylábujja. A lábujjsérülés a lehető legrosszabb, ami egy futót érhet, gyakorlatilag nincs olyan lépés, amikor ne érezne kínzó fájdalmat, és ami ennél is rosszabb, nagyon lassan gyógyul. Tomlinson idei 3,7 yardos carrynkénti átlaga csupán rookie évében elért eredményénél jobb, és idén is volt pár meccse, amikor semmi sem jött össze neki, elsősorban a Jets és a Dolphins ellenében. Cseréje, Darren Sproles a sérülés miatt több szerepet is kap, mint korábban, de köszönhető ez adottságainak is. Alacsony játékos, aki elképesztően gyors, és alacsony súlypontja miatt ügyesen vált irányt. Returnerként is életveszélyes. A Chargers falának teljesítménye futásblokkolásban azért is érdekes, mert a jelenlegi kezdőcsapat 4/5-e alapjául szolgált LaDainian Tomlinson 2006-os MVP szezonjának. De sok minden változott azóta. Talán csak Kris Dielman, a bal oldali guard nyújt azóta is kiváló teljesítményt, a többieknek megvannak a nehezebb időszakaik. A bal oldali tackleMM, a 2006-os újonc évében Pro Bowlig jutó Marcus McNeill tavaly is gyengélkedett már futássegítésben. Ez akkor elsősorban kiújuló, és draftkor is ismert hátfájdalmainak volt köszönhető. Idén kénytelen volt kihagyni az első két mérkőzést nyaksérülés miatt, még keresi igazi formáját. A center, Nick Hardwick három mérkőzést mulasztott idén, hiszen offseasonbeli műtéteiből csak szeptember végére épült fel teljesen. Helyén addig Jeremy Newberry kiváló teljesítményt nyújtott. A RG, Mike Goff a fal legidősebb tagja, ez a 11. szezonja az NFL-ben és kora egyre inkább kezdi utolérni. A jobb oldalon történt a két évvel ezelőttihez képest az egyetlen változás, Shane Olivea helyére már tavaly az a Jeromey Clary került, aki Oliveahoz hasonlóan nem volt elitprospect, a Chargers mégis remek kezdőt faragott belőle. Center poszton a már említett Newberry, tackle-öknél LJ Shelton, míg guard pozíciókban Scott Mruczkowski az elsőszámú csere. A fal, ha el is marad futásblokkolásban korábbi dominanciájától, a QB védésében még mindig jó teljesítményt nyújt. Összesen 8 sacket engedélyezett idén a Chargers O-line, és ebből mindössze 4 sack írható a végre helyreállt kezdőcsapat számlájára. A védelem A Chargers vergődéséért nem az offense felelős idén, hiába gyengébb a szokottnál a futójáték, Rivers megoldja a támadást. A hibát mindenképpen védőoldalon kell keresni. A liga 28. védelme engedélyezett yardmennyiséget tekintve idén a San Diegoé, ez egyszerűen hihetetlen. És ehhez vegyük hosszá, hogy bár a futás elleni D sem az igazi, a Chargers ellen passzolták a legtöbb yardot idén az ellenfelek! Minden probléma forrásaként Shawne Merriman kiesését kell megneveznünk. Merriman az NFL legjobb 3-4-es OLB-je, akinek egyetlen feladata az állandó nyomás fenntartása. Az ő hiánya megöli a Chargers passz elleni védelmét, a QB-nek sokkal több ideje van döntést hozni, és rendszeresen szétdobálják a secondaryt. Merriman kiesése nem csupán saját pozíciójára hat tehát. A másik oldalon helyet kapó Shaun Phillips ugyan sokoldalúbb LB Shawne-nál, de mivel így nagyobb figyelem összpontosul rá, és nincs másik oldalán a game changer társ, ő is kissé elhalványul. Mondom ezt annak ellenére, hogy eddig 3,5 sacket tudott elérni. Merriman helyén a korábban Jyles Tucker szerepelt, egy nem draftolt szabadügynök, aki aztán a múlt hét előtt kidőlt. Így a csapat kénytelen volt Marques Harrist bevetni, aki így, negyedik számú OLB-ként került a kezdőcsapatba. Szituációs OLB-ként még meg is teszi, de kezdőként játszatása nem éppen ideális… Mivel a passzvédekezéssel kezdtük az elemzést, folytassuk is azzal, térjünk át a secondaryre. Természetesen annak legnagyobb csillaga nem más, mint a köztudatba tavaly berobbanó Antonio Cromartie. CROCro idén két interceptionnél jár, de nem egyszer nagyon csúnyán átverik az elkapók. Másik oldalán a sokak által nem túl nagyra tartott, mások által pedig szinte kiválónak értékelt Quentin Jammer szerepel. Jammerről mindenkinek megvan a véleménye, vagy pozitív, vagy negatív, de olyat ritkán hallani, hogy valaki köztes álláspontot képviselne. Tény, hogy tavaly kezdett már korábbi 1/5-ös drafthelyének megfelelően játszani, de eddig idén ő is elég gyenge. Sokat szerepel a pályán a nickelback, Antoine Cason is, aki újoncként talán a legmegbízhatóbb jelenleg a secondaryben. A kiváló személyiségű játékos, az egykori Thorpe Award győztes (a legjobb egyetemi defensive back díja), öt mérkőzés után már egy interceptiont is magáénak tudhat. Szintén jól játszik a safety, Eric Weddle, aki első kezdő szezonjában jár tavalyi újonc éve után. Jelenleg ő rendelkezik a gárdában a legtöbb szereléssel. A másik safety pozícióban Clinton Hart szerepel, aki azok után, hogy egyetemen nem is focizott, jutott igencsak magasra az Arena ligán, majd NFL Europe-on keresztül. Valószínűleg az említett ötösfogat hosszú éveken át együtt marad, Jammer kivételével mindannyiuknak legalább 2012-ig van szerződése. A futás elleni védekezés kulcsa, mint minden 3-4-es védelemben, a fal. Az Igor Olshansky-Jamal Williams-Luis Castillo összetételű kezdőtrió igen jó munkát végez. Összteljesítményük hasonlítható a Patriots falának hatékonyságával. A falból kiemelhető Jamal WilliamsJamal, aki bár egyre több sérüléssel küzd, még mindig a liga legjobb nose tacklejei között tartják számon. A backupok is igen jó minőségűek. Jacques Cesaire akármely 3-4-es védelemben szóba jöhetne akár kezdőként is, és Ryon Bingham is remek kiegészítőember. A gondok itt sokkal inkább az LB sor közepén keresendők. Egy jó 3-4-es LB-nek tudnia kell áthágni blokkokat, és erős felső testtel kell rendelkeznie. Mióta nincs a csapatnál Donnie Edwards, aki bármely játékrendszerben megállja a helyét, ez a játékos hiányzik. Nem rossz a Stephen Cooper, Matt Wilhelm, Derek Smith hármas, de egyikük sem igazi 3-4-be való ILB. Ráadásul Cooper csak a múlt héten tért vissza, miután letöltötte négymeccses eltiltását, amit szteroid használat miatt kapott. Smith helyettesítette, míg nem szerepelhetett, de a Patriots ellen valószínűleg már a régi páros, Cooper és Wilhelm száll majd kezdőként harcba. A rúgójátékosok és returnerek Rúgók terén a Chargers igencsak jól áll, az NFL egyik legjobb duója áll rendelkezésükre. A kicker, Nate Kaeding elmúlt négy idényében mindössze 14 alkalommal rontott FG-t, ezekből 5 még rookie évében esett meg. Idén kisebb problémái vannak a 40 yardon túli FG-okkal, kettőt kihagyott, de ettől eltekintve biztosan teszi a dolgát. A punter, Mike Scifres nem a legerősebb lábú, és nem is a rúgásait legjobban helyező punter a ligában. De ha a két tulajdonság együttes megléte a vizsgálatunk alapja, akkor Scifres mindenképpen befér a top 3-ba. 2008-ban eddigi legjobb idényét futja. Átlagosan 52,6 yardosak puntjai, ezzel második a ligában, de ennél is fontosabb, hogy a net yard mutatója 45,1 yardos, amivel ligaelső. Az elmúlt héten a Dolphins ellen 6 puntot hajtott végre, amelyekből 3 a 20 yardon belül landolt. Ennek ellenére első 5 puntja a következő távolságokra repült: 65y, 64y, 54y, 59y, 59y… Darren Sproles fut vissza általában a csapatnál a returnökkel, legyen szó kick returnről vagy punt returnről. Mindkettőben a top 10-be tartozik az idei évben a villámléptű RB. Legszebb idei returnje egy 103 yardos kickoff return TD volt a Denver ellenében. A cikket írta: Tomor István és Gaál Sándor

Hozzászólások

2008. 10. 12. 00:38
Pats12
Woow! :-)
a wikipédia bekaphatja, mi? :-D

vagyis: szép cikk, fiúk. köszönjük!
2008. 10. 12. 10:29
temp
Chris Chambers valószínűleg kihagyja a Pats elleni derbit. Az ő kiesése nagy érvágás lehet a Chargersnek, mert idén 5 meccsen 11 elkapásból 5TD-t szerzett, és amúgy is elmondható az idei Chargerses játékáról, hogy ha labdát kap az legtöbbször TD is egyben.
2008. 10. 12. 10:58
pat68
Max gratula! Ennyit még egy rajongó sem tud a csapatról. Kösz ezt a nagyszerű munkát!
GO PATS!!! :-D
2008. 10. 12. 12:10
Mi történt Shawne Merriman -el? Sérült?
2008. 10. 12. 12:27
vidor
megműtötték a térdszalagjait és term. IRre került
2008. 10. 12. 12:52
Brandy
Nagyszerű cikk, minden elismerésem a szerzőknek :) Szimpatikus csapat (nekem legalábbis) a Chargers és LT valóban minden idők legjobb RBje lehet, én drukkolok neki (persze a most vasárnapot kivéve :D).
A két csapat meg szerintem jelenleg azonos erőt képvisel, mindkét oldalon sok a sérült, szoros, kemény meccsre számítok.
GO PATS!!!
2008. 10. 12. 15:01
Mr nemo
Megtaláltam a leesett állam!
2008. 10. 12. 15:19
Bruschi85
Gratula a cikkhez. Ez is felvezető is remekül sikeredett.
Érdekes, hogy a kiemelt játékosoknál általában (sajnos :( ) van vmi családi tragédia...
Remélem egy kiegyenlített meccsen szoros győzelmet aratunk
Addig is Hajrá Pats!
2008. 10. 12. 15:43
Gabesz
nagyon jó cikk elismerésem

Bruschi85: én nem ragaszkodom a szoros kiegyenlített meccshez egy sima sikernek is örülnék :D

nézi valaki élőben majd?
2008. 10. 12. 16:29
Bruschi85
Gabesz remélem igazad lesz bár a sikert minden Pats fan szeretné :d
Természetesen nézem majd élőben bár jó lenne ha az NASN megjavulna mert egyenlőre se kép se hang :(
2008. 10. 12. 16:34
TÖRÖLT
Sziasztok.Fuu ez aztán szépen megfogalmazott és alapos munka gyümölcse ez a cikk.Gratulálok!!!LT-t lekéne valahogy szabályozni ne szaladgáljon ott a pályán:-)
2008. 10. 12. 16:34
Mr nemo
Valaki dobna egy linket, hol lehet nézni? Előre is köszi.
2008. 10. 12. 16:39
Gabesz
2008. 10. 12. 18:36
Pats12
az nfl.com azt írja élőben adja...vagy vmit benéztem?
:-)
2008. 10. 12. 18:39
Az nfl.comos stream csak az Egyesült Államok területéről érhető el.
2008. 10. 12. 18:39
Pats12
még mailt is kaptam, figyelmeztetésül :-)

"The New England Patriots visit the San Diego Chargers tonight, and the game will be streamed LIVE on NFL.com. Features multiple camera angles, live stats and more. Watch it LIVE tonight, Oct. 12, at 8:15p.m. ET on NFL.com."
2008. 10. 12. 18:40
Pats12
áhhh. gondolhattam volna valami "csavar" van benne...
köszi :-)
2008. 10. 12. 20:58
Sinisa
Sziasztok!

Ezt is meg lehet próbálni:
http://stoogetv.com/player

Chat-en jönnek a linkek meccs előtt ill. alatt néhányszor, csak nagyon gyorsan kell lenni!
2008. 10. 12. 22:11
vidor
Sanyi de megviselt arccal ül ott :))
szegény
2008. 10. 12. 22:13
zo72
jets győzelem, dolphens vereség
2008. 10. 13. 02:21
arapum
Köszi Sinisa, nagy vagy!
Hozzászólás a(z) Az ellenfél - A San Diego Chargers bejegyzéshez