Menetrend
Szavazás

Az ellenfél - A San Francisco 49ers

2008. 10. 05. 06:00
Szerző: gsn
Kategória: Cikkek
A Patriots az alapszakasz folyamán 16 mérkőzést játszik, ennek keretében 13 ellenféllel mérkőznek meg, hiszen a csoporttagokkal (Bills, Dolphins, Jets) kétszer játszik a csapat. Minden héten megpróbáljuk kicsit közelebb hozni az ellenfelet olvasóinkhoz rendhagyó sorozatunk keretében. A negyedik rész témája a San Francisco 49ers lesz.
49San Francisco 49ers, amely a város első futballcsapata volt. Mára a legrégebbi profi sportegyesületnek számít a kaliforniai nagyvárosban. 1946 és 1950 között az AAFC-ben (All American Football Conference) szerepelt a gárda. 1950-ben lépett át az NFL-be a Cleveland Browns társaságában. Az AAFC többi csapata megszűnt, a Buffalo Bills és a Baltimore Colts viszont később, évek múltán életre kelt. A 49ers legnagyobb sikereit a 80-as, 90-es években érte el, ebben a két évtizedben öt Super Bowlon vettek részt, és mindet meg is nyerték. Mielőtt rátérnék a három csapattal kapcsolatos érdekességre, fontos megjegyezni, hogy nem akármilyen alkalomra kerül majd sor a mérkőzés szünetében. A 49ers ekkor vonultatja vissza a Pro Football Hall of Famebe már korábban beválasztott QB, Steve Young 8-as számú mezét. Három érdekesség: -The Million Dollar Backfield: 1948-ben a 49ers megszerezte a Compton Community Collegeról kikerülő Joe Perry játékjogát. Az erőteljes és emellett gyors Perry igazi komplett futójátékos volt, nem riasztották el az ütközések és gyors is volt a külső futásoknál. Utóbbi kategóriában azonban nem versenyezhetett Hugh McElhennyvel. McElhenny volt az első igazán kiváló képviselője a Gale Sayershez vagy Barry Sandershez hasonlítható egyéni stílusú, a védőket mozdulataival kicselezni képes RB-knek. Perry és McElhenny 1946-ban a Comptont National Championshipig vezették. McElhenny csupán 1952-ben került az NFL-be, mert továbbtanult a Washington egyetemen. 1952-től összeállt az akkori NFL egyik legjobb futóduója a 49ersben. 1954-ben a San Francisco tradet hajtott végre a korszak egyik legkeményebb futójátékosáért, John Henry Johnsonért. Érkezésével összeállt minden idők legjobb futótriója, ők alkották hárman együtt a Million Dollar Backfieldet. Sokan szeretik az elnevezésbe belefoglalni a gárda QB-jét is (hiszen ő is a backfield tagja, a fal mögött áll). YA Tittle az 50-es, 60-as évek egyik legjobb irányítója volt. Egyéni stílusa miatt sokan még ma is emlegetik. Leginkább arról marad emlékezetes, hogy nagyon sokszor a levegőbe felugorva engedte útjára passzait (jump passernek is nevezik többen emiatt). Fantasztikus játékosok voltak, de amíg együtt szerepeltek, egyikük sem tudott bajnoki címet szerezni. Akkor mégis miért emeljük ki őket azon kívül, hogy jó játékosok voltak? Nem csupán jók voltak, a legnagyobbak közé tartoznak. Joe Perry, Hugh McElhenny és John Henry Johnson is tagja a Pro Football Hall of Famenek, ahogy a QB, YA Tittle is. Ilyen soha többet nem lesz, hogy egy csapatban három ilyen kaliberű RB osztozzon a carryken (elsősorban a salary cap miatt), és akkor még ott van pluszban a legendás QB is… -Bill Walsh: Ami nem sikerült a Million Dollar Backfieldnek, az összejött az amerikai futball történetének egyik legnagyobb offenzív géniuszának. Bill Walsh, a rövid slant passzokra épülő West Coast offense kitalálója 1979 és 1988 között, tíz éven át volt a csapat főedzője. Ő draftolta minden idők egyik legjobb QB-jét, Joe Montanát, minden idők legjobb WR-ét, Jerry Ricet, és minden idők egyik legjobb safetyjét, Ronnie Lottot. Emellett nagyon sok híres tranzakciót hajtott végre, többek között tradelt a másik híres QB-ért, Steve Youngért. 1981-ben, 1984-ben és 1988-ban Super Bowlig vezette a csapatot, és letette annak a 49ersnek az alapjait, amely még hosszú évekig a liga egyik legjobb csapata volt. A 2007-ben elhunyt zseniális szakember előtt hatalmas gesztussal tisztelgett a 49ers halálát követően. A stadiont nevezték el róla. Így elmondhatjuk, hogy a Patriots és a 49ers vasárnap este a Bill Walsh Fielden méri össze erejét. -Mike Martz: Ha kiemeltük az egyik géniuszt, akkor mindenképpen szólnunk kell arról az emberről, aki jelenleg a 49ers offenzív koordinátora, és szintén újítónak nevezhető hivatásában. Mike Martz még a Rams-szel fejlesztette tökélyre offenzív szisztémáját. A rendszer igazi kuriózum, senki sem játszatja rajta kívül az NFL-ben. A Martz offenseben nagyon nagy a passzjáték szerepe, amelybe belevonja a futójátékosokat is. Nagyon szereti passzokkal megjátszani a jó kézzel rendelkező RB-ket. Erre leginkább klasszikus példa az anno a Ramsnél alatta dolgozó Marshall Faulk. Faulkból minden idők egyik legnagyobb támadófegyverét alakította ki Martz. De nemcsak Faulktól rettegtek az ellenfelek, hiszen ott volt a csapatban Kurt Warner, Torry Holt és Isaac Bruce is többek között. A csapatot a 90-es évek végén, 2000-es évek elején a „Greatest Show on Turf” kifejezéssel illették. A Martz féle támadójáték általában nagyon sokat épít a több elkapós felállásokra. Ez, és az egész rendszer passzorientáltsága rántja magával a QB-t a mélybe. A sok elkapó és passz szituáció miatt sokat foglalkozik az ellenfél védelme a blitzeléssel, és ennek általában a QB issza meg a levét. Nagyon sokat sackelik Martz rendszerében a QB-t akkor is, ha viszonylag elfogadható a támadófal munkája. A legnagyobb különbség ezen kívül az, hogy általában kevés védelemolvasást vár el a QB-től a séma. Alapvetően úgy néz ki az offenzív szisztéma, hogy a QB-nek tudnia kell, hogy hol fog állni a WR, amikor odaér a passz, illetve a WR-nek is tudnia kell, mikor kell várnia a labdát. Ez a nem oda passzolok, amit látok, hanem oda, amit várok szemlélet teszi igazán nehezen megtanulhatóvá a rendszert. Amennyiben azonban egy irányító ezt maximálisan elsajátította, meg sem áll a Pro Bowlig. 49ers portré Patrick L. Willis 1985. január 25-én született a Tennessee államban található Brucetown városában. A helyi Hollow Rock – Brucetown High School diákjaként kétszeres All State (állami válogatott), valamint Nyugat Tennessee legjobbja elismerést harcolt ki magának. Nem csak football szerelésben, de a kosárlabda palánk alatt, valamint a baseball pályán is ígéretes tehetségnek számított. Tennessee történelmének az első olyan középiskolai játékosa, akit egyszerre jelöltek Mr. Football Award díjra linebackerként és tailback poszton. Ez a korszak hihetetlen emberi megpróbáltatásokkal is járt Willis számára, mindezekről bővebben is olvashattok majd. Egy lélek győzelme az élet fájdalma felett - Patrick Willis története A főiskolai recruiting eredményeként Willis az Ole Miss Rebels főiskolai csapathoz került (két csillagos recruitként tartották számon, pozíciója alsóbb régióiban), ahol már megtalálva végső pat Első freshman évében, valamennyi mérkőzésen szerephez jutott, összesen 20 szerelést bemutatva az évben elnyerte Scholar Athlete Award díjat. 2004-et írunk, mikor Patrick L. Willis az Ole Miss Rebels immáron sophomore játékosaként valamennyi mérkőzésen feltűnt a Rebels védelmének közepén, összesen 70 szerelést jegyezve, melyek közül 11.5 negatív yardot eredményezett az ellenfél számára. Az Associated Press beválasztotta a SEC konferencia válogatottjába, amely figyelembe véve a SEC konferencia évek óta tartó hihetetlen erősségét és hegemóniáját a főiskolai bajnokságban, feltétlen elismerésre méltó. Bár ezek a statisztikák egy junior játékos fejére sem hoznának szégyent, Willis a következő évben minden elképzelést felülmúlva 128 szerelést mutatott be, melyek közül 90-et egymaga mutatott be az ellenfél játékosán. Ez az eredmény arra sarkallta a College Football Newst és az All-American Football Foundationt, hogy az ifjú tehetséget beválogassa az egész főiskolai bajnokság válogatottjába. A College Football News egyenesen az egész liga 8-ik legjobb játékosának nevezte, amely egy középső védő számára (is) hatalmas elismerés. Az szinte természetes, hogy a SEC álomcsapatába ismét beválogatták, ráadásul nem csak a szakmai sajtó, hanem maguk a SEC konferencia edzői is. Végzősként, 2006-ban, összesen 137 szerelést mutatott be, melyek közül 86 egyedül az ő nevéhez fűződik. Ez az eredmény egyenes utat jelentett Willis számára a Dick Butkus Award felé, amelyet az adott év legjobb linebackere kap a főiskolai ligában. Természetesen a bajnokság álomcsapatába, valamint a SEC konferencia álomcsapatába is beválogatták. Megnyerte a Conerly díjat, melyet a Mississippi médiái adományoznak az állam legjobb főiskolai játékosának. Mi azonban mégis inkább egy másik, talán kevésbé ismert elismerésről beszélnénk bővebben, amelynek nincs súlya a szakmában, de van súlya a Rebels csapatában. Ez pedig a Chucky Mullins díj. Chucky Mullins az Ole Miss Rebels egyik szépreményű játékosa volt, mígnem 1989. október 28-án, egy a Vanderbilt Commodores elleni hazai mérkőzésen olyan szerencsétlenül ütközött az ellenfél fullbackjével, Brad Gaines-szel, hogy az azonnali orvosi beavatkozás ellenére is gyakorlatilag nyaktól lefelé lebénult, bár a kezeivel képes volt megérinteni a mellkasát, érdemben használni nem tudta azokat. Soha nem látott társadalmi összefogás kezdődött, mely túllépte az Ole Miss szurkolótábora adta kereteket, szinte az egész államból érkeztek a jókívánságok mellett anyagi felajánlások is a kórházi költségek fedezésére. Maga G. Bush is meglátogatta Mullinst a kórházban. Az adakozások eredményeként több mint 1 millió dollár gyűlt össze. Mullis hihetetlen emberi tartását jelzi, hogy 1990-ben, visszatért az egyetemre befejezni tanulmányait… Szinte forgatókönyvbe illő történet, de a szerencsétlen balesetben érintett Mullins és Gaines a kórházban elválaszthatatlan barátokká lettek. Elválaszthatatlan, mert bár Mullins 1991. május 6-án elhalálozott, barátja Gaines a mai napig évente 3 alkalommal meglátogatja halott barátja sírhelyét: minden évben ugyanazon a 3 napon. Május 6. (Mullins halála), október 28. (a baleset napja), december 25. (karácsony napján). Teszi ezt a mai napig… Azóta minden tavasszal, az edzőtáborok végeztével, az a senior védő, aki leginkább megtestesíti Mullins szellemét és bátorságát, elnyeri a díjat. Ez egyben feljogosította a nyertest arra, hogy a csapatban ő viselje a 38-as számot, Chucky Mullins mezszámát. 2006. szeptember 6-án az Ole Miss történelmében másodszor vonultattak vissza mezszámot. A 38-ast. Azóta a díj nyertese egy jelet visel a mezén, emlékeztetve mindenkit arra, hogy benne lakozik Chucky Mullins ereje. Patrick Willis igazi vezéregyénisége volt csapatának, mondhatnánk Chucky Mullins méltó utóda. Hihetetlen emberi tartására, és a csapat játékosainak iránta érzett tiszteletére talán megfelelő példa Michael Oher esete. Oherrel, Willishez hasonlóan mostohán bánt az élet, bizonyos dolgokban megdöbbentő a párhuzamosság a két játékos sorsa között. Hihetetlen mélyről, gyakorlatilag hajléktalan árvaként küzdötte fel magát oda, ahol most tart: nevezetesen az egész egyetemi bajnokság talán legígéretesebb offensive tackle-jének. Michael Oher saját bevallása szerint is elgyöngült az NFL hívó szavára tavaly, sokáig úgy volt hogy juniorként is csatlakozik a drafthoz. Miután bejelentette részvételét, felhívta telefonon egy barátját, mert úgy érezte a döntéséről beszélnie kell vele. Ez a barát, az akkor már profiskodó Patrick Willis volt. Willis tekintélyét jelzi, hogy meggyőzte Ohert (úgy tűnik helyesen), hogy térjen vissza senior évére az egyetemi csapatához, mert sokat tanulhat, fejlődhet és mert nincs semmi oka kapkodnia. Oher ma már szinte minden power rankingon az első helyen szerepel az idei év OT prospektjei között, sokan egyenesen az új Orlando Pacét látják benne. Patrick Willis az egyetemi bajnokságban mutatott lenyűgöző teljesítménye után, a főiskolai játékosok seregszemléjén is hatalmasat alakított. Sokak szerint a valaha volt egyik legragyogóbb linebacker drill sorozat az õ nevéhez fűződik. Elképesztő robbanékonysága mellé káprázatosan szerepelt a pozíciós drilleken is. 2007-ben a drafton nem az volt a kérdés, hogy ki lesz az elsőként választott linebacker, hanem az hogy elhangzik-e Patrick Willis neve az első 10 választott között. Nos nem hangzott el, hiszen a 11-ik helyen sorra kerülő San Fransisco 49-ers érezte úgy, hogy Patrick kihagyhatatlan lehetőség az éppen újjáépülő csapat számára. Mike Mayock azt nyilatkozta róla, hogy az egyik legígéretesebb 3 down linebacker, akit valaha látott, így tökéletesen illeni fog a Frisco 3-4 védekezési szisztémájába. pat2 Patrick Willis első, tavalyi évadját elnézve a ligában elmondhatjuk, hogy Mike Mayock nem tévedett, amikor ezt mondta. Willis 135 solo tackle mellett, összesen 174 szerelést mutatott be, a legtöbbet az egész ligában rookie létére. 4 sack mellett, 2 fumblet is kiharcolt, egyet pedig össze is gyűjtött. Az imponáló statisztikáknál is fontosabb talán, hogy első évesként már a Frisco védelmének meghatározó, mondhatnánk vezéregyéniségévé vált, elképzelhetetlen, hogy a védelem inside linebacker posztján ne ő állna kezdőként. Teljesítményével teljesen megérdemelten tagja lett a liga All-Pro és az NFC Pro Bowl csapatának, továbbá gyakorlatilag vetélytársa sem volt az év rookie védőjének megválasztásakor. Willis idei négy mérkőzésén eddig 28 szerelést mutatott be, 5 passzt kivédekezett, egy fumblet is kiharcolt. Élete első interceptionjébõl pedig egy 86 yardos TD-t is elért. Hétről hétre láthatjátok, hogy rengeteg különleges, többnyire szomorú esemény húzódik meg egy-egy játékos személyiségének, teljesítményének árnyékában. Olvashattatok néhány megdöbbentő emberi tragédiáról akár Ricky Williams, akár Alen Fanecára gondolva. Nos, Patrick Willis története sem lóg ki a sorból, sőt mondhatnánk, ha valakivel hát vele igazán nem bánt kesztyűs kézzel az élet. Patrick Willis és három testvére még egészen fiatalok voltak, amikor édesanyjuk elhagyta őket. Szülei 10 évesen hivatalosan is elváltak, Patrick pedig, hogy a gyerekeit egyedül nevelő apját segítse egy közeli gyapot gyárban dolgozott az iskola mellett. A gyerekek édesapjukkal egy rozoga alumínium lakókocsiban éltek, kétségbeejtő körülmények között. Édesapjuk elhanyagolta őket, és egyszer olyannyira bántalmazta Patrick húgát, hogy a legidősebb testvér kénytelen volt közbelépni. Ahogy Patrick fogalmazott, ez volt az a pont, amikor az apja többé nem volt más csak egy idegen a számára. A családvédelmi hatóság elvette a gyerekeket az édesapjuktól. A Willis testvéreket a Finley házaspár fogadta magához. Chris Finley annak a középiskolai kosárlabda csapatnak volt az edzője, melyben maga Willis is pattogtatott. Bár a szülők alig múltak 25 évesek, az otthonukba fogadtak négy nehéz sorsú fekete gyermeket nem törődve a társadalmi előítéletekkel, valamint a helyiek rosszallásával. Patrick Willis többször nyilatkozta, hogy rengeteget köszönhet és élete végéig hálás lesz nevelőszüleinek, akiket gyakorlatilag édes szüleinek tekint, úgy is hívja őket, hogy Anya és Apa. A gyerekek elhelyezésével kapcsolatos procedúra, valamint édesanyjuk korábbi eltűnése, édesapjuk viselkedése a gyerekek közül talán Detrist viselte meg a legjobban. Zűrös alakokkal lógott, és elhanyagolta iskolai tanulmányait is. Detris Willis mindig példaképként tekintett a főiskolai bajnokságban sikert-sikerre halmozó bátyjára, és talán nem kis mértékben Patrick Willis hatására is, Detris lassan visszatalált a helyes útra, ahogy ők fogalmaztak visszatalált Istenhez. A tanulmányi eredményei javultak és nagyon ígéretes fullback/linebacker prospectnek számított, aki akár még bátyját is követhette volna az Ole Miss Rebels csapatához. Követhette volna… 17 évesen, végzős évében járt a középiskolában, amikor július 17-én Nashvilletől 100 mérföldnyire nyugatra belefulladt egy nagyon mély kavics-bányatóba, melyet a helyiek csak Blue Hole-ként emlegetnek. Bár barátai is a helyszínen tartózkodtak senki nem tudott segíteni, a már 17 évesen is 220 fontos hihetetlen erejű fiatalemberen. Patrick Willis egyszer azt nyilatkozta az USA Today részére adott interjúban: „Most nekem kellene vigyáznom rá. Nekem kellene bíztatnom éppen, hogy ez az, megcsinálod, csak így tovább! Ehelyett most õ néz onnan a magasból és hallom a hangját ahogy kiabálja, Patrick megcsinálod, Patrick csak okosan, legyen eszed!” Egy testvér korai elvesztése minden ember számára fájdalmas, de különösen nehéz az olyan csonka családban felnövő gyerekek számára, ahol azt tanulták meg az évek alatt, hogy mindig, mindenhol csak egymásra számíthatnak. Mégis, Patrick Willis ragaszkodott ahhoz, hogy testvére temetésén Ő beszéljen az emberekhez. Nevelőapja, Chris Finley így emlékszik vissza arra a napra: „Ott állt szinte az egész város. Az emberek szomorúsággal kevert döbbenettel hallgatták ennek az alig felnőtt fiatalembernek a szavait. A mindent elsöprő lelki erejét és a töretlen hitét, amely például szolgált mindenkinek, nekünk a szüleinek is ahhoz, hogyan viseljük az élet megpróbáltatásait. Nagyon büszkék vagyunk rá.” Patrick Willis ereje nem csupán a tehetségében, a fizikai adottságaiban rejlik, hanem a lelki erejében és az emberi tartásában. Patrick Willis mentalitását, tehetségét, viselkedését tekintve maga a színtiszta profizmus. Olyan játékos, akit nem csak a pályán mutatott játéka, de a természete és emberi tartása miatt is csak tisztelni és csodálni lehet. Kedvenc aktív játékosa, egyben példaképe ki más lehetne, mint Ray Lewis. Willis azt nyilatkozta egyszer, hogy ő csöndesebb általában, mint a többiek. Nem szereti a nagyhangú, dumálós játékosokat: „Én jobban szeretem, ha a játékom beszél helyettem.” A támadójáték A 49ers 2007-ben katasztrofálisan játszott, ezért is érkezett a csapathoz a korábban említett offenzív guru, Mike Martz. A Martz séma a QB-ek számára hosszú tanulási folyamatot vesz igénybe, így nem meglepő, hogy a korábbi 1/1-es, Alex Smith nem tudta azt egy nyár alatt elsajátítani. Smith így a kispadra szorult, és később egy sérülés miatt IR listára került. A befutó a QB pozícióra nem tavalyi helyettese, Shaun Hill lett, sokakat ez is kisebb meglepetésként ért. Ha már Smith nem, akkor Hill, mondták sokan… JT O’Sullivan szerezte meg a kezdő QB posztot végül. O’Sullivan eddigi pályafutása alatt megjárta az NFL Europe-ot, többnyire harmadik számú QB volt NFL csapatoknál, ha egyáltalán rosteren tudott maradni. A Frisco a nyolcadik csapata az NFL-ben hat év alatt, és egy nyáron keresztül a Patriots keretének is tagja volt korábban. Martz-cal való kiváló kapcsolata - hiszen Detroitban is kezei alatt dolgozott a QB - és a rendszer tökéletes elsajátítása lehetővé tette számára, hogy kivívja a kezdő irányító posztot San Franciscoban. JT idén eddig nagyon jól teszi dolgát, annak ellenére, hogy kezdőként pályafutása korábbi szakaszában még nem lépett pályára. O’Sullivan cseréje az a Shaun Hill, aki tavaly nagyon jól játszott az utolsó mérkőzéseken. A 49ers futójátékának fő letéteményese Frank Gore. Játékstílusa ugyan nem teljesen egyezik meg a korábban emlegetett Marshall Faulkéval, de a játékrendszerben hasonló szerepkörben tevékenykedik. Gore inkább egy erőteljesebb futó, akinek bár jó kezei vannak, Gore passzokkal annyira nem veszélyes. Ha Gore szóba kerül, mindig az alulértékeltség jut az ember eszébe, kevesen tudják ennek a fiatal játékosnak a történetét. Frank Gore 2001-ben került a Miami Hurricaneshez, mint Florida állam legnagyobb középiskolás RB tehetsége. Gore elsőévesként pályára lépett, és Clinton Portis cseréjeként játszott a National Championshipet nyerő gárdában. Portis harmadéves volt ekkoriban, és realizálva, hogy nem sok esélye van Frank ellen, inkább jelentkezett az NFL Draftra, ahol a második körben el is kelt. 2002-től Frank Gore lett volna a Canes kezdő RB-je, azért csak lett volna, mert súlyos térdsérülést szenvedett, több térdszalagja is elszakadt. Így megkapta a lehetőséget a csapatban Willis McGahee, hogy kezdhessen. A korábbi harmadik számú RB az egyik legfantasztikusabb szezont zárta, amit RB valaha college szinten, és ismét National Championship Game-ig vezette a Canest. Ott azonban alulmaradt a csapat, és McGahee a negyedik negyedben annyira súlyos sérülést szenvedett, hogy mindenki azt mondta, akár a pályafutása is véget érhet. McGahee azonban ennek ellenére jelentkezett az NFL Draftra, nem kis részben annak köszönhetően, hogy Gore készen állt a visszatérésre. (Egy évet McGahee kénytelen volt kihagyni, azóta viszont nagyon jó játékot nyújt az NFL-ben, előbb a Bills, mostanság pedig a Ravens színeiben.) Gore 2003-ra visszatért, de három mérkőzés után, amelyek során egyszer sem maradt 100 yard alatt, ismét megsérült a térde, ezúttal „csak” az ACL-je szakadt el. 2004-re így kénytelen volt visszatérni senior évére, nem vághatott neki két súlyos térdsérüléssel maga mögött az NFL-nek úgy, hogy alig játszott valamit az előző két szezonban. Senior évében végre egészséges volt és nem okozott csalódást a Canes kezdő RB-jeként. A draftra jelentkezve azonban kisebb sokk érte az embereket, amikor meglátták 50-ből 6 pontos Wonderlic eredményét. Igen, sajnos ez a helyzet, Frank Gore kiskora óta tanulási zavarokkal küzd, írni is nehezen tud, akárcsak olvasni. Ami másoknak percek alatt sikerül, neki néha kell rá egy nap, hogy megértse vagy megtanulja. Így semmit sem értek Larry Coyer szavai, aki Goret Barry Sanders mögött a második RB-nek nevezte az összes futójátékos közül, aki valaha is alatta dolgozott. Kinek kell egy RB, akinek két súlyos térdsérülése volt már, nem elég gyors a műtétek előtti állapotához képest, és már nem is vált olyan jól irányt, és még buta is… Ezek miatt kellett Gorenak egészen a harmadik körig várnia a 2005-ös NFL Drafton, amíg meghallotta a nevét… A San Francisco 49ersben első évében még Kevan Barlow mögött volt csupán csere RB, de így is 600 yard felett zárt futásban. Az igazi berobbanása a köztudatba a második évében, 2006-ban következett be. 1695 yarddal zárt a 9ers kezdő RB-jeként, és bár voltak komolyabb fumble problémái az idényben, az NFC legjobb futójaként zárt ebben az évben. A szezon végén a Pro Bowlra is meghívták és All-Pronak is megválasztották. Tavaly a totálisan impotens támadójáték mellett is képes volt 1100 yard fölé kerülni, az egyetlen pozitív teljesítményt nyújtva offenzív oldalon. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a preseasonben eltörte a kezét, még kiválóbb teljesítménynek tarthatjuk ezt. Az offseasonben Martz érkezése után mindenki attól tartott, hogy a fejben problémás RB nem fogja megérteni az új bonyolult playbookot. Ezzel szemben minden energiáját arra összpontosítva, sikerrel vette az akadályt. 2008-ban - eddigi négy meccsén - 369 yardig jutott (ezzel negyedik az NFL-ben), de ennél is meggyőzőbb talán 4,9 yardos carrynkénti átlaga. Gore elsőszámú helyettese a korábbi Carolina RB, DeShaun Foster. Az egykor a UCLA egyetemen igazi sztárnak számító RB az elmúlt hat évben a Panthersben 40 mérkőzésen kezdett, ezek után tette át székhelyét az USA nyugati partjára. A harmadik RB az egykor a Penn State egyetemen még QB-ként szereplő Michael Robinson. Robinson nagyon sokoldalú játékos, special teamben is bevethető, ideális vész QB-nak is, futónak is, elkapónak is, amit csak el lehet képzelni. A csapat egyik legértelmesebb játékosa, aki egyetemi évei óta állandó szereplője tv műsoroknak. Egyetemen a Penn State kosármeccseit közvetítette kisebb-nagyobb rendszerességgel, manapság pedig a 49ersnél lát el csapattal kapcsolatos műsorokban műsorvezetői szerepet. BruceA 49ers elkapó állománya évről évre megújul. Martz érkezése erre az egységre is hatalmas Isaac Brucet. Bruce 1994-ben került a Ramshez a draft keretében, és azóta a csapat színeiben szerepelt. Többszörös Pro Bowler, és emellett az egyik legnagyobb elkapó, aki valaha az NFL-ben szerepelt. Csupán Jerry Rice és Tim Brown rendelkezik nála több elkapott yarddal az NFL történetében. Reális esélye van a 15 év rutinnal rendelkező Brucenak, hogy év végére ezen a listán már csak Rice álljon előtte. Visszavonulása után valószínűleg egyszer a Hall of Fame tagja is lesz. A 36 esztendős játékos gyorsasága a múlté, ennek ellenére még így is a 49ers legjobb elkapója. Mellette a másik kezdő játékos Bryant Johnson, aki az elmúlt hetekben kisebb sérülésekkel küszködött. A Penn State egyetem egykori sztárja szintén új szerzemény. Az elmúlt években a Cardinals harmadik számú WR-eként szerepelt Boldin és Fitzgerald mögött, mint a liga egyik legjobb 3. WR-e. Ennél többre is képes, így nem meglepő, hogy San Franciscóban nagyobb szerepet szánnak neki. A tavaly még kezdő Arnaz Battle számít még rutinos elkapónak a csapatnál. Az egykori Notre Dame játékos az elmúlt két évben még kezdőnek számított, de Bruce és Johnson érkezésével hátrébb szorult a depth charton. Idén, elsősorban amiatt, hogy sok több WR-es felállást alkalmaz a csapat, illetve Johnson sérüléssel játszik, ő jegyzete eddig a WR-ek közül a legtöbb elkapást. Szintén fontos szereplője a WR rotációnak Josh Morgan, a gárda idei hatodik körös pickje. Morgan a preseasonben parádézott, azóta azonban kisebb szerepet kap csupán. A tavaly harmadik körben választott Jason Hill elsősorban special teamben tevékenykedik. A TE-eknél egy igazán fantasztikus játékos áll a csapat rendelkezésére Vernon Davis személyében. Davis a profi amerikai futball történetének leggyorsabb TE-je. Ezt a címet a Patriots játékosától, Benjamin Watsontól sikerült megszereznie 2006-ban, amikor a combine-on hatalmas méretével WR gyorsasággal száguldozott a pályán. A Frisco le is foglalta a játékjogát az első kör 6. pickjével, de az egykori Maryland hallgató eddig nem váltotta be az elkapóként hozzá fűzött reményeket. Elejtett labdák, rossz route futások, megannyi kisebb-nagyobb hiba… Vernon mire befejezi ezt az idényt, egészen pontosan a harmadikat, akkor tud majd annyi yardot felmutatni, mint a liga elit TE-jei egy év alatt, ez mindent elmond róla. Idén négy meccs alatt csak 7 elkapása van, és összesítve sem érte el a 100 yardot. Ezért okolható egyrészt az is, hogy a Martz O nem sűrűn alkalmazza elkapóként a TE-eket, másrészt az is, hogy Vernon még mindig nem képességeinek megfelelően játszik. Blokkoló munkája ezzel szemben elismerésre méltó, ha a pályán van blokkolóként sokkal jobban védi a fal a QB-et, néha jobb teljesítményt nyújt, mint egy kezdő OT. Davis mögött a depth charton Delanie Walker szerepel, aki sokak meglepetésére idén igen komoly szerződéshosszabbítást kapott. Kevesebb lehetőséget kap, mint Vernon, de megbízható játékos. Ha már Davis blokkolóképességét kiemeltük, térjünk át az idén borzalmasan játszó falra. Említettük korábban, hogy ez nemcsak a fal hibája, az offense természete is felelős a dologért, de nem lehet elmenni amellett, hogy 19-szer sackelték O’Sullivant az idei év eddigi négy mérkőzésén. A legbiztosabb pont mindenképpen a center Eric Heitmann a falban. Évek óta jó teljesítményt nyújt, rajta nem múlik semmi. A fal jó futásblokkolás terén, de kissé érzékenyen érintette őket Justin Smiley távozása a Dolphinshoz. A tackle poszton is tapasztalattal rendelkező Adam Snyder és Tony Wragge közül különösen előbbi a csalódás eddig idén, sok sacket kaptak róla. A tackle-öknél a 2007-es első körös pick, Joe Staley idén került át jobb oldalról balra, és eddig nem nyújt jó teljesítményt. Négy mérkőzésen engedélyezett 5 sackje egészen borzalmas. Staley helyére Jonas Jennings lépett, aki két mérkőzés után kidőlt, és nem játszhat a hétvégén sem. A rutinos Jennings a legmegbízhatóbb játékos a falban Heitmann mellett, így hiányát biztosan megérzi a csapat. Jennings helyére az a Barry Sims lépett a kezdőcsapatban, akit Oaklandből elküldtek az offseasonben, mert annyira gyengén játszott. Idén úgy engedélyezett 4 sacket, hogy csupán két mérkőzésen kezdett. A fal bal oldala nagyon sebezhető, de Sims miatt a jobb is. Ha lenne Jennings, akkor csupán a blind sideról érkező DE-ktől kellene tartania O’Sullivannek, így viszont mindkét oldalról könnyedén támadható a QB. A gárda idei második körös pickje, Chilo Rachal még nem kapott lehetőséget 2008-ban, de ha így halad a csapat, akkor kénytelenek lesznek bevetni a guard és tackle poszton is számításba vehető játékost. A védelem A 49ers védelmi egysége az elmúlt években egy 3-4-es formáció kialakításával próbálkozott meg. Nehéz ezt megtenni, ha nincs meg igazán a megfelelő játékosállományod, eredmények csak jó, szisztematikus építkezéssel lehetnek 2-3 éven belül. Ezt azonban nem várta és várhatta meg a Frisco. Nem működött igazán jól a blokkolók megfogásában a fal, és bár az LB-k ügyesen szerelték a fal mögé kerülő futókat (ennek is köszönhető részben Patrick Willis tavalyi iszonyatos szerelésmennyisége), az OLB-k sem tudtak igazán produktív pass rusht kialakítani, pedig egészen komoly pickeket ölt a pozícióba a csapatvezetés. Marques Douglas távozása a free agency keretében, a kezdetektől megoldatlan NT poszt és a 90-es évek egyik legjobb DT-jének, a 3-4-ben DE pozícióban igencsak jól mozgó Bryant Youngnak a visszavonulása megszüntette a 3-4-es védelem alapjául szolgáló falat. Így nem tehetett mást a 49ers, minthogy a két védelmet valamilyen szinten egybegyúrta. Alapvetően az idei évben egy 4-3-as formációt alkalmaznak, amely kellően változatos ahhoz, hogy nehéz legyen kiszámítani. A 3-4-ben alkalmazott blitzsémákat részben bevonták ide is. Ez megtestesül abban, amikor biztos passz szituációknál 3-4-es OLB-k látják el az egyik DE feladatait, vagy amikor némely esetben a két standard LB mellett egy pass rush feladattal beküldött LB a harmadik tag a védelem közepében, aki meg is indul a QB támadására. Egyedül a nickel védelemmel nem variál túl sokat a 49ers, akkor ugyanis nehéz lenne egy plusz QB siettető embert beállítaniuk. Egy dolog viszont nem változott az elmúlt pár évhez képest. Ahogy megyünk hátrafelé a faltól a secondaryig, úgy találkozunk egyre jobb egységekkel. A fal gyenge közepes, az LB sor már erős közepes kategória, a secondary pedig klasszisnak mondható, tele rutinos játékosokkal. A védőfal egyik szélén a Bengals korábbi franchise DE-je, a free agencyben dollármilliókért megszerzett Justin Smith áll. Smith a Cincinnatiben nem igazán volt produktív pass rusher 2007-ben, ennek ellenére magas „vételára” nem meglepetés, 6-8 sacket képes termelni minden évben. Idén eddig 2 sackig jutott és a fal legmegbízhatóbb tagjának mondható. A másik oldalon Ray McDonald játszik a legtöbbet. A tavaly a Florida egyetemről megszerzett DE idén kezd először. A DT pozícióban szereplő kettős tagjai, Aubrayo Franklin és Isaac Sopoaga az elmúlt évben egymást váltogatták NT poszton. Sopoaga a testesebb, ennek következtében lassabb játékos is, aki méretével inkább megfelelt az NT pozícióra, de mindketten inkább mozognak otthonosan egy négy emberből álló falban. Talán a leginkább fontos backup akit érdemes kiemelnünk, Kentwan Balmer. A North Carolina egyetemről idén draftolt falember kezdi magát beküzdeni a rotációba, nagy jövő előtt áll. Az LB sor vezére a portrénkban bemutatott Pat Willis. Idénre is képes volt fejlődni a kiváló LB. Coverageben már több eredményt mutatott, mint tavaly, és volt egy felpördülő labda lehúzása után egy 86 yardos interception return TD-je is, amelynek során futójátékosok sem tudták utolérni. Willis mellé szerződtették a korábbi Pro Bowler LB-t, Takeo Spikesot. TKO igazán a Billsben szerzett magának nevet, de súlyos térdsérülése óta nem a régi. Ennek ellenére minőségi fejlődést okozott megjelenése a San Francisco LB sorában. Középső LB poszton mindketten bevethetők, de Spikes kicsit jobban érzi magát OLB-ként. Az LB sor harmadik tagja, Manny Lawson, aki 3-4-es OLB-ként is megállja a helyét, elképesztően sérülékeny játékos. Lawsont 2006-ban, az első kör 22. helyén választotta a 49ers. Feladata egyszerű volt, tőle várták a sackhalmokat az OLB posztról indulva. Ez amiatt nem következett be, mert Lawson első idényében makacs sérüléssel küszködött, 2007-ben két meccs után kidőlt a szezonra, és bizony jelenleg is sérült. Annak idején a Patriots draftjakor sokan várták Lawson húzását, hiszen akkor veszítette el a csapat Willie McGinestet, a kiváló, de megöregedő pass rusher LB-t. Laurence Maroneyt választotta a csapat helyette egy hellyel korábban. A Frisco szituációs LB-ként alkalmazza rendszeresen Parys Haralsont és Roderick Greent. Közülük 3-4-ben Haralson lehetne ideális párja Lawsonnak OLB-ként leginkább a mostani keretből. Ebből következik az is, hogy a korábban a Patriotsból kezdőnek igazolt Tully Banta-Cainre már nem igazán számít a csapat, leginkább special teamben használják, ha egyáltalán nevezik a meccsekre. Nála nagyobb szerepet kap Jeff Ulbrich, aki korábban kezdőként is bizonyított, de mára már csak a jobb spec teamerek közé sorolható be. Ennek ellenére ő a legideálisabb kiegészítője a Willis-Spikes párosnak a keretből, ha 4-3-at védekezik a csapat. Talán az egész 9ers legjobb egysége a secondary. Két rutinos CB figyel a WR-ekre. nateNate Clementsről lehetnek emlékei a Patriotsnak, hiszen a Bills játékosaként emelkedett a liga top 3 CB-je közé anno, sőt, volt időszak, amikor az NFL legjobb CB-jeként hivatkoztak rá. Mára sem romlott sokat a képessége, ma is a liga legjobbjai között van. Mellette a 34 esztendős Walt Harris tevékenykedik. Az elképesztően nagy rutinnal rendelkező corner még ilyen idősen is a liga jobb második számú CB-i közé tartozik. Mögöttük Shwantae Spencer lenne a nickel CB, azonban ő súlyos sérülést szenvedett, így a safety Dashon Goldson kap a korábbinál is nagyobb szerepet (előszeretettel alkalmazták eddig is akkor, amikor nyolcadik emberre volt szükség a boxban a futás megállítására, most bővült a feladatköre). A két kezdő safety sem akárki. Az alulértékelt Michael Lewis még ma is megbízható teljesítményt nyújt. Szerel, jó coverageben, sackel, fumblet harcol ki, amit csak el lehet képzelni, nagyon sokoldalú játékos. Igazi klasszis az Eaglesben töltött időszakában volt, de még ma is kiváló teljesítményre képes. A mellette szereplő Mark Romantól nem várható kimagasló játék, de ha egy secondarynek ő a gyenge pontja, akkor az csak jót jelenthet egy franchise számára. Csereként Goldson itt is bevethető, mellette leginkább Keith Lewisnak szokott a vezetőség lehetőséget adni. A rúgójátékosok és returnerek A gárda kickere a rutinos Joe Nedney. Megbízható rúgónak számít, aki ritkán hibázik. Karrierje elején kevés lehetőséget kapott, de mióta a Friscohoz került (2005) a liga elitjében van pontosságot tekintve. Az elmúlt három évében összesen 10 FG-t hagyott ki, extrát nem rontott. Idén eddig szintén hibátlan extra kísérleteknél, de két FG-t is kihagyott. A punter Andy Lee 2004-es draftolása óta fokozatosan fejlődik. Munkája tavaly ért be, amelynek köszönhetően nemcsak 49ers, de NFL rekordokat is felállított az NFL egyik legerősebb lábával rendelkező rúgójátékos. 42 puntja ért földet a 20 yardos vonalon belül, emellett minden idők második legjobb net átlagával zárt (41,0 yard), és punt átlaga is kimagasló volt (47,8 yard). Egy ilyen szezon után nem meglepő, hogy részt vehetett élete első Pro Bowlján és All Pronak is választották. Idén eddig elsősorban a Seahawks elleni gyengélkedése miatt marad el a tavalyi teljesítményétől. A 49ers elsőszámú punt és kickoff returnere az idei évben Allen Rossum. Rossum a 11. idényét tapossa az NFL-ben és ezalatt a jobb returnerek között tartották számon. Elsősorban első éveiben, Philadelphiában, illetve Atlantában töltött öt szezonja alatt remekelt. Tavaly a Steelersben átlagos teljesítményt nyújtott, de idén visszatalált régi formájához San Franciscóban. Kickoffjaival átlagosan 29,6 yardot fut vissza, punt return átlaga is 10 yard felett van. A főedző Mike Nolan 1959. március 7-én született Baltimoreban. Apja a legendás 49ers és Saints edző, Dick Nolan. Miután Mike 1981-ben végzett az Oregon egyetemen, edzői pályára lépett. A 80-as évek közepéig dolgozott az egyetemi futballban, a Stanfordon és LSU-n a linebackerek edzését irányította, a Ricenál pedig a defensive line-nal foglalkozott. 1987-ben került az NFL-be, ahol a Denver Broncos alkalmazta 1992-ig, mint LB coachot. 1993-ban lépett egy szinttel feljebb, a Giants defenzív koordinátora lett. 1996-ig maradt itt, majd a Redskinshez állt tovább. A Washington védelmét 1999-ig irányította, majd egy évre a Jetshez szerződött. 2001-től 2004-ig a Ravens alkalmazásában állt, előbb WR edzőként, majd defenzív koordinátorként. 2005-ben a 49ers alkalmazta, mint főedzőt első ízben pályafutása során. A leírtakból jól látható, hogy védelmi irányultságú főedzőről van szó. A 9ers-szel eddig sok sikert nem aratott, a playoffba még nem sikerült bejutnia. Legjobb idényében, 2006-ban a gárda 7 győzelemre volt képes irányítása alatt. A legutóbbi mérkőzésen A két csapat legutóbb a 2004-es alapszakasz utolsó fordulójában csapott össze, abban az idényben, amely a Patriots eddigi utolsó Super Bowl győzelmét hozta. A Patriots 21-7-re győzött, a csapatok legjobbjai egyik oldalon Tom Brady (QB) és Corey Dillon (RB) voltak, a másik oldalon pedig Ken Dorsey (QB) és Kevan Barlow (RB) játszott kimagaslóan. Összefoglaló A cikket írta: Weiszhab Zoltán és Gaál Sándor

Hozzászólások

2008. 10. 05. 10:29
juhi04
Nagyon jó kis iromány lett. Willis egy igazi példakép alkat. Gore-ról meg nem sugárzott eddig se le túl sok értelem mostmár értem mért:D
2008. 10. 05. 11:27
CoSco
nem lesz könnyű meccs, de csak behúzzuk :) GO PATS!!!
2008. 10. 05. 14:50
bradyfan
Fantasztikus irás lett ez is és gratula ehhez is. Az esti mecset pedig remélem behuzzuk és akkor boldog leszek.
2008. 10. 05. 17:50
Patsman
A Madden NFL 08-on most vagyok a 49erssel a 3. szezonomba és innen tudom, hogy rendkívül tehetséges fiatalok alkotják a nagy részét, akik nagy játékosok is lehetnének. A San Francisco egyébként a történelmüket nézve az egyik kedvenc csapatom. De azért jól verjük meg őket :D
2008. 10. 05. 21:03
zo72
Én egy szoros győzelmet várok 24-21 vagy 28-21 végeredményt
2008. 10. 05. 21:08
11
Sziasztok,
Jó és egyben eredményes szurkolást Nektek...

Tud már valaki linket a meccsnézéshez?
2008. 10. 05. 21:45
vidor
2008. 10. 05. 22:00
balint
a justintvhez vki tudna adni 1 linket? :P
2008. 10. 05. 22:07
vidor
várjuk meg a meccs kezdetét, azt mondom : )
2008. 10. 05. 22:13
Bruschi85
Na mindjárt kezdődik a meccs
Remélem a linkekkel nem lesz gond
2008. 10. 05. 22:19
ati
hello
Megy a meccs és még nincs jó linkem!
Nem értem hogy miért raknak ki ennyi linket ha egy sem működik......
2008. 10. 05. 22:20
Diszi
2008. 10. 05. 22:20
Gearhead
2008. 10. 05. 22:20
Gabesz
2008. 10. 05. 22:23
balint
2008. 10. 05. 22:25
vidor
nem ide
az inaktívoknál van az eredménykövető
2008. 10. 05. 22:25
balint
na szerencsére visszaszereztük
2008. 10. 05. 22:27
focilap
Meriweather 2. interception-je az évben. Mi történt vele?
Bár már rossz érzésem van a meccsel kapcsolatban.
2008. 10. 05. 22:28
Diszi
jó ez a stream mert nézhetetlen. lehet rádión kéne hallgatni?:)
2008. 10. 05. 22:30
TOMMY
Azt áruljátok már el, hogy hogy lehet, hogy én megint nem látok semmit, mert valami Access kódot kér. Valaki segítsen.
2008. 10. 05. 22:30
vidor
lécci, a másik hírnél beszéljük ki a meccset, jó?
ez egy kicsit hosszú cikk, belezakkanok minden frissítésbe :))
2008. 10. 05. 22:30
focilap
2008. 10. 05. 22:31
Tibo77
2008. 10. 05. 22:38
istidt
2008. 10. 05. 22:41
ati
Hozzászólás a(z) Az ellenfél - A San Francisco 49ers bejegyzéshez