Van egy találós kérdésem: Nem csoportellenfél, a Patriots mégis minden évben játszik a vele meccset (néha többet is). Mi az?
A választ persze mindenki tudja: az Indianapolis Colts. És hogy miért ilyen sűrű a találkozások sora? Ez az NFL "sorsolási" rendszeréből adódik, hiszen minden évben csapatoknak meg kell mérkőzniük azzal az ellenféllel, akik az előző szezonban a konferenciában azonos helyen végeztek a csoportokban (tehát az AFC csoportok elsői az elsőkkel, a másodikok a másodikokkal és így tovább.) Ha tehát az AFC East-et a Patriots, az AFC South-t viszont a Colts nyeri, akkor mérkőzniük kell, és ez az utóbbi években rendre így volt. Ez az összecsapás évről évre a szezon egyik legjobban várt meccse, igazi rangadó. Így ezúttal sem maradhat el az ellenfél bemutatása, amely azért is nagyon érdekes, mert a múltbéli események többször érdekes fordulatot vettek.
Az Indianapolis Colts jelenleg az American Football Conference (AFC) South divízió tagja a 2002-es szezon óta. Előtte az AFC East 5. csapata, tehát csoportrivális volt.
A Colts eddig 5 NFL bajnokságot nyert, köztük 2 Super Bowl-t, legutóbb 2006-ban a Chicago Bears ellen.
A Colts 1953-ban alakult, akkor még Baltimore-ban, majd 1984-ben költözött a csapat Indianapolisba. 1984 és 1997 között a 228 mérkőzésből mindössze 90-et tudtak megnyerni, ebből 5 playoff mérkőzés volt. Miután Jim Irsay 1998-ban édesapja halála után átvette a csapat irányítását, a Colts először történelme során 5 egymást követő szezonban szerzett 12 vagy annál több győzelmet.
Baltimore Colts:
1953-ban egy Baltimore-i cégcsoport NFL csapatot szeretett volna és ennek megvalósítása érdekében meg is szerezték az ehhez szükséges licensz-t, ám ahelyett hogy új csapatot építettek volna, megvásárolták a nem túl sikeres Dallas Texans-t. A Baltimore Colts volt az első csapat, amelynek cheerleader-ei voltak.
1958-ban az edző Weed Ewbank és az irányító Johnny Unitas legyőzte a Yankee Stadionban a New York Giants-et az NFL Championship Game-en 23-17-re. 1 évvel később sikerült megvédeniük bajnoki címüket, szintén a Giants ellenében, ezúttal 31-16-ra. 1960 és 1963 között szintén a liga elitjébe tartoztak, azonban a döntőig nem sikerült eljutniuk. 1964-ben újra sikerült eljutniuk a döntőig, ahol végül kikaptak a Cleveland Browns-tól, 27-0-ra.
1968-ban 13-1-es alapszakasz után újra a Browns-al kerültek szembe a döntőben és ezúttal sikerült revansot venniük és győzött a Colts 34-0-ra. Ezután a média egyöntetűen kijelentette: "a Baltimore Colts minden idők legsikeresebb NFL csapata".
A Colts bejutott a III. Super Bowl-ba, ahol 17 pontos favoritok voltak az American Football League győztes New York Jets-el szemben, azonban a mérkőzés az sportág egyik legnagyobb meglepetését okozta: a Joe Namath-el és a Matt Snell-el felálló Jets legyőzte 16-7-re a Colts-ot. A Jets edzője az a Weeb Ewbank volt, akivel az első 2 győzelmét aratta a Colts.
Az 1970-es szezon előtt Rosenbloom megegyezett a Browns és a Steelers tulajdonosaival arról, hogy csatlakozik ahhoz a 10 AFL csapathoz, amelyek megalkották az AFC azután, hogy egyesült az AFL és az NFL. Ebben a szezonban a Colts-nak új edzője lett, mégpedig Don McCafferty, akinek segítségével a csapat 11-2-1 végeredménnyel megnyert az AFC East-et. A playoff első körében legyőzték a Cincinatti Bengals-t 17-0-ra, 1 héttel később pedig az AFC Championship-en az Oakland Raiders-t 27-17-re. Ezután a döntőben az NFC győztes Dallas Cowboys-al kerültek szembe, ahol 5 másodperccel a vége előtt Jim O'Brien field goal-jával győztek 16-13-ra és ezzel megszerezték első Super Bowl győzelmüket. 1971-ben a Colts újra bejutott a playoff-ba, az első körben legyőzték a Cleveland Browns-t 20-3-ra, azonban az AFC Championship-en kikaptak a Miami Dolphins-tól.
1972-ben a Colts tulajdonosa, Rosenbloom elcserélte a Colts franchise jogát Robert Irsay-vel, a Los Angeles Rams tulajdonosával, azonban ez a csapatra nem volt hatással, "csak" a tulajdonos változott. Ezután a Colts 4-szer jutott a 70-es években a playoffba.
1976-ban Bret Jones-t, a Colts irányítóját választották az MVP-nek és a kiemelkedő defensive line-t elnevezték "Sack Pack"-nek.
Azonban a sikereknek itt vége szakadt. 1981-ben NFL rekordot számító 553 pontot engedélyezett a védelem az ellenfeleknek, egész szezonban minden idők legkevesebb sack-jét, 13-at sikerült a védelemnek szereznie. 1982-ben a Bill elleni mérkőzésen a Baltimore Colts támadóegységének nem sikerült a félpályát átlépnie. A sztrájk miatti rövid szezont nyeretlenül, 0-8-1 arányban zárták. Ennek köszönhetően őket illette az első draftpozíció, ahol ki is választották John Elway-t, aki azonban határozottan kijelentette, hogy nem szeretne a Colts-ban játszani és még azzal is megfenyegette a csapatot, hogy inkább elmegy a New York Yankees-hez baseball-ozni, így végül eltrédelték a Denverhez. Ennek következményeként összerakták a védelmet és sikerült 7-9-el zárniuk a szezont, utoljára Baltimore-ban.
Miután 1984 elején lejárt a Colts haszonbérlete a 64.124 férőhelyes Memorial Stadiumban, Irsay azt akarta a baltimore-i vezetéstől, hogy fejlessze a stadiont, vagy építsen egy újat. Azonban a csapat sikertelensége és nézők elmaradása miatt a város vezetősége ezt nem támogatta, így a tulajdonos és a városvezetés kapcsolata megromlott. Irsay tárgyalásokba kezdett más városokkal, ( a szóba jöhető két város Phoenix és Indianapolis volt) , ám a marylandi törvényhozás jogi eszközökkel akarta a városban tartani a csapatot. A végzés kézhezvétele előtt Irsay egy hirtelen akcióval áthelyezte a franchise-t Indianapolisba, így a Baltimore-i vezetés már semmit sem tehetett. Így lett a Baltimore Colts-ból Indianapolis Colts. A csapat otthona a The Hoosier Dome lett (később átnevezték RCA Dome-á). A baltimore-i csapat szurkolói persze nagyon csalódottak voltak, és sokáig csalást emlegettek.
Kezdeti nehézségek az Indy-nél
Az újonnan alakult Indianapolis Colts folytatta a küzdelmet a pályán; az első három szezonban az eredményeken még van mit javítani: 4-12, 5-11, 3-13.
A következő, 1986-os szezont 0-13-as mérleggel indítják, és a modern kori csapatok között a második olyan csapat, akik győzelem nélkül menetelnek át a szezonon (az első ilyen csapat a Tampa Bay Buccaneers volt 1976-ban, 0-14-es mérleggel). Ehhez hozzájárul, hogy Rod Dowhower nem hosszabbít a csapattal és a Patriots korábbi edzője, Ron Meyer érkezik a helyére. Érkezése után a Colts rögtön megnyeri az első három mérkőzést.
1987-ben, első alkalommal ebben az évtizedben a Colts bejut a playoffba, 9-6-os eredménnyel nyerve az AFC Keletet, ami nem kis részben köszönhető az újonnan érkező Eric Dickersonnak, a Pro Bowl-er running back-nek.
A következő néhány szezonban a Colts a középszerűségtől szenved, mielőtt 1991-ben 1-15-ös mérleggel a csapat a valaha volt legkevesebb pontot (143) szerzi az NFL-ben az 1978-as 16-csapatos játékrendje óta.
Egészen az 1995-ös szezonig a Colts nem tér vissza a playoffba, amikor is Jim Hargbaugh (quarterback) és Marshall Faulk (running back) vezetésével, 9-7-es mérleggel wild card-ra jutottak. Bejutottak az AFC döntőbe, ahol kikaptak a Pittsburgh Steelers-től. Annak ellenére, hogy a következő évben 9 mérkőzést nyernek ugyan és újra biztosítják maguknak a wild card-ot, egy lehangoló, 3-13-as szezon következik 1997-ben ismét, aminek viszont előnyös következménye volt, hogy a következő drafton övék lett az első választás joga, ami fordulópontot jelentett a csapat és a franchise életében.
A Peyton Manning-éra kezdete
Jim Irsay megkezdte a Colts átformálását egy évvel azután, hogy átvette apjától az irányítást. Lindy Infante edzőt menesztették, és Bill Polian kapta meg a lehetőséget, hogy kialakítsa az új csapatszerkezetet. Polian nem vesztegette az idejét, felkérte Jim E. Mora-t edzőnek és 1998-ban első pick-ként draftolta a Tennessee Egyetem kiválóságát, Peyton Manning-et, aki a legendás New Orleans Saints játékos, Archie Manning fia. Az 1998-as szezont ennek ellenére 3-13-as mérleggel zárták, ami miatt ismét kedvező helyen választhattak a következő drafton és negyedik választottként Edgerrin James-t hozták a csapathoz. 1999-ben a mérlegük már 13-3-ra fordult, és NFL rekordot állítottak be azzal, hogy ebben a szezonban 10-el több mérkőzést nyertek, mint az előzőben. A division round-ban végül a Tennessee Titans búcsúztatja őket.
A következő évet 10-6-os mérleggel zárják, és a Miami Dolphins-tól szenvednek idegenben vereséget egy wild card playoff mérkőzésen a hosszabbításban, amikor Mike Vanderjagt 49 yardos, mérkőzést eldöntő field goal kísérlete sikertelen lett.
2001-ben a szezon hatodik mérkőzésén Edgerrin James Achilles-ínszakadást szenvedett, és noha Dominic Rhodes bebizonyította, hogy a csapat kezdőként is számíthat rá ebben a helyzetben, és még nem is draftolt újoncként képes volt 1000 yard felett futni. James hiánya azonban súlyos érvágás volt a csapatnak, és a védekezés, ami 1981 óta az NFL történelmében a legtöbb pontot hozta egy csapatnak, most nem bírta tovább a nyomást. A Colts 6-10-el zárja a szezont és nem jut be a playoffba. Mora-t a szezon végén menesztik.
Helyére Tony Dungy kerül, aki a Tampa Bay Buccaneers korábbi vezetőedzője volt és előző csapatát az elmúlt 6 évben négyszer vezette a playoffba. Megtette ugyanezt a Colts-al is, rögtön az első szezonjában, de a playoff során egy csúnya vereség a New York Jets-től (41-0) véget vet a szezonnak számukra.
A 2003-as NFL szezonban az MVP címet megosztva kapja Manning és a Tennessee Titans quarterbackje, Steve McNair. A Colts megnyerte az AFC Déli divízióját a Titans ellen (fej - fej mellett, mindkét csapat 12-4-es eredménnyel zárt), majd kiejtik a Denver Broncos-t egy wild-card playoff meccsen (41-10), a divízió playoffjában a Kansas City Chiefs ellen játszanak és aratnak 38-31-es győzelmet.
Az AFC döntőjében végül a Super Bowl győztes New England Patriots győzi le őket, 24-14-re. Manning 4-szer adja el a labdát a meccsen, és sok a kritika azzal kapcsolatban, hogy mindössze 7 büntetést ítéltek a játékvezetők, abból hat snap előtti.
2005-ben a Colts 13 győzelemmel kezdte a szezont, mindenki a lehetséges "perfect season"-ről beszélt, ám ezt nem sikerült elérniük, a San Diego Chargers megállította őket a 16. héten. Azonban egy rekord mindenképpen megdöntésre került: Peyton Manning és Marvin Harrison megdöntötte Steve Young és Jerry Rice irányító - elkapó TD rekordját. 2006. január 15-én a Steelers állította meg a playoffban a csapatot.
2006-ban újabb rekordot döntött meg a Colts, ők lettek az első csapat, amely 2 egymást követő szezont kezdett 9 győzelemmel. Ebben az évben is megnyerték az AFC déli csoportját. A playoff során a wild card mérkőzésen a Kansas City-t legyőzte az Indianapolis 23-8-ra, majd a Baltimore Ravens következett, ám ők sem tudták megállítani Peyton Manning-éket. Az AFC döntőjén a Patriots következett, és bár 18 ponttal vezetett Tom Brady csapata, azonban végül sikerült a Colts-nak fordítania, bejutva ezáltal a Super Bowl-ba. 2007. február 4-én 29-17-re legyőzték a Chicago Bears-t.
2007-ben a 13-3-as mérleg szintén PO-t eredményezett, ahol a San Diego Chargers állította meg őket hazai pályán 2008. január 13-án.
2008-ban az Indianapolis Colts új stadionba, a Lucas Oil-ba költözött.
A csapat meze és logója 1953 óta nem változott. A fő szín a kék és a fehér. A mez kék színű, oldalt és az ujján fehér csíkkal, illetve fehér mez kék csíkkal. A csapat logója egy kék patkó. A sisak pedig fehér és egy kék patkó van rajta.
Érdekességek
The Greatest Game Ever Played (1958. dec. 28.) (A valaha játszott legnagyszerűbb meccs)
1958-ban az NFL (National Football League) bajnoki döntőjét december 28-án játszották a híres New York-i Yankees Stadionban (amelyet épp az idén zárnak be, s újat építenek helyette). Ez volt az első olyan döntő, amelyet az új szabály: "a hirtelen halál" alkalmazásával játszottak (tehát ha a mérkőzés végén döntetlen az állás, az első szerzett pontok döntenek).
A meccs a Giants mezőnygóljával indult, Pat Summersall 36 yardról volt eredményes. A második negyedben a Baltimore Colts egy fumble után labdához jutott, és Alan Amache egy két yardos futással touchdownt ért el, így a Colts átvette a vezetést. Még ugyanebben a negyedben Frank Gifford, a Giants futója másodszor is elveszítette a labdát, és ezt a Colts újabb TD-vel büntette: Jonnhy Unitas 15 yardos dobásával mát 14-3-as előnyhöz jutott a Baltimore Colts-ot, és ez lett az első félidő eredménye.
A harmadik negyed elején ezt az előnyt majdnem tovább tudta növelni a patkós alakulat. Már a Giants 1 yardjánál jártak, amikor a New York-i csapat sikeresen feltartóztatta őket. A sikertelen 3. down után a Colts úgy döntött, hogy megpróbálja a 4. kísérletet is, de a korábban sikeres RB Amachet a Giants védelmének sikerült megfognia 5 yarddal a goalvonal előtt. Így innen, a saját 5 yardról indulhatott a Giants drive-ja, amely viszont sikeres lett, így az eredmény 14-10-re módosult. Sőt a negyedik negyedben az állást is sikerült megfordítaniuk Charlie Conerley QB 15 yardos TD passzával.
Ekkor már csak két perc volt hátra a mérkőzésből, de a Coltsnak sikerült a saját 14 yardról az ellenfél 13 yardjáig eljuttatni a labdát, és Steve Myhra mezőnygóljával 7 másodperccel a meccs vége előtt egyenlítettek- ezzel első alkalommal az NFL történetében a bajnoki cím a hosszabbításban dőlt el. Unitas elmondása szerint a játékosok korábban nem is hallottak a hosszabbítás intézményéről.
"Amikor vége lett a meccsnek és az eredmény döntetlen volt, csak álltunk a pálya szélén, és vártunk, hogy most mi lesz. Aztán a bírók odajöttek, és váratlanul azt mondták, küldjék oda hozzájuk a kapitányokat, mert pénzfeldobással fogják eldönteni, hogy melyik lesz a fogadó csapat. Ekkor hallottunk először a hosszabbításról."
A szerencse a Giantsnek kedvezett, ők fogadhatták a kick offot, de nem tudtak élni a lehetőséggel, és el kellett puntolniuk a labdát. Ezt követően a Colts egy 13 playből álló 80 yardos sikeres drive-ot tudott végrehajtani, és győzelmüket Ameche 1 yardos futott touchdownjával biztosították be, így a mérkőzést a Baltimore Colts nyerte 23-17 arányban.
A meccsen kiemelkedő teljesítményt nyújtott Raymond Berry, a Colts receivere, aki 12 elkapással 178 yardot ért el, és volt egy TD elkapása is. A bajnoki döntőn elért 12 elkapás azóta is NFL rekord.
A mérkőzés a
The Greatest Game Ever Played néven vonult be a NFL történetébe. A meccs - amelyet az NBC által az egész országban láthattak a nézők - meghozta az amerikai football számára a nagy áttörést, ettől kezdve vált a sportág egyre népszerűbbé az Egyesült Államokban a major sportok között.
Johnny (The Golden Arm) Unitas
Ha az NFL történetének leghíresebb irányítóit számba akarnánk venni, semmiképp sem hagyhatnánk ki a sorból Johnny Unitas nevét, aki a pre Super Bowl (tehát a konferenciák egyesülése előtti) időszak egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt. Pályafutása alatt háromszor választották a liga MVP-jének (1959, 1964, és 1967-ben). Bár azóta eltelt 48 esztendő, de ennyi idő sem volt elég arra, hogy megdöntsék a a rekordját: 47 egymást követő meccsen adott touchdown passzt (1956-1960). Így nem véletlenül kapta a becenevét: The Golden Arm, az Aranykezű.
Johnny Unitas 1933-ban született Pittsburghben, litván bevándorlók gyermekeként. A családot eredetileg Jonaitis-nak hívták, ő azonban már fonetikus hangzás alapján használta a nevét. Bár már a középiskolában is megmutatkozott tehetsége, mégis nehezen tudott egyetemi csapatba bejutni, az ösztöndíj elnyeréséhez szükséges felvételi vizsgát nehezen tudta teljesíteni. Több próbálkozás (Notre Dame, Indiana) után a University of Louisville játékosa lett.
Egyetemi pályafutása ellentmondásosan alakult. Egyrészt küzdött a sérüléssekkel, másrészt abban az időszakban Louisville-ben nem a focin volt a főhangsúly a sportok közül, és volt olyan év, hogy több játékosnak megszüntették az ösztöndíját. Így fordulhatott elő, hogy Unitas a védelemben safety és LB, a speciális csapategységben kicker és punter, támadásban pedig irányító volt egyszemélyben. Így az a rendkívüli tehetség, amely minden bizonnyal a sajátja volt, a college évek során még nem bontatkozhatott ki igazán.
Az egyetem után 1955-ben a Pittsburgh Steelers draftolta a 9. körben, de ekkor még nem sikerült elnyernie a 3 QB poszt egyikét sem, Ted Marchibroda kiszorította a csapatból. Mivel ekkorra már megházasodott, sőt gyermeke is volt, Pittsbughben gyári munkásként kellett dolgoznia, és egy Bloomfield Rams nevű félprofi csapatnál játszott meccsenként 6 $ fizetésért.
1956-ban a Baltimore Colts egy próbajáték után szerződtette. Johnnynak még az utazásra is kölcsönt kellett kérnie, és kétségek között utazott el, mert attól félt, hogy ha a Colts is visszautasítja, az negatív hatásaal lesz a többi NFL csapat döntésére is. Mint utóbb kiderült fölösleges volt aggódnia, a Cleveland Browns is szemet vetett rá, és csalódottan vették tudomásul, hogy a Colts elvitte előlük az irányítót.
A pályafutása akkor kezdődött el, amikor első szezonjának 4. mérkőzésén a Colts kező QB-je George Show eltörte e lábát, így Unitasnak kellett beugrania. A bemutatkozás katasztrofálisra sikeredett: az első passzát elcsípték, és TD-ra hordták vissza. Aztán a következő labdája egy hand-off lett volna, de ebből fumble lett, amit a Chicago Bears, az ellenfél szerzett meg, és a meccs végeredménye 58-27 arányú vereség lett. Ezek után viszont hamar magára talált, a Packers és a Browns ellen már győzelemre vezette a csapatát. Később is folytatta jó teljesítményét, a 7-5-ös mutató az első pozitív eredménnyel záruló szezont hozta a Colts történetében. A következő esztendőben, 1958-ban pedig már egészen a bajnoki cím megszerzéséig vezényelte a csapatot.
A '60-as évek elején azonban fordult a kocka, és a kulcsjátékosok (Alan Ameche, Raymond Berry és Lenny Moore) sérülése miatt visszaesett a Colts teljesítménye. Carrol Rosenbloom tulajdonos 3 sikertelen szezon után elvesztette türelemét, és menesztette Weeb Eubank-et (aki egyébként neves NFL edző volt) és a fiatal, mindössze 33 éves Don Shulát nevezte ki a vezetőedzőnek.
A Baltimore Colts az 1964-ben már újra a Western konferencia élén végzett, 12-2-es mutatóval. Az év azonban csalódással zárult, mert a bajnoki döntőn vereséget szenvedtek a Brownstól A következő évben sem sikerült kiküszöbölni a csorbát, mert akkor meg a Packers ütötte el őket a döntőbe jutás lehetőségétől. Az 1968-as szezonban Unitas szinte végig hiányzott a pályáról könyökfájdalmai miatt, de a csereirányítója, Earl Morall is kiválóan játszott, és 13-1-es győzelmi mutatóval a Colts újra döntőt játszhatott. Ez volt a híres Super Bowl III a Joe Namath vezette New York Jets ellen. (Namath azzal szerzett magának kétes hírnevet, hogy a meccs előtt garantálta a Jets győzelmét, bár ezt az ígéretet végül is sikerült betartani.) A meccsen az egész szeronban játszó Eark Morall kezdett, de a 4. negyedben kétségbeesett próbálkozásként Unitas is pályára lépett. Ő ugyan több yardot ért el, mint Morall, és egy TD-t is sikerült összehoznia, de a Jets előnye túl nagy volt, és végül 16-7-re győztek. A Super Bowl V-öt viszont sikerült megnyernie a Coltsnak a Dallas Cowboys ellenében. Unitas a 2 negyedben egy 75 yardos TD átadás után kapott egy ütést, amelynek következtében már nem tudta folytatni a játékot.
Unitasnak még egy nagy emlékezetes összecsapása volt Joe Namathtel, egy 1972-es Colts-Jets meccs. Mindkét irányító nagyszerűen játszott. Unitas 376 yardot és 3 TD passzt dobott, de Namath még ezt is túl tudta szárnyalni: 496 yardot és 6 TD átadást teljesített, így a meccs 44-34-es Jets győzelemmel zárult.
Johnny Unitas pályafutása úgy zárult le, hogy a 1973-ban eltradelték a Chargershez, majd rá egy évre, 1974-ben visszavonult. 17 NFL szezonban játszott, dobott 2830 sikeres passzt 5186 kísérletből, passzolt 40 239 yardot és 290 touchdownt, 253 interception mellett. Ezen kívül futott összesen 1777 yardot és 13 futott touchdownt.
Visszavonulása után is a baltimore-i sportélet kiemelkedő egyénisége maradt. Miután Robert Irsay áttelpítette a franchise-t Indianapolisba, Unitas is azok között volt, akik egy új csapat létrehozásán fáradoztak, és a Ravens megalakulása után gyakran lehetett őt látni a meccseken a 30-as yardvonalnál álldogálni.
Amikor az NFL a fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte, Unitas bekerült a legjobb játékosok sorába. Sid Lucknam a Bears QB-ja azt mondta róla:
"Jobb irányító volt, mint én. Sammy Baugh-nál is jobb volt. Azt hiszem, mindannyiunknál jobb volt."
Johnny Unitas már nincs az élők sorában, 2002. szeptember 11-én 69 éves korában egy váratalan szívroham következtében elhunyt. Sok baltimore-i szurkoló azt szerette volna, ha a stadionjukat róla nevezik el, de ez nem valósulhatott meg, mert annak nevét már megvásárolta az M&T Bank. Szobrát viszont felállították a stadion bejáratával szembeni pláza előtt. Sok Ravens szurkoló, mielőtt a hazai meccseken a stadionba lép, megérinti a szobron a cipőt, hátha a rituálé szerencsét hoz. Gondolom azért a cipőt, mert a kéz túl magasan van, hiszen ez a simogatás inkább a kéznek, az Aranykéznek járna.
Portré
Peyton Manning
Peyton Williams Manning 1976. március 24-én született New Orleansban, ahol édesapja hosszú, ámde sikerekben nem igazán dúskáló éveken át játszott irányítóként. 32 évvel később ő korunk egyik, ha nem a legjobb irányítója, számtalan rekord birtokosa középiskolai, egyetemi és NFL szinten.
Peyton igen korán a figyelem középpontjába került, hiszen amikor ő a középiskolában dobálta a labdát, édesapja a New Orleans Saints rádiójának volt a szakkommentátora, és emiatt gyakori vendég volt az edzéseken, olykor fiaival együtt. Egyszer még azt is megengedte Jim Mora, a Saints edzője 1986 és 96 között, hogy Peyton együtt edzzen a csapattal. Nem sok középiskolásnak adatik meg a lehetőség, hogy NFL sztároknak dobálja a labdát, de ő már ekkor is megfelelt a feladatnak. Mindenki, aki látta az edzést, érezte, ez a fiú komoly dolgokra van elhivatva.
High School
Az Isidore Newman Középiskolában 3 évig ő volt a csapat kezdő irányítója, 7.207 yarddal és 92 touchdownnal. Ezen idő alatt csapata 39 mérkőzésből csupán 5-ször hagyta el vesztesen a pályát. A futballon kívül baseball-ozott és kosarazott is. Végzős éve után megkapta a Gatorade Circle of Champions National Player of the Year díjat, és ő volt az ország legkeresettebb quarterbackje.
1992, 1993 Louisiana Class 2A MVP
1993 Gatorade Circle of Champions Award
1993 Atlanta TD Club's Bobby Dodd Award
1993 New Orleans Quarterback Club Player of the Year
1993 Columbus, Ohio Touchdown Club Offensive Player of the Year
1993 Gatorade High School Player of the Year (National)
College
A középiskola után mindenkit meglepett döntésével, amikor a University of Tennessee-t választotta. Azonban ez lett a lehető legjobb döntés, és ezt a statisztikája is bizonyítja. A Tennessee történetének legtöbb passzolt yardja (11.201 yard), legtöbb passza (863) és legtöbb TD-je (89). 42 NCAA, SEC és Tennesse rekordot tart összesen. 39-6-os rekorddal zárt. Freshmanként 3 touchdownt passzolt a South Carolina ellen. Sophomore-ként érte el az első 300 yardos meccsét a Georgia ellen, juniorként jött a Florida ellen az első 400 yardos, és seniorként az első 500 yardos a Kentucky ellen. Sophomore évében 380 passz kisérletéből csupán 4 lett interception, természetesen NCAA rekord. Egyetemi karrierjét tekintve 1.381 passzkisérletéből 33 interception, azaz csupán 2,39%-a lett INT a passzainak, minden idők legalacsonyabbja. Már junior szezonja után mindenki számára egyértelmű volt, hogy készen áll az NFL-re, megvolt minden képessége, ereje, érettsége és intelligenciája ahhoz, hogy kilépjen a nagy porondra, és mindenki őt jósolta az első picknek. Ennek ellenére úgy döntött, nem hagyja el az egyetemet 3 év után, kommunikációból diplomázott. Rengeteg díjat söpört be, kivétel ezalól a Heisman Trophy, melyet Charles Woodson, a Green Bay Packers jelenlegi cornerbackje elhappolt előle.
1994 SEC Freshman of the Year
1995 First-Team All-SEC
1995 SEC Offensive Player of the Week (vs. Arkansas)
1995 NCAA Offensive Player of the Week (vs. Arkansas)
1996 Second-Team All-SEC
1996 Third-Team All-American
1996 SEC Offensive Player of the Week (vs. South Carolina)
1996 SEC Offensive Player of the Week (vs. Georgia)
1997 Davey O'Brien Award
1997 Johnny Unitas Award
1997 Maxwell Award
1997 James E. Sullivan Award
1997 Today's Top VIII Award
1997 SEC Championship MVP
1997 Citrus Bowl MVP
1997 First-Team All-American
1997 SEC Player of the Year
1997 First-Team All-SEC
1997 SEC Player of the Week (vs. Southern Miss)
1998 Best College Player ESPY Award
NFL
Ahogy azt mindenki elvárta, Manning lett az elsőszámú kiválasztott az 1998-as drafton, és az Indianapolis Colts lett a szerencsés választó. Azóta amerre Peyton jár, sorra dőlnek a rekordok. Kétszer választották meg MVP-nek, 8-szor szerepelt Pro Bowlon. Amikor 2006-ban megkapta a Super Bowl XLI Most Valuable Player címet, ő lett az egyetlen játékos, aki karrierje során magáénak tudhatta az alapszakasz MVP, a Super Bowl MVP és a Pro Bowl MVP címét is. 11. szezonjába lépésekor 5.405 passzkisérletéből 3.468 volt sikeres, mindez 41.626 yardot és 306 TD-t jelent. Karrierjének passer ratingje 94,7. Első 10 évében többet passzolt, több yardot és TD-t mint bárki más az NFL történetében. A klub történetében övé a 10 legjobb szezon sikeres passzok és yardok tekintetében, a 9 legjobb szezon passzkisérletekben, a 8 legjobb passzolt touchdownos játékok számában.
NFL tekintetében is rengeteg mérföldkővel rendelkezik. 8. a sikeres passzok számában, 9. a passzolt yardokban és a 4. a touchdownokban. A 105 alapszakasz-győzelme a 8. helyre jogosítja. 160 mérkőzésen volt kezdő, ami a leghosszabb sorozat, amivel irányító a karrierjét kezdte. 2007-ben 4.040 yardot és 30 touchdownt passzolt, és ezzel ő lett az első QB, aki karrierjének első tíz évét mindig 3.000 yard felett zárta valamint az első, aki több mint 25 TD-t passzolt első 10 évében. 4.000 yard feletti szezonok tekintetében is csúcstartó, immáron 8-nál jár.
Statisztikailag a 2004-es szonja volt a legsikeresebb, 497 passzából 336 volt sikeres, 4.557 yard, 49 TD és az elképesztő 121.1-es passer rating. Míg 49 touchdownja "csak" 3 évet élt, azonban a passer rating megdönthetetlen rekordnak tűnik.
Manninggel a zsebben a Colts évek óta folyamatosan az egész NFL egyik vezető csapata. Egyedüliként az elmúlt 9 szezonból 8-szor elérték a playoffot.
2005-ben 13-0-val kezdték a szezont, végül franchise rekord 14 győzelemmel zárták az alapszakaszt, és 2006-ban hosszú várakozás után megszerezték a világbajnoki címet a Chicago Bears ellen. Ez volt a Colts 4. címe, és az első, amióta Indianapolisba költözött a csapat. A 13 győzelemmel zárt alapszakasszal az Indianapolis lett az első olyan csapat, mely 5 egymást követő szezont is legalább 12 győzelemmel zárt.
Bár a 2008-as teljesítményét a nyáron végrehajtott két térdműtét erősen meghatározza, Peyton Manning így is az egyik legrettegettebb irányító, akivel védelem farkasszemet nézhet.
NFL MVP (2003 (shared with Steve McNair), 2004)
Best NFL Player ESPY Award(2004, 2005)
Pro Bowl Selection(1999, 2000, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007)
First Team All-Pro(2003, 2004, 2005)
Second Team All-Pro(1999, 2000, 2006)
Bert Bell Award (2003, 2004)
1998 NFL All-Rookie First Team
2004 AFC Offensive Player of the Year
2004 Fedex Express Player of the Year
2005 Best Record-Breaking Performance ESPY Award
2005 Walter Payton Man of the Year Award
2005 Byron “Whizzer” White Humanitarian Award
2005 Pro Bowl MVP
2007 Super Bowl MVP
2007 Best Championship Performance ESPY Award
Magánélet
Peyton 2001 márciusában, Memphisben a nős férfiak sorába lépett, amikor feleségül vette barátnőjét, Ashley-t, akit szüleinek szomszédjai mutattak be neki még az egyetem alatt.
Hírnevének megfelelve alapítványi munkát is vállal. Nem sokkal NFL karrierjének kezdete után megalapította a Peyback Foundation-t, amely a hátrányos helyzetű gyermekekek segít, és többnyire Tennessee-re, Louisianára és Indianára összpontosít. Ezen kívül még számos alapítvánnyal dolgoznak együtt, melyekről részletesebben Peyton hivatalos weboldalán (
http://www.peytonmanning.com/) olvashattok.
2007 szeptemberében az Indianapolis-i St. Vincent Hospitalt átkeresztelték Peyton Manning Children's Hospital at St. Vincent-nek. Peyton rendkívül népszerű szereplője különböző reklámoknak, kölcsönözte arcát már a Sprintnek, a Sony-nak, a MasterCardnak, a Gatorade-nek, a DirecTV-nek , az H.H. Gregg-nek, és az Amerikai Vöröskeresztnek is. 2007. május 24-én, azaz a 31. születésnapján ő vezette a híres Saturday Night Live-ot, amely nagy nézettséget ért el, a show utóbbi 10 hónapjában a legjobbat. A bevezetőben bizonyítva humorát saját magát gúnyolta ki, amikor kijelentette, élete két nagy álmát már el is érte: megnyerte a Super Bowlt, és szerepelt az amerikai televízióban mutatott reklámok több mint felében.
Cooper
Amikor a Manning család neve felmerül, általában Archie Manning jut eszünkbe, és két fia, akik ma már mindketten SuperBowl-győztesnek mondhatják magukat. Azonban van a legidősebb fiú esete. Valószínűleg tőle tanult a legtöbbet a két öccse. Cooper Manning először apja nyomdokaiba lépve irányító akart lenni, de mivel voltak nála jobbak, és ő pedig játszani akart, ezért elkapóvá képezte magát. Középiskolában a két évvel fiatalabb öccsével együtt ragyogó párost alkottak, végzős évében 76 elkapása és 1.250 yardjának köszönhetően a csapat legértékésebb játékosának nevezték, pedig akkor már Peyton dobálta a passzokat. Több egyetem is felfigyelt rá, köztük édesapjuk alma matere, az Ole Miss is.
Aztán Cooper egyszer csak azt vette észre, hogy a jobb kezének gyűrűs- és kisujja zsibbadni kezdett. Néha csak mint apró tűszúrások, néha azonban az egész kezéből kiszállt az erő. Nem akarta, hogy ellenfelei rájöjjenek gyengeségére, ezért nem szólt senkinek. Azonban egy idő után rájött, nem képes mindenki elől titkolni, és elmondta édesapjának, aki el is vitte az orvoshoz. Először egy sérült ideg lett a diagnózis, meg is műtőtték. Cooper leküzdötte a fájdalmat, és nyáron újra a régi futballját adta. Majd elindult Mississippibe, remélve, hogy első évében majd megerősödik. De a fájdalom a nyári felkészülések során újra felerősödött, ezért Archie elvitte jó pár specialistához, akik közül az egyik szörnyű hírekkel szolgált a Manning családnak: a diagnózis spinal stenosis, egy születési rendellenesség, ami a gerinccsatorna leszűkülését jelenti. Azonnali műtétre volt szükség, a futball felhagyásával. Sőt, kiderült, Cooper eddig igen nagy kockázattal élt, hiszen bármelyik ütközésnek súlyos következménye is lehetett volna, akár teljes bénulás. Peytont lesújtotta a hír, hogy soha többé nem játszhat egy csapatban a bátyjával, ahogy álmodtak róla.
1993 nyarán egy 3 órás műtétet hajtottak rajta végre, mely után újra kellett tanulnia járni. Kitartásának köszönhetően pár bukás után visszanyerte az egyensúlyát, és visszatérhetett az egyetemre. Többször bement az edzésekre, mert nehéz volt elszakadni attól, amit annyira szeretett csinálni. Aztán egy nap egy társa kedvesen megkérdezte, mit csinál ott, amikor elmehetne golfozni, horgászni, vagy akár csajozni. És azután Cooper többet nem ment edzésre. Elfogadta, hogy megváltozott az élete. Nem mondott le álmairól, csupán újat talált magának. Ma már boldog édesapa, és két SuperBowl MVP büszke bátyja. Egyetlen emlékeztetőjele a betegségének az, hogy nem olyan erős a kézfogása, mint ahogyan azt az édesapja tanította neki gyerekkorában.
Írták: danna (történet), lucas (érdekességek) és vidor (portré)