Menetrend
Szavazás

Az ellenfél - A Kansas City Chiefs

2008. 09. 04. 05:05
Szerző: gsn
Kategória: Cikkek
A Patriots az alapszakasz folyamán 16 mérkőzést játszik, ennek keretében 13 ellenféllel mérkőznek meg, hiszen a csoporttagokkal (Bills, Dolphins, Jets) kétszer játszik a csapat. Minden héten megpróbáljuk kicsit közelebb hozni az ellenfelet olvasóinkhoz rendhagyó sorozatunk keretében. Az első részünk témája a Kansas City Chiefs lesz.
CHIEFS Kansas City egy 450-500 ezer lakosú város az Egyesült Államokban, amely nem bővelkedik professzionális sport franchise-okban. A Missouri állam legnagyobb városának számító KC-ben voltak eleinte próbálkozások baseball területén, majd 1924 és 1925 között amerikai futballban is, de mind kudarcba fulladt. Egészen addig, amíg 1963-ban a Dallas Texanst ide nem csábították. A Dallas Texans új neve a Kansas City Chiefs lett a költözés után. A Chiefs hamar közkedvelt lett, és a mai napig a figyelem középpontja rájuk vetül annak ellenére, hogy 1969 óta a város a székhelye a Kansas City Royals MLB csapatnak is. A Chiefs legnagyobb sikerét akkor érte el, amikor 1969-ben elhódította a Super Bowlt. Ha a csapatra gondol az ember, három dolog egyből beugrik neki, méghozzá Lamar Hunt, az Arrowhead Stadium és Tony Gonzalez. Lamar Hunt nem más, mint a mai modern futball egyik atyja. Ő alapította 1960-ban az NFL konkurens ligáját az AFL-t, amelynek kezdő franchise-a lett a Boston Patriots is. Hunt közreműködött az NFL és AFL közeledésében az 1960-as évek vége felé, és abban is, hogy az AFL betagozódhatott az NFL-be. Az AFL volt csapatai (Bills, Dolphins, Patriots, Jets, Oilers (a Tennessee Titans jogelődje), Bengals, Broncos, Chargers, Chiefs, Raiders) változatlanul jutottak át az átalakuláson, és ma egytől egyik az AFC konferenciában szerepelnek. A 2006-ban, 74 évesen elhunyt Hunt 1972 óta a Pro Football Hall of Fame tagja, és érdemeinek elismertségét semmi sem jelzi jobban, minthogy az a trófea, amelyet az AFC Championship Game győztese kap meg évről évre, az ő nevét viseli. Arrowhead Az Arrowhead Stadium a Kansas City Chiefs otthona. Az 1972-ben átadott létesítmény majd 80000 szurkolóval megtöltve igazi pokollá változik. A Chiefs vörös meze miatt, ha felnézel a lelátóra, azt látod, hogy körülölel a végeláthatatlan „vörös tenger”, szinte megvakít. Ha hallgatod a szurkolókat, akkor pedig rájössz, hogy sehol az NFL-ben nem találkozol ilyen szintű fanatizmussal, nincs ilyen szurkolótábor még egy a profi amerikai futballban. Tartja magát egy mondás: „ha rossz szezonja van a Chiefsnek, nehéz nyerni az Arrowheadben, ha jó évük van, akkor pedig lehetetlen”… Tony Gonzalez igazi legenda Kansas Cityben, sőt, az egész világon milliók ismerik nevét. Az NFL történetének egyik legjobb elkapó TE-jéről van szó, aki ha nem is teljes egészében forradalmasította a pozíciót, de nagy szerepe van abban, hogy mára a TE elkapó szerepe annyira megnőtt a csapatokban a korábban elsődleges blokkoló szereppel szemben. Ő az a játékos, aki az NFL történetében TE-ként egy szezonban a legtöbb elkapással rendelkezik (102), a legtöbb TD-t érte el (66) és a legtöbb 1000 elkapott yard feletti szezont tudhatja magáénak (3). Ezek a rekordok idővel biztosan elvándorolnak tőle, de megmarad a liga történetének egyik legjobbjának az egyetemen kosárlabdát és focit is játszó tight end. Chiefs portré Sokat gondolkodtam azon, hogy kit is lenne érdemes első alkalommal kicsit közelebb hoznunk olvasóinkhoz, Tony Gonzalezt, esetleg a fiatal elkapót, Dwayne Bowet, a klasszis guardot, Brian Waterst, a rendíthetetlen LB-t, Donnie Edwardst, vagy a Chiefs fiatal védelmének egyik-másik leendő sztárját… Végül úgy döntöttem, legyen alanyunk az a játékos, akit korunk egyik legjobb erőfutójaként tisztelhetünk. „First down and 10 from the 25 yard line, handoff, up the middle goes Larry Johnson, he cuts right and breaks free, fifteen, ten, five, TOUCHDOWN, KAAANSAAAS CITYYYYY!” Larry Johnson – A fenomén Ha az NFL futójátékosait rangsoroljuk, nincs olyan eset, hogy ne LaDainian Tomlinsonnal, a Chargers RB-jével nyitnánk a sort, ő a legjobb RB képességeit tekintve a mai NFL-ben. A legnagyobb futótehetség Adrian Peterson (Vikings), a legjobb elkapásokkal is veszélyes RB pedig Brian Westbrook (Eagles) lenne a többi kategóriában. A legjobb erőfutó kategória nyertese pedig a Chiefs RB-je, Larry Johnson. Larry Johnson Larry Alphonso Johnson 1979. november 19-én született a Maryland állambeli La Plataban Christine és Larry Johnson Sr. első gyermekeként. Az LJ becenévre hallgató játékosnak később két testvére született. Apja Maryland állam egyik leghíresebb középiskolás edzője volt, így nem csoda, hogy Larry és testvére, Tony Johnson is már kiskorától ebben a sportban képzelte el jövőjét. Apja a helyi Maurice J. McDonough középiskolát 1983-tól 1991-ig tartó edzősködése alatt három állami bajnoki címig vezette, és 139-36-os győzelem-vereség mutatót tudhatott magáénak. Mindemellett hatszor választották meg az év edzőjének Marylandben. 1992 és 1993 között az idősebbik Larry a TC Williams középiskolába távozott Virginia államba, amelyet a Remember the Titans (Emlékezz a Titánokra) című nagysikerű amerikai futballal kapcsolatos film tett híressé. LJ ilyen közegben szinte elkerülhetetlenül vonzódni kezdett a játék iránt, és már általános iskolában kedvenc posztján, RB-ként szerepelt. 32-es mezében, büszkén feszített a fotózásokkor, és legalább ilyen ügyes volt a pályán. A mezszámával természetesen legnagyobb példaképe, az NFL történetének legjobb erőfutója, Jim Brown előtt tisztelgett. Bár apja mindent megpróbált azért, hogy Larry DE-ként is tanulgasson (apja a védőfalak edzésével érte el legnagyobb sikereit, és később ennek köszönhetően is tudott továbblépni az egyetemi fociba), de a kis Larry inkább a labdával szeretett szaladgálni. Középiskolába már Pennsylvania államba járt, mert a család, apja új állása miatt, kénytelen volt elköltözni. LJ a State College Area High School csapatában játszott RB-t, és apja kérésének megfelelően DE-t. A Little Lionsben azonban nem volt minden egyszerű, Larry csupán harmadik évének vége felé lett a csapat kezdő RB-je, de rögtön első meccsén 200 yard fölé jutott. Senior évében remekelt, így felkeltette nagyobb egyetemi programok érdeklődését is. Ekkor 2159 yardot futott, és 29 futott TD-t ért el és emellett a védőoldalon is szerepelt DE-ként, ahol 7 sacket jegyzett. Az, hogy a védőoldalon is játszott, hihetetlen előnyt jelentett számára egész pályafutása során, már csak a szemlélet és a keménység miatt is. LJ recruiting procedúrája nem volt annyira körülményes, mint más játékosoknál. Apját ugyanis időközben kinevezte Joe Paterno, a college futball legendája (1966 óta a Penn State egyetem főedzője a jelenleg 81. esztendőjében járó szakember) a DE-k és a special team edzőjévé a Penn State egyetemen. Larry Johnson Sr. ma már a védőfal edzője, és olyan játékosok kerültek ki kezei alól, mint a különböző NFL draftokon első körben elkelt Courtney Brown (DE, 2000 1/1-ese), Jimmy Kennedy (DT, 2003), Michael Haynes (DE, 2003) és Tamba Hali (DE, 2006). Közülük Hali ma a Kansas City Chiefs első számú DE-je Jared Allen elengedése után. Jelenleg a legnagyobb tehetség, aki Larry Johnson Sr. kezei alatt dolgozik, Maurice Evans (DE). Apja mind Larryt, mind öccsét, Tonyt szerette volna a Penn State futballprogramjában látni, és ezt nem is volt nehéz elérnie, hiszen mindketten tehetségesek voltak. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy LJ egyből kezdő lehessen. Sophomore évében kapta az első lehetőséget egy három tagú RB rotáció tagjaként. Mellette Omar Easy kapta a legtöbb lehetőséget, és Eric McCoo volt a rotáció harmadik tagja. 358 futott és 122 elkapott yardja, valamint 4 elért TD-je egyáltalán nem volt lebilincselő. 2001-ben, junior évében 337 futott és 136 elkapott yardot tudott felmutatni, és megismételte 4 TD-s teljesítményét. LJ a Penn State egyetemen A hasonló számok mellett volt még egy dolog, ami ugyanúgy alakult. A Penn State egyetem kétszer egymás után 5-7-es mérleggel zárt és elmaradt a Bowl részvétel is. JoePa pályafutása során ez volt a első olyan eset, hogy csapata két egymást követő évben negatív mutatót ért el. Miután Omar Easynek ez volt az utolsó éve, a következőben LJ-nek már kicsit könnyebb dolga volt a kezdő hely kivívásában. Könnyedén meg is tette ezt, és hosszú várakozás után ő lett az első játékos a depth charton. A három playmaker ebben a szezonban a három Johnson lett a Nittany Lionsnél. A legjobb elkapó, a ma a 49ersben játszó, korábban a liga egyik legjobb harmadik számú elkapójaként számon tartott Bryant Johnson volt, mellette pedig ott volt a kezdőcsapatban a testvérpár, a futó LJ, illetve az elkapó Tony Johnson. A passzjáték is meglehetősen produktív volt Zack Mills irányításával, de aki igazán szárnyakat adott a csapatnak, az Larry Johnson volt. Pár hónap múlva mindenki tudta, mekkora sületlenség volt az, hogy nem első naptól ő volt a kezdő RB. A szezon során kilencszer lépte át a 100 futott yardot, négy ízben a 200 yardot, az Indiana ellenében 58-25-re megnyert idegenbeli találkozón pedig 327 futott yarddal zárt. Négyszer döntötte meg a Penn State egyetem futórekordját az idény során, ami a korábbi remek PSU RB-k figyelembevételével nem kis tettnek minősül. Az alapszakasz záró meccsén a Michigan State ellenében a 2000 yardos álomhatár lebegett a szemei előtt. És sikerült is áttörnie, az első félidőben 19 futásból 279 yardot ért el, a második félidőben pedig a padot koptatta, mert nem akarta a csapat megalázni a Spartans együttesét. Ő lett az első osztályú college futball történetének kilencedik játékosa, aki maximum 12 alapszakasz mérkőzésen át tudta lépni a 2000 yardos álomhatárt. Ha a Bowlokat is figyelembe vesszük, illetve néhány konferencia esetében a konferenciadöntőt, azt mondhatjuk el, hogy összesen 14 játékos lépte át valaha ezt a mérföldkövet, összesen 15 esetben (Troy Davis volt az egyetlen duplázó 1995-ben és 1996-ban) hajtott végre játékos ilyen tettet. Ráadásul LJ volt az a játékos, akinek a 2000 yardhoz a legkevesebb carryre volt szüksége. Labdacipelésenként több mint 8 yardot realizált. A top 10 futó az NCAA első osztályának történetében, egy szezon alatt futott yardmennyiséget tekintve 1. Barry Sanders (Oklahoma State, 1988) 2628 yard 2. Kevin Smith (UCF, 2007) 2567 yard 3. Marcus Allen (USC, 1981) 2342 yard 4. Troy Davis (Iowa State, 1996) 2185 yard 5. LaDainian Tomlinson (TCU, 2000) 2158 yard 5. Mike Rozier (Nebraska, 1983) 2158 yard 7. Matt Forte (Tulane, 2007) 2127 yard 8. Ricky Williams (Texas, 1998) 2124 yard 9. Larry Johnson (Penn State, 2002) 2087 yard 10. Byron Hanspard (Texas Tech, 1996) 2084 yard Természetesen nem maradt el a díjeső, LJ megkapta a legjobb RB-nek járó Doak Walker Awardot, illetve a legjobb college játékost illető Maxwell és Walter Camp Awarddal is őt illették. A Heisman Trófea elhódítása azonban nem sikerült. Csupán a harmadik helyen zárt, köszönhetően annak is, hogy a Penn State nem rendezett túl nagy kampányt a Heisman díjáért több más egyetemmel szemben. A 2002-es Heisman szavazás végeredménye 1. Carson Palmer (QB, USC) 1328 pont 2. Brad Banks (QB, Iowa) 1095 pont 3. Larry Johnson (RB, Penn State) 726 pont 4. Willis McGahee (RB, Miami (Fl.)) 660 pont 5. Ken Dorsey (QB, Miami (Fl.)) 643 pont 6. Byron Leftwich (QB, Marshall) 152 pont 7. Jason Gessar (QB, Washington State) 74 pont 8. Chris Brown (RB, Colorado) 48 pont 9. Kliff Kingsbury (QB, Texas Tech) 33 pont 10. Quentin Griffin (RB, Oklahoma) 28 pont Élete első Bowl mérkőzésével zárta pályafutását, és a mindig fantasztikus Auburn defense ellen nagyon megszenvedett, mindössze 72 yardra volt képes és csapata 13-9-es vereséget szenvedett. 2003. január végén meghívták a legjelentősebb egyetemi All Star mérkőzésre, a Senior Bowlra. Hogy csak pár nevet említsünk, akik ott voltak társaságában a mai NFL sztárjai közül: Carson Palmer (QB), Eric Steinbach (OG), Tony Pashos (OT), Kevin Williams (DT), Lance Briggs (LB), Angelo Crowell (LB), Cato June (LB/S), Rashean Mathis (CB), Marcus Trufant (CB). A jelenlegi Patriots játékosok közül Ty Warren (DE/DT, aki éppen LJ megállítására volt kiszemelve), Dan Koppen (C) és Sam Aiken (WR) szerepelt a meghívottak között, valamint az északi csapat (LJ itt szerepelt) edzője az a Dom Capers volt, aki akkor a Texans HC-jaként dolgozott, ma pedig a Patriots secondaryjének edzője. Ott volt a mérkőzésen a korábbi Pats játékosok közül Tully Banta-Cain (LB), Doug Gabriel (WR), Eugene Wilson (S) és Victor Hobson (LB) is. A találkozót nagyon simán, 17-0-ra nyert a North gárdája, Larry Johnsont pedig a legértékesebb játékossá választották. Amikor a draftra került sor, mindenki azt mondta, hogy Larry Johnsonból nem lesz semmi, és egyáltalán nincs a 2003-as draft classban első körösnek mondható prospect. Ez annak is köszönhető volt, hogy Willis McGahee karrierveszélyeztető térdsérülést szenvedett az utolsó Bowl mérkőzésén. Johnson ugyan a felmérők során jól teljesített, 4,45-ös 40 yardja egy több mint 100 kg súlyú erőfutótól nagyon szép teljesítmény, de útjában állt egy dolog, a Penn State átok. A Penn State egyetem nagyon sok klasszis RB-t nevelt ki, akik a collegeban domináltak. Az NFL viszont más világ volt. A két legnagyobb klasszis Penn State RB, az 50-es, 60-as évek csillaga, a Colts RB-je, Lenny Moore és a 70-es évek Steelersének nagy alakja, Franco Harris voltak. Mindketten a Pro Football Hall of Famebe is bekerültek. Rajtuk kívül igazán bevált Nittany Liont nem találunk. Az igazi átok azonban a 80-as évek elején indult, amikor a National Championship győztes RB-t, Curt Warnert, a Seahawks választotta az 1983-as draft harmadik helyén. A zseniális rookie éve után Warner még hét évet töltött a ligában, úgy, hogy állandó fájdalommal, sérülten játszotta végig mérkőzéseit. A következő a National Championship győztes Nittany Lions kezdő RB-je, Blair Thomas volt. Thomas 1990-ben a második helyen kelt el, és öt éves NFL pályafutása során nem érte el a 2500 yardot, illetve a 10 TD-t sem, állandó sérülések hátráltatták. LJ Ki-Jana Cartert első helyen választotta ki a Bengals az 1995-ös drafton. Carter állandóan sérült volt attól kezdve, hogy betette a lábát az NFL-be. Több szezont kihagyott, és ugyan csak 2004-ben vonult vissza, a legtöbb yard, amit egy évben elért, 464 volt. Curtis Enist 1998-ban vitte el a Bears az ötödik pickjével. Enis 2001-ben már nem játszott a ligában, szintén sérülések miatt. Négy, első körben, sőt, top 5-ben draftolt Penn State RB sorsáról írtunk, és mind borzasztóan végződött, mind a franchise-ok, mind a játékosok számára. Így nem meglepő, hogy az egy szezonjában fantasztikus LJ-től különösen óvakodtak a csapatok, nem merték bevállalni sokan. LJ-t a Pro Dayén egyetlen GM látta személyesen, mégpedig Carl Peterson, a Chiefs general managere. Egyértelmű volt, hogy a csapat érdeklődik iránta, de sokan azt gondolták, hogy csupán trükk ez Peterson részéről, mert volt ekkor egy All Pro RB-je a csapatnak, a 2002-ben 21 TD-t futó Priest Holmes. Amikor a draft elérkezett, az edző, Dick Vermeil igényei ellenére Peterson draftolta Larry Johnsont az első kör végén a 27. pickkel, miután korábban a 15. helyről letradeltek. (Pickjükkel a Steelers a safety Troy Polamalut választotta.) Vermeil nem volt elégedett, Tyler Braytont szeretett volna választani. Peterson viszont annál inkább az volt, mert mint később nyilatkozta, nem bízott abban, hogy Priest Holmes képes lesz 100 %-osan felépülni csípőműtétjéből. Ha nem is rögtön, később beigazolódott Carl Peterson aggodalma… Vermeil és Johnson viszonyára rányomta bélyegét az incidens, első két évében alig adott lehetőséget a fiatal játékosnak. Rookie szezonjában mindössze 20 carryt kapott, a mérkőzések felére nem is nevezte Vermeil. Peterson döntése ekkor még nagyon rossznak tűnt, hiszen a műtét után visszatérő Priest Holmes 1615 yardot ért el kezdőként, és 27 futott TD-jével NFL rekordot állított fel. LJ harmadik volt a következő szezonban is a depth charton Holmes, illetve Derrick Blaylock mögött és nagyon nehezen viselte. Szezon elején kérte is Petersont, hogy tradelje el, ő azonban ezt visszautasította. Vermeillel a médiában is összecsapott ebben az évben, miután az edző adott egy olyan nyilatkozatot, hogy fel kellene nőnie és eldobni a pelenkáját. A nyolcadik héten aztán kidőlt Priest Holmes a szezonra. Így Blaylock és LJ osztozott a carryken. Hamar kiderült, hogy Blaylock nem lesz megoldás és Larry Johnson kivívta a kezdő szerepkört. 581 yarddal zárta az évet és 9 TD-t is szerzett. 2005-ben azonban visszatért Priest Holmes, és visszaszorította a depth chart második helyére. Ekkortól szaporodtak el az olyan edzések, amikor LJ gyakorlatilag kereste a kontaktust minden helyzetben a védőkkel, teljesen frusztrált lett. Bárkivel bármikor képes volt összeszólalkozni, és az edzéseken vezette le az edzővel való problémáit. A megváltást számára a nyolcadik hét jelentette, amikor Holmes a Chargers ellen sérülést szenvedett. Később derült ki, hogy a nyaksérülés annyira súlyos, hogy Holmes pályafutását veszélyeztette. (Priest Holmes 2005-ös sérülése után két évet kihagyott, 2007-ben pár meccsre visszatért, majd bejelentette visszavonulását.) Ettől a pillanattól kezdve Larry Johnson megállíthatatlan volt. A szezon végére Vermeillel is kibékült, aki rájött, hogy mekkora hibát követett el a korábbi mellőzésekkel. LJ első kezdő meccsén a Chiefs a Raiders ellen 20-23-as állásnál az 1 yardról jöhetett, pár másodperc volt hátra. Vermeil időt kért, és úgy döntött, hogy a biztos FG és a hosszabbítás helyett inkább nekimegy a kísérletnek, kockáztatva, hogyha nem sikerül, kikapnak. Larry Johnson kezébe helyezte a mérkőzés sorsát, aki TD-t ért el. 27-23-ra nyert a Chiefs minden idők egyik legbátrabb húzásával. 1347 yardot futott az utolsó két hónapban, és az idényt 1750 yarddal, valamint 20 TD-vel zárta, úgy, hogy összesen kilenc mérkőzésen kezdett. Az akkor még kiváló fal mögött, amelyben ott volt Willie Roaf, Will Shields és Brian Waters is, egyszerűen parádézott. Év végén All Pro és Pro Bowler lett. Larry Johnson 2006-ban Vermeilt Herman Edwards váltotta a csapat élén. Ez nem hozott változásokat, Holmes távollétében Larry Johnson volt az első, és egyetlen opció. Első teljes egészében kezdő évében 1789 futott yardot tudott felmutatni. Edwards túl sokat futtatta az idény során, LJ NFL rekordnak számító 416 futási kísérlettel zárta az idényt. Az All Pro cím és a Pro Bowl részvétel 2006-ban is meglett, de már Larry maga is félt egy esetleges sérüléstől. A playoffban a Colts ellen mindössze 32 yardot tudott elérni, de ehhez köze volt annak is, hogy a passzjáték nem működött. A 2007-es szezon előtt be akarta biztosítani jövőjét. A camp előtt holdoutra vonult, és megkérte ügynökét (aki más sztárokkal szemben nem Drew Rosenhaus, Joel Segal, vagy Tom Condon, hanem az öccse, Tony Johnson), hogy írasson alá hosszútávú megállapodást a Chiefs-szel. Johnson, amikor kérdezték a dologról, történelmi példával állt elő. Mivel erőfutó, olyan a stílusa, amely kikényszeríti az állandó kontaktust, és ha egyszer súlyosan megsérül, akkor vége is lehet a pályafutásának. Earl Campbellt nevezte meg, aki az NFL történetének egyik legjobb erőfutója, de nyolc év után vége lett a pályafutásának, és abból is csupán első hat évében volt igazán jó a Hall of Famer. Emellett a QB szituáció is rákényszerítette arra, hogy ebben az évben lépjen, nem várt újabb Pro Bowl szezont magától éppen a passzjáték gyengesége miatt, de természetesen ezt nem hangoztatta. Augusztus 21-éig tartott a holdout, amikor aláírták a szerződést, ő lett az NFL legjobban fizetett RB-je az évi átlagkereseteket számításba véve. A szezon a várakozásoknak megfelelően gyengére sikerült. Ráadásul LJ a kilencedik héten a Packers ellen súlyos lábsérülést szenvedett, aminek következtében ki kellett hagynia a szezon további részét. Csupán 559 futott yardig jutott 2007-ben az NFL legrosszabb támadófala mögött. A 2006-os szezon után készült egy interjú a korábbi HC-val, Dick Vermeillel. Az edző korábban nagyon ellene volt a játékosnak, mint már írtunk is róla, de megváltozott a véleménye a 2005-ös idény hatására, amelynek végén LJ kezdő RB lett. „Úgy gondolom, Jim Brownhoz hasonlítható tehetsége van, erőteljes, nagyon erős játékos, aki jól tűri az ütközéseket. Játékában a dühnek nagy szerepe van, úgy fut, mint egy őrült. Olyan tűzzel játszik, ahogy egy linebacker képes vele szemben, a másik oldalon.” Trent Green, a Chiefs korábbi kiváló QB-je szerint is így van ez, és szerinte Johnsont nem az hajtja, hogy ő legyen az elsőszámú RB a csapatban, eljusson egy Pro Bowlra, hanem hogy minden idők egyik legnagyobb futójátékosaként emlékezzenek rá. Sokan, ha elmondanak egy ilyen mondatot, legyint rá az ember, mert nem tudja az illető játékos, hogy miről beszél. Larry Johnson nem ilyen. Gyerekkora óta érdekli az NFL történelme, az NFL Filmsen nőtt fel, amelynek állandó tanulmányozását apja írta neki elő anno, igaz nem kellett sokat győzködnie LJ-t. Ő az a játékos, akivel el lehet beszélgetni a 40-es, 50-es, 60-as évek amerikai futballjáról éppen annyira, mint arról, hogy éppen milyen formában van. Nincs még egy játékos a profi ligában, aki fejből tudná, mikor volt Gale Sayers nagy napja, aki órákat tudna mesélni „Night Train” Laneről, Sam Huffról, Marion Motleyról, Ollie Mattisonról, Jim Parkerről, Dickie Postról, Larry Csonkáról, Jim Brownról, Earl Campbellről, vagy akármely kisebb vagy nagyobb hírnevű játékosról az NFL történetében. Az 50-es, 60-as évek a legnagyobb kedvence, ahonnan származik futóstílusa, keménysége is. Azokból az időkből, amikor még a szabályok szinte mindenféle durvaságot megengedtek a pályán. Rajongása a múlt nagyjai iránt tudásán kívül sok helyen megjelenik. Többször járt a Pro Football Hall of Fameben, nagyon komoly mezgyűjteménye van a múlt nagyjaitól, és az SUV-jában az üléshuzatot is 30 Hall of Famer játékos meze díszíti. Ezt ő maga tervezte. Nem okoz neki gondot, hiszen 2002-ben a Penn State egyetemen képző- és iparművészként végzett. A pályán megjelenő akaratos, dühös játékosról egy ilyen tény kiderülése kisebb meglepetés lehet sokaknak. És pláne az lesz az a tény, hogy szabadidejében sokszor kapja elő az ecsetet, és festményeket készít, ez nyugtatja meg, kapcsolja ki a mindennapok stresszéből. Emellett a Kansas Cityben található lakását is ő rendezte be, sok mindent, ami a lakásban található, ő maga készített. LJ sokoldalúságának újabb vetületét adja a Hip-hop iránti érdeklődése. Jay-Z egyik legjobb barátjának vallhatja magát. 2005. december 4-én, amikor a sztár születésnapja volt, láthatta először a közönség azóta elhíresült TD ünneplését, amelynek során egy jelet formál kezeivel. A jel egyrészt utal becenevére az LJ-re, illetve egy szimbólum is (The Roc), és a Jay-Z által létrehozott ruházati vállalkozással, a Rocawearrel is összefüggésbe hozható. 2007-ben Johnson szerepelt a korábbi American Idol győztes Fantasia When I see U, és Jay-Z Roc Boyz (And the winner is) című klipjében is. Azonban a hip-hop és LJ kapcsolatában vannak viszonylag szürke és homályos foltok is. 2007-ben egy Myspace oldalon nyilvánosságra hoztak egy dalt, amelyben a rapper a Chiefs vezetőségét szidja. Sokan azt feltételezték, hogy Johnson az előadó, ezt azonban cáfolta, sőt, lépéseket tett az NFL-en keresztül a videó nevével való összefüggésbe hozása ellenében. Emellett ennek a közegnek köszönhetően ismerte meg első komolyabb barátnőjét, akivel 2003-ban szakított. Még ebben az évben Larry Johnson lakásában járt a rendőrség, annak köszönhetően, hogy a régi barátnője és az új egymásnak esett, Johnson pedig hatalmas balhét rendezett azért, mert a volt barátnője oda mert menni. Elkezdte kifelé terelni a lakásból, de nem sikerült neki. A veszekedés dulakodásba váltott át hármuk között. Johnson elveszítette önuralmát, és hozzávágott egy boros üveget a falhoz, ezt hallva pedig a szomszédok kihívták a rendőrséget. Az ex-barátnője azzal vádolta meg, hogy fegyvert fogott a fejéhez és meg is ütötte. A rendőrök fegyvert nem találtak a ház területén, sőt az ütésnyomot sem vélték felfedezni. LJ a bíróságon magát védte. Végül megegyezett abban, hogy részt vesz anger management programban és két évre próbaidőre is ítélték, így komolyabb következménye nem volt az incidensnek. 2005-ben hasonló esetre került sor, a nő, aki részt vett a veszekedésben a rendőrség szerint ugyanaz volt, aki korábban feljelentette. Az eset még a két éven belül történt, így ha bűnösnek találták volna, börtönbe kellett volna vonulnia. Végül azonban az ügyből nem lett semmi. Ebben az évben ismerkedett meg LJ a hip-hop világában szintén otthon levő dominikai modellel, a New Yorkban tv műsorokat is vezető, és immáron színésznőként is bemutatkozó Julissa Bermudezzel. LJ Kapcsolatuk kisebb megszakításokkal tart azóta is. Egyik hónapban még házasságot terveznek, a másikban pedig elválnak útjaik, mindketten nagyon lobbanékonyak. Larry Johnson 2005-ben egy alapítványt hozott létre (L.J.’s Legacy & Growth Youth Foundation) a hátrányos helyzetű gyerekek segítésére. Elsősorban olyan közösségi programokat szervez az alapítvány, amelynek köszönhetően a nehéz helyzetben levő gyerekek nem kerülnek ki az utcára, és amelyeknek hatására felelősségteljes felnőttek lehetnek belőlük. Ennek keretén belül, többek között LJ minden nyáron gyerekekkel foglalkozik, oktatja őket a sport alapjaira is. Emellett szponzorál egy csapatot (LJ’s Young Lions), amelyben hátrányos helyzetű gyermekek szerepelnek, és számukra biztosít belépőjegyet Chiefs edzésekre és mérkőzésekre is. Az offense A 2000-es évek elején az offensért rajongó szurkolók ezrei szerettek bele a Chiefsbe. A liga egyik legjobb támadójátéka bontakozott ki ekkoriban Kansas Cityben. A fal három sztárjátékosa volt az elsődleges felelős a kiváló teljesítményért. Közülük ketten, a leendő Hall of Famer LT, Willie Roaf, és a beiktatásra szintén jó eséllyel pályázó OG, Will Shieds, már visszavonultak. Az utolsó maradványa a liga történetének talán legjobb támadófalának a guard, Brian Waters. A fal mögött akkoriban egy All Pro RB, Priest Holmes szaladgált, a passzokat pedig a szinte minden idényben 4000 yard felé jutó QB, Trent Green osztogatta elkapóinak, elsősorban Tony Gonzaleznek, az NFL történetének egyik legjobb elkapó TE-jének. A régi dicsőség azonban eltűnt a messzeségben, mára a Chiefs offense inkább lefelé „emelkedik ki” a ligából. Amikor 2006-ban a Cincinnati Bengals ellen Trent Green agyrázkódást szenvedett, amely majd egész évre játékra alkalmatlanná tette, Damon Huard vette át tőle a QB pozíciót. Huard hihetetlenül jól játszott a futójáték támogatásával. Mára azonban csak harmadik QB a depth charton, immár a fiatalabb QB-kat tanító veteránként tekintenek rá Missouriban. Mégis van oka, amiért Huarddal kezdtem a Chiefs offense bemutatását, mégpedig Brodie Croyle az, hogy 2001 és 2003 között a New England Patriots harmadik számú QB-je volt, így kétszeres Super Bowl győztesnek mondhatja magát. Nem érdemtelenül írhatja ezt be önéletrajzába, hiszen nagyon nagy szerepe volt a csapat menetelésében játék nélkül is. 2004 januárjában például tökéletesen felkészítette a csapatot az Indianapolis Colts elleni AFC Championship Gamere. A felkészülés során ő modellezte Peyton Manninget, és a mérkőzés után Bill Belichicktől érdemei elismeréseként ő kapta meg a mérkőzés labdáját. Napjainkban a Chiefs kezdő QB-je, Brodie Croyle, akit a csapat a 2006-os drafton a harmadik körben szerzett meg. Remek college pályafutás áll mögötte, az Alabama egyetemen kiválóan játszott, igaz, a körülötte levő játékosok miatt nem tudott komolyabb csapat szintű sikereket elérni. Croyle tavaly vette át a kezdő pozíciót Huardtól, és a vezetőség szeretné rábízni a franchiset is hosszú éveken át. Azonban eddig nem bizonyított, és nagyon sokak szerint nem is fog neki sikerülni ez. A legtöbb hozzáértő pesszimista Croyle-lal szemben. Cseréje az a Tyler Thigpen, akit a Vikings draftolt 2007-ben, majd az utolsó cutokkor elbocsátott. Thigpen a „nevesincs” Coastal Carolina egyetemről érkezett az NFL-be, nagyon-nagyon hosszú utat kell még bejárnia ahhoz, hogy valaha is többre vigye, mint a backup szerepkör. Croyle legfőbb célpontjai idén is Tony Gonzalez és Dwayne Bowe lesznek. Tony Gonzalezről már volt szó, mint az NFL történetének egyik legjobb elkapó TE-jéről, minden évben benne van 1000 elkapott yard, és az endzoneban nála nagyobb veszélyt kevesen jelentenek. Még így karrierje vége felé is állandó figyelmet érdemlő játékos a Tony Gonzalez kilencszeres Pro Bowler egykori kosaras. Gonzalez mögött Brad Cottam foglal helyet a depth charton. A Tennessee egyetemen sérülés után sérülést produkáló TE szintén veszélyes passzcélpont lehet, és ha elkerülik a sérülések, akár Gonzalez utódja is válhat belőle. Blokkolásban sem gyenge játékos. A WR-eknél az elsőszámú célpont mindenképpen Dwayne Bowe. Bowe a tavalyi évben került a csapathoz az LSU egyetemről. Eleinte második WR-ként számítottak rá, azonban az idény első mérkőzése mindent megváltoztatott. A veterán elsőszámú WR, Eddie Kennison, szinte egész idényre kidől első labdaérintésekor, és innentől az ifjú játékos elsőszámúvá vált. Nem okozott csalódást, sőt… 5 yarddal maradt csak el az 1000 yardos határtól, ami egy olyan offenseben, mint a Chiefsé, hatalmas tett. Jobb idénye volt tavaly, mint a szupersztárként beharangozott Calvin Johnsonnak, akit a Detroit draftolt. Bowe mögött már nincsenek olyan megbízható célpontok. A második számú WR, Devard Darling tavaly robbant be a köztudatba Baltimoreban. Az egykori Washington State elkapó, aki a Bahamákon született, tavaly 326 yardot és 3 TD elkapást tudott felmutatni. Ennél azért többre számítanak tőle Kansas Cityben. 2007 előtt nem kapott komolyabb lehetőséget, pedig már 2004 óta a ligában szerepel. Darlinghoz hasonló teljesítményt nyújtott a Chiefsben tavaly Jeff Webb, akitől nem igazán várható az, hogy valaha is előrébb kerül a harmadik WR posztnál. Akiben megvan ez a potenciál, az mindenképpen a negyedik körben választott rookie, Will Franklin. Franklin nagyon népszerű a szurkolók körében, hiszen a Missouri egyetemre járt, a Chiefs drukkerek egész pályafutását végigkövethették. A leginkább meglepő dolog az Franklinnel kapcsolatban, hogy a Missouri spread offenséből kikerülve igen hamar hozzászokott a Chiefs támadójátékához. Az ötödik WR, Maurice Price - akiből valószínűleg nem látunk majd sokat - még nem szerepelt hivatalos mérkőzésen a csapatban, elsősorban tavalyi súlyos sérülése miatt. A futójáték elsőszámú letéteményeséről, Larry Johnsonról portrénkban olvashattatok, de érdemes kiemelnünk, hogy kik is szerepelnek mögötte a depth charton. Kolby Smith és Jamaal Charles hatalmas küzdelmet folytatott a campben a backup RB szerepkörért. Smitht tavaly draftolta a Chiefs az ötödik körben, és LJ sérülése után nagyon jól helyettesítette a kiváló RB-t a szezon vége felé. A jövő azonban mindenképpen az idén harmadik körben megszerzett Charlesé. Charles még egyetemre sem járt, amikor 2003-ban az IAAF Ifjúsági Világbajnokságán 400 m-es gátfutásban bronzérmet szerzett. Egyetemre kerülve produkált egy 4,2-es 40 yardot, illetve a Big 12 bajnoka volt 2006-ban 10,23-as eredményével 100 m-es síkfutásban. NCAA szinten 2006-ban 100 m-en ötödik helyen zárt. Hogy az ötödik helyét az NCAA bajnokságon értékelni tudjuk, muszáj megjegyeznünk azt, hogy az idei NCAA bajnok, Richard Thompson ezüst-, a negyedik helyezett Walter Dix pedig bronzérmet szerzett a pekingi olimpián. A tavalyi évtől Charles nem vett részt atlétikai versenyeken. A Texas egyetemen a focipályán is jól teljesített. Yardmennyiséget tekintve a negyedik az örökranglistán közvetlenül Ricky Williams, Cedric Benson és Earl Campbell után. Egyetlen komoly gondja volt az egyetemen Charlesnak, ez pedig a fumblere hajlamossága. Nagyon sokat kell még labdabiztosság terén fejlődnie. A negyedik RB, Dantrell Savage legfeljebb returnerként kaphat szerepet. A Chiefsnek komoly gondot okoz Tony Richardson távozása óta a FB poszt. Igaz, ez nem meglepő, kinek ne hiányozna egy többszörös All Pro… Idén a nem draftolt szabadügynök, Mike Cox kap a poszton lehetőséget. Őt több ízben is az ACC konferencia legjobb blokkoló FB-jének választották egyetemi pályafutása során. A Georgia Tech egyetemen a Chiefs jelenlegi offenzív koordinátorának, Chan Gaileynek kezei alatt dolgozott. A fullback posztnál is égetőbb probléma a támadófal kérdése, amely tavaly a liga legrosszabbja volt. Se a QB védésében, se a futás segítésében nem teljesítettek jól. Brian Waters, Brian Waters a híres Chiefs fal utolsó maradványa játszott egyedül elfogadhatóan guard poszton, de ő is elmaradt korábbi Pro Bowler formájától (korábban háromszor játszhatott Hawai’i-n). A másik visszatérő játékos a falba Damion McIntosh. A korábban a Chargersben és Dolphinsban is LT-ként játszó McIntosh tavaly érkezett a csapathoz. Eredetileg az LT szerepkört tervezték neki, és első évében itt is játszott. Tavaly augusztusban súlyos térdsérülést szenvedett, ennek ellenére csak egy mérkőzést mulasztott. Idén átkerült a fal jobb oldalára, amely talán jobban fekszik neki. Utódja a bal oldalon a Chiefs első körös draftpickje, Branden Albert lesz. Albert, a falember-képzéséről híres Virginia egyetem legújabb „produktuma”. Mind tackle, mind guard poszton bevethető játékos, aki a legjobban LT poszton szeret játszani. Albert augusztus elején megsérült, de valószínűleg képes lesz pályára lépni, ha mégsem, Herb Taylor pótolhatja. Az RG pozícióba szintén új játékos került, méghozzá Adrian Jones személyében. Jonest 2004-ben a jelenlegi Chiefs edző, Herm Edwards vitte a Jetshez, így jól ismeri a játékost, és Jones is a játékrendszert. A harmadik új szereplő a falban az új center, Rudy Niswanger lesz. Az LSU egyetemen anno minden támadófal poszton szerepet kapott hosszabb-rövidebb ideig, de nagyon kevesen tartják-tartották NFL szintű játékosnak. A ligába is nem draftolt szabadügynökként került. Még egyetlen mérkőzésen sem kezdett a Chiefsben. A legfontosabb cserék a guard és center poszton bevethető, szintén a Jetstől elcsábított Wade Smith, és a right tackle valamint mindkét guard pozícióban bevethető újonc, Barry Richardson lesznek. A támadófal produkciója elsődleges lesz a Chiefs 2008-as szereplése szempontjából, egy tavalyi vagy annál rosszabb teljesítmény esetén nem sok sikerre számíthatnak Kansas Cityben. A defense A Kansas City védelme az egész NFL legfiatalabb csapatrésze, az átlagéletkora a kezdőcsapatnak, nem tévedés, 25,6 év. Összesen két rutinos kezdőjátékosuk van, aki a 30. életévét betöltötte, a többiek vagy újoncok vagy 1-2 éves rutinnal rendelkeznek. De emiatt nem kell lebecsülnünk őket, zseniális képességű védőket sikerült ugyanis a Chiefs vezetőségének összegyűjtenie. Ha együtt tudják tartani ezt a csapatot 5-7 éven keresztül, az egység az egész NFL egyik legjobbjává emelkedhet. Kétség kívül a legrutintalanabb az egész védelemben a védőfal, a kezdőcsapat átlagéletkora 23,5 év (!!!). A legtöbb NFL tapasztalattal az egykori Penn State DE, Tamba Hali rendelkezik, a 25 esztendős játékos két éve kezdő a védelemben. Hali a két Glenn Dorsey évében 15,5 sacket tudott felmutatni a bal oldalról, most azonban kicsit nehezebb dolga lesz. Az elmúlt két évben ugyanis a liga egyik legjobb DE-je állt a fal másik oldalán, Jared Allen személyében. Allen Minnesotába tradelésével Hali átkerült a jobboldalra, és a csapat elsőszámú sackfelelősévé lépett elő. Örökébe a jobb oldalra az a Turk McBride lépett, akit tavaly a második körben draftoltak. Rookie évében csupán egy mérkőzésen kezdett. Mögöttük a depthen már találunk kisebb rutint Alfonso Boone személyében, aki azonban sokkal inkább állja meg a helyét DT-ként. A másik backup DE az idén draftolt Brian Johnston. A Gardner-Webb egyetem DE-je mindenkit lenyűgözött atletikusságával a draft előtt, bár hosszú idő lesz míg az NFL-t megszokja, óriási potenciál van benne, annak ellenére, hogy csupán a hetedik körben vitték el. Ne feledjük, Jared Allent is egy viszonylag névtelen egyetemről, az Idaho Stateről draftolta a Chiefs anno, és mi lett belőle… A fal közepén két 23 éves tehetség oldja meg a feladatot. Tavaly a harmadik körben foglalta le a csapat a North Carolina State egyetemre járó DeMarcus Tyler játékjogát. Tyler beceneve sokat sejtet, egyszerűen annyi, hogy Tank. A nose tackle méretű játékosnak komoly szerepe lesz a futás elleni védekezés helyrerázásában, illetve a területek megnyitásában a fal másik tagja, Glenn Dorsey előtt. Dorsey 2007-ben az NCAA legdominánsabb falembere volt, minden létező díjat besöpört és még National Championshipet is nyert. 3 technikájú tacklenek számít (a guard külső vállánál helyezkedik), ebben a szerepkörben Warren Sapp utódjaként emlegetik. Ha egyszer olyan kaliberű játékos válik belőle, mint a biztos Hall of Famer Sappből, emlékezni fogunk rá, hogy a New England Patriots ellen debütált az NFL-ben. Dorsey futás ellen és QB támadásban is kiváló, ezért is kelt el az idei draft harmadik helyén. Leginkább sérülékenysége akadályozhatja meg abban, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket. A két kezdő játékos mögött bevethető Ron Edwards, Alfonso Boone és TJ Jackson is. Érdekes megemlíteni, hogy az első kettő játékos alkotta tavaly a kezdő DT párost a csapatban. A linebacker sorban a gyenge oldalon játszik a védelem legrutinosabb játékosa, a 35 éves Donnie Edwards. Edwards az egész NFL egyik legalulértékeltebb linebackere, aki 1996 óta játszik a ligában. A jelenlegi aktív játékosok közül csupán Derrick Brooks, Ray Lewis és Zach Thomas rendelkezik nála több szereléssel. 1996-tól 2001-ig már szerepelt a Chiefsben, majd 2006-ig a Chargers egyik legjobb védőjátékosa volt, tavaly tért vissza Kansas Citybe. Sohasem hívták meg Pro Bowlra, ennek ellenére igazi legenda az NFL-ben, többek között tagja annak az elit klubnak, amelyben azokat a játékosokat jegyzik, akik karrierjük során legalább 20 sacket és legalább 20 interceptiont el tudtak érni. Hivatalosan erre csupán nyolc játékos volt képes az NFL történetében (a sackek hivatalos jegyzése csupán 1982 óta tart, a korábban elért sackszámokról nincs hivatalos statisztika). Derrick Johnson Erős oldalon a Texas egyetem egykori sztárja, a 2004-ben az NCAA legjobb védőjátékosának, és legjobb linebackerének választott Derrick Johnson szerepel. Johnsont 2005-ben az első körben választotta a Chiefs. Évről évre egyre jobb teljesítményt nyújt, és nagyon sokat segít majd a fejlődésében, hogy a csapat defenzív koordinátora, Gunther Cunningham idéntől a linebackerekkel is foglalkozik. A két szélső LB mögött a depth charton nem helyezkedik el más, mint a más csapatokban akár kezdő szintig is jutni képes Demorrio Williams. Idén érkezett a special teamben klasszis, kezdőként megbízható játékos az Atlanta Falconstól a free agencyben. Beilleszkedését sérülések hátráltatták. A középső LB posztot a tavalyi évben a Vikingstól megszerzett Napoleon Harris töltötte be. Harris sérülései azonban az edzőtáborban lehetőséget adtak Pat Thomas számára, aki egyelőre úgy tűnik, élt is a kínálkozó alkalommal. Thomas a preseason mérkőzésein tovább biztosította kezdő státuszát. A North Carolina Stateről 2005-ben kikerült LB eddig egyetlen egyszer, még anno Jacksonvilleben kezdett az NFL-ben, korábban főleg special teamben jeleskedett. Patrick Surtain A secondary legrutinosabb játékosa a 32 éves Patrick Surtain. Surtain 2005-ben egy trade keretében érkezett a csapathoz Miamiból. A Dolphinsban töltött időszakában volt, hogy a liga legjobb cover CB-i között emlegették, sőt, el-elhangzott néha egy-egy shutdown corner kifejezés is. Surtain azóta sokat veszített képességeiből, sok levelet hullattak le azóta a fák, de még ma is a legmegbízhatóbb CB a Chiefsben. Tíz éves karrierje alatt 43 labdaszerzést tud felmutatni, 36 interceptiont és 7 fumble recoveryt, emellett kétszeres Pro Bowlernek mondhatja magát. Surtain „másik oldalán” a tavalyi évben még a Pats szurkolónak is ismerős Ty Law szerepelt a csapatban, azonban az offseasonben tőle megvált a Chiefs vezetősége. A drafton pótolták a megüresedett posztot az ütközéseiről híres, elképesztően fizikális CB-vel, Brandon Flowers-szel. Flowers, a Virginia Tech neveltje nem a gyorsaságával tűnik ki, ennek ellenére kiváló cornerback lehet belőle a Kansas City védelmében. Egy biztos, újonc idényében az ellenfél irányítói sokat fognak rá játszani, hiszen a másik oldalon Surtain személyében még idős kora ellenére is ott van a nagy labdaszerző. Kiváló értékmérő lesz ez az év Flowers képességei szempontjából. Surtain és Flowers mögött megintcsak fiatalok helyezkednek el. Carr és Leggett újonc, különösen előbbi hívta fel magára a figyelmet idei játékával, Dimitri Patterson pedig ugyan 2005 óta szerepel a ligában, még nem sok mindent mutatott. Safety poszton talán a liga legjobb fiatal trióját láthatjuk majd a pályán. Bernard Pollard, a kiválóan ütköző strong safety 2006-ban került az NFL-be a Purdue egyetemről. Eleinte csak special teamben kapott szerepet, de már ott is remekelt. Fumble recovery és két blokkolt punt fűződött a nevéhez. Tavaly vívta ki a kezdő szerepet, a free safetyhez, Jarrad Pagehez hasonlóan. Page valamivel sokoldalúbb játékos mint Pollard, de nem annyira jó ütköző. A trió harmadik tagja az idén harmadik körben draftolt safety, DaJuan Morgan. Morgant sokan a draft class egyik legjobb safetyjének tartották, elsősorban múltja miatt csúszott ennyire hátra. Középiskolás éveiben egy autóbalesetben súlyosan megsérült a csípője, és ez befolyásolta további pályafutását is. A North Carolina State még wide receiverként szerezte meg, de második évétől a védelemben volt szükség rá, akkor kezdték átképezni safetyvé. Csupán 2007-ben, egyetlen éven át volt kezdő, de akkor fantasztikusan játszott a Wolfpack csapatában. Morganben megvan az az ütközőkészség, ami Pollardban, és az a sokoldalúság, amely Pageben, csupán idő kérdése, hogy mikor ér fel a kezdőszintre a mindkét S poszton bevethető játékos. A rúgójátékosok és returnerek A Chiefs rúgójátékosai közül a megbízhatóbb mindenképpen Dustin Colquitt, a punter. A Colquitt család nagyon híres arról, hogy kiváló puntereket adott a ligának. Leghíresebb Dustin apja, Craig, aki annak idején a Steelers puntere volt, és a 70-es évek végén két Super Bowlt is nyert Pittsburghben. Dustin öccse, Britton jelenleg a Tennessee egyetem puntere, és az egyik legnagyobb punter tehetség, aki a következő években kikerül az NCAA-ből. 2005-ös draftolása óta Dustin fokozatosan fejlődik, tavaly már 45,5 yardos átlagot tudott felmutatni (39,1 yardos net átlag). 2007-ben a Chargers ellen volt egy 81 yardos puntja, amelynek hangtimeja megközelítette a 6 másodpercet. Ez a Chiefs történetének leghosszabb puntja. Sokkal komolyabb gondok voltak a kickerekkel. Lawrence Tynest nem marasztalták 2006-ban, a játékost elengedték a Giantshez. Tynes rengeteget hibázott Chiefses időszakában, nem egyszer extra pontokat is mellélőtt. A helyére draftolt Justin Medlock pedig pár mérkőzés után csomagolhatott, nem bírta az NFL mérkőzések terhét. A tavalyi évet több kickert fogyasztva zárta a Chiefs. Idénre is több verzióval próbálkoztak meg, de végül két rutintalan rúgó között hozták meg a döntést. A ligában már megfordult, de training camp meghívástól és néhány sérülés esetén beugrástól (2005-ben és 2006-ban a Redskinsnél, illetve 2005-ben a Cardinalsnál) eltekintve semmit sem produkáló Nick Novak lett a befutó. A másik lehetőség a North Carolina újonc rúgója, Connor Barth lett volna. Novak nem tűnik hosszú távú megoldásnak, pozíciója ingatag, nagyon kimagasló munkát kell végeznie, hogy éveken át élvezze a vezetőség bizalmát. A rúgójátékosok munkáját a kanadai JP Darche segíti long snapperként, a holder pedig a punter Colquitt. A returnerek kérdése megint csak kulcsfontosságú, természetesen, Dante Hall elengedése óta megoldatlan a pozíció. Hall a Devin Hester előtti éra legnagyobb returner csillaga volt. Mivel az ő teljesítményéhez vannak hozzászokva a Chiefs szurkolói, nehéz nekik megfelelni. Tavaly Eddie Drummond, a Lions korábbi specialistája próbálkozott meg a feladattal, de nem tartottak rá igényt a továbbiakban. Draftolta inkább a csapat a Utah State egyetem kiváló punt és kick returnerét, az NCAA egyik legjobbját, Kevin Robinsont a hatodik körben. Robinson azonban sérülései miatt PUP listára került, így a szezon első hat mérkőzésén biztosan nem kerül pályára. Helyére a biztonsági tartalékként a csapathoz hozott, egykori Ravens return specialista, BJ Sams lépett. A lábtöréséből felépült játékos négy éves NFL pályafutása alatt két punt return TD-t tud felmutatni. Sams gyengébbik műfajában, a kickoff returnöknél szerepet kaphat még a két újonc RB, Dantrell Savage és Jamaal Charles is. Az edző Herm Edwards Herman Edwards az NFL egyik legsokoldalúbb edzője. Kellően szigorú, aki nem felel meg elvárásainak, azzal különösen, de egyúttal nagy népszerűségnek is örvend egykori játékosai körében. Herm, mint egykori játékos, aki éveket húzott le az NFL-ben, olyan ember, akinek éppen emiatt nem kérdőjelezi meg egyetlen játékosa sem döntéseit. Edwards 1977-ben került az NFL-be, méghozzá undrafted free agentként szerződtette a Chiefs jelenlegi GM-je, az akkor az Eaglesnél dolgozó Carl Peterson. Nem volt elég gyors, emiatt nem kellett senkinek a drafton a San Diego State CB-je. Kemény munkája és kitartása vezetett ahhoz, hogy 1985-ig kirobbanthatatlan volt a csapatból. Ezalatt megjárt egy Super Bowlt, de legérdekesebb pillanata pályafutásának, a „Miracle of the Meadowlands” névre hallgató mérkőzés volt 1978-ban. Az Eagles a Giants ellen játszott idegenben, és a Giants 17-12-re vezetett az utolsó percben, úgy, hogy az Eaglesnek nem volt már időkérése. Elég lett volna letérdelnie a new yorki QB-nak, Joe Pisarciknak. Ő azonban át akarta adni a labdát Larry Csonkának. A labda átadása nem sikerül, a labda a földre hullt, a fumblet összeszedte Edwards és a célterületig futott vissza az óra lejártának pillanatában. Így nyert az Eagles 19-17-re New Yorkban. Az Eagles után a Falconsban és a Ramsben is megfordult, majd a San Jose Statenél kezdett edzősködni. 1990-ben került vissza az NFL-be, előbb a Chiefsnél scout, majd a secondary edzője lett. 1996 és 2000 között a Tampához kerül, ahol Tony Dungy és Monte Kiffin alatt dolgozhatott. 2001-ben nevezték ki a Jets vezetőedzőjévé, ahol öt év alatt háromszor is a playoffba került. A 2005-ös, 4-12-es mérlegű szezon után tért vissza a Chiefshez, ahol főedzői minőségben, feladata az öregedő csapat újjáépítése lett. Az első szezonban az öregedő sztárokkal még 9-7-es mérleget tudott felmutatni és playoffba jutott, de a második évében már megkezdődött a nagy átalakulás. 4-12-vel zárt az egész NFL egyik legfiatalabb csapatával, amely 2008-ra még tovább fiatalodott. LJ paródia saját edzőjéről Halloweenkor 2006-ban A legutóbbi mérkőzésen A Patriots és a Chiefs legutóbbi összecsapására az Arrowheadben került sor 2005-ben a 12. játékhéten. A Chiefs uralta a mérkőzést, a Patsnek nem volt esélye a győzelemre, köszönhető ez elsősorban annak, hogy sérülések miatt nem volt a csapatnak ekkor kezdő szintű RB-je, így Brady a meccsen 40 passzkísérletet hajtott végre, és ezekből négyet az ellenfél kapott el. A négy interceptionből hármat Greg Wesley, a Chiefs safetyje szerzett meg. A Chiefs legjobbja a 323 passzolt yardig jutó Trent Green, és a 119 yardot futó Larry Johnson voltak. Összefoglaló A cikket írta: Gaál Sándor

Hozzászólások

2008. 09. 04. 07:05
kookesz
Hú de betyár jó kis cikk lett ez Sanyi! Thanks!
frankó lesz, ha minden héten ilyet olvashatunk az ellenfélről!
De várom már a meccset!
2008. 09. 04. 09:21
ati
Hatalmas gratula a cikkhez!!!!
Kb mennyi időt vett igénybe hogy elkészüljön???
2008. 09. 04. 09:57
Húúú gsn , ezt a cikket még a chiefs.hu is megirigyelhetné, fantasztikus. Remélem, Bostonban is tudnak ennyit az ellenről :)
2008. 09. 04. 10:56
ForeszHC
Nem semmi. Belefájdult a szemem mire végigolvastam.
Ritka jó cikk, minden benne van amit egy szurkolónak tudnia kéne. Még több is. Köszönjük megint csak.

Kíváncsi vagyok, hogy mit tud ez a fiatal csapat, alapvetően szimpatikus brigád. Persze remélem, hogy nem ellenünk fognak bizonyítani, de a cikk alapján van jövőjük.
2008. 09. 04. 10:58
ati: Nem olyan sok, LJ portré a nehezebb része, az kb. 3 óra, ha a hozzá megnézett videókat nem számoljuk. A többi nem túl nagy munka, követtem a campeket minden csapatnál, szóval az a cutok után kb. 2 óra alatt megvolt. Utóbbinál többet szenvedtem a képek és videók keresésével/felrakásával... :D

lucas: Tudnak, többet is szerintem. ;)
2008. 09. 04. 11:04
ati
gsn:Mégegyszer elismerésem a cikkért!!!
2008. 09. 04. 13:09
Gearhead
Köszönet a remek cikkért!
2008. 09. 05. 10:12
Üdv Patrióták! :)
Gratula az oldalhoz és Sanyinak e cikkhez (is)....
eddig alapvetően read only üzemmódban voltam, de engedelmetekkel néha majd hozzáböffentek a témákhoz...;)

Gondoltam elsőnek egy kis hangulatkeltésként:

http://www.youtube.com/watch?v=x-64CaD8GXw&feature=related

remélhetőleg most is elhangzik majd a Gilette Stadiumban...;)

PS a meccsek archiválásával foglalkozik a stáb? Részemről a tavalyi szezon sport tv által közvetített Pats meccsei (s még jópár egyéb) megvannak dvd-n, s ez évre is tervezem a rögzítést...
Hozzászólás a(z) Az ellenfél - A Kansas City Chiefs bejegyzéshez