2002 óta először ismét pályára lép a
New England Patriots (8-2) hálaadáskor. Az amerikaifutball legalább annyira hozzátartozik a minden november negyedik csütörtökével kezdődő hosszú hétvégéhez, mint a pulyka és a nagy családi összejövetelek.
Csütörtök este a Detroit Lions (2-8) lesz az ellenfél. A
18:30-kor kezdődő találkozót az ESPN America élőben közvetíti.
Mivel NFC csapatról van szó, ezért a mostani csak a tizedik közös mérkőzés lesz a két csapat között. A párharc első összecsapását 1971-ben játszották. Az örökmérleg 5-4 a Pats javára. Tom Brady éppen a Lions ellen hálaadáskor debütált az NFL-ben tétmeccsen, amikor az utolsó támadásban pályára lépett, mert már semmi esély nem volt a győzelemre. Három passzkísérletéből egy jó lett, ami egy hat yardos átadás lett tight end Rod Rutledge-nak. Azóta kétszer játszott – immáron kezdőként – a Lions ellen Brady, és mindkétszer győzelemre vezette a csapatot (2002-ben szintén hálaadáskor, illetve
2007-ben a veretlen alapszakasz során 2006 decemberében a Gillette Stadiumban).
A Patriots idén második alkalommal fog retró, nosztalgia (
throwback) mezeket viselni, az 1985-ben AFC bajnoki címet szerző csapat előtt tisztelegve.
Hálaadást 1863 óta minden évben megünneplik az Egyesült Államokban. A hagyomány 1621-ig vezethető vissza, amikor a new englandi Plymouth kolónia telepesei rendeztek ünnepségsorozatot, hogy átvészelték első komoly telüket az újhazában, és elég élelmet halmoztak fel azóta, hogy a következő tavaszt is megéljék. A függetlenség kivívása után George Washington és John Adams is elnökként nyilvánított egy napot a hálaadásnak. Ezt követően jelentős események kapcsán éltek ezzel elnökök (mint James Madison 1814-ben az 1812-es angolok elleni háború lezárása előtt tisztelegve), és a hálaadás „elrendelése” az államok kormányzói által történt.
Napjainkban ez az év legzsúfoltabb időszaka a tengerentúlon, mert az országos ünnepnap, és az ezt követő hosszú hétvége miatt ezen alkalommal jönnek össze családok, barátok az ország minden pontjából, hogy közösen ünnepeljenek, és elfogyasszák a fenséges pulykát. Legalább egy évszázada az amerikaifutball is szerves részét képezi a hálaadásnak, középiskolától kezdve, egyetemi footballon át a profi változatig.
A szokásostól eltérő bevezető után pár szóban az ellenfélről, vagyis
amit a Detroit Lionsról tudni érdemes 2010-ben:
1. Hivatalosan az NFL legszerencsétlenebb csapatáról van szó. 2009-ben a lehető legjobb döntést meghozva Matthew Staffordot választották 1/1-re a drafton, azonban a
Jeff Backus-kórban szenvedő FO elmulasztott a megfelelő védelemről gondoskodni a franchise QB-nek. Az eredmény sorozatos vállsérülések olyan divízióban, ahol Jared Allen, Julius Peppers és Clay Matthews támadja az irányítókat a vakoldalról. Ezt azonban csak tetézi Stafford sérülékenysége (úgy látszik porcelánból van a válla), amire korábban egyetemi évei alatt semmi sem utalt. Hogy ez miért fontos? Mert játékosanyagban, különösen a passzjáték területén a liga legjobbjai között lehetnének, és 8-9 győzelmes csapatról lehetne velük kapcsolatban beszélni (elég csak a Tampa Bayre nézni, hogy mit jelent a játéknak a franchise irányító állandó jelenléte [Josh Freeman]).
2. Staffordot idén már az első fordulóban kiütötték a Bears ellen, azonban még így is szó szeriont eldobták maguktól akkor a győzelmet, amikor Calvin Johnson önszántából dobta ejtette el a győztes TD-t érő labdát a gólterületen belül a földet érés után, amivel egy alig használt szabálylépett életbe, és kergette őrületbe a Lions szurkolókat és játékosokat. [a szabály, amivel a Raiders drukkerek már tavaly megismerkedhettek a Louis Murphy eset kapcsán annyit tesz, hogy földet érésnél hiába volt már korábban a játékos birtokában a labda a kellő ideig, és hiába ér földet a könyöke, térde, a labda feletti uralmat még ezután is meg kell őrizni, hogy az a földet érés után is egyértelműen megállapítható legyen.]
3. Stafford mellett másik sérülés is keresztülhúzta a Lions idei számítását. A minden megmozdulásával veszélyt jelentő futó Jahvid Best ugyanis a harmadik fordulóban sérült meg, és azóta bár folyamatosan játszik, lábujj sérülése miatt teljesen veszélytelen az ellenfelekre nézve (Fred Taylor hasonló sérüléssel pihen hetek óta).
4. Az eredmény, hogy a Shaun Hill irányító által vezetett passzjátékban remek elkapókra támaszkodhatnak (Calvin Johnson, Nate Burleson, és a tight end duó, Brandon Pettigrew, Tony Scheffler). Azonban mivel futójátékuk nem létező, teljesen egydimenziós a játékuk, ami ellen jelentősen egyszerűbb védekezni, ez idővel megteszi a hatását a védelemre is.
5. Az a stop alakulat, amelyik a 2010-es draft legjobb védőjét tudhatja soraiban, a 4 emberes védőfal belsejében. Ndamukong Suh pontosan annyira félelmetes játékos lett a profik között is, mint amilyen az NCAA-ben volt, és amilyennek a draft szakértők jósolták. Kyle Vanden Bosch és Cliff Avril riogatja az irányítókat a pass rusher DE posztjáról, és a Louis Delmas révén összefogott secondary Chris Houstonnal és Alphonso Smithszel már képes életjeleket mutatni.
6. Végül a büntetésekről, és az NFL szabályai csak 31 csapatra vonatkoznak helyzetről. 732 büntető yardot halmoztak már fel, és ezen előéletük miatt szó szerint mindenre repül a zászló, és kis túlzással nincs olyan vitás eset, ami a javukra billen. Ez alapján csütörtökön is lehet olyan show elemekre számítani a bírókkal rendszeresen ordibáló, Georgetown diplomás (közgazdaságtan) Schwartz vezetőedzőtől, mint ami múlt héten történt a Dallas ellen.
Amikor a Pats támad
7. Folytatni kell azt a játékot, amit az elmúlt két fordulóban mutattak. Hiába játszik a csapat elsősorban 2 TE + 2 WR + 1 RB „személyzettel”, a három tight endet rendszeresen forgatva a legváltozatosabb felállásokból játszik a csapat, például a Colts ellen is volt 5 elkapós felállás, üres backfielddel a fenti játékosanyagból.
8. A passzjáték a Super Bowl győztes időket idézi, amikor minden a pontos útvonalfutáson, és az időzítésen múlott. Az erre épülő gyors, rövidpasszos játék végrehajtása nagyfokú precizitást követel, de ha mindenki pontosan teszi a dolgát, akkor nagyon nehéz ellene védekezni: a gyorsaság, és kiszámíthatatlanság miatt, mert sosem lehet tudni, hogy éppen ki kapja a labdát.
9. Ehhez a passzjátékhoz a támadófalnak sem kell hosszú másodpercekig megtartani az ellen pass rusht, bár egy-egy rövidzárlattól (Matt Light) eltekintve, elsőrangúan működik a Light-Mankins-Koppen-Connolly-Vollmer alakulat.
10. A fentebb leírt passzjáték miatt, amint lendületbe jön a támadógépezet, futójátékkal tovább lehet fokozni a változatosságot. Danny Woodhead és BenJarvus Green-Ellis a Lions ellen is végezheti a piszkos munkát, ami a várható veszélyes pass rush lelassítására is jótékony hatással lehet.
Amikor a Pats védekezik
11. Elsősorban ezt a csapatrészt érinti, hogy a rövid hét miatt nem volt lehetősége az edzőknek, hogy a szokott munkamenetben komolyabb felkészülést tartsanak a játékosoknak a mérkőzés előtt, ezért semmi újdonságra nem kell számítani a védelemtől, amelyik idén azzal tűnik ki, hogy képes élni az ellenfél által neki dobott „ajándék csontokkal”. James Sanders Colts elleni győzelmet érő elkapását remélhetőleg tivózta Asante Samuel, hogy miként is kell pontot tenni egy nagy meccs végére.
12. A legérdekesebb történés az elmúlt pár napban, ami még a Colts elleni második félidőre vezethető vissza, hogy Kyle Arrington is megkapta a szamárpadot az oldalvonalnál. Miután képtelen volt Reggie Wayne-nel a lépést tartani, a második félidőben a Jets meccs óta száműzött Darius Butler állt be (mint egyetlen még aktív keretben lévő CB, Jonathan Wilhite sérülése miatt). Butler játékát, és hozzáállását a munkához azóta Bill Belichick is méltatta. Ezután már csak az a kérdés vár megválaszolásra, hogy vajon Butler visszanyerte ezzel kezdő státuszát?
A Ford Field
13. Idén először, és az alapszakaszban utoljára játszik a csapat dome-ben, vagyis fedett pályán, ami mindig új, hatványozottan ellenséges környezetet tud teremteni a vendégcsapatnak. Ez elsősorban a támadók kommunikációját zavarhatja meg, illetve „steril” körülményeket jelent a rúgóknak.