A
New England Patriots (10-3) tizenharmadik AFC East bajnoki címét szerezheti meg a hétvégén a
Denver Broncosnál (8-5) tett látogatás során. Tom Brady 2003 után ismét nyerni tud a Mile High stadionban vagy folytatódik Tim Tebow hat meccs óta tartó győzelmi sorozata? A találkozó
vasárnap este 22:15 órakor kezdődik és az
ESPN America valamint a
Sport2 TV élőben közvetíti.
Nincs még egy csapat, amelyik ellen negatív lenne Tom Brady örökmérlege (1-6) vagy amelyik ellen a New England kétszer szenvedett volna vereséget rájátszásban (1986, 2005). Bill Belichick vezetésével 3-6 a csapat mérlege a Denver ellen, és a rájátszásban 2001 óta őrzött Pats veretlenségi sorozat is éppen ellenük szakadt meg. Belichick irányításával mindkét denveri győzelem (2000, 2003) során szándékosan safetyt engedtek az ellenfélnek, hogy a kedvezőtlen mezőnypozícióból meneküljenek, és ezzel őrizzék meg az előnyüket.
Legutóbb 2009-ben találkozott a két együttes, amikor még Josh McDaniels volt a Broncos vezetőedzője, aki akkor le is tudta győzni korábbi mesterét. Miután a Patriots képtelen volt pontot szerezni a második félidőben végül hosszabbításban nyert a Denver. Legutolsó Pats győzelemre 2008-ban került sor, még Matt Cassel irányításával. A sikert azonban beárnyékolta Rodney Harrison súlyos sérülése, ami véget vetett a kiváló safety pályafutásának.
Ahogy az első bekezdésben is olvasható a Patriots vasárnap begyűjtheti a csoportelsőséget, ha legyőzi ellenfelét vagy a Jets kikap az Eagles otthonában. Ezzel 2003 óta – 2008 kivételével – minden évben a New England lenne a csoport egyeduralkodója. A rájátszás első fordulója helyett szabadhétvége megszerzéséhez azonban minden egyes győzelemre szükség lesz, hiszen a Ravens, Steelers, Texans trió is 10 sikernél tart már idén.
Mindenhol vezető hír a hétvége összecsapásai között Tom Brady és Tim Tebow összecsapása. Tebow a Florida Gators csapatával kétszer is országos elsőséget szerzett az egyetemi bajnokságban, ami nem mindennapi teljesítmény. Ellentmondást nem, csak a kemény munkát ismerő játékstílusával, felfogásával a legnépszerűbb személyiségek közé tartozott már akkor is. Azonban ahogy a sikerrel lenni szokott, szép számmal növekedett az ellentábor létszáma is. Az egyik oldal remélte, hogy az egyetemen elért eredményeit majd a profik között is meg tudja ismételni, és újra bizonyságát adni, hogy kemény munkával bármi elérhető az NFL-ben, még a legfontosabb, irányító poszton is. A másik fél már alig várta, hogy legalább a profik között bebizonyosodjon, hogy a futó/passzoló irányítóknak nincs helye a profik között, és rövidúton szemtanúja lehet Tebow bukásának. Ezt a fajta reakciót egy New England szurkolónak nem hiszem, hogy nagyon részletezni kellene.
Mert mit is csinál Tebow? Élni tud a védelme által teremtett lehetőséggel, hogy a negyedik negyedben egy-egy támadással meg tudja nyerni a találkozót a Denvernek. Hat meccsre duzzadt veretlenségi sorozatával már a rájátszás kapujáig jutottak 1-4-es kezdést követően. Ebben nincs semmi szenzáció. A 2003-ban kezdődő 21 meccses veretlenségi széria alatt Tom Brady 12 alkalommal (4+8) fordította meg a találkozók sorsát a negyedik negyedben vagy vezetett nyertes támadást az utolsó percekben. Bármennyire is más a játékstílusok, mindketten egy dolgot tettek: nyertek. Egy irányító szerepe, mint a csapat vezére, meghatározó alakja, pedig mi másban lenne mérhető, mint győzelmekben?
A főbb statisztikai mutatók között, ahogy arra a Cold Hard Football Facts oldal
rámutat, még mindig (minden hibája ellenére) a passzolási mutató (passer rating) a legjobb iránytű, amit leginkább összhangba lehet hozni egy-egy győztes találkozóval. Hiszen közel nyolcvan százalékban nyer az a csapat, amelyik irányítójának jobb a passer ratingje. Ugyanez az arány – meglepő módon – csak negyvenöt százalék, ha a passzolt yardok összmennyiségét nézzük.
Ami a Denver és Tebow passzjáték illeti, nap mint nap hivatkozott adat, hogy a liga legpontatlanabb (48 százalék) irányítója. Ennek ellenére a 6.5 kísérletenkénti átlaga egyáltalán nem rossz, még úgy sem, hogy azért elmarad a zsinórmértéknek tartott 7.0-s átlagtól. Ez a szám is mutatja, hogy a sok futás mellett a passzjáték feladata annak az egy-két nagy csapásnak a végrehajtása, ami vagy azonnal touchdownt eredményez, vagy a gólterület közelébe juttatja a támadókat. Ez a támadófilozófia sok hasonlóságot mutat John Fox korábbi csapata, a Carolina Panthers játékával, ahol az erős futójáték mellett a vertikális passzjáték Steve Smithszel szállította a győzelmeket. A mélységi elkapó szerepében az utóbbi két meccsen Demaryius Thomas villogott (222 yard, 3 TD) és vette át Eric Deckertől az elsőszámú elkapó stafétabotját. Mindketten a 2010-es draftról kerültek a csapathoz Tebow-val egyidőben (akárcsak a támadófal két kezdője, Zane Beadles és J.D. Walton).
Összességében elmondható, hogy bármennyire is próbálják sokan annak beállítani, itt nem egy wildcatszintű „bohóckodásról” van szó, amely ellenszerének megtalálásához így is közel egy évre volt szüksége az NFL edzőinek. Annyi apró csavar van a történetben, hogy itt a futók helyett olykor az irányító megtartja a labdát, és maga iramodik meg vele, mialatt valódi irányítóként a passzjátékkal is állandóan számolni kell. Hosszútávon kérdéses, hogy 3, 4, 5 éven keresztül bírni lehet-e évi közel 200 futást QB-ként, de ez a mostani találkozó szempontjából irreleváns. A védelem dolgát annyiban nehezíti, hogy plusz egy emberrel kell számolniuk a futójátékban. A fő szabály, hogy nem szabad semmit sem túlreagálni, és túljátszani az adott játékra kapott utasítást (gap responsibility), mert annak mindig csúnya vége lesz. Az option figurákból (irányító megtartja a labdát, futónak adja/dobja) képes összefoglaló az
sbnation.com oldalán. Fontos megjegyezni a vezetőedzőváltásuk kapcsán azt a körülményt, hogy maradt Mike McCoy támadó koordinátornak, aki már Josh McDaniels idején, Tebow újonc évében is felügyelte a támadók munkáját, és próbálta az ő erősségeihez szabott játékok kialakítását, tehát a mindig nagyon sokat érő folytonosság tetten érhető.
Mit tehet ez ellen a Pats védelme? Bármennyire is a futójáték megállítása tűnik a kulcsnak – ami a lassú, de biztos előrehaladást biztosítja – nem szabad benyelni a hosszú passzjátékokat, amire sajnos az értékelhetetlen safety játék miatt nagyon is érzékeny tud lenni a New England secondary. A
Pats Pulpit oldal jegyezte meg pont a Redskins meccs után, hogy Slater egyetlen feladata volt, hogy leghátul csak arra figyeljen, hogy senki se kerüljön a háta mögé. Olyan „bonyolult” feladatok végrehajtását, mint lényegi besegítés valamelyik szélső cornerbacknek a pálya belseje felé vezető útvonalak levédésében, meg sem kísérelték. Ezzel viszont 1-1 helyzetben csak magára számíthat akár Devin McCourty, akár Kyle Arrington. Ráadásul Tebow csak kétszer adta el a labdát, miközben 10 touchdown passzt osztott ki, mióta kezdőnek lett kinevezve. A futójáték prioritása miatt elképzelhető a 34-es séma elővétele. A magaslati levegő miatt a védőfal rotációja kiemelt fontosságot kell, hogy élvezzen. A semmilyen sérüléssel kapcsolatos hírben nem szerepelt Gerard Warren Redskins elleni pihentetése is engedhet erre következtetni, vagy akár Ron Brace feltűnése is elképzelhető, azok után, hogy a gólvonalhoz közeli játékoknál rendszeresen dicsérik a játékát.
Végül lássuk a Pats támadósor és a Broncos védelem összecsapását:
1. A csapat előrejutását az utóbbi hetekben gyakorlatilag a két opcióra (Rob Gronkowski, Wes Welker) épülő passzjáték biztosítja amivel, mint oly’ sokszor az utóbbi időben elég egyoldalú lett a játék. Ismét Tom Brady és a támadófal hiba nélküli játékától függ a Pats eredményessége. Touchdownokban mérhető kezdés a New England szempontjából korán nagyon kedvező irányba terelheti a mérkőzés menetét.
2. Brodrick Bunkley megtartotta jó szokását az Eaglestől való átigazolását követően is, és egyszerűen öli a futójátékot a fal közepén. Robert Ayers is csak a helyet fogja bal endként, hogy maradjon játéktér az újonc Von Millernek, akinek a draftja telitalálatnak bizonyult a 43-as rendszerbe is, hogy LB-ként terrorizálja az irányítókat. A gyenge oldalról, de már end poszton Elvis Dumervil végzi ugyanezt a munkát.
3. A back 7-ben D.J. Williams (WLB), Brian Dawkins (SS), Champ Bailey (CB) tengely jelenti az arculatformázó erőt. Ha Andre Goodman nem tudja vállalni a játékot, akkor a Patstől kitett Jonathan Wilhite is nagyobb lehetőséghez juthat cornerback poszton, amit nyilván nem bánna a Pats.
4. Futás elleni védelmük tizenegyedik (4.1), passz ellen tizenhatodik (6.8), red zone védekezésük tizennyolcadik (55 %).
A mérkőzés sorsa megint Tom Brady és elkapói kezében lesz, hiszen a nap végén úgyis az eredményesebb és hatékonyabb passzjáték fog diadalmaskodni.