Beharangozó 4. hét: Patriots vs Dolphins

Vasárnap este, magyar idő szerint 19.00 órakor ismét pályára lép New England Patriots (1-2), ezúttal a divízió-rivális Miami Dolphins (3-0) ellen. A mérkőzést ezúttal is élőben közvetíti a Sport2 csatorna. -TORESPONT-

A New England Patriots két idegenbeli mérkőzést követően, vasárnap visszatér a Gillette Stadionba, hogy megvívja a szezon első AFC East - csoportmérkőzését. A tavalyi idényben a két együttes „döntetlenre” végzett egymással szemben; mindketten megnyerték a hazai mérkőzésüket. A Patriots 35-17-es sikert ért el november 26-án a Miami ellen, amit egy Miamiban elszenvedett, 27-20 arányú vereség követett december 11-én.

2017-ben a Pats első csoportmérkőzésére egészen a 6. játékhétig kellett várni, amikor a New York Jets-szel csaptak össze. A szezont a Patrios 5-1-es csoportbeli mérleggel zárta. A 2001-es szezon kezdete óta a New England 81-23-as (.779) alapszakasz-mutatóval rendelkezik a divíziós ellenfelek ellen, ami a legjobb divízión belüli mérleg az NFL-ben.

A párosítás története

A két csapat összesen 106. alkalommal fog találkozni egymással vasárnap, ami három mérkőzést leszámítva, mind az alapszakaszban történt. Idén ez lesz az első mérkőzésük, a visszavágóra december 9-én kerül sor.

A New Englandben lejátszott mérkőzések tekintetében a Patriots vezet 34-17-es győzelmi mutatóval a Miami ellen. A Gillette Stadionbeli mérleg pedig 14-2 a Pats-nek. A floridai mérkőzések kapcsán a Dolphins áll jobban, 37-16-os mérleggel.

A Dolphins és a Patriots 1966-ban csaptak össze először, ezt követően pedig – az 1982-es szezon leszámítva - évente kétszer találkoztak.

Amióta Bill Belichick a Patriots vezetőedzője, a New England 23-13-ra vezet győzelmek tekintetében a Miami ellen.

Tom Brady harminckettedik alkalommal találkozik majd a Dolphins-zal, eddigi mérlege: 21-10.

Beszéljenek a számok

Mire számíthatunk a Dolphins támadóitól?

Bill Belichick, teljesen tisztában van vele, hogy a New England következő ellenfele, egy sokarcú-támadógépezettel rendelkezik. Elég csak megnézni ehhez a Dolphins legutóbb 28-20-as sikerét a Raiders ellen, amikor hátrányból fordítva győztek.

Annak ellenére, hogy hivatalosan csak 41 yardot értek el futással, Belichick tudja, hogy a Dolphins kihasználta az elkapóik futási képességeit, amiből két touchdownt is elértek.

„Nos, robbanékonyak, mivel az elkapóiktól is számíthatunk játékokra” nyilatkozta Belichick a keddi sajtótájékoztatón. „Hívhatjuk ezeket passzoknak, de valójában ezek futójátékok.”

Egyike ezen játékoknak, technikailag ugyan passzjáték volt, a Dolphins irányítójától, Ryan Tannehilltől, de valójában ez csak egy „hand-off” (labdaátadás) volt, aminek Albert Wilsonnak köszönhetően egy 74 yardos touchdown lett az eredménye.

A másik ilyen játék, a szélső elkapó, Jakeem Granthez köthető, aki Wilsontól kapott egy passzt egy trükkös játék során, mielőtt 52 yardot sprintelt volna a célterületig.

„Tehát nagyon jó teljesítményt nyújtott náluk mindenki” mondta Belichick. „Meg kell állítanod a futókat, az irányítót és az elkapókat is az end-around reversejátékoknál és a gyors sweep-típusú játékoknál is. Ez mind része a támadásaiknak. Kívül és belül is támadásokat indítanak és vannak olyan run-pass option játékaik is, ami a védelem olvasásától függ.”

Néhány kiegészítő magyarázat a Bill Belichick által használt kifejezésekhez:

End-aroundnak a szakirodalom az olyan játékokat hívja, amikor egy tight/split end, vagy szélső elkapó hátralép az ún. támadó backfieldre, elfut az ellenkező irányba („motion”), majd kap egy közvetlen labdaátadást (handoff) az irányítótól. Ekkor vagy maga fut a labdával, vagy akár passzolhat is egy jogosult elkapónak.

A Belichick által említett run-pass, vagy run-pass option (RPO) pedig egy olyan támadás, amikor az irányító döntési lehetősége van, hogy átnyújtsa a labdát a futónak, vagy passzoljon. Egy példa erre: a falemberek előre mennek blokkolni egy yardot (szemben az NCAA-val, az NFL-ben nem 3 yardig, hanem csak egy yardig blokkolhat egy jogosulatlan elkapó szabályosan). Az irányító pedig a védők (tipikusan a linebackerek) mozgásának olvasása után hozza meg a döntést, hogy futás legyen, vagy passz. Ha a linebackerek fellépnek a várt futójáték megállítására, akkor az általuk üresen hagyott területre próbál passzolni, az oda éppen slantet futó elkapójának. Ha a linebackerek zónán maradnak, mivel passzra számítanak, akkor pedig simán átadhatja a labdát a futójátékosának, aki a földön próbál meg yardokat szerezni. Tavaly a Nick Foles-zal felálló Eagles is sokszor alkalmazott RPO-t, de az AFC döntőben, a Jaguars is.]

Mi lesz a Patriots támadóival?

A Miami támadósora mellett nagy kérdés, hogy Tom Brady-ék mit tudnak kezdeni a Dolphins védelmével. A csapatrész idei szenvedéseit nem valószínű, hogy bárkinek is be kellene mutatni, de a Boston Herald meglehetősen részletes elemzését az alábbiakban próbálom röviden összefoglalni.

Szemben a korábbi évekkel, a Patriots borzasztó sikerességi mutatóval rendelkezik a harmadik kísérletek során. Egyetlen elkapó, futó illetve tight end sincs az NFL Top10-es listáján.

A korábbi években merőben máshoz szokhattunk hozzá. Danny Amendola egy harmadik kísérletes gépezet volt.

Azután ott van a „minden idők legjobbja” cím büszke tulajdonosa, Julian Edelman. Amikor egészséges volt és nem töltötte éppen a felfüggesztését, akkor ő volt a végső „lánc-mozgató” [a kifejezés arra utal, hogy első kísérlet esetén főszabály szerint mozog a támadás-sorozat 10 yardos megteendő távolságának mérésté szolgáló „chain”, vagyis lánc]. Ő Mr. Harmadik Kísérlet. Ha Tom Brady meg akar csinálni egy játékot, akkor Edelmanre az embere.

A Dolphins-hoz távozó Amendola és az eltiltását töltő Edelman hiányában a Patriots a Detroit ellen mindössze két harmadik kísérletet váltott újabb első kísérletre – kilenc próbálkozásból. A Jacksonville ellen ugyanez a mutató 2/6 volt. Egy megbízható elkapó hiányában, aki üresre tudja játszani magát kulcsszituációkban, az ellenfelek védelmeinek elég Rob Gronkowskira fókuszálni, amit mind a Jaguars, mind a Lions elég sikeresen teljesített.

A futójátékos, James White kivételével, a Pats nem rendelkezik olyan „playmaker” játékossal, aki segítő jobbját tudná nyújtani Gronknak. Sony Michel az egyetemi években rendelkezett az ehhez szükséges tehetséggel, de ezt még az NFL-ben nem mutatta meg. Cordarrelle Patterson hihetetlenül atlétikus ugyan, de most már elég egyértelművé kezd válni, hogy korábbi csapataik miért nem használták őt többet a támadók között és miért marad csak egy erős speciális-egység játékos.

Kijelenthető, hogy a New England nagyon megérzi Danny Amendola, Dion Lewis, Brandin Cooks távozását, valamint Edelman felfüggesztését. Chris Hogan, Phillip Dorsett és Patterson nem tudják elégszer tisztára játszani magukat – különösen kulcshelyzetekben nem.

Talán a változást a nemrég megszerzett Josh Gordon hozza el, ha felépül a sérüléséből és kellőképp elsajátítja a playbookot. Edelman az 5. fordulótól szintén visszatér – reméljük teljes egészében felépülve az ACL sérüléséből.

Levonva a következtetést a cikkből, nem túl fényes a helyzet offense-oldalon a csoportrangadóra készülve.

Hogy miben bízhatunk mégis?

Először is van egy Bill Belichickünk. Aki két évvel ezelőtt – Brady eltiltása és Garroppolo sérülését miatt – a Csapat harmadik számú irányítójával is hatalmas meglepetésre 27-0 arányú sikerre vezette a Pats-et, ami végül 3-1-es mérleggel várta vissza az eltiltását letöltő Brady-t. Szintén ő volt a vezetőedző, amikor egy Kansas City-ben elszenvedett kiábrándító vereség után 43-17-ra lemosta a sokkal esélyesebbnek számító Cincinatti Bengals-t.  (Talán még ismerősen csenghet néhány embernek az akkori sláger: „We are ont o Cincinatti”.)

Ha ez nem lenne egy elég nyomós érv, még mindig van egy…hmmm…Tom Brady-nk is.

Úgyhogy aggodalomra semmi ok, várjuk bizakodva a folytatást!

A delfinek halak vagy emlősök?

Ez a pont ugyan nem kapcsolódik szervesen a beharangozóhoz, de szeretném ezt is tisztába tenni. Ugyan nagyon messze állt tőlem a biológia és sosem voltam igazán jó, ennek ellenére valahogy nagyon a fejembe vésték a sok-sok évvel ezelőtt a szüleim és a tanáraim egy dolgot. A bálna, az ámbráscet és delfin mind – mind emlősök, nem pedig halak:

„A delfin a fogascetek közé tartozó egyes vízi emlősállatok összefoglaló neve. …

A fogascetek (Odontoceti) a cetek (Cetacea) rendjébe tartozó tengeri emlősállatok egyik alrendje. Ebbe az alrendbe tartozó fajoknak fogaik vannak, halakkal vagy tintahalakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Ide tartoznak a delfinek, valamint a bálnák közül a nagy ámbráscet, a törpe ámbráscetfélék és a csőröscetfélék.”.

Erre azért szerettem volna kitérni, mivel az elmúlt napokban nagyon sokszor olvastam hozzászólásokban, hogy a hétvégén a srácok mit fognak – reményeink szerint - csinálni a „halakkal” (pl. kifilézik őket).

Az ellen nincs kifogásom, ha a játékosok a győztes meccs után egy tengeri ételekre szakosodott, felkapott bostoni étteremben filézett halat esznek (mellesleg maguk a delfinek is hallal táplálkoznak), viszont a meccsen foglalkozzanak inkább csak az emlősökkel. Nem bánom, ha néhány trükkös játékkal megetetik a delfineket a lényeg úgy is az, hogy delfin-show ne legyen a meccsen J

A cikk az alábbi források anyagának alapul vételével készült:

www.patriots.com

www.boston.com

www.bostonherald.com