Amikor Tom Brady úgy dönt, hogy felakasztja a sisakot és nem játszik többet, akkor egy olyan játékos állhat a helyére, akiben először látjuk azt, hogy akár érdemes is lehet rá. Ismerkedjünk meg egy kicsit jobban Jimmy Garoppoloval.-TORESPONT-
Mikor kezdtél el játszani?
Ötödikes voltam. A két idősebb bátyám már játszott ekkor. A szüleink nem engedtek minket addig játszani, amíg nem voltunk elég nagyok. Gyerekként gurulós focit játszottunk, és amint ötödikesek lettünk, válthattunk az amerikai focira.
Első pozíciók?
Egy kicsit mindegyik. Voltam linebacker, TE, elkapó, futó. Amikor fiatalabb voltam, leginkább futó és TE voltam.
Kedvenc játékosod gyerekként?
Tudom, hogy furán hangzik, de mindig is kedveltem Brett Favre-t, még ha a Packersben is játszott. (Garoppolo Chicago-ban nőtt fel és Bears szurkoló volt - szerk.)
Példaképeid gyerekként?
A szüleim (Tony és Denise), mindenképpen. Láttam azokat, amiken keresztülmentek, 4 gyerekkel sosem egyszerű, egyik mérkőzésről a másikra rohantak. Aztán a két idősebb bátyám. A harmadik lenni a négyből, mindig is példaképként nézel az idősebbekre és azt akarod csinálni, amit ők.
A legkedvesebb emléked a Rolling Meadows középiskolából?
Mindenképpen az, hogy megnyertük a konferenciánkat. Második évfolyamos voltam, ekkor lettem elsőszámú irányító, elsők voltunk az államban, meg ilyesmik. Utolsó éves koromban ismét megnyertük a konferenciát. Csak együtt lenni a barátaimmal, azt hiszem hogy ez a legjobb dolog a középiskolában. Kicsi korod óta velük vagy, együtt nőttök fel és együtt is játszottunk.
Miért választottad az Eastern Illinois-t?
Az Eastern, az Illinois State és a Montana State is ösztöndíjat adott nekem. A nagyobb iskolák "walk on" (nem tagja az aktív keretnek, de a csapattal dolgozik, kiemelkedő játék esetén bekerülhet) pozíciót ajánlottak és én azt nem akartam. Végül az Easternt választottam, ahol jó lehetőségem volt arra, hogy játszak, mivel az akkori irányítójuk éppen végzős volt. Elmentem egy látogatásra és beleszerettem az iskolába.
Legkedvesebb emléked az Eastern Illionis-ról?
Az utolsó két év hihetetlen volt. Az első és második év vicces volt. Eléggé szenvedtünk a pályán, az utolsó két évre csapattá értünk. Ezek szép emlékek.
Egy mérkőzés, ami emlékezetes a számodra?
Amikor megvertük az Illinois State-et az utolsó évemben, az egy igazán jó meccs volt, 57-24-re nyertünk. Ez egy állambeli rivalizálás, és nagyon nem bírtuk egymást.
Amikor megtudtad, hogy akár az NFL-be is bekerülhetsz?
Azt hiszem olyan másodikos lehettem. Az ekkori irányító edzőm, Coach (Roy) Wittke mondta nekem. Sokat fejlődtem az első évem után, és ő mondta, hogy akár sikerülhet is. Azt mondta, hogy ha továbbra is ilyen ütemben fejlődök, akár jó dolog is történhet velem.
Mit éreztél amikor a Patriots a 2. körben (összességében 62.-ként) kiválasztott a 2014-es drafton?
Megdöbbentem. Az összes csapat benne volt a pakliban, de egy olyanhoz kerülni, ahol láthatóan minden kiválóan működik, van egy kiváló irányító, akitől sokat tanulhatok, úgy éreztem, hogy tökéletes helyre kerültem.
Az élet Patriótaként?
Elfoglat, főleg újoncként. Nincs sok időd pihenni. De ez az amit szeretsz csinálni és nem cserélném el semmire. Nem érzem azt, hogy dolgoznék. Élvezem minden egyes percét.
Váltani a Football Championship Subdivision-ból az NFL-re.
Az emberek azt mondják, hogy ez egy nagy dolog, tudtam amint szóba került a draft. Bekerülni két All Star mérkőzésre (East-West & Senior Bowl) igazán sokat segített ebben. Ez már egy másik szint, ez így van, de ha egyszer megtapasztalod, rájössz, hogy a játékosok itt is játékosok, nagyjából mindannyian hasonló korúak vagyunk, mindenki tehetséges.
Hogy definiálnád magad mint football játékos?
A legkeményebben dolgozó srácnak lenni. Csak kiakarok menni oda, kidolgozni a belem minden nap, és ezt megtenni újra és újra. Soha nem akarom azt érezni a végén, hogy valamit nem tettem meg.
Mit szeret a fociban?
Mindent. Együtt lenni a srácokkal, felépíteni velük egy barátságot, ami akár örökké is tarthat. Ez egy nagyon egyedi munka, nem sok ember tapasztalhatja ezt meg, úgyhogy élvezni kell addig, amíg lehetőséged van rá.
Magasságok és mélységek a fociban.
Remélem, hogy a legnagyobb magasságokat még nem értem el. Legrosszabb? Nem tudom, hogy volt-e egyáltalán olyan. Volt pár necces évünk az Easternnel az első 2 évem során. De ez a foci. Ki kell menned, keményen dolgozni, szenvedni a srácokkal és élvezni minden pillanatát.
Mik az érzéseid?
Hihetetlen. Ha valaki azt mondja nekem ötödikes koromban, hogy ez az egész meg fog történni velem, nem vagyok biztos benne, hogy elhittem volna. Inkább a baseballt akartam csinálni, azt hittem hogy egyszer majd abban leszek profi. De a dolgok másképp alakultak, de nem cserélném el semmire.
Forrás: ESPN Boston
Mikor kezdtél el játszani?
Ötödikes voltam. A két idősebb bátyám már játszott ekkor. A szüleink nem engedtek minket addig játszani, amíg nem voltunk elég nagyok. Gyerekként gurulós focit játszottunk, és amint ötödikesek lettünk, válthattunk az amerikai focira.
Első pozíciók?
Egy kicsit mindegyik. Voltam linebacker, TE, elkapó, futó. Amikor fiatalabb voltam, leginkább futó és TE voltam.
Kedvenc játékosod gyerekként?
Tudom, hogy furán hangzik, de mindig is kedveltem Brett Favre-t, még ha a Packersben is játszott. (Garoppolo Chicago-ban nőtt fel és Bears szurkoló volt - szerk.)
Példaképeid gyerekként?
A szüleim (Tony és Denise), mindenképpen. Láttam azokat, amiken keresztülmentek, 4 gyerekkel sosem egyszerű, egyik mérkőzésről a másikra rohantak. Aztán a két idősebb bátyám. A harmadik lenni a négyből, mindig is példaképként nézel az idősebbekre és azt akarod csinálni, amit ők.
A legkedvesebb emléked a Rolling Meadows középiskolából?
Mindenképpen az, hogy megnyertük a konferenciánkat. Második évfolyamos voltam, ekkor lettem elsőszámú irányító, elsők voltunk az államban, meg ilyesmik. Utolsó éves koromban ismét megnyertük a konferenciát. Csak együtt lenni a barátaimmal, azt hiszem hogy ez a legjobb dolog a középiskolában. Kicsi korod óta velük vagy, együtt nőttök fel és együtt is játszottunk.
Miért választottad az Eastern Illinois-t?
Az Eastern, az Illinois State és a Montana State is ösztöndíjat adott nekem. A nagyobb iskolák "walk on" (nem tagja az aktív keretnek, de a csapattal dolgozik, kiemelkedő játék esetén bekerülhet) pozíciót ajánlottak és én azt nem akartam. Végül az Easternt választottam, ahol jó lehetőségem volt arra, hogy játszak, mivel az akkori irányítójuk éppen végzős volt. Elmentem egy látogatásra és beleszerettem az iskolába.
Legkedvesebb emléked az Eastern Illionis-ról?
Az utolsó két év hihetetlen volt. Az első és második év vicces volt. Eléggé szenvedtünk a pályán, az utolsó két évre csapattá értünk. Ezek szép emlékek.
Egy mérkőzés, ami emlékezetes a számodra?
Amikor megvertük az Illinois State-et az utolsó évemben, az egy igazán jó meccs volt, 57-24-re nyertünk. Ez egy állambeli rivalizálás, és nagyon nem bírtuk egymást.
Amikor megtudtad, hogy akár az NFL-be is bekerülhetsz?
Azt hiszem olyan másodikos lehettem. Az ekkori irányító edzőm, Coach (Roy) Wittke mondta nekem. Sokat fejlődtem az első évem után, és ő mondta, hogy akár sikerülhet is. Azt mondta, hogy ha továbbra is ilyen ütemben fejlődök, akár jó dolog is történhet velem.
Mit éreztél amikor a Patriots a 2. körben (összességében 62.-ként) kiválasztott a 2014-es drafton?
Megdöbbentem. Az összes csapat benne volt a pakliban, de egy olyanhoz kerülni, ahol láthatóan minden kiválóan működik, van egy kiváló irányító, akitől sokat tanulhatok, úgy éreztem, hogy tökéletes helyre kerültem.
Az élet Patriótaként?
Elfoglat, főleg újoncként. Nincs sok időd pihenni. De ez az amit szeretsz csinálni és nem cserélném el semmire. Nem érzem azt, hogy dolgoznék. Élvezem minden egyes percét.
Váltani a Football Championship Subdivision-ból az NFL-re.
Az emberek azt mondják, hogy ez egy nagy dolog, tudtam amint szóba került a draft. Bekerülni két All Star mérkőzésre (East-West & Senior Bowl) igazán sokat segített ebben. Ez már egy másik szint, ez így van, de ha egyszer megtapasztalod, rájössz, hogy a játékosok itt is játékosok, nagyjából mindannyian hasonló korúak vagyunk, mindenki tehetséges.
Hogy definiálnád magad mint football játékos?
A legkeményebben dolgozó srácnak lenni. Csak kiakarok menni oda, kidolgozni a belem minden nap, és ezt megtenni újra és újra. Soha nem akarom azt érezni a végén, hogy valamit nem tettem meg.
Mit szeret a fociban?
Mindent. Együtt lenni a srácokkal, felépíteni velük egy barátságot, ami akár örökké is tarthat. Ez egy nagyon egyedi munka, nem sok ember tapasztalhatja ezt meg, úgyhogy élvezni kell addig, amíg lehetőséged van rá.
Magasságok és mélységek a fociban.
Remélem, hogy a legnagyobb magasságokat még nem értem el. Legrosszabb? Nem tudom, hogy volt-e egyáltalán olyan. Volt pár necces évünk az Easternnel az első 2 évem során. De ez a foci. Ki kell menned, keményen dolgozni, szenvedni a srácokkal és élvezni minden pillanatát.
Mik az érzéseid?
Hihetetlen. Ha valaki azt mondja nekem ötödikes koromban, hogy ez az egész meg fog történni velem, nem vagyok biztos benne, hogy elhittem volna. Inkább a baseballt akartam csinálni, azt hittem hogy egyszer majd abban leszek profi. De a dolgok másképp alakultak, de nem cserélném el semmire.
Forrás: ESPN Boston
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges