Amikor ezeket a sorokat írom, már elhagytuk Boston légterét, de tudom, hogy ide hamarosan vissza fogok térni, hiszen az élmények amiket itt szereztem röpke 2 nap alatt - bár nyálasan hangozhat - örökre megmaradnak.
Feleségemmel úgy döntöttünk, hogy a nászutunk első 2 napját Bostonban töltjük és megnézzük a Denver elleni meccset a helyszínen. A következő két részes útinapló ennek a 2 napnak a leírását tartalmazza, Bostonról, a Patriots létesítményekről, a Denver elleni meccsről és grátiszként egy rövid Mike Reiss interjú is lesz.-TORESPONT-
1. nap - November 1.
Igaz, hogy egy nappal korábban, azaz már Október 31-én megérkeztünk a városba, de majdnem kilenc óra repülés után, este fél 10-kor már nem sok kedvünk volt bárhova is menni. Persze nem volt gond kitölteni a fennmaradt perceket, mivel amfoci fanként gyorsan megtaláltam a kedvemre való időtöltést, ami nem más, mint a sporttal foglalkozó csatornák, ESPN, NESN és a többiek, mind arra vártak, hogy odakapcsoljak és nem is engedtek el egykönnyen.
1-én szombaton korán keltünk, mivel a gyors reggeli után, azonnal fel akartuk venni a bérautót és irány Foxborough, a Patriot Place. A terv annyira jól bevált, hogy 45 perccel nyitás előtt kinn voltunk. Egy jó tanács, GPS nélkül el ne induljatok kocsival, amilyen úthálózat van Bostonban, pikkpakk el lehet tévedni. Kezdetben GPS-szel sem volt egyszerű. A mi szállodánk közvetlen a Logan reptér mellett volt, 3 percre a nagy autókölcsönző épülettől. Először kb 50-55 percig tartott az út (mivel csak majdnem jó címet adtuk be), de normál, esetben kb. 40 perc alatt ki lehet érni a Gillette-hez, minden sebességhatárt betartva. A helyiek nagyívben tesznek a korlátozásokra, de mi törvénytisztelő autósok voltunk.
A kisgyerek örül érzés azonnal elkapott, amint megláttam a stadiont.
Hát igen, a Gillette, az ember szíve megdobban amikor először meglátja és be kell valljam, utána sem hagy alább az érzés. Mivel nem vagyok nagy gurulós foci fan és nem is jártam még a nagy európai klubok stadionjaiban, így a kb. 69.000 főt befogadó Gillette nagyon odavágott. Monumentális épület, viszont a legdurvább kívülről, hogy a legfelső sorok mennyire magasan vannak és milyen messze a pályától.
Nem tudom milyen lehet a felső részekről nézni a meccset, de nem hiszem, hogy túl jól lehet látni a játékosokat. Mivel szombat nem meccs nap, így belülről csak vasárnap csodálhattuk meg a létesítményt.
Körbejárni nem lehet teljesen a stadiont, mivel közvetlen mellette van a sportközpont és a gyakorló pályák.
A boltok, kiállítások mind 10-kor nyitnak délelőtt. Nyitáskor nem voltak túl sokan a területen, de ez hamar változott. A Raytheon nevű rész szolgál egyfajta hivatalos Pats kiállításként, benne a Patriots Hall of Fame.
A belépő 10 USD, és vásárláskor persze jön a dolgozóktól a kérdés, hogy honnan jöttünk és hasonlók. Legnagyobb meglepetésemre, amikor mondtam, hogy magyarok vagyunk, akkor az egyik odaszólt a másiknak, hogy "nézd megint magyarok", és megjegyezték, hogy hallottak a magyar szurkolókról és tudják, hogy elég szép számmal vagyunk. Be kell valljam nagyon jól esett, hogy tudják kik vagyunk. Persze lehet ugyanezt mondják a Timbuktuból érkezőknek is, de ennyi meseszerűséget meghagytunk magunknak. Amikor a nászút is kiderült, akkor meg majdnem végigölelgettek minket és gratuláltak nekünk, kedves volt. Naszóval a belépő megvétele után felvisznek 2 emelettel feljebb és megkezdődik az infóáradat. Egy hatalmas sisakon át lép be az ember egy előtérbe, ahonnan több rész is nyílik.
Mi a mozival kezdtünk, ami a korai időpont miatt kvázi privátvetítés volt. 15 perc, ami a Patsről szól és az ott élő emberekről. Hatásos videó, engem is büszkeség töltött el nem egyszer, hogy ennek a csapatnak szurkolok. Bemutatja a kezdést, a hosszú playoffmentes éveket, aztán amikor a csapat először a SB-ba jutott. A körítés az ami engem nagyon megfogott, ahogy az emberek beszélnek a videón, hogy mi mindenen mentek keresztül, hogy néhányan már majdnem letettek a Patsről, de aztán mégsem, mivel ha egyszer Pats szurkoló lesz valaki, akkor a legnehezebb időkben is a csapattal marad. Persze évekkel később már mindenki örült, hogy kitartó volt.
A kis mozi megadja az alaphangulatot a továbbiakra. Szakaszokra felbontva vitrinekbe vannak kiállítva a legfontosabb relikviák.
Akkori playbook, felszerelések, labdák, fényképek, trófeák.
Vannak nagyon aranyos játékok. Pl. Pat Patriot (a Pats hivatalos kabalafigurája) által moderált matekos verseny. Egy példa: 1 downra a csapat haladt 4 yardot, majd 2-ra mínusz 7-et, majd 3-ra 6-ot. Mennyit kell megtenniük negyedikre a first downért? Alap, tudom, de szórakoztató. Ezen kívül van reakcióidő teszt, súlypontemelkedés teszt (feleségemről kiderült, hogy akkorát tud ugrani, mint Tom Brady), be lehet állni huddle-ba Brady babával,
a padon Mayo-val ücsöröghet az ember, stb. Ez már egy szinttel lejjebb van, ahol az utolsó attrakció a 3 SB trófea (vagy annak másolatai, de ez senkit nem érdekel).
Kimenetelhez naná, hogy a Pats Pro Shopon keresztül vezet az út. Na ez az a rész ami nekem kicsit csalódás volt. Igaz, rengeteg pénzt el lehet költeni, én is vettem magamnak sapkát, pulcsit, pólót, gatyát, mezt. De! Én arra számítottam, hogy itt aztán minden mez kapható lesz. Sajna nem így van. Persze készíttetni lehet bármilyet, de alapból csak Brady, Gronk, Amendola, Edelman, Ridley, Vereen, LaFell, Chandler Jones, Wilfork, Mayo, Hightower, Collins, Revis, DMC (szerencsére, mivel ő a kedvenc) vannak, kitéve, plusz épp aktuális régiek (Bruschi, Law, Troy Brown, Faulk). Szóval, ha valaki mondjuk Arrington drukker, akkor neki külön készíttetnie kell mezt. A másik gyenge rész a sapkás volt, azt hittem jóval nagyobb a cap választék. Jó, mindent egybevetve, aztán nem jöttünk el üres kézzel, de érdemes a kb. 50 méterre levő Olympia Sport üzletébe is benézni, mert vagy más dolgokat is lát az ember vagy lehet ugyanazt picit olcsóbban.
Egyébként a Patriot Place egy kis központ, különböző boltokkal (feleségeknek ott a Victoria's Secret - jó hely, mi is megjártuk, feleségemnek is kellett vásár fia), éttermekkel. Amit mindenkinek ajánlani tudok az a CBS Scene nevű étterem. A stadionnal szemben van, több szintes és igen, meccs napokon a CBS innen jelentkezik be (vasárnap láttuk mi is, kb. 10 méterre ültünk tőlük). A kajaárak nem vészesek, szép adag hambi 12 USD, pizza 10 körül, de van sali is a vegáknak.
Az itt eltöltött nettó 5 órának és a korai sötétedésnek köszönhetően, sajnos Bostonból nem láttunk annyit, amennyit szerettünk volna, de azért bementünk a városba este. Bár az eső szakadt, de így is nagy élmény volt. A kocsit a hotelnél hagytuk és egy napijegyet vettünk, ami 12 USD, tehát nem egy nagy összeg. Pár megálló és az ember azonnal a belvárosban (Downtown) van, ahol aztán akad látnivaló bőven. Mi eredetileg a történelmi útvonalat akartuk végigjárni (The Freedom Trail – a legfontosabb történelmi épületek és kiállítások vannak ezen út mentén, ami sacc 6-7 km hosszú), de aztán csak egy kiadós csatangolás lett belőle. A belváros nekem nagyon bejött, nagyon szépen megfértek egymás mellett a láthatóan régi, történelmi épületek és az új felhőkarcolók.
Mi a pénzügyi negyeden (Financial District) keresztül lementünk a partra, a Bayhez. Nagyon szépek voltak az esti fények, az az igazi amcsi mozifilmes, ami minden filmben legalább egyszer feltűnik.
Ha már Amerika, akkor nem maradhatott ki valamelyik nagy bevásáráruház sem, így mi a Macy's-ben kötöttünk ki. Ide is vagy üres bukszával vagy telivel menjen az ember, mert módjával itt is nehéz pénzt költeni. Vannak ruhák amik olcsóbbak, mint Európában, vannak amik hasonló árban vannak, szét kell nézni.
Legközelebb tuti hosszabb időre jövünk (legalább 3-4 napra), mert a város annyi látnivalót kínál, hogy az elképzelhetetlen. Itt található a híres MIT (Massachusetts Institute of Technology - az egyik leghíresebb műszaki egytemen, amit ha elvégez az ember, aki még odakinn is UFO-nak tartják), és a Harvard is, amiknek a campusára szerintem be lehet kukucskálni. Plusz ott a nagy Akvárium, van még Charlestownban történelmi kikötő múzeummal. A Fenway Park (baseball) is olyan, amit az embernek látnia kell, de a színház kedvelők is találnak majd maguknak programot, ugyanis külön Theatre District (színház és mozi negyed) is van. És ezzel még csak érintettem a látnivalók sokaságát.
Miután az egész napos sétában lejártuk a lábunkat, visszamentünk a hotelba, ahol az Auburn - Ole Miss meccs mellett tettem le a voksomat (jó game volt).
Másnap kipihentnek kellett lenni, mert game day. Segített ebben az is, hogy itt November 2-án kellett órát állítani. Ennek megfelelően vasárnap már reggel 5-kor felébredtem.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges