Bostonban jártam, 2. rész

Útinaplóm második részét olvashatjátok, benne a meccs és Mike Reiss interjú.-TORESPONT-

2. nap - November 2.

A nagy nap, ahogy mondani szokás. Igaz ezt a kifejezést általában az esküvőkre használják, de a Pats számomra már majdnem olyan, mint egy házasság (jóban-rosszban) és ezen napon egy évtizedes álmom vált valóra.

Ahogy azt az első rész végén is írtam, már reggel 5-kor felébredtem, nem bírtam tovább magamra erőltetni az alvást. Izgultam, hiszen még ki kellett érni a stadionhoz, nem tudtam mennyire lesz nehéz parkolót keríteni, plusz Mike Reiss-szel is találkozónk volt, na és persze a mérkőzés. Vasárnap már szinte a csapból is ez a meccs folyt, mindenki ezzel foglalkozott. A Patses cuccoknak köszönhetően gyorsan be tudtak azonosítani, hogy mit is keresünk a városban. Érdekes, hogy amikor az autókölcsönzőben visszaadtuk a kocsit és a srácnak elmondtuk, hogy Európából csak a meccs miatt repültünk ide, akkor azonnal kezet fogott velem, hogy ez micsoda durva dolog. Hát igen, a helyi büszkeség.

Na de vissza az elejére. Mivel el akartuk kerülni a dugót és az eső már 1 napja csak szakadt (szó szerint ömlött az eső), így nem mentünk be újra Bostonba, hanem reggel negyed 9-kor Foxborough-nak vettük az irányt. Röpke 40 perc múlva megérkeztünk, parkolót könnyen találtunk. 40 USD és mivel még csak a hozzánk hasonló elmebetegek voltak kinn kis számban, így a stadiontól 40 méterre sikerült is leparkolnunk. Mivel még 45 perc volt a boltok nyitásáig, a kocsiban maradtunk. Innen, a jó melegből láthattuk a reggeli esőt, amint útközben havas esővé válik, aztán egyre inkább havazásba torkollik.

snow

Mi személy szerint nagyon örültünk, mert inkább a hó, mint az eső. 10 óra, gyiszellő be a Pro Shopba esőkabiért, meg kesztyűért. A CBS Scene étterem csak 11-kor nyílt, így sorban állás következett. 11-kor megnyíltak végre a kapuk és sikerült a CBS stábjától sacc 10 méterre asztalt kapnunk.

CBS guys

Érdekes volt látni, hogy hogyan dolgoznak. Mivel Mike-kal dél körülre volt megbeszélve, úgy terveztük itt várjuk meg és beszélgetünk vele. Sajnos picit késve érkezett, munka first, de így is volt ránk negyed órája. Az ember nagyon kedves, látszik, hogy régóta a bizniszben van. Persze ő kezdett kérdezgetni minket, hogy hol találkoztunk, hogy jött a Pats a képbe és hasonlók, érdeklődő volt nagyon. Na de nem azért jöttünk, hogy mi beszélhessünk magunkról, hanem, hogy róla/tőle tudjunk meg többet.

Paul43: Mike, köszönjük, hogy tudtál ránk időt szakítani.

Mike Reiss: Ez természetes, ne haragudjatok, hogy késtem, de a munka miatt nem tudtam hamarabb jönni.

P: Mike, 17 éve írsz a Patriotsról és még mindig nagyon lelkesnek tűnsz. Mi tartja benned a tüzet?

M: A válasz nagyon egyszerű, egyszerűen imádom csinálni. Minden nap azt csinálhatod, amit szeretsz, ez a legjobb benne.

P: Hogy jött az ötlet, hogy a Patsről írj?

M: Már fiatalon is imádtam a csapatot, sokat foglalkoztam vele. Aztán egyszer úgy gondoltam, hogy miért is ne kereshetném ezzel a kenyerem. Úgyhogy nekiálltam felépíteni a karrierem és most itt vagyunk, 17 év után is ezt csinálom, ami remek érzés.

P: Sokszor látni friss cikkeket tőled, már kora reggeli időben. Ami nálunk Európában délelőtt 11, az itt még csak reggel 5. Hogy is van ez? Te mikor kelsz egyáltalán, hogy ilyen hamar kinn vannak a cikkeid?

M: (nevet) Neeem, azért ez nem teljesen így működik. nagyon sokszor már lefekvés előtt megírom a cikket és korán, ébredés után azonnal kiteszem vagy úgy időzítem. Ti még olvastatok újságot reggel fiatalon?

P: Igen, persze.

M: Na, akkor ez is pont ugyan ilyen. Én szerettem reggelente, ébredés után mindig az újsággal kezdeni a napomat, átolvasni a cikkeket, az újdonságokat. Úgy gondolom, hogy ha én is ilyen korán postolok ki új írásokat, akkor az emberek azonnal, már reggel tájékozódhat.

P: Igen, ez ismerős. Nekem is az ébredés utáni első 20-30 perc, hogy átolvasom az új híreket. Mit szól mindehhez a családod?

M: Nagyon szerencsés vagyok, mert a családom támogat benne és nincs semmi bajunk a munkám miatt.

P: Hogyan néz ki egy napod?

M: Olyan 5 óra magasságában kelek, gyorsan megnézem a híreket. Utána a gyerekeket viszem a suliba, majd ki a stadionhoz, ahol 5-6 órát dolgozom, aztán vissza a városba a gyerekekért. Utána velük vagyok egy ideig és este megint egy kis munka otthon. Aztán a következő nap ugyanez.

P: Szakmázzunk egy picit. 1997 óta írsz a csapatról, akkor Pete Caroll (jelenleg a Seattle vezetőedzője) volt a Pats head coach-a 2000-ig. Tudom ez már régebben volt, de miben látod a fő különbséget Caroll és Belichick között?

M: Annak idején Caroll még kezdő volt vezetőedzőként és ez nagyon meglátszott rajta. Persze azóta sokat fejlődött, de akkor nem volt meg a tisztelet irányába a játékosok részéről és ez visszaütött. Amikor Belichick idejött minden megváltozott. Ő már egyrészt tapasztaltabb volt, másrészt teljesen más volt a stílusa. Neki van tekintélye, nem szólnak vissza neki, ha ő mond valamit, akkor az úgy is van. Ha jó vagy, akkor sem vagy biztonságban, mindig találhat valamit. Ő és a szabályai nagyon szigorúak, ha megszeged őket, akkor bajban vagy.

P: Mint pl. Logan Mankins is. Szerinted mennyire játszott közbe az elengedésében, hogy nem volt hajlandó belemenni a fizetésének az átstrukturálásába?

M: Ez elég valószínű nyomos indok volt.

P: Személy szerint én annyira nem sajnáltam. Szerintem túl sokat keresett a teljesítményéhez mérten. De most mintha kezdene összeállni az Ofal.

M: Igen, az utóbbi két mérkőzésen nagyot ugrott a fal teljesítménye. Reméljük ma is jók lesznek, szükség lesz rájuk.

P: Mit gondolsz a mostani időjárás (az interjú időpontjában még szakadt a hó – az író) miatt felértékelődhet a futójáték?

M: Ha minden így marad, akkor jó esély van rá, de ilyen talajon a futás is problémás lehet.

P: Nyerünk ma?

M: (nevet): Nagyon remélem igen.

P: Mike nagyon köszönjük, hogy időt tudtál szakítani ránk és továbbra is várjuk a remek cikkeket tőled.

M: Én köszönöm és elnézést még egyszer, hogy csak ennyi időm volt. Jó meccsnézést, élvezzétek ki a napot.

Mike

Hát igen, lett volna még kb. 1000 kérdésem, de időből ennyire futotta. Legközelebb majd hosszabb időre megyünk Bostonba és akkor talán több időt is kapunk majd vele. Egyébként az alatt a 30 méter alatt a bejárattól az asztalunkig, ha 5-6-szor nem állították meg, akkor egyszer sem. Népszerű és elismert manus az biztos. Engem meg csak mindenki bámult, hogy ki a fene lehetek, hogy Mike-kal lógok.

A találkozó után majdhogynem kidobtak az étteremből, mivel már ettünk-ittunk semmit így csak a helyet foglaltuk, ami meccs napon nem a legjobb az üzlet szempontjából. Sebaj, amiért idejöttünk kész. Még egy picit bóklásztunk, aztán délután kettőkor megnyílt a komplexum mozitermében egy extra, VIP-s fogadás, amire volt belépőnk, hiszen olyan csomagot vettünk direkt, amiben ez is benne volt és így jóval könnyebb volt jegyet kapni. Ez a hivatalos csomag minden extrával együtt is olcsóbb volt, mintha hasonló kategóriás jegyet akartunk volna venni a neten, másodlagos (értsd nem a Pats által támogatott hivatalos) eladóktól. Azért olcsó nem volt, kettőnknek majdnem 1.600 USD, de minden centjét megérte.

2-kor megnyíltak a kapuk, mi pedig szó szerint bemenekültünk. Képzeljetek el egy nagy mozitermet, középen egy nagy kivetítővel a két szélen meg két kisebbel, amiken épp az ottani idő szerinti délután 1-es meccsek mennek. Rengeteg ülőhely és a nagy középső részen a büfé.

buffet

A kaja minőségét azzal tudnám a legjobban érzékeltetni, hogy a mini hambik egyike Kobe marhából készült (ezen japán marha húsa az egyik legdrágább a világon), de ezen kívül volt még „olcsó” gomba, meg saláták ezerrel és rengeteg egyéb. Aki itt nem tud jóllakni, az…. olyan nincs. Persze ez nem csak az evésről szól, hanem különböző extra dolgot is vannak. Az első ilyen a lányok megérkezése volt. Két Pats cheerleader vonult be a terembe, Pat Patriot (a csapat kabalafigurája) kíséretében.

cheerleader

Kinéztem a Pats-es újságból és a két leányzó Amanda illetve Megan voltak. Mivel elég vékony cicanaciban voltak, kérdeztem is tőlük, hogy nincs-e nekik túl hideg. Amanda mondta, hogy de bizony, ez azért már neki is hideg, de majd mozognak. A következő fellépő egy kétszeres Super Bowl győztes, korábbi Pats játékos volt, Russ Hochstein, aki a 38 és 39. SB-t nyerte meg a csapattal. A színpadon viccelődött, hogy Willie McGinnest (LB, 1994-2005) nem is akart vele szóba állni pár perccel korábban, mert neki csak 2 gyűrűje van.

Hochstein

Egy rövid kis beszéd után, pedig tombola volt, ahol egy Brady dedikálta labdát lehetett nyerni. Sajnos nem mi nyertünk… majd jövőre. A húzás után pedig lejött a színpad mellé és autogram kártyákat osztogatott illetve fotózkodni lehetett vele. Mikor mondtam, hogy mi Németországban élünk, azonnal mondta, hogy a családja korábban a Fekete-erdő területéről vándorolt ki Amerikába. Jófejnek tűnt ő is, mindenkivel eldumálgatott, aki odament hozzá.

Russ

Aztán végre elérkezett a pillanat, amikor is a szervezők összeszedték a népet és 4 előtt picivel elkísértek minket a stadionhoz, mivel rengetegen jöttek a meccsre, így mi szerencsére a VIP bejárón keresztül kellett, hogy bemenjünk. Jajj, de rossz volt nekünk. Nem fél órát álltunk sorban, hanem kb. 2 percet sem és már benn is voltunk.

Megint előjött belőlem a kisgyerek és teli pofával vigyorogtam. Szerintem megszokták már ott ezt a látványt, de mondjuk Pesten vagy Berlinben ilyen arckifejezésért rámhívnák az elmeszakértőt. Szerencsére a nap is kisütött és addigra a hónak már nyoma sem volt. A stadion grandiózus, egy folyosórendszeren érheti el az ember a szektorát.

Gillette

A különféle szinteken pedig rohadt sok kaja-pia stand áll. Az árak nem épp olcsóak, egy 0,33-as Carlsberg 12 USD, a legolcsóbb mondjuk a forró csoki az „csak” 6 vagy 7 USD volt. A mi helyünk a bejárattól távolabbi 5 yardosnál volt, az alsó szektor legfelső, 38., sorában. Nem épp a legideálisabb, ha kivetítőre akar kerülni az ember, mert a második szint belógó erkélye pont kitakar minket. Sebaj, nem szerepelni jöttünk (azért nem lett volna rossz), hanem a meccsért.

flags

Mikor kiértünk, a csapatok már melegítettek, előttünk a pályán a Denver mozgolódott, míg a pálya másik végén a mi fiaink.

Pats

Broncos

Hihetetlen érzés volt a fiúkat élőben látni, szinte karnyújtásnyira tőlünk. Aztán mindenki levonult a pályáról, hiszen jött a hivatalos megnyitó. Amikor a vendég csapat bevonult olyan fújolás vette kezdetét, hogy csak na. Főleg 3 ember kapott belőle. Na ki találja kicsoda? Igen, pontosan. Manning, Talib és Welker. Azért Welkernél nem fújoltam a többiekkel, hiszen elment ugyan, de amíg itt játszott nagy kedvenc volt. Persze a Pats bevonulása külön show volt és óriási hangorkán volt, mikor beszaladtak. Azért a felvezető videó is dobott egy hatalmasat az érzésen. Utána jött a kötelező himnusz, a pénzfeldobás és elindult a meccs.

A meccs alatt mindenki mindenki haverja. Mi is olyan emberekkel pacsiztunk, akiket először és utoljára láttunk. De pár sorral előttünk egy Broncos drukker ölelgetett egy Pats drukkert, tehát a pálya mellett nagy a barátság a szurkolók közt is.

A Denver TD drive-jánál, amikor Brownerre rádobtak egy zászlót (holding vagy DPI), akkor az egész stadion egyszerre kezdte el skandálni: bullsh@t, bullsh@t. Nagyot röhögtem ezen, de valóban nem volt szabálytalan, ahogy mi láttuk illetve a TD-s playnél Chungon hatalmas szabálytalanság volt, amit persze nem fújtak be. Sebaj, kell ennyi a csapatnak, mivel utána jött az úthenger. Az egy dolog, hogy a tv-ben milyen, amikor halljuk, hogy Brady-Brady-Brady…. de amikor ott van az ember és sok tízezer szurkolóval együtt élteti Brady-t, akkor az megint egy teljesen már érzés. Az első Bredizés valahol a második negyed közepe felé indult és onnantól kezdve még vagy 5-6 alkalommal nekikezdtünk. Külön öröm volt látni a Gronk TD-t közvetlen az orrunk előtt.

before TD

Valahogy éreztem, hogy pont lesz, így fel is vettem (a Pats.hu FB oldalon ezt is láthatjátok több más videóval együtt). A meccs félidejében külön showt rendeztek annak a 22 játékosnak, akik mindhárom SB-győztes csapatban benne voltak (közülük 3-an aktívan edzősködtek, ezért nem tudtak ott lenni, illetve Vinatieri a Denver Colts öltözőben kapta az utasításokat), Kraft úr is beszédet mondott, valamint kihozták a 3 SB trófeát.

half time

A meccs közben folyamatosan voltak interjúk a rövid játékmentes időkben. Ki nem találjátok ki kapta a legnagyobb ovációt, amikor beszélt. Richard Seymour. Nem, hogy nem felejtették el a szurkolók, de mind a mai napig az egyik legnagyobb kedvenc. Nagyon jó érzés volt ezt látni, mert anno én is lehidaltam, amikor eltradeltük.

Látni a csapatot, a Denver ellen, így játszani, örök emlék marad és felejthetetlen élmény volt. Látni, hogy mennyire egyben van a csapat és a rettegett Peyton Manning vezette Broncost így lemosták a pályáról, nem is kell nagyobb ajándék. A 4. negyed közepe tájékán már elkezdtek elszállingózni az emberek haza. Mindig is csodálkoztam ezen, de azért később már rájöttem miért. Mindegy is, mi ottmaradtunk az utolsó utáni pillanatig, amíg szinte üres nem lett a stadion. Nehezen tettem ki onnan a lábam, a hideg ellenére szívesen éjszakáztam volna ott vagy költöztem volna be a stadionba.

A szállodába vezető 40 perces út, laza 2 órássá nyúlt, mivel mindenki megindult hazafelé. Na és itt jön a képbe, hogy aki hamar lelép, annak nem kell a dugóval szembesülnie. Mi nyugodtan, bár nagyon fáradtan (feleségem suttyomban el is aludt mellettem) visszamentünk a hotelbe. Szerencsére az autókölcsönző éjjel-nappal nyitva volt, így még 11 körül le tudtuk adni a kocsit. Másnap reggel 3-kor ébresztő, mert 5-kor indult a gépünk tovább, nászutunk naposabbik állomására. De ez már nem ide tartozik.

A bostoni út hihetetlen élmény volt, újra vissza akarok menni és vissza is fogunk. Jövőre. Aki teheti, legalább egyszer az életében menjen ki egy hazai meccsre, mert soha nem fogja elfelejteni. Én most néztem meg a videókat újra és ismét felcsapott az érzés, hogy igen, ott voltam, láttam és átéltem az egészet. Nagyszerű körítés, nagyszerű meccs és nagyszerű csapat.

Felhívás: Azt többször is említettem, hogy következő szezonban megyünk megint. Jó lenne társasággal menni, így akinek van kedve és spórolt pénze csatlakozhat. A közeljövőben létre fogok hozni egy FB oldalt, ahol az utazásról lesz szó, árakról, lehetőségekről és folyamatosan frissülni fog, amint újabb infók jönnek. A szervezési részt vállalom. Ha érdekel az utazás, ne habozz csatlakozni a csoporthoz, amint kész lesz. A Pats.hu oldalon lesz róla egy írás amint az oldal létrejött, ott minden fontos infót megtaláltok.

Remélem sikerült átadnom valamit abból, amit mi átéltünk és kedvet kaptatok jövőre velünk tartani Bostonba. Köszönöm, hogy elolvastátok a cikket és a sok kedves kommentet is.

Paul43