Brady és az elkapók

Az elmúlt 5 hétben sokak szerint (köztük jómagam is) láthatóan beszűkült Tom Brady látóköre a passzok célpontjainak kiválasztásakor. Sokan úgy gondoltuk, hogy Brady csak a kiválasztott 1-2 embernek passzol, a többiek pedig szinte csak bábnak vagy látványelemnek vannak a pályán.

Utánajártam, hogy tényleg így van-e. Megnéztem a Pats 2002-2014-es szezonjait, hogy a top 2 elkapó vajon hány százalékát kapta a passzoknak. Mit gondoltok, mennyire csőlátású most Brady? Annyit elárulhatok, magam is meglepődtem kicsit.-TORESPONT-

Nézzük gyorsan mit is takarnak a rövidítések az oszlopoknál:

Att: Brady passzkísérletei (picit torzíthat a kép, mivel akad év, amikor Brady 400-600 kísérlete mellé a cserék még odatettek 20-30-at, de ezzel nem foglalkoztam)
Cmp: Brady sikeres passzai
Cmp% Sikeres passzok százalékban
Att to top 2 WR: Az összes passzkísérlet a legtöbbet foglalkoztatott 2 elkapónak
Cmp to top 2 WR: Az összes sikeres passz a legtöbbet foglalkoztatott 2 elkapónak
Cmp% top 2 WR: A top 2 elkapó sikeres elkapásai százalékban
Att to top 2 WR%: Brady összes passzkísérletéből mennyi ment a top 2 elkapónak
Cmp% to top 2 WR: Brady összes sikeres passzából mennyi jutott a top 2 elkapóra
Top 2 WR: A két legfoglalkoztatottabb elkapó az adott idényben

TB passes

*: 2008-ban Matt Cassel irányított Brady sérülése miatt, 2011-hez pedig alulra még a top 3-at is odavettem


Amit láthatunk

Nos mi, akik úgy gondoltuk, hogy TB nem osztja szét a passzokat kellőképp, beláthatjuk, hogy tévedtünk. Bár azt had jegyezzem meg, hogy sokat dobott a százalékon a Bengals elleni meccs, de ha összességében nézzük az idei első 5 meccs adatát, akkor semmivel sem nagyobb a százalék, mint a sokéves átlag.

 

Igaz, hogy a tavalyi 37% után érezhető különbség a mostani 47%, de ez az érték sehol nincs a Randy Moss – Wes Welker éra bőven 50% feletti számaihoz képest. Abban a 3 évben TB (és Cassel) láthatóan 2 emberre támaszkodott, persze érthető, mivel Mosst már akkor a liga elitjéhez sorolták, míg Welker pont ezalatt az időszak alatt került be eme kiváltságos csoportba. A „legszűklátókörűbb” azonban Cassel volt a 2008-as szezonban, hiszen Pats csúcsot (a vizsgált időszakra vonatkozóan) alkotott, a maga 53,1%-ával.
Furcsa lehet, hogy azokban az időkben senki (vagy szinte senki) nem emelte fel a hangját, mikor a passzok több, mint 50%-a két emberhez került. Tény és való, hogy abban az időben nagyon ment a szekér, 2007-ben hibátlan alapszakasz után, pont a legrosszabbkor szenvedett vereséget a csapat, de olyan magabiztos játéknál senkit nem érdekelt, hogy kinek megy a labda, hiszen a látványos győzelmek megvoltak. 2008-ban újfent senki nem kérte számon a csapaton a kivételezést, mivel Casseltől senki nem várta, hogy a PO küszöbére vigye a csapatot Brady sérülése után. Tehát már maga a tény is annyira örömteli volt, hogy észre sem vettük azt az 53%-ot. 2009-ben pedig Brady-nek örültünk, hogy újra a pályán van.

Jött a 2011-es év. 3 ember felé ment Brady passzainak 67,1%-a. Bődületes szám, ha azt vesszük, hogy csak minden harmadik passz célpontja volt valaki más. Észrevette ezt akkor bárki is? Nem hiszem. És abban az évben megint mi történt? Super Bowlba jutott a csapat, ahol a Giants sajnos megint elfenekelte a Pats gárdáját.

Ok, megnézhetjük Brady első 4 teljes szezonját, mint kezdő QB, ahol az átlag 39,53%, ami bizony jóval alacsonyabb a mostani 47%-nál.

Tegyük fel a kérdést, vajon Brady azért keres kevesebb embert az elmúlt pár évben, mert öregszik és nem tudja olyan gyorsan olvasni az ellenfél mozgását vagy más oka is lehet?
Ha még egyszer megnézzük az idei adatot az előző évekéhez viszonyítva, akkor maga a kérdés is érvényét veszti. De ne intézzük el ennyivel. 2007-ben és 2009-ben Tom sokkal fiatalabb volt, tehát elméletben (a mostani analógiát követve) jóval gyorsabban kellett volna tudni olvasnia az ellenfelet és ebből fakadóan több emberhez kellett volna eljuttatnia a labdát. De nem tette. Vagy akkor a lassúsága már 2007-től előjött volna? Mivel a 2007 és 2009-es szezonok átlaga 52,84%, azaz 13,31%-al magasabb, mint a 2002-2006-os időszakban.
Van egy olyan érzésem, hogy jelen pillanatban a kor előrehaladását ilyen szempontból elővenni botorság, hiszen a számok sem támasztják alá.

Mi lehet akkor az oka annak, hogy egy irányító a „kedvenceit” keresi? Már maga a szó, hogy kedvenc is fölvet néhány kérdést. Kiből lesz kedvenc? Aki sok TD-t szerez, vagy aki kevés labdát ejt el, vagy aki tisztára tudja játszani magát? Az ideális ezek ötvözete lenne. Ami számomra az egyik legfontosabb mutató, az a sikeres elkapások százaléka. 2007-től kezdve ez a mutató nagyon megugrott, mikor is az előző évi 56%-ról a sikeresség 68%-ra változott. Igen megjött Moss. Vagyis mégsem. Persze Moss megjött, de neki messze nem volt majdnem 70%-os az elkapási sikeressége, viszont ott volt Welker, aki ezzel szemben bőven 70% fölött teljesített. Mondjuk úgy, hogy ők ketten voltak a tökéletes páros. A szélen egy nagy játékokra képes, gyors, veszélyes, ám nem annyira labdabiztos elkapó, míg bent slotban egy nagyon labdabiztos elkapó ténykedett. Moss volt a big play man, míg Welker volt a hard working guy.

2011-ben aztán Welker mellett ott volt Gronkowski, aki szintén jól szelidítette meg a felé dobott labdákat. Ketten együtt, elképesztő 71,4%-ban fogták meg a feléjük szálló passzokat és ezen a számon még Hernandez sem rontott sokat, csupán alig 0,4%-ot.
2012-ben visszaesik az eredményesség 9%-ot, hogy aztán tavaly (akkor már Minitronnal az élen) újra a megelőző évek 67-69%-os szintjéig emelkedjen.

Az idei év egyelőre ilyen szempontból nem tűnik túl fényesnek, az a 61% az elmúlt 8 év legalacsonyabbja. DE. Edelman eddig 70%-os, ami nagyon jó alap, amihez ha Gronk fel tud fejlődni (ő jelenleg 51%-on áll), akkor év végére ismét tisztességes értéket kapunk.

A labdabiztosság szempontjából árulkodó az utolsó előtti oszlop (a nevek előtt). Ha a top 2-nél a sikeres elkapások százaléka nagyobb, mint a top 2 felé érkező kísérletek százaléka, akkor az azt jelenti, hogy a top 2 elkapó nagyobb sikerességgel fogja meg a bőrt, mint a többi elkapó. Így a „kivételezés” hatékonysági oldalról igenis indokolt. 2008-tól kezdve mindegyik évre igaz, hogy a top 2 elkapó jobb arányban fogta a passzokat, mint a többi elkapó együttvéve.
Ebből az irányból vizsgálva, hosszabb távon akkor lehetne jogosan sérelmezni a „kivételezést”, ha a sikerességi százalék a kísérletek százaléka alá esne.


Végeredmény

Ahogy láthatjuk tehát, Tom Brady idén sem dobál többet a top 2 elkapónak, mint a sokéves átlag, így bármilyen meglepő még nekem is, alaptalan ez a vád.
Mégis akkor mi a fenétől gondoljuk/gondoltuk sokan, hogy ezen a területen gond van? A válasz szerintem nagyon egyszerű. Sikertelenség. Nem, itt most nem arra gondolok, hogy nyerünk vagy vesztünk. Hanem arra a sikerességre, hogy a csapat azt játssza-e, amit tud, képességeinek megfelelő teljesítményt nyújt-e hétről hétre.
Ha a 2007-2009 közti szezonban nem zavart senkit az 50% fölötti mutató, akkor most mi másért lehetnének ennyire hangosak ezek a vádak?

Bízzunk benne, hogy az Ofal végre összeáll, Brady-nek több ideje marad a zsebben, bízzunk benne, hogy Gronk újra elkapja a fonalat és az ő sikerességi rátája is emelkedni fog. Ha mindezek megvannak, akkor bizakodhatunk a pozitív fordulatban.

A végére még egy kis összehasonlító táblázat, ami az NFL összes csapatánál mutatja a top 2 elkapó részét az összes passzból. A Chicago és a Frisco 50% fölött támaszkodott a két legjobbjára, míg a Jetsnél a 30% alatti érték azt mutatja, hogy nagyon szépen járatták a labdát egész évben (még ha sok hasznuk nem is lett belőle).

NFL passes, 2013

Köszönöm a közreműködést DoM-nak és Spigo-nak.