Menetrend
Szavazás

Bruschi visszavonul - sajtótájékoztató

2009. 09. 01. 10:55
Szerző: _bb
Kategória: Interjú
A Bruschi visszavonulásának sajtótájékoztatójáról készült fordítás az alábbiakban olvasható. Kiegészítve néhány riporteri kérdéssel és Bruschi válaszaival.


Mr. Kraft:

"Mindenkit üdvözlök itt ma, különösen téged Heidi, csodás volt az együttműködés, igazi együttműködés volt, ezt mind tudjuk... Mint tudják a családunk csupán 15 éve birtokolja a csapatot, és csupán egyetlen játékos van, aki most is a csapat tagja, és mind az 5 Super Bowl-on részt vett. És természetesen ez Tedy Bruschi. Ő tartja a Franchise rekordot a legtöbb rájátszás meccsen, azaz 22-n történő megjelenést tekintve. De Tedy megtestesíti mindazt, amit akarunk, hogy a Patriots márka képviseljen. Kemény munka, kitartás, túlteljesítés, és önzetlen elkötelezettség a csapat elsőbbsége iránt. A pályafutása minden egyes szakaszát nagyszerűen kezelte, és figyelemreméltó példaként, az ide jövő fiatalok számára. Tavaly az edzőtábor során megkérdeztem Jerod Mayot, hogy boldogul. És ő azt mondta 'Tudja rendben vagyok. Csak próbálok követni mindent, amit Tedy Bruschi csinál, hogy hogyan viselkedik edzés közben, hogyan film elemzéskor, hogyan kommunikál az emberekkel.' és úgy vélem ez mindent elmond. Tudják bennem, személyesen két maradandó kép él Tedyről, egy mint játékosról, és egy mint családos emberről. Mint játékos éppen az egyik Miami elleni meccsen van, amit azt hiszem épp az előbb láthattak, ahol NFL rekordot állított fel, azzal, hogy négy interception-t hordott vissza touchdown-ra, és a térdein csúszott be az end zone-ba. Ezzel a csodás interception-nel... és amit ez tett, az az volt, hogy motiválta a tömeget, hogy hirtelen havat kezdtek dobálni a levegőbe, és úgy vélem ez egy nagyszerű, ikonikus pillanat volt a new englandi sportbarátok számára. És ez örökké élni fog az emlékezetünkben és tudom az önökében is. A másik kép lentről van Jaxonville-ből. Néhány órával a meccs előtt, amikor a játékosok közül sokan a készülődéssel voltak elfoglalva, az agyukban végigpörgetve a nehezebb dolgokat, Tedy Rex-szel és TJ-jel mókázott a pályán, és számunkra, akiknek van gyermekünk, és meg akarjuk osztani a különleges pillanatokat velük, ez egyszerűen mindannyiunkat közelebb hozott, és ez is egy a maradandó pillanatok közül, amelyekkel megajándékozott minket. Szeretném megköszönni Tedynek, hogy ő a tökéletes patrióta, és egy igazi ikonikus legenda, aki mindig velünk lesz és aki mindig a családunk tagja lesz. És most tudom, hogy Belichick edző is szeretne pár szót szólni."

Bill Belichick:

"Köszönöm... megpróbálom... Tudják az a kiváltság ért, hogy sok kiváló játékost, és sok nagyszerű vezéregyéniséget edzhettem a Nemzeti Futball Ligában, és Tedyt oda sorolom ezek közé a játékosok közé, és mind fölé. Nincs játékos, aki jobban megtestesítené, amilyennek hiszem, hogy egy játékosnak - a pályán, és azon kívül - lennie kell, igazán minden szituációban." "Mulatságos, mert Tedy első éve itt, az én első évem is volt '96-ban. A harmadik körben választottuk ki Arizónából. Mindenidők Pac-10 sack elsője. Az NFL-be érkezvén linebacker-ré akartuk formálni. Nem tudtuk mit is csináljunk vele. Nem is láttuk mást tenni, mint támadni az irányítót. Nem igazán gondoltuk, hogy képes lesz helyt állni DE-ként, ebben a ligában. Szóval lett belőle egy játékos, aki átformálta magát egy nagyon nagyszerű egyetemi játékosból, egy nagyszerű NFL játékossá. Ez valóban különböző dolog volt, és ez igazán szokatlan, igazán ritka, és ehhez egy igazán különleges srác kellett, hogy megcsinálja." "Persze az út során végig azt hallotta, hogy 'Túl kicsi, túl lassú, túl ez, túl az.' De egyszerűen csak jobb és jobb lett. Keményebben dolgozott, és egyszerűen szinte mindenkin túltett munka és versenyszellem terén, akivel szembe került, nem igazán számított ki is volt az - gyorsabb futók, nagyobb falemberek, nagyobb blokkolók, atletikus TE-k. Talált módot arra, hogy versenyben legyen, és ami még fontosabb, hogy győzzön ezekben a párharcokban, a rúgásoknál, az összes védelmi felelőssége terén. Nem hiszem, hogy valaha is láttam játékost, aki annyit tett mint ő, aki annyira nagyszerű egyetemi játékos volna, mint amilyen ő volt, és aki ilyen nagyszerű profi játékossá alakult volna ilyen sok különböző szerepben, és mégis mindben ugyan azt a minőséget produkálja, ez igazán figyelemreméltó. Ez igazán különleges." "Néhány szóval meghatározva Tedyt, a megtestesítője mindannak, amit egy futballjátékostól elvársz. Két dolog az erősségei közül, melyek különösen kitűnnek számomra az ösztönösség, és a szenvedély. Nem számított mit is csinált Tedy - nagy szenvedéllyel tette - legyen szó súlyok emeléséről, sprintekről, edzésről, film elemzésről. Mindig tettrekész, mindig pozitív, mindig keményen dolgozó. Szenvedélyt vitt a játékba, mely segített nekünk, többieknek továbbmenni, keresztüljutni akkor, amikor inkább visszaléptünk volna, vagy ha a dolgok nem úgy mentek, ahogy akartuk, különösen a 2000-es évadban. Mindig pozitív volt. Ösztönösen, nem tudom hogy fogalmazzam meg másként, mint hogy azt mondom, mindig helyesen cselekedett. Tudta mikor kell komolynak lenni. Tudta, mikor kell nevetni. Tudta, mikor kell keménynek lenni. Tudta, mikor kell meghátrálni és okosan játszani. Tudta, mikor kell üvölteni. Tudta, mikor kell kirántani a labdát. Tudta, mikor kell megcsinálni a szerelést." "Egy az örök klasszikus játékok közül... Szinte sohasem ugyanúgy zajlik egy játék, ahogy azt felrajzolja az ember. De az interception Detroitban, Hálaadáskor [2002-ben] pontosan ugyanúgy zajlott, ahogy fel volt rajzolva. [Belichick Bruschi fele fordul és mosolyog.] Soha nincs ilyen játék. Hihetetlen. Különösen védelmi oldalon." "Tedy és én sokmindenen keresztülmentünk személyesen és szakmailag is, és sok szemtől-szembe, szívből jövő beszélgetésünk volt. Néhány jó, és néhány kevésbé jó. Nagyon profi, nagyon őszinte. Amit láthatnak nyilvánosan, amit a médiában látnak, az az, amit mi mindennap kapunk. Egyszerűen lenyűgöző. Lenyűgöző." "Amikor Tedy először került a ligába, és dolgozott azért, hogy szerepe legyen a csapatnál, majd, hogy kezdő, 'every-down' linebacker, játékos, Pro Bowl kaliberű játékos legyen, mindenkinél keményebben dolgozott. Amikor sikert ért el, mindenkinél keményebben dolgozott. Mindannyiunknak volt valami, amit az úton le kellett küzdenünk - legyen az kisebb, vagy nagyobb - és ő mindig odalépett a gumilaphoz [plate - golf kif.] és kiütötte a parkból. Nem számított mekkora volt a kihívás, mit kellett tennie, kit kellett fognia, ki blokkolta őt, ő tette a dolgát. Annyi nagyszerű pillanata volt, látták a filmen. Van valószínűleg vagy 800, amiből választhatnának. Nem győznék nézni. Gondolok itt a kevés jardos szituációra az Oakland ellen, az interceptionra a Super Bowlon, a Miami elleni meccsre, a Detroit elleni meccsre, és az összes többire, a játékokra, melyeket senki sem lát, a rúgásvisszahordásoknál, a punt védekezésnél, a LOS-nál végzett ellenőrzés. Ösztönösen a pályán, és azon kívül, nem tudom más módon kifejezni, mint hogy azt mondom mindig helyesen cselekedett. Mindig, ami az adott pillanatban megfelelő volt, úgy tűnt mindig fején találta a szöget." "Végtére is, amikor nyertünk, és szerencsére akadt ilyen, a meccs végén Tedynek volt akkora lélekjelenléte, hogy összeszedte a csapatot, ahogy csak ő tudta, hogy összefoglalja mindenki érzéseit az adott pillanatban. 'Hogy érzed magad egy hétfő esti győzelmet követően? Hogy érzed magad idegenbeli siker után? Hogy érzed magad a pihenő héten egy nagy győzelmet követően?' Hogy érzed, hol tartunk most? Mindig tökéletesen elkapta a pillanatot. Ha azt kérik foglaljam össze öt másodpercben, hogy érzek Tedy Bruschival kapcsolatban? A tökéletes játékos. Ő a tökéletes játékos. Segített itt tradíciót alkotni, amire mind büszkék vagyunk. A fáklyát továbbadta. Igyekszünk továbbvinni. Magas a mérce. Magas a mérce. Büszke vagyok mindenre, amit tett és az útra, amit kikövezett nekünk, akik továbbmegyünk. Nem akarom azt mondani, hiányzik nekünk, mert tudom, hogy itt lesz, itt lesz körülöttünk, és tudom mindig a részünk lesz. Mégis hiányzik nekünk."

Tedy Bruschi:

"Megpróbálom a legjobbat nyújtani, a tőlem telhetően legjobban leírni most önöknek, hogy hogy is érzek ma. Tizenhárom évnyi futball után, tizenhárom év, az NFL-ben eltöltött futball után, tizenhárom év Patriotsban eltöltött futball után visszavonulok. Ezt... ezt nehéz kimondani, és nehéz megtenni, ideállni önök elé és ezt mondani. De a karrierem során azért dolgoztam olyan keményen, hogy ezt a napot, inkább, mint amolyan ünnepet élhessem meg. Inkább, mint ünnepet, mert annyival nehezebb lenne számomra, ha még lenne valami, amit valóra akarnék váltani, ha lenne még valami cél, amit kitűztem. Átgondolom mindazt, amit valaha is el akartam érni ebben a játékban, és képes voltam elérni azokat a célokat. És ha most arról az egy dologról akarnak beszélni, arról az egy célról, amit nem értem el, az megnyerni a negyedik bajnoki címet. De úgy vélem ez egy igen jó cél, ahhoz, hogy ne érjük el, tudják, hogy már három előzőt nyertem, úgyhogy erről lemondok. Vannak most srácok az öltözőben, akik viszik ezt a fáklyát, ahogy az edzőnk mondta és remélhetőleg el is érik a céljuk. De... az összes célt, amim volt, elértem, legyen az az, hogy átképezem magam linebacker-ré védőfal emberből, vagy hogy bajnokságokat nyerek. Minden játékos karrierjének, minden egyes játékosnak aki ebben az öltözőben van, a karrierjének van egy kezdete, közepe, és egy vége. És a mai nap az enyémnek a vége. A mai nap az enyémnek a vége. Ezt ma ki tudom mondani. És amikor visszatekintesz a karrieredre, csupán reméled, hogy van számodra egy pillanat... nagyon sok embernek egy pillanata van, amit megragadhat, és amibe bele tud kapaszkodni, és amire azt mondhatja, hogy igen, ez volt az, ez volt az amire mindig emlékezni fogok. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nekem több van mint egy. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nekem több ilyen pillanat jutott." "Olyan sok/Annyi ilyen pillanatom van, legyen az a bajnokságok megnyerése, vagy hogy éppen út közben jól érzem magam a fiúkkal. Arra gondolok, hogy vannak emlékeid, amiket tudod, hogy sohasem felejtesz el, dolgok, amiket mondtak, élmények, amiket megosztottunk. Beszéltem... beszéltem tegnap egyesével telefonon sok csapattársammal, hogy tudják, mi fog ma történni, hogy tudják, hol tartok a pályafutásomat illetően, és az az egy szó, amit használtam... szóval észrevettem, hogy a szó amit szinte minden csapattársamnak mondtam, az a 'beteljesülve'. Beteljesülve, beteljesülve a pályafutásommal, beteljesülve mindazzal a pillanattal, ami nekem jutott... Egy érzés, egy érzés, hogy 'Ember, mindent véghezvittem, amit kezdetben elterveztem!', és ez egy jó érzés. Úgy vélem ma ez jelenti az ünnepet a feleségem számára, számomra, a családom számára, a fiaim számára, akik most épp otthon vannak, akik inkább otthonmaradtak transformers-szel játszani, mint hogy beüljenek ide az első sorba. Ez egy ünnep. Nagyszerű helyzetben vagyok... nagyszerű helyzetben vagyok, nagyszerűen érzem ma magam, ezt mondtam Billnek, Mr. Kraft-nek is mondtam, és ezt a feleségem is tudja." "De végső soron hol kezded, kinél mondasz először köszönetet mindazért a segítségért és támogatásért, amit a pályafutásod során kaptál? Úgy gondolom elég könnyű, hogy hol kezdem, akivel kezdem az Heidi, a feleségem, a feleségem, aki az első sorban ül, aki ott volt mellettem egészen a kezdetektől. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a tiétekhez hasonló átlagos, mindennapi karrierem van, de nem így volt. Voltam igazán magasan és nagyon mélyen is. Nem csupán... nem csupán idejöttem, kiválasztottak újoncként, játszottam egy kicsit, jól szerepeltem, és 'oké rendben van a nap'. Más karrierem volt, más karrierem volt ettől. Úgy gondolom voltak pillanatok az életemben, amelyeket megosztottam ezek előtt a kamerák előtt, ezen a pályán. Legyen az akár amikor a gyermekeimmel voltam, vagy amikor elhagytam a Massachusettes Központi Kórházat. Ezekre emlékezni fogok egész hátralevő életemben, és a new englandi szurkolók is emlékezni fognak rájuk hátralevő életükben, és Heidi végig velem volt azokban a pillanatokban." "Ami Mr. Kraftot és az egyesületet illeti. Mr. Krafttal a pályafutásom elején kialakult egy kapcsolat, és úgy éreztem 'Igen, ez az ember nagyszerű tulajdonos, nagyszerű, hogy ilyen főnököm van'. Úgy vélem úgy 2005-ben, 2005 körül kezdtem úgy tekinteni rá, mint a családom egy tagjára. A pillanatok, amiket együtt töltöttünk az irodájában, és hogy döntésekről beszéltünk, amiket meg kell hozni, az, hogy hogy kell a dolgokat kezelni, hogy hol tart az életed ebben a bizonyos pillanatban, a mantra, amit... tudják mindig sok időt hagyott nekem, hogy mielőtt visszajövök inkább "kilencszer mérjek, de csak egyszer vágjak" és ezt a döntést valószínűleg kb. kilencszázszor "mértem meg". [Nevet.] És ma kézbe vettem az ollót. Mr. Kraft és az egyesület felé szeretném a legőszintébb köszönetemet kinyilvánítani." "Az edzőm, az edzőm Bill Belichick, és ez az, ahogy rá utaltam, az edzőm... az edzőm mert néha úgy érzem, amikor a csapatgyűlésen hallom őt beszélni, hogy esküszöm, ugyan azt mondja, amit én is mondanék. Néha volt, hogy bementem egy gyűlésre és azt gondoltam... vagy bizonyos héten, hogy 'Ez az a hét, amikor ezt kell tennünk.' vagy 'Ez az a hét, amikor ezt kell mondani vagy bizonyos hangsúlyokat ki kell emelni' és mindig próbáltam előre látni, hogy mit fog mondani Bill, mielőtt mondaná, csak hogy teszem azt felkészült legyek, és csak ingattam hátul, a szoba hátsó részében a fejem, mert ugyan azokat a típusú dolgokat mondta, mint amikre én is gondoltam, az adott hét ellenfelével kapcsolatban. Ő... ő tett engem bajnokká. Ő tett engem bajnokká...Igen megtanultam, hogy kell linebacker-ként játszani, és tudtam, hogy kell játszani. Úgy értem volt itt Parcells és volt itt Carroll, de nem tudtam, hogy kell nyerni, amég Bill ide nem jött. Ő tanított meg, hogy kell nyerni, ő tanított meg mindenkit ebben az öltözőben, hogy kell NYERNI. Nem csak kimenni és jól játszani. Kimehetsz és kiguríthatod a sisakod, s bár van rajta egy Patriot logó, gondolod ettől majd meghátrálnak?... Nem fognak. Ettől még játszanod kell. Ettől még játszanod kell, és ezt ő tanította meg nekünk. És mester, köszönöm azt, hogy... azt mondtad tudnál említeni vagy 800 játékot, amit kitehetnél azért... azért, hogy mit foglalt magába a pályafutásom. Van vagy 800 dolog amiért köszönetet mondhatnék, hogy megtanítottad. Igazán köszönöm, hogy az vagy aki vagy. Remélem... remélem, hogy az emberek New England-ben felismerik, és mindenki felismeri, kit tudhatnak itt számukra. Ki az, akit vezetőedzőként a magukénak tudhatnak. Magamat futball történésznek tekintem, szeretek olvasni, szeretem... szeretem látni, honnan indult ez a játék. És valami különleges az, hogy amikor besétálok ebbe a létesítménybe, és itt ez az iroda balra, tudom, hogy jobban teszem, ha felkészülten jövök munkába, mert ez az ember felkészíti a csapatot, hogy győzzön. Mert ő ott van...mert ő ott van. Remélem felismeritek, hogy mitek van. Mindössze ennyit akarok mondani, hogy ő ilyen nagyszerű. És igazán kiváltságnak éreztem, hogy alatta tanulhattam ennyi éven keresztül." "A csapattársaim, a csapattársaim... sokukkal beszéltem külön-külön, ahogy mondtam, és... munkatársak, csapattársak, edzőtársak... a pillanatok amiket együtt töltöttünk végtelenek, végtelenek. Soha nem felejtem el. És az utóbbi pár évben jó munkát végeztem, tudják én sohasem féltem, ránéztem az emberekre és megmondtam, hogy érzek irántuk. Ha nem szerettelek, megmondtam mit gondolok, ha szerettelek, mondtam, hogy szerettelek. Ez igazán nem volt számomra nehéz, szóval igazán nem érzem úgy, hogy sokat kéne búcsúznom, mert tudják, mit gondolok róluk. De úgy gondolom, ami nagyon fontos és amiről beszélni akarok, az a new england szurkolók, és amit tettek értem. Ahogy mondtam korábban, úgy érzem a karrierem  egyszerűen különbözött sok más játékosétól. És más volt a kapcsolatom is a szurkolókkal. Láttak engem, amint esélytelenebbül megérkeztem, és annyi mindent kellett tennem, hogy sikeres játékos legyek, először megtanulni, mit is jelent linebackernek lenni, úgy értem, soha nem mozogtam 'coverage'-ben, cover2-ről beszélni új volt számomra, azt se tudtam hova kéne felállni. Innen indulva, egészen addig, hogy azzá váltam akivé, valakivé aki hozzájárult a sikerhez, fő alkotóeleme lett, és bajnok, a szurkolók együtt járták be ezt az utat velem. Együtt járták velem ezt az utat, és mikor agyvérzésem volt 2005-ben, és gondolatban már visszavonultam, majd visszatértem, ezen tapasztalatok során is velem voltak. Meg tudnék nevezni... meg tudnék nevezni szurkolókat név szerint, akikkel kapcsolatom volt. Legyen az akár egy 11 éves srác az újonc edzőtábor alatt, akit most három hete láttam, és aki most 25 éves. Szurkolók akikkel olyan kapcsolatom volt, hogy még mostanában is küldenek néha e-mailt. Sokukkal személyes a kapcsolatom, és a támogatás, amit nyújtottak... ha mindenkinek személyesen elmondhatnám, megtenném, hogy köszönöm a támogatást, a jó és a rossz időkben is ott voltatok nekem, és ez segített. Segített visszatérni, fennmaradni, és az, hogy mennyire értékeltek, valóban segített folytatni a 10., 11., 12. és 13. évemben." "Hogy Patrióta lehettem egész pályafutásom során, arra nagyon büszke vagyok. Nagyon büszke vagyok. Heidi volt a barátnőm '96-ban, akkor még nem voltunk házasok, és kiválasztott a Patriots. És ránéztem egy kis lakásban, és azt mondtam 'Szeretnék egész pályafutásom során ezzel a csapattal maradni.'. Belefáradtam a játékosmozgásba, az edzőváltásokba, abba, hogy már nem tudom nyomon követni a kedvenc csapatomat. Azt mondtam én akarok lenni az, aki teljes idejét ott tölti, nem érdekel ez mit foglal magába, hogy ezért mit kell tennem. Nagyon büszke vagyok, hogy elmondhatom, ezt tettem." "Az utolsó dolog, amit mondani akarok, az, hogy... néhány köszönetnyilvánítás, amit nem akarok elfelejteni. A bátyám Tony... a bátyám Tony, aki mindig megadta azt a bizonyos lökést, amikor szükségem volt rá. Aki nagyon hasonló személyiség, és tudta, ha padlón voltam, és tudta, mikor kell seggbe rúgni. Szóval, Tony, köszi bátyó. Az ügynököm Brad Blank is nagyon sokat tett értem. És valaki, akit nem sűrűn emelnek ki az egyesületnél, de igazán számtalan órát dolgozott velem, és aki a pályán tart minket, az Jim Whalen és csapata. Tudom ám milyen jó munkát végez, ha engem a pályán tartott 13 évig egy darabban. Nem tudom hallod-e Jim, de nagyra értékellek Jimbo, és amit teszel, és a csapatod, Joe-t, és Dave Granito-t. Nem sokszor köszönik meg nekik." "Amikor megérkezel ebbe a létesítménybe, van egy tábla. Az egyetlen dolog, a tábla legfontosabb része, amit elolvasok... elolvasom az egészet, de van egy rész, ami igazán fontos, és úgy vélem Bill jól teszi, hogy mindig kihangsúlyozza, hallották már ezt mondani: 'Tedd a dolgod!' Azt mondja, tedd a dolgod. Én 13 évig tettem a dolgom. És most elvégeztem a dolgom. Elvégeztem a dolgom, Bill. Várom életem hátralevő részét. Tényleg. Köszönöm."

Néhány kérdés és válasz:

R: "Volt rá alkalmad, hogy átgondold, mi következik?"
TB: "Mi következik? Megmondom, ma reggel felébredtem és kivittem a szemetet. Kész vagyok, hogy éljem az életem. Csak egyszerűen. Csak ahogy kell. Akármi is következik, figyelni fogok rá. Ha tetszik, akkor igen. Ha nem, nem. Úgy vélem csupán így lehet kezelni a dolgokat. Időközben meg egy 36 éves háromgyerekes családapa vagyok, már várom, hogy életem eme új szerepét betöltsem."

R:
"Meg tudod mondani, hogy jutottál erre a döntésre? Egyszer csak felébredtél vasárnap reggel, vagy ez valami olyasmi, amin régóta gondolkodtál az edzőtábor alatt?"
TB:
"Egy ideje már itt motoszkált, és ami segített felismerni ezt a döntést, az, hogy felébredtem, és egy titok amibe beavathatom önöket, az hogy 36 éves vagyok. Észreveszed, hogy kezdesz kicsit öregedni. A tested már nem gyógyul olyan gyorsan, mint szokott. Ezt már mind hallottuk korábban srácokról, amikor vége fele halad a pályafutásuk, kicsit keményebben kell küzdeni, kicsit hosszabban kell küzdeni, kicsit többet kell tenni, mint általában a test karbantartása terén. Kicsit kezded érezni, és ahogy mondtam, nehezebb lenne most ezt meglépnem, ha nem lenne annyi minden, amit véghezvittem. Ha még bajnokságokat akarnék nyerni. Ha még maradni akarnék, hogy ezt tegyem, meg azt. Szóval az évek során biztosra mentem, hogy amikor nagyszerűen éreztem magam, a korai 30-as, késő 20-as, korai 20-as éveimben, akkor adtam mindent bele, szóval most, teljesen rendben érzem magam. Nagyszerűen érzem magam."

R:
"Keresztülmentél az edzőtáboron, a közelben laksz, ha csörög a telefon novemberben, felveszed?"
TB:
"Az az igazság, hogy Bill és én beszéltünk erről. Bill és én nagyon jót beszélgettünk tegnap, és nem tudom, hogy erre az volt-e a válaszom, hogy 'Ne hívj.'. Úgy gondolom, ahogy mondtam, ha más lenne a helyzet, más lenne erre a válasz is. Ha még többet akarnék elérni, hogy visszajöjjek és még csináljam, akkor örömmel venném. De ahogy mondtam, bebiztosítottam a karrierem során, amikor a csapattal voltam, amikor volt alkalmam, amikor ott voltam minden nap játszani, akkor biztosítottam be, hogy most kihasználhatom a helyzetet. Nem fogom azt kívánni, ha befejeztem, hogy bár többet tettem volna."

Forrás:
patriots.com

Hozzászólások

2009. 09. 01. 11:16
Pupu
Nagyon köszönöm a forditást!
2009. 09. 01. 11:30
Gearhead
Köszönet a fordításért!
2009. 09. 01. 12:25
Fura nézni a sajtótájékoztatót, és hallgatni Tedyt, ahogy a visszavonulásról beszél, de ugyanakkor olyan felszabadultan beszélt a pályafutásáról, a csapatról, a családjáról, és a jövőjéről, hogy semmi neheztelés nincs részéről a csapat felé. Természetes és emberközeli volt. Igazi példakép lehet mindenkinek, aki profi amerikaifutballista akar lenni. "An American Hero!" (ahogy Jed Bartlett mondja a 20 hours in America West Wing epizódban).

BB majdnem meg is siratta.

Emlékezetes háromnegyed óra volt, az biztos.
2009. 09. 01. 13:06
Justicar
Sziasztok!

Szerintetek elképzelhető, hogy a szezon végén visszajön LB edzőnek?

Nemtudom van e most valaki LB edzőnek.
2009. 09. 01. 13:11
totti
Emlékeztek arra a jelenetre, amikor a 2004-es szezon rájátszásában, a Steelers elleni főcsoport-döntőn már le volt fújva egy play, ahol épp ütközött valakivel, s hiába nem ment már a játék, hiába állt már le mindenki, addig cibálta a labdát az ellenfél kezéből, amíg övé nem lett? Ha nem a Steelers ellen volt, akkor bocsi...Mindenesetre én akkor lettem Bruschi-hívő
2009. 09. 01. 13:23
_bb
Jelenleg (már 2006 óta) Matt Patricia a Patriots LB edzője, aki 2004-ben csatlakozott a csapathoz. Korábban Dean Pees volt az LB edző, őt léptették elő D kordinátorrá 2006-ban.
2009. 09. 01. 14:43
temp
Bruschi mint edző:

valamikor egyszer valahova már írtam erről egy hosszabb gondolatmenetet. Ahányszor elmegy egy játékos a csapattól a szurkolók rögtön felkiáltanak "legalább edzőnek jöjjön vissza"

Ehhez képest az eset elég ritkán fordul elő. Ennek számtalan oka van, ebből csak a legfontosabbak:

- az edzők szezon közben tizensok órákat dolgoznak naponta, elemzik a saját játékosaikat, elemzik az ellenfeleket, stratégiákat készítanak. ezt kevés játékos és a családjuk akarja vállalni.

- tapasztalat: a játékosok többsége harminc egynéhány évesen hagyja abba a játékot. Eddigre a fiatal edzők többségének már szintén van pár évnyi gyakorlata de nem a pályán, hanem a pályán kívüli dolgokban, tehát managementben, edzés módszerekben, és milliónyi másik szakmai dologban, amit a pályán lévő játékos nem biztos, hogy megtanult (elég JMD-re gondolni, aki hiába fiatalabb Bruschinál vagy Troy Brownnál 1000x több tapasztalata van edzősködés terén, mint a játékosoknak akik az edzői szakma tanulása helyett a pályán töltötték az idejüket).

- játék intelligencia vs szaktudás. nagyon sok az ösztönös játékos. akik érzik amit csinálnak, de nem feltétlen tudják, hogy miért, és hogy mit kell változtatni 1-1 helyzetben


Milliónyi hasonló példa van, elég megnézni, hogy nem egy nagyon komoly edzőnek volt játékosként halovány vagy akár semmilyen múltja, ugyanígy nagyon kevés aktívan is zseniális játékosból lett zseniális edző. Én általában kevés kivételtől eltekintve nem hiszek ebben a nagy sztárból -> edző vonulatban, főleg azóta nem, mióta a sport egyre inkább tudományos alapokra helyeződik (mamár ugye nem csak annyi, hogy fussunk 10 kört, a meccsen meg 2-t fut a HB, 1-et a FB :)), és bizony egy edző évekig tanulja azokat a dolgokat, amikre egy játékosnak nincs ideje az aktív pályafutása alatt.
2009. 09. 01. 14:57
_bb
Egyetértek viitoval, és bár Bru korábban nyilatkozta, hogy szeretne visszavonulás után is a foci körül tevékenykedni, nem biztos (sőt), hogy edző lesz bárhol is, még így se, hogy ekkora a játékintelligenciája és, hogy Bill is ennyire elismeri a szakmai tudását (bár valljuk be egy asszisztens/pozíció edzőnek kevésbé kell management...stb tudás). Ugyanakkor azért bőven akadt példa nagy játékos -> nagy edző példára is: Ditka, Singletary, LeBeau... h azért ez is meg legyen említve.

Egyébként meg szívesen fordítok, ha van értelme, szóval fontos a visszajelzés ;)
2009. 09. 01. 15:13
pat68
Köszönöm a fordítást! Megható lehetett a sajtótájékoztató! Egy igazi Idol akasztja szegre a sisakját! Mikor kerülhet a Dicsőségek Csarnokába, 5 év múlva?
2009. 09. 01. 15:21
Bruschi szinte biztos, hogy nem lesz Hall of Famer, a Pats kis Halljába biztos bekerül, de a cantoniba nem fog. Sohasem volt domináns LB ligaszinten nézve. A csupaszív, kiváló hozzáállású játékos megtestesítője, de ettől még nem lesz minden idők egyik legjobb linebackere.
2009. 09. 01. 15:32
gsn: azért az nem volt meglepő, hogy a Patriots ötvenedik évfordulós csapatába nem került be? Nelson, Buoniconti, és Tippett mellé inkább őt tettem volna, mint Vrabelt. Nyilván nem volt egyszerű döntés, és nehéz ilyen esetekben objektíven mérni egy-egy játékos teljesítményét, de érdekelne, hogy mit gondolsz erről.
2009. 09. 01. 15:39
_bb
Valószínűleg tényleg nem kerül be Bruschi a Hírességek Csarnokába, ugyanakkor ezt nagyon szomorúnak tartom... mármint azt, hogy minden a statisztikákról szól. Én értem, hogy valahol meg kell húzni a határt, hogy megmaradjon értéknek az, ha valaki a csarnokba kerül, mégis "tökéletes játékosok" kimaradnak, de "atletikus személyiségzavarosak", akik végig ellentmondásos karrier során halmozták a statisztikai eredményeket, sokan bekerülnek. Az NFL.com-on van egy sorozat, a kimaradottakról, de lenne még ott névnek hely, ugyanakkor van olyan is, aki azóta bejutott. JA és egyébként az egész TOP 10 sorozatot nagyon érdemes végignézni!
2009. 09. 01. 15:40
DoM: Én is így gondolom. Vrabel helyett őt tettem volna be, de valószínűleg kellett a 2 ILB és 2 OLB, és ezért van. Buoniconti és Tippett helye az természetes, legjobb ILB és legjobb OLB a Pats történetében. De akár még Nelson viszonylatban is lehet vitát nyitni, mert Nelson kb. az volt a Pats számára a 70-es, 80-as években, mint Bruschi az elmúlt több mint 10 évben. Vrabelnél meg mindenképp előrébb rangsorolnám. Sőt, őt mindenképp kihagynám. Ha muszáj 2 OLB-t betenni, akkor inkább McGinest kerülne nálam Tippett mellé.
2009. 09. 01. 16:52
Bruschi85
Köszönet a fordításért!
Tényleg az igazi PATRIÓTA vonult vissza!!
Igazán emlékezetesre sikerült a sajtótájékoztató és látszott Tedyn, hogy már korábban eldöntette és véghezvitte célját, ahogy azt a pályán is mindig tette :)
2009. 09. 01. 17:24
Bulow
Nagyon-nagyon fog hiányozni Tedy, pedig már nagyon beleéltem magam, hogy látom őt a Wembley-ben.
2009. 09. 01. 21:17
Sinisa
Nagyon megható 45 perc volt az egyszer biztos.

Majd decemberben jönnek vissza Seau-val... :D
2009. 09. 02. 08:06
kolok
bb,Köszi a fordítást.Különös az élet,kb egy hónapja vettem egy TB mezt,mert az egyik kedvenc játékosom és most tessék.Mindent köszönünk Tedy!
2009. 09. 03. 08:11
Szabotomy
Egy újabb ikontól kell elbúcsúznunk ebben az évben,ami elég lehangoló.Az elmúlt évek nagy alakjai lassan eltűnnek, helyüket fiatal srácok veszik át.A megszokott nevek és arcok többé nem lesznek hallhatók és láthatók a Pats mérkőzésein.
Hiányozni fog Bruschi a pályáról, az egyik nagy kedvencem volt.Sok sikert kívánok számára a továbbiakban.Legyen boldog, és teljes élete az NFL-en kívüli életben is.
Hozzászólás a(z) Bruschi visszavonul - sajtótájékoztató bejegyzéshez