Buday Zoltán, a Nemzeti Sport Online újságírója volt olyan szerencsés, hogy a helyszínen követhette végig a szombati Colts-Patriots mérkőzést. A Nemzeti Sport Online-on már megjelent egy beszámolója, de írt nekünk is néhány kulisszatitkot.-TORESPONT-
"A Gillette Stadium egy 70.000 néző befogadására alkalmas stadion Foxboroughban... amelynek 17 ezer lakosa van. Annyira a város fölé nő a stadion, hogy tulajdonképpen a városból bárhonnan lehet látni azt. Főleg igaz ez abban a szürke, felhős időben amiben én voltam ott, ekkor ahogy a reflektorok fénye visszaverődött az alacsonyan lévő felhőkről az a fél várost bevilágította. Szintén jelzi a város méretét, hogy már a falu határában kínálnak parkolóhelyeket, közel 3 kilométerre a stadiontól, azoknak akik el szeretnék kerülni a dugót.
A rájátszás sok embert feltüzel. Az már a csapatok kivonulásakor látszott, hogy Julian Edelman nagyon várta a találkozót. Amiután kijött a csapat az alagútból "Minitron" egy teljes sprintet levágott és közben karjával buzdította a szurkolókat. A sprint végén az end zoneban pedig még ezt megfejelve a energetikusan a levegőbe boxolt, majdnem nekifutva a Minutemanaknek (Hazafiaknak öltözött emberek, akik a bevonulás és a pontszerzések után a levegőbe lőnek).
A cikkben említett műsorközlő mellett mást is megtettek az újságírók kiszolgálása érdekében. A találkozó előtt körbejárt a Patriots néhány munkatársa és mindenki asztalára letette az inaktív játékosok listáját, majd pedig minden negyed után megkaptuk a mérkőzés addigi statisztikáit egy lapon. Az internet korában ez már-már túl alapos kiszolgálásnak tűnt.
Amit fontos megemlíteni és mindig mondják a kinti újságírók, illetve én is tapasztalhattam a hétvégén az az, hogy ők semlegesek. Többször hangoztathatják, hogy őket nem érdekli, hogy nyer vagy veszít a csapat és ez most a sajtópáholyban is érződött. Ugyanolyan reakciók voltak a Colts, illetve a Patriots pontszerzések után is.
A győzelem után nagyon szembetűnő volt a csapat összetartása és hogy mennyire jóban vannak már egyes játékosok. Például amikor Legarrette Blount a Foxnak nyilatkozott akkor Marcus Cannon egy szál törölközőben viccesen beállt a kamera mögé és próbálta megzavarni Blountot, aki pedig igyekezett őt behívni a képbe. Mondani se kell, valószínűleg nem lett túl jó interjú, hiszen Blount nem is figyelt a riporterre.
Sok jelenet van a 'Minden héten háború' című filmben, amelyre többen azt mondják, hogy el van túlozva. Nos az a jelenet, amelyben néhány játékos meztelen miközben a sajtó munkatársai az öltözőben tartózkodnak egyáltalán nincsen. Aki épp nem nyilatkozik az ugyanúgy folyatatja az átöltözést, mintha csak a csapattársai lennének bent és nem tartózkodna épp az öltözőben 60 riporter, köztük 10 hölggyel.
Charles Barkley látványosan ittas állapotban járkált körbe az öltözőben. Épp Aqib Talibbal beszélgettünk néhányan, amikor odajött Barkley és előbb a fülébe súgott valamit a cornerbacknek majd elkezdett beszélgetni vele. Mike Reiss az ESPNBoston.com-tól közbekérdezett valamit a beszélgetésbe és a kérdés végén bemutatkozott Barkleynak. Barkley válasza? "K....ra tudom ki vagy", majd elindult beszélgetni Reiss-szel.
Ugyan a Patriots szurkolóknak talán nem lesz túl örömteli hallani, de egy fő téma volt az újságírók között és a helyi rádióban a meccs után. Ez pedig nem más volt, mint Andrew Luck brilliáns játéka. Amiközben mentem le a lifttel a sajtópáholyból, a liftben mindenki erről beszélgetett, hogy Luck mennyire közel van ahhoz, hogy a liga legjobb irányítója legyen. Később a helyi rádióműsorban is azt ecsetelték, hogy a Brady/Manning korszak után Luck lehet a következő ilyen mértékű korszakos irányító.
A mérkőzést követő nap Bostonban sétáltam és meg kellett állapítanom, hogy ebben a városban logo nélküli sapkából nagyon kevés van. A legnépszerűbb logók a Patriots és a Red Sox csapatához kötődtek, de meglehetősen sok Celtics vagy Bruins sapkával is lehetett találkozni. Emellett jelezte a város elhivatottságát az óriási "GO PATS!" felirat is, amelyet a Quincy Marketre feszítettek ki, Boston egyik fő nevezetességére.
A bérelt autómhoz kapott navigációs rendszer nem működött hibátlanul az ott tartózkodásom alatt. Így amikor visszavittem az autót a reptérre és kérdezték, hogy minden rendben volt az autóval, akkor mondtam, hogy igen és kis szünet után hozzátettem, hogy a GPS-szel voltak problémáim. A hölgy egyből jelezte, hogy akkor fáradjak oda a pulthoz és mondjam meg, hogy a GPS-ért ne vonjanak le pénzt a számlámról... majd elvette a GPS-t. Nem is kellett megmutatnom vagy akár elmagyaráznom a problémámat, a cég gondolkodás nélkül vonta le az árból a GPS kölcsönzés árát, mindezt úgy, hogy tudtam azt használni, csak néha tényleg problémás volt. Ugyan ez a történet nem a mérkőzéshez kapcsolódik, de úgy gondoltam érdemes megosztani az amerikai emberek mentalitása miatt."
Köszönjük Zoli, hogy ezeket megosztottad velünk!
"A Gillette Stadium egy 70.000 néző befogadására alkalmas stadion Foxboroughban... amelynek 17 ezer lakosa van. Annyira a város fölé nő a stadion, hogy tulajdonképpen a városból bárhonnan lehet látni azt. Főleg igaz ez abban a szürke, felhős időben amiben én voltam ott, ekkor ahogy a reflektorok fénye visszaverődött az alacsonyan lévő felhőkről az a fél várost bevilágította. Szintén jelzi a város méretét, hogy már a falu határában kínálnak parkolóhelyeket, közel 3 kilométerre a stadiontól, azoknak akik el szeretnék kerülni a dugót.
A rájátszás sok embert feltüzel. Az már a csapatok kivonulásakor látszott, hogy Julian Edelman nagyon várta a találkozót. Amiután kijött a csapat az alagútból "Minitron" egy teljes sprintet levágott és közben karjával buzdította a szurkolókat. A sprint végén az end zoneban pedig még ezt megfejelve a energetikusan a levegőbe boxolt, majdnem nekifutva a Minutemanaknek (Hazafiaknak öltözött emberek, akik a bevonulás és a pontszerzések után a levegőbe lőnek).
A cikkben említett műsorközlő mellett mást is megtettek az újságírók kiszolgálása érdekében. A találkozó előtt körbejárt a Patriots néhány munkatársa és mindenki asztalára letette az inaktív játékosok listáját, majd pedig minden negyed után megkaptuk a mérkőzés addigi statisztikáit egy lapon. Az internet korában ez már-már túl alapos kiszolgálásnak tűnt.
Amit fontos megemlíteni és mindig mondják a kinti újságírók, illetve én is tapasztalhattam a hétvégén az az, hogy ők semlegesek. Többször hangoztathatják, hogy őket nem érdekli, hogy nyer vagy veszít a csapat és ez most a sajtópáholyban is érződött. Ugyanolyan reakciók voltak a Colts, illetve a Patriots pontszerzések után is.
A győzelem után nagyon szembetűnő volt a csapat összetartása és hogy mennyire jóban vannak már egyes játékosok. Például amikor Legarrette Blount a Foxnak nyilatkozott akkor Marcus Cannon egy szál törölközőben viccesen beállt a kamera mögé és próbálta megzavarni Blountot, aki pedig igyekezett őt behívni a képbe. Mondani se kell, valószínűleg nem lett túl jó interjú, hiszen Blount nem is figyelt a riporterre.
Sok jelenet van a 'Minden héten háború' című filmben, amelyre többen azt mondják, hogy el van túlozva. Nos az a jelenet, amelyben néhány játékos meztelen miközben a sajtó munkatársai az öltözőben tartózkodnak egyáltalán nincsen. Aki épp nem nyilatkozik az ugyanúgy folyatatja az átöltözést, mintha csak a csapattársai lennének bent és nem tartózkodna épp az öltözőben 60 riporter, köztük 10 hölggyel.
Charles Barkley látványosan ittas állapotban járkált körbe az öltözőben. Épp Aqib Talibbal beszélgettünk néhányan, amikor odajött Barkley és előbb a fülébe súgott valamit a cornerbacknek majd elkezdett beszélgetni vele. Mike Reiss az ESPNBoston.com-tól közbekérdezett valamit a beszélgetésbe és a kérdés végén bemutatkozott Barkleynak. Barkley válasza? "K....ra tudom ki vagy", majd elindult beszélgetni Reiss-szel.
Ugyan a Patriots szurkolóknak talán nem lesz túl örömteli hallani, de egy fő téma volt az újságírók között és a helyi rádióban a meccs után. Ez pedig nem más volt, mint Andrew Luck brilliáns játéka. Amiközben mentem le a lifttel a sajtópáholyból, a liftben mindenki erről beszélgetett, hogy Luck mennyire közel van ahhoz, hogy a liga legjobb irányítója legyen. Később a helyi rádióműsorban is azt ecsetelték, hogy a Brady/Manning korszak után Luck lehet a következő ilyen mértékű korszakos irányító.
A mérkőzést követő nap Bostonban sétáltam és meg kellett állapítanom, hogy ebben a városban logo nélküli sapkából nagyon kevés van. A legnépszerűbb logók a Patriots és a Red Sox csapatához kötődtek, de meglehetősen sok Celtics vagy Bruins sapkával is lehetett találkozni. Emellett jelezte a város elhivatottságát az óriási "GO PATS!" felirat is, amelyet a Quincy Marketre feszítettek ki, Boston egyik fő nevezetességére.
A bérelt autómhoz kapott navigációs rendszer nem működött hibátlanul az ott tartózkodásom alatt. Így amikor visszavittem az autót a reptérre és kérdezték, hogy minden rendben volt az autóval, akkor mondtam, hogy igen és kis szünet után hozzátettem, hogy a GPS-szel voltak problémáim. A hölgy egyből jelezte, hogy akkor fáradjak oda a pulthoz és mondjam meg, hogy a GPS-ért ne vonjanak le pénzt a számlámról... majd elvette a GPS-t. Nem is kellett megmutatnom vagy akár elmagyaráznom a problémámat, a cég gondolkodás nélkül vonta le az árból a GPS kölcsönzés árát, mindezt úgy, hogy tudtam azt használni, csak néha tényleg problémás volt. Ugyan ez a történet nem a mérkőzéshez kapcsolódik, de úgy gondoltam érdemes megosztani az amerikai emberek mentalitása miatt."
Köszönjük Zoli, hogy ezeket megosztottad velünk!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges