Nehéz a meccset követő pillanatokban bármit is írni egy olyan csoportmeccsről, amely minden előjel ellenére pocsékul kezdődött a támadók és a védelem számára is, azonban egyetlen játék, Logan Ryan interception return touchdownja következtében olyan fordulatot vettek az események, hogy már félidő előtt esély volt a kiütéses győzelemre. A támadók azonban képtelenek voltak bevinni a mindent eldöntő ütést. Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor és akkor még csak éppen elkezdődött a második félidő.
Ahelyett, hogy játékról-játékra elemeznénk a mérkőzést, csak egy általános érvényű megállapítást tennék. Pontatlan és pontatlan irányító között is van különbség, mert nem mindegy, hogy öt yardra dobál folyamatosan mellé, mögé, elé a célpontnak, vagy tizenöt-húsz yard mélyen a pálya szélére. Nem mindegy, egy rövid öt yardos slant dobás, ahol ha azt jól kivitelezik, a védő esélytelen az elkapóval szemben és a mozdulatsor egyszerűsége miatt magas százalékban dobják meg sikeresen az irányítók vagy egy tíz yardra felívelt, lassú dobás, ahol már pontos időzítés kell az irányítótól, miközben a célpontnak el kell szakadnia a védőjétől, hogy eltalálhassák azt a pici ablakot, ahol sikeres tud lenni a játék.
A találkozó során végig olyan érzésem volt, hogy a New England folyamatosan utóbbi játékok mellett tette le a voksát. Alacsony százalékban beváló dobásokban bíztak, eredmény nélkül. Kritikus harmadik downok során, vagy éppen a hosszabbításban, ahol még sietni is teljesen felesleges volt.
„A playcalling, avagy a megfelelő játék hívása a támadók és a védők oldalán is nagyon leegyszerűsítve olyan, mint a kő, papír, olló játék. Ha az ember követ mutat, viszont az ellenfele ollót, akkor új első downt ér el. Kő a kő ellen talán megér pár yardot. A védelem papírja azonban könnyedén sack & fumble eredményt ér el a támadó kő ellen. Sok mérkőzés végkimenetele csak azon múlik, kinek van nehezebb köve vagy nagyobb ollója: melyik csapat áll a tehetségesebb, jobban képzett játékosokból. A derbi napján azonban más nem fog számítani, mint hogy kellő időben választja-e az ember a papírt, a követ és az ollót. Hány nagy diadal írható pusztán a szerencse számára? Valószínűleg jó pár.”
A Bengals meccset követően már szóba került, hogy az előző évekhez képest alapvető váltás történt a Patriots passzjátékában. Már az első mini edzőtábor óta arról szóltak a tudósítások, hogy mennyivel több a pálya mélységét célzó passzjáték, már-már domináns mértékben, aminek az eredménye egy „pontatlan” irányító és „pontatlan" passzjáték.
Minden sikertelen passzjátéknál aprólékos elemzéssel és egy hatalmas nagyítóval biztosan meg lehet találni, hogy miért nem lett ünneplés a dobás vége, és milyen kevésen múlott a siker. A koncepció azonban egyelőre/egyszerűen nem működik. Ezt a fajta pontatlanságot már nem lehet a végrehajtás minőségére fogni. Azt erőltetni a csapat, ami nem vezet eredményre. Újból és újból és újból...
Az idézetek a Smartfootball blogon megjelent írásból származnak.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges