Menetrend
Szavazás

Do your job!

2013. 05. 23. 16:26
Szerző: DoM
Kategória: Cikkek

Bill Belichick „Sportorvosok és az NFL” címet viselő találkozón tartott beszédet még május elején, ahol az alábbi témákat érintette bővebben: a sport iránti szenvedély, a felkészülés szerepe, lelki erő és vezetői képesség. A cikkben nem szerepelnek átvezető, magyarázó szövegek, a teljes anyag a New England Patriots vezetőedzőjének a beszédét tartalmazza.


Szenvedély és alapos felkészülés

(…)
 

A tulajdonság, ami megkülönböztet játékost játékostól számunkra, a szenvedély. Azok, akik valóban rajonganak az amerikaifutballért. Az ember jól tudja a saját tapasztalatából, ha valóban szereti azt, amit csinál, akkor azt nem munkának, kötelességnek fogja érezni. Ellenkező esetben minden egyes pillanat kész kínszenvedés. Mi nem akarunk olyan játékosokat, akik azért vannak az NFL-ben, mert ezzel a státusszal jár egyfajta életstílus, a vagyoni előnyök és az ebből adódó lehetőségek. Azt akarjuk, hogy azért legyenek itt, mert imádják ezt a játékot. (…) Megvan bennük az alázat és a szenvedély az edzések iránt.

Az edzés és gyakorlás elemi fontosságú, hogy javulni, fejlődni tudjunk. Más sportágban - baseball, kosárlabda, jégkorong - szinte naponta játszanak a csapatok, hetente többször is. Nekünk az NFL-ben nincs erre lehetőségünk. Csak heti egy mérkőzés van. Ha csak ilyen alkalomkor tudunk javulni és fejlődni, akkor nem juthatunk messzire a bajnokságban. Azon a hat napon kell tanulnunk és előrelépnünk, amikor nincs mérkőzés. Azok a fontos napok a csapat életében, a játékosok egyéni és a csapat fejlődése szempontjából is.

Ha ezt szem előtt tartjuk, hamar világossá válik, miért olyan fontosak az edzések a csapat és az edzők számára. Tudom, hogy sokan gondolják, mégis a vasárnapi mérkőzés számít és talán igazuk is van egy bizonyos szempontból, de a játékosoknak, akik együtt lépnek pályára nagyon fontos a közös munka és a kommunikáció, amit megkíván az előző. Nem csak az irányító és elkapóinak kapcsolatáról beszélek. Ez megjelenik minden csapatrésznél és ezen keresztül a csapat egészénél.

Ha valaki nem tud részt venni az edzésen, nem tud ott lenni az edzőpályán, nem csak egyénileg fog hátrányt szenvedni – bár ez tapasztalt játékosoknál nem számottevő – de csapatszinten is jelentkezni fog a lemaradás a kommunikáció és a megvalósítás, végrehajtás során, ami távol lesz az ideálistól.

Az edzéseken való részvétel igenis nagy dolog és az ott mutatott teljesítmény nagyban függ a játékos hozzáállásától, felfogásától. Más lesz az eredménye, ha valaki ott akar lenni [mert szenvedélye a sport] mintha csak azért, mert ott kell lennie és a végét várja, hogy mikor mehet haza, hiszen ezt nem tartja fontosnak.

Próbálunk olyan játékosokat szerződtetni, akiknek hasonló a filozófiájuk, hozzáállásuk a játékhoz. Minden itt kezdődik, hogy szenvedélyük legyen ez a sport.

Ezt követi az alapos felkészülés. Minden területen nagyon keményen dolgozunk. Ha egy csapat bajnok akar lenni, akkor minden területen bajnoki szinten kell teljesíteni. Legyen szó a kezdő irányítóról, az erőnléti edzőről, az orvosokról, játékosmegfigyelőkről.

Ahhoz, hogy elérjük ezt a szintet, megkerülhetetlen a folyamatos önértékelés és a kritikai megközelítés, hogy valós képet kapjunk az elemzéseink során. Nem vehetünk fel egy külsős tanácsadót, hogy oldja meg a mi problémáinkat. Nem fordulhatunk máshoz. Nincs olyan csapat a ligában, aki segítene nekünk és nincs olyan csapat sem, akinek mi segítenénk.

Nincs más út, magunknak kell ezt megoldani és ezért kell a kutatással és fejlesztéssel is külön foglalkoznunk [pl. Ernie Adams, mint a csapat kutatási igazgatója –a szerk.]. Szerénynek és fogékonynak kell lenni a konstruktív kritikára. Mind követtünk már el hibát. Azért hogy előre tudjunk lépni és fejlődni lehessen, képesnek kell lennünk arra, hogy beismerjük „ezt elszúrtam” vagy „nem végeztem elég jó munkát, hogyan javíthatnánk ki, hogy következő alkalommal jobb eredmény szülessen?”.

Nem hiszem, hogy ez a felfogás jellemző lenne a mai társadalomra. Mindig többen lesznek, akik másokat hibáztatnak, és csak kifogásokat keresnek. Ettől mi próbálunk elhatárolódni a csapatnál.

A felkészülés és a felkészülése értékelésének folyamatában vannak olyan központi elemek, amelyek komoly alaposságot igényelnek. Most lett vége a draftnak, vagyis már vissza kell tekinteni, hogy mit csináltunk jól és hogyan lehetne jövőre még jobb munkát végezni. Állandóan értékeljük a teljesítményünket, hogy lássuk mi az, amit jól csinálunk és melyik területen kell javulni. Ha úgy érezzük, most jól végeztük el a feladatot, akkor biztosítani kell, hogy legközelebb is hasonlóan jól működjön…

Az egész felkészülés viszont haszontalan, ha hetente egyszer, abban a három órában nem tudjuk megmutatni a teljes heti munkánk eredményét. Minden játék egyformán fontos. Senkit nem fog érdekelni, hogy szerdán és csütörtökön milyen jól tette mindenki a feladatát az edzésen, ha ezt vasárnap nem sikerül megismételni.

 
Lelki erő
 

Végső soron minden arról szól, hogy stressz-helyzetben hogyan teljesítünk. (…) Nagyon sokat használjuk azt a kifejezést, hogy fejben kell erősnek lenni. Ez számomra azt jelenti, hogy akkor is helyesen cselekedjen az ember a csapat érdekében, amikor az egyénnek rosszul mennek a dolgok, mert nem kap annyi játékidőt, lehetőséget, mint szeretne. Valamiről mindenkinek le kell mondania ebben a sportban és a lelki erő ilyenkor játszik fontos szerepet, hogy azt tehessük, ami a legjobb a csapat számára, még ha nem is úgy alakultak az események, ahogy szerettük volna. Ezt jelenti, hogy fejben erősek vagyunk.

Biztosan mindenkinek ismerős a mondás, hogy a csapatban nincs olyan, hogy én. Ezt a kijelentést azért bizonyos fenntartásokkal kell kezelni, mert a győzelemnek viszont az én is része az ő egyéni teljesítménye révén. A csapatot alkotó egyének saját, egyéni jó teljesítménye fogja meghatározni a mérkőzés végkimenetelét. Megint hangsúlyozni kell, hogy az egyén szerepe a csapatban független ettől. Körbeállhatunk az öltözőben, és naphosszat ordíthatjuk, hogy „Csapat!”, „Csapat!”, „Csapat!” de ezzel semmit sem érünk el. A játékosoknak a pályán egyedül kell a legjobbat nyújtaniuk.

Nem mindig sikerül megtalálni az összhangot a játékos egyéni teljesítménye, és aközött hogy mi a legjobb a csapat számára. Úgy próbáljuk ezt kezelni, hogy egyéni teljesítmények nélkül nem nyerhetünk és a lelki erő segít át azon, hogy minden helyzetben úgy tudjunk cselekedni, ami a legjobb a csapat számára. Valaki helyesen végzi a munkáját, felkészült és körülötte a többiek is tudják, hogy ő felkészült és számíthatnak rá, hogy pontosan azt fogja tenni a pályán, ami a feladata, akkor mind megkönnyítik egymás feladatát, mert tudni fogják, hogy támaszkodhatnak a mellettük állóra. Nem kell azon gondolkodnia a jobb OT-nek, hogy mellette a jobb guard vajon tudni fogja a feladatát, vagy adott helyzetben hogyan fog cselekedni, mert tudja, hogy mindketten felkészültek és csak a saját feladatukra kell koncentrálni; azt a lehető legjobban hajtsák végre.

„Tedd a dolgod!” amit olyan gyakran használunk csak annyit jelent, hogy legyél felkészült és magabiztos, hogy tudod, adott helyzetben miként kell reagálni, hogy mi a feladatod. A felkészültséget írásbeli felmérőkkel és a csapat előtt kivetítőn keresztül is mérjük, hogy mindenki más is lássa: ez a játékos tudja, hogy mi a feladata és számítani lehet rá, hogy ezt a pályán el is tudja végezni. Egymásra vagyunk utalva. Bizalommal kell lennünk a többiek irányába, hogy a csapattárs tudni fogja, hogy mi a feladata és élhet azzal a luxussal, hogy csak a saját feladatára kell koncentrálnia. Én nem hozhatok orvosi döntéseket, nem tudok ellenfelet blokkolni a pályán, nem tudok sem mezőnygólt rúgni, sem passzolni. Nekem nem ez a feladatom. Ezekre is megvannak az embereink, akiknek viszont ez a munkája. Senki sem akarja, hogy egymás munkáját végezzük. Csak úgy működhet a csapat, ha mindenki pontosan érti, hogy mit is kell tennie.

 
Vezetői képesség
 

Gyakran kérdezik tőlem, hogyan születnek meg egy csapatnak a vezérei, vezetői? Felépíthető a csapaton belüli összhang? Tanítható a vezetői képesség? Hogyan válik egy játékosból a csapat vezére?

Hiszek abban, hogy a játékosok, az edzők, a kisegítő személyzet, döntéshozók mind-mind a csapat részvényesei. Részei a csapatnak. Ettől még nem lesznek egyenlők, de valamilyen szerepe mindenkinek van. Lehetőségük van, hogy pozitív vagy negatív értelemben kiemelkedjenek és megmutassák vezetői képességüket. A két kérdés, amire választ keresünk: „hogyan fogják ezt véghez vinni?" és „miként tudják ezt ellenőrzésük alatt tartani”? A pozitív vezetői szerep két dolgot jelent. Az első, hogy az ember végezze el a feladatát. Ha ez hiányzik, akkor nehéz elképzelni, hogy vezérként szerepet vállaljon valaki. Sokan vannak, akik nem teszik a dolgukat és vezetőként próbálnak fellépni. Az eredmény mindig ugyanaz: „hé, haver miért nem kezdjük azzal, hogy elvégzed előbb a saját munkádat, mielőtt másoknak mondanád meg, hogy mit is csináljanak”? Az a legfontosabb, hogy tedd a dolgod. A második, hogy mindig a csapat legyen az első. Ha ez a két elem megtalálható az emberben, akkor pozitív hatása lesz a csapatra.

Közel negyven év NFL-ben edzőként eltöltött évvel a hátam mögött elmondhatom, hogy a vezetői képesség nem kizárólag egyetlen formában jelentkezhet. Attól, mert valakinek állandóan jár a szája, mindenről hallatja a véleményét még nem lesz vezetői alkat. A vezetőnek nem feltétlenül kell a legmeghatározóbb hangnak lenni az öltözőben. Troy Brown a legjobb példa, aki szinte sohasem szólalt meg. Csak tette a dolgát, napról-napra elvégezte a feladatát a lehető legjobban, ahogy tőle tellett, és amit a csapat érdeke kívánt. Ő nem az a játékos volt, aki a meccsek előtt beszédet tart a többieknek. Neki nem ez volt a stílusa, de nem találkoztam nála nagyobb született vezetővel. A jó vezető elvégzi a munkáját és mindig a csapat érdekét helyezi az előtérbe. Nem a beszédek, a látványos szereplések számítanak. Brown játékosként a special teams minden egységében játszott, sok passzt kapott el a slotban, és kritikus pillanatokban játszott a védelemben nagyon jó elkapókkal szemben. Mindig tökéletes volt? Nem, de Troy mindent megtett a csapat érdekében, amit tudott. Végezd el a munkád, és a csapat legyen a legfontosabb számodra. Erről szól a vezetői képesség.

A munkám során rengeteg emberrel kell foglalkoznom. Ötvenhárom játékosunk van, plusz a gyakorlócsapat és a tartalék listákon szereplő sérültjeink. Akár idény közben is hatvan, sőt hetven játékosról beszélünk. Napi szinten képtelenség egyénileg foglalkozni mindenkivel. A közvetlen kapcsolat természetesen nagyon fontos és szükség is van rá, de nekem a csapat egészével kell törődnöm. Egyik módja ennek, hogy felállok és az egész csapat előtt beszédet tartok, amit meg is szoktam tenni. A másik, hogy a kapcsolattartást a csapatkapitányokra bízom, ha már a vezetői képességről van szó. Bármilyen szervezetben a szamárlétrán lefelé haladva mindig lesz valaki, aki közvetlenül felelős az alatta lévőért. Mindig úgy éreztem, hogy kritikus a csapatkapitányok személye. Ennek ellenére mindig is a játékosok szavazata dönt ebben a kérdésben, és azt kell mondanom, az esetek döntő többségében – legyen kilencven százalék - ugyanazokat választják meg, akiket én is jelölnék. Amikor a játékosok mást választanak, mint aki szerintem a megfelelő a tisztségre, az jó visszajelzést jelent a számomra, hogy valami nagyon nincsen rendben a csapat körül. Ilyen esetben mindig változtatni kell, mert ha nem teszi meg az ember, akkor a csapat fogja őt átformálni.

Amikor a megfelelő embereket választják meg csapatkapitánynak, az mutatja, hogy jól működik a csapat. Hetente vagy kéthetente folytatott beszélgetésem és kommunikációm a csapatkapitányokkal fontos az egész csapat számára. Minden egység tagjai megtalálhatóak közöttük: támadók, védők, falemberek, a skill játékosok (elkapók, futók), vannak fiatalabbak, idősebbek. Ezeknek a találkozóknak nem kell feltétlenül az amerikaifutballhoz kapcsolódnia. Megfelelő módja, hogy tudjam mi történik a csapaton belül és elérjen engem a játékosok üzenete. Ugyanakkor van, hogy a csapatkapitányokon keresztül jobban befogadható az én mondandóm is egyes játékosok számára. Jól tudjuk kezelni a csapatot ezzel a módszerrel és segíthet, hogy kialakuljon egyes játékosokban a vezetői képesség. Az, hogy valakiből csapatkapitány lesz, sokkal többet jelent, mint hogy van aki részt vesz a mérkőzések elején a pénzfeldobáson. Ők azok, akik példát mutatnak a többieknek, vezérek és talán a legfontosabb, hogy segítik a kommunikációt. Legyen az a játékosoktól az én irányomba, vagy tőlem a játékosokhoz.

Nehéz boldogulni nagyszámú játékossal, amikor mindenkinek egyéni érdekei vannak, hogy ugyanazt a célt lássák maguk előtt, és azt együtt akarják megvalósítani. Végső soron a legfontosabbnak a kommunikációt tartom, valamint hogy olyan játékosok legyenek a csapatban, akiknek ugyanaz a szenvedélye, mint amit mi el akarunk érni. 

Forrás: ESPN Boston - Mike Reiss 1, 2, 3.

Hozzászólások

2013. 05. 23. 20:22
Dega
NAGYON-NAGYON JÓ!
egy igazi HC!!
Bár 2001-ben,mikor elkezdtem szurkolni a Pats-nak,akkor még nem tudtam kik ők,ki az a Mr.Kraft,Bill Belichick,Troy Brown,Tom Brady,Teddy Bruschi és még sorolhatnám....
Csak úgy véletlenül..akkor még az sem tudtam,hogy mi az,hogy divatszurkoló...
Örülök,hogy tagja lehet ennek a közösségnek,hogy láthattam játszani a Dinasztiát,és bízom most is a fiúkban,az edzőkben,a tulajdonosban.
Go Tommy,Go Pats!!
2013. 05. 23. 20:48
Tboj
2013. 05. 24. 08:27
Montesclan-pats
Zseniális, azt hiszem ez az egyik titok,miért van 12 éve csúcsközelben a csapat.
Ez a beszéd olyan az amerikai futball szintjén, mint Churchill beszéde a világháború idején.
Ettől a szemlélettől más ez a csapat.
A kulcs minden munkához, a szenvedély, attól élvezed, akár asztalos vagy, akár biológiatanár, akár gépíró.
2013. 05. 24. 08:35
Montesclan-pats
Ha könyv készült már edzőknek, akkor abban ilyesmi lehet az első fejezetekben,vagy ez lesz az első fejezetekben.
Ezt a szöveget kinyomtatom és fel fogom használni a saját csapatomnál ( munkahelyi- 25 fő) csak a mi munkánkra aktualizálva.
Köszönöm BB.és fordítók.
Ezért nincs helye a csapaton belül, Seymour-nak, vagy bárki másnak,aki nem fogadja el ezt a rendszert. Mert ez csak így képez egységet, ha elromlik egy fogaskerék, az egész lánc megakad, végső soron megáll a gép.
Én sem fogom többet kárhoztatni BB- t a rossz döntések miatt, mert mindenki hibázhat.
2013. 05. 24. 15:57
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
:)
2013. 05. 25. 10:27
Montesclan-pats
Abszolút nem tartozik ide, de jövőre a drafton szeretném WR Sammy Watkinst, hihetetlen robbanékony, galaktikus tehetség.
2013. 05. 25. 11:00
Remélhetőleg olyan évet produkál Dobson és Boyce is Amendola mellett, hogy nem fog szóba kerülni hiányposztként az elkapó és hogy szükség lenne top15-20-as WR draftra 2014-ben.
2013. 05. 25. 11:24
Cheater
+1 :)
2013. 05. 25. 17:21
dartib83
detto.
illetve én még megspékelem avval, h remélem Dobson rookie MVP lesz (vagy ha nem, akkor a 3 legesélyesebben benne lesz).
szevon végén elő lehet venni ezt a hozzászólásom :)
2013. 05. 26. 20:05
Boston
Ha már szóba hoztad, akkor én meg remélem, hogy Louis Nix-et hozzuk el úgy, hogy feltradelünk érte a 32-ik helyről ;)
2013. 05. 25. 12:03
Montesclan-pats
Teljes mértékben egyet értek, az én vágyaim is hasonlóak,azonban remélem egy szükségtelen 32. helyről való feltrade-del szerezzük meg csak úgy szerelemből. 4 WR elfér csapatban.
Idén pedig egyiknek sem kell kiemelkedőt produkálni, szépen osszák el egymás közt az elkapásokat a wr-ek és TE-k.
2013. 05. 25. 20:22
Lucius
Több helyen olvastam (BB is nyilatkozta)hogy egy játékos életében a legnagyobb előrlépést a 2. évében várhatjuk a játékában. Ennek fényében Jonestól és Hightowertől sokat várhatunk (és vár a vezetőség). Mit gondoltok erről? Jó lenne két sack-gépet látni pályán. :)
2013. 05. 25. 20:29
Whitealert
Jones és Hightower a Rendőrakadémia c. film 2. részére váltak rendőrré és lettek jó zsaruk. :D
2013. 05. 25. 20:37
Lucius
Akkor itt is bejöhet, nem?:)
2013. 05. 25. 23:30
Whitealert
Én biztos vagyok benne. :) Ha nem lesznek komolyabb sérülések, jó lesz a defense.
2013. 05. 26. 08:11
pat68
2013. 05. 28. 12:53
Whitealert
Ma volt egy nehéz szóbeli vizsgám, 6 kredites tárgy, szóval sokat ér. 4-esre sikerült. Előző éjszaka lefekvés előtt elolvastam ezt a cikket, és nagyon jó motivációs beszéd! :D Szerencsét hozott, csak ajánlani tudom. :)
Hozzászólás a(z) Do your job! bejegyzéshez