Menetrend
Szavazás

Draft interjúk - a skarlátvörös lovagok

2013. 05. 07. 21:11
Szerző: pirko
Kategória: Interjú

A New England Patriots a Rutgers Scarlet Knights [skarlátvörös lovagok - a szerk.] egyetemi futball csapatából három védőjátékost is draftolt. Ha hozzátesszük, hogy időközben a nem draftolt újoncok (UDFA) közül a Patriotshoz került a szintén Rutgerses Brandon Jones (CB), továbbá, hogy Justin Francis (DE) és Devin McCourty (S/CB), sőt Steve Belichick (LS) is skarlátvörös mezben játszott egykor, nem csodálkozhatunk azon, hogy az újságírók is sok kérdést tettek fel a Patriots-Rutgers, illetve a Belichick-Schiano kapcsolatról.


Logan Ryan (CB) interjú

K: Elmondanád, milyen kapcsolatban álltál a Patriotscal a draft előtti időszakban? 

LR: A Patriots egyike volt azoknak a csapatoknak, amelyeknek részt vettem a felmérőjén, tisztában voltam vele, hogy szükségük van egy cornerre, és valahogy végig úgy éreztem, én vagyok az ő emberük. Nagyon jó kapcsolatot ápolnak a Rutgersszel, de ettől függetlenül is volt egy olyan érzésem, hogy ügyes, sokoldalú játékos vagyok, aki nagyon jól tudna működni ebben a szervezetben. Valahogy úgy érzem, hogy ez pont a nekem való hely. 

K: Piros mezes első éves voltál, amikor Devin McCourty végzős volt… 

LR: Igen. 

K: Beszélnél arról, hogy milyen volt vele a kapcsolatod? 

LR: Hogy Devin és köztem milyen a kapcsolat, azt szavakkal nem is nagyon lehet kifejezni. Ő az, aki segített abban, hogy tehetséges középiskolás játékosból egyetemi cornerré váljak. Neki köszönhetem, hogy megtehetem ezt a következő lépést, éretté váltam az évek során, többé már nem az a 18 éves rác vagyok, aki egykor. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Patriots színeiben mellette játszhatok, hogy lehetőségem lesz nap, mint nap mellette küzdeni az edzéseken, megtapasztalni a belőle, mint kiváló vezéregyéniségből sugárzó munka morált. 

K: Legtöbbször emberfogást játszottál, vagy inkább a zóna védekezés volt a jellemző? 

LR: A Rutgersnél mindkettőt alkalmaztuk, fokozott nyomás alatt tartottuk az ellenfelet és összetett NFL sémákat használtunk, amelyekkel nagy sikereket értünk el. A Rutgersnél sokszor kellett emberfogással is, és zónában is védekeznem, ki kellett vennem a részem a szerelésekből, és a speciális csapatrészek munkájából is. Olyan srác vagyok, aki nem szeret lejönni a pályáról, olyan, aki meccseket akar nyerni, és aki mindent megtesz ennek érdekében. 

K: Fellelkesültél, amikor láttad, hogy néhány pickkel utánad Duron Harmont választották? 

LR: Hát persze! Szerintem a családom – akikkel együtt néztük a draftot – ugyanolyan hangos ovációval fogadta Duron kiválasztását, mint az enyémet. Ő a legjobb barátaim egyike az egyetemről. Az egyetemen mögöttem játszott, és őszintén mondom, része volt benne, hogy jobb játékos legyek. Nem nagyon tudok megfelelőbb embert elképzelni magam mellett a Patriotsban, mint Duron Harmon.

K: Jó érzés volt látni, hogy ilyen magasan választották? Nem várták a harmadik körben. 

LR: Egyáltalán nem lepett meg a dolog. Ő egy remek játékos, az edzőtársam, akiben megbízom. Kivételesen keményen dolgozik, hisz önmagában, és én is hiszek benne. Megvannak a képességei, a sebessége, és minden egyéb, ami csak szükséges lehet. Kétszer is beválasztották a Big East [a konferencia, amelyben a Rutgers is szerepel – a szerk.] válogatott védelmébe, és úgy gondolom, hogy ha két egymást követő évben is a konferencia legjobbjai között vagy, akkor érsz annyit, hogy a harmadik körben válasszanak.

K: Azt mondtad, hogy jobb játékost csinált belőled. Elmondanád, hogyan tette mindezt? 

LR: A jelenléte inspirál a pályán. Minden mérkőzésen fokozni tudtuk egymás teljesítményét. Lehetővé tette, hogy agresszíven játsszak. Ha egy remek safety játszik mögötted, mondjuk annyira jó, mint Devin McCourty a Patriotsban, az biztosítja a számodra, hogy sokkal agresszívebben játszhass, és ez az, amit Duron tett. Igazi ragadozóként [„ball hawk” – a szerk.] csapott le a labdákra a pálya közepén, és sok turnovert ért el számunkra.

K: Mennyire érzed jól magad emberfogásos védekezésben? 

LR: Kivételesen jól. Úgy érzem, ez egy olyan dolog, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy valaki a Rutgersben, vagy az NFL-ben játsszon, olyan terület, ahol kellő magabiztossággal kell mozognod. A ligában olyan cornerekre van szükség, akik képesek emberfogást játszani, és növelni a védelem hatékonyságát. Ez az, amiért minden egyes nap keményen dolgozom. Igyekszem folyamatosan fejleszteni a játékomat, mert ha jó emberfogó vagy, akkor a játékostársaknak is jobban fog menni a játék, és az egész védelemnek megkönnyítheted a dolgát. Szóval ilyen játékos akarok lenni. 

K: Milyen gyakran láttad Belichick edzőt a Rutgersben, főleg arra az időszakra gondolok, amikor még Greg Schiano volt az edzőtök? 

LR: Tudja, szerintem inkább azért láthattuk őt néha, mert a fia, Steve is oda járt, és volt alkalmam rá, hogy egy csapatban játszhassak Steve Belichickkel. Így hát előfordult, hogy láttuk Belichick edzőt néhányszor a pálya környékén, de ezeken az alkalmakon kívül nem túl sokszor. Nem mondanám, hogy állandóan ott volt. Szerintem azért jött el, hogy szurkoljon a fiának, mint ahogy minden apa tenné. Nem mint edző, hanem mint apa volt jelen. Szóval Belichick edző jelenléte nem okozott különösebb izgalmat. 

K: Okoz-e majd számodra bármilyen nehézséget a váltás, hogy eddig Steve egyik csapattársa voltál, most pedig az egyik edződ lesz a Patriotsnál? 

LR: Egyáltalán nem. Ő ugyanaz a srác, akivel összefutottam a combine-on, és akinek odaköszöntem: „Helló, mi újság?” Ő is a sajátját, én is a saját utamat járom az életben. Belőle egy nagyszerű edző, belőlem pedig – úgy érzem – egy nagyszerű játékos válik majd. Nincs ebben semmi különös. Ez mostantól már üzlet, és tisztában vagyok ezzel.

K: Úgy láttam, hogy néhányszor neveztek a Big East tanulmányi válogatottjába is. Kíváncsi lennék, hogy vajon melyik volt a fő szakod, és hogy azt hogyan tudod hasznosítani a futballban, és mennyiben segít hozzá a playbook megemésztéséhez? 

LR: A munkaügyi tanulmányok volt a fő tárgyam, a kiegészítő pedig a pszichológia. Olyan családból származom, amelyben az édesapám volt az első, aki felsőfokú diplomát szerzett. A bátyám a Drexel Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, nagyon okos srác. Így számomra a tanulás mindig is nagyon fontos dolog volt. Mindig is a kitűnő, a Dicsőség Listára kerülő tanulók közé tartoztam, és ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amit nyilvánvalóan meg kellett tennem ahhoz, hogy a Rutgersben, Greg Schiano alatt játszhassak, hogy megfeleljek a Rutgers elméleti képzés terén támasztott elvárásainak. És mindez nagyon fontos. Úgy gondolom, hogy a defensive back a legintelligensebb játékosok egyike kell, hogy legyen a pályán, tisztában kell lennie azzal, hogy mi a feladata, és hogy milyen elképesztően gyors a mérkőzés ritmusa. Képesnek kell lennie arra, hogy extrém gyorsasággal mozogjon a pályán, és meggyőződésem, hogy minél intelligensebb valaki ahhoz, hogy mindezt felfogja, annyival könnyebb lesz végrehajtania a feladatát a meccseken.

K: Fiatalon melyik volt a kedvenc csapatod, és mi volt véleményed a Patriotsról? 

LR: Tekintve, hogy Jersey déli részén nőttem fel, gyerekként az Eagles volt a kedvencem. De mióta Devin McCourtyt draftolta a Patriots -- akiket elég sokszor közvetít a televízió, a Rutgersen pedig főleg nagyon sok Patriots meccset néztünk – elég nehéz nem Patriots szurkolónak lenni. Nagyon tisztelem mindazt, amit a Patriots, mint szervezet tesz. Ők egyedülálló minőséget képviselnek. Ezt próbálták követni a Rutgersen is. Meggyőződésem, hogy a Rutgerses srácok azért sikeresek a Patriotsnál, mert arra lettek kiképezve, hogy a pályán legyenek futballisták, de profi módon éljék a pályán kívüli életüket is. Erre tanítottak engem is, ezt viszem magammal a Patriotshoz, és remélem, hogy mindez segíteni fog abban, hogy hozzájáruljak a csapat sikereihez.

K: Mivel foglalkozol a pályán kívül? 

LR: Olyan srác vagyok, akinek nagyon fontos a család. Van egy gyönyörű barátnőm. Van egy egy éves kiskutyám, már nem is annyira kicsi, tavaly kaptam, és aki minden éjjel felébreszt. Szóval a kutyámmal foglalkozom, figyelem hogy növekszik, egyébként meg a futballon kívül szeretek a családommal lazítani, és amolyan nyugis életet élni. De azt garantálom, hogy egyike vagyok a legkeményebben dolgozó játékosoknak. Állandóan a futballért dolgozom. Abban a nagyon kevés időben, amelyet a futballtól távol töltök, szeretek elvonulni és a családommal pihenni. 

K: Mi a kutyád fajtája, és mi a neve? 

LR: Egy puggle, a neve pedig Nala, mint az egyik szereplőé az Oroszlánkirályban. 

K: A barátnőd választotta ezt a kutyát, igaz? 

LR: Nos, akkoriban lakásban laktam, nem lehetett pitbullom, így a következő legbrutálisabb kutya mellett döntöttünk, ami létezik, ez pedig nem más, mint a puggle.

(forrás: patriots.com)  

Duron Harmon (S) interjú

K: Számítottál rá, hogy már ma este kiválasztanak? Számítottál arra, hogy a második, vagy harmadik körben mondják majd a nevedet? 

DH: Nos, hogy őszinte legyek, a draft előtt beszélgettem édesanyámmal, és ő azt mondta, hogy tiszta fejjel kell hozzáállnom a drafthoz, hogy mindent el kell fogadnom, bármi is jöjjön, mert mi mindannyian Isten szolgái vagyunk, Istené, aki válaszol az imáinkra, és mindent megtesz, amit kérsz tőle, ha azt az Ő nevében cselekszed. És így is tettem: imádkoztam a draft előtt. Azt mondtam: „Istenem, helyezz engem olyan helyre, ahol sikeres lehetek. Tegyél olyan helyre, ahol segíteni tudok a csapatnak, egy olyan csapathoz, amelyik győzelmeket fog aratni, és remélhetőleg minél több mérkőzést játszhat majd.” 

K: Milyen volt számodra az elmúlt néhány óra, hogyan tudnád leírni? 

DH: Az igazgat megvallva, nagyon izgalmas órák voltak. Nagyon jó érzésekkel vágtam neki a mai napnak. Tele voltam lelkesedéssel. Csak ültünk ott édesanyámmal, a húgommal, és a legközelebbi barátaim közül is ott voltak ketten. Csak ültünk, és néztük a draftot, nem volt bennünk semmilyen elvárás, úgy néztük, mintha csak egyszerű szurkolók lennénk, akik élvezik az eseményt. Ez a nap egy igazán remek nap volt.

K: Szóval nem volt olyasmi, amire feltétlenül számítottál volna. Vagyis arra is fel voltál készülve, hogy esetleg nem draftolnak? 

DH: Mindenre fel voltam készülve. Ha az a döntés, hogy nem draftolnak, hát úgy legyen. Mint már mondtam, tudtam, hogy Isten akaratát szolgálom, Istenét, aki mindig gondomat viseli, aki mindig úgy cselekszik, ahogyan nekem arra igazán szükségem van. Nem volt mitől félnem. Ha nem draftoltak volna, akkor is bíztam volna a képességeimben, amelyek alapján tudom, hogy sikerült volna csapatot találnom, és segíthettem volna mérkőzéseket nyerni.

K: Említetted, hogy otthon néztétek a draftot. Nem érezted humorosnak, hogy a stáb még videóval sem készült veled kapcsolatban? 

DH: Dehogynem. Az édesanyám nagyon izgatott volt. Valahogy így reagált: „Ó, kicsim! Hát a te klipjeid hol maradnak?” Mire én: „Anyukám, azt hiszem nem tudták, hogy éppen ma választanak ki, szóval nem hiszem, hogy lenne rólam bármilyen összeállításuk.” Egy kicsit csalódott volt, amiért nem mutattak rólam klipeket, de úgy érzem az, hogy draftoltak, feledtette vele a klipek hiánya miatti szomorúságot.

K: Mit gondolsz, mi volt az oka annak, hogy ennyire nem számoltak veled? 

DH: Az igazat megvallva, fogalmam sincs róla. Kiváló játékosokkal játszottam együtt. Ott van Logan Ryan, akivel egy védelemben játszottunk. Vagy Steve Beauharnais, aki remek középső linebacker. Aztán ott van Kasheem Greene, aki az év védőjátékosa volt a Big Eastben. Szóval jó játékosként is könnyen észrevétlen maradhatott bárki. De nyilvánvaló, hogy a New England Patriots látott valamit bennem, ami megtetszett nekik, és mellettem döntöttek, amikor elérkezett a megfelelő pillanat. Csakis hálás lehetek azért, hogy ez a remek szervezet kitüntetett a bizalmával, hogy ide kerülhettem, és hogy segíthetek nekik mérkőzéseket nyerni.

K: Mit gondolsz, mit láttak benned? 

DH: Az igazat megvallva, szerintem egy remek jellemvonásokkal rendelkező embert láttak, aki keményen játszik, és emellett sokoldalú is. Úgy gondolom, hogy sok olyan dolgot csinálok, ami tetszik nekik. Nem csak egy in-the-box safety vagyok, és nem is pusztán free safety vagyok; mindkét pozícióban tudok játszani, és úgy érzem ezt megmutattam a Rutgersnél eltöltött évek során. 

K: Más lesz a helyzet számodra, vagy akár édesanyád számára amiatt, hogy egész sok csapattársadat már korábbról ismered? 

DH: Nem tudom, hogy mennyire foglalkozik ő ilyesmivel. Azt tudom, hogy nagyon lelkes amiatt, mert együtt játszhatok Logannel, mivel a családjaink elég szoros kapcsolatban állnak. A mérkőzéseinken egymás mellett ültek a lelátón, szóval úgy gondolom, hogy valószínűleg lelkesedéssel tölti el a gondolat, hogy olyanokkal fogok együtt játszani, akiket ő is ismer. Aztán ott van még Justin Francis is a csapatban, és persze Devin McCourty; édesanyám őket is jól ismeri. Mindezek alapján úgy vélem, hogy számára nagyon jóleső érzés, hogy nem olyan helyre kerültem, ahol teljesen egyedül lennék, hanem egy olyan helyre, ahol vannak olyan emberek, akik segíthetnek, úgymond nagytesók, mint Devin McCourty és Justin Francis, olyan srácok, akik már átestek mindazon, ami rám vár, akik támaszt nyújthatnak, akiktől segítséget kérhetek, különféle tanácsokat, amelyekre újoncként szükségem lehet ebben a ligában.

K: Beszéltél már Justin Francisszel, vagy Devin McCourtyval amióta draftoltak? 

DH: Nos, igen, beszéltem Devinnel. Tiszta őrület volt, mert láttam, hogy az 508-as körzetszámról hívnak [Massachusetts körzet – a szerk.], de nem sikerült felvennem. Azonnal visszahívtam a számot, mert azt hittem, hogy megint a Patriots az. Erre beleszólt: „Duron?”, mire én: „Igen uram, Duron vagyok.” Erre ő: „Ember! Devin vagyok! Ne válaszolj így nekem, nem a Patriots irodából hívnak!” Nagyon fellelkesített, hogy beszélhettem vele. Azt mondta, alig várja, hogy találkozzunk. Nagyon várja, hogy továbbadhassa nekem, amit eddig tanult, hogy a segítségemre legyen a védelemben, vagyis alapjában véve, hogy újra együtt játszhasson velem. Nemrég beszéltem Justin Francisszel is. Mondta, hogy nagyon örül nekem, és azt is mondta, hogy itt dolgozni kell. Nincs idő a játszadozásra – ezen a helyen a munka az első. A végső cél a számukra a Super Bowlokon való győzelem, nem pedig az, hogy egyszerűen mérkőzéseket nyerjenek, csakis a Super Bowlok számítanak. Beszéltem Logan Ryannel is, és nagyon boldog volt, hogy együtt fogunk játszani, és hogy újoncként együtt vághatunk neki a karrierünknek. 

K: Mit gondolsz arról, hogy Bill Belichick lesz az edződ? 

DH: Tele vagyok lelkesedéssel. Elég, ha megnézi valaki az eredményeit – ő egy győztes típus, tudja, hogyan kell győzni. Boldog vagyok, hogy egy olyan edző alatt játszhatok, mint ő. Bizonyította, hogy rendelkezik a győzelemhez szükséges filozófiával és elkötelezettséggel. Szinte hihetetlen, hogy éppen csak bekerülök az NFL-be, és máris egy olyan edzővel dolgozhatok, mint ő. Nagyon sok játékosnak nem adatik meg ez a lehetőség. Ő egy olyan edző, aki be fog kerülni a Hírességek Csarnokába, és nem csak amiatt vagyok boldog, hogy alatta játszhatok, de azért is, hogy magamba szívhatom mindazt a tudást, amit valamennyi játékosának átad.

K: Hogy hívják édesanyádat? 

DH: Dawn Harmon.

K: Érezted-e azt, hogy a Patriots jobban érdeklődik irántad, mint más csapatok? 

DH: Úgy érzem, hogy az elmúlt néhány hétben elég sokan érdeklődtek. Természetesen tisztában voltam vele, hogy a Patriots érdeklődik irántam, de nem tudtam, mennyire komolyan. Valójában a többi csapatról sem tudtam, hogy igazából mekkora az érdeklődés a részükről. Tudtam, hogy tetszettek a rólam készült felvételek, hogy tetszett nekik a felmérőm, szóval úgy voltam vele, hogy bármi megtörténhet.

K: Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy olyan sok Rutgersből érkező játékos képes jó teljesítményt nyújtani a Patriotsban? 

DH: Az igazat megvallva, úgy gondolom, hogy az egész Greg Schianonál kezdődött. Ő ültette el a játékosaiban a futball iránti elkötelezettséget. Tudjuk, hogy hogyan készüljünk fel a mérkőzésekre. A Rutgersen mindannyian úgy készülünk, mint a profi játékosok – olyasmi ez, ami itt mindenkibe belevésődött. Úgy érzem, hogy amikor bekerülnek az NFL-be, a játékosok közül sokan nem tudják, hogy mire kell figyelni a felvételeken, hogy hogyan kell edzeni, hogy hogyan kell csinálni bizonyos dolgokat annak érdekében, hogy igazán jó futball játékossá váljanak. Meggyőződésem, hogy Schiano edző belénk plántálta mindezt, és szerintem Belichick edző ismeri a Rutgers játékosok említett tulajdonságait. Tudja, hogy mire számíthat a Rutgers játékosok részéről, és az évek során volt alkalma megtapasztalni ezt a stabilitást. Szerintem ez az oka annak, hogy mindig kiemelt figyelmet fordít a Rutgers játékosaira.

K: Mennyire ismered Steve Belichicket, és milyen érzésekkel vágsz neki az újabb közös munkának? 

DH: Nagyon jó viszonyban voltunk. Elmondhatom, hogy Steve egy intelligens srác, akár azt nézem, ahogy a pályán játszott, akár azt, hogy mennyire ért a futballhoz. Olyan srác, aki az adott play után a pálya szélén elmondaná, hogy mi az, amit én nem vettem észre, viszont ő látott, és ellátna különféle tanácsokkal. Remek dolog lesz újra együtt dolgozni vele. Ő egy kiváló ember, és boldog vagyok, hogy újra vele dolgozhatok.

(forrás: patriots.com

Steve Beauharnais (LB) interjú

K: Nos, összejöttek a Rutgerses srácok, és csaptak egy hatalmas bulit? 

SB: Nem, de egyébként nagyon nagy lehetőség számomra, hogy hogy a Patriotshoz kerülhettem. 

K: Mit csináltál éppen, amikor jött a hívás? 

SB: Éppen tanultam, még nem fejeztem be a sulit, így éppen most is tanulok. 

K: Szóval nem is nézted a draftot? 

SB: Nem, nem néztem, de a szomszéd szobában be volt kapcsolva a készülék. Hallottam, hogy éppen mi történik. 

K: Mi volt az első reakciód? 

SB: Nagyon izgatott voltam, de sok tanulnivalóm volt még és én mindig az éppen előttem álló feladatra koncentrálok. Mindenesetre nagyon örültem. 

K: Volt már alkalmad beszélni Logan Ryannel és Duron Harmonnal? 

SB: Nem, még nem. 

K: Együtt jártál a St. Joseph középiskolába a McCourty ikrekkel? 

SB: Nem. Saddle Brookba jártam három évig, majd 2008-ban átmentem a St. Joe-ba egy évre, de addigra ők már régen végeztek. 

K: Ismered Justin Francist? Beszéltél már vele? 

SB: Ismerem Justin Francist. Három évig játszottam együtt vele, három nagyon jó évünk volt együtt, egyébként még nem beszéltem vele. 

K: Mit gondolsz, mitől voltatok ti, Rutgers játékosok annyira vonzóak a Patriots számára? 

SB: Nem tudom. A Patriotsot kellene megkérdezni ennek az okáról, de nyilvánvaló, hogy olyasmit láttak bennünk, ami igazán tetszett nekik. 

K: Össze tudnád foglalni dióhéjban, hogy mi jellemzi a játékodat? 

SB: Jó vagyok a futás ellen. Mindig leteszem a névjegyem középen, ez az, ahogy igazán szeretek játszani – igazi kemény futballt.

K: Különböző adatokat láttam rólad megjelenni. Mekkora a magasságod, és a testsúlyod? 

SB: Szerintem elég pontosan mutatták a televízióban: 6-1 a magasság, 240 a testsúly.

K: Milyen tapasztalatod van a speciális csapatrészek terén? 

SB: A speciális csapatrészek terén? Nos, puntok, punt blokkolás, kickoff, kickoff visszahordás. Tisztában vagyok mindegyik speciális csapatrész feladataival.

K: Mennyire ismerted Steve Belichicket, amikor csapatársak voltatok a Rutgersen? 

SB: Nagyon jól ismertem. Igazából jó barátok voltunk. Az öltöző szekrényeink egymás mellett voltak, rajtuk vezetékneveink „B” kezdőbetűjével.

K: Az a benyomásom, hogy te olyan típus vagy, aki elméleti szinten tanulmányozza a játékot. Egyetértesz ezzel? 

SB: Igen, egyetértek. 

K: Hogy állsz a felvételek elemzésével? Meghatározza a pályán mutatott játékodat? Hogyan jellemeznéd ezt a dolgot? 

SB: Nos, a felvételek tanulmányozása sokat számít. Keményen és eltökélten dogozom azon, hogy minél ügyesebb legyek, és mivel mindenkitől tanulni akarok, és erre extra időt is fordítok, úgy vélem elég jó lettem ezen a téren. 

K: Milyen érzés volt látni, hogy olyan sok játékostársadat előtted választották ki? 

SB: Nagyszerű érzés volt. Nagyon örültem, amikor Duron Harmont választották, és remek érzés volt hallani Logan Ryan nevét. Kasheem Greene-t is draftolták még korábban. Mindannyian megérdemelték. Keményen megdolgoztak ezért. 

K: Volt benned rossz érzés amiatt, hogy olyan sokáig nem választottak ki? 

SB: Az elején volt. De tudtam, hogy bárhova is kerüljek, a legjobbat fogom nyújtani, és tudtam, hogy lehetőséget fogok kapni, és azzal élni fogok, minden percét ki fogom használni. Ennek köszönhetően jutottam el idáig, és ez az oka annak, hogy végül oda kerültem, ahova kerültem. 

K: Kaptál bármilyen jelzést arra vonatkozóan, hogy a Patriots téged fog választani? 

SB: Valójában, hogy őszinte legyek, nem tudtam; nem tudtam, hogy ez a szándékuk. Tisztában voltam vele, hogy remek linebackerekkel rendelkeznek, szóval úgy érzem, készültek erre a lépésre. De nem vagyok benne biztos.

(forrás: patriots.com)

Hozzászólások

2013. 05. 07. 22:10
Neo
Logan Ryan " elég nehéz nem Patriots szurkolónak lenni." :)
2013. 05. 08. 10:02
MemphisMaffia
Ez a Steve fiú teljes mértékben „Patriotsosan” nyilatkozik már.
2013. 05. 08. 10:05
lipi
Loganre kíváncsi leszek. Az interjú alapján megvan benne a kellő önbizalom.
Beauharnais szegényke nem egy atomfizikus, de talán ez nem is elvárás :).
2013. 05. 08. 14:01
narbony78
Edelman újra megsérült és kihagyja az OTA-t.
Akeem Shavers-t felvettük a Bucs waiver listájáról.
Quentin Hinest IR-re pakolta a csapat
2013. 05. 08. 15:35
lipi
Ezzel valószínűleg reszeltek is Edelmannek...
2013. 05. 08. 14:54
Whitealert
Ez az első draftom amit végig követtem és lenne egy kérdésem a drafttal kapcsolatban. Ha egy csapat kiválaszt egy játékost, a játékosnak muszáj annál a csapatnál játszani vagy várhat egy "jobb" ajánlatra?
2013. 05. 08. 15:29
kyobalu
Bizony muszáj. Ez kifejezetten nagy megtiszteltetés minden főiskolás játékosnak. Persze mindenki annak örülne, ha egyből TOP csapatba kerülhetne, de az NFL-t így találták ki, így próbálják kompenzálni a kisebb, gyengébb csapatokat, hogy előnyük legyen a drafton. Egy jó draft politikával és némi szerencsével, 4-5 évente akár megfordulhatnak az erőviszonyok a csoportokban. Azt hiszem, hogy az NFL történetében egyetlen egy "játékos" volt aki kiverte a balhét a draft után mert nem akart, ahhoz a csapathoz kerülni. A Chargers választotta ki 1/1-es játékosként, ő pedig, mindenképpen a Giants-hez akart kerülni. A nyári edzőtáborokban akkora balhét csinált és úgy megutáltatta magát, hogy eltradelte a csapat. Úgy hívták, a játékost, hogy: Elisha Nelson Manning (Eli). Ezen az oldalon nem egy szimpatikus figura. Valami miatt nem kedveljük.. :-)
2013. 05. 10. 22:36
Whitealert
Nekem se a szívem csücske :D
2013. 05. 08. 15:42
tomi-tomi
A drafton a játékos játék jogát bocsátja áruba. A draftoló csapat ezt a dolgot szerzi meg.
Nem muszáj ennél a csapatnál játszania, csak máshol meg nincs joga.
Ha UDFA-ként kerül be valaki az NFL-be, akkor ő választ csapatot, viszont jelentősen kevesebb pénzt kap.
Ki van ez találva. :-)
Az Eli féle "hiszti" (volt még egy-kettő) ritka, mint a fehér holló. Btw inkább az apja csinálta a fesztivált, mint Eli. Így utólag és soha meg nem tudva, hogy mit alkotott volna a Chargers-nél, nem hozott rossz döntést.
Hozzászólás a(z) Draft interjúk - a skarlátvörös lovagok bejegyzéshez