Draftmesék Gil Brandtől

Amikor Ezekiel Ansah 2008-ban megérkezett a BYU campusára Ghánából még nagyon kevesen ismerték a nevét. Pár év elteltével a 2013-as draft egyik legkeresettebb játékosa lett belőle. A passz-siettető védő falembert alaposan tanulmányozni fogja a harminckét csapat, a szurkolók és az érdeklődők az elkövetkező hónapokban. A folyamat végén a nagyközönség többet fog tudni róla, mint egyes közeli családtagjáról. Ansah tökéletes példája annak, hogy miként változott meg a draft az elmúlt ötven évben. Egy olyan játékosról van szó, aki 2010 előtt még csak nem is űzte ezt a sportágat, mára viszont mindenki első körös tehetségként könyveli el.-TORESPONT- Ha a szurkoló visszaugorhatna az időben az 1950-es, 1960-as évekbe, rá se ismerne szeretett draftjára. Nem volt még NFL scouting combine, nem voltak pro dayek és egyéni felmérők, látogatások. Nem is vártak a csapatok áprilisig a játékosbörzével. A legtöbb esetben az alapszakasz végén már sor is került az eseményre. Például az 1964-es draftot már 1963-ban megrendezték. A Radio City Music Hall helyett a csapatok szállodák nagytermeiben gyűltek össze, egymás mellett szépen sorban a fogadások ismert nagy kerekasztalai mellett helyet foglalva.

NFL csapatok mellett dolgozva több ilyen draftnak személyesen is a résztvevője voltam. Bár semmiben sem hasonlítottak napjaink nagyszabású eseményéhez, mégis nagyszerű szórakozás volt és úgy gondoltam e cikk keretében megosztom az élményeimet, hogy látható legyen, milyen változásokon is ment keresztül a draft. 

Móka és kacagás

Rozelle draftA Los Angeles Rams és a San Francisco 49ers kivételével a többi csapat magazinokkal és újságokkal felszerelkezve érkezett a draftra. Ilyen újság volt például a Billings Gazette, amely az egyetemi all star csapatok névsorát közölte. Ezen kívül a többség aprópénzzel vértezte fel magát. Amikor a csapatnak támadó falemberre volt szüksége, akkor valaki kiballagott tőlük a hallba a fizetős telefonhoz és elkezdte tárcsázni az iskolákat: egy tackle-re van szükségünk, tudsz valakit ajánlani?

Akkoriban így mentek a dolgok. Videóanyagot játékosokról csak az a egyetem tudott adni, ahol játszott vagy aki ellen adott évben játszottak. A Rams élenjárt a technika vívmányainak felhasználásában és a különféle taktikai húzásokban. Amikor az 1956-os draftra készültek, valaki heccből kitalálta, hogy szerezzenek be még több filmet Dick Donlinról, aki a Minnesota állambeli St. Paul város Hamline Egyetemén kosárlabdázott, atletizált és focizott. Viszont egyáltalán nem volt kiemelkedő játékos. A Rams azonban minden iskolát körbetelefonált, hogy minél több információhoz jusson róla.

Aztán elérkezett a draft napja, amelyen én is részt vettem, mint a Rams részidős alkalmazottja. A második körben a Baltimore Colts a huszonegyedik pickkel kiválasztotta… na, kit választott? Ki mást, mint Dick Donlint. Valójában nem csak úgy egyszerűen kiválasztották, hanem még az asztalunkhoz is átjöttek, hogy jól elbüszkélkedjenek vele.

Történt ugyanis, hogy az egyik minnesotai egyetemről valaki felhívta a Coltsot, hogy  „Hé srácok, a Rams teljesen odavan érte”. A Coltsnak ennyi elég is volt, hogy kiválasszák. Végül Donlint még azelőtt elküldték, hogy egyetlen snappet játszott volna náluk.

Idő mint a tenger

Ma csupán pár perc áll a csapatok rendelkezésére, hogy eldöntsék, kit is szeretnének a csapatukban látni, amikor végre rájuk kerül a sor, azonban ez nem volt mindig így. Emlékszem, 1964-ban, amikor már a Dallas Cowboys mellett dolgoztam, hogy teljes öt órahosszat állt miattunk a draft, hogy kiválasszuk a játékosunkat a második körben.

Oregoni futót akartunk draftolni. Mel Renfrot azonban annyira feldúlta Kennedy elnöknek a halála – a draftot 1963. december 2-án tartották, kevesebb mint egy hónappal a dallasi merényletet követően –, hogy kezével tört össze egy tükröt. Az esetről tudtunk, de fogalmunk sem volt, hogy mennyire súlyos a sérülése, ezért felhívtunk egy portlandi orvost, hogy ugyan vezessen már 160 kilométert Eugene-be és vizsgálja meg Renfro kezét. Az egész kaland öt órába telt, és mi szépen kivártuk. Ez idő alatt Vince Lombardi sétált az asztalunkhoz sátáni vigyorral az arcán és arról érdeklődött, hogy vajon meghibásodott-e a számítógépünk. Végül Renfro választása mellett döntöttünk. Futó helyett defensive backként használtuk, ahol tizennégy-éves pályafutása alatt ötvenkét interceptiont szerzett és ma már a Hírességek Csarnokának a megbecsült tagja. Megérte a várakozást.

Küzdelem a tehetségekért

Az AFL NFL-be történő beolvadását megelőző időszakban a két liga ádáz küzdelmet folytatott a tehetségesebb játékosokért. 1962-ben én is részese voltam egy ilyen háborúnak a Cowboys színeiben. Amos Bullocks (Southern Illinois) az AFL draft tizedik körében került a Buffalo Bills csapatához. Ezzel már tisztában voltunk, de nagyon szerettük volna a mi csapatunkban tudni, ezért felhívtam az anyját, hogy már aláírta-e a szerződését. Ő azt mondta, hogy a fia a Cowboysnál akar játszani és még nem írt alá semmit. Így nyugodtan draftoltuk őt mi is az NFL játékosbörzéjén, ami után azonnal magánrepülőre szálltam, hogy minél előbb találkozhassak vele. 

Amint beléptem az épületbe, láttam, hogy Bullocks a Bills vezetőedzőjével, Lou Sabannal ül egy irodában. Az ajtó nyitva volt, ezért intettem Bullocksnak, hogy jöjjön ki. Felállt a székből, kisétált hozzám és elmentünk. Elvittem egy boltba, ahol új öltönyt és cipőt vettem neki majd aláírtuk a szerződést. Ezután visszamentünk az irodában, ahol Saban megkérdezte, hogy mégis hova tűnt? Csak kiugortam és leszerződtem a Cowboyshoz – válaszolta. Kösz, mindent srácok, mondtam én – és gyorsan eltűntünk onnan.

Három a magyar igazság

Napjainkban mit nem adnának az egyetemi játékosok, ha egyáltalán valamelyik csapat kiválasztaná őket. Donnie Carawayt három év alatt három csapat is kiválasztotta. A hőskorszakban.

1956-ban a Washington Redskins a hetedik, 1957-ben a Chicago Bears a huszonkilencedik, 1958-ban  a New York Giants a negyedik körben választotta ki.

Ez jól szemlélteti a kaotikus helyzetet, ami körülvette akkoriban a draftokat. Most már ilyen biztosan nem fordulhatna elő a televíziós közvetítések és az internet korában. Akkor viszont még más időket éltünk. Volt olyan draft, amiről csak egy-két országos lap tudósított. Sem rádió, sem helyi újságok. Az egyetlen módja, hogy az ember megtudja, hogy kit választottak ki, a sportoldal apróbetűs „átigazolások” rovatának átnézésével volt lehetséges.

Posztváltás

Nem újkeletű dolog, hogy egyes irányítók – mint Denard Robinson idén (Michigan) – posztot váltanak. A Cowboysnál két olyan irányítót is draftoltunk, akik más szerepben, de sikeres pályafutást tudhatnak maguk mögött. 1965-ben Brig Owenst, a Cincinnati irányítóját választottuk a hetedik körben és safetyt csináltunk belőle. A mi csapatunkba végül nem tudott bekerülni, de a Redskins színeiben 158 meccset játszott le és harminchat interceptiont szerzett. Ugyanazon a drafton a tizenkettedik körben a Miami (OH) irányítója is hozzánk került. Megígértem az egyetemi edzőjének, Bo Schembechlernek, hogy Ernie Kellermant először eredeti posztján próbáljuk ki, de túl alacsony volt, gyenge karral. Viszont jó sportos alkattal rendelkezett, így cornerback posztra váltottunk nála. A csapatba ő sem tudott bekerülni, de a Cleveland Brownsnál 105 meccsen is pályára lépett.

 
Forrás: patriots.com -- Gil Brandt, NFL.com Senior Analyst

Brandt 1960-1988 között volt a Dallas Cowboys elsőszámű egyetemi játékosmegfigyelője, később mint a játékos ügyekért felelős alelnök, a draftpolitika egyik fő alakítója. Az 1960-ban alapított Cowboys első évtizedeit Tom Landry vezetőedző, Tex Schramm GM és Brandt a tehetségkutató triumvirátusa határozta meg. A Sirius NFL rádión a mai napig élvezhető az ő kommentálásában a draft.