Doug Kyed az NESN.com Patriots tudósítója gyűjtötte össze egyénekre lebontva az alapszakaszban mutatott passz elleni védekezés alapstatisztikáit saját adatai alapján:-TORESPONT-Coverage teljesítmény (az elkapó célpontok elleni védekezés hatékonysága, amikor abba az irányba szállt a labda)
Comp. = sikeres elkapás; Targets = összes felé dobott passz; QB Rat = az irányító által elért passer rating azzal a védővel szemben
Kyle Arrington volt a legtöbbet támadott Patriots cornerback és a passer ratingjében mutatkozó különbség (Talib, Ryan duóhoz képest) elsősorban a TD:INT aránynak köszönhető. Az NFL-ben jelenlévő tendencia, hogy a passzok többsége rövid illetve középhosszú lekövethető, hogy a négy cornerbacket követően a linebackerek következnek Steve Gregoryval együtt a célpont listán, aki a safety párosból több időt töltött a LOS-hoz közelebb. Elméletileg hiába tartja magát a felfogás, hogy nincs csak strong és csak free safetyje csapatnak, de a gyakorlat szerint Gregory és McCourty éppen a két végletet képviseli.
A következő táblázat legfontosabb száma, hogy egy védő hányszor volt passzkísérletnél a pályán úgy, hogy coverage feladatokkal volt megbízva (Cov. Snaps). Ezen túlmenően átlagolt adatok olvashatók az összes felé dobott passz, a snappek száma és a sikeres elkapások szerint.
Pass rush teljesítmény
A rövidítések magyarázata: pass rush, vagyis az irányító – a támadófal – támadása keretében a sackek mellett az irányító ledöntése még szabályos körülmények között, miután már megszabadult a labdától [QB hits], az irányító dobómozdulatának, mozgásának siettetése a vártnál korábban érkező pass rush miatt [hurries], végül az előző három összegét képező total pressure
Beszédesebb a következő táblázat, ami elsősorban azt támasztja alá, hogy mekkora veszteség volt Tommy Kelly kiesése az irányító elleni támadásokat tekintve:
Kelly (13) ugyanolyan arányban (%) tudott nyomást kifejteni a támadófalra és ezen keresztül az irányítóra, mint Chandler Jones (12.5) és Rob Ninkovich (15.5), miközben a DT poszton utána lehetőséget kapott trió (Joe Vellano, Chris Jones, Sealver Siliga) teljesítménye 5-7 százalék között mozgott. Ez egyrészt a magas snapszámmal magyarázható, különösen Jones esetében, hiszen a harmadik legtöbb pressure-t okozta egész évben a két endet követően; másrészt a szerepkörrel, ami elsődleges a 2-gap technikát jelenti, amikor nem az a feladat, hogy első szándékból áttörje a támadóvonalat a védő (Siliga, Wilfork, Vellano), amiben szerepe van egy játékos képességeinek is, mikor inkább a futás elleni játékából tud profitálni a csapat.
A cikkben szereplő négy táblázat Kyed eredetijéből, a megjegyzések tőlem származnak.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges