Menetrend
Szavazás

Év végi játékidő elemzés 2014 – Védők és special teams (írta: tuci-tuci)

2015. 04. 06. 08:45
Szerző: DoM
Kategória: Cikkek

A támadók játékidejének elemzése után ezúttal a védelem lesz terítéken, nézzük ki mennyi időt kapott a bizonyításra az edzői stábtól a játékosok közül, illetve a speciális egység legtöbbet foglalkoztatott játékosait is kiemelem.

Lássuk akkor a védőket…

  • DL

Rob Ninkovich – 1202/1275 – 94,3%
Vince Wilfork – 935/1275 – 73,3%
Chandler Jones – 746/1275 – 58,5%
Chris Jones – 527/1275 – 41,3%
Sealver Siliga – 345/1275 – 27,1%
Dominique Easley – 261/1275 – 20,5%
Alan Branch – 231/1275 – 18,1%
Casey Walker – 159/1275 – 12,5%
Joe Vellano – 97/1275 – 7,6%
Zach Moore – 93/1275 – 7,3%
Michael Buchanan – 26/1275 – 2,0%

Rob Ninkovich igazi vasemberkén játszotta végig a szezon, és ebben az esetben ezt szó szerint kell érteni. Azok után, hogy a szezonnyitó meccsen mindössze 36 snap erejéig volt a pályán a 74-ből, a szezon hátralévő részében csak elvétve hagyta el a pályát. Százalékosan az NFL legtöbbet foglalkoztatott falembere volt 2014-ben. Teljesítményére nem lehetett panasz, kritikus helyzetekben mindig lehetett rá számítani, legyen szó az irányító siettetéséről, a futás megállításáról, vagy passz elleni védekezésről zónába visszalépve. Chandler Jonesnak már nem sikerült ilyen jól a szezonja, ami sérülésnek tudható be. Amikor egészséges volt, ő is ritkán kapott pihenőt a védelemben. A csapat legveszélyesebb irányítósiettetője ha egészséges és csakúgy mint Ninkovich, jól teljesít a futás ellen. Vince Wilfork kicsit megkopott, kicsit lassult, de a miénk! Megérdemel minden dicséretet kedvenc pufifánkunk. Azok után hogy sokan megkérdőjelezték, tud-e még még egyáltalán játszani az NFL-ben Achilles-szakadás után, ahhoz képest szenzációs teljesítményt nyújtott… és egyébként is. Összefogta a falat, ölte a futójátékot szokásához híven. Azonban idén is bizonyította, hogy igazi „shutdown corner” és nagyon fontos INT-et szedett le a szezon elején az Oakland ellen. Mellette rotációban játszottak többen, mint Chris Jones, Sealver Siliga, Alan Branch vagy Dominique Easley. Siliga sérülés miatt a szezon nagy részét kihagyta, de fontos volt a visszatérése és jól teljesített. Chris Jones volt az elsőszámú társa így Wilforknak, míg meg nem szereztük Branchet. Ezek után szituációtól függően voltak a pályán. Easley teljesítménye elég halovány volt, de már szezon előtt is sok helyről lehetett hallani, hogy valószínűleg jövőre lesz képes jó teljesítményt nyújtani, mert súlyos sérülésből tért vissza és meg kellett megszoknia az NFL légkörét. Bízzunk benne, hogy mint oly sok BB választott - többek közt Hightower és Collins is – második évében robbant. Walker, Vellano, Moore és Buchanan csak epizódszereplők voltak.

  • LB

Jamie Collins – 1111/1275 – 87,1%
Dont’a Hightower – 980/1275 – 76,9%
Akeem Ayers – 406/1275 – 31,8%
Jerod Mayo – 332/1275 – 26,0%
Jonathan Casillas – 170/1275 – 13,3%
Deontae Skinner – 103/1275 – 8,1%
Darius Fleming – 42/1275 – 3,3%
Chris White – 7/1275 – 0,5%

Szezon előtt nagyon jól hangzott a Jerod Mayo, Dont’a Hightower, Jamie Collins trio, amit akár a liga legjobb hármasának is lehetett volna nevezni. Aztán már az idény elején véget ért Mayo szezonja sérülés miatt. A két fiatal pedig előlépett és olyan teljesítményt tett le az asztalra, hogy szinte fel sem tűnt a vezér hiánya. Ketten átvették ezt a szerepet, Hightower lett a védelem kommunikációval megbízott játékosa, ő kapta a rádiós sisakot. Nem vallott kudarcot. A szezon végét sérült vállal játszotta végig, amit a Super Bowl után szinte rögtön meg is műtöttek. Collins pedig olyan szezont hozott, amiben mind reménykedtünk a tavalyi Colts ellen meccs után. Energikusan játszott, oldalvonaltól oldalvonalig mindenhova odaért. Gyakran ő volt megbízva a futók levédekezésével passzjátékban, amit többnyire sikeresen hajtott végre, bár mindenki Lynch elkapására fog emlékezni, ahol lemaradt róla. Összességében viszont, ami igazán veszélyessé tette ezt a párost az az, hogy mind futás és passz ellen jól védekeztek, ráadásul sikeresen tudtak nyomást gyakorolni az irányítóra is blitz esetén. Ketten együtt 10 sacket értek el. Nehéz dolga lesz Mayonak ha be akarja verekedni magát a kezdőbe, mivel a csapat legtöbbször 2 LB-vel és 5 DB-vel állt fel. Ayers volt talán a legfontosabb érkező szezon közben. Chandler Jones sérülése után szereztük a Titanstől szinte a semmiért és nagyszerűen játszott. Bár LB-ként van elkönyvelve, de igazából egy hibrid LB/DE aki a felállástól függően rengetek pozícióban játszott, azonban általában az irányító siettetése volt a feladata. Ezért is volt meglepő, amikor a rájátszásban mint hagyományos LB tűnt fel, passz ellen beállt zónába többek közt. Jones visszatérése után ritkán került pályára, véleményem szerint többet érdemelt volna, de hát csak meglett a bajnoki cím, így valószínűleg BB jobban ért a dologhoz. Casillas, Skinner és Fleming inkább ST játékosok, legtöbbször eldőlt meccs végén jutottak szóhoz.

  • CB

Darrelle Revis – 1186/1275 – 93,0%
Brandon Browner – 729/1275 – 57,2%
Logan Ryan – 570/1275 – 44,7%
Kyle Arrington – 564/1275 – 44,2%
Alfonzo Dennard – 236/1275 – 18,5%
Malcolm Butler – 217/1275 – 17,0%

Darrelle Revis… Azt hiszem, többet nem is lenne szükséges mondani a nevén kívül, de azért egy két gondolatot megjegyeznék. A szezon legnagyobb részében az ellenfél legjobb elkapója ellen kellett védekeznie, követte őt bárhova is menjen. Többször lenullázta ellenfelét, de nincs olyan CB aki mellett ne lenne elkapás. Még ő is hibázik néha, de ez őt zavarja a legjobban, ebben biztos vagyok. Érkezésével megtáltosodott a védelem, néha úgy tűnt, mintha nem nyújtana 100%-ot, mintha kocogna az elkapó mellett, de azért csak nem véletlen választották be az All-Pro csapatba a legtöbb szavazattal. Browner 4 meccses eltiltása és 2 meccses limitált játéka után hozta azt, amit el lehetett tőle várni. Agresszív, kőkemény játékot, ami mellet sajnos sok zászlót is. Azonban ezek a zászlók szerintem bőven belefértek és eltörpültek a csapathoz hozzáadott pozitív hatás mellett. Főként a nagyobb elkapók, esetenként TE-ek ellen kellett védekeznie. Arrington a csapat legjobb slot CB-je, de talán a liga egyik legjobbja is ebben a pozícióban. Sokszor eltüntette ellenfelét, legyen az akár TY Hilton. Szerencsére nem kellett gyakran a szélre kirakni mert ott viszont mintha elfelejtene mindent. Ráadásul mind a hárman remekül védekeztek a futás ellen is, nem kímélték magukat. Logan Ryan gyakorlatilag a szezon nagy részében Arringtonnal váltva volt a pályán, szürke eminenciásként. Megvallom, nem nagyon maradt meg bennem sok jelentet vele kapcsolatban. Kivételt képez a döntőn „engedett” TD-je Chris Matthews-al szemben, bár itt nehéz lenne hibáztatni, elvégre ugorva épp hogy felért fejmagasságig. Dennard a szezon első meccsein kapott szerepet Browner eltiltás alatt, ezek után azonban ritkán került pályára, majd IR-en végezte. Butler pedig pont fordítva, a szezon végére harcolta ki magának a játéklehetőséget, teljesítménye néha hullámzó volt, de a legjobbkor volt a „csúcson”, ezzel pedig hazahozta csapatának a 4. Lombardi trófeát.

  • S

Devin McCourty – 1176/1275 – 92,2%
Patrick Chung – 975/1275 – 76,5%
Duran Harmon – 317/1275 – 24,9%
Tavon Wilson – 210/1275 – 16,5%
Nate Ebner – 34/1275 – 2,7%
Don Jones – 3/1275 – 0,2%

Devin McCourty a csapat legjobb safety-je és ekként is játszott. Lefedte a pálya teljes szélességét egy emberként, ő volt az utolsó védő. Munkáját honorálta is a csapat egy zsíros szerződéssel. Ritkán hagyta el a pályát, ameddig pedig fenn volt, kőkeményen játszott, legyen szó passz vagy futás elleni védekezésről. Emellett előlépett védelem vezérének. Patrick Chung visszatért egy éves philadelphiai nyaralása után, sokan nem értettük, miért kellett visszahozni, hiszen utolsó évében amikor itt játszott, nem szerepelt jól. Azonban meghálálta BB-nek a belé vetett bizalmát, és egy remek szezont teljesített. Futás ellen szokásához híven jól szerepelt, azonban sokat fejlődött a szerelések terén, kevésszer hibázta azokat el, pedig ez szinte a védjegye volt korábban. Passz elleni védekezésnél is fejlődést láthattunk, sokszor fedezte sikeresen a rá kiosztott TE-et. Egyértelmű passzhelyzetekben azonban még így is lement a pályáról, hogy a helyét többnyire Duran Harmon vegye át. Ő volt gyakorlatilag a 2. számú FS McCourty mellett és ilyenkor 2-ne ellenőrizték a pálya mélységét. Leglátványosabb megmozdulás egyértelműen a Baltimor elleni meccs végén lehalászott INT-je volt. Nagyszerűen olvasta a játékot, remekül keresztezett és halászta le a passzt végzóna közvetlen előterében, ezzel nagyban hozzájárulva a győzelemhez. Tavon Wilson sokszor LB szerű feladatokkal volt ellátva, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Nate Ebner főleg ST játékos, de volt egy-egy meccs, amikor egyértelmű passz szituációban gyakorlatilag LB-nek felküldték. Don Jones rövid ideig volt a csapat tagja és szintén a speciális egységben tevékenykedett.

A védelem után rátérnék a csapat 3. egységére, ami ugyanannyira fontos volt a győzelmek elérésében, mind a másik kettőnek. Gyakran megfeledkezünk róluk, de nélkülük nincs győzelem, de még csak meccs sem. Következzen tehát a 3 specialistánk, illetve a legtöbbet szerepelt játékosok.

Kicker – Stephen Gostkowski
Punter – Ryan Allen
Long Snapper – Danny Aiken
Punt Returner – Julian Edelman/Danny Amendola
KickOff Returner – Danny Amendola

Gostkowski a liga egyik, ha nem a legjobb rugója jelenleg. Magabiztosan értékesíti lehetőségeit, elvétve hibázik csak. Az All-Pro szavazáson is csak a nagy előd, Adam Vinatieri előzte meg. A csapat Franchise Taget rakott rá, ezzel jelezve, hogy semmi esetre sem akarja elveszíteni őt. Remélhetőleg sikerül vele hosszú távú szerződést kötnünk. Ryan Allen nem a posztja legjobbja, de megbízható teljesítményt nyújtott egész évben. Amikor igazán szükség volt rá, mindig képes volt a meccset befolyásoló hatalmas rúgásra. Szerintem vele meg van oldva a poszt egy időre, ha tartja a formáját, hát ha még javít is rajta. Az egész csapat talán legkevésbé ismert tagja nem más mint Danny Aiken. Csak akkor tűnik fel, hogy a pályán van, ha hibázik, erre azonban nem sokszor volt példa szerencsére, de egyszer-egyszer előfordult.

Edelman továbbra is a liga egyik legjobb punt utáni visszahordója. Nagyszerű testcselekkel, robbanékonyságával bármikor képes meccset befolyásoló játékra. Idén megszerezte 4. visszahordott TD-jét, ami csapatrekordnak számít. A második számú visszahordó Danny Amendola volt, magabiztosan szelídítette meg a labdát amikor lehetőséget kapott, voltak szép jelentetei. Szezon második felében gyakran láthattuk mindkét visszahordónkat egyszerre a pályán, ilyen Edelman mélyen helyezkedett, ő felelt a hosszú rúgásokért, míg Amendola viszonylag közel állt fel és az esetleges rövidebb rúgásokat hordhatta vissza. Kezdőrúgások után Amendola kapott lehetőséget az első pár meccs kivételével, amikor is Chung volt kijelölve erre a feladatra. A váltás után eredményesebbek lettünk, még ha ligaszinten nem volt kiugró teljesítmény. A Detroit elleni 81 yardos visszafutás volt egyértelműen a legszebb jelenete.

Az egység legtöbbet foglalkoztatott játékosainál csak azokat emelem ki, akik legalább 200 játéknál a pályán voltak:

Tavon Wilson – 372
Matthew Slater – 346
Brandon Bolden – 345
Chris White – 311
Nate Ebner – 285
Logan Ryan – 250
Jonathan Casillas – 211
Patrick Chung – 210
Kyle Arrington – 207

Ők voltak azok a játékosok, akik a legtöbbet tevékenykedtek itt. Slater az egység vezére, a csapat egyik kapitánya, akit idén zsinórban negyedszer választottak be a Pro Bowlra teljesítménye elismeréseként, illetve harmadszor lett All-Pro. Mindenki végezte a munkáját, ennek eredményeként az egyik legjobb szezonja volt az egységnek. Remélhetőleg Scott O’Brian nyugdíjba vonulásával nem esik majd vissza a teljesítményük jövőre sem. Rengeteg meccset befolyásoltak pozitív értelemben, blokkoltak puntot, rúgásokat, közülük kettőt vissza is vittek az ellenfél gólterületére. Különösen édes lehetett a revans, Chris Jones számára, aki blokkolta a Jets FG kísérletét - amivel átvették volna a meccs végén a vezetést - azok után, hogy egy évvel korábban az ő, illetve az edzők szabályértelmezési hibája miatt vesztettük el ellenük a meccset hasonló szituációban.

Ha egy szóval kellene jellemeznem az egység idei produkcióját, akkor az a domináns vagy a meghatározó lenne.

A cikket a Football Outsider adatai alapján írtam.

Írta és készítette: tuci-tuci

Hozzászólások

2015. 04. 06. 10:26
soos78
Köszi szépen ezt az érdekes cikket. Remélem jövőre is legalább így teljesít a védelmünk.
Go Pats!
2015. 04. 07. 11:22
komzoz65
Hát én nem éreztem ezt a megtáltosodást a passzvédelem tekintetében, sőt az az igazság, hogy meghökkentően gyenge meccsek sorát produkálta a védelem. Kevésbé lényeges az év eleji két betlijük Miami meccs 2. félidő és a Kansas elleni szintén gyenge teljesítmény, de bizony a rájátszásban a kulcs meccseken sem volt parádé. (Sem Baltimore sem a Seattle meccsen, noha mindkettőn győztes megmozdulást produkáltak a végén.)

A passz elleni védelem ami állítólag nagyon feljavult ugyanannyi yardot engedett, mint egy évvel korábban és mindössze eggyel kevesebb TD-t az idényben.

Nem véletlen, hogy elengedtük őket, akkora többletet nem jelentettek. Velük nyertünk SB-t, de nem miattuk.
2015. 04. 07. 12:04
zozo692
komzoz65: Nekem is gyakorlatilag ugyanez az érzésem. Látszatra egy picivel jobbak voltunk (egy-két kulcsjáték esetén), de a számok nem hazudnak. Ha a Baltimore ellen eggyel kevesebb TD-t érünk el és kiesünk, mindenki ezt az egységet szidja.
Browner nekem pl. egy kisebb csalódás. Az nem lehet pálya, hogy meccsenként egy-két PI becsúszik 15 yardért, ezt nem lehet a keménység számlájára írni. Ez a tehetetlenség jele.
Revist befűzte Steve Smith is, valamint Doug Baldwin is.
Ne csak a szépre emlékezzünk.
2015. 04. 07. 12:43
Andydaro
Ha jól emlékszem pont a super bowl adás közben volt egy statisztika, hogy mi a playoff meccseinken a második félidőben 16 pontot engedtünk, míg a seaattle 17-et, valamint nem engedtünk egy td-t sem.Szóval azért annyira nem volt rossz ez a védelem.A többiben egyetértek, hogy nem csak ők nyerték a meccseket, hanem a csapat.
Brownerben szerintem nincs igazad, mert a játék vezetők ítéleteinek a fele irányában vagy nem volt jogos, vagy nem ítéltek következetesen.
2015. 04. 07. 13:24
komzoz65
Nem rossz nem jó, gyenge közepes. Azért a Baltimore meg a Seattle elleni mérkőzést tényleg ne emlegessük már mint a jó passzvédelem példáját. A szezont meg leírtam, összességében nem volt előrelépés. Eddig nem említettem de a többi mutató is ugyanaz. Valamivel rosszabb lett az átlag yard 7.0-ről 7,2-re romlott, eggyel kevesebb int volt, valamivel kevesebb 1-st down engedtünk passzból, de a különbséget a Brownerre dobott zászlók száma már eliminálja. Én nem láttam semmilyen adatot, ami igazolná a nagy előrelépést. A siker, kizárólag a siker, ami persze fontos tényező, de nem az ő érdemük, vagy nagyrészt nem az ő érdemük. A teljesítmény ugyanaz az eloszlás hullámzóbb, ennyi.
2015. 04. 08. 09:11
mgabor74
Az, hogy a második félidőre ennyire feljavult a védelem nem a játékos állomány, hanem valószínűleg a félidei elemzések érdeme. Nem hinném, hogy arról van szó, hogy a játékosok a szünetben hirtelen ennyit fejlődtek minden meccsen. A Butler int a superbowl-on saját elmondása szerint is egy korábbi videós elemzés következménye volt. Persze azért végre kellett hajtani a játékot, de a fő érdem azé, aki ezt kielemezte korábban és gyakoroltatta is. Ezen a szinten ezt tudni kell felismerni és a tanultakat végrehajtani. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy ezen metódus szerint egy másik összetételű sec is hozta volna ezeket a számokat nagy valószínűséggel. Szerintem pont ezért nem maradtak Revisék nagy pénzért.
2015. 04. 08. 09:54
vizi8
Ha hiszünk és miért ne hinnénk a statisztikának, akkor ebből az következik, hogy a passzolt yardok tekintetében nem a seconderi a meghatározó hanem a passzsiettetés. Amit lássunk be nálunk elég halovány volt az idén.
Hozzászólás a(z) Év végi játékidő elemzés 2014 – Védők és special teams (írta: tuci-tuci) bejegyzéshez