Menetrend
Szavazás

Félidőről félidőre - Alapszakasz 5. hét

2012. 10. 11. 11:33
Szerző: GRAFI
Kategória: Cikkek

Field Yates újranézte a Denver Broncos elleni mérkőzést és szokása szerint papírra vetette észrevételeit

Az első félidő megfigyelései

1. Jerod Mayo az első sackjét érte el a szezonban az 1.negyed folyamán, mikor egy csodálatosan álcázott blitzel rohanta le Manninget, átgázolva Willis McGahee-n. Mayot sűrűn használták blitzelőként és rusherként a mérkőzés elején, és a Patriots hatékonyan helyezte nyomás alá Manninget öt vagy több játékossal. Az egyik ok, hogy a csapat gyakran tudta blitzelni küldeni Mayot, hogy Manning nem sűrűn futkorászik. Mikor Mayot blitzelni küldték, a Patriots védelmének közepe, ahova általában fel szokott lépni, természetesen üres maradt. Ha olyan irányítóval állnak szemben, aki lábon is veszélyes a védelemre, elég kockázatos ennek a területnek a szabadon hagyása ha kilép a zsebből, és futni kezd. Manning esetében, aki nem annyira mozgékony és ezért a futás veszélye nem áll fenn, megengedhető volt a Patriotsnak, hogy Mayot plusz emberként használják a passrushernek.

2. A Patriotsnak jelenleg nincs fullbackje a rosterén, de ez nem jelenti azt, hogy a csapat ne lenne képes erős futójátékra. Volt egy olyan játék, ami tulajdonképpen alap futó felállás (és ez az minden NFL támadósor számára), az úgynevezett linebacker csapda. 1&10-nél, mintegy 6 perccel az első negyed vége előtt, a Patriots egy szinte tökéletes futójátékot mutatott be, amivel Stevan Ridley 15 yardot haladt előre. A játék során Rob Gronkowski és Daniel Fells a támadósor bal oldalán állt fel, kifele szorítva a védőiket, a bal tackle Nate Solder és bal guard Logan Mankins duplázták az oldalukon álló defensive tacklet, a center Ryan Wendell blokkolni állt fel, és a jobboldali guard, Dan Connolly balra húzta a linebackert a lukból, ahol az Ridleyt szerelni akarta. Az összes block tökéletesen volt kivitelezve, és a játék jól mutatta a csapat azon képességét, hogy alkalmasak a tacklek közötti erőfutásokra.

3. Újabb erős napot tudhat maga mögött a Patriots támadósora, összességében 444 yardot termelve. Pedig úgy festett, hogy a Denver linebackere, Von Miller minden tudását bevetett a jobboldali tackle Sebastian Vollmer ellen. Vollmer, a 205 centis hústorony, úgy tűnt, hogy könnyen verhető a jobb oldalon, ami Miller gyorsaságának a velejárója a széleken. Ez egyszer azt eredményezte, hogy Miller eltolta Vollmert és elég mélyen tudta szerelni a running back Brandon Boldent. Meg kell említeni, hogy testfelépítése miatt Vollmernek nehezebb a súlypontját lejjebb vinnie, és megtartania az olyan játékosokat mint Miller, a kisebb termetű játékosokhoz képest. Meg kell jegyezni, hogy Vollmer hátsérülés miatt limitáltan edzett a mérkőzés előtti héten, ( és vasárnap egy térdsérülés miatt kellett elhagynia a pályát). A Millerrel való első félidei küszködés ellenére, Vollmert és az egész támadósort dicséret illeti az első félidőért.

4. Újabb kissé gyenge napot fogott ki a cornerback, Devin McCourty, akit egy defensive pass interference büntetéssel sújtottak az end zoneban később pedig könnyedén szerelték egy kirúgás utáni visszahordásnál. A pass interference büntetésnél, McCourty nem volt rossz pozicíóban feltétlenül, de teljesen alap dologban maradt alul. McCourtyra volt bízva az elkapó Eric Decker, és lépésről lépésre követte őt, csak nem fordult meg, amikor a labda Decker kezében landolt. McCourty átnyúlt Decker keze alatt és elütötte a labdát, de a bírók nem hezitálnak és repül is a zászló a DPI-re, ha nem fordul a labda felé. Nem könnyű kivitelezni ezt McCourtynak, vagy bármely más védőjátékosnak, de a jelenlegi szabályok szerint így szabályos az emberfogásnál.

5. Az irányító Tom Brady azt nyilatkozta, hogy a hurry-up támadások szétzilálják a védelmet, és azt csinálhatnak velük amit akarnak. Talán semelyik más támadás nem illusztrálja jobban, mint a Patriots második touchdown menetelése. Brady sebészi pontossággal mérte fel a helyzetet a kezdővonalnál, precízen választott futó- vagy passzjátékot, és fenntartotta a zavart a Broncos védelmében. A futás és a passz egyensúlya megnyitott a lehetőséget a trükkösebb passzjátékok előtt, és a kritikus harmadik kisérletek megvalósítása úgy tűnt, hogy kicsinálta a Denvert. A támadósorról szólt az első félidő, amikor a Patriots mesterien diktálta a tempót és irányította a Broncost a pályán, aminek három, pontszerzéssel végződő támadás lett az eredménye.

6. Az újonc cornerback Alfonzo Dennard semmi jelét nem mutatta annak vasárnap, hogy az NFL szintje túl magas neki, hisz elég jó benyomással debütált. Dennard sikerességének titka a jó labdaérzék, aminek kézzel fogható jele a Broncos utolsó támadásnál levédekezett passz volt a félidő végén. Középen jatszva zónavédekezésnél Dennard a Broncos wideoutjával, Brandon Stokleyval találta magát szemben, aki előtte próbált keresztbe futni, és egy lépéssel azelőtt vette fel Stokleyt, mielőtt a neki szánt passz felé fordult. A jó labdaérzékenység tudható volt róla, mikor kikerült az egyetemről, és emiatt sokan jóval magasabb draftpozicióba sorolták a hetedik körös kiválasztásnál. (ami valószinűleg kevéssel a draft előtti letartóztatásának volt köszönhető)

7. Alig egy héttel ezelőtt Brady egy harmadik kisérletes játéknál egy touchdown passzt adott a running back Danny Woodheadnek egy nagyon fontos szituációban, és vasárnap ez a kettős ismét egymásra talált egy veszettnek tűnő harmadik kisérletnél. Brady kilépett a zsebből 3&14-nél és egy nyílegyenes passzt dobott Woodheadnek az újabb első kisérletért. Brady nagyon jól érzékeli és kerüli el a nyomást, és Woodhead nagyon jól talál szabad teret, hogy célpontja legyen az irányítójának a labda dobásához. Ennek a támadásnak köszönhetően a Patriots tovább tudott haladni, és tövig nyomhatta a gázpedált a támadásban.

8. A félidő végén egy 3&gól szituációban az 1 yardos vonalról, felmerült as kérdés, hogy a csapat miért nem kért időt, ahelyett hogy felpörgette a játékot és futott a labdéval. Egyszerűen azért, mert olyan jól mentek ezek a hurry up támadások a félidő során, hogy a játék megbeszélése helyett a huddleban, Brady úgy döntött, hogy egy Brandon Bolden futást hív. Miller azonban megakadályozta a játékot a kezdővonal közepén áttörve.

9. Már említettük, hogy a Patriots támadósora milyen hatékonyan használta a hurry-up támadásokat, de hogy tudott ez az egység ilyen gyorsan haladni? 45 snap kivitelezéséhez elég volt 18 perc támadóidő az első félidőben. Tekintettel a futójátékok magas számára a játékhívásban (ami gyorsan lepörgeti az órát), a 45 snap szinte hihetetlen. A Patriots eredményes volt, hatékony és mindez a stratégiájuknak köszönhető. A jópár első félidei negatív futójáték ellenére a támadó-kordinátor, Josh McDaniels nem félt ragaszkodni hozzá, és sok pozitívumot láthattunk.

A második félidő megfigyelései

1. A Patriots nyitó drive-jánál furcsa esetet láthattunk, amikor is Brady úgy bukott le a zsebben, mintha egy mögüle érkező rushert akarna elkerülni, holott nem volt rusher karnyújtásnyi távolságon belül. Brady nyugalma, és megérző képessége a zsebben páratlan, így szokatlan volt tőle, hogy olyan veszélyt érzett, amely valójában nem állt fenn. A játék végén végül is sackelték, oly módon, amit talán leginkább ’coverage sack’-nek mondhatnánk. [Coverage sack: azt a sacket hívják így, amikor az elkapókat sikeresen jammelik a védők, és így a pass rush extra időhöz jut, hogy sacket érjen el. Jelen esetben úgy tűnik Brady saját maga vesztegette el az időt téves megérzésével. – a szerk.]

2. Bármit is mondjunk, nehezen tudunk túlzásba esni a Patriots támadói által diktált tempó fontosságát illetően, amely meghatározónak mutatkozott vasárnap. A második félidő második támadása során, csak néhány pillanattal Stevan Ridley egyik nagy futása után, a Patriots egy gyorsan elvégzett snappel ’túl sok játékos a pályán’ szabálytalanságot kényszerített ki az ellenfél oldalán. A Broncos védelmét éppen egy csere közben, és észrevehetően kifulladt állapotban érte a play. A mérkőzés után Belichick megdícsérte a támadók kondicionális képességeit. Az a tény, hogy 60 percen keresztül képesek feszített tempót diktálni, egyértelműen jelzi, hogy az erőnlétet tekintve a csúcson vannak, és a játékok folyamatos siettetésével képesek kimeríteni a védelem tartalékait. A Patriots támadói által diktált tempó a mérkőzés nagy részében kiszolgáltatottá tette a Broncost.

3. Mike Reiss a mérkőzést követő „3 up, 3 down” cikkében kiemelte a Patriots elkapóinak kivételes blokkolásait. Az okos meglátás jogosságát egyértelműen igazolja a 3. és 17 szituáció megoldása, amikor is Danny Woodhead egy egyszerű ’handoff’ játékból ért el 1st downt. Woodhead dícséretet érdemel a LOS közelében végrehajtott gyors és éles irányváltásért, de Deion Branch mélységi blokkolásáról, és Wes Welker Mike Adams safetynek kiosztott kulcsfontosságú blokkjáról sem feledkezhetünk meg, mivel ezek biztosították Woodhead számára a végső yardokat a 1st downhoz. Az ilyen finomságok döntő fontosságúak a támadások során, és Branch, valamint Welker is folyamatosan figyelik a pályán zajló események részleteit. Ezek az apró részletek nagy eredményekhez vezethetnek, amire jó példa Woodhead futása.

4. Ha már a részletekről és a finomságokról beszélünk, az irányítónak is kijár a dicséretből. Azon túl, hogy a vonalon hívja, és beállítja a playeket, Brady jóval többet tesz a mérkőzés egészének szempontjából. Amint a Patriots a harmadik touchdownja felé menetelt, a fáradt, és a kimerültség miatt vélhetően kevésbé fegyelmezett védőfallal szemben álló Brady offside szabálytalanságra késztette a védőket egy ’hard count’ révén. [Hard count: általában akkor használják a támadók, ha 5 yardnál kevesebb van a 1st downig, sokszor akár 4. kísérletnél. A támadók kivárják, míg szinte teljesen letelik a támadóidő, miközben az irányító szokatlan hangsúllyal és ritmusban számol a snaphez, abban a reményben, hogy a védők bemozdulnak, és így az 5 yardos büntetéssel 1st down következhet. – a szerk.] Ez segítette a drive továbbhaladását, amelyet végül Brady fejezett be egy ’sneakkel’ bevetődve az end zone-ba. A sneak során Brady megfelelően mérte fel a helyzetet, és gyorsan előrevetődött, egy pillanatra átnyújtotta a labdát a gólvonal síkján, majd újra a mellkasához szorítva azt, földet ért az end zone-ban. Ez a play egy 16 játékból álló, mindössze 6 perc 24 másodpercig tartó drive végére tett pontot. Lázas tempó.

5. A baloldali tackle, Nate Solder atletikussága nagyon jól megmutatkozott Ridley 3. negyedbeli touchdownjánál. Soldert mintha rakétával lőtték volna ki az alapállás után, így nyitott utat Ridleynek a kezeit a cornerback Champ Baileyn tartva. Bár Solder nem tudta teljesen kiiktatni Baileyt, de ahhoz elegendő volt amit tett, hogy Ridleynek elég utat nyitott a futáshoz. Adott az erőteljes felépítése és atletikussága, és Solder a Patriots támadófalának egyik alappillére lett, és szépen felküzdötte magát a kezdő játékosok szintjére.

6. Egy vélemény Patrick Chung safetyt illetően: túl sokszor fordult elő a szezon során, és most vasárnap a harmadik negyedben is túl későn érkezett ahhoz, hogy segítséget nyújthasson, mint mélységi „biztonsági szelep”. [„Safety valve”, a szerző szójátéka. – a szerk.] Úgy tűnik továbbá, hogy Chung nem éppen a legközvetlenebb utat választja a labdához, mivel inkább hátrafelé fut, üldözve a támadót, ahelyett, hogy mélységben helyezkedne, és vízszintes irányban indulna el segítséget nyújtani. Alapszabály a coverage-ban játszó safetyk számára, hogy igyekezzenek úgy helyezkedni, hogy minden előttük történjen. Úgy tűnik, hogy Chung az idei szezonban néhányszor figyelmen kívül hagyta ezt a szabályt.

7. A Patriots nagyon jól semlegesítette Von Millert mindegyik Broncos elleni mérkőzésén 2011-ben, de vasárnap ő bizonyult erősebbnek. Nemcsak azért mert kétszer is sackelte Bradyt, hanem mert miatta kelett a futójátékon is változtatni. Még világossabbá vált a film visszanézésekor, és könnyen megérthetjük, hogy miért tartják széles körben a legelismertebb fiatal védőjátékosnak a footballban. Az ő teljesítményének kiemelésével nem azt akarjuk mondani, hogy a Patriots támadófala nem teljesített jól vasárnap, mert határozottan jól teljesítettek, csak fejet hajtunk a tehetsége előtt. Miller ereje és képességei nagyon kiemelkedőek.

8. Sok szó esett már arról, hogy igaza volt-e Bill Belichicknek, mikor nekiküldte a támadókat egy 4&5-nek a Broncos 37 yardos vonalán, 17 pontos előnynél, alig több mint 8 perccel a mérkőzés vége előtt. Utólag könnyű azt mondani, hogy az edző hibázott, de van néhány érvünk a védelmében: Peyton Manning ellen, és egy kihagyott Broncos lehetőség után az előző driveban, a lehetőség adott volt a Patriots számára, hogy becsukja az ajtót és egy könnyű győzelemmel vessen véget a mérkőzésnek. Ha ilyen lehetőség van előtted, add a támadók kezébe - a csapatod erőssége - a lehetőséget, hogy végvezvigyék. A Patriots beleszaladt a legrosszabb verzióba két egymást követő Brady sackkel, de nem mondhatjuk egyértelműen, hogy ez Belichick hibája lenne. Az is része az ő sikerességének, hogy nem ismer félelmet az oldalvonalon állva.

9. Néhány dolog, hogy az újonc, Alfonso Dennard játékáról, amely kérdéseket vetett föl hosszú távú sebességével kapcsolatban. A 40 yardon elért 4.55-ös idejével nem nyújtott különösebben kiemelkedőt a combine során, és a negyedik negyed során Payton Manning egymás után többször is próbára tette, amikor Eric Deckert kereste mélységi passzokkal. Dicséret illeti Dennardot, mivel alapvetően lépést tudott tartani Deckerrel, aki bár nem szélvész gyorsaságú, de route futó, és elkapó képességei veszélyes mélységi célponttá teszik. Nem úgy látszott, hogy Dennard pályára küldésének kizárólag valamilyen sérülés lett volna az oka, az inkább a saját érdemeivel kivívott lehetőségnek tűnt. Érdekes lesz figyelemmel kísérni, hogy sikerül-e még több játékidőhöz jutnia az elkövetkező hetekben.

10. 5 mérkőzés alatt mindössze másodszor fordult elő, hogy az újonc defensive end, Chandler Jones nem tudott sacket elérni. A Broncos a liga egyik legjobb baloldali tacklejét, Ryan Cladyt tudhatja soraiban, aki nagyon jó munkát végzett Jones tartásával a széleken. Egy észrevétel Jones alapállásával kapcsolatban: a belső lába van hátrébb, nem a külső. Nem mintha Jones nem lenne nagyon robbanékony rusherként ebben a szezonban, de úgy tűnik, hogy meg kellene fordítania az alapállását, és a külső lábát hátra tenni, sokkal robbanékonyabb lehetne az indulása a snap után, és sokkal gyorsabban tudna lefordulni is, mint ahogy most teszi.



Akinek felkeltette az érdeklődését a cikkben többször is említett hurry-up támadó-stratégia, egy nagyon jó bejegyzést talál róla Kovács Zsolt, a Bp. Hurricanes vezetőedzőjének tollából itt: Up tempo, no huddle

fordította: GRAFI, pirko
forrás: első félidő, második félidő - Field Yates ESPN Boston.

 

 
CTRL + Q to Enable/Disable GoPhoto.it
 
CTRL + Q to Enable/Disable GoPhoto.it
 
CTRL + Q to Enable/Disable GoPhoto.it

Hozzászólások

2012. 10. 11. 12:06
Bulow
OFF!!! MEGJÖTTEK A ZSUGÁK!!!!!
2012. 10. 11. 13:17
lipi
Nagyon jó cikk, mint mindig :).
II. félidő 3.
Nem lettem meggyőzve róla, hogy 3&17-re jó hívás a futás, FG távon kívül...

Dennard pályára lépése meg főleg Moore bénázásának köszönhető. Kíváncsi leszek, hogy sikerült-e bejátszania magát a csapatba vagy Gregory felépülésével/Ras-I újbóli feltűnésével kikerül-e? Esetleg simán Moore lesz-e továbbra is a pályán helyette? Reménykeltő a srác, csak kérdés, hogy BB-ék mennyire érzik felkészültnek.
2012. 10. 11. 13:26
Bulow
lipi: én kvázi biztos vagyok benne, hogy a 3&17nél csak jobb punt pozíciót akartunk fogni és a stáb volt a legjobban meglepődve (meg én...) hogy bejött...
2012. 10. 11. 13:38
lipi
Ezzel csak arra akartam célozni, hogy sebezhetőnek tűnt egész meccsen a Denver sec-je. Nem lett volna érdemes megpróbálni egy 10-12 yard körüli passzt Welkernek/Gronknak, bízva abban, hogy a maradék pár yardot összehozzák? Soha nem szerettem, amikor feladunk egy driveot. (Mellesleg az előző meccsen is volt egy pont ugyanilyen szituáció. Úgy néz ki tendencia lesz belőle, hogy 3. és soknál nem próbáljuk meg megoldani a szitut...)
2012. 10. 11. 15:54
DeMartino
Sziasztok Polgártársak :D

egy kérdést intéznék felétek tudom hülye,de tőlem származik Made in Hungary :D :D szóval épp nézem az nfl.om.-on a meccs előtti statisztikát és máris fennakadt a szemem azon,hogy nekünk 1 első helyezett a támadó egységünk,de a Seahawks.-nak meg a védelme van jelenleg ugyan ebben a pozicíóban most szerintetek kiderül az hogy melyik egység lehet dominánsabb egy meccsen vagy csak statisztika ami nem árul el semmit sem? Tisztelettel megköszönöm a válaszokat sziasztok és kellemes délutánt nektek :D
2012. 10. 11. 16:13
lipi
Bizony, így is harangozzák be a mérkőzést :). Ligaelső O vs ligaelső D.
Persze ez inkább a Pats D vs Seahawks O lesz :).
2012. 10. 11. 16:15
Gordon
De Martino-tegnap ezt írtam:
2012. 10. 10. 16:16
Gordon
Hát Ninko, remélem tényleg így folytatod:-)
alig várom a seahawks elleni meccset, ha ott sikerül 100yard felett futnia Ridley nek és az OFF-nak 30 pontot felrakni a táblára akkor végre elhinné mindenki, hogy az idei bajnokság nem csak a frisco-ról és a houston-ról szól...iszonyat kemény lesz, a támadófaltól 110% kell majd. a D pedig lezúzza a Wilson gyerek vezette seattle-t, futni nem fognak passzolni pedig nem tud:-)
2012. 10. 11. 17:19
Srácok (lányok)!

Van olyan köztetek, aki ennek a típusú cikknek a fordításába betudna nekünk segíteni? Elég hosszú 1 embernek, viszont létszámhiány miatt hétről hétre egyre nehezebb összehozni. Ha valaki ért ilyen szinten a focihoz (feltétel!!!) és lenne hetente egy pici ideje a cikk felének elkészítésére, az tegye már meg, hogy így egy e-mailt a danna76@gmail.com -ra.

Köszönöm!
2012. 10. 11. 19:01
Megvan a két jelentkező, köszönjük szépen! :)
2012. 10. 11. 21:38
erről lemaradtam...
na majd legközelebb!!
2012. 10. 11. 20:22
csaba60
Bárkik voltatok is előre is köszöm szépen!
Hozzászólás a(z) Félidőről félidőre - Alapszakasz 5. hét bejegyzéshez