Menetrend
Szavazás

Félidőről félidőre - Alapszakasz 7. hét

2012. 10. 24. 21:11
Szerző: Danna
Kategória: Elemzés
Lássunk néhány észrevételt, miután újra megtekintettük a Patriots 7. heti, hosszabbításban kivívott győzelmét a Jets felett:

Első félidő

1. Szokatlan módon RB Shane Vereen kezdett a Patriotsban, amely egyből egy felgyorsított („up-tempo”) támadással indította a mérkőzést. Miért is történhetett ez? Ennek számos magyarázata lehet, de a „miért”-től függetlenül az első két playben láthattuk azokat a képességeket, amelyek annyira egyedivé teszik Vereent. A nyitó playben középen eljátszott egy fake labdaátvételt (play action fake az, amikor a támadó csapat futójátékot imitál, de passz következik), átsprintelt a line-on, majd teljes sebességnél kivágott az oldalvonal felé (balra), hogy elkapóként váljon szabaddá. QB Tom Brady megtalálta őt a passzal, Vereen elkapta, s máris megcsinálta a 1st downt. A következő játékban Vereen átvette a labdát Bradytől, a bal oldalra futott, majd egy jump-cuttal máris kívülre került, s megcsinált egy 14 yardos futást. Ebből a két játékból láthatta az ember, hogy mit is jelenthet Vereen a Patriots számára, ha rendszeresen pályára fog lépni: kivételesen mozog oldalra, a LOS-szal párhuzamosan, robbanékony, hamar eléri az egyáltalán nem lebecsülendő végsebességét és biztosan kapja el a passzok során a labdát. Ez a vasárnap igazi önbizalom-növelő teljesítmény lehet a másodéves futó számára.

2. Mivel S Patrick Chung és Steve Gregory sérülés miatt nem vett részt a mérkőzésen, beugróként CB Devin McCourty vállalt szerepet a védelem mélységi vonalában. A mérkőzés után Bill Belichick mester megjegyezte, hogy szerinte a secondary egész jó munkát végzett, a labda előttük maradt, s megakadályozták az igazán nagy játékokat. Némelyik (sikeres védekezés) McCourtynak köszönhető, aki a mérkőzés első védekező játékában, s a meccs folyamán végig mélységi safety-t játszott. A mélységi satety szükséges vonásai közé tartozik az ösztönösség, az atletikus reagálás és a játék olvasásához szükséges intelligencia. S míg a secondary vasárnap távol sem nyújtott tökéletes teljesítményt, McCourty jelenléte állandóan érezhető volt. Az új pozícióra való sikeres átállásában nagy szerepet játszik az ütközési képessége (tackling), amit kifejezetten magas szinten művel. Ennek láttuk bizonyítékát az első félidőben.

3. Ami a Patriots számára igazán nyugtalanító volt a Jets első drive-jában, az nem is annyira az, hogy 7 ponttal végződött, hanem ahogy mindez történt. A secondary emberfogást játszott, vagy legalábbis valami olyasmit. Az egyik play Jets WR Stephen Hill olyan elejtett labdájával végződött, amit most sem könnyű leírni. A snapet követően S Tavon Wilson a LOS felé tört, mialatt McCourty egyedül töltötte be a deep safety szerepkört. Úgy tűnt, mintha Wilson a pálya egynegyedéért lett volna felelős, de mintha emberezett is volna Hillen, aki valahogy mégis nagyon szabadon maradt. Ha fedezési hiba volt, akkor a Pats különösen szerencsésnek tekinthető abból a szempontból, hogy Hill végül elejtette a labdát. A secondary játékán túlmenően a nyitó drive-ban a Jets a LOS-nál is megverte a Patset. A Jets az általa favorizált (a futójátékra alapozó) „ground and pound” stratégiát alkalmazta, s egyszerűen legyömöszölte a labdát a Pats védelem torkán. Kifejezetten erős nyitás volt a Jetstől, s meg is tisztította az utat egy kiegyensúlyozott támadójáték előtt a nap hátralévő részére.

4. Szinte elvesztünk CB Devin McCourty 104 yardos TD-t érő visszahordásának ízlelgetése közben. A bal oldalon végigvitt visszahordás eredetileg a jobb oldalra lehetett tervezve – legalábbis azok alapján, amit a blokkolásokból láthattunk. A játék kulcsmomentumát Marquice Cole szolgáltatta egy blokkal a visszahordó egység „baloldali tackle” pozíciójában, na meg McCourty egy korai, a blokkot balra kikerülő visszavágással. Cole-nak mélyen vissza kellett lépnie a saját térfélre, hogy a Jets játkosát kitessékelje, s egyben utat nyisson McCourty számára. McCourty ösztönös mozdulattal váltott ki balra, érzékelve, hogy a Jets coverage jobbra tolódott. A dicséret mindenkinek kijár, mert igaz, McCourty nem követte az eredeti blokkolási séma szerinti útvonalat, de a blokkolók elég időt és helyet biztosítottak a számára, hogy sikeresen dolgozzon a pálya túloldalán. Cole és McCourty külön jó jegyet érdemel, mert a Patsnek az egész idény során szüksége volt végre egy nagy játékra a kezdőrúgások visszavitele során, s ezt most megkapta.

5. A Pats up-tempo támadását követő 3rd down során TE Rob Gronkowski fantasztikus elkapása meghatározó volt a Patriots első pontokat érő drive-jában. A drive során a Pats a 3TE felállást alkalmazta Hernandezzel, Gronkowskival és Daniel Fells-zel. Ez arra kényszerítette a Jetset, hogy az alap védekezését játssza, miközben a Pats (elkapó képességű játékosokkal) megszállja a pályát, s felgyorsított üzemmódban támadjon. Azzal, hogy a Pats 3TE-vel is képes elkapóveszélyt jelenteni az ellenfél számára, ez rémálom (matchup-nightmare) a védelmek számára. Ugyanakkor a konzisztens kivitelezés hiánya csökkenti ezt az előnyt.

6. Az első félidő témáját az elszórakozott lehetőségek is szolgáltatják, amelyek között kihasználatlan Jets eladott labda, és ki nem kényszerített (Jets) hiba is volt. Az első negyed vége felé jártunk, amikor Jerod Mayo forced fumble-t ért el a középpálya környékén Shonn Greene-en, s az előnyösebb helyzetben lévő Pats játékosok képtelenek voltak a labda megszerzésére. Annak ellenére, hogy a Jets drive egy játékkal később véget ért, a fumble megszerzésének hiánya mintegy 30 yard mezőnypozíciós veszteséget jelentett. A helyzetkihasználás jelenti a különbséget a vasárnap látott Pats, és aközött a Pats között, amilyen csapattá szeretne válni.  Vasárnap túl sok lehetőséget kihagytak.

7. Sok szó volt már arról, hogy a támadók képtelen lezárni támadásokat, de ugyanez mondható el a védelemről is. A második negyedben egy harmadik és 10 játéknál QB Sanchez ártatlan szituációban találta meg dobásával TE Dustin Kellert. Az elkapás egyértelműen kevés lett volna a 1st downhoz, de Ras-I Dowling rontott szerelése lehetővé tette Kellernek, hogy támadásban tartsa a Jetset. Dowling később sérüléssel hagyta el a pályát, amivel folytatódott a frusztráló szezonkezdete. Pusztán fizikális alapon Dowling elégnek találtatott: nagyon jó méretei vannak, ugyanakkor a képtelen konzisztens teljesítményt nyújtani a pályán. Igaz, nem túl sűrűn vesz részt a védekezésben, de amikor megkapja a lehetőséget, élnie kell vele. A rontott szerelés nem a legjobb út egy játékos értékének a növelésére.
 
8. Mintegy 5 perccel a félidő vége előtt a Patriots egy flea-fickert kezdeményezett, de Brady kiszorult a zsebből, majd el kellett dobnia a labdát. Csak két elkapó volt a pályán, amivel a támadófal öt embere mellett még plusz két játékos próbált védelmet biztosítani Brady számára, plusz a labdaátadás lehetőségét RB Stevan Ridley számára. TE Aaron Hernandez egy pillanatra szabad volt a játék során, de Ridley egy picit lassúnak tűnt, míg visszafordult, s visszapasszolta a labdát Bradynek. Elismerés illeti ugyanakkor a Jets CB Trufant-t, aki megtalált egy lyukat pass rush elleni pajzson amin átsiklott, s nyomást tudott gyakorolni Bradyre. Sikeresen megzavarta a játék időzítését és megakadályozta a nagy játékot.

9. Az idény során a Patriots többször volt már hurry-up támadó üzemmódban, mielőtt egy harmadik és rövid szituációt ért volna el, s RB Danny Woodhead folytatta volna a támadósorozatot. A LOS-hoz való rohanás és a labda Woodheadhez adása kibillenti az ellenfél védelmét az egyensúlyából, s megakadályozza a szükséges személycseréket. 4 perccel a félidő vége előtt, harmadik és 2 szituációban a Patriots a LOS-hoz sietett, Woodheadhez játszott, de megállították, így Meskó Zoltán puntolhatott. Bár Woodhead idén hatékonyan játszik, adódik a kérdés, hogy nem lenne-e érdemes néha lelassítani egy pillanatra, s konzervatívabb módon rövidyardos játékhoz illeszkedő futójátékost (akár Bolden, akár Ridley) felsorakoztatni, s egy kifejezett erőfutó-játékot hívni. Ez is figyelembe vehető a hurry-up játék alkalmazásának előnyei-hátrányai között.

10. A Jetsnek sikerült a félidő vége előtt egy mezőnygóllal 6 pontra felzárkóznia, miután egy támadásban sikeresen támadta a Patriots védelmének közepét.  Sikerült lelassítaniuk a játék tempóját, s levenni a nyomást QB Mark Sanchezről, amivel elég időt biztosítottak a számára, hogy elérje az elkapóit. A LOS-on is jól dolgoztak, s biztosították a futósávokat Greene számára.

Második félidő

1. A második félidő ugyanúgy kezdődött, ahogy a második befejeződött: a Jets nagyon jól futott át a védelem közepén. A harmadik negyed első támadásánál is sok yardot hoztak a középső futásokkal. Azonban meglepő módon 3. és 2-nél a 3-yardos vonalról passzjátékot választottak, nem futást. QB Mark Sanchez rossz passzt adott WR Chaz Schilens-nek, de a játékhívás volt inkább a nagy hiba.

2. Julian Edelman visszatérésével kíváncsian vártuk, hogy Wes Welkernek mekkora szerep jut a támadásoknál. Hát igazság szerint nem igazán változott a szerepe, míg Edelman csak 7 snap alkalmával volt a pályán, addig Welker 64 játékban vett részt a lehetséges 80-ból. Welker a támadósor fontos láncszeme maradt. Elképzelhető (az utóbbi pár hét eseményei alapján), hogy Welker marad az első számú célpont Brady számára, Edelman pedig újra a szituációs játékos szerepkörébe kerül.

3. A Patriots négy tight endet aktivált a vasárnapi mérkőzésre. Még az is előfordult, hogy mind a négy játékos egyszerre lépett a pályára. Ez egy gólvonal közeli szituáció volt, a második félidő első pontot érő támadásánál. Fullback hiányában TE Michael Hoomanawanui végezte a blokkoló feladatait. Ez a 4 tight endes felállás megmutatta, hogy a Patriots változatos játékokat tud hívni még ennél a felállásnál is. Végül Brady TD-passzt dobott TE Rob Gronkowskinak.

4. Ez előtt a játék előtt már majdnem megvolt a touchdown: TE Aaron Hernandez teljesen el volt szigetelve védőjével a jobb oldalon. Brady passza csak súrolta Hernandez kezét, így az elkapó nem tudta megszerezni a labdát. A harmadéves tight endnek ez volt a második mérkőzése a bokasérülése óta, amit a második fordulóban szerzett. Valószínűleg még mindig lábadozik. Nehéz eldönteni, hogy mennyire hátráltatta a bokája, de úgy tűnt, mintha egy picit lassabban csinálta volna a lefordulást, mint amit tőle megszokhattunk régebben. Az edzőtáborban Brady azt mondta róla, hogy Hernandez egyedülálló módon végzi az irányváltásait, szinte le sem lassul. A bokája erősödésével reméljük eme képessége is jobb lesz.

5. A Patriots védelme nem igazán generált nyomást Mark Sanchezre a délután folyamán, de egy „majdnem” sack 10 perccel a meccs vége előtt az előjele volt a későbbi eseményeknek. DE Rob Ninkovich kétpontos felállásból indult (amikor csak a két lába éri a földet, az egyik keze nem. -A szerk.), majd blokkolta gyorsan TE Dustin Kellert (hogy ezzel megzavarja az időzítését). Ezt a változtatást a Patriots a meccs közben hozta.  Ezután a szélről támadta az irányítót. Rob szinte átgázolt OT Vladimir Ducassen, majd elkezdte a földre vinni az irányítót. Sanchez azonban még el tudta engedni a labdát az utolsó pillanatban. A végül mégis Ninkovich örülhetett, hiszen a hosszabbításban ő ütötte ki Mark Sanchez kezéből a labdát, megszerezve a győzelmet.

6. Nehezen lehet hibáztatni a secondaryt Sanchez TD-passzánál, amit Kellernek dobott. DE Chandler Jones feltartotta a tight endet a játék elején, így ő lassabban tudta megfutni az útvonalát. Ezután FS Tavon Wilson vette át az őrzését. Wilson szorosan őrizte, de a passz rendkívül pontos volt. Próbálta elütni, de nem sikerült neki. A játék inkább volt egy pontosan kivitelezett passz, mint védelmi hiba.

7. A szurkolók egyre jobban idegeskedhettek a mérkőzés utolsó perceiben, hiszen úgy tűnt a Jets át fogja venni a vezetést 23-20 –nál. Megkönnyebbülést csak az hozott, hogy WR Stephen Hill elejtette a labdát 3. és 7-nél, bőven az első downt jelző bóján túl. Így a Jets csak egyenlíteni tudott. A visszahordásnál viszont hatalmas lehetőséget kapott Rex Ryan csapata: Devin McCourty elejtette a labdát, így rendkívül jó helyzetből támadhattak. Fontos megjegyezni, hogy a Jets pontosan 1 másodperccel a two-minute-warning előtt szerezte meg a labdát, így a Patriots megspórolhatott egy időkérést, ami a következő támadásnál nagyon jól jött. Mostanában láthattuk, hogy egyetlen támadás, egyetlen játék, sőt, egyetlen másodperc döntőnek bizonyulhat egy meccs kimenetelében. Az a egy időkérés lehetővé tette az utolsó támadásnál, hogy ne kelljen csak az  oldalvonalak felé dobálni, hanem a pálya teljes szélességét ki lehetett használni.

8. Ha már utolsó támadás: sok tetszetős dolog volt az utolsó támadásban. Mindennek az alapja az volt, hogy jól használták ki a pálya középső részét azzal, hogy széthúzták a védelmet. Érdekes volt látni, hogy mely játékosok voltak a pályán a végén, többek közt WR Deion Branch. Branch alig játszott a játékok harmadánál (26/80), de az árulkodó, hogy az utolsó támadásnál a pályán volt. Az edzői stáb nagyon megbízhat benne. Emellett könnyen észrevehető volt, hogy a pálya közepén Gronkowski és Woodhead sebességben elég csúnyán megverte az őket örző LB-ket.

9. A hosszabbításban Brady kétszer is Hernandez felé dobott, akit CB Kyle Wilson fogott egy az egyben. Mindkét dobás egy picit Hernandez mögé ment, Tom szeret oda célozni, ha a vonal mellett van az elkapó. Ez hasznos akkor, ha az elkapó nem tud elszakadni a védőjétől, de nagymértékű pontosságot kíván. Az első dobásnál zászlót dobtak Wilsonra, miután túl agresszívan próbálta megakadályozni az elkapást. A másik esetben már jó munkát végzett és nem is sikerült az elkapás, így a Pats mezőnygólra kényszerült.

10. Nézzük, mi történt a mérkőzés utolsó játékánál, amelyben Ninkovich megszerezte a labdát, lezárva a meccset: Rob a fal bal oldaláról indult, közvetlenül Jermaine Cunningham mellett, aki DT poszton volt. Cunningham belülről támadt és átjutott RG Brandon Moore-on, majd rávetődött Sanchezre. Ninkovich erőteljes lökések sorozatával megkerülte RT Austin Howardot. Cunningham felkínálta a lehetőséget Ninkovich előtt, hogy befejezze a mérkőzést, ő pedig meg is tette. Dicséretes az, hogy Rob ki is ütötte Sanchez kezéből a labdát. Vitatható, de a Patriots talán akkor tudja a legnagyobb nyomást helyezni az irányítóra, ha a Jones-Cunningham-Ninkovich hármas van a védőfalban.

Fordítók: Gaius (Csaba) és Tanko_Sz

Forrás: ESPN Boston

Hozzászólások

2012. 10. 25. 17:39
49ers
Vereen valahogy sose volt szimpatikus, remélem még sok ilyet láthatunk tőle, mint a nyitó drive-ban, akkor a végén még megkedvelem.
Hozzászólás a(z) Félidőről félidőre - Alapszakasz 7. hét bejegyzéshez