Menetrend
Szavazás

Fletcher a fehér holló

2011. 06. 04. 10:21
Szerző: DoM
Kategória: Cikkek

Dane [Fletcher] nagyon különleges helyzetben van. Rövid azon játékosok listája, akikkel együtt dolgoztam, és egyetemi védő falemberből belső linebackerré váltak az NFL-ben: egyikőjük Harry Carson, Bruschi a másik, és Dane lenne a harmadik. A defensive endekből hagyományosan inkább külső linebackerek lesznek, amikor másik védelmi sémába kerülnek [43 --> 34]. Ez óriási kihívás edzőnek és játékosnak egyaránt. A linebacker sor belsejében tudni kell zónázni, embert fogni, figyelni kell a formációra, teljesen már nézőpontból kell látni és érteni a játékot és nagyobb terület lesz az ember körül, mintha a fal tagjaként játszana. Mintha egy másik világba csöppenne a játékos, és nagyon kevesen tudnak ezzel megbirkózni – magyarázta Bill Belichick. – Dane eddig ragyogó munkát végzett. Hosszú út áll még előtte, ez teljesen nyilvánvaló, de az a fejlődés, amit tavaly mutatott a tavaszi edzések, majd az edzőtábor, végül az idény alatt az nagyon jelentős. Eleget tett, hogy továbbra is foglalkozzunk vele. Emellett játékával képes volt hozzájárulni a csapat teljesítményéhez. A többi nem draftolt újoncként keretbe került játékosokhoz hasonlóan, Fletcher számára is a special teamsben mutatott produkciója nyitotta meg a kapukat. Jól játszott a coverage alakulatban, ami után lehetőséget adhattunk neki a védelemben is. Ezen alkalmak során mindig hozzá tudott tenni valamit a csapat játékához – zárta a gondolatait Belichick. Brandon Spikes négy meccsre szóló eltiltása miatt még több játékidőhöz jutott. A snappek közel tizenöt százalékában volt a pályán. Legtöbbször nickel v. dime felállásoknál gyakran az ellenfél futójának a mozgását kellett követnie, ha éppen nem blitzelni küldték az irányítóra. Dél-nyugat Montanában nőtt fel egy Bozeman nevet viselő egyetemi városban hegyek között a Gallatin-völgyben. Szülei százhektáros farmon gazdálkodtak, és pár üzletet működtettek a városban. Amikor Fletcher éppen nem sportolt (focizott, jégkorongozott, baseballozott) akkor vagy szénát hányt a farmon, vagy a városban az egyik üzletükben segített ki. Lelkes és eltökélt sportolóként a helybeli Montana State egyetemre ment részben amerikaifutball-ösztöndíjjal. Csak azért részben, mert elsősorban a jégkorong érdekelte, és fő vágya volt, hogy egy-két év után átkerüljön egy komolyabb egyetemi csapatba, majd onnan már csak egy ugrás lesz számára a profi liga. Magas elvárásai voltak saját magával szemben, ennek megfelelően dolgozott és edzett. A végletekig hajtotta magát, mire felismerték, hogy ezzel csak tönkreteszi az életét. „Túl sokat akartam. Minden reggel ötkor keltem, és mentem ki a pályára. Fél tizenkettőkor végeztem az edzéssel, majd tanórák jöttek délután. Fél ötkor már ismét a pályán voltam, és csak este tizenegy után kerültem ágyba, mert addig ott kínoztam magam, hogy egyre jobb legyek. Minden időmet a jégen töltöttem, mert egyszerűen imádtam. Azonban ennek az lett az ára, hogy teljesen kiégtem, és elveszítettem a hitemet.” Az amerikaifutball csak móka volt. Juniorként ritkán került pályára. Végzős évére ez megváltozott, rendszeresen kezdő lett, az állami válogatottba is bekerült, csapatkapitánynak választották. A főcsoport legértékesebb védőjének járó díjat is megkapta. Defensive endként hét sackig jutott. Ez azonban csak a Big Sky Conference volt, ahol az „ég határtalan”, de az amerikaifutball szinte észrevehetetlen. Fletcher nem kelt el akkor az áprilisi drafton. A Patriots ezt követően szerződtette le, és adott neki egy esélyt a tavaszi táborok idején. „Első pillanatra letaglózott. Azt se tudja az ember, hogy hova nézzen. Minden nap Belichick edzővel dolgozni, és olyan klasszisok ellen játszani, mint Tom Brady, hát… nyomasztó. Aztán amint túlestem az első sokkon arra gondoltam: ez is csak foci. Semmi más. A fiatal játékosoknak, újoncoknak ezt kell megérteniük, amint bekerülnek a profik világába. A pályán ez is csak foci. Kisvárosból származom, a szüleim szerénynek neveltek. Nehezen ragadtatom el magam, nem szállok el magamtól, ha valami jól sikerül. Viszont nehezebben is esem kétségbe most már, és nem hagyom, hogy bármi is leverjen.” Fletcher azt is elmondta, hogy a legnagyobb különbség, amivel szembe kellett néznie, az a játék sebességének a drasztikus növekedése, ahhoz képest, amit az egyetemen, a másodosztályban tapasztalt illetve a posztváltásából adódó plusz tanulnivaló, házi feladatok. „Sokféleképpen lehet egy poszthoz tartozó kötelezettségeket tanulni. Egyetemen tisztában voltam a helyzetemmel, hogy mikor mit várnak tőlem, és ismertem a teljes védőfal munkáját, hogy kinek mi a feladata, és hogyan lehetek a leginkább hasznára a csapatnak. Belső linebackerként azonban én vagyok a védelem irányítója, és mind a tizenegy játékos pontos feladatával tisztában kell lennem. Valamint az embernek ismernie kell a támadók minden rezdülését is. Kezdetben minden átláthatatlan volt. Csak hazamentem és mindent meg akartam tanulni. Aztán rájöttem, hogy egyszerre csak egy dologra koncentráljak. Apró darabjaira kellett szednem az egészet, és lépésről lépésre felépíteni magamnak az alapoktól kezdve. Így éltem túl az edzőtábort, és most is ezt teszem, hogy minél több helyzetben megálljam a helyem. A tanulás nem áll meg.” Fletcher Rob Gronkowski tight enddel bérel közösen egy lakást. Egyetemi pozíciós edzőjével a mai napig jó barátok, aki közel áll a családhoz is. Testvére, Tana pedig most várja az első gyermekét. Belichick szemében talán ő lesz a következő évek Harry Carsonja vagy éppen Tedy Bruschija. Másodéves játékosként pályafutása talán legfontosabb időszakát éli át. Belichick is többször szokta említeni a sophomore jumpot: a játékosoknak az újonc évüket követő felkészülés alatt kell a legtöbbet fejlődni. Ez határozza meg leginkább a jövőjüket a csapatnál. Ehhez most közel sem szolgáltat megfelelő környezetet a játékosok és a tulajdonosok közötti CBA-vita. Fletcher márciusban tért vissza a keleti partra, addig volt egyetemének a kampusán készült, azonban mint mondta, nagyon pozitívnak tartja, hogy profi sportolók között lehet, és ellesheti tőlük azokat a fontos nüanszokat, amitől ő is azzá válhat. „Mióta végeztem az egyetemen és profi sportolók társaságába kerültem odafigyelek arra, hogy mit eszek és iszom. Az újonc évemhez képest már most sokkal szálkásabb vagyok. Nincs rajtam annyi felesleg, de mégis többet nyomok. Sokkal jobban vagyok, és jobban is érzem magam. Még a sebességemet se vesztettem el a plusz fontok ellenére [6-8 fontot szedett fel].” „Megtanultam, hogy fontossági sorrendet állítsak fel magamnak: mi is számít igazán most számomra. Az iskolában a tanórák. Nem volt annál fontosabb. Plusz a társasági élet, és ami azzal jár. Az NFL-ben már azért fizetnek, hogy focizzak, és nagyon sok minden vonhatja el az ember figyelmét, ha nem tudja pontosan, mit is kell tennie. Az amerikaifutball a legfontosabb. Ennek kell lennie most az elsőszámú dolognak az életemben. Mindig fel kell tennem a kérdést: ha most ezt teszem, akkor az hosszútávon a javamat szolgálja? Ezt tartom a legfontosabb tanulságnak, ami rám ragadt az újonc évem alatt. Az amerikaifutball és az egészségem az elsődleges.” Előző évben a Patriots ötvenhét százalékban használt sub felállásokat, amikor öt vagy annál több defensive back van a pályán. Ha a tendencia marad, akkor bőven lesz alkalma idén is bizonyítani a pályán az edzőknek, játékostársainak, szurkolóknak, és saját magának is. Barbara Matson (Boston Globe) és Mike Reiss (ESPN Boston) írásainak alapján.

Hozzászólások



Hozzászólás a(z) Fletcher a fehér holló bejegyzéshez