Földreszállt Patriots

A divízió-rivális New York Jets otthonában vereséget szenvedett a New England Patriots az NFL alapszakasz második hetében. Hasonló gondolatokat fogalmaztak meg a játékosok a 16-9-re elveszített mérkőzés utáni sajtótájékoztatón. A Jets élni tudott a lehetőségeivel, mi nem. Hiába volt ott nekik Rex Ryan az oldalvonal mellett, a játékokat ő nem tudta megvalósítani a pályán. A Jets játékosok tökéletesen kivitelezték a játékokat, hajtották végre az utasításokat, mi nem. Elismerést érdemelnek a játékukért. Jobban játszottak. Élni tudtak a lehetőségeikkel. Bill Belichick négy percen keresztül állta az újságírók rohamát. Válaszai a szokásosnál is távolabbi kapcsolatban álltak a kérdésekkel. A motívumok ismertek. Minden edzőnek jobban kell teljesítenie legközelebb. Túljátszottak minket. Jobban kell felkészülnünk, hogy a jövőben jobbak legyünk. Igen, a játék ezen elemében van lehetőség a javulásra. A Jets megérdemelte a győzelmet, mert jobban játszott, és élni tudott a lehetőségeivel, mi azonban nem. 2006. decembere óta először fordult elő a Tom Brady által vezetett támadókkal, hogy nem szereztek touchdownt a mérkőzés folyamán. Akkor a Miami Dolphinstól szenvedtek 21-0-ás vereséget. Ez volt az utolsó alkalom az alapszakaszban, hogy a Patriots nem szerzett legalább 10 pontot egy mérkőzésen. A statisztikában azonban az a szép, hogy még egy vesztes találkozó után is lehet valami pozitívumot találni. A második negyedben Brady 29 yardos passzát Julian Edelman kapta el, amivel az irányító megelőzte a Patriots örökranglistáján Steve Grogant passzolt yardokban. Brady 216 yarddal zárta a találkozót. Ezzel 27040 yardnál tart pályafutása során, amivel a második helyen áll Drew Bledsoe (29657 yard) mögött. A Jets elleni találkozó másik üde színfoltja Julian Edelman, az újonc elkapó teljesítménye volt, aki a térdsérülés miatt hiányzó Wes Welker helyét vette át a kezdőcsapatban. Edelman kapta el a csapatból a legtöbb passzt, szám szerint nyolcat, és ezekből összesen 98 yardot szerzett. 5 darab 10+ yardos elkapása volt a találkozón. Támadók A csapat játéka a Jets ellen nem volt hatékony az ellenfél 20 yardos vonalán belül. Mindhárom alkalommal csak mezőnygólt tudtak szerezni a vörös zónában. A szünetben még nem tudtuk, de ezzel el is lőtte minden puskaporát a támadórészleg. A második félidőben egyetlen alkalommal sikerült egynél több 1st downt szerezni: nyolc játék alatt 43 yardot haladtak előre, de a drive-ot beárnyékolta 25 büntető yard. A passzjáték megszűnt létezni, 20 kísérletből csak 8 jó átadás 66 yardért. 1. Bradynek folyamatosan blitzekkel kellett szembenéznie, és gyakran a play előtt is átszervezni a pass protectiont. Amennyire meg lehet ítélni, ilyen szempontból jól vizsgázott, sacket nem ért el a Jets, jól mozgott a zsebben, az utolsó pillanatig kivárt, hátha lesz szabad célpontja. A Jets taktikája sikeres volt, rendre megzavarták az irányító és elkapói közötti időzítést. Calvin Pace hiányában, ahogy várható volt, a pass rush főleg belülről érkezett, és állandó problémát jelentett a támadófalnak, akiknek nem volt erre semmilyen válasza. 7 QB hit lett az eredménye. 2. Darrelle Revis az első héten 4 elkapáson és 35 yardon tartotta azt az Andre Johnsont, aki vasárnap a Titans ellen 10 elkapásból 149 yardot és két TD-t szerzett. Nem meglepő, hogy Randy Moss sem élt meg mellette, ahogy korábbi találkozásaik során is a cornerback diadalmaskodott kettőjük párharcából. Sajnos Galloway és Edelman játékba vonása nem volt elegendő orvosság a támadóknak a red zone-ban. A tight endek és a futók a meccs nagy részében játékon kívül maradtak. 3. Az internetes újságok nagy terjedelemben foglalkoznak Kevin O'Connel hatásával, hogy az ő megszerzése mennyiben járhatott közre a Patriots passzjátékának elcsöndesítésében. Figyelembe véve, hogy Bill O'Brienék egyfajta no-huddle sémát játszottak, és a játékokat táblára írt számokkal jutatták be a támadóknak a játékok megkezdése előtt, elmondható, hogy a csapat készült erre az eshetőségre (gyorsítani a játékot, ezzel is megzavarni a védelmet, hogy időben tudjon reagálni a támadók lépéseire), még akkor is ha O'Connel vallatásának hatása alig mérhető. Ráadásul ez a fajta "lopás" teljesen bevett gyakorlat az NFL-ben. 4. O'Connelhez kapcsolódva, a Patriots támadósémája keveset változott 2007 óta. Ez volt a rekordokat döntögető év, amikor az újdonság erejével hatott a Moss, Welker kettős és a sok spread formáció. Azóta már két év eltelt, és a csapatok egyre inkább tudnak ellene készülni, mert a játékok hívása minden kreativitást nélkülözött az eddigi két meccsen, de a meccs közbeni váltás nehézsége és az eredeti tervhez való ragaszkodás már 2007 óta jellemzi a támadójátékot támadó koordinátortól függetlenül. 5. Belichick egyik korábbi nyilatkozata a passzjáték elemeiről, sikerének méréséről. A passzjátéknak két nagyon fontos összetevője van: az időzítés, és a végrehajtás. Ez minden csapatra igaz a ligában. Mindegy, milyen szinten, milyen messzire dobja az ember a labdát. A dobás és elkapás megfelelő kombinációja ez, akárcsak az irányító védelme, amihez a támadófalon kívül a tight endek és running backek is hozzájárulnak. Elsődleges, hogy megvédje az ember az irányítóját. Legyen szó három vagy hét lépéses dropról vagy bármilyen felállásról, elég időt kell az irányítónak biztosítani, hogy bele tudjon állni a dobásba, és a labdát jó időben tudja útjára bocsátani. Az elkapóknak időben kell üresen állniuk, amikor az irányító is éppen készen áll a dobásra. Nem egy másodperccel korábban, nem egy másodperccel később, ugyanis így nem lehet csinálni. Egyszer-kétszer előfordulhat, hogy így is sikeres lesz a passz, de nem ez a módja a passzjátéknak. Ezen elemeknek tökéletes szinkronban kell lennie, mert csak így lehet az embernek jól kivitelezett passzjátéka. Ha ez nem történik meg, akkor valahol, valaki hibázott. Mindenki részese annak is. Van, hogy az elkapó áll üresen, de az irányító nem tud abban a pillanatban dobni. Előfordul, hogy remek az irányító védelme, dobni is kész, de az elkapók képtelenek üresre futni a route-juk végén, vagy egyszerűen nincs nyitott passzsáv, mert az elkapók egymás elől veszik el a helyet. Az is megtörténhet, hogy az elkapó elejti a labdát, az irányító rosszul céloz, vagy valamelyik védő ér bele az átadásba. Nagyon sok dolog történhet a passzjáték során. Ha egy csapatnak jó a passzjátéka, akkor 65, esetleg 70 százalékhoz közelítő pontossággal dobja az irányító a labdát. Nem kilencvennel, mert az nem emberi. A legjobb passzjátékkal rendelkező csapat is könnyen elhibázhatja minden harmadik dobását. Egy-egy passzon múlik meccsenként, hogy átlagos támadójátéka van a csapatnak, vagy kiemelkedő. 6. A Patriots passzjátéka 49 százalékos pontosságú volt vasárnap. Az előző pontban leírtakban lehet keresni a választ a vajon mi nem működött úgy, ahogy korábban? 7. Brady 100 alkalommal passzolt az első két meccsen, vagy másik oldalról közelítve Bill O'Brien 100 passzjátékot hívott a Bills és a Jets ellen. Könnyen kiszámítható átlag 50 passz/találkozó. 2007-ben ez az átlag 36 passz/meccs volt. Hiába volt hátrányban a Patriots mindkét meccsen, ennyire nem lehet büntetlenül egysíkú a támadójáték. Ráadásul mindkét meccsnek az elején működött a futás Laurence Maroneyval, majd a Jets ellen Fred Taylornak is volt jó periódusa. Érthetetlen, különösen a sok blitzre tekintettel, hogy nem volt nagyobb hangsúly a futójátékon. A több futó használata könnyen visszaüthet ilyen kevés futásnál. Mire éppen elkapná a ritmust a játékos, már jöhet is le a pályáról, mert a másik játékosnak is kell a carry. Természetesen meg kell említeni, hogy a Patriots előtt a Jets védői a Houston Texans csapatának a támadójátékát is lenullázta, tehát nyilván a liga elejébe tartozó alakulatról van szó, azonban semmi meglepőt nem nyújtottak, azt játszották, amire számítani lehetett. Ezúttal nem volt rá semmilyen válasza a támadóegységnek, edzői stábnak és a védelem sem volt képes kisegíteni a támadókat. Védelem Az első félidőben nem tették próbára a védőket a Sanchez vezette Jets támadók. Biztonsági játékot láthattunk tőlük, ami a játékok hívását jelentette. Mindösszesen 5 passzjáték, ebből három jó dobás 15 yardért. Csak futójátékkal nagyon kevés védelem ellen lehet bármit is elérni az NFL-ben. A második félidőben aztán a special teams teremtette alkalmat kihasználva élni tudott a Jets a felkínált lehetőséggel, és egy TD átadással eldöntötték a találkozót. Egyáltalán nem imponáló a Jets támadóinak statisztikája, bár a 117 futott yard kiemelendő. A védelmen egy percig nem lehetett érezni, hogy bármilyen veszélyt jelentene a Jetsre vagy Mark Sanchezre Mike Wright első negyedbeli sackjének a kivételével. Egyedül Ty Warren és Tully Banta-Cain volt képes egyszer-egyszer az irányító közelébe férkőzni. Más senki. A futásokat sem sikerült úgy megállítani, ahogy az elvárható lenne a 4-emberes védőfaltól. A fent idézett Belichick nyilatkozat a passzjátékról a védőkre is vonatkozik. Miért sikerült a Jetsnek ennyire zavartalanul passzolgatnia a második félidőben, amikor igazán szükségük volt rá? Zárszó Nagyon hamar tovább kell lépni, tanulni az első két hét hibáiból, és rendet tenni a játékosok fejében. Mindenki emlékszik, hogy tavaly Brady sérülése után a csapat mennyire kerülte a sárga zászlókat? Szóba se jöttek a felesleges hibák, és ajándék yardok az ellenfélnek. A Jets ellen 11 büntetésből 89 yardot vesztett a csapat. Megengedhetetlen.