Menetrend
Szavazás

Helyszíni szemle: Chargers-Patriots (Szemesi Sándor, vendégszerző)

2014. 12. 09. 04:57
Szerző: DoM
Kategória: Cikkek

Az élet úgy hozta, hogy lehetőségem nyílt november-decemberben közel két hónapot az Egyesült Államokban, közelebbről San Diegoban eltölteni egy ösztöndíjjal. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az utazásom időpontjának kiválasztásában nem játszott szerepet az NFL 2014-es idényének sorsolása, közelebbről a december 7-ére kitűzött San Diego Chargers-New England Patriots mérkőzés, melyre annak rendje és módja szerint sikerült is jegyet szereznem még idejében. Az Egyesült Államok-beli jegyvásárlási lehetőségekről annyit mindenképp érdemes (némi iróniával persze) megjegyezni, hogy itt nincs szurkolói kártya, ellenben járnak családok is meccsre, az NFL mérkőzések vasárnapja pedig tényleg egész délutános családi-baráti programot jelent. A mérkőzést egyben születésnapi ajándéknak is tekintettem, ha már úgy alakult, hogy a december 6-i születésnapomat Magyarországtól távol kell töltenem, és reméltem persze, hogy a csapat is emlékezetessé teszi majd számomra ezt a hétvégét.

1

A San Diego Chargers 70 ezer férőhelyes stadionja (Qualcomm Stadium) 1967-ben nyitotta meg kapuit egy, tömegközlekedéssel is jól megközelíthető helyen (a három helyi villamosvonal egyike érinti a stadiont), és mi tagadás, a létesítményen azért érződik, hogy eljárt felette az idő: sem a kivetítő (meglehetősen kicsi és korszerűtlen), sem a mellékhelyiségek száma és felszereltsége, de még az étel-ital árusító pultok száma sem igazán felel meg a XXI. század elvárásainak. Nem véletlen, hogy időről időre felmerül egy új stadion építésének lehetősége itt a városban, bár az elkövetkező egy-két évben szemlátomást ennek nincs realitása. A stadionépítésnek egyébként közvetett hatása is van: a San Diego Padres baseballcsapata tíz évvel ezelőtt költözött a Downtown városrészben megnyílt impozáns új stadionjába (Petco Park), melynek eredményeként a Downtown-ban számos épületet újítottak fel, illetőleg építettek, megújítva egyúttal San Diego belvárosát is. (Hogy mást ne mondjak, az én vendéglátó intézményem, a Thomas Jefferson Law School is azért választotta új épülete székhelyéül a Downtown városrészt, mert a Petco Park megépülését követően ez egy fellendülő városrésszé vált.) Egyes források szerint a Chargers új stadionja is a Downtown-ban, a Petco Park közelébe költözne.

 2

Azt, hogy a mérkőzésen lesznek Patriots-drukkerek, már előző nap sejtettem (és nem csak a saját jelenlétem okán): Las Vegasból San Diegoba repültem vissza épp, és a gépen egy csapat Patriots-drukkerrel utaztam együtt, akik Bostonból érkeztek San Diegoba, kifejezetten a mérkőzés kedvéért, és szemlátomást meglepte őket, hogy Magyarországon mekkora rajongótábora van a Patriotsnak. Ami azonban a helyszínen fogadott, azt nehéz szavakba önteni: legalább a stadion egyharmada volt Patriots-drukker, elsősorban Brady és Gronkowski mezek domináltak, de egy-egy klasszikust (Moss, Bruschi) is felfedeztem. Meglepő, és lehet véletlen, de ha már klasszikusok: Welker-mezt egyet sem láttam. Ahogy az Amerikában szokás, gyakorlatilag semmilyen összetűzést nem láttam a hazai és vendégszurkolók között, mindössze néhány „zrikálás” történt, jellemzően akkor, amikor egyik vagy másik csapat valamilyen nagy játékot csinált. A stadionban természetesen árusítanak alkoholt, meglehetősen borsos áron (9 dollárért, 2250 forintért lehetett egy üveg sört kapni), ám érdekes, hogy minden egyes vásárlótól kérnek személyi igazolványt (még jelen sorok szerzőjének is igazolnia kellett az életkorát, jóllehet már csak lélekben vagyok 21 éven aluli, kinézetre kevésbé), és hot dogot, hamburgert, nachost és más ételeket is lehet venni, hasonlóan nem éppen a legolcsóbb árfekvésben természetesen. A stadionon belüli pénzköltés megelőzésének, és persze a meccshangulat megalapozásának kiváló módja ugyanakkor a stadion előtti tailgate party: BBQ sütögetéssel, sörözgetéssel, mindennel ami kell.

3

A mérkőzés azt hozta szerintem, amit előzetesen várni lehetett: szoros küzdelmet, melyben azért összességében kiderült, hogy melyik a jobb csapat. A Patriots támadásban rengeteget hibázott, különösen az első félidőben (blokkolt, ám szerencsére visszafújt field goal-kísérlet a mérkőzés elején, fumble return TD, interception a második negyed végén), ám annak ellenére, hogy 3-0-ról 3-14-re fordított a Chargers, a helyszínen nem éreztem úgy, hogy aggódni kellene. A második félidő igazolta is aztán ezt az összbenyomást, hiszen a Chargers egyetlen pontot sem tudott szerezni a szünet után, így hiába az elmúlt két hét nagy comebackje (a Rams, majd a Ravens ellen), harmadszor ez már nem sikerülhetett. A játékvezetői ítéletekkel nem igazán voltunk kibékülve, és az érzés a két szurkolótábor részéről kölcsönös volt: sajnos azt nem tudtuk meg a helyszínen, hogy a blokkolt és TD-re visszahordott field goal-kísérletünknél milyen szabálytalanságot látott a játékvezető (de Patriots-drukkerként biztos vagyok benne, hogy jól döntött), miként a Patriots-drukkerek is joggal vitathatták a McCourty által visszahordott interceptiont megelőző szabálytalanságot (a helyszínen nem tűnt sem szándékos durvaságnak, sem sisak a sisaknak ütközésnek Browner szerelési kísérlete, bár kétségkívül látványos sisaklerepülős esés lett a vége).

4

Érdekes, hogy a mérkőzésről történő hazajutást is sikerült példásan megoldani: a közel 70 ezer nézőt a mérkőzésre tekintettel 2-3 percenként indított (egyébként estefelé 30 percenként járó) villamosok villámgyorsan elszállították, és mivel ezt megfelelően be is mondták a hangosbemondóban, ezért senki nem akarta agyontaposni a másikat. Jómagam a mérkőzés vége után másfél órával már a Downtownban levő szállásomon voltam (és ebből közel 45 percet maga az utazás tett ki, további 15 percet pedig a mérkőzés után a stadionban történő nézelődéssel töltöttem).

5

Összességében a Chargers azért igazolta, hogy egyáltalán nem rossz csapat, nem véletlenül playoff-esélyesek, a Patriots pedig igazolta, hogy a csapatunk megérett a rájátszásra, hiszen az elmúlt hetekben egy brutális sorozatot sikerült mindössze egy vereséggel „lehozni”, azt is úgy, hogy Green Bayben reális esélyünk volt a győzelemre. Reméljük, a Chargers nem fogja vereséggel zárni az utolsó két hazai mérkőzését: a Patriots ellen ugyan kikaptak, de jövő héten a Denver Broncos ellen lesz lehetőségük javítani és győzelemmel zárni a hazai alapszakasz-szereplésüket – és nem mellesleg a Patriotsnak is téve egy kis szívességet az AFC 1. kiemelésért vívott versenyben. A Patriotsnak pedig már csak három „házi feladata” van hátra: a három csoportriválisnak kell megmutatnunk, hogy ki is a Super Bowl egyik idei várományosa.

A cikket írta és fényképezte: Szemesi Sándor

Hozzászólások

2014. 12. 09. 08:30
nosbiglem
Szép történet! Örülök, hogy jól érezted magadat! ::)
2014. 12. 09. 08:37
nszgergo
jó kis írás, köszi :)
2014. 12. 09. 09:11
pat68
Köszi az írást! Jó volt olvasni!
2014. 12. 09. 09:48
mhatrix
:)
jó érzés volt látni Bill mestert,azt elhiszem
blokkolt field goalnál a DB előbb bemozdult,ezért nem lett volna 3 pontos,de ha nem mozdul be akkor egyértelmű,logikus
2014. 12. 09. 12:44
advocat86
Bizonyára véletlen egybeesés, hogy a nemzetközi jog tanáromat is így hívták, hiába no, mindenütt vannak rejtőzködő patriots-drukkerek:-) Köszönjük szépen az írást, biztos nagy élmény lehetett!
2014. 12. 09. 20:54
Bruschi85
Remekül sikerült beszámoló lett, köszönet érte!
2014. 12. 09. 21:07
Kollega
A Qualcomm arénáról az írta Peter King egy másfél éve, hogy szeméthalomnak nevezni, az szemétre nézve sértés. Állítólag, ha az eredményjelzőnek valami baja van, az Ebayen vadásznak hozzá alkatrészt, mert olyan öreg, hogy boltban már nem kapni hozzá alkatrészt. Nagyobb esőknél pedig nem ritka, hogy az öltözőkben folyik a szennyvíz.
Hozzászólás a(z) Helyszíni szemle: Chargers-Patriots (Szemesi Sándor, vendégszerző) bejegyzéshez