James White és Zach Moore interjú

James White (RB, Wisconsin, 4. kör), és Zach Moore (DE, Concordia University, St. Paul, Minnesota, 6. kör) a New England Patriots draftolt újoncai 2014. május 10-én, szombaton konferencia telefonhívás keretében válaszoltak a média kérdéseire.-TORESPONT-
James White interjú

K: Isten hozott New England-ben! Meglepődtél, amikor befutott a hívás?

JW: Nagy meglepetés volt – és még most is nagyon izgatott vagyok –, itt ültünk a családommal, mosollyal az arcunkon, és reménykedtünk, hogy lehetőséget kaphatok arra, hogy az NFL-ben játszhassak.

K: A mutatóid közül a legszembetűnőbb a labdavesztések hiánya, a labda biztonság. Mennyire fontos számodra, hogy büszke lehess erre?

JW: Ez minden running back számára nagyon fontos dolog. Ha megtartod a labdát, megtartod az állásod. Ha a csapat tagja akarsz maradni, vigyáznod kell a labdára.

K: Mennyire ismerted a Patriots-t, mielőtt felhívtak volna? Mi volt a véleményed róluk?

JW: Remek szervezet. Csapat orientált, nagyon keményen dolgozó srácok. Nagyon fegyelmezettek, és a hét minden egyes napján készen kell állniuk a játékra.

K: Mennyire ismeret az ottani running back-ek csapatát – Stevan Ridley-t, Shane Vereen-t és Brandon Boldent?

JW: Ők remek running back-ek. Ők valamennyien értek már el sikereket az NFL-ben, és nagyon lelkes vagyok, hogy esélyem lesz tanulni tőlük.

K: Milyen kapcsolatban álltál a Patriots-cal a draft előtti időszakban?

JW: Végig kapcsolatban álltam velük. Éreztem, hogy érdeklődnek irántam, de persze soha nem tudhatod, hogy mi fog történni a draft napján. Nagyon örülök, hogy a szervezet tagja lehetek.

K: Kedveled, amikor a backfield-ről indulva kell elkapnod a labdát, hogy aztán a nyílt területen futhass?

JW: Igen, mindent nagy kedvvel csinálok. Bármit is kérjen tőlem az edző, azt megpróbálom a képességeim legjavát adva végrehajtani.

K: Tudom, hogy Fort Lauderdale-ből [Florida – a szerk.] származol, ennek ellenére, mint futónak, sikerült alkalmazkodnod a hideg időjáráshoz?

JW: Igen, sikerült. Ha Wisconsinban játszol, a kemény hideg is kihívást jelent. Az NFL valamennyi csapatánál előfordul, hogy néha hideg időben kell játszania, így hát mentálisan és fizikálisan is fel kell rá készülnöd.

K: Mondj nekünk valamit, amit még nem tudunk Russell Wilsonról. [Wilson a 2011-es idényben szintén a Wisconsin Badgers játékosa volt – a szerk.]

JW: Biztos vagyok, hogy mostanra már mindent tudnak Russell Wilsonról. Ő egy kiváló futball játékos, egy remek srác, akivel jó együtt lenni.

K: Van bármilyen kapcsolatod valamelyik Patriots játékossal?

JW: Nem, nem mondanám.

K: Tudom, hogy igazán csak végzősként kaptál esélyt, hogy kezdőként léphess a pályára a Wisconsin csapatában. Mennyire volt nehéz, hogy kivárd, míg eljön a te időd, hogy megkapd a lehetőséget?

JW: Annyira nem volt nehéz. Egyszerűen tettem a dolgomat a csapatnál. Ezt kell majd tennem ennél a szervezetnél is, tudni, hogy hol a helyem, és tenni a dolgom. Kimegyek a pályára, legyen az akár a speciális csapatrész, a támadók, vagy bármi, amit kérnek tőlem. Kimegyek a pályára, és megteszek mindent, amivel segíthetem a csapatot, pont úgy, ahogyan Wisconsinban tettem ez.

K: Sok tapasztalatod van a kick return-ök terén. Ez egy olyan poszt, amelyet kedvelsz?

JW: Ez nem számít. Persze szeretem csinálni. Ha éppen úgy alakul, hogy az edzőtől megkapom rá a lehetőséget, akkor, mint mondtam, végrehajtom a feladatot, a legjobb képességeim szerint. Kimegyek a pályára, és megpróbálom megcsinálni a játékot a csapatért.

K: Amikor Madisonban [Wisconsin fővárosa – a szerk.], az „Ian’s Pizza”-ban eszel, melyik a kedvenc pizzád?

JW: Nem tudom. Nem igazán sokszor járok oda.

K: „Every down” futóként képzeled el a jövődet az NFL-ben?

JW: Erre csak az idő adhatja meg a választ. Mint mondtam, ott leszek a pályán, napról napra elvégzem a feladatom, és minden egyes nap megpróbálok jobb játékossá válni.

K: A running back pozíció NFL-beli fejlődését nézve mondhatjuk, hogy manapság már inkább az összesített yardok száma jelenti a futók számára a mércét?

JW: Ó, hát persze. Nagyon sokoldalúnak kell lenned a mai futballban. Mint mondtam, folyamatosan kell dolgoznod a játék minden aspektusát tekintve, így lehetsz minden tekintetben jobb játékos.

K: Izgalmas dolog belegondolni, hogy Tom Brady-vel játszhatsz együtt a backfield-en?

JW: Igen, nagyon izgalmas. Minden idők egyik legnagyobb irányítója – hogy tőle tanulhatok, az valami nagyon kivételes dolog.

K: Ismered Danny Woodhead-et, vagy Kevin Faulk-ot, akik itt futó létükre igencsak jók voltak a passzjátékban is? Van esetleg valaki más a ligában, akinek a játéka mintaként szolgált a saját játékod kialakításakor?

JW: Igen, nagyon jól ismerem azokat a srácokat. Nem túlságosan próbálom lemodellezni bárkinek is a játékát. Arra törekszem, hogy minden egyes nap a legjobb játékos legyek, aki csak lehetek. De határozottan figyeltem azokat a srácokat, és mondhatom, nagyon sikeresek voltak a Patriots-ban.

K: Minden idők kedvenc running back-je?

JW: Minden időké? A számomra talán Brian Westbrook lenne minden idők favoritja. Ő egy nagyon sokoldalú játékos volt – a backfield-ről indulva képes volt elkapni a passzokat, és megtett bármit, amit kívánt tőle a csapat, szóval mondhatjuk, hogy ő az egyik olyan srác, akinek a játéka modellként szolgált a számomra.

K: A múlt évet megelőző idényekben összesen 32 elkapásod volt, tavaly viszont 39. Mi változott meg abban, ahogy a támadásokban használtak téged? Hogy sikerült ilyen sok passzt elkapni a backfield-ről indulva?

JW: Andy Ludwig edző személyében új támadó koordinátora lett a csapatnak. Ő olyan srác volt, aki komoly mértékben be akarta vonni a futókat a passzjátékba, és ez olyasmi volt, ami tetszett nekem, így meg akartam ragadni a lehetőséget, és élni akartam vele.

K: Giovani Bernard-ral is együtt játszottál a középiskolában. A játékidőt egy sztár játékossal kellett megosztanod. Ezzel a tapasztalattal a hátad mögött, most, hogy ismét hasonló szituációba fogsz kerülni, mit gondolsz arról, hogy egyszerre kell tanulnod és versenyezned?

JW: Tetszik a dolog. A versenyzés a legjobbat hozza ki mindenkiből. Ha a legjobbakkal versenyzel, akkor lehet, hogy egyszer majd te leszel a legjobb. Versenyzünk a srácokkal, tanulunk egymástól, és úgy vélem ettől lesz majd sokkal robbanékonyabb a támadójáték, mivel friss játékosok lesznek a pályán, miközben a védelem egyre fáradtabb. [A mondat vége nem volt hallható, de szerintem valahogy így végződhetett – a szerk.]

K: Azt mondtad, hogy az új támadó koordinátorotok igyekezett minél jobban bevonni a futókat a passzjátékba. Egy futójátékos hogyan tud alkalmazkodni ehhez az elváráshoz, hogyan zajlik a tanulási folyamat?

JW: Tisztában kell lenned azzal, hogy a többiek mit csinálnak a pályán, tudnod kell, hogy mit csinálnak az elkapók, mert te is bármikor az ő pozíciójukba kerülhetsz, legyen az akár a slot, akár a pálya széle. Ha tudod, hogy mit csinálnak a többiek, akkor te is tudni fogod, mit kell tenned, ha az ő pozíciójukba kerülsz.

K: Van némi fizikális része a dolognak?

JW: Hát persze. Több route-ot kell megtanulni, ki kell építeni a route sémákat, képesnek kell lenni különböző dolgok végrehajtására, a védelem számára kedvezőtlen felállások (’mismatch’) kialakítására.

K: Jártál már valaha Boston környékén?

JW: A nagynéném történetesen Attleboro-ban él [Massachusetts], így jártam már ott egy párszor, szóval egy kicsit ismerem a környéket. [A Gillette Stadion mindössze kb. 23 km-re, autóval kb. 20 percre van Attleboro-tól – a szerk.]

K: Hogy hívják a nagynénédet?

JW: Desiree McNeil.

(forrás: patriots.com)

Zach Moore interjú

 

K: Meglepődtél, hogy nem csak egy egyszerű telefonhívást kaptál a Patriots-tól, hanem ki is választottak a drafton?

ZM: Inkább azt mondanám, nagy megtiszteltetésnek éreztem. A Patriots egy olajozottan működő, első osztályú szervezet. Boldog vagyok, hogy Patrióta lehetek, és készen állok a munkára amit futball játékosként kell elvégeznem.

K: Miután öt évig egy olyan csapat tagja voltál, amely a másodosztályú egyetemi bajnokságban játszik, hogyan tudnád leírni azt a pillanatot, amikor egy NFL csapat jelentkezik nálad?

ZM: Egy egészen valószerűtlen pillanat volt, de ez újra rávilágított arra, hogy milyen sok munkát fektettem ebbe az elmúlt öt évbe, egy másodosztálynak megfelelő szinten.

K: Milyen kapcsolaban álltál a Patriots-cal a draft előtti időszakban?

ZM: Egy személyes felmérőm volt csak. Jól teljesítettem a felmérőn, és nyilvánvalóan tetszett nekik, amit láttak. Valahogy úgy érzem, remekül ki fogunk jönni egymással.

K: Tudva azt, hogy olyan srácokkal fogsz edzőtáborozni, akik a Florida, a Florida State és hasonló egyetemekről érkeznek, nincs benned valami olyasmi, hogy majd te megmutatod nekik? Van benned némi bizonyítási vágy?

ZM: Mindig van mit bizonyítani. Ha nem a másodosztályból érkeztem volna, akkor is meg akarnám mutatni, mindig is versenyeznék a többiekkel.

K: Hogy tud egy srác a Concordiáról bekerülni az NFL-be? Melyek voltak azok a kihívások, amelyekkel szembe kellett nézned, és amelyek a más egyetemekre járó srácoknál esetleg nem merülnek fel?

ZM: Nem volt annyira nagy kihívás. Csak tarts ki a hited mellett, a kemény munka mellett, a teljesítmény mellett, hozd azokat a számokat, amelyeket a csapatok látni akarnak, és mindennek meglesz az eredménye.

K: Mit gondolsz, mit látott benned a Patriots? Mi van a játékodban, ami felhívja magára a figyelmet?

ZM: Remélhetőleg a rólam készült felvételek, ahogy viselkedek, mint személyiség. Úgy gondolom, hogy mindez megfelel a „Patriot Way” elvárásainak. Ez egy nagyon nagy presztízzsel rendelkező szervezet, és nagyon büszke vagyok, hogy a New England Patriots logóját képviselhetem.

K: Játszottál, mint 3-Technique [4-3 DT, pass rusher – a szerk.] defensive tackle, és néhány scout riport szerint a tackle-ön kívüi 5-Technique [3-4 DE – a szerk.] is megy neked, sőt még ahhoz is elég atlétikus vagy, hogy hátrébb játszassanak, a linebacker poszton. Milyen különböző posztokon játszottál a védőfalban, illetve sokszor léptél-e hátra coverage-ba?

ZM: A defensive line minden pozíciójában játszottam már, ugyanakkor természetesen ott fogok játszani, ahol Belichick edző akarja, hogy játsszak. Ha azt akarja, hogy punt-ot rúgjak, akkor azt fogom tenni. Ha úgy akarja, akkor long snapper leszek. Valahogy úgy érzem, az atletikusságom alapján bármilyen poszton tudnék játszani.

K: Jó long snapper vagy?

ZM: Az tudnék lenni.

K: Kivel nézed a draftot?

ZM: Egykori csapattársaimmal a Concordiáról.

K: Örülnek a sikerednek?

ZM: Mindenki nagyon lelkes. Apa és anya is nagyon izgatottak. Mivel én vagyok az első draftolt Arany Medve [az egyetemi csapat neve Concordia Golden Bears – a szerk.] az iskola történetében, ez egy igazán eufórikus pillanat az életemben.

K: Beszélnél nekünk az irányító támadásáról? A számaid elég meggyőzőnek tűnnek. [2009: 8/2; 2010: 9/10; 2011: --/--; 2012: 11/14; 2013: 11/7 – azaz 39/33 mérkőzés/sack – a szerk.] Milyen típusú pass rusher vagy?

ZM: Egy mindenhol bevethető pass rusher vagyok. Gyorsasággal és erővel török a cél felé. Annak köszönhetem, hogy folyamatosan dolgozom a technikán, és hogy letisztult technikai alapokkal rendelkezem, hiszen végül is egyszer mindenki a technikájára lesz utalva.

K: Kapcsolatban állsz valakivel a csapatból? Ismersz valakit a rosterről?

ZM: Nem, senkit.

K: Jártál már errefelé azon kívül, hogy esetleg ellátogattál a Patriots-hoz?

ZM: Nem, uram. Soha nem jártam még Bostonban.

K: Két alkalommal is csapatkapitánynak választottak ott az iskolában. Mennyire volt fontos neked ez a szerep, és milyen feladataid voltak, mint kapitánynak?

ZM: Lényegében ügyelnem kellett a csapat dolgaira, értve ez alatt a pályán kívüli problémákat, és a fegyelmezettséget a pályán, mivel én magam kiegyensúlyozott, józan személyiség vagyok, és mert néha bizony indulatok feszülnek a csapaton belül, amire oda kell figyelni. Gondoskodnom kellett róla, hogy a csapaton belül bajtársias légkör uralkodjon.

K: Van tapasztalatod a speciális csapatrészekben?

ZM: Mezőnygól blokkolás.

K: Sikerült blokkolnod valaha?

ZM: Háromszor is a pályafutásom során.

K: Te vagy az első játékos, akit a Concordiáról draftoltak?

ZM: Igen, uram.

K: Mit jelent ez a számodra?

ZM: Nagyon sokat jelent. Én fogom képviselni az iskolámat, a városunkat, a középiskolámat, a barátaimat és a családomat.

(forrás: patriots.com)