Jamie Collins interjú

A Patriots linebackere, Jamie Collins április 26-án pénteken sajtótájékoztató keretében válaszolt a média kérdéseire.-TORESPONT-

K: Meglepődtél, amikor a Patriotstól futott be a hívás?

JC: Egyszerűen csak nagyon boldog voltam, hogy én voltam, akit hívtak.

K: Mennyire örömteli számodra, hogy olyan csapat tagja lettél, amelyik minden bizonnyal képes lesz mérkőzést nyerni? [Collins egyetemi csapata, a Southern Mississippi 0-12-es mutatóval zárta az idényt – a szerk.]

JC: Nem számít melyik csapatban játszol – szívemet-lelkemet ki fogom tenni a csapatért.

K: Volt-e, van-e bármilyen előzetes információd, elképzelésed a Patriots-ról, a csapat működéséről?

JC: Nem igazán. Azok alapján, amiket eddig hallottam a Patriots-ról, nagyon sok pozitívummal, és csak nagyon kevés negatívummal rendelkeznek. Készen állok, hogy bekerüljek, és megkezdjem a munkát.

K: Mennyire nehéz folyamatosan keményen küzdeni, amikor egymás után veszítitek el a mérkőzéseket, mint az idén a Southern Mississippi csapatával?

JC: Ez a motiváltságról és a nehézségekről szól – mindenkinek meg kell küzdenie a nehézségekkel. Ez pont nem arról szól, hogy elveszítesz minden meccset, és elmegy a kedved a kemény küzdelemtől. Úgy éreztem, hogy éppen azért kell keményen küzdenem minden mérkőzésen, mert újra és újra veszítettünk. Úgy éreztem, hogy pont azzal fogom tudni felhívni magara a figyelmet, ha látják, hogyan játszom, annak ellenére, hogy 0-12-re végeztünk.

K: Mi tűnhetett fel benned a játékos megfigyelők, és különösképpen a Patriots számára?

JC: Football játékos vagyok. Nem számít, hogy megy a csapatnak, futball játékosként önálló egyéniség vagyok. Ez természetesen csapatjáték, de ettől függetlenül oda kell figyelni az adott játékosra is, hogy lásd, a belét is kidolgozza, hogy jó munkát végezzen, hogy megcsinálja a playeket. Úgy érzem, jó benyomást tettem ezen a téren.

K: Azok számára, akik eddig nem láttak játszani, tudnál mondani valakit az NFL-ből, akinek a játékstílusát követendőnek találtad, aki a példaképed?

JC: Az NFL-ben játszó valamennyi játékos remek srác. Készen állok rá, hogy csatlakozzam hozzájuk, hogy kövessem a vezéregyéniségeket, figyeljem a veteránokat, és megpróbáljak tanulni tőlük, hogy egy napon majd én lehessek az a srác, akire a fiatalabb játékosok példaképként tekintenek.

K: Amikor Belichick edző lent járt Hattiesburgben [a Southern Mississippi egyetem székhelye – a szerk.] személyes felmérőt tartott-e, illetve a végén adta-e bármilyen jelét annak, hogy komolyan érdeklődhetnek irántad?

JC: Belichick edző azért jött, hogy személyes felmérőt tartson. Más edzők is jártak nálam emiatt. Úgy voltam vele, mindent megteszek, amit csak kérnek tőlem annak érdekében, hogy bekerüljek valamelyik csapatba, hogy rám essen a választás.

K: Játszottál a speciális csapatrészekben is. Igaz, hogy gunner poszton is látszottál a punt csapatban?

JC: Igen, másodévesen néhány alkalommal gunner poszton játszottam. Az edző állított oda a punt csapat szélére, és minden évben játszottam jobboldali guardként [a punt csapatban – a szerk.].

K: Az első két évben defensive backet játszottál?

JC: Igen. Safetyként érkeztem. Irányítóként és safetyként játszottam a középiskolában, az egyetemre 212 font súllyal érkeztem, így hát safety lett belőlem.

K: Miért jön be neked a defensive end/linebacker posztra történő váltás?

JC: Ahogy irányító posztról safety, majd defensive end posztra váltasz, nagyon sokféle dolgot sajátítasz el, főleg a mozgékonyság terén. Egyszerűen sokkal több eszköz áll a rendelkezésedre defensive endként pusztán azért, mert korábban safetyként is játszottál, és úgy érzem, valamennyi korábbi posztomon szerzett tapasztalat az előnyömre fog válni.

K: Melyik képességednek veheted leginkább hasznát a védőfal szélén?

JC: Azt mondanám, hogy a sebességemnek és az atlétikus testalkatomnak. Pusztán természetes adottságok. A lényeg, megtenni mindent, amit csak kell, hogy eljussak az irányítóhoz.

K: Meg tudnád mondani, hogy a játékidő mekkora százalékában volt az egyik kezed a földön, és hányszor kezdted álló helyzetből a védekező játékot?

JC: Nem. Az egyetem utolsó évében – és csakis ebben az időszakban – játszottam igazi defensive endet. Nem volt túl kellemes. Az első évem volt ebben a pozícióban, jó érzés volt sackeket elérni – soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés sackelni az irányítót. Esélyt ad arra, hogy hatással lehess a játék alakulására.

K: Amikor Belichick edző Mississippiben járt, beszéltél vele személyesen? Érezted rajta, hogy tetszett neki, amit látott benned?

JC: Sokat beszélgettünk, és megnéztünk néhány felvételt is. Nagyon jó fej volt. Az együtt eltöltött idő alapján nem olyan embernek tűnt, mint akivel túl nehéz lenne megtalálni a közös hangot.

K: Azt mondtad, defensive endként játszani nem volt éppen a legkellemesebb a számodra. Mi az, ami nehézséget okozott a váltás során?

JC: Nem így értettem, amit mondtam. Úgy értettem, hogy ami a safety posztról linebacker, vagy end pozícióra váltást illeti. Teljesen más dolog minden alkalommal nekimenni azoknak a hatalmas srácoknak, ha safety vagy, és ütköznöd kell velük. Jó móka. Az viszont már nem volt olyan kellemes, amikor át kellett játszani a blokkokat, meg hasonlók. Nincs jobb annál, mint újra és újra nekimenni azoknak a srácoknak, fárasztani azokat a hatalmas embereket, tudva, hogy ha kitartó vagy, végül kimerülnek.

K: Mi volt az oka, hogy nem sikerült túl jól a tavalyi edzőváltás [a Southern Miss. csapatánál – a szerk.]

JC: Úgy érzem, hogy sok játékos egyszerűen nem tudta elfogadni az új rendszert. Jöttek az új edzők, és volt egy csomó fiatal srác. Az egyik srác elkezdte, aztán egyre rosszabb és rosszabb lett.

K: Ismered Aaron Dobsont valamennyire?

JC: Persze, elkapó volt a Marshall egyetemen. Játszottam ellene.

K: Emlékszel, milyen volt ellene játszani?

JC: Remek srác. Elkapó poszton játszott. Nem nagyon volt alkalmam megismerni az elmúlt év során, mivel én defensive end poszton játszottam, de azok alapján, amiket hallottam róla, ő egy kiváló elkapó.

K: Az általad kikényszerített fumble-ok elsősorban az irányítóktól elszedett, vagy inkább a running backek kezéből kiütött labdák voltak?

JC: Mindkettőből volt néhány. Volt pár, amelyet az irányító kezéből csavartam ki, és egy csomó hátulról kiütött labda, mikor a támadó mögé kerültem. Úgy gondolom, hogy a védelem számára a turnover a legfontosabb dolog. Turnoverekre van szükséged, hogy visszaszerezd a támadóid részére a labdát.

K: Jártál már New Englandben?

JC: Nem, uram.

K: Mit gondolsz egy olyan városról, ahol hideg a klíma?

JC: Készen állok a kihívásra. Bármit is jelentsen a hideg időjárás, annak ellenére, hogy lentről délről származom, a legjobbat fogom nyújtani a csapatom számára, bármi legyen is az.

K: Van-e valaki, akit ismersz a Patriots jelenlegi öltözőjéből, vagy abszolút ismeretlen közegbe csöppensz?

JC: Nem, uram. Ismeretlen közeg lesz.

K: Mit csinálsz, amikor nem footballozol?

JC: Horgászok és biliárdozok.

K: Ismered Brett Favre-ot?

JC: Igen, uram.

K: Mesélj nekünk erről!

JC: Nagyon klassz dolog volt Brett Favre társaságában lenni odakint. Nagyon rendes srác. Nagy horgász vagyok, mivel innen lentről, vidékről származom. Ilyen, és hasonló dolgokkal próbálom elfoglalni, és távol tartani magam az utcák zajától. A horgászat az egyik hobbim. Imádok horgászni.

K: Üzent már valamit Brett Favre ma este? Vagytok ennyire jó kapcsolatban?

JC: Nem, nem üzent. Néhány hétel ezelőtt, talán két hete kaptam tőle egy üzenetet. Mondott néhány dolgot az egész folyamatról, meg ilyesmi. Bus Cook az ügynököm, aki az ő ügynöke is volt, szóval váltottunk néhány szót.

K: Mire horgászol?

JC: Sügér horgász vagyok. Csakis sügérre horgászok.

K: Jó vagy?

JC: Azt hiszem elég jó vagyok. Nem szeretek hencegni; azt szeretem, ha ott lehetek és bizonyíthatok.

(forrás: patriots.com)