Les Brown álma

Bizonyára a többség fel tud idézni magában olyan élethelyzetet, pillanatot, amit jó lenni ismét átélni a „mi lett volna ha” szemszögéből, de ritkán fordul elő, hogy erre lehetősége is van az embernek. Les Brown azok közé tartozik, akiknek ez megadatott. [Az átigazolási piac nyitását követő bolondokházának már vége. Tombol az uborkaszezon, ami az érdemi híreket jelenti. A csapatok döntéshozói az utolsó simításokat végzik a házi rangsorokon, ahogy készülnek az április 26-28. közötti draftra, miközben vagy felmérőkre utazni szerte az országban, vagy felmérőket tartanak hazai pályájukon leendő újoncoknak. A profi játékosok számára a klub által szervezett tavaszi felkészülés csak a hónap közepén veszi kezdetét. A sok drafttal kapcsolatos találgatás mellé itt egy valódi "mi lett volna ha történet" egy olyan játékosról, aki akár még a Patriots mezét is magára öltheti egy napon. -DoM] A középiskolát követően amerikaifutball helyett a kosárlabdát választotta, most évekkel később huszonnégy éves korában ismét felvette a vállvédőket és a sisakot, hogy a BYU pro-day során bemutatót tartson a jelenlévő játékosmegfigyelőknek. 4.44-es negyven yardot futott, 39 inch súlypontemelkedéssel, 10-3-as helyből távolugrással (ezek a draft elit elkapóinak, Michael Floydnak és Justin Blackmonnak a számait jelentik, de ettől még egyedül természetesen senkiből sem lesz profi, meghatározó játékos, viszont jól mutatják, mennyire atlétikus is Les Brown), 6’4” magassággal és 238 font súllyal. Ilyen produkció láttán több csapat képviselője közelebbről is megismerkedett vele a privát interjúk során. Tony Pauline (Sports Illustrated) beszámolója szerint a Chiefs, Jaguars, Patriots és Raiders is beszélt a játékossal, akinek elsősorban passz elkapásban jeleskedő tight endként lehet jövője az NFL-ben (olyan szerepre kell gondolni, mint amilyet Aaron Hernandez tölt be a pályán). Manapság már nem újdonság a korábbi kosárlabda játékosból lett NFL tight end, de Brown története nem a szokásos ívet járja be. Már a bevezetőből is kiderült, hogy a focista énje nem csak úgy a semmiből bukkant elő. Középiskolásként (Highland High School, ahol egykor Haloti Ngata is a padokat koptatta) Utah állam legeredményesebb elkapója, és az állami álomcsapatnak is tagja volt. Már akkor 6’4” magasságával annak ellenére választotta a kosárlabdát, hogy a BYU, Oregon, Washington State foci programoktól volt többek között ajánlata. „Akkor a kosárlabda tűnt a logikus választásnak. Nem kerültem távolra az otthonomtól sem. Négy testvérem van, de én vagyok a legidősebb. Apu sokat utazik a munkája miatt. Anyu éppen komoly beteg volt, így ez tűnt a jó választásnak. Otthon maradhattam, vigyázhattam az öcséimre és húgomra, miközben azt a sportot űzhettem, amit imádok” – mesélte Brown. Kis bedobót játszott az egyetemen. Harmadévesként harmincnégy meccsen volt kezdőjátékos. Védekezés specialistaként alig 2.4 pontot, 3.2 lepattanót, 1.8 gólpasszt, 0.4 blokkot átlagolt. Aztán a 2009-es idény kezdete előtt teljes időben állást vállalt a Huntsman Gay Global Capital társaságnál. „Mérlegeltem a lehetőségeimet, és érett döntést kellett hoznom. Nem voltam elég magas, hogy posztomon az NBA-ben szerepeljek, irányítót meg nem tudtam volt játszani, mert egyszerűen nem olyan a játékom. Továbbléptem az életem egy új szakaszába.” A számvitel és könyvelés világában eltöltött két év után azonban előbújt belőle a sportember. Először nem többet jelentett ez, mint hogy újra látogatója lett az edzőtermeknek, hogy ne essen ki a formából. Később az amerikaifutball a testvérei révén újra része lett az életének. Hiszen ketten is a BYU csapatának a tagjai lettek. Braden kezdő támadó falember volt a tavalyi év során (RT), míg Trevor tight end poszton próbálta ki magát elsőévesként. „Gondolkodóba estem, amikor láttam, a tesók hogyan fejlődnek napról napra a pályán, és milyen sikereket érnek el. Ha nekik sikerült, nekem miért nem? Mégis csak én vagyok az idősebb – bújt elő belőlem a nagy testvér szerepe –, erősebb és gyorsabb vagyok náluk. Elhatároztam, hogy küzdeni fogok a lehetőségért az amerikaifutball pályán.” Braden különösen gyakran említette Lesnek, hogy minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, mint egy elsőosztályú tight end. „Folyamatosan ezt duruzsolta a fülembe. Rendszeresen láttam a meccseiket, előtte a bemelegítéseket a pálya széléről, és egyszerűen feltüzelt a lehetőség, hogy ezt én is meg tudnám csinálni. Kellő motivációt jelentett ez az edzőteremben, hogy erősebb, nagyobb legyek.” Chad Ikei-vel is ekkor került kapcsolatba, aki fitnessedzőként egyetemi játékosokat készít fel az NFL combine-ra, és a különböző felmérőkre. Decemberben kezdtek el együtt dolgozni, és az eredményt most március végén láthatta a közönség a BYU pro-dayen. Az ügyességi feladatok helyett a sebességre, fordulékonyságra és erőre helyezték a hangsúlyt. Heti hat, napi három alkalommal edzettek a tavaszi megmérettetésre. A labda nélküli gyakorlatok ellenére Tony Pauline szerint Lesnek egyáltalán nem akadt gondja a labda elkapásával a feladatok során. Mégis, fura érzés lehet 2005 után ismét football pályán szerepelni azzal a célkitűzéssel, hogy esélyt kapjon egy NFL csapatnál. „Annak a játékosnak tartom magam, aki egyszerűen csak lekapja a labdát a levegőből. Jól mozgok és ugrok, nem ügyetlenek a kezeim sem. Az ütközéseket sem kerülöm el, jó érzés néha rombolni és blokkokat kiosztani.” Nem is lehetne jobb időt találni, amikor a mozgékony, elkapó tight endek egyre nagyobb teret kapnak az NFL-ben, mert a támadók számára előnyös helyzetekben tudják kényszeríteni játékukkal a védőket. Ráadásul a kosaras múlt plusz egy jó pont az életrajzában. Ennek ellenére nem csak elkapóként tudja elképzelni saját magát a pályán. „Csupán lehetőséget akarok a játékra és a fejlődésre, hogy végső soron győzelmekhez tudjam segíteni a csapatomat. Nem számít, hogy ezt támadóként, védőként vagy special teams játékosként tudom elérni. Nem ijedek meg a test-a-test elleni küzdelemtől. Ha a special teamsben rohanhatok egyenes előre, hogy kiüssem az ellenfelemet az útból, megteszem. Természetesen elkapásokat bemutatni a pályán, touchdownt szerezni nagyon jó érzés és látványos, viszont egyelőre én csak az esélyt akarom megkapni, hogy bármilyen módon segíthessek egy csapatnak meccseket nyerni.” Hét év után visszatérni az amerikaifutball világába, azok után, hogy első osztályú egyetemi csapatokban szerepelhetett volna, azt hihetnénk, hogy Brown megbánta korábbi döntését. Ő azonban másként gondolja, és hiszi, hogy ez volt a legjobb, ami történhetett vele. „Nincs bennem szükségszerűen rossz érzés. Hiszem, hogy a döntésem, amilyen tapasztalatokat szereztem ennek következtében, segített azzá formálni, ami ma vagyok. Nem tudom mi történt volna akkor, ha másként döntök évekkel ezelőtt. Csak arra akarok most koncentrálni, amit jelenleg a tetteimmel képes vagyok befolyásolni és valamilyen hatást kiváltani. Meghoztam egy döntést. Nem akarok a múlton rágódni. A jelenben élek, ebből akarom kihozni a lehető legtöbbet.” A kollektív szerződés alapján Brown és az ügynöke Evan Brennan arra az álláspontra jutott, hogy Les nem vehet részt az idei drafton. 2006-ban érettségizett, így az ő draftja legkésőbb a 2011-es lehetett volna. Brown így akár azonnal tárgyalásokban bocsátkozhat bármelyik csapattal. Nem lesz nehéz Lesnek drukkolni. Mindannyian szeretnénk olyan helyzetbe kerülni, hogy lehetőségünk legyen olyan valamit kipróbálni, amit egyszer nagyon szerettünk volna. Nem ez az NFL-be jutás tipikus forgatókönyve. Talán nem is lesz többet ilyen a jövőben. Az a mozgékonyság, atlétizmus, amit Brown mutatott, a sportolói múltjával együtt valószínűleg meg fogja adni neki legalább az esélyt a profik között. „Hiszek önmagamban. Nincs szükségem rá, hogy minden csapat elhiggye rólam, képes vagyok erre. Még ötre, háromra, kettőre sem. Nekem egy is elég. Remélhetőleg, amikor megkapom azt a lehetőséget, az a csapat fog a legbölcsebbnek tűnni a mezőnyben.” Forrás: Doug Kyed cikke a NE Patriots Draft oldalon jelent meg először.