Menetrend

One More!

2017. 02. 04. 12:00
Szerző: tuci-tuci
Kategória: Cikkek
One More


Még egy! - Chris Hogan, WR, New England Patriots


Először is, ha üzenetre vagy visszahívásra vársz tőlem, jönni fog, megígérem. A dolgok egy kissé felpörögtek a múlt heti AFC bajnoki döntő után. Sok olyan ember, aki az utam során velem volt, hogy támogasson, gratulált nekem. A telefonom felrobbant. Ez egy kellemes probléma… elég őrült dolog.

Az emberek azt mondják nekem, hogy erre a meccsre egész hátralévő életemben emlékezni fogok. Azt hiszem, igazuk van. Kilenc elkapás, 180 yard, két touchdown… amelyek a Super Bowlba repítettek minket… és az a flea-flicker. Ember, micsoda fantasztikus éjszaka.

De úgy gondolom, hogy ha egyszer mindent elfelejtetnék abból a meccsből – ha valahogy olyan mélyen tűnne el az emlékezetemben, mint egy meccs a sok közül – van két dolog, amit biztosan soha nem felejtek majd el.

Az első, a kijáró.

Soha, de soha nem tudtam elképzelni, hogy én abban a kijáróban álljak, arra várva, hogy a Super Bowlért szálljak harcba.

Sötét volt a kijáróban, mielőtt a pályára kifutottunk, és gyakorlatilag egyetlen fény volt a másik végén. Odakinn, hallhattad a szurkolókat megőrülni. A kijáró gyakorlatilag vibrált. Olyan érzés volt, mintha egy ágyú csövében lennénk, arra várva, hogy kilőjenek a káoszba. Amíg vártunk, az agyam kattogott.

Tudod, milyen érzés az, hogy egy dologról órákat álmodozol, holott az a valóságban csak egy másodperc törtrésze? Itt ez pontosan így történt. Amikor a kijáróban álltam, visszagondoltam arra az időben, amikor a Penn State-en lacrosse-oztam. Felsejlett az a 12 passzom, amit a Monmouth Egyetemen kaptam el az egyetlen egyetemi futball szezonomban. Aztán az a három csapat, akik cutoltak az első két évem alatt az NFL-ben.

Az életem gyakorlatilag lepergett előttem, és az jutott eszembe: hogy kerültem én ide?

Ez az egész valóság?


ch1

Aztán valaki azt kiáltotta: „Gyerünk!” Visszatértem a jelenbe, mikor a tűzijáték megkezdődött. Ahogy futottam ki a játékos-kijáróból, azt mondtam magamnak: „Ha a számodat mondják, ne pazarold el a lehetőséget! Tegyél meg mindent azért, hogy megcsináld a játékot.”

Ezt sulykoltam magamba egész karrierem alatt, de tényleg. Bár egészen addig az estéig, nem túl gyakran mondták a számomat.

Mindenkinek megvan az a csapat – aki az első lehetőséget adta neki. Aki először adott neki esélyt. Aki hitt benne.

Nekem ez a csapat a Bills volt.

És amikor Buffaloban voltam, imádtam a Patriots ellen játszani. Amikor egy olyan csapatban játszol, aki előbbre akar jutni, azokat a csapatokat kell megverned, akik az élen állnak. És nagyon régóta a Patriots az, aki folyamatosan vagy az élen, vagy annak a közelében van.

Játszottam jó csapatokban a Buffaloban eltöltött három évem alatt. Olyan csapatokban, akik eljuthattak volna, vagy el kellett volna jutniuk a playoffba. De kemény dolog győzni az NFL-ben. Az pedig különösen nehézzé teszi a playoffba jutást, ha egy divízióban vagy a New Englanddel.

Nem rajongtunk különösebben a Patriotsért, de tiszteltük őket. Ők testesítették meg azt, amivé mi is szerettünk volna válni, mint szervezet. Ők győztesek voltak. És akárhányszor játszottunk ellenük, ők emlékeztettek minket arra, hogy mit szeretnénk elérni.

Volt néhány jó meccsem a Patriots ellen a Bills-ben eltöltött időm alatt is. 2014-ben 5 elkapásom volt 72 yardért és egy TD-ért, amikor a Patriots Buffalóba jött. A következő szezonban, hat passzt kaptam el 95 yardért, amikor Foxboroughba mentünk.

Azt hiszem, a tanulság, hogy mindig hozd ki magadból a legjobbat… mert sose tudhatod, ki figyel téged.

Azért mondom ezt, mert a tavalyi off-seasonben amikor restricted free agent (korlátozott szabadügynök - szerk.) voltam, a Patriots meghívott egy látogatásra és egy interjúra. Josh McDaniels és Belichick edző elmondták, hogy tetszett, ahogy játszom. És azt kell, mondjam… már csak az, hogy a Patriots komplexumában járhattam, nagyon cool volt. Láttam a Super Bowl gyűrűket, a Lombardi-trófeákat, a bajnoki bannereket az edzőteremben – a nagyszerűségre emlékeztető dolgok mindenhol. A levegő is kicsit más Foxboroughban. Mintha különleges dolgok történnének itt, a győzelem történik itt. És amennyire szerettem Buffaloban játszani, annyira nagyon szerettem volna részese lenni a Patriots kultúrájának.

Majd egyszer csak, a New Englanddel történő egyeztetéseim, egy ajánlat formájában öltöttek testet, amit matchelnie kellett volna a Buffalonak, hogy megtartsanak engem. 

Ők nem tették meg ezt, a többi pedig már történelem.


ch2

Meg kell valljam, buli volt visszamenni Buffaloba Patriots-játékosként. Keserű volt a szám íze, miután a Bills lenullázott minket otthon októberben, egy olyan meccsen, ahol egy elkapásom se volt. Úgy gondoltam, hogy a szurkolók Buffaloban ellenségesek lesznek velem szemben négy héttel később – de nem voltak azok. A szurkolók fantasztikusak ott, tiszteletteljesek voltak és szívesen láttak. 


Nagyon jó érzés volt, hogy személyesen nekem nagyon jó meccsem volt – 91 yardot kaptam el és szereztem egy TD-t – és ezen csak dobott, hogy a csapat megnyerte a meccset. De az is egy leírhatatlan érzés volt, ahogy a Bills-szurkolók fogadtak, és hogy játszhattam a volt csapatom ellen. Azt hiszem, hogy ha megtalálod a sikert, fontos, hogy emlékezz arra, honnan jöttél. A szenvedés emléke a sikert is édesebbé teszi.

Ezért nem fogom soha elfelejteni az érzéseimet, amikor az AFC bajnoki döntő előtt a kijáróban álltam. Azt éreztem, hogy minden, ami a karrieremben eddig történt, elvezetett ahhoz a pillanathoz és én ezért nagyon hálás voltam.

A második dolog arról az éjszakáról, amire mindig emlékezni fogok, a meccs után jött.

Nem, nem a trófea átadása volt. Nem az AFC bajnoki póló és sapka felvétele volt. Nem is Marty Bennett tánca a cheerleaderekkel… bár, ez egy olyan dolog, amit nehéz lenne elfelejteni.

Hanem a menyasszonyommal, Ashley-vel való találkozás.

Rengetegen támogattak azon a meccsen. Sok középiskolai barátom látta a meccsemet Foxboroughban. Sok egykori csapattársam jött el a Penn state-i lacrosse-os, illetve a monmouth-i focicsapatól. A menedzserem, Tom Ottaiano, aki az első napom óta velem volt, szintén ott volt. A testvérem Jeff és az ikertestvérem, Erinn is ott volt, a szüleimmel Jimmel és Mary Ellennel együtt, akik átutazták az egész országot azért, hogy először láthassanak, mióta Billsbe kerültem. Először azt gondoltam, hogy akkor azért jöttek, mert nem tudták, hányszor láthatnak még NFL-meccsen játszani. De most, a dolgok jól alakulnak, és ők imádnak a kalandom részesei lenni.

De a meccs után – miután lejátszottam életem meccsét – az egyetlen vágyam az volt, hogy ezt a pillanatot megosszam Ashley-vel. Mindig hittem, hogy ha valakivel kapcsolatban vagy, nem csak a sikert osztjátok meg, hanem a kudarcokat is. Jóban-rosszban, ahogy a mondás tartja.

Ashley ott volt, amikor nem választottak ki a drafton. Akkor is ott volt, amikor leigazolt a 49ers, majd néhány hónap múlva kivágtak. Ott volt, amikor a Giantsbe kerültem, majd kitettek két héttel később. És amikor a Dolphins leigazolt, majd felbontotta a szerződésemet. Ott volt karrierem összes mélypontjánál. 

És amikor életem meccsét játszva segítettem a Patriots-nak a Super Bowl-ba jutni… ő akkor is ott volt.


ch3


És én is megesküdtem, hogy ott leszek vele.

Ő jelenleg áldott állapotban van, ikreket vár – az első gyermekeinket, egy lányt és egy fiút. Áprilisra várjuk őket. És amíg én fenn New Englandben próbálom kihozni a maximumot a Patriots által adott lehetőségből, ő Long Islandben van és a szülés körülményeit intézi a Long Island Jewish Hospital-ben. A szezon szabad napjain én is szeretném megtenni a három órás utat Long Islandbe, hogy láthassam őt és tudjam, hogy jól van. Tudjátok, hét hónapos terhes most, mégis olyan keményen dolgozik, mint én, szóval én is segíteni akarom, ahogy csak tudom.

Azt hiszem, tudatni akarom vele, hogy bármi is történjen velem – nem számít, mi történik a futballal – én mindig a családot fogom előtérbe helyezni. Én mindig ŐT fogom előtérbe helyezni. Még akkor is, ha távol vagyunk egymástól, vele akarok lenni ezen áldott időszak alatt. Soha nem szeretném, hogy egyedül tegyen bármit.

Voltak idők, amikor levezettem Long Islandbe és vele ebédeltem a kórházban, aztán visszamentem a házunkhoz, elvégeztem némi házimunkát, hogy segítsek neki, és vártam, hogy hazajöjjön a munkából. Utána együtt vacsoráztunk, majd néhány órával az érkezésem után, már úton voltam, és reméltem, hogy nem kerülök dugóba a Long Island Expressway-en, vissza Bostonba.

Annak tudatában, hogy min mentünk együtt keresztül, mennyi támogatást és bíztatást adott nekem a karrierem legmélyebb pontjain, sosem fogom elfelejteni az arcát az AFC bajnoki döntő után. Sosem felejtem el, ahogy sugárzó arccal visszamosolygott rám, és a könnyeket a szemében. Sosem felejtem el, ahogy rohantam hozzá, hogy megcsókolhassam. És sosem felejtem az első mondatát:

„Olyan büszke vagyok rád.”

Oké, hazudtam. Azt mondtam, két dolgot nem fogok sosem elfelejteni arról az éjszakáról, de a kettő valójában három. És ez vicces – a dolgok, amik életünk legnagyobb pillanatainak útjában állnak. Mert azon túl, amit éreztem a kijáróban a meccs előtt, és amit éreztem, mikor Ashley-vel találkoztam, a harmadik dolog, amit nem felejtek, az a konfetti volt – a piros-fehér-kék konfetti. Gyakorlatilag át kellett rajta vágnom magam, hogy eljussak Ashley-hez. Rengeteg konfetti.

Nem nyertem semmiféle bajnokságot középiskola óta, és az ünnepség sem volt akkoriban egy nagy dolog. Nem volt konfetti. Szóval, az AFC bajnoki döntő megnyerése volt életem első „konfetti-értékű” pillanata. Tényleg, csak élveztem a pillanatot, megpróbáltam magamévá tenni az egészet. Izgatott voltam. Érted… megyünk a Super Bowl-ba. Olyan felspannolt voltam, hogy alig tudtam türtőztetni magam.

Emiatt kicsit furcsa volt nekem az, amikor a csapattársaimmal voltam a meccs után. A többiek már jártak itt. Nekik ez olyan… normális volt.

Julian Edelman odajött hozzám a meccs után és azt mondta: „Szép munka Chris. De egy még hátravan.”

Belichick edző azt mondta: „Szép munka Chris. De még mindig van dolgunk. Még egy hátravan.”

Tom Brady azt mondta: „Ügyes voltál ma este Chris. Gyerünk, nyerjünk még egyet.”

Még egy.

És ez a különbség itt New Englandben. A Super Bowl győzelem mindig a cél. Bajnokság vagy bukás, minden évben. A Patriots nem elégszik meg kevesebbel, és elvárják a győzelmet.


ch4


És, bár még mindig próbálok visszaüzenni mindenkinek, aki gratulált a meccs után, én már továbbléptem. Mi már továbbléptünk. Mert Super Bowl hét van. És most is azt mondom magamnak, amit az egész szezonban mondtam – igazából az egész karrierem alatt: "Ha a számodat mondják, ne pazarold el a lehetőséget. Tegyél meg mindent azért, hogy megcsináld a játékot.”

Mert bár életem meccsén vagyok túl, amit a legutóbbi meccsen csináltam, nem számít már. Mert ez New England.

Az a meccs már a múlt.

És egy még hátravan.


írta: Chris Hogan

chs

forrás: The Players' Tribune 

képek: Getty Images

fordította: WishyPapa

Hozzászólások

2017. 02. 04. 13:15
Pupu
2017. 02. 04. 13:56
anikom
Erről most a SEAL-esek mondása jut az eszembe: A könnyű nap tegnap volt! :)
2017. 02. 04. 14:05
Andydaro
Szenzációs cikk.
Végre egy őszinte hang, őszinte érzésekkel kimondva.
Örülhetünk, hogy velünk van.
2017. 02. 04. 14:07
Alexander
Ez a Patriots.Ezért szeretem ezt a csapatot.Tudom,hogy mindent megtesznek a győzelemért.One More!Lets Go!
2017. 02. 04. 14:17
loop80
Lesz egy kiemelt "magyar szál" is:

http://www.espn.com/nfl/story/_/id/18614791/hungary-some-football-meet-men-call-super-bowl-li-hungarian

Gratulálok Ricsiéknek! :)
2017. 02. 05. 15:45
pats4ever
Ez nagyon nagy dolog! Az ESPN-en írnak a magyar NFL közvetítésekről... hihetetlen.
És az milyen már h a magyar a 9. nyelv amin élőben, a helyszínről közvetítenek. Olyan elhanyagolható és kevés ember által beszélt nyelvek mellett mint az angol, német, spanyol, kínai, francia, japán... lol
2017. 02. 04. 15:08
kismegyeri
Ettől különleges ez a csapat, itt tényleg mindenki nyerni akar még egyet :)
Go Pats!!!!
2017. 02. 04. 15:53
pat68
Remekül írta meg a lényeget, amit csak mi, "divatdrukkerek" értünk, érzünk! Hogy miért különleges család a Patriots! Nagyon kösz a fordítást!
2017. 02. 04. 16:43
WishyPapa
Köszönöm, hogy kitettétek, egy élmény volt fordítani. Igazán lelkesítő, ahogy beszélt Hogan az érzéseiről és a körülményekről. Holnap pedig együtt kiszurkoljuk az ötödiket! GO PATS!
2017. 02. 04. 17:11
darth king
2017. 02. 04. 18:42
Tboj
Respect for Chris!

Jo olvasni, hogy egy jatekos igy erez a csapat irant, akik elismerik a teljesitmenyet, alazatossagat, akaraterejet. Remelem marad meg nalunk nehany evig, szuksegunk van ilyen jatekosokra!

One More Win!
2017. 02. 04. 18:50
Misi56
Ráadásul: Ő nagyon intelligens! Örülök,hogy itt van! Egy szerény és tehetséges ember! (igaz ezt csak a pats-nél látták, mint annyi más játékos esetében)! Gyűrűt neki!! Go Pats!
2017. 02. 04. 19:00
dravait
Mindannyian azt kívánjuk az egész csapatnak, hogy vasárnap játsszák életük meccsét! Akkor győzni fogunk, az nem lehet kétséges. Hihetetlenül jó csapatunk van, minden idők legjobb QB-HC párosával, ha mindenki hozza a legjobbját, akkor egyszerűen nem veszíthetünk. És gondolom, hogy Hogan nem egyedül van ezekkel az érzésekkel, a többiek is felkészülten és elkötelezetten várják a holnapi napot és MINDENT meg fognak tenni a győzelemért.
GOOOO PATS!!! ONEMORE!
2017. 02. 04. 19:47
LaFleur
Egy három fős társaságot el tudok még helyezni a közös meccsnézésen a visszamondások miatt, ha valakit érdekel akkor jelentkezzen itt hozzászólásban vagy emailben!
2017. 02. 04. 20:16
topin
még aktuális?
2017. 02. 04. 21:40
LaFleur
igen. One more. Az az még egy fő.
2017. 02. 04. 23:05
WishyPapa
2017. 02. 04. 19:57
Increay
Fél 9től a Sport2-n ismétlik a konfdöntőt a Steelers ellen :D aki tudja nézze meg, remek hangolódás a "holnapi" meccsre :) Hoganhez pedig csak annyit: PATRIOT :D
2017. 02. 04. 20:38
B.Toma
De jó volt ezt olvasni! A ször felállt a karomon közben pár mondatnál, főleg mikor az első látogatásáról írt, meg a "még egy"-ről... Ezért szerettem bele ebbe a csapatba annak idején. Go Pats!
2017. 02. 04. 20:52
torokszabolcs
A kedvencem Hogan arca, amikor elkapja a Steelers ellen a flea flicker trükkös játékban érkező labdát. Érdemes megnézni, mert minden benne van, amit ebben a cikkben megír. Respect!
GO PATS! ONE MORE!
2017. 02. 04. 22:40
kitalaltnev
Hatalmas gratula és köszönet a fordításért, de én már olyan ideges vagyok a nagydöntő okán, h. a cikket is, meg a hozzászólásokat is dög lassan tudom olvasni, úgy ver a pulzusom. Go Pats!
2017. 02. 04. 23:21
LaFleur
2 hely kiadó még Holnapra, lehet jelentkezni rá!
2017. 02. 05. 05:48
bagi1885
Szia LaFleur!

Amennyiben szabad még a két hely, lecsapnék rá...
2017. 02. 05. 10:18
LaFleur
Megbeszéltük, felírtalak titeket. Találkozunk este!
2017. 02. 05. 02:27
Arnold Patsenegger
Sokmindenért lehet majd este/éjjel szorítani.... Brady 5. Gyűrűje, BB újabb rekordja... ezek nekem mind nagyon fontosak. De nem felejtem el az ilyen embereket ... harcosokat, mimt Hogan. Aki megjárta a poklot, senkinek sem kellett, senki nem számolt vele, és még Buffaloban sem látták meg benne a potenciált és elemgedték... és ez az ember most itt lehet és sokban hozzájárult ahhoz,hogy a csapat is a superbowlon játszhat. Mikor elhozták a Patsbe akkor egyből megnéztem róla minden videot.. és egyből az villant be,hogy ez az ember egy Bradyvel mire lesz képes... szerencsére megkaptuk a választ. Go Pats, holnap meg kell mutatnia a védelemnek,hogy még az A Falcolnst is megtudják fogni, Bradyéknek meg azt,hogy nincs irgalom mi vagyunk a jobbak még Offens oldalon is... esélyt sem szabad hagyni, le kell őket mosni a pályról! Hibára kell kényszeríteni Mattyfiút és úgy széthullik az Atlantai álom, hogy azt öröm lesz nézni!!!! GOOOOOO PAAAAATS
2017. 02. 05. 08:05
pats4ever
Elképesztő volt ez a cikk. Hátborzongató volt olvasni. Hogan nagyon megérdemli hogy nálunk játszhat. És még egy. Ezért BB a legnagyobb. Mert észrveszi az ilyen játékosokban rejlő lehetőséget és megtalálja a helyüket a rendszerben!
Tartok az esti meccstől, de bármibis lesz a vége, nagyon büszke vagyok a CSAPATRA!
Go Pats! One more!
2017. 02. 05. 17:27
takirob69
One more!
Finish the job!

Go Patriots!
2017. 02. 05. 18:00
pippu
Na akkor öveket becsatolni, nyugtatót a zsebbe és hajrá! :)

Basszus már nem tudok aludni, pedig akartam a meccs előtt.

Én csak annyit kérek, hogy írjuk ma éjjel történelmet ;)

GO PATS!!!
2017. 02. 05. 18:18
BrédiTamás12
Yeeeeeeea! NYugatató,azaz Jack, délben ébredtem, Jackel nyitottam, már kék a bal vállam a sok ütögetéstől, nem birok magammal :D

Állat lesz! Brady miind2 szülője ottlesz ahogy remélte :) az ''experteknek'' fogalmuk sincs, csak az Atl offensewt emlegetik, az h a mienk a nr.1.D ls h Brady az Atl D-t szét fogja dobálni, pláne ha blitzelik mint Rodgerst ezt elfelejtik :D
2017. 02. 05. 18:23
BrédiTamás12
Aztaqqrrrva!! mnost látom h a Csapat hosszabitani akar Brady vel az offseasonben! Yeeeaaa!Let's Go!
Hozzászólás a(z) One More! bejegyzéshez