Patriots draft gondolatok

- Most hogy véget ért az egész és tudjuk a választásokat és a döntéseket, szerintem a Patriots és Bill Belichick tulajdonképpen a legtöbbet hozta ki a draftból. Emlékezzünk rá, hogy úgy indultunk neki a draftnak, hogy csak öt választási lehetősége volt a Patriotsnak, ráadásul óriási űr tátongott a harmadik körös és a hetedik kör közepi választási jog között. Belicheckéknek meg volt kötve a kezük és csak reménykedni lehetett, hogy majd valaki vissza szeretne trade-elni az első körbe és ezáltal több picket szerezzünk. Azzal, hogy senki sem akart visszajönni az első körbe, hogy megszerezze valamelyik irányítót, a Patriotsnak igen kevés trade partnere akadt. Bill Belichick és Nick Caserio igen jó munkát végzett a Vikingsszel való ügylet során. Az, hogy sikerült négy picket szerezni úgy, hogy nem volt más jelentkező a 29. helyre, ráadásul Minnesota tudta, hogy a Patriots nagyon szeretne hátrébb trade-elni, nos, igencsak kalapemelő. Szükségszerű volt szerezni legalább még egy középső körös picket és ez sikerült is.

- Különböző forrásokból sikerült megtudni, hogy Jamie Collins volt végig az elsőszámú célpont. Ha a Patriots nem tudott volna cserélni, akkor is őt választották volna 29. helyen is. Volt olyan infó is, hogy egy első kör eleji csapat megpróbált hátrébb trade-elni a húszon akárhányadik helyre, hogy ott majd Collinst válasszák ki, csak ez nem sikerült, így feljebb mást választottak. A Southern Missisippi pass rusher értéke pont ott volt liga szerte, ahol a Patriots őt kiválasztotta.


- Collins több szempontból is érdekes választás. Először is, senki sem boronálta össze korábban a Patriotsszal. Nem az a fajta játékos, akit hagyományosan Bill Belichickkel társítanak. Azonban szépen lassan kezd kirajzolódni egy trend. Tavaly Chandler Jones és idén Jamie Collins is olyan játékosok, akik az atlétikusabb vonalat képviselik és álló helyzetből valamint támaszkodóból is tudnak játszani a fal szélén. Azok a méretek, amikkel hagyományosan rendelkeznie kell egy Patriots DL/LB játékosnak már nem annyira fontosak.

- Érdekes lesz látni, hogy hol fog játszani Collins. Az első évében valószínűleg majd az „elephant” vagy hibrid rusher pozíciót birtokolja majd. Az atletikus képességeivel és gyorsaságával érdemes lenne Chandler Jones túloldalán játszatni őt, hogy álló helyzetből veszélyeztesse az ellen irányítóját. Jobb lenne először a falon kívül játszatni, míg több izmot és erőt szed fel magára. Collins jelenléte esélyt teremt arra, hogy a Patriots kreatívabb legyen a DL és LB sor felállásaival és játékhívásaival kapcsolatban.

- Sok Patriots szurkoló rimánkodott azért, hogy sebesebb és atlétikusabb játékosokat hozzon a csapat az LB sorba. Ez a választás tökéletesen beleillik ebbe a sorba. Collins képes arra, hogy TE ellen álljon fel és jammelje őket. Képes arra, hogy legalább kis területen védekezzen passz ellen és lezárja a rövidebb passz zónákat, amikkel az elmúlt időben sorozatosan gondjai akadtak a csapatnak még a legrosszabb irányítók ellen is. Az RB-k megfogásában is segítséget kell, hogy tudjon nyújtani. Tiszta sor volt, hogy az ellenfél arra törekedett, hogy a futójuk egy az egyben maradjon Mayoval vagy Spikesszal, hiszen ilyenkor általában biztos volt a sebesség különbség. Collins minimum arra képes, hogy ezeket a rövid passzsávokat levédekezze és tartsa a lépést a futókkal, ha flat routot futnak.

- Collins pass rusherként eleinte akkor lesz sikeres, ha a csapat képes lesz egy az egyben hagyatni őt egy támadófal ember ellen. Az is lehet, hogy a csapat úgy használja majd eleinte Collinst, mint a 49ers Aldon Smith-t. Olyan játékokat hívnak majd, ahol sok twisttel és stunttal ki tudja használni sebességét, hogy átfusson a keletkező lyukon vagy megverje a lassabb guardokat. Jelenleg Collinsszal az a probléma, hogy nincs meg az ereje, hogy átjátssza magát a blokkon, tehát fontos lenne, hogy ki tudja használni a sebességét és robbanékonyságát.

- A Patriotsnak tehát jelenleg 4-5 olyan fiatal LB-je van, akik mind különböző szerepeket játszhatnak a csapatban. Az atlétikus külső backer kiválasztása számtalan lehetőséget kínál Bill Belichicknek a felállásokat illetően. Collins (WLB) – Hightower (MLB) – Mayo (SLB) vagy Collins – Hightower – Spikes – Mayo, sőt akár Collinsszal az SLB poszton is. Érdemes lesz majd figyelni, hogy az edzőtáborokban hogyan lesz Collins hasznosítva.

- A draft sikeressége vagy bukása azon fog múlni, hogy hogyan válik majd be a két draftolt elkapó. Ha nem lépnek pályára és úgy végzik, mint Taylor Price és sokan mások előtte, a draft egyértelműen csalódást keltő lesz.

- Négy éven belül ez már a harmadik olyan draft, ahol a csapat két ugyanazon a poszton játszó játékost választ a támadósorba. 2010-ben a két tight end, Gronkowski és Hernandez, míg 2011-ben két futó, Stevan Ridley és Shane Vereen voltak a kiválasztottak. Idén az elkapók éve volt Aaron Dobsonnal és Josh Boyce-szal. Csak reménykedhetünk abban, hogy ez a páros is legalább olyan sikeres lesz, mint elődeik.

- Egyértelmű volt, hogy a Patriotsnak szüksége van egy nagyobb, gyorsabb és fizikálisabb külső elkapóra. Papíron sikerült is feltölteni ezt a pozíciót. Aaron Dobson 6’3” (190 cm) magas és 4,37-et futott 40 yardon a pro day-én. Hihetetlen képessége van, hogy a legnehezebb elkapásokat vigye véghez és olyan fajta elkapót jelent a Patriotsnak, amilyen már régen nem volt a csapatnak. Dobson képes arra, hogy megverje emberét és leszedje az 50-50-s labdákat. Újabb nagytestű célpont lehet a red-zone-ban is. Reméljük a Patriots olyan helyzetekbe teszi Dobsont, hogy ki tudja használni képességeit. Ha a csapat olyan módon tudná használni, mint a Ravens Torrey Smith-t és kihasználja a vertikális sebességét, úgy simán egyből a csapat hasznára tudna válni. Dobson sebessége és magassága több helyet teremthet középen a tight endeknek is. Az, hogy a Patriots Randy Moss óta képtelen volt olyan elkapót találni, aki vertikálisan is veszélyt jelenthet, egyszerűen kiherélte a csapatot a nagyobb és fontosabb meccseken.

- Bill Belichick lelkesen ecsetelte Dobson eszét és intelligenciáját. Egy a Patriotsba érkező elkapónak abszolút kritikus, hogy legyen esze, hiszen rengeteg mindent elvárnak tőle. Vegyük példának Rob Gronkowskit és Aaron Hernandezt. Egyikük sem egy „atomfizikus”, azonban megvan a foci IQ-juk ahhoz, hogy gyorsan megtanulják és megértsék a Patriots támadó sémáit. Mind Dobson, mind Boyce sikeressége azon fog leginkább múlni, hogy mennyire képesek megtanulni a playbookot, hiszen a fizikai képességeik megkérdőjelezhetetlenek.

- Boyce kiválasztása szinte még jobb is, mint Dobsoné. Hiszem azt, hogy Josh Boyce azonnal játszani fog tudni az NFL-ben. Ha megnézzük a TCU-ban játszott meccseit, látszik, hogy az okos route-jaival és tempójával mennyire képes átverni védőjét és nagy játékot csinálni. Nagyon jól vált sebességet a route-jai során és ezzel lerázza védőjét. Halálos fegyver lehet a Patriots play-action játékában, mert hihetetlenül jól „adja el” a futást. Nagyon jó a 40-es sebessége (4.40 körüli) és bár ennyire gyorsan azért ne játszik, sebessége észrevehető a felvételeken is. Masszív testfelépítésének köszönhetően - 5’11” 206 lbs (180 cm, 93,5 kg) – ő is, mint Dobson jól szedi le az 50-50-s labdákat. Mindkét elkapónak megbízható kezei vannak és labdával a kezükben is veszélyesek az elkapás után. Boyce a számokon kívül, mint X elkapó vagy akár, mint slot elkapó is számításba vehető.

- Ha már idén mindkét játékos pályára tud lépni, akkor a Patriots top 5-s sora Amendolából, Gronkowskiból, Hernandezből, Dobsonból és Boyce-ból áll majd. Ez a csoport egyértelműen gyorsabb, erősebb és jobb méretekkel rendelkezik, mint a tavalyi, amely inkább technikában volt erős, de a vertikális képességek hiánya miatt eléggé egy dimenziós volt. Az, hogy a két kiválasztott elkapó milyen gyorsan tudja felvenni a Patriots támadósor ritmusát egyértelműen a nyár egyik legfontosabb kérdése.

- Amikor a Patriots választott, akkor Logan Ryan volt a legjobb elérhető CB. Ha ott és akkor nem választják ki, meglett volna az esélye annak, hogy idén már nem is tudnak választani olyan CB-t, aki jövőre játékképes lett volna. Ryan ugyanazon a poszton játszott a Rutgersben, mint Devin McCourty és mint azt Bill Belichick is említette szombaton, a Rutgers hasonló szisztémában játszik, mint a Patriots. Így Ryannek ismerősek kellenek hogy legyenek a sémák, a felállások és a feladatok. Az egyetemről az NFL-be való átállás is könnyebb lesz a sok volt Rutgers játékossal a keretben.

- A korábbi években választott CB-kkel ellentétben Logan Ryannek valószínűleg nem kell majd egyből bizonyítania a pályán. Valószínűleg azért is buktak meg sokan, mert egyből túl sokat kértek tőlük. Ryan kiválasztása olyan mélységet ad a CB csoportnak, amilyen már rég volt a csapatnál. Jelen állás szerint a depth chart valahogy így nézhet ki: 1) Aqib Talib 2) Alfonzo Dennard 3) Kyle Arrington 4) Logan Ryan 5) Marquise Cole vagy Ras-I Dowling, ha egyszer egészséges tud maradni. Ideális esetben ugyanaz a secondary fog játszani jövőre is, esetleg egy kevés változással. Az összeszokottság hiánya mindig is negatívan befolyásolta a hátsó rész játékát az utóbbi 3-4 évben. Ez többé nem lehet kifogás a kezdő játékosoknak.

- Ryan mind a slot, mind a külső CB poszton bevethető. Biztosan szerel és futás ellen agresszív, hiszen csak 2012-ben 94 szerelést mutatott be. Sokkal biztosabban mozog, ha területvédekezésről van szó és a labdát is megtalálja olyankor. Megvan a tehetsége az NFL-hez és a tavalyi év egyik legjobb CB-je volt az egyetemen. 21 passzt védekezett ki és volt 4 interceptionje is. Meglepő lenne, ha 2013-ban meccsnapokon nem Ryan lenne a négy aktív CB-ből az egyik.

- Duron Harmon kiválasztása még mindig furcsának tűnik, bár állítólag néhány másik csapat is érdeklődött iránta. Úgy néz ki, hogy mások 5-6. körös játékosnak tartották, vagy esetleg egy 4. körös választásnak. Persze ez egyáltalán nem érdekelte Bill Belichicket, aki nyílván valami olyasmit látott benne, ami megtetszett neki. Nem tudni mi volt az, de az biztos, hogy okos, ösztönös és jól képzett játékosról van szó.

-  Ha Durmon Harmon kiválasztása reachnek számít, akkor Michael Buchanan stealnek. A legtöbb elemző és draft guru a harmadik-negyedik körbe várta. Mint ahogy Alfonso Dennard tavaly, úgy ő is a lehető legmagasabban jegyzett játékos volt a kiválasztásakor (Da’Rick Rogersen kívül, aki nem érdekelte a Patriotsot). Amíg Jamie Collins valószínűleg egy hibrid szerepkörben a line of scrimmage-n kívül fog majd játszani, Buchanan pont azon fog. 6’5”(195cm) magassághoz 255 font (115 kg) tartozik, azaz még plusz 5 kiló simán ráfér. Valamivel atletikusabb pass rush opcióval szolgálhat a defensive end pozícióból.

- A csapatnak sosem lehet elég pass rusherje. Még kérdéses, hogyan illik majd bele a sémába Buchanan, de gondoljunk rá úgy, mint aki Trevor Scott helyett jött, csak sokkal nagyobb potenciállal. Elég nagy területet tud bejátszani és a passz sávok blokkolásában is erős. (Egyébként még mindig arra számítok, hogy a Patriots le fogja igazolni John Abrahamet, hogy legyen egy rutinos játékos is a pass rusherek között.)

- A Patriots a rutgerses ILB Steven Beuaharnais kiválasztásával fejezte be a draftot. A játékos kimagaslik a foci IQ-jával a társai közül. Semmi kétség, hogy megvan a képessége hozzá, hogy olvassa a játékot és ezáltal olyan helyzetbe hozza magát, hogy úgymond megcsinálja a játékot. A Rutgers amerikai foci csapata összetartó okos társaságnak tűnik, nem hiába kedveli őket Belichick.

- Amúgy Beauharnais-nek valódi esélye van arra, hogy megragadjon az 53-as keretben. Ha ránézünk a Patriots ILB depth chartjára, igen vékonynak tűnik. Tulajdonképpen Brandon Spikeson és Dane Fletcheren kívül, aki keresztszalag szakadásból tér vissza, nem igazán van más. Az emberek szeretik Fletchert, de azért kicsit túl van értékelve. Ahova Beauharnais igazán beleillik az a speciális csapatrész. Tracy White már nincs és Jeff Tapinian semmit nem tesz hozzá a csapathoz a speciális csapatrészen kívül. Ezért is volt fontos olyan játékost választani, aki mind a speciális csapatrészben, mind, mint csere, az LB sorban is képes játszani.


- Ahogy azt az elején leszögeztük, a csapat azt hozta, amit el lehetett várni. A hét választásból hattal az égvilágon semmi probléma nincsen. A szurkolók elvárásai a csapattal szemben a drafton minden évben túlzóak. Nem szabad elfelejteni, hogy a Patriots tulajdonképpen hátrányban van minden évben, hiszen hátul választ. Főleg idén, amikor még kevés pickje is volt. Valószínűleg 3-4 olyan játékost találtak idén is, akik hozzá tudnak tenni a csapat játékához és ennél többet felesleges is elvárni.

-  Végül, a Patriots UDFA csoportja talán a legerősebb idén. Általában olyan játékosok jönnek, akiknek szinte semmi esélyük, hogy megragadjanak a csapatnál. Azonban idén van egy pár igazi tehetség köztük. Van köztük combine meghívott és All-Conference játékos is. Talán az összes közül TJ Moe az, aki kiemelkedik. Moe simán draftolható játékos volt, akit Wes Welkerhez hasonlítanak a fürgesége és hirtelen irányváltásai miatt. A legjobb időt teljesítette a combine-on a 3-cone drillben és egy WR-től hihetetlenül sok, 26 kinyomást csinált a fekvenyomó padon (102 kilóval). Moe-t nagyon nehéz lesz a végső keretszűkítésnél nem megtartani. Mind az edzők, mind a játékosok imádják. Ő volt Blaine Gabbert legjobb barátja és mindig őt kereste labdákkal, mielőtt draftolták. Azt gondolom, hogy Tom Brady imádni fogja, és arra számítok, hogy benne lesz a végső keretben.

- További nevek, melyek akár meg is ragadhatnak a csapatban: Zach Sudfeld, TE, Nevada, aki Rob Gronkowski cseréje lehet; Matt Stankiewitch, OC, Penn State, hiszen a Patriots elég vékonynak tűnik OL tekintetében. Szinte minden évben megragad valaki Scar iskolájában az UDFA-k között. Idén Stankiewitch lehet az. Cory Grissom, DT, South Florida, egy „futás-fogó” NT, aki Vince Wilfork cseréje lehet. Quentin Hines, RB/KR, Akron leginkább visszahordónak használható és nagyon robbanékony. 4,35 körüli időt tud és megvan a sebessége, hogy visszahordóként mutasson valamit. A punter Ryan Allen is értékes játékos, aki az NCAA történetének egyik legsikeresebb rúgója. Meskó Zolinak semmi konkurenciája nem volt az utóbbi két évben és egy kis verseny senkinek sem árt.