Hasznos egyveleg a Pats Lions elleni produkciójáról.
Szombat esti teljesítménye a New England Patriotsnak az elmúlt évek legfájóbb vereségeinek a képét idézték. Az egyedüli különbség – ami természetesen nem elhanyagolandó –, hogy ez a felkészülés fázisában történt egy tétnélküli találkozón.
Az ember eszébe juthatott a XLII. Super Bowl, amikor a New York Giants alább nem hagyó, kíméletlen nyomás alatt tartotta a Pats támadófalát. Vagy éppen a New York Jets elleni vereség tavaly a rájátszásban, esetleg az egy évvel azt megelőző Baltimore elleni kínos vereség, vagy a Cleveland Browns elleni váratlan kapituláció a tavalyi alapszakasz során.
Ezeken a felsorolt meccseken az ellenfél megtalálta a módját, hogy semlegesíteni tudja a New England átütő erejű passzjátékát az irányító állandó nyomás alatt tartásával, amitől ütemtelenné váltak a passzok, és nem működött az időzítés elkapó és irányítója között. Természetesen nem sok csapat képes erre játékosállománya alapján, ahogy az első két meccsen látszott is a Jaguars és a Buccaneers ellen, de a Lions elleni találkozó után adódik a kérdés, hogy amint egy védelem képes megbénítani a passzjátékot, rendelkezik olyan eszközökkel a csapat, amivel ezt ellensúlyozni tudják?
A Patriots elkezdett a Lions ellen is több tight endes formációkat használni, mikor világossá vált, hogy a támadófal képtelen az irányító megvédéséről önmaga gondoskodni, de a filozófia nem változott sokat. Még mindig a spread dominált Tom Bradyvel shotgunban, és nem közvetlenül a center mögött, ahonnan túlnyomó többségben passzjáték érkezett (22 passz kísérlet, 12 futás).
Elképzelhető, hogy az ellenfél játékától ez volt a terv, hogy a passzjátékban minél előbb otthonosabban mozogjon Chad Ochocinco is például. Ha valódi tétmeccs lett volna, akkor vélhetően több módosítás történik mérkőzés közben, és jobban a futójátékra helyezte volna a hangsúlyt a csapat.
Az futójáték és a passzjáték közötti egyensúly gyakran billen jelentősen az utóbbi irányába, hiszen ki ne akarná a legjobb játékosa kezébe helyezni a csapat sorsát. Bármikor futónak adja át a labdát Brady, az egy kis siker a védelmeknek.
Azonban ha a támadófal rossz napot fog ki, és a Lions ellen bizony nagyon is az volt, akkor Brady is csak átlagos irányítónak tűnik. Jobb védelem nélkül egyetlen irányító sem tud sikeresek passzokat bemutatni.
Idén először szerepelt Matt Light mérkőzésen, és vállműtéte után meglehetősen berozsdásodottnak tűnt a mozgása. Az idővel minél jobban vissza fog rázkódni, ezzel több időt hagyva Nate Solder újoncnak a fejlődésre, aki többször elveszettnek tűnt a védőkkel szemben. A túloldalon Sebastian Vollmer sem büszkélkedhet, de ez inkább a kivételt erősítő szabály volt tőle, bár a teljesítménye összeköthető a jobb guard poszt problémájával.
Ahonnan idén vonult vissza Stephen Neal és elég nagy kérdőjelet hagyott maga után. Ndamukong Suh ezen a poszton keresztül dominált a találkozón, először Dan Connolly kezdőjátékos ellen, majd az ő sérülése után Rich Ohrnbergerrel szemben.
Logan Mankins tudását, és tehetségét nem lehet megkérdőjelezni, akárcsak Dan Koppen center szerepét, aki a fal összetartó ereje, annak ellenére, hogy nagyobb falemberekkel általában meggyűlik a baja, de a Bradyvel való kapcsolata a pályán a támadósor egyik leglényegibb eleme, ami sokszor feledésbe merül.
Az elkövetkező héten kezd formát ölteni a csapatok végső, 53 fős kerete. Ismét előtérbe kerülne a különböző üzletek, és játékosok igazolása. Nem lenne meglepő, ha biztosítékot keresne a Pats a jobb guard poszt stabilizálására.
Ugyanakkor a futójátéknak lökést kell, hogy adjon a két újonc, Shane Vereen és Stevan Ridley játéka. Szombaton egyikőjük sem tudott pályára lépni, amivel csak két használható futója maradt a csapatnak Danny Woodhead és BenJarvus Green-Ellis személyében. Ez a szokásos, 2010-es helyzetet teremtette. Biztosan volt oka, hogy agresszívan, a korai körökben két futót is draftolt a csapat, és kiemelt, meccsdöntő tényezőként tekintenek rájuk.
Vajon a Patriots hajlandó lesz a futójátékhoz fordulni, ha az ellenfél ütemtelenné képes tenni a passzjátékot? Ha a válasz igen, vajon rendelkeznek olyan játékosállománnyal, amelyik képes erre? [A Jets elleni PO vereség alkalmával az első kérdésre egyértelműen igen, míg a másodikra egyértelműen nem volt a válasz – a szerkesztő]
Ez a két kérdés az, ami az ember eszébe juthatott a Lions elleni találkozót figyelve előretekintve a tétmeccsekre.
Mike Reiss - ESPN Boston
***
A Boston Globe Patriots blogjában került elő Zuri Berry tollából az alábbi bekezdés a védelem teljesítménye kapcsán:
A no huddle támadójáték vajon mekkora problémát jelenthet akár az újraformálódó védelemnek, akár a hagyományos 34 sémának? Ez a támadófelfogás semlegesíteni tudta a játékról-játékra való cseréket elsősorban a 4-tagú védőfalban, amelyiknek kulcsszerepe van az irányító nyomás alatt tartásában. Érdemes lesz figyelemmel követni, hogy hasonló helyzetben miként fog reagálni a csapat a jövőben. Ha nem lesz ellenszer, akkor több passzjátékot előtérbe helyező csapat próbálhatja kihasználni ezt a feltételezett gyengeséget. Természetesen túl korai ezt problémának nevezni, hiszen mégis csak felkészülési mérkőzés volt, ráadásul a védősorban több kezdő illetve elsőszámú csere hiányzott: Brandon Spikes és Dane Fletcher a csapat első illetve másodikszámú középső linebackere az új sémában; Jermaine Cunningham és Shaun Ellis a két legjobb LDE; Mike Wright és Albert Haynesworth, akik a fal belsejében elsősorban felelősek a pass rushért; Leigh Bodden kezdő cornerback.
***
Még a harmadik negyed elején is az utazó keret legjobbjai voltak pályán a védőknél, és a hatvan játék az igazán soknak számít még a harmadik felkészülési meccsen is:
LB Jerod Mayo – 60/60
CB Devin McCourty – 60/60
LB Gary Guyton – 60/60
CB Kyle Arrington – 45/60
CB Darius Butler – 45/60
DE Mark Anderson – 40/60
LB/DE Rob Ninkovich – 38/60
DT Vince Wilfork – 36/60
DT Myron Pryor – 33/60
DE Andre Carter – 29/60
S Patrick Chung – 28/60
S Sergio Brown – 27/60
S James Ihedigbo – 27/60
DT Gerard Warren – 27/60
DT Kyle Love – 24/60
S Brandon Meriweather – 19/60
S James Sanders – 19/60
DE Eric Moore – 17/60
CB Jonathan Wilhite – 15/60
DE Alex Silvestro – 8/60
LB Tracy White – 3/60
Elemzés: Tony Scheffler tight end jelentette veszély miatt az idő nagy részében nickel formációt használ a Pats, amikor kivétel nélkül cornerback volt az ötödik DB a pályán… Ennek köszönhető DE Mark Anderson nagyobb szerepe, mint szituációs pass rusher, azonban a Lions gyors passzjátéka teljesen hatástalanította; amikor viszont szabad útja volt az irányítóhoz, látványosan mellévetődött, ami a meccs legkínosabb/legkomikusabb pillanata volt… Rob Ninkovich kettős szerepben játszott: alapvédekezés esetén erős oldali linebacker, míg sub-védekezés esetén a védőfal tagjaként pass rusher end volt… A védőfal belsejében a Vince Wilfork, Myron Pryor, Kyle Love és Gerrard Warren váltotta egymást, ami az előző évekhez képest változás volt, hogy harmadik down során a nagy emberek maradtak a pályán (a no huddle támadás ellen)… Alex Silvestro újonc szabadügynök a harmadik negyed elején kapott lehetőséget a kezdőkkel.
ESPN Boston
*
Még Tom Brady vezette harcba a csapatot a harmadik negyed első támadásában is. A többi meccset kezdő játékos azonban még egy támadásnyi időt kapott, miután színre léptek a tartalékok:
QB Tom Brady -- 39/42
WR Deion Branch -- 34/42
TE Rob Gronkowski -- 32/42
RB Danny Woodhead -- 28/42
TE Aaron Hernandez -- 25/42
WR Wes Welker -- 25/42
WR Chad Ochocinco -- 23/42
WR Taylor Price -- 17/42
RB BenJarvus Green-Ellis – 14/42
TE Will Yeatman -- 10/42
QB Brian Hoyer -- 3/42
WR Julian Edelman -- 1/42
FB Sammy Morris -- 1/42
Elemzés: A három elkapót tartalmazó felállásnál az Ochocinco - Welker - Branch trió volt a pályán, Taylor Price negyedik opcióként szerepet kapott egy, illetve két elkapós felállásban is, és ezen idő alatt egy passzt dobtak az irányába, amit nem tudott elkapni… Deion Branch mindegyik elkapónál több időt volt a pályán, azonban egyszer sem volt az irányító célpontja… Will Yeatman, az újonc szabadügynök blokkoló tight end továbbra is rendszeresen előbb kerül pályára, mint Lee Smith, az ötödik körben választott újonc tight end… Csak két futó állt a csapat rendelkezésére Shane Vereen és Stevan Ridley távollétében, ami a tavalyi évet idézte…
ESPN Boston
***
Branch nélkülözésének egyáltalán nem kell komoly jelentőséget tulajdonítani, Tom Brady és az edzők is pontosan tudják, mire számítsanak tőle, és nála az irányító-elkapó kapcsolatának csiszolása sem lehet kérdéses. Chad Ochocinco ezzel szemben továbbra is állandó vendég Tom Brady mellett, amikor a védelem van a pályán, meccsek közben is folyik az oktatás, hogy minél előbb teljes körűen megismerje a támadórendszert. 2007-es példa, hogy Randy Moss pályára sem lépett az előidényben, míg Wes Welkernek is csak öt elkapása volt.
*
Már az első félidőben is komoly rotáció folyt a safety poszton, ami mutatja, hogy még mindig keresi az edzői stáb a megfelelő párosítást:
1. Lions támadás: Sanders/Meriweather
2. Sanders/Meriweather
3. Sanders/Meriweather
4. Chung/Brown
5. Chung/Brown
6. Chung/Ihedigbo
7. Chung/Ihedigbo
>FélidőElemzés: James Sanders már hetedik évét tapossa az NFL-ben, és miután kihagyta az első két felkészülési mérkőzést, rögtön a kezdőben találta magát. Állandó jelenléte a secondaryben az elmúlt években, és most a korai pályára lépése is arra enged következtetni, hogy kommunikációs képességeit, és a védelem biztos ismeretét milyen sokra értékelik az edzők, és szükségesnek ítélik meg a jelenlétét a védelem utolsó vonalában… A felkészülés eddig történései alapján arra lehetett számítani, hogy Brandon Meriweathert fogja váltani a kezdőben, hogy jobban motiválják őt, ehelyett azonban Pat Chung helyébe lépett.
ESPN Boston
*
A special teamsben mindig nagy jelentősége van, hogy melyik játékosra számítanak mind a négy egységben (kickoff return, kickoff coverage, punt return, punt coverage).
Négy egységben játszottak
S James Ihedigbo
RB Sammy Morris
LB Tracy White
Három egységben játszottak
S Sergio Brown
LB Niko Koutouvides
LB Marques Murrell
WR Matthew Slater
Két egységben játszottak
CB Kyle Arrington
CB Devin McCourty
S James Sanders
Elemzés: Nem szabad messzemenő következtetések levonni a felkészülési meccsek special teams munkájából, ráadásul tizenkilenc játékos el sem utazott Detroitba… Már tavaly is kizárólag ebben a szerepkörben játszó LB Tracy White neve mindenesetre sokatmondó a táblázatban, és ha lesz olyan játékos a keretben, akire csak special teams kötelezettségekkel számol a csapat, akkor minden bizonnyal ő lesz az.
ESPN Boston
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges