Ismét a Super Bowl kapujában a New England Patriots. Harmadik alkalommal játszhatnak AFC döntőt a Gillette Stadiumban és hazai környezetben szerezhetik meg a Lamar Hunt kupát. Az ellenfél a Baltimore Ravens. A tét: esély a halhatatlanságra. A találkozó vasárnap este 21:00 órakor kezdődik és az ESPN America illetve a Sport2 TV élőben közvetíti. Eredménykövetésre az oldal chat felületét használjátok!
Nagyon sokat lehet olvasni és hallani a két csapat rájátszásmérkőzése előtt a 2009-es találkozóról, amikor hazai pályán kilátástalan játékkal szenvedett kínos vereséget a New England Patriots. Tizenhat olyan játékos van a mostani aktív keretben, akik azon a mérkőzésen is a 46 meccsre is beöltözött játékos közé estek. QB Tom Brady, LT Matt Light, LG Logan Mankins, RT Sebastian Vollmer, WR Julian Edelman, DL Vince Wilfork, LB Jerod Mayo, LB Gary Guyton, K Stephen Gostkowski, WR/S Matthew Slater, S Patrick Chung, CB Kyle Arrington, RB Kevin Faulk, LB Rob Ninkovich, C/G Ryan Wendell, QB Brian Hoyer. A 2009-es bajnokság óta harminchárom új játékos található a mostani rosteren. Bátran állítható, hogy a keret nagy része már kicserélődött. Még a stabilnak tartott támadófalban is várhatóan három új kezdő lesz vasárnap.
Ha nagyon hasonlóságot akar az ember keresni, hogy mégis mire számíthat, akkor elég csak egy évet visszaugorni az időben, és feleleveníteni a 2010-es találkozót, amikor a Pats hosszabbításban nyert 23-20 arányban.
Videó-összeállítás: Visszatekintés Pats eddigi 7 AFC döntőjére.
Rövid hír: Szomorú hír a csapat háza tájáról, hogy a héten elhunyt Chad Ochocinco édesapja. Tiszteletbeli csapatkapitányok
Harminchét évet kellett várni a Patriots szurkolóinak, hogy hazai pályán láthasság kedvenceiket AFC döntő nyerteseként (Jaguars ellen 20-6-os győzelem). Öt évvel később a bajnoki cím mellé a Super Bowl győzelem is összejött. Tíz olyan játékos van, aki mindkét AFC döntőt nyert csapatnak a tagja volt. Közülük a hétvégén négyen, a Pats tiszteletbeli csapatkapitányai lesznek: Troy Brown, Ty Law, Tedy Bruschi, Drew Bledsoe.
Baltimore Ravens
Álomszerűen kezdődött számukra a 2011-es bajnokság, hiszen hasonló módon arattak domináns győzelmet a Pittsburgh Steelers, legnagyobb riválisuk és mumusuk felett az első fordulóban, ahogy két évvel ezelőtt a rájátszásból ütötték ki szó szerint Bill Belichick csapatát, és Pats szurkolók tömegének vették el a kedvét még az amerikaifutball gondolatától is egy időre. Azt a sikert még sikerült megkoronázni, amikor a visszavágón a Heinz Fielden Joe Flacco a meccs hajrájában (2:24) komponált meg egy 92 yardos menetelést a győzelembe négy pont hátrányból. A Houstont is kétszer győztek le (egyszer még Schaubbal) a második diadallal váltották meg jegyüket az AFC döntőre. Hazai pályán veretlenek maradtak. Vendégként azonban jellemzően alulteljesítettek: Jacksonville, Seattle, Tennessee, San Diego ellen 5, 5, 13, 20 ponttal kaptak ki.
Támadók
Támadójátékuk az Air Coryell alapjaira támaszkodik: mélységi passzjátékra épül, amellyel a pálya hosszában teszik próbára a védelem rugalmasságát. Ezt egészíti ki az erős futójáték. A passzjátékuk természete miatt közeledve a gólterületre sokat veszíthetnek a lendületükből. Elég csak Joe Flacco számaira ránézni (57 % - 6.7 y/a – 20 TD 12 INT – 80.9 passer rating). Módszeres, rövidpasszos játékkal nem tudnak előrehaladni. Inkább dobnak kettő rosszat, ha harmadikra sikerül 20+ yardot nyerni.
1. A fent leírtak miatt a támadógépezet legfontosabb fogaskereke Ray Rice és a támadófal, ahol elsősorban a két guard (Ben Grubbs és Marshal Yanda) jelentőségét kell kiemelni. Ha a futójáték működik, akkor nem akadályozza az előrejutást a 3-4 játékonként eleresztett (sikertelen) hosszúpassz. Ellenkező esetben viszont nem nagyon rendelkeznek alternatívával. Rice játékát segíti az NFL legjobb fullbackjének a blokkjai (Vonte Leach).
2. Rice nem kizárólag a futásaival jelenti a veszélyt, hanem ő képviseli az irányító menekülő útvonalát, ha nincs idő vagy hely a pálya mélységében megjátszani csapattársat. Rice-nak volt idén a legtöbb elkapása (76) csapaton belül 704 yardért, amivel összességében 2068 yardot szorgoskodott össze és 15 TD-t szállított.
3. Elkapóknál az újonc Torrey Smith tökéletesen illeszkedik a rendszerbe. Ő és (ha éppen pályán van) Lee Evans azok, akik ha éppen nem a hosszúpasszért küzdenek, akkor területet tudnak nyitni a tight endek (Ed Dickson, Dennis Pitta) és Anquan Boldin előtt.
4. A hasonló szisztéma szerint támadó San Diego Chargers ellen már idén is játszott a Pats, mint az egyik rendszeres ellenfél, passzjátékuk nagyon is ismerős lehet a szurkolóknak. Annyi szembetűnő eltérésre akarok csak utalni, hogy míg Riversék előszeretettel támadják a pálya középső részét, addig a Ravens inkább az oldalvonalak melletti sávot részesíti előnyben.
5. Cam Cameron támadó koordinátor állása szinte állandó veszélyben van. Egyik oldalon a rendszer magába hordozza a buktatóit ugyanis: a hosszúpasszok „most vagy soha” jellege miatt és a pass rush elleni védelemnek és az irányító aktuális formájának is ki van szolgáltatva, így könnyen mozgásképtelenné válik a támadósor. Másrészt Cameron rossz szokása, hogy képes teljesen elfelejteni, hogy nála játszik a liga egyik legjobb futója (aki még elkapni is tud) akár teljes mérkőzésre és túlzottan a passzjátékra fókuszál.
Védők
Idén a jellegzetes hibrid (34 v. 43) védelmük inkább előbbi irányába tolódott el. Linebacker edzőként az a Dean Pees teljesít náluk szolgálatot, aki 2004-2009 között a Patsnél dolgozott. Legyen szó futás vagy passz elleni védelemről, a liga egyik legjobb, leginkább kiegyensúlyozott egységéről beszélünk, akik évről-évre a Baltimore remek játékának a felelősei. Ők adják a csapat játékának az alapját, ők képviselik a stabilitást, akik mindig meccsben tartják a támadókat.
6. Az irányító támadásának minden terhe Terrell Suggs vállát nyomja, aki mellett a többiek csak kiegészítő tevékenységet végeznek. 14 sackkel legjobb évét futja. A párja, Jarrett Johnson csak a futás ellen és coverage-ben jeleskedik (2.5 sack)
7. A védőfalban a Haloti Ngata, Terrence Cody óriáspáros tartja a hadállását és engednek teret annak a terrornak amit Ray Lewis (ILB) jelent még mindig a futás megállításában.
8. A safety poszt a védelmek egyik legfontosabb eleme lett az elmúlt években. Ed Reednél nem lehet meghatározóbb free safetyt találni az NFL-ben. Igazi legenda. Kimagasló játékintelligencia, gyönyörűen tudja olvasni a passzjátékot. Mellette a nagy ütköző, a Tom Brady térdsérülését okozó Bernard Pollard, akinek a neve említése rendre komoly ellenszenvet vált ki a Pats szurkolók köreiből a 2008. szeptemberében történtek miatt, és ez nyilván rontja a megítélését, de saját csapatban persze mindig a közönségkedvencek között van éppen a csattanós szerelések miatt és nem lehet tőle elvenni, hogy nagyon jó kis játékos.
9. Bár Jimmy Smith cornerbacket az első körben draftolták a legutóbbi játékosbörzén, a kezdőbe még nem sikerült beverekednie magát. Sőt onnan Chris Carr is kiszorult. Lardarius Webb és Cary Williams a két új kezdőjátékosuk, akik az évek során kiharcolták maguknak ezt a szerepet.
10. Fizikális, a nagy ütközéseket kereső védelem. Ellenük produkálták a legrosszabb passzolási mutatót az irányítók (68.8 passer rating) ebben a bajnokságban. Ellenük futottak a legrosszabb átlaggal (3.5 yard/futás), azonban ebbe 10 futott touchdown is keveredett. Ez utóbbi azért messze nem kiemelkedő, inkább átlagos mutató.
New England Patriots teendőinek listája:
Korlátozni Ray Rice mozgását. Nyomás alatt tartani Flaccót. Megakadályozni a hosszú passzokat. Korán nem hátrányba kerülni. Megvédeni Bradyt. A labdát el nem adni. Buta hiba nélkül végigjátszani a meccset.
Az ellenfél passzjátéka miatt nem aggódok túlzottan. Hasonló felfogásra számítok, mint a Pittsburgh ellen, amikor a csapat feladta a rövid és középtávoli passzokat, azért hogy ne tudjanak az elkapók a védelem mögé kerülni. A futójátékuk megállítására már nem mernék fogadni, ami addig nem tud nagy károkat okozni (csak 10+ yardos játékokat ne), ameddig a Pats támadósor szerzi a pontokat, és képes folyamatosan haladni a pályán. Ezt az előző évekből jól ismert forgatókönyvvel lehet megakadályozni. A Pats támadófalát szétcincálni, hogy Bradynek ne legyen ideje megtalálni a célpontjait. Afelől senkinek ne legyen kétsége, hogy a Ravens back7 nem adja majd olcsón a bőrét, de a legutóbbi hetekben látott 3WR és 2TE felállások öt opcióját kétlem, hogy le tudnák védeni. Kérdés, hogy a Pats támadófal ellent tud állni a Ravens pass rushnak? Ez a meccs nagy kérdése, ami végül el is fogja dönteni az AFC bajnoki cím sorsát. Ennek a küzdelemnek a döntő csatáját a vakoldalon fogja vívni egymással Matt Light és Terrell Suggs.
11. Suggs élete legjobbját nyújtja pass rusherként, azonban Light sem marad el sokkal mögötte saját műfajában. A tavalyi év néhol kétségbeejtő játéka után, idén nagyon kellemes meglepetés a teljesítménye. Évek óta nem volt ennyire megbízható. Munkáját segítheti, hogy Brian Waters jobb guard poszton fejfájás nélkül 1-1-ben hagyható bárkivel, ami lehetőséget ad, hogy a center és bal guard is a vakoldal felé segítsen be (Ngata és Suggs vs. Light, Mankins, Connolly). Eközben nem kell attól félni, hogy belülről védő áttöri a falat, és akár megakadályozza, hogy Brady fellépjen a zsebben. Legalábbis alap, négyemberes pass rushnál ez az egyszerűsített képlet. Alapállásban Suggs mellett nincs igazán komoly veszélyt jelentő falember a túloldalon. Ha a fal teszi a dolgát, nehéz elhinni, hogy a Welker, Branch, Gronkowski, Hernandez négyesből senkit nem lehet megjátszani.
Az elmúlt három idényben nincs még egy csapat, amelyik annyira agresszív felfogásban játszana a Pats támadói ellen, mint a Ravens. 44 százalékban használtak több mint négy pass rushert. A kritikus harmadik downok során ez a szám 68.4-re ugrik. Ez több mint tíz százalékkal több, mint a következő csapat a listán.
12. A védelemben a Denver option-futásainak nullázása után kíváncsian várom, hogy milyen sikereket tud elérni a front seven vasárnap a Baltimore támadófala és futójátéka ellen. Várhatóan maradni fog a 34 (2010-ben is sikeres volt ellenük), és az irányító zaklatása mellett kritikus lesz Rob Ninkovich és Mark Anderson szerepe a szélek megtartásában. Annak ellenére, hogy Rice yardjainak a döntő többségét belső futásokból éri el. Jó lenne Shaun Ellistől végre egy nagy meccset látni. Valami olyan újjászületést, amit Gerard Warrentől láthattunk egy héttel ezelőtt.
13. A secondaryben úgy látszik Sterling Moore visszanyerte a stáb bizalmát, azok után, hogy a Colts elleni meccset követően a csapattól is elküldték. Az utóbbi két meccsen visszaküzdötte magát a pályára, sokkal megnyugtatóbb a mozgása, jelenléte, mint Antwaun Moldennek. Devin McCourty meg marad részidős free safetynek Pat Chung mellett bizonyos helyzetekben.
Linkek: a patriots.com beharangozó füzete – videótár - tippjáték.
Ismét a Super Bowl kapujában a New England Patriots. Harmadik alkalommal játszhatnak AFC döntőt a Gillette Stadiumban és hazai környezetben szerezhetik meg a Lamar Hunt kupát. Az ellenfél a Baltimore Ravens. A tét: esély a halhatatlanságra. A találkozó vasárnap este 21:00 órakor kezdődik és az ESPN America illetve a Sport2 TV élőben közvetíti. Eredménykövetésre az oldal chat felületét használjátok!
Nagyon sokat lehet olvasni és hallani a két csapat rájátszásmérkőzése előtt a 2009-es találkozóról, amikor hazai pályán kilátástalan játékkal szenvedett kínos vereséget a New England Patriots. Tizenhat olyan játékos van a mostani aktív keretben, akik azon a mérkőzésen is a 46 meccsre is beöltözött játékos közé estek. QB Tom Brady, LT Matt Light, LG Logan Mankins, RT Sebastian Vollmer, WR Julian Edelman, DL Vince Wilfork, LB Jerod Mayo, LB Gary Guyton, K Stephen Gostkowski, WR/S Matthew Slater, S Patrick Chung, CB Kyle Arrington, RB Kevin Faulk, LB Rob Ninkovich, C/G Ryan Wendell, QB Brian Hoyer. A 2009-es bajnokság óta harminchárom új játékos található a mostani rosteren. Bátran állítható, hogy a keret nagy része már kicserélődött. Még a stabilnak tartott támadófalban is várhatóan három új kezdő lesz vasárnap.
Ha nagyon hasonlóságot akar az ember keresni, hogy mégis mire számíthat, akkor elég csak egy évet visszaugorni az időben, és feleleveníteni a 2010-es találkozót, amikor a Pats hosszabbításban nyert 23-20 arányban.
Videó-összeállítás: Visszatekintés Pats eddigi 7 AFC döntőjére.
Rövid hír: Szomorú hír a csapat háza tájáról, hogy a héten elhunyt Chad Ochocinco édesapja.
Tiszteletbeli csapatkapitányok
Harminchét évet kellett várni a Patriots szurkolóinak, hogy hazai pályán láthasság kedvenceiket AFC döntő nyerteseként (Jaguars ellen 20-6-os győzelem). Öt évvel később a bajnoki cím mellé a Super Bowl győzelem is összejött. Tíz olyan játékos van, aki mindkét AFC döntőt nyert csapatnak a tagja volt. Közülük a hétvégén négyen, a Pats tiszteletbeli csapatkapitányai lesznek: Troy Brown, Ty Law, Tedy Bruschi, Drew Bledsoe.
Baltimore Ravens
Álomszerűen kezdődött számukra a 2011-es bajnokság, hiszen hasonló módon arattak domináns győzelmet a Pittsburgh Steelers, legnagyobb riválisuk és mumusuk felett az első fordulóban, ahogy két évvel ezelőtt a rájátszásból ütötték ki szó szerint Bill Belichick csapatát, és Pats szurkolók tömegének vették el a kedvét még az amerikaifutball gondolatától is egy időre. Azt a sikert még sikerült megkoronázni, amikor a visszavágón a Heinz Fielden Joe Flacco a meccs hajrájában (2:24) komponált meg egy 92 yardos menetelést a győzelembe négy pont hátrányból. A Houstont is kétszer győztek le (egyszer még Schaubbal) a második diadallal váltották meg jegyüket az AFC döntőre. Hazai pályán veretlenek maradtak. Vendégként azonban jellemzően alulteljesítettek: Jacksonville, Seattle, Tennessee, San Diego ellen 5, 5, 13, 20 ponttal kaptak ki.
Támadók
Támadójátékuk az Air Coryell alapjaira támaszkodik: mélységi passzjátékra épül, amellyel a pálya hosszában teszik próbára a védelem rugalmasságát. Ezt egészíti ki az erős futójáték. A passzjátékuk természete miatt közeledve a gólterületre sokat veszíthetnek a lendületükből. Elég csak Joe Flacco számaira ránézni (57 % - 6.7 y/a – 20 TD 12 INT – 80.9 passer rating). Módszeres, rövidpasszos játékkal nem tudnak előrehaladni. Inkább dobnak kettő rosszat, ha harmadikra sikerül 20+ yardot nyerni.
1. A fent leírtak miatt a támadógépezet legfontosabb fogaskereke Ray Rice és a támadófal, ahol elsősorban a két guard (Ben Grubbs és Marshal Yanda) jelentőségét kell kiemelni. Ha a futójáték működik, akkor nem akadályozza az előrejutást a 3-4 játékonként eleresztett (sikertelen) hosszúpassz. Ellenkező esetben viszont nem nagyon rendelkeznek alternatívával. Rice játékát segíti az NFL legjobb fullbackjének a blokkjai (Vonte Leach).
2. Rice nem kizárólag a futásaival jelenti a veszélyt, hanem ő képviseli az irányító menekülő útvonalát, ha nincs idő vagy hely a pálya mélységében megjátszani csapattársat. Rice-nak volt idén a legtöbb elkapása (76) csapaton belül 704 yardért, amivel összességében 2068 yardot szorgoskodott össze és 15 TD-t szállított.
3. Elkapóknál az újonc Torrey Smith tökéletesen illeszkedik a rendszerbe. Ő és (ha éppen pályán van) Lee Evans azok, akik ha éppen nem a hosszúpasszért küzdenek, akkor területet tudnak nyitni a tight endek (Ed Dickson, Dennis Pitta) és Anquan Boldin előtt.
4. A hasonló szisztéma szerint támadó San Diego Chargers ellen már idén is játszott a Pats, mint az egyik rendszeres ellenfél, passzjátékuk nagyon is ismerős lehet a szurkolóknak. Annyi szembetűnő eltérésre akarok csak utalni, hogy míg Riversék előszeretettel támadják a pálya középső részét, addig a Ravens inkább az oldalvonalak melletti sávot részesíti előnyben.
5. Cam Cameron támadó koordinátor állása szinte állandó veszélyben van. Egyik oldalon a rendszer magába hordozza a buktatóit ugyanis: a hosszúpasszok „most vagy soha” jellege miatt és a pass rush elleni védelemnek és az irányító aktuális formájának is ki van szolgáltatva, így könnyen mozgásképtelenné válik a támadósor. Másrészt Cameron rossz szokása, hogy képes teljesen elfelejteni, hogy nála játszik a liga egyik legjobb futója (aki még elkapni is tud) akár teljes mérkőzésre és túlzottan a passzjátékra fókuszál.
Védők
Idén a jellegzetes hibrid (34 v. 43) védelmük inkább előbbi irányába tolódott el. Linebacker edzőként az a Dean Pees teljesít náluk szolgálatot, aki 2004-2009 között a Patsnél dolgozott. Legyen szó futás vagy passz elleni védelemről, a liga egyik legjobb, leginkább kiegyensúlyozott egységéről beszélünk, akik évről-évre a Baltimore remek játékának a felelősei. Ők adják a csapat játékának az alapját, ők képviselik a stabilitást, akik mindig meccsben tartják a támadókat.
6. Az irányító támadásának minden terhe Terrell Suggs vállát nyomja, aki mellett a többiek csak kiegészítő tevékenységet végeznek. 14 sackkel legjobb évét futja. A párja, Jarrett Johnson csak a futás ellen és coverage-ben jeleskedik (2.5 sack)
7. A védőfalban a Haloti Ngata, Terrence Cody óriáspáros tartja a hadállását és engednek teret annak a terrornak amit Ray Lewis (ILB) jelent még mindig a futás megállításában.
8. A safety poszt a védelmek egyik legfontosabb eleme lett az elmúlt években. Ed Reednél nem lehet meghatározóbb free safetyt találni az NFL-ben. Igazi legenda. Kimagasló játékintelligencia, gyönyörűen tudja olvasni a passzjátékot. Mellette a nagy ütköző, a Tom Brady térdsérülését okozó Bernard Pollard, akinek a neve említése rendre komoly ellenszenvet vált ki a Pats szurkolók köreiből a 2008. szeptemberében történtek miatt, és ez nyilván rontja a megítélését, de saját csapatban persze mindig a közönségkedvencek között van éppen a csattanós szerelések miatt és nem lehet tőle elvenni, hogy nagyon jó kis játékos.
9. Bár Jimmy Smith cornerbacket az első körben draftolták a legutóbbi játékosbörzén, a kezdőbe még nem sikerült beverekednie magát. Sőt onnan Chris Carr is kiszorult. Lardarius Webb és Cary Williams a két új kezdőjátékosuk, akik az évek során kiharcolták maguknak ezt a szerepet.
10. Fizikális, a nagy ütközéseket kereső védelem. Ellenük produkálták a legrosszabb passzolási mutatót az irányítók (68.8 passer rating) ebben a bajnokságban. Ellenük futottak a legrosszabb átlaggal (3.5 yard/futás), azonban ebbe 10 futott touchdown is keveredett. Ez utóbbi azért messze nem kiemelkedő, inkább átlagos mutató.
New England Patriots teendőinek listája:
Korlátozni Ray Rice mozgását. Nyomás alatt tartani Flaccót. Megakadályozni a hosszú passzokat. Korán nem hátrányba kerülni. Megvédeni Bradyt. A labdát el nem adni. Buta hiba nélkül végigjátszani a meccset.
Az ellenfél passzjátéka miatt nem aggódok túlzottan. Hasonló felfogásra számítok, mint a Pittsburgh ellen, amikor a csapat feladta a rövid és középtávoli passzokat, azért hogy ne tudjanak az elkapók a védelem mögé kerülni. A futójátékuk megállítására már nem mernék fogadni, ami addig nem tud nagy károkat okozni (csak 10+ yardos játékokat ne), ameddig a Pats támadósor szerzi a pontokat, és képes folyamatosan haladni a pályán. Ezt az előző évekből jól ismert forgatókönyvvel lehet megakadályozni. A Pats támadófalát szétcincálni, hogy Bradynek ne legyen ideje megtalálni a célpontjait. Afelől senkinek ne legyen kétsége, hogy a Ravens back7 nem adja majd olcsón a bőrét, de a legutóbbi hetekben látott 3WR és 2TE felállások öt opcióját kétlem, hogy le tudnák védeni. Kérdés, hogy a Pats támadófal ellent tud állni a Ravens pass rushnak? Ez a meccs nagy kérdése, ami végül el is fogja dönteni az AFC bajnoki cím sorsát. Ennek a küzdelemnek a döntő csatáját a vakoldalon fogja vívni egymással Matt Light és Terrell Suggs.
11. Suggs élete legjobbját nyújtja pass rusherként, azonban Light sem marad el sokkal mögötte saját műfajában. A tavalyi év néhol kétségbeejtő játéka után, idén nagyon kellemes meglepetés a teljesítménye. Évek óta nem volt ennyire megbízható. Munkáját segítheti, hogy Brian Waters jobb guard poszton fejfájás nélkül 1-1-ben hagyható bárkivel, ami lehetőséget ad, hogy a center és bal guard is a vakoldal felé segítsen be (Ngata és Suggs vs. Light, Mankins, Connolly). Eközben nem kell attól félni, hogy belülről védő áttöri a falat, és akár megakadályozza, hogy Brady fellépjen a zsebben. Legalábbis alap, négyemberes pass rushnál ez az egyszerűsített képlet. Alapállásban Suggs mellett nincs igazán komoly veszélyt jelentő falember a túloldalon. Ha a fal teszi a dolgát, nehéz elhinni, hogy a Welker, Branch, Gronkowski, Hernandez négyesből senkit nem lehet megjátszani.
Az elmúlt három idényben nincs még egy csapat, amelyik annyira agresszív felfogásban játszana a Pats támadói ellen, mint a Ravens. 44 százalékban használtak több mint négy pass rushert. A kritikus harmadik downok során ez a szám 68.4-re ugrik. Ez több mint tíz százalékkal több, mint a következő csapat a listán.
12. A védelemben a Denver option-futásainak nullázása után kíváncsian várom, hogy milyen sikereket tud elérni a front seven vasárnap a Baltimore támadófala és futójátéka ellen. Várhatóan maradni fog a 34 (2010-ben is sikeres volt ellenük), és az irányító zaklatása mellett kritikus lesz Rob Ninkovich és Mark Anderson szerepe a szélek megtartásában. Annak ellenére, hogy Rice yardjainak a döntő többségét belső futásokból éri el. Jó lenne Shaun Ellistől végre egy nagy meccset látni. Valami olyan újjászületést, amit Gerard Warrentől láthattunk egy héttel ezelőtt.
13. A secondaryben úgy látszik Sterling Moore visszanyerte a stáb bizalmát, azok után, hogy a Colts elleni meccset követően a csapattól is elküldték. Az utóbbi két meccsen visszaküzdötte magát a pályára, sokkal megnyugtatóbb a mozgása, jelenléte, mint Antwaun Moldennek. Devin McCourty meg marad részidős free safetynek Pat Chung mellett bizonyos helyzetekben.
Linkek: a patriots.com beharangozó füzete – videótár - tippjáték.