Ridley: játszanom kell

Stevan Ridley is egyike azon New England Patriots játékosoknak, akik nem rendelkeznek szerződéssel a 2015-ös idényre. A március 10-én nyitó átigazolási piacról és jövőjéről beszélt a futó a Sirius XM NFL Radio egyik műsorában.-TORESPONT-Izgatottan várom – mondta Ridley Jim Miller és Pat Kirwan műsorvezetőknek. – Miután az ember bekerül a ligába és megkapja első szerződését, nem ülhet a babérjain, hanem meg kell mutatni, mit is tud valójában. Ha valaki eljut az NFL-ig, akkor biztosan jó játékos, de ha valaki eléri, hogy egy második szerződést is aláírhasson, arról már elmondható, hogy elért valamit.

„Melyik csapatban, milyen csapattársakkal és edzőkkel fogok játszani idén, az még rejtély. Azt viszont jól tudom, hogy részemről eddig mindent megtettem és innentől az ügynököm kezében van a sorsom: vagy új csapatot talál nekem, vagy maradok itt. A lényeg, hogy legyen csapat 2015-ben. Nem szabad sokat foglalkozni a kérdéssel, mert csak betegre aggódja magát az ember.”

Ridley értékét az átigazolási piacon befolyásolja, hogy október 12-én térdszalag-szakadást szenvedett a Buffalo Bills ellen.

Igenis komolyan veszem, amit csinálok, de nem minden a pénzről szól. Természetesen minden játékos azt akarja, hogy megfizessék, azért amit tesz, de számomra többről van szó – mondta. – Nem egyszer fordult már elő, hogy valaki keményen dolgozik a második, nagy szerződésért, aztán elkényelmesedik és elbízza magát. Én hiszem, hogy az Úr folyamatosan megpróbáltatások elé állít, hogy végigvezessen egy úton, amely során fejlődik a jellemem és rátalálhatok önmagamra. Azzal, hogy újoncszerződésem utolsó évében megsérültem, csak még elszántabb és éhesebb lettem a sikerre. Idén újra bizonyítanom kell. Lesz miért küzdenem.

Ridley bízik önmagában, hogy szép eredményeket érjen 2015-ben a pályán:

Személyes sértésnek veszem, ha valaki azt állítja, hogy már nem lehetek sikeres játékos, bárhol kössek is ki. Ezt a sportot űzöm amióta az eszemet tudom. Vezetőként jó példát mutatok a többieknek. Én vagyok az, aki a lelkét is kidolgozza, legyen szó az edzőteremről vagy az edzőpályáról. Jó csapattárs vagyok. Szórakoztatom a többieket, de amint kigyúlnak vasárnap a fények már minden csak az eredményről szól, és hogy ebből én is kivehessem a részem.

Megkérdezték tőle, hogy mi a fontos számára az átigazolási piacon, amelyre azt a választ adta, hogy egyszerűen csak lehetőséget akar kapni arra, hogy játszhasson:

A New Englandben töltött elmúlt négy évben négyszer játszottunk AFC döntőt, kétszer a Super Bowlon is szerepeltünk. Ezt nehezen lehet túlszárnyalni egy másik csapatnál. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy máshol ezzel szemben több lehetőséget kaphatok, többször futhatok és segíthetek megalapozni a győztes mentalitást, amiről híres lett New England.

Számomra a lényeg, hogy játszhassak – folytatta. - Ezt kell megértenie az ügynökömnek és a körülöttem lévő többi személynek, hogy olyan csapatot találjanak, ahol játéklehetőséget kaphatok. A hol, nem kérdés számomra. Csak játszani akarok.

Ivan Fears volt az edzője az elmúlt négy évben. Valódi őskövület. Nem hiszem, hogy valaha is csapatot fog váltani. Imádtam ott lenni, hogy ő volt az edzőm. Csodás tapasztalat volt. Fears edző kiváló szakember és nagyon sokat tanultam tőle a profi sport világáról.

Csapattársairól a Patriotsnál. Egyszerűen szeretem őket. Tom Brady, életkora ellenére napjaink legjobb irányítója. Aztán ott van Gronkowski, Julian Edelman, Danny Amendola és egyetemi csapattársam az LSU-nál Brandon LaFell. Mindenkinek megvan a szerepe. Nem beszélve a remek támadófalról. Eredményes futó lehessen az ember, az nem egyszemélyes feladat. Egyedül semmit sem lehet elérni. Mikor ilyen játékosok vannak melletted a pályán és olyan edzőid Belichick és Josh McDaniels személyében, akik mindig arra törekednek, hogy olyan helyzetbe kerülj, ahol jó esélyed van a sikerre, az nagyon megkönnyíti a munkámat.

Célkitűzések minden egyes mérkőzésre. Hétről-hétre az a célom, hogy legalább száz yardot szerezzek a futásaimmal. Mindig erre készülök. Ha ezt nem sikerült elérnem, akkor csalódott vagyok. Középiskola óta ez a célom. Kudarcként fogom fel, ha nem sikerül ezt elérnem. Legjobb évem 2012 volt, amikor elég lehetőséget kaptam arra, hogy bizonyítsam és elérhessem, milyen futó is vagyok. Tudom, hogy évről-évre képes vagyok 1000 yard fölé jutni, ha elég lehetőséget kapok rá. Ez olyan dolog, amiről nem én döntök és ezt el tudom fogadni, mert mégis a csapat az első. Ameddig nyerjük a meccseket, nem az egyéni statisztika számít.