Újabb vasárnap, újabb középszerű teljesítmény és újra csak csalódást keltő secondary. Ez a Patriots mostani mérlege.
De most helyezzük a hangsúlyt a pass rushra, hiszen amit látunk az közel sem elegendő. És ami még borzasztóbb a szurkolóknak, hogy elképzelhető ez egy tervezett stratégia része.-TORESPONT-
A vasárnapi, hosszabbításos mérkőzés volt pass rush szempontból az idei év eddigi mélypontja.
Rendben, volt 4 sack, ami szezoncsúcs jelen pillanatban, de nem ez a legjobb fokmérő, mikor az irányító siettetést vizsgáljuk.
A sackek tény és való, hogy yard és down veszteséget okoznak az ellenfélnek, de többféleképp is becsapósak. Csak nézzük meg a Jets elleni mérkőzést. 2 sack onnan eredt, hogy Mark Sanchez 6,66 mp (Ninkovich) és 5,56 mp (Hightower) hosszan tartotta magánál a labdát. Ezek bizony nem nyomásból eredő sackek, egyszerűen jól védekezték le a célpontokat. Nincs olyan játék ami úgy lenne kitalálva, hogy az irányító 4 másodpercig tartsa a labdát, nem hogy 6-ig.
A sackek mellé még jött két siettetés és két dobás utáni (de még szabályos) irányító ütés. Ezen három tényező kombinációja adja azt a mércét, amit már mérvadónak tekinthetünk. Ez az amiből kiderül, mennyire hatékony a védelem, ez a mutatója az irányítóra mért nyomásnak.
Sanchez, a büntetéses playekkel együtt, összesen 48-szor hívott passzt játékot. Ezek mindössze 16,7%-nál alkalmazott a Patriots védelme nyomást. Ez még a nagyon gyenge Ravens és Broncos (19,1%) elleni meccseket is alulmúlja.
Az első 7 meccs alatt, a lehetséges 292 alkalomból, mindössze 72-szer helyeztek nyomást az ellenfél irányítójára a Pats védői. Ez 24,7%. Ugyanez a tavalyi, 2011-es, idényben még 27,3 % (311 lehetőség, 85 nyomás) volt. Ha még egy évet visszamegyünk, akkor még nagyobb értéket kapunk, ugyanis 2010-ben a 288 passz játékból 98-nál volt nyomás a Pats D részéről, ami 34%.
Csoda, hogy ezek után idén a csapat útban van a 87, 20 yardnál hosszabb benyelt passz felé? 2011-ben 79, 2010-ben 55 ilyen volt.
Csak az összehasonlítás miatt. A Giants 4 emberes pass rushsal úgyis tudott Super Bowlt nyerni, hogy a secondary-je nem volt épp rendben.
Míg a Patriots nem. Mi történik?
Van valami amit Belichick mester nem sűrűn alkalmaz, főleg olyan irányítók ellen, akik szerinte úgyis rontanak maguktól. Ez pedig a blitz.
Sanchezre is csak a passz playek 8,3%-ban küldött a mester extra pass rushert. Egész szezonban eddig, szintén alacsony, 11%-ban használtak igazi blitzet. Tavaly és tavalyelőtt ez 21% volt.
Az elmúlt 2,5 év leggyengébb blitz mutatói ugyancsak az elmúlt hetekben voltak. Ravens ellen 4,3%, Cardinals ellen 6,9%, Bills ellen 7 % és az előbb említett Jets elleni meccs.
A blitzek alacsony száma persze a gyengécske secondary miatt is lehet, hiszen Bill Belichick nem akar a hátsó alakzattól embert elvenni, amikor az amúgy sem muzsikál túl jól.
Miért is adna Sancheznek nagyobb teret dobni, mikor Belichick szerint úgyis rontani fog, bármilyen extra nyomás nélkül is?
Oké, a statisztika szörnyen néz ki (68,3%-os találati arány, 328 yard), de Belichick mestert csak a győzelem érdekli. Igaz ez könnyen elmehetett volna.
A probléma, hogy bár Belichick a saját mantrája szerint él – az alapszakasz eredmények alapján sikeresen -, de ez is fogja a sírba vinni. Valószínűleg izgatott volt, hiszen Russel Wilsonnak sok mély passzal kellett próbálkoznia, mikor a Seahawks vendégei voltak a Pats-es fiúk. De hogy ezek közül ennyi össze is jöjjön, ahhoz a gyenge pass rush és a gyenge passz elleni védekezéshez is szükség volt.
A Patriotsnak vagy helyre kell tennie a hátsó alakzatot vagy a 4 emberes pass rusht kell feljavítania.
Első körös, Chandler Jones igazi meglepetés. Az első 7 mérkőzésén 25-ször tudott nyomást kifejteni az ellen irányítójára (ez 9,2% a passz elleni lehetőségeiből), ami jobb, mint Andre Carter tavaly ilyenkori eredménye (15; 7,2%).
Rob Ninkovich pedig hozza, amit tőle megszoktunk. Tavaly ilyenkor 5,2%-on állt, most 5,5%-on.
Mégis akkor mi a visszaesés oka? A válasz a szituációs pass rusherek teljesítménye vagy inkább hiánya. 2011-ben Mark Anderson, Andre Carter farvizén ebben a szakaszban már 7,7%-on állt, míg a most a helyén szereplő Cunningham, nem túl mutatós 1,9%-os produkciót hozott össze.
Ennek tudatában még kevésbé értjük mi értelme volt először leigazolni, majd kitenni Jonathan Fanene-t miután lesérült. Ő kisegíthette volna a puss rush szakaszt.
A remény még él, hiszen talán Myron Pryor visszatérése hozhat valami frissítést, ugyanis a pass rush volt az egyik erőssége, mielőtt tavaly az első meccsen lesérült. Valamint Hightower bizakodásra ad okot, mint a legjobban blitzelő LB.
Akármi is lesz, a pass rushnak fejlődnie kell. Nem lehet csak a secondaryt felelőssé tenni az eseményekért.
Ti hogy látjátok?
(forrás: boston.com)
De most helyezzük a hangsúlyt a pass rushra, hiszen amit látunk az közel sem elegendő. És ami még borzasztóbb a szurkolóknak, hogy elképzelhető ez egy tervezett stratégia része.-TORESPONT-
A vasárnapi, hosszabbításos mérkőzés volt pass rush szempontból az idei év eddigi mélypontja.
Rendben, volt 4 sack, ami szezoncsúcs jelen pillanatban, de nem ez a legjobb fokmérő, mikor az irányító siettetést vizsgáljuk.
A sackek tény és való, hogy yard és down veszteséget okoznak az ellenfélnek, de többféleképp is becsapósak. Csak nézzük meg a Jets elleni mérkőzést. 2 sack onnan eredt, hogy Mark Sanchez 6,66 mp (Ninkovich) és 5,56 mp (Hightower) hosszan tartotta magánál a labdát. Ezek bizony nem nyomásból eredő sackek, egyszerűen jól védekezték le a célpontokat. Nincs olyan játék ami úgy lenne kitalálva, hogy az irányító 4 másodpercig tartsa a labdát, nem hogy 6-ig.
A sackek mellé még jött két siettetés és két dobás utáni (de még szabályos) irányító ütés. Ezen három tényező kombinációja adja azt a mércét, amit már mérvadónak tekinthetünk. Ez az amiből kiderül, mennyire hatékony a védelem, ez a mutatója az irányítóra mért nyomásnak.
Sanchez, a büntetéses playekkel együtt, összesen 48-szor hívott passzt játékot. Ezek mindössze 16,7%-nál alkalmazott a Patriots védelme nyomást. Ez még a nagyon gyenge Ravens és Broncos (19,1%) elleni meccseket is alulmúlja.
Az első 7 meccs alatt, a lehetséges 292 alkalomból, mindössze 72-szer helyeztek nyomást az ellenfél irányítójára a Pats védői. Ez 24,7%. Ugyanez a tavalyi, 2011-es, idényben még 27,3 % (311 lehetőség, 85 nyomás) volt. Ha még egy évet visszamegyünk, akkor még nagyobb értéket kapunk, ugyanis 2010-ben a 288 passz játékból 98-nál volt nyomás a Pats D részéről, ami 34%.
Csoda, hogy ezek után idén a csapat útban van a 87, 20 yardnál hosszabb benyelt passz felé? 2011-ben 79, 2010-ben 55 ilyen volt.
Csak az összehasonlítás miatt. A Giants 4 emberes pass rushsal úgyis tudott Super Bowlt nyerni, hogy a secondary-je nem volt épp rendben.
Míg a Patriots nem. Mi történik?
Van valami amit Belichick mester nem sűrűn alkalmaz, főleg olyan irányítók ellen, akik szerinte úgyis rontanak maguktól. Ez pedig a blitz.
Sanchezre is csak a passz playek 8,3%-ban küldött a mester extra pass rushert. Egész szezonban eddig, szintén alacsony, 11%-ban használtak igazi blitzet. Tavaly és tavalyelőtt ez 21% volt.
Az elmúlt 2,5 év leggyengébb blitz mutatói ugyancsak az elmúlt hetekben voltak. Ravens ellen 4,3%, Cardinals ellen 6,9%, Bills ellen 7 % és az előbb említett Jets elleni meccs.
A blitzek alacsony száma persze a gyengécske secondary miatt is lehet, hiszen Bill Belichick nem akar a hátsó alakzattól embert elvenni, amikor az amúgy sem muzsikál túl jól.
Miért is adna Sancheznek nagyobb teret dobni, mikor Belichick szerint úgyis rontani fog, bármilyen extra nyomás nélkül is?
Oké, a statisztika szörnyen néz ki (68,3%-os találati arány, 328 yard), de Belichick mestert csak a győzelem érdekli. Igaz ez könnyen elmehetett volna.
A probléma, hogy bár Belichick a saját mantrája szerint él – az alapszakasz eredmények alapján sikeresen -, de ez is fogja a sírba vinni. Valószínűleg izgatott volt, hiszen Russel Wilsonnak sok mély passzal kellett próbálkoznia, mikor a Seahawks vendégei voltak a Pats-es fiúk. De hogy ezek közül ennyi össze is jöjjön, ahhoz a gyenge pass rush és a gyenge passz elleni védekezéshez is szükség volt.
A Patriotsnak vagy helyre kell tennie a hátsó alakzatot vagy a 4 emberes pass rusht kell feljavítania.
Első körös, Chandler Jones igazi meglepetés. Az első 7 mérkőzésén 25-ször tudott nyomást kifejteni az ellen irányítójára (ez 9,2% a passz elleni lehetőségeiből), ami jobb, mint Andre Carter tavaly ilyenkori eredménye (15; 7,2%).
Rob Ninkovich pedig hozza, amit tőle megszoktunk. Tavaly ilyenkor 5,2%-on állt, most 5,5%-on.
Mégis akkor mi a visszaesés oka? A válasz a szituációs pass rusherek teljesítménye vagy inkább hiánya. 2011-ben Mark Anderson, Andre Carter farvizén ebben a szakaszban már 7,7%-on állt, míg a most a helyén szereplő Cunningham, nem túl mutatós 1,9%-os produkciót hozott össze.
Ennek tudatában még kevésbé értjük mi értelme volt először leigazolni, majd kitenni Jonathan Fanene-t miután lesérült. Ő kisegíthette volna a puss rush szakaszt.
A remény még él, hiszen talán Myron Pryor visszatérése hozhat valami frissítést, ugyanis a pass rush volt az egyik erőssége, mielőtt tavaly az első meccsen lesérült. Valamint Hightower bizakodásra ad okot, mint a legjobban blitzelő LB.
Akármi is lesz, a pass rushnak fejlődnie kell. Nem lehet csak a secondaryt felelőssé tenni az eseményekért.
Ti hogy látjátok?
(forrás: boston.com)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges