Menetrend

Tedy Bruschi sajtótájékoztatója

2008. 01. 09. 22:56
Szerző: Danna
Kategória: Cikkek
A New England Patriots linebacker-e Tedy Bruschi a tegnapi nap folyamán sajtótájékoztatót tartott a Gillette Stadionban.
Sok playoff mérkőzést játszottál már. Szerinted indokoltak az emelkedett érzelmek és a hevesség? Teddy Bruschi (www.patriots.com) Igen, úgy gondolom ez nem csak a játéknapon áll, hanem a felkészülésre is, amit a héten végzel, mert felismered azt, hogy a playoff a vége a szezonnak, és ha nem készülsz fel kellőképpen és nem játszol jól azon a meccsen, akkor vége. Vége, ezért mindenképpen képbe kerül a dolog, nemcsak a játéknapon, hanem az egész playoff folyamán. Egy olyan csapattal játszotok, amelyiknek két félelmetes RB-je van. Beszélnél róluk és a kihívásról, amit nektek jelent majd a megfogásuk? Azt gondolná az ember, hogy olyan hosszú idő alatt, amennyit Fred [Taylor] a ligában játszott, visszaesik egy játékos teljesítménye, főleg ha egy RB-ről van szó, a sok terhelés miatt. Azonban ha megnézed őt videón, láthatod, hogy még mindig kiváló sebessége van, és hogyan húz el a linebackerek, és főleg a defensive backek és a safetyk mellett. Nem tudják megállítani, azt gondolom hogy a legjobb formában játszik a karrierje során. [Maurice] Jones - Drew, a tavalyi év után újra játszunk ellene - és mi tudjuk, hogy milyen running back - megnézhettük jól magunknak tavaly, és úgy tűnik, hogy még mindig képes a szerelésre kész játékosokat otthagyni, lepattanni róluk, és nem becsülhető alá a méretei miatt. Nem az a rettenetes méretű játékos, ő egy alacsony srác, de hihetetlenül kemény játékos, láthatod, amint fut, beszalad az endzoneba. Mit jelent egy linebacker számára, ha Vince Wilfork mögött állhat? Minden egyszerűbbé válik. Futójátékok során sok blokkot és double teameket kapsz, érkeznek a blokkoló guardok veled szemben, és ha ott nem csinálsz meg egy jó szerelést, akkor minden elképesztően szörnyűvé válhat, és tudod miről beszélek, amikor ezt mondom, hogy szörnyű… Az ellenfelek jöhetnek más-más irányból, és ha a fal nem tart meg erősen, akkor baj van. És láttátok mind, Vince hogyan játszik idén. Mikor nem tart erősen? Hogy érted ezt? Ő körülbelül 147 kiló. Talán a magassága is segít neki, nagyon is. Nem a legmagasabb játékos. Úgy értem, ez csak segíti őt a vállvédő magasságában. Amikor elér valakit a kezeivel és kinyújtja feléje a kezét abban a magasságban, akkor ő nagyon erősen tud tartani, elnyomja, feltartja a blokkolót. Ez történik sokszor, látom, hogy melyik oldalon fejti ki a nyomást, és melyik oldalon kell nekem lennem. És ahogy mondtam is, innentől már egyszerű a dolgom, sok mindent megkönnyít a jelenléte. Ebből a szempontból ő egy kedves fiatalembernek tűnik. Hogy kaphat mégis sok büntetést? Ő két különböző ember egyben. Látod VW-t a gyerekeivel, vagy velünk az öltőzőben, ő tényleg nagyon kedves, vicces srác, nagyon megértő. Biztos vagyok benne, hogy ti is szerettek beszélgetni vele, amikor vele vagytok. De amikor kimegyünk a pályára, ő egyike lesz a legkeményebb játékosainknak. Néha túlságosan indulatos, olykor határozottan agresszív is, és azt gondolom, hogy amikor a büntetéseiről beszél, ő is ezt mondja el. Ez persze csak néha történik meg, amikor kint vagy és keménynek kell lenned. Nem fogom neki azt mondani, hogy ne legyen olyan a pályán, amilyen. Játszottál sok playoff meccset 1996 óta. Összezavarnak néha? Előfordul. Igen, néha megkérdezem, hogy „Vajon melyik évben volt ez?", mert sok sikert értünk el, de aztán csak emlékszem rá. Emlékszem playekre, milyen volt az idő, hol voltunk, és mik voltak a mérkőzés döntő momentumai. Úgy gondolom, hogy a meccsek, amelyekre leginkább emlékszel, azok, amelyeket megnyersz, amelyeken továbbjutsz, vagy a meccsek, amelyeket elvesztesz, és azzal ér véget a szezonod. Beszéltél a felkészülésről és arról, hogyan teszitek ezt. Változott ez valamit az évek során? Nem, mindig is hittem abban, hogyha vannak mérkőzéseid, amelyek egyre nagyobb jelentőségűek, a legegyszerűbbé kell alakítanod. Ezt az egyszerűséget kell alkalmaznod a napi felkészülés során, az adott negyedben, az adott szituációban, az adott kísérletnél. Hogy mi az ellenfél tendenciája akkor. És hogy mi az én kötelességem. Ha ilyen egyszerűen kezelem a dolgot, akkor az segít elfelejtetni velem, hogy mi lesz, ha veszítünk, ha a szezon véget ér. Ha viszont nyerünk, továbbjutunk a következő körbe, vagy ilyesmi. Csak arra kell koncentrálni, hogyan nyerhetsz, hogyan tudod megverni az ellenfeledet. Minél többet töltesz el a ligában, annál több tapasztalatod lesz. Jelent-e a playoff-tapasztalat többletet? Igen, mert most, jelenleg ez az egyetlen motivációm, hogy játsszak. Nincs más célom, minthogy bajnoki címet érjünk el. Ez mindig így volt számomra, és a playoff az, ami ennek eléréséhez vezet. Részt veszel egy bajnokságban, ahol sok csapat szerepel, amely megérdemli, hogy bejusson oda, és minden körben előrébb jutsz. Ez azt jelenti, hogy egyre közelebb kerülsz a végső célodhoz. Emlékeztet ez a Jaguars arra a csapatra, amiben pályád kezdetén játszottál? Ahogy keményen játszanak, mégsem kapják meg az őket illető elismerést? Hát az én karierem kezdetén mi bajnokságokat nyertünk. Jelenleg a rájátszás elején vagyunk, nem akarom a mostanit bármelyik korábbi csapatomhoz hasonlítani, mert azok különleges csapatok voltak, akik világbajnoknak mondhatták magukat. De emlékeztet a Jags hozzáállása, nem? Látok hasonlóságot, például a hozzáállásukban, meg az erősségük, agresszivitásuk, hogy a keményebb, okosabb csapat akarnak lenni. Mi is ezzel az elvvel büszkélkedünk. Már tavaly is mondtam, és ez idén sem változott, hogy egy kicsit emlékeztetnek ránk. Ahogy tegnap beszéltünk a játékosokkal, a legtöbbször felbukkanó szó a rájátszással kapcsolatban a nyomás. Mi a kulcs? Hogyan tudod ezt figyelmen kívül hagyni, és ilyen teher alatt hogy lehet dolgozni? Azt hiszem, még inkább fejest ugrasz a munkába. Persze ezen a héten már egyfajta visszavonhatatlanság jellemzi a meccset. Ezért még több filmet nézel meg, még jobban figyelsz, az átlagosnál is jobban. Ott van az agyad egy hátsó szegletében, hogy ez a rájátszás, és ha nem nyersz, a szezonnak is vége, így még inkább figyelsz a felkészülésre. Még haza is viszed magaddal, megteszel mindent, ami tőled telik, és a nap minden percében csak erre koncentrálsz. Nem érzed úgy, mintha az a motívum, amit Bill Belichick hangoztat mindig, hogy minden meccsen 60 percet kell játszani, már a szezon elején playoff üzemmódba kapcsolta a csapatot? Igen, azt hiszem, ezt érte el azzal, hogy már az elején ezt hangoztatta, és aztán ott voltak a meccsek, amelyek szintén a rájátszás érzetét keltették. Persze volt pár meccsünk, amikor nem volt szükség mind a 60 percre. Amikor 42-14 állt az eredményjelzőn meg hasonló. Volt pár olyan győzelmünk, amikor nagy volt a különbség, ezért jól jött, hogy az év végén újra az eszünkbe juttatta a fontosságát. Elérte, hogy arra fókuszáljunk, hogy végigjátszuk a meccseket, ami segített a Baltimore, a Philadelphia és a Giants elleni meccseken. Az utolsó hónapban volt pár meccs, ami gyakorlatilag átvezetett minket a playoffba. Például a Giants elleni meccsen amilyen a hangulat volt, ahogyan játszottak ellenünk, amilyen kemény volt a védelmük, azt hiszem, ezek azok, amikhez hozzá kell szoknunk, és fejlődnünk kell, hogy meg tudjuk akadályozni a rájátszásban. Néhány perce azt mondtad, az az egyetlen célod, hogy bajnokságokat nyerj. Visszatekintve 1996-ra, mi volt akkor a cél? Bekerülni a csapatba, megtanulni a poziciódat, vagy bekerülni a playoffba? Igen, az volt a célom, hogy megtanuljam, hogyan kell linebackerként játszani. Miután defensive linemanként kijöttem az egyetemről, Groh edző kért valamit, én pedig visszakérdeztem, mert nem tudtam, mi az. Másik célom az volt, hogy addig maradjak a csapatban, ameddig csak tudok, a legjobbamat hozva abban, amiben tudtam. Akkor 3. downoknál voltam pass rusher, és a special teamben játszottam. Amint folyamatosan tanultam a linebacker pozíciót, és rájöttem, hogy tudok azon a poszton játszani, azt mondtam o.k., jöjjön a következő szint, majd az azt követő és így tovább, így most itt tartok, és tudom, hogy jól csinálom. Most csak nyerni és nyerni akarok, semmi mást. Évek óta folyamatosan téma a korotok. Mennyire motivál ez benneteket, és most, hogy láthatólag nem gátolta meg a sikereteket, mekkora elégtétel ez? Engem nem motivál különösebben. Ha valaki azt mondja „Hé, Tedy, öregszel!” akkor azt válaszolom, hogy „igen, így van”. Hiszen 34 éves vagyok, és még minidg linebacker vagyok itt, az NFL-ben. Realistán állok a dologhoz, nem vagyok már 24 éves. De egy valamit biztosan tudok, és mindig is tudtam: focizni tudok. Mindig is ezt akartam, és tudom, hogy még mindig jó vagyok. Forrás: patriots.com Fordította: vidor és Danna

Hozzászólások

2008. 01. 10. 00:57
tboy
Kiváló hozzáállás, fantasztikus ember, én szorítok neki. Csak az elvégzett munkában hisz, mint ahogy jómagam is. Keményen dolgozik, célja van és tesz érte.
Kívánom neki hogyha szögre akasztja a csukáját és sisakját (remélem nem mostanában), a csapat mellett találja meg számítását.
2008. 01. 10. 18:47
pittaba
A kerekasztal egyik hőse!
2008. 01. 10. 19:01
kispogga
Először is grat a fordításhoz, Nagyon jók a hozzászólásai és a válaszai a kérdésekre. Érdekes dolgokat említett, a védekezés közbei taktikájáról. Amúgy meg csatlakoznék az előtem szólókhoz.

Go Pats
2008. 01. 11. 18:40
malibu
Nagyszerű ember,nekem ő lenni mindenkori kedvenc.Uff
Hozzászólás a(z) Tedy Bruschi sajtótájékoztatója bejegyzéshez