Összefoglalva valahogy így mentek a dolgok: Belichick azt állította, hogy ő nem vett észre semmi különlegeset, és nem is hallott semmit erről az egészről egészen a Colts meccs utánig. Sokkolták a hírek és Tom Brady-t kell kérdezniük a labdákkal kapcsolatban, mert ő nem szokott azokkal foglalkozni. Ez minden amit tud. Amikor Belichick sajtótájékoztatója véget ért, a konszenzus az volt, hogy tűzbe dobta Brady-t. Valószínűleg így volt eltervezve és pontosan koordinálva az egész, de nem volt kérdés, hogy az edző az egész terhet az irányítója vállára helyezte, aki majd kijön és azt mondja, hogy ő volt az aki leeresztette a labdákat, majd arra hivatkozik, hogy nem tudta, hogy ez ekkora vétség, kivillantja azt a bizonyos mosolyát, elfogadja a büntetését, és minden meg van bocsájtva.
Aztán mikor Brady fellépett a színpadra, nem az történt, mint amire mindenki számított. Azt mondta, hogy mikor leellenőrizte a labdái rendben voltak, hogy visszaadta azokat a szertárosnak és az ég adta világon fogalma sincs, hogy mi történt ezután. Nem érzett semmi különbséget a meccsen használt labdák között, mert sokkal inkább arra koncentrált, hogy olvassa a védelmet és játsszon jól, minthogy a labdák keménységéről vagy puhaságáról elmélkedjen. Abszolút fogalma sincs arról, hogy mi történt azután, hogy kiválasztotta a labdákat és igazából semmi mást nem is tud mondani az egészről.
Amint véget ért Brady sajtótájékoztatója, az általános egyetértés az volt, hogy nem mondott igazat. Sokan, nagyon sokan azt gondolták, hogy Tom Brady hazudott, hogy az lehetetlen, hogy nem érezte a külömbséget a labdák közt és, hogy valamit biztos, hogy rejteget. Hírességek Csarnokának tagja, az irányító Mark Brunell tulajdonképpen elsírta magát, mikor azt ecsetelte, hogy Brady hogyan vesztette el a bizalmát, hogy Belichick csak terelt, Brady hazudott, és a DeflateGate pörgött tovább.
Sokan vannak, akik nem szeretik Tom Brady-t és ha Patriots szurkoló vagy, akkor valószínűleg már számtalanszor védted Tommy B-t, mindenféle ügyekben. Szépfiú, metroszexuális, túlértékelt, rendszer irányító, senki nem lenne Belichick nélkül, túl sokat picsog a bíróknál, támogatják a bírók... és még sorolhatnám.
Azonban van egy dolog, amit még soha, de SOHA, nem mondtak Brady-re. Méghozzá azt, hogy hazug és tisztességtelen lenne. Senki sem kérdőjelezte meg a személyiségét e téren, az erkölcsi normáit, az őszinteségét, vagy vádolta csalással. Mindenki úgy beszélt róla, mint aki rendes srác, aki keményen dolgozik és imádja ezt a játékot, aki addig akar játszani, míg a karja képes arra, hogy eldobja a labdát. Az újságírók imádtak beszélni vele. Nem volt olyan riporter, aki valaha is rossz szájízzel távozott volna egy Tom Brady-vel való beszélgetés után. A csapattársai is imádják, soha nem volt pályán kívüli zűrös ügye és egyike az NFL arcainak. Mindig is a média üdvöskéje volt. Annyira imádták, hogy majdnem már nekünk is hányingerünk volt az egésztől.
Majdnem.
Ugyanazok az újságírók, akik ilyen magasságokban beszéltek Brady-ről, akik mindig is tisztelték őszinteségét, akik mindig azt gondolták, hogy milyen felfrissülés is róla tudósítani, azok után, hogy a kaktuszian tüskés edzője után lép fel a színpadra, az, hogy ők most hirtelen hazugnak nevezik őt, az oltári nagy szégyen. Ez egy újabb mélypontja az újságírás egy olyan korszakának, ahol igazából nem is kell valódinak lennie a történetnek, hogy nagyot szóljon. A lényeg, hogy a tiéd legyen az első. Az a gyorsaság, ahogy szembefordultak Tom Bradyvel azok az riporterek és a média más tagjai, kiknek az elmúlt 15 évben annyi pozitív élményben volt részünk vele kapcsolatban... emiatt az egész miatt hagynám az egészet a francba. Brady ott állt a színpadon több, mint fél órán keresztül és csak úgy záporoztak, az olyan kérdések, amik egy kihallgatáson szokásosak, nem kevés már a személyes támadás határait súrolva, mindez olyan emberektől, akik felé Brady mindig is, az egész karrierje során, kedves, egyenes, és őszinte volt. És miközben ennyi ideig szidalmazták, nyomás alatt tartották, és próbálták kicsikarni belőle az általuk előre elgondolt választ, ő megtartotta hidegvérét, mosolygott ahogy tudott és elmondta azt, ami azt gondolom, hogy az igazság volt.
És miért történt mindez? Miért fordultak ellene olyanok, akikkel szemben mindig is kedves és őszinte volt? A válasz erre annyira egyszerű, mint amennyire kínos: nem azt válaszolta, mint amire számítottak és amire vágytak. Nem áldozta fel magát, bevallva azt, hogy ő eresztette le a labdákat, mert úgy szeret játszani velük, és nem bújt amögé, hogy nem tudta, hogy ez ekkora nagy ügy, majd vállát meghúzva kért bocsánatot. Ez az, amit hallani akartak és nem ezt kapták. Ehelyett ott állt egy ember, aki eddig sosem hazudott és azt mondta, hogy nem tudja, hogy történt mindez. Mivel ez nem egyezett meg azzal, amit ők gondoltak, rohantak a laptopjaikhoz, hogy minél gyorsabban kikiáltsák, hogy valami bűzlik és Brady hazudik. Semmi alapjuk nincs ehhez, de mikor egy jó sztoritól van szó, már rég nem azokat az időket éljük, mikor meg tudjuk különböztetni a tényeket a spekulációtól és így bármilyen újságírói felelősségvállalást és felelősségre vonást hivatalosan is kidobhatjuk az ablakon.
Sem Brady, sem Belichick nem lenne túl okos, ha hazudna ebben a helyzetben. Az egyik legfőbb oka annak, hogy a Bountygate ekkora port kavart az az volt, hogy Sean Payton hazudott arról, hogy mennyire volt belevonva az egész ügybe. Rodger Goodell szemében, az hogy rajtakapnak, hogy hazudtál, sokkal nagyobb bűn, mint hogy kiállj és ha már elkaptak, akkor magadra vállald a felelősséget és elfogadd a büntetést. Szóval, ha Belichick és Brady hazudik, akkor óriási kockázatot vállalnak és ezzel sokkal nagyobb büntetést is, mint ha csak simán bevallanák az egészet. És az, hogy Brady több, mint fél órán keresztül, sokkal tovább mint az előírt, fogadta rázúduló kérdéseket, arról, hogy csaló-e vagy sem, és hogy, hogyan fogja majd ezt elmagyarázni a gyermekeinek, akik hősként néznek fel rá, hogy az egész egy nagy hazugság, nos, mindez azt mutatja nekem, semmi takargatni valója nincsen. Lehet, hogy Belichick a múltja miatt nem érdemelte ki a teljes bizalmam, de Brady igen. És ha azért nem fogadod el ezt tőle, mert nem egyezik azzal a végkimenettel, amit már elképzeltél, mikor ez az egész kirobbant, hát szégyelld magad.
Ha esetleg megkérdőjelezzük azt, mikor Bill Belichick azt mondja, hogy nem tud semmiről és kérdezzék Tomot (bár a legfurcsább az, hogy most neki jobban hisznek ebben az ügyben), azt meg tudom érteni. Belichick sosem volt barátságos a médiával. Tudjuk, hogy nem mindig válaszol normálisan a kérdésekre. Azonban az, hogy betámadják Brady-t, aki példaképként él és játszik egy olyan ligában, ami tele van erőszaktevőkkel, gyilkosokkal, drog árusokkal, feleség verőkkel, és mindenféle bűnözőkkel, csak azért, mert nem azt a történetet szolgáltatta, amit már tulajdonképpen előre leírtak, még mielőtt a színpadra lépett volna, az több mint undorító.
Talán ami a legundorítóbb az egészben, hogy az NFL hagyja is mindezt. Még mindig nem léptek elő és mondták el, hogy mi igaz és mi nem abból a sok „igazságból”, ami az országos- és világsajtóban kering (Az írás a pénteki NFL közlemény előtt íródott, nem mintha a közlemény sok mindent tisztázott volna). Amit tudunk, az az, hogy senki nem tud semmiről, azon kívül, hogy néhány labda a meccs előtt rendesen volt felfújva, míg a meccs szünetében nem. Ennyi. A liga inkább úgy döntött, hogy, rombolják le egy ember imázsát és legendáját. Annak az emberének, aki nagyban hozzájárult ahhoz megszámlálhatatlan sok millió dollárhoz, amit a liga a világ meghódításához és média megjelenéséhez használ. Inkább ez, mint bármi információ erről az egész abszurd és bárgyú ügyről. Ha bűnös a Patriots büntessék meg, ha nem, akkor mentsék fel és haladjunk. Persze tulajdonképpen nem is meglepetés ez a szánalmas kezelése az ügynek egy ilyen hazugságokkal és inkompetenciával teli ligaév után.
Tudom, hogy Patriots szurkoló és Brady védelmező vagyok és tudom, hogy mindig Brady oldalán fogok állni, bármi is legyen. De azt is tudom, hogy Brady hogyan kezeli és áll hozzá a médiához és a sajtótájékoztatókhoz, és ezért kiérdemelte az én és mindnyájunk bizalmát.
Sokszor szoktam viccelődni azzal, hogy egy "magamcsinálta" sportújságíró vagyok. De azok után, amit ma (csütörtök) láttam, soha nem halljátok majd ezt tőlem. Sosem szeretném, hogy olyannal kapcsoljanak össze, mint amit ma láttam. Ennél jobban neveltek. Az őszinteség és becsületesség fontos fogalmak számomra. Lehet, hogy nem tudok annyit, mint ezek a profik és lehet, hogy nincs is meg az az írási képességem, mint nekik. De piszkosul büszke vagyok arra a munkára, amit itt végzek. Felvállalom azt, amit leírok. És soha nem tennék ennyire megvetendőt, hogy besározzam valakinek a nevét, aki mindig is példaképként viselkedett.
Ha kiderül, hogy Tom Brady nem az igazat mondta, akkor majd meglesz a jogunk arra, hogy hazugnak nevezzük és lehordjuk a sárga földig. Azonban addig talán hagyjuk, hogy eddigi munkássága magáért beszéljen.
Forrás: Alec Shane - Pats Pulpit
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges