Tudás, szerencse, vagy mindkettő?

Tony Massarotti, a boston.com rovatvezetője a következő cikkében arra próbál rávilágítani, hogy a Patriots rájátszásbeli pozíciójának elérésében mekkora része volt a szerencsének, és mekkora a játéktudásnak.-TORESPONT-
A Patriotsnak a szerencse megvolt, most itt az idő, hogy igazán jók legyenek

Ahogy mondani szokás, inkább legyél szerencsés, mint jó valamiben. Az NFL-ben akkor jársz a legjobban, ha mindkettő megvan.

És a Patriots kétségtelenül megfelel ennek a követelménynek.

Részben saját magának köszönhetően, részben pedig a vetélytárs ügyetlenkedése miatt a Patriots türelmesen várhatja majd az NFL playoffs szombati nyitányát, mint tehette ezt már oly sokszor az elmúlt 12 évben. Épp a vasárnapi volt legutóbbi példa a New Englandben már többször kipróbált, és bevált receptre. Először is, a Houston Texans, amely számára igencsak komoly volt a tét, veszített az ellen az Indianapolis Colts ellen, amelynek semmi nem múlott ezen a mérkőzésen. Aztán, a Patriots elvégezte azt, amire a Texans nem volt képes, a Miami Dolphins ellen egyszerűen tette a dolgát, bebiztosította a második kiemelt pozíciót az AFC-ben, és a mindennél fontosabb pihenőt a rájátszás első fordulójában.

A Texans, amely az AFC első helyén állva vágott neki a 17. hétnek, vasárnap nem egyszerűen csak ajtót nyitott a Patriots számára, hanem szőnyeget terített elé, sőt, előzékenyen átvette a Pats kabátját, kalapját és kesztyűjét is. Mindezek után Bill Belichick és játékosai nyugodt magabiztossággal vonultak be a rájátszásba, bizonyítva receptjük hatékonyságát, amely az elmúlt 11 szezonban 8 alkalommal biztosította számukra legalább a divisional round részvételt.

Az élet 90 százalékában elég, ha egyszerűen jelen vagy. [Woody Allennek tulajdonított mondás - a szerk.]

Úgy tűnik, hogy egy olyan csapattól, mint a Texans, ilyen sokat nem lehet elvárni.

Vagy éppen mondjuk a New York Giantstől.

Csak hogy el ne felejtsük, közel egy évvel ezelőtt a Giants a XLVI. Super Bowlon legyőzte a Patriotsot, jóllehet, az alapszakaszt 9-7-es mutatóval zárta. Mindazonáltal, a bajnoki cím az bajnoki cím. A mostani szezon felénél a Giants 6-2-vel állt, míg a Patriots 5-3-mal -- a Texans 7-1-gyel -- és a New York a playoff csatatér potenciális részvevői számára a képzett és tapasztalt, karrierje csúcsán lévő harcos fenyegető alakját testesítette meg.

Tudják mit csinált a Giants? Elaludt. 3-5-re hozta a hátralévő meccseit, az utolsó háromból kettőt elveszítve. A Texans 11-1-gyel állt, mielőtt Foxboroughba jött, ahol szétzúzták a védelmét, és maga a vereség talán nem is annyira szembeötlő, mint az azt követő, önbizalomvesztésben megmutatkozó krízis, amelynek következtében a hátralévő három mérkőzéséből kettőn kikapott.

A Patriots ezzel szemben, bár úgy tűnt, hasonlóan csüggesztő vereséget szenvedett a San Francisco 49erstől, mégis úgy döntött, összeszedi magát a 16. és a 17. hétre, és ezzel kivívta magának a pihenő hetet, miközben a Giants (nem jutott be a rájátszásba) és a Texans (szombaton fogadja a Cincinnatit) arra próbálnak rájönni, hogy - más-más szinten - pontosan mit is rontottak el.

Nos, srácok?

Az élet fennmaradó 10 százaléka sokkal nehezebbé válik -- vagy egyenesen lehetetlenné -- ha nem ügyelünk az első 90 százalékra.

A Patriots számára ezen a 10 százalékon áll, vagy bukik minden, és a Belichick időszak bizonyítványa jól mutatja ezt. Amióta egymásra találtak, Belichick és az irányító Tom Brady együtt hat konferenciadöntőn, és öt Super Bowlon vettek részt. Az utóbbi hét szezonban mégsem voltak képesek a Super Bowl győzelemre, ami arra késztet minket, hogy eltűnődjünk, vajon a Patriotsban megvan-e az, ami ehhez a 10 százalékhoz kell.

Az utolsó 7 hét során, amióta a defensive back Aqib Talib csatlakozott a Patriots secondary-hez, a kapott pontok tekintetében a New Englandé az ötödik legjobb védelem a ligában. A sikeres 3rd downokat tekintve a tizedik. Mindez jelentős fejlődés onnan, ahol Talib érkezése előtt állt a csapat, amikor is a "Patriots védelem" kifejezés túl gyakran tűnt oximoronnak [retorikai-stilisztikai alakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal egységbe, pl. "keserű méz" - a szerk.].

Mivel a rájátszást a divisional roundban kezdjük, a javulás említett jeleit nem lehet nem észrevenni. December elején, miután egy hatalmas Jerod Mayo sack megakasztotta, és mezőnygólra kényszerítette a Miami Dolphins támadását, a Patriots egy 23-16 arányú győzelemmel kezdte a hónapot Miamiban, és láthattunk egy meggyőző, mérkőzést lezáró 'field goal drive'-ot is, amely szinte az egész negyedik negyedet felemésztette. Két héttel ezelőtt Jacksonville-ben, az ugyanúgy 23-16-ra megnyert mérkőzésen a Patriots két interceptiont ért el, mélyen a saját térfelén a negyedik negyedben, és bebiztosította a győzelmet. Való igaz, hogy a Miami és a Jacksonville együtt 9-23-as mutatóval zárták a szezont, de a Patriots legalább megmutatta, hogy képes megnyerni olyan mérkőzéseket, amelyeken eddig túl gyakran bukott el.

A Miami elleni mérkőzés előtt a Patriots 2-7-re állt az utolsó kilenc mérkőzést tekintve, amikor 23, vagy kevesebb pontot ért el. Az említett időszak két győzelme közül az egyik a múlt szezonban a Baltimore elleni AFC döntő (amikor a Baltimore rúgója, Billy Cundiff kihagyta az egyenlítést jelentő 32 yardos lehetőséget, és véget vetett a mérkőzésnek), a másik pedig a Dallas elleni, szintén a múlt szezonban (amikor a Dallas edzője, Jason Garrett ölbe tett kézzel ült, miközben meg lett volna a lehetőség, hogy lefuttassák az órát). A szorosabb, kevés pontot termelő mérkőzések a közelmúltban a Patriots halálát jelentették, leginkább amiatt, mert kizárólag a támadóik révén voltak képesek győzni.

A Miami elleni mérkőzést megelőzően a Patriots vereségei ebben a szezonban is hasonló mintát követtek. Az Arizona hatástalanította a támadó játékot. A Seattle szintén. A San Francisco elleni vereség alkalmával a New England 31-3-as vesztésre állt, amikor a Niners némileg visszaesett. Mindhárom csapat sikeres volt a New England ellen, mert agresszív és erőteljes védekező játékot mutatott, a Patriots védelme pedig nem volt elég hatékony ahhoz, hogy kicsikarja a győzelmet.

Hogy valójában más-e a mostani védelem, vagy sem, azon kétségtelenül lehet vitatkozni, és az is kétségtelen, hogy a Texans decemberi visszaesése megkönnyítette a dolgokat. A Houston kaphat még egy esélyt New Englandben, ha győzelmet arat szombaton, de a Patriots eddig nem veszített AFC ellenféllel szemben otthon. A Houston veresége azt jelentené, hogy vagy a Baltimore, vagy az Indianapolis utazik Foxborough-ba, amelyek közül az előbbinek egyre idősödő és halványuló a védelme, az utóbbin pedig ebben a szezonban egyszer már átgázoltak a Gillette-ben.

Hogy ezek után mi fog történni, arra nyilvánvalóan mindenkinek megvan a maga tippje.

De bármeddig is jusson el most a Patriots, sokkal kevesebb fog múlni azon, hogy mennyire lesznek szerencsések, és sokkal több azon, hogy mennyire lesznek jók.

(forrás: boston.com)