Út az NFL-be: James Develin

James Develinnek nehéz útja volt az NFL-be. Nem sokan mondhatják el magukról azt amit ő: a Patriots fullback-je játszott az Ivy League-ban, a United Football League-ban és még az Arena League-ban is mielőtt a New England-hez került. Ezek után különösen örömteli, hogy a Patriots 2012. november 28-án aktiválta őt a gyakorlócsapatból és az 53-as keretbe tette. A 24 éves játékos a 49ers elleni mérkőzésen debütált, akkor még szigorúan csak a speciális csapatrész tagjaként.-TORESPONT-[2013. december 1-jén a Texans ellen első touchdownját is megszerezte a Patriots színeiben. -a szerk.]

- Hét éves korom környékén Pottstown-ban (Pennsylvania) a Pottstown Trojans csapatában.

- Édesapám miatt. Ő amerikai focizott egyetemen, nagydarab srác volt. Én [európai] focival kezdtem, de túlságosan fizikálisan játszottam. Ekkor mondta édesapám, hogy: „Ennek a fiúnak inkább amerikai fociznia kéne”. Így kezdődött az egész.

- Center és középső linebacker.

- Mik voltak a legjobb középiskolás emlékeid?

- Mi voltunk azon kevés csapat Pennsylvaniában, akik játszottak hálaadás napján. Ez egy remek szokás, nagyon jó érzés volt lejátszani a szezon utolsó mérkőzését a barátaiddal, majd hazamenni enni egy kis pulykát.

- Miért választottad a Brown University-t?

- Jól éreztem magam amikor meglátogattam a kampuszukat. A haverok, a csapattársak és az edzők – igazán otthon éreztem magam velük. Igazán „melós” csapat volt a miénk. Nagyon jól éreztem magam ott.

- Volt egyéb egyetem is az opciók közt?

- Abban az időben a Brown és a Princeton között választhattam.

- Legjobb pillanatok a Brown University-n?

- Nagyon sok. A legjobb talán megnyerni az Ivy League-t elsőévesként. Az hatalmas élmény volt. Emlékszem mennyit küzdöttünk a barátokkal és mennyi mindent véghezvittünk. A diplomaosztóm volt még számomra olyan különleges pillanat, amelyet soha nem felejtek el (Develinnek gépészmérnök diplomája van).

- Nem, az ügynököm is jelezte, hogy arra nagyon kevés esélyem volt.

- Mit gondoltál, amikor próbajátékra hívtak a Cleveland Browns-hoz?

- 3-4es külső linebackerként próbáltak ki, miután egyetemen végig defensive end poszton játszottam (4-3as sémában). Nagyon összetett volt. Ott történt egy közös sztori a Browns akkori edzőjével, Eric Mangini-vel. Amikor első nap odakerültem elkezdett kérdezgetni a falakon lévő idézetekkel kapcsolatban. Mindenre nagyon kell figyelned a közelében. Végül nem sikerült bekerülnöm a csapatba.

- Milyen volt aréna focit játszani Oklahoma City-ben?

- Öt hétig játszottam ott. Különleges élmény volt. Nem sokat játszottam, csak a szezon utolsó meccsén, mivel még fiatal voltam és nem volt elég rutinom. Ez volt az első profi csapatom, akkor kellett először megállnom a lábamon egy ismeretlen városban. Tanulásnak jó volt. Szerettem ott lenni.

- Miért választottad az aréna focit amikor gépészmérnökként is dolgozhattál volna?

- A diplomám egész életemben az enyém lesz, bármikor használhatom. Focizni viszont csak egy rövid ideig tudsz, hiszen gyorsan kiöregedsz. Abban az időben nem volt lehetőségem játszani az NFL-ben vagy az UFL-ben így azt gondoltam, hogy „Tudod mit? Elmegyek játszani a kedvenc játékomat és még pénzt is szerzek belőle.” Így történt.

- Mennyit kerestél az Arena League-ben?

- Nem sokat. Ez volt az az időszak, amikor a csapatok fele tönkrement, de szerencsére nekem nem voltak problémáim.

- Milyen volt a Florida Tuskers csapatában játszani, az UFL-ben?

- Szép emlékeim vannak, mert akkor volt az eddigi legjobb évük amikor odakerültem. A klub vezetése kiváló volt, jópár NFL-szintű játékos játszott ott. Megtapasztalhattam milyen a profi életvitel, hogyan viselkedj, hogyan étkezz, hogyan gondoskodj magadról. Itt váltottam a fullback pozícióra.

- Milyen volt a Bengals gyakorlócsapatába igazolni?

- A 2011-es szezon végén kerültem oda. Egy nappal az utolsó UFL-es mérkőzésem után felhívtak és próbajátékra hívtak. Nagyon tanulságos volt. Sok időt töltöttem videózással és gyakorlással, sokat tanultam Chris Pressley-től, aki egy remek fullback. Próbáltam utánozni a játékát, emellett rengeteget tanultam az edzőnktől, Jim Anderson-tól is.

- Milyen érzés volt a Patriotshoz kerülni majd az 53-as keretbe kerülni?

- Nagyon jó itt lenni. Nagyon szimpatikus ahogy a csapat építkezik. Nagyra értékelik a kemény munkát és örülök, hogy a csapat tagja lehetek.

- Gyerekkori kedvenc csapat és játékos?

- Philadelphia mellett nőttem fel így Eagles szurkoló voltam. Kedvenc játékosom Reggie White volt, de én már csak az utolsó szezonjait láttam. Emellett nagyon szerettem Randall Cunningham-et és az akkori Philly sztárokat. Nagy Irving Fryar rajongó is voltam.

- A csapatjátékot. Ez a legjobb csapatsport. Minden játék során 11 játékos közös munkája szükséges a sikerhez. Ezt a közösségi tudatot nem találod meg máshol. Ezek mellett ez a sport megtanít olyan dolgokat, mint a csapatjáték, megbízhatóság, küzdeni akarás, ilyen dolgok.

- Édesapám, Jim. Ő egy igazi focista volt és ezt az életben is sokszor alkalmazta. Próbáltam utánozni őt, hogy hogyan álljak az élethez. Nagy bokszrajongó is vagyok. Szerettem Mike Tyson vehemenciáját és Muhhamad Ali magabiztosságát. A fociban Ray Lewis rajongó voltam: ő egy nagyon jó játékos és elismerésre méltó, ahogy vigyázott magára. Egy linebackerhez képest ennyi évet játszani igazán figyelemreméltó.

- Hogyan foglalnád össze eddigi karrieredet?

- Hosszú, kalandos, de nagyon megéri. Alig várom, hogy a fiamat is elindítsam ezen az úton és nézzem, ahogy fejlődik. A foci egy olyan játék ami rengeteget tanít neked és minden egyes perce tanulságos. Imádom!

Forrás