Videószoba: James Anderson 2013-ban

A New England Patriots szerdán leigazolta James Anderson linebackert. Játékstílusának, erényeinek, gyengéinek jobb megismerése érdekében megtekintettük korábbi csapatának három mérkőzését a tavalyi idényből.-TORESPONT-Három Chicago Bears találkozó: győzelem a Bengals ellen hazai pályán (1. forduló), vereség a Redskins ellen idegenben (7. forduló), vereség a Packers ellen idegenben (17. forduló).

Helyzete a pályán: a Bears 43 alapú védelmében, ahogy arra számítani lehetett linebackerként a védővonal mögött volt az alapállása. Minden találkozón kezdő volt. Nickel felállásban is a pályán maradt, csak dime esetén (amikor 6 tagú secondary van a pályán) cserélték le. Alkalmanként küldték blitzelni, általában harmadik downon, amikor felküldték a védővonalhoz a centerrel közvetlenül szemben 2-pontos alapállásba (a keze nem volt a földön, tehát nem védő falemberként viselkedett). Néha a védővonal szélén is szerepelt, ilyenkor vagy az irányítót támadta, vagy futás ellen kellett megtartania a védővonal végét. Előfordult, hogy kikerült a védővonal mögötti „dobozból” és elkapót vagy futót követett ki a szélre passz elleni védekezésre készülve.

Zónázás/emberfogás a passz ellen - az erőssége: tight endek, elkapó és futók ellen helytállt passzvédekezésben. Az idény első játéka a védelemben jól példázza remek érzékét a passzjátékban. A felállás gyenge oldalán megtartotta a pozícióját, nem harapott rá play-action során vele ellentétes oldalra színlelt futójátékra, így kiváló helyzetben volt Tyler Eifert földre viteléhez a rövid passz után (3 yardos elkapás lett csak belőle). A tight end a snap előtti helyváltoztatás során került Anderson oldalára. Később még ugyanezen a meccsen harmadik és 5 során Mohamed Sanu elől ütött el egy passzt, majd a center mellett színlelt snap előtti blitz pozícióból tudott visszalépni a zónába és majdnem interceptiont szerzett a Marvin Jones elkapó irányába dobott slant passz során. Játékról-játékra bizonyította, hogy szoros emberfogásban képes maradni tight endekkel a pálya mélységébe történő passz útvonalak esetében is és képes a szükséges irányváltásokra (laza a csípője, jól fordul, egyáltalán nem darabos a mozgása). Az utolsó fordulóban valószínűleg touchdowntól mentette meg csapatát, amikor mélyen a pálya középső harmadába lépett vissza zónázni. Jól takarta a passzsávot, így ami alapból egy könnyű passz lett volna Aaron Rodgerstől Jordy Nelsonnak túldobással végződött, mert nagyon szűk területre kellett volna az irányítónak eljuttatni a labdát. Összességében elmondható, hogy a LOS-tól hátrafelé haladva egyre hatékonyabb a játéka. Többször látható volt, ahogy a színlelt blitzből képes időben hátraérni a passz elleni zónájába. Legnagyobb hibája egy koncentrációs malőr volt tőle a Packers ellen, amikor nem szerzett meg egy elvesztett labdát, ami elsőre sikertelen passznak tűnt, miután az kicsúszott Rodgers kezei közül, de végül fumble lett, amiből touchdown is született.

Nem egy ütköző linebacker: már csak a méreteiből adódóan sem a futójáték ellen nagyon ütő, tiszteletet parancsoló linebacker, aki keménységben, erőben felveszi a versenyt a támadó falemberekkel is. Játékstílusával, képességeivel pont a spektrum ellentétes oldalán helyezkedik el, mint Brandon Spikes: futójátékban nem tudja játékról-játékra túljátszani magát a blokkokon, kerüljön szembe akár fullbackkel, tight enddel vagy falemberrel. Ez nem jelenti azt, hogy nem teszi oda magát az ütközéseknél és az erőfeszítése olykor sikert is hoz a csapat számára. Holding szabálytalanságért dobtak zászlót vele szemben Darrel Youngra (Redskins fullback), jól tartotta meg a védővonal szélét Tyler Eiferttel szemben, ami mínusz 4 yardos futást eredményezetett BenJarvus Green-Ellisnél. Biztoskézzel viszi földre a vele szembe kerülő labdás embert. Többször fog az ösztöneinek és gyorsaságának köszönhetően „játékot” bemutatni, mint fizikalitással és nyers erővel.

Feltételezett szerepe a Patriotsnál: Chicagóval ellentétben a New England bizonyára nem állandó jelleggel számít majd Anderson játékára. A passzjáték elleni képességei miatt bizonyára hétről-hétre részét képezi majd a haditervnek a legkülönbözőbb formákban, valószínűleg nickel és dime felállásban (a Pats játékidejének 67 százalékát tette ki tavaly). Emellett hasznos tartalék lehet, aki sérülés esetén bármelyik linebacker poszton bevethető. Anderson szerződtetése ez másik korábbi Bears játékos igazolására emlékeztet: DE/LB Mark Anderson 2011-ben. Andre Carter sérüléséig Anderson volt a csapat pass rusher specialistája és a „kevesebb több” szellemében a legjobbat tudták kihozni belőle. Hasonló szerep várhat James Andersonra is, mint negyedik, vagy ötödik linebacker a sorban.