Visszavágó hat hét múlva New Orleansban!

A boston.com rovatvezetője, Chad Finn "Touching All The Bases" ["Minden részletre kitérve" - a szerk] című rovatában a San Francisco elleni vereség tanulságait boncolgatja, és a New York Giants helyett más ellenfelet remél a Super Bowlra.-TORESPONT-
Reméljük, hogy a Patriots és a Niners ismét találkoznak

Nos, erre a folytatásra azonnal befizetek.

Az idei szezon nagy részében -- a fenébe is, pont azóta, hogy kikerültünk a tavaly februári indianapolisi csalódás közvetlen utóhatása alól -- azt a football kívánságot ismételgetjük ezen a helyen, hogy február 3. napja New Orleansban bárcsak elhozná nekünk a harmadik Patriots - Giants Super Bowl összecsapást.

Mindezidáig helyénvalónak és indokoltnak tűnt a katartikus élmény iránti vágy, hogy a negyedik Super Bowl győzelmet éppen az ellen a franchise ellen érjük el, amelyik egyszerre volt elég szerencsés és jó ahhoz, hogy kétszer is megfossza attól a Patriotsot.

De a kegyetlen San Francisco 49ers ellen vívott formabontó, izgalmas, de végül csalódást okozó 41-34 arányú vereséggel végződő vasárnap esti rangadó után ez a vágy úgy illant el, mint 28 pontos előny egy felbosszantott Tom Brady ellenében. És nem csak amiatt, mert a Giants - legalább is pillanatnyilag - nem tűnik képesnek arra, hogy állva maradjon az NFC versengés legvégéig.

Találtunk valami jobbat, ami legalább annyira alkalmas vágyaink beteljesítésére, és ha lehet, még csodálatosabb élménnyel kecsegtet. Patriots és Niners: játszátok újra! Ezt az összecsapást akarom látni a XLVII-ik Super Bowlon. Velem vannak?

Tudom, tudom -- mindig a következő meccs a fontos, túlságosan előreszaladtunk, hosszú, és nehéz az út odáig, közhely, közhely, klisé, klisé, tisztában vagyok mindegyikkel. Természetesen. A Niners még harcban van a divízió elsőségért, és a szezon legfontosabb meccse nem a legutóbbi sikeres skalpvadászat volt számukra, hanem az, amelyik jövő vasárnap vár rájuk Seattle-ben.

(Csak mellékesen: tutira vehetik, hogy teljesen összezavarodtam a már Pete Carroll által is meglátogatott football univerzumban [a Seahawks 6. heti, 14 pontos hátrányból történő fordítására utalhat a szerző - a szerk.], ahol irgalmatlanul, fake punttól sem visszariadva tesznek 30 pontot a táblára vasárnap, és ahol a Patriots négy touchdownos hátrányba kerülhet valakivel szemben decemberben, abban a hónapban, amelyben ezidáig 20-szor nyert egymás után hazai pályán.)

És bármilyen felvillanyozó is volt látni, ahogy a második félidőben a Brady által rendbe szedett Patriots négy touchdownt szerez zsinórban 14 perc 17 másodperc alatt -- valahogy biztos vagyok benne, hogy akárcsak én, otthon Önök is olvassák a game bookból a sorozatot: Danny Woodhead futott TD, Andy Lee punt, Brady futott TD, Andy Lee punt, Aaron Hernandez TD elkapás, Andy Lee punt, Danny Woodhead futott TD -- a valóság az, hogy ettől még vereséget szenvedtek, és úgy tűnik egy kedvezőbb forgatókönyv lehetősége is elveszett ezáltal.

A zsinórban kilenc győzelemmel, és most 11-3-mal álló, a Tim Tebow örökébe lépő, tudják, a Buickot kapcsolgató 'hogy is hívják' által vezényelt Denver Broncos a Patriotsot megelőzve a Houston Texans (12-2) mögött a második helyre lépett előre a főcsoportban.

Hacsak nem történik valami katasztrófa, a Cleveland és a Kansas City ellen hazai pályán játszó Broncos már nem fog kikapni a playoff fordulókig, miközben a Texansnak a Vikings és a Colts ellen is vereséget kellene szenvednie, a Patriotsnak pedig mindkét meccsét meg kellene nyernie ahhoz, hogy esélye legyen az első két hely valamelyikére.

A legutóbbi vereséggel szinte biztossá vált, hogy a Patriots számára a Houston és Denver felé tett kitérőn keresztül vezet az út New Orleansba. Kész vesszőfutás. Hat nappal azután, hogy a Patriots meggyőző, 'robog a szekér' stílusban semmisítette meg a Texanst, ez - nem tagadhatjuk - csalódást keltő visszalépés volt, és a Cardinalstól elszenvedett szezon eleji vereség következményei ezen a héten még súlyosabbnak látszanak.

"Győztek, megérdemlik az elismerést. Jobban aggódom a saját csapatom miatt. Beszéljenek Jimmel [Harbaugh-val] a csapatáról. Egyszerűen nem végeztünk elég jó munkát," - mondta Belichick. "Csináltunk néhány dolgot, amelyek egész jók voltak, de nem eleget. Túl sokat hibáztunk. Egyszerűen túl sok dolgot csináltunk, ami nem volt jó."

Ez igaz, és nem okoz nehézséget felfedezni ezeket. Az első negyed végén a Niners 7-0-s vezetésénél úgy érezhettük, mintha 17-0 lenne az állás, mivel teljes mértékben uralták a mérkőzést, és öt perc sem telt el a harmadik negyedből, amikor az eredmény összhangba került a teljesítményükkel -- Michael Crabtree két touchdownja közül az elsővel 31-3-ra alakították az állást. A második bizonyult a nyerőnek, rögtön a speciális csapatrész összeomlását -- visszatérő momentum -- követően, amelynek során LaMichael Jamesnek 62 yardos visszahordást engedtek, éppen miután a Patriots 31-31-re kiegyenlített. Crabtree győztes elkapása már a harmadik touchdown volt az este, amelyet első játékból (1st & 10) ért el a Niners, ami bizonyára jelent valamit, és bármi is legyen az, nem vet jó fényt a Patriotsra.

Mi az, ami nem volt még jó? Nos, Stevan Ridleyre újra ráragadt a "Fumbler" címke, mivel két alkalommal is könnyedén megszabadították a labdától, és ez így nem mehet tovább. Szükségük van rá -- a mai napig nem hagy nyugodni, hogy vajon képes lett volna-e hozni a hiányzó pluszt a Giants ellen, ha hasonló labda kezelési problémák miatt nem szögezik a kispadhoz -- de először képesnek kell lenniük bízni benne.

Persze az is szép lett volna, ha a Patriots legalább egyet meg tudott volna szerezni a Niners hat hivatalos fumble-jából, vagy ha a támadók érkezése nem késett volna a második félidőig.

"Csak a végrehajtáson múlott." - mondta Tom Brady, aki meghaladta a 4000 passzolt yardot a szezonban, megdobta 30. touchdown passzát, ezzel nem szakadt meg a zsinórban immáron 48 meccs óta passzolt touchdownt produkáló sorozat, és aki úgy tűnik a legkevésbé sem foglalkozik ezekkel a rekordokkal. "Ne úgy képzeljék, mintha lett volna valamilyen varázs recept arra, hogy mit tegyünk. Egyszerűen nem öltük magunkat tovább. Egyszerűen nem adhajuk el a labdát, és nem hibázhatunk el olyan játékokat, amelyre megadatik a lehetőségünk."

Van ok a csalódottságra, mivel nem voltunk képesek a visszatérést győzelemre, és egy kedvezőbb playoff pozícióra váltani, és olyan jól mutatott volna, ha Tom Brady csatlakozhat gyermekkora hőséhez, Joe Montanahoz, az egyetlen irányítóhoz, akinek az alapszakaszban sikerült 28 pontos hátrányból győzelemre vezetni a csapatát. De jó dolgok, bátorító dolgok is történtek -- Brandon Lloyd a legjobb meccsét tudhatja maga mögött Patriótaként, 10 elkapással és 190 yarddal, és ha hiszik ha nem, minden esélye megvan az 1000 yardos szezonra. Woodhead ismét bebizonyította, hogy az újratervezésnél nélkülözhetetlen. De a legfontosabb, hogy a Patriots megmutatta, legyen szó bármilyen gyors és fizikális ellenfélről, a győzni akarását nem fogják tudni megtörni, még akkor sem, ha a hátrány a szkeptikusok és a földhöz ragadt koordinátorok számára egyébként behozhatatlannak tűnik.

Emberek, micsoda mérkőzés volt! Két kiváló csapat szórakoztató, megjósolhatatlan, végsőkig kiélezett küzdelme. Még Ed Hochuli [az első számú játékvezető - a szerk.] sem tudta szavakba önteni, hogy mi történt, pedig mindig megpróbálta. Ez egy olyan mérkőzés volt, amelyet meg kell becsülnünk, még akkor is, ha a végeredmény nem ad okot az örömre.

A Patriots valódi arca valahol középen van a múlt héten, és a most látottak között. Nem annyira megállíthatatlanok, mint amilyennek látszottak a Texans ellen, és nem is annyira kétbalkezesek, mint amilyenek voltak a Niners elleni első félidőben. De a végső győzelemre való törekvésük valóságos. A Niners egy piszok jó csapat, és éppen hogy, de megnyerte ezt a menetet.

Reméljük, kb. hat hét múlva jön a következő. Gyanítom, hogy a Patriots tanult a leckéből, és ez alkalommal már jóval a félidő előtt megcsillogtatja majd a tudását.

(forrás: boston.com)