Vasárnap este elérkezett a pillanat, minden idők legjobb TE-je bejelentette a visszavonulását. Rob Gronkowski az Instagramon tett közzé egy bejegyzést, ennyi volt számára a profi sport. Gronk személyében az egész liga egyik legmeghatározóbb alakja akasztja szögre a sisakot, az elmúlt évtized egyik legdominánsabb játékosa vonul nyugdíjba. A következő sorokban a személyes véleményemet, búcsúmat olvashatjátok.-TORESPONT-
Amikor 2010-ben kiválasztotta a Patriots a második körben, még senki nem gondolta, micsoda játekos válik majd belőle. Sokan féltették attól, hogy a sérülései miatt nem lesz képes a legmagasabb szinten teljesíteni, ami részben sajnos be is igazolódott... De amikor egészséges, vagy majdnem egészséges volt, akkor nem volt ellenfele a pályán. Állíthattak rá cornerbacket, safetyt vagy linebackert, számára teljesen mindegy volt. Sosem felejtem el, anno a Madden NFL 11-gyel játszottam, a dupla TE felállással Hernandezzel párban, nem lehetett megállítani. Számomra Gronk minden megmozdulása aranyat ért, kisgyerekként ugrálva örültem minden elkapásának, touchdownjának. Borzasztó volt látni a Browns elleni térdsérülését, de tudtam, ha valaki, ő biztosan fel fog belőle állni idővel, és ugyanazzal a vigyorral az arcán, ugynazzal a tűzzel a szemében fogja a következő passzt elkapni.
Jött a Seahawks elleni Super Bowl, és Gronk egészséges volt, nem úgy mint a Giants ellen. És nem is hazudtolta meg önmagát, fantasztikusan játszott, meg is szerezte az első bajnoki címét. A következő évben a Broncos elleni AFC döntőn sem rajta múlott, hogy véget ért a szezon. Számomra az egyik legfájóbb dolog, hogy az Atlanta elleni döntőn nem tudott pályára lépni, bár Bennett jól helyettesítette. Aztán jött a következő év, a Jaguars elleni agyrázkódás, ám a csapat mégis kiharcolta a Super Bowlt, ahol élete egyik legjobb meccsét játszotta, mégis kikapott a csapat... Az előző szezonban szinte teljesen eltűnt, alig kapott labdákat... Mostmár tudjuk, pályafutása utolsó két meccsén viszont rettentő fontos elkapásokat jegyzett. Ki ne emlékezne a Chiefs elleni hihetetlen játékaira, majd a Rams elleni Super Bowlon a touchdown-drive két legfontosabb játéka is az ő nevéhez fűződik. Sosem hagyta cserben a csapatot, mindig a legtöbbet adta ki magából. Ilyen volt és lesz is mindig...
Eddig csak arról volt szó, amit a pályán nyújtott, ám Gronkowski igazi varázsa abban rejlett, hogy egy végtelenül jókedvű, bohókás, partizó, vicces ember volt a pályán kívül is, nem beszélve az egyéb jótékonysági tevékenységeiről. A hajópartik, a győztes táncok a fontos mérkőzések után, a GronkSpike-ok, a foggal kinyitott sörös dobozok, ezek mind-mind az ő nevéhez köthetőek. Biztos sokan emlékeznek közületek a Nike egyik reklámjára, amikor konkrétan kifejeli az ablakot. Egy amerikai focit egyáltalán nem követő ismerősöm emiatt kezdte el nézni ezt a gyönyörű sportot, Gronk miatt szerette meg a Patriotsot, és persze magát a játékost. Ekkora hatása volt az egész sportvilágra...
Tényleg csak néhány meccset emeltem ki, mindössze azért, mert szinte minden mérkőzésen nyújtott valami olyan extra teljesítményt, amit ha felsorolnék, akkor valószínűleg nem bírná el a tárhely... Gronkowskit minden NFL rajongó imádta, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Még a többi csapat szurkolói is szerették, ha éppen nem ellenük játszott a Patriots. Számomra Gronkowski egy hatalmas példakép, eszméletlenül szerettem a játékát, bár ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Az a futási stílus, azok a hosszú karok és lábak, azok a hatalmas tenyerek, az a gyermeki játékosság az arcán, nos az örökre megmarad az emlékezetemben... Nincs más hátra, mint előre! Annyit lehet még kívánni, hogy öt év múlva találkozzunk vele Cantonban, egy arany színű öltönyben, valamint, hogy minél többször láthassuk a Gillette Stadion VIP páholyában ugynazzal a jókedvvel az arcán, amit a kilenc szezon alatt megszokhattunk tőle.
Amikor 2010-ben kiválasztotta a Patriots a második körben, még senki nem gondolta, micsoda játekos válik majd belőle. Sokan féltették attól, hogy a sérülései miatt nem lesz képes a legmagasabb szinten teljesíteni, ami részben sajnos be is igazolódott... De amikor egészséges, vagy majdnem egészséges volt, akkor nem volt ellenfele a pályán. Állíthattak rá cornerbacket, safetyt vagy linebackert, számára teljesen mindegy volt. Sosem felejtem el, anno a Madden NFL 11-gyel játszottam, a dupla TE felállással Hernandezzel párban, nem lehetett megállítani. Számomra Gronk minden megmozdulása aranyat ért, kisgyerekként ugrálva örültem minden elkapásának, touchdownjának. Borzasztó volt látni a Browns elleni térdsérülését, de tudtam, ha valaki, ő biztosan fel fog belőle állni idővel, és ugyanazzal a vigyorral az arcán, ugynazzal a tűzzel a szemében fogja a következő passzt elkapni.
Jött a Seahawks elleni Super Bowl, és Gronk egészséges volt, nem úgy mint a Giants ellen. És nem is hazudtolta meg önmagát, fantasztikusan játszott, meg is szerezte az első bajnoki címét. A következő évben a Broncos elleni AFC döntőn sem rajta múlott, hogy véget ért a szezon. Számomra az egyik legfájóbb dolog, hogy az Atlanta elleni döntőn nem tudott pályára lépni, bár Bennett jól helyettesítette. Aztán jött a következő év, a Jaguars elleni agyrázkódás, ám a csapat mégis kiharcolta a Super Bowlt, ahol élete egyik legjobb meccsét játszotta, mégis kikapott a csapat... Az előző szezonban szinte teljesen eltűnt, alig kapott labdákat... Mostmár tudjuk, pályafutása utolsó két meccsén viszont rettentő fontos elkapásokat jegyzett. Ki ne emlékezne a Chiefs elleni hihetetlen játékaira, majd a Rams elleni Super Bowlon a touchdown-drive két legfontosabb játéka is az ő nevéhez fűződik. Sosem hagyta cserben a csapatot, mindig a legtöbbet adta ki magából. Ilyen volt és lesz is mindig...
Eddig csak arról volt szó, amit a pályán nyújtott, ám Gronkowski igazi varázsa abban rejlett, hogy egy végtelenül jókedvű, bohókás, partizó, vicces ember volt a pályán kívül is, nem beszélve az egyéb jótékonysági tevékenységeiről. A hajópartik, a győztes táncok a fontos mérkőzések után, a GronkSpike-ok, a foggal kinyitott sörös dobozok, ezek mind-mind az ő nevéhez köthetőek. Biztos sokan emlékeznek közületek a Nike egyik reklámjára, amikor konkrétan kifejeli az ablakot. Egy amerikai focit egyáltalán nem követő ismerősöm emiatt kezdte el nézni ezt a gyönyörű sportot, Gronk miatt szerette meg a Patriotsot, és persze magát a játékost. Ekkora hatása volt az egész sportvilágra...
Tényleg csak néhány meccset emeltem ki, mindössze azért, mert szinte minden mérkőzésen nyújtott valami olyan extra teljesítményt, amit ha felsorolnék, akkor valószínűleg nem bírná el a tárhely... Gronkowskit minden NFL rajongó imádta, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Még a többi csapat szurkolói is szerették, ha éppen nem ellenük játszott a Patriots. Számomra Gronkowski egy hatalmas példakép, eszméletlenül szerettem a játékát, bár ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Az a futási stílus, azok a hosszú karok és lábak, azok a hatalmas tenyerek, az a gyermeki játékosság az arcán, nos az örökre megmarad az emlékezetemben... Nincs más hátra, mint előre! Annyit lehet még kívánni, hogy öt év múlva találkozzunk vele Cantonban, egy arany színű öltönyben, valamint, hogy minél többször láthassuk a Gillette Stadion VIP páholyában ugynazzal a jókedvvel az arcán, amit a kilenc szezon alatt megszokhattunk tőle.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges