A cím mindent elmond. A Patriots Football Weekly két szerkesztője vitatja meg, hogy hasznos volt-e a csapat számára a csak játékosok részvételével lebonyolított edzés?
Ha pár napra is, de fellélegezhettek a Patriots szurkolói. A legutóbbi Super Bowl óta mindenről szó volt a médiában, csak az amerikaifutballról nem, legalábbis ami az NFL-t illeti. Hiszen volt NFL combine és draft, de ott még az egyetemi játékosok voltak a főszereplők. Edzők nélkül minden profi csapat tartott különböző összetartásokat, különböző létszámmal. A New Englandnél Tom Brady irányító hozta össze a legtöbb embert megmozgató programot. A Boston College kampusán három napon keresztül mozogtak együtt a játékosok, köztük az áprilisban kiválasztott újoncokkal. Adódik a kérdés, hogy mennyire kell komolyan venni egy ilyen edzést az edzői stáb nélkül? Lesz bármilyen hatása ennek a pár napnak a tétmeccseken, vagy legalább az edzőtáborban?
[caption id="attachment_7471" align="alignright" width="300" caption="Tom Brady és az újonc Nate Solder (patriots.com)"]
[/caption]
Paul Perillo szerint nem.
Előre le kell szögeznem, hogy ártani biztosan nem ártott. A csapatépítésen kívül azonban erősen kétlem, hogy bármilyen hozadéka lenne. Ahogy Bill Belichick is elmondta a Boston Heraldnak: elképzelni sem tudom, hogy milyen pozitívuma lehet ezeknek a foglalkozásoknak. Hagyományosan az év ezen időszakában az edzők a támadó és védő sémát jellemző alapvető dolgokat vesznek át a játékosokkal: mint terminológia, helyezkedés, formációk vagy éppen új rendszert installálnak. Tantermi foglalkozások, videózás a játékosokkal, és annak elemzése a pozíciós edzőkkel, hogyan válhatnak jobb játékossá. Mindez azt a célt szolgálja, hogy az edzőtáborra mindenki képben legyen, amikor megkezdődik a felkészül az új idényre.
Edzők nélkül nincs tanulási folyamat, és nincsenek a vigyázó szempárok, hogy kijavítsák a hibákat és ne a rossz rögzüljön, váljon természetessé. Az más lápra tartozik, ha hetekig együtt dolgozna a csapat, mert akkor már esély lenne a passzjáték időzítésén dolgozni például, vagy egymás jobb megismerésén még edzők nélkül is, bár az érdemi, független visszajelzés hiányában ez is véleményes.
A semminél ez is több volt, de hogy bármilyen pozitív hatása lenne a 2011-es idényre, azt nem tudom elhinni.
Erik Scalavino szerint igen.
A nyilatkozó játékosok úgy látszik nem osztják Bill Belichick véleményét az ilyen edzések hasznosságát illetően. Szerintük megérte az időt és a fáradtságot.
A csapatépítés és a bajtársiasság a nyilvánvaló plusz, amit ebből nyertek. Azonban ott van a pszichológiai hatása, hogy a játékosok végre újra a pályán voltak, és azt tették, amit szeretnek (mindezt együtt, csapatként), és pár napra megszabadultak az állandósuló jogi maszlagtól, ami március 12. óta meghatározza a mindennapokat. Annak ellenére, hogy védőszerelések nélküli „passing camp” volt, ez mégis segíthette őket, hogy felfrissítsék emlékezetüket, hogyan is kell kommunikálni egymással a pályán. Ez különösen az újoncok számára hasznos, és nyilvánvalóan új lecke.
A legtöbbet a támadóknak használhatott ez a három edzés, azon belül is a passzjátéknak, ahol elemi érdeke a csapatnak, hogy megfelelő legyen az összhang és az időzítés az elkapók és az irányító között. A fiatal és tapasztalatlan elkapóknak ez a rövid idő is nagyon jövedelmező lehet az idény a során.
Ha még tovább elhúzódik a lockout és nem is lesz több ilyen nagy létszámú összetartás, ez a pár nap akkor is nagyon megérte.
Forrás: patriots.com
[/caption]
Paul Perillo szerint nem.
Előre le kell szögeznem, hogy ártani biztosan nem ártott. A csapatépítésen kívül azonban erősen kétlem, hogy bármilyen hozadéka lenne. Ahogy Bill Belichick is elmondta a Boston Heraldnak: elképzelni sem tudom, hogy milyen pozitívuma lehet ezeknek a foglalkozásoknak. Hagyományosan az év ezen időszakában az edzők a támadó és védő sémát jellemző alapvető dolgokat vesznek át a játékosokkal: mint terminológia, helyezkedés, formációk vagy éppen új rendszert installálnak. Tantermi foglalkozások, videózás a játékosokkal, és annak elemzése a pozíciós edzőkkel, hogyan válhatnak jobb játékossá. Mindez azt a célt szolgálja, hogy az edzőtáborra mindenki képben legyen, amikor megkezdődik a felkészül az új idényre.
Edzők nélkül nincs tanulási folyamat, és nincsenek a vigyázó szempárok, hogy kijavítsák a hibákat és ne a rossz rögzüljön, váljon természetessé. Az más lápra tartozik, ha hetekig együtt dolgozna a csapat, mert akkor már esély lenne a passzjáték időzítésén dolgozni például, vagy egymás jobb megismerésén még edzők nélkül is, bár az érdemi, független visszajelzés hiányában ez is véleményes.
A semminél ez is több volt, de hogy bármilyen pozitív hatása lenne a 2011-es idényre, azt nem tudom elhinni.
Erik Scalavino szerint igen.
A nyilatkozó játékosok úgy látszik nem osztják Bill Belichick véleményét az ilyen edzések hasznosságát illetően. Szerintük megérte az időt és a fáradtságot.
A csapatépítés és a bajtársiasság a nyilvánvaló plusz, amit ebből nyertek. Azonban ott van a pszichológiai hatása, hogy a játékosok végre újra a pályán voltak, és azt tették, amit szeretnek (mindezt együtt, csapatként), és pár napra megszabadultak az állandósuló jogi maszlagtól, ami március 12. óta meghatározza a mindennapokat. Annak ellenére, hogy védőszerelések nélküli „passing camp” volt, ez mégis segíthette őket, hogy felfrissítsék emlékezetüket, hogyan is kell kommunikálni egymással a pályán. Ez különösen az újoncok számára hasznos, és nyilvánvalóan új lecke.
A legtöbbet a támadóknak használhatott ez a három edzés, azon belül is a passzjátéknak, ahol elemi érdeke a csapatnak, hogy megfelelő legyen az összhang és az időzítés az elkapók és az irányító között. A fiatal és tapasztalatlan elkapóknak ez a rövid idő is nagyon jövedelmező lehet az idény a során.
Ha még tovább elhúzódik a lockout és nem is lesz több ilyen nagy létszámú összetartás, ez a pár nap akkor is nagyon megérte.
Forrás: patriots.com- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges